Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Pintér-féle cigány-zsidó diverziós 'janicsárképzõ'?


Pintér-Balog iskolája Drégelyvár Oktatási Központ, a fenntartó: Virág és Juhász Alaptívány és Kft.
A pénzlenyúlásról, a gyatra képzésrõl és az intézményben uralkodó káoszról híres, és már 5 intézmény van a nevükön. Nem tudnak viszont semmit sem tenni, hogy minõsíthetetlen mûködés ellen, mivel sem a NAV, sem az ÁSZ, sem a Kormányhivatalok nem ellenõrizhetik!

Esetleg a BKIK békéltetõ testülete marasztalhatja el, ha hozzájuk fordul a fogasztó:
Link


Vélemények:
Link



A Drégelyvár Oktatási Központ széles profillal rendelkezõ, mintegy 40 szakmára felkészítõ, állami normatívából mûködõ, középfokú oktatási intézmény (lásd a következõ honlapjukon: http://vallalkozosuli.hu). A Felderítõk Társasága Egyesület tagságának szakismereteire lenne szükségük oktatási profiljuk további – alapvetõen honvédelmi és rendvédelmi/rendészeti – irányú bõvítése érdekében. Az együttmûködést a kölcsönös elõnyök alapján kívánják kialakítani, egyrészt mindketten belépnek a Felderítõk Társasága Egyesületbe rendes, illetve pártoló tagként – elfogadva az Egyesület Alapszabályát, másrészt szponzorként támogatják a Társaságunkat és rendezvényei céljára rendelkezésre bocsátják az Iskola objektumait.

Részletesebben tehát alapvetõen honvédelmi oktatásban való tevõleges részvételünkrõl lenne szó (a „Katona-suli” támogatása, vagy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre történõ elõkészítõ képzés például), de Rendészeti Szakot is indítanának a fiatalok Rendészeti Tiszthelyettesi Iskolára, illetve a Rendõrtiszti Iskolára történõ elõzetes felkészítése érdekében.

Mindez meglehetõsen erõs testnevelési felkészítést, követelményeket feltételez, amihez komoly infrastrukturális bázissal rendelkeznek.

Ezeken túl komoly igény merült fel körükben arra, hogy az üzleti szféra számára felderítõ/hírszerzõ-, információ-védelmi jellegû képzést szükséges biztosítani, például üzleti felderítés/hírszerzés és elhárítás-, nyílt adatszerzés-, információ-védelem-, biztonságpolitikai szakterületeken. A felsorolt területeken szakszemélyzetként, asszisztenseket kellene képezni szakemberek részére – ehhez képzelik el Társaságunkat, mintegy „szakmai felügyeletnek”. Természetesem mindezt a két minisztérium (HM, BM) támogatásával, hozzájárulásával.

Összefoglalóan: Érettségizetteknek szóló, középszintû felnõtt oktatásról van szó, térítés ellenében, 1.200 órás, 1 ½ éves tanfolyamokon. Ezek kidolgozására és a képzés felügyeletére, valamint magában a szakmai oktatásban való közremûködésre kérték fel Egyesületünket.

Megjegyzés:

Az együttmûködési kezdeményezést a Felderítõk Társasága Egyesület elnöksége támogatásáról biztosította és felhatalmazása alapján 2013. április 24-én az Együttmûködési Megállapodást az Egyesület elnöke, Dr. Tömösváry Zsigmond ny. dandártábornok, illetve Fidler Gábor, a Drégelyvár Oktatási Központ igazgatója kézjegyével látta el.

Link

Hozzaszolasok


#1 | Vizilo - 2014. April 17. 16:39:38
Hogyan is lesz a jövö cigany rendör veri hivatalosann is a magyart ha elegedetlen??
#2 | postaimre - 2015. January 06. 08:22:57
Era, miért szorongsz? Miért nem írod le kimerítõen mi is történt és ki-kicsoda? Tudod te hová keveredtél ezen a felületen? Tárt karok várnak. Feljelentettétek ezt a rohadt zsidó bandát? csak kérdem.
#3 | Maguskacska - 2015. January 06. 09:06:11
Ugyan már nincs új a nap alatt, annak idején meg a románoknak építettün agybafõbe iskolákat, oda se tehette be a lábát egyetlen-egy magyar tanfelügyelõ... az eredményét a Dákó-RomaMán elméletnek pedig jól ismerjük....s_*_nyugi

ez a Felderítõk Társasága Egyesület-érdekes egy kis fedõ társaság...
http://www.kfh.hu/felderitoktarsasaga...index.html
http://www.tetalap.hu/egyhazak/item/f...egyesuelet
http://www.kfh.hu/felderitoktarsasaga...vkonyv.pdf
http://www.kbh.gov.hu/hu/letoltes/fsz...2008-E.pdf
http://www.honvedelem.hu/nyomtat/13052
http://nol.hu/belfold/20101105-felder...nok-870831
#4 | postaimre - 2015. January 06. 11:26:58
Mágus, ez a tömösváry nem zsömle! bakker, micsoda mossad-kiképzõ, toborzó lehet abban a porfészekben, persze iskolának álcázva. Ilyenkor elrebegek egy halk sóhajt, hátha foganatja lesz és megadatik, hogy akasztva lássam az összes szarváryt.

Felderítõelnök

Tömösváry Zsigmondot, a Felderítõk Társaságának elnökét egyszer lespionozták, de nem ez zavarta a legjobban.

Mivel Moszkva azért a „másik oldalon” van, katonai attaséként Tömösváry Zsigmondnak különösen ügyelnie kellett arra, hogy ha egy ismerõsével összefut egy kávéra, csak ketten maradjanak. Vagy hogy a hozzá járó takarítónõ lehetõleg ne két helyrõl kapjon fi zetést. A megfelelõ tapasztalattal ki lehet ugyan szûrni az ilyesmit, de nem mindig. És hát az efféle dolgok oda-vissza mûködnek…

Találó meghatározással szolgál a nyugállományú dandártábornok arra, kit szokás kémnek nevezni: „a kém az ellenség felderítõje vagy hírszerzõje”. Ma már persze nem a háztetõkön szaladgáló, kerítéseken átmászó James Bondokat kell elképzelni; a diplomaták köztudottan információszerzéssel is foglalkoznak. Moszkvai katonai attaséként Tömösváry Zsigmond is kizárólag törvényes eszközökkel dolgozhatott. Habár, rendkívül szûk a mezsgye – ismeri be. S felidézi a varsói esetet: a lengyeleknek szemet szúrt az orosz katonai attasé, aki nem ott fényképezett, ahol szabad volt. Negyvennyolc órán belül távoznia kellett, mire Moszkvából a lengyel attasét utasították ki.

Hiába, katonadiplomatának lenni sem könnyû. Farkas Bertalan ûrhajós elhívta egyszer a Csillagvárosba Tömösváryt. Õ megnézte az ûrhajósok felkészülését, és találkozott az ottani parancsnokkal, Klimuk vezérezredessel, akit meghívott a magyar honvédelem napján rendezett fogadásra. Ám Klimuk hirtelen kifakadt: „Ne hívjál meg engem, úgysem megyek el! Minden attasé spion!”

Nem az bántotta a Felderítõk Társaságának elnökét, hogy lespionozták, hanem hogy ilyen magas beosztású ember csak ennyire tartja a meghívását. De ellenpéldaként említi Igor Rogyionovot, a vezérkari akadémia parancsnokát – késõbbi védelmi minisztert –, akivel baráti viszonyba került. Ez a barátság sok elõnnyel járt: miniszterként Rogyionov a hagyományos kubai és észak-koreai fogadáson kívül csak a magyar nagykövetség ünnepi fogadására ment el. Irigyelték is Tömösváryt a külföldi kollégák.

„A felderítés a második legõsibb mesterség a világon. Az elsõt nem kell mondanom” – magyarázza. És valóban, a történelemben nincs új a nap alatt: ha valaki el szeretne érni valamit, elõször kiküldi a felderítõit. Már a honfoglalás idején is szorgosan szállították a híreket a kereskedõk, nagykövetek. A legjobb magyarországi felderítõk életpályáját napjainkban Koncz Márton-díjjal ismerik el: Koncz Márton egyszerû molnár volt, aki a Rákóczi-szabadságharc alatt a kuruc seregeknek vitte a híreket. „Amióta háború létezik, a szemben álló felek igyekeznek kikémlelni a másik erejét, elhelyezkedését. Mûveleti területen, most például Afganisztánban a felderítés élet-halál kérdése” – vallja a dandártábornok. Magyarországon a törvény békeidõben is pontosan meghatározza a Katonai Felderítõ Hivatal feladatait.

Betelepülõnek számít Tömösváry Zsigmond anyai és apai ágon egyaránt. Anyai nagyanyja a felvidéki Bátorkeszirõl (Vojnice) költözött át Budapestre, apai nagyapja (szintén Tömösváry Zsigmond) Erdélybõl került Magyarországra, a nagyanyja pedig szász volt. Õ maga kozák lányt vett feleségül (Nagyezsdával Moszkvában ismerkedtek meg). Az édesapja állatorvos volt, ezt a pályát választotta elõször Zsigmond is. Aztán a gimnáziumi történelemtanár nagyon megszerettette vele a történelmet, így inkább régész akart lenni. Arról álmodozott, hogy Szófiába megy tanulni, ott indult történelem–régész szak. Ám az érettségi évében meghalt az édesapja, az édesanyja is betegeskedett, szóba sem jöhetett tehát, hogy – két fiatalabb fiútestvérét is itt hagyva –külföldre menjen.

Ekkor látta meg a hirdetést, hogy jelentkezni lehet az Egyesített Tiszti Iskolára. Légvédelmi tüzérnek vagy hadtáposnak akarták küldeni, csakhogy õt a határõri karrier izgatta. De ott már nem volt hely, és végül a jól hangzó felderítõi munkát választotta; tanulmányait már a Kossuth Lajos Katonai Fõiskolán fejezte be. Ezután Nagyatádra sodorta a sors felderítõ szakaszparancsnoknak, majd következett néhány év a Honvédelmi Minisztériumban (HM). Egyetemi diplomát Moszkvában szerzett, a Lenin Katonai Politikai Akadémián. Hazatérve a székesfehérvári hadseregtörzsbe irányították, innen Kárpáti Ferenc, késõbbi honvédelmi miniszter hívta vissza a HM-be. Dolgozott a sajtóosztályon és a nemzetközi fõosztályon is, 1993-ban pedig katonai attaséként tért vissza Moszkvába, ahol öt évet töltött. 1998-tól nyugdíjba vonulásáig a Katonai Felderítõ Hivatalban kamatoztatta a tudását.

Elnökké választotta (és az idén újraválasztotta) a 2006-ban megalakult Felderítõk Társasága Közhasznú Egyesület. Nem hipertitkos akciócsoportot kell elképzelni, a szakma történetét igyekeznek feltárni; tudományos konferenciákat rendeznek (a legutóbbi téma a békefenntartó mûveletek információs biztosítása), szakmai tapasztalatokat osztanak meg egymással – és próbálják közösséggé kovácsolni az aktív, illetve egykori felderítõket. Tömösváry Zsigmond az idén júniusban vonult nyugdíjba a Katonai Felderítõ Hivatalból, mint humán igazgató; katonaként már 2004-ben, ötvenhét évesen nyugállományba került.

Tudja, hogy változnak az idõk, és a felderítõk ma már más módszerekkel dolgoznak. Az interneten a szükséges információk háromnegyedét megtalálják, de hozzáértés és tapasztalat persze a maradék egynegyed megszerzéséhez is kell. „Ha annak idején is ugyanilyen elterjedt az internet, sokkal könnyebb dolgom lett volna” – véli a Koncz Márton-díjas dandártábornok.

Egy valami nem változott: a személyes kapcsolatok egy felderítõ életében pótolhatatlanok (ehhez természetesen magas szintû nyelvtudás is kell). Grúziában járva Tömösváry Zsigmond találkozott a vezérkari fõnökkel, aki korábban éppen Magyarországon szolgált, és eltársalogtak a grúz hadseregrõl. „Moszkvában nagyon sok utánajárással a tizedét sem tudtam volna meg annak, amit a helyszínen a vezérkari fõnöktõl elsõ kézbõl megkaptam” – emlékszik vissza. Tapasztalatait most a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem nemzetbiztonsági szakán tanárként és témavezetõként adja át.

Három fia közül egyik sem lett katona. Megkísérelte az egyiküket ebbe az irányba terelgetni, a fiú meg is próbálta az egri katonai kollégiumot, de közölte: „Apa, milyen foglalkozást választottál? Milyen dolog az, hogy este kilenckor le kell feküdni?!” Büszkén említi azért, hogy legidõsebb gyermeke, Zsigmond könyvet írt a Bismarck csatahajóról. És boldogan mesél a tíz unokájáról (háromévestõl huszonkét évesig). Tudja õ, hogy az efféle békés dolgok mindennél szebbek.
http://nol.hu/belfold/20101105-felder...nok-870831

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték