MegrendĂ­tĂľ kiĂĄllĂ­tĂĄs vĂĄndorol a fĂľvĂĄrosban iskolĂĄrĂłl iskolĂĄra. A tablĂłk az egykorvolt Ăłbudai zsidĂł elemi iskola elhurcolt ĂŠs megĂślt tanulĂłirĂłl ĂŠs tanĂĄrairĂłl szĂłlnak.

A tĂĄrlatot a pesti Wesley JĂĄnos FĂľiskola egyik tanĂĄrnĂľje, Gombocz Eszter talĂĄlta ki, miutĂĄn szĂ­ven ĂźtĂśtte a SzabadsĂĄg tĂŠrre fĂślĂĄllĂ­tandĂł nĂŠmet megszĂĄllĂĄsi emlĂŠkmĂť tervezete. Gombocz szerint a mai diĂĄkoknak jogukban ĂĄll megtudni, mi tĂśrtĂŠnt a harmincas-negyvenes ĂŠvekben az Ăłbudai izraelita iskolĂĄval, ami 1784. jĂşnius 17-ĂŠn nyitotta meg kapuit a Zichy utcĂĄban.

A fotogrĂĄfus utĂłlag fĂŠlelmĂŠben kiretusĂĄlta a fĂŠnykĂŠprĂľl a kabĂĄtokra tĂťzĂśtt sĂĄrga csillagokat

A vĂĄndorkiĂĄllĂ­tĂĄs tablĂłin sok az osztĂĄlykĂŠp. Olvashatunk naplĂłrĂŠszletet, leveleket, bĂśngĂŠszhetĂźnk hĂĄzmester ĂĄltal hitelesĂ­tett zsidĂł lakĂĄsleltĂĄrt: 12 zsebkendĂľ, 6 kispĂĄrna, 2 tepsi, 2 retikĂźl, 1 vasĂĄgy, 2 esernyĂľ... Az egyik tablĂłkĂŠpen mĂŠg ott van Weisz BĂŠla igazgatĂł Ăşr, a 42-ben kĂŠszĂźltrĂľl mĂĄr hiĂĄnyzik: meghalt munkaszolgĂĄlatban. Az egyik fotĂłn, nagy masnis kislĂĄnyt lĂĄtunk, Parczel Editet 1944-bĂľl. Kicsit furcsĂĄn Ăźl, mintha azt akarnĂĄ, ne vegyĂźk ĂŠszre a szĂ­ve fĂślĂŠ, a ruhĂĄjĂĄra varrt sĂĄrga csillagot. Egy mĂĄsik csoportkĂŠpen, ha hosszan szemrevĂŠtelezzĂźk, ĂŠszrevehetjĂźk, hogy a gyerekek ruhĂĄjĂĄrĂłl a sĂĄrga csillagot kiretusĂĄltĂĄk. A fĂŠnykĂŠpĂŠsz tette fĂŠlelmĂŠben, mert hĂĄtha baja lesz abbĂłl, hogy zsidĂł gyerekeket fotĂłzott. 1939 ĂŠs 44 kĂśzĂśtt a magyar nemzetgyĂťlĂŠs, illetve kĂŠpviselĂľhĂĄz 21 zsidĂłtĂśrvĂŠnyt fogadott el. És ÓbudĂĄn Ăźzletek, fĂťszerbolt ĂŠs cukrĂĄszda, a gyertyaĂśntĂľ ĂŠs a patikus ajtajĂĄn is megjelent a kiĂ­rĂĄs: „ZsidĂłt ĂŠs kutyĂĄt nem szolgĂĄlunk ki!” Vagy: „ZsidĂłt ĂŠs kutyĂĄt nem engedek be!” A nyilashĂĄz a BĂŠcsi Ăşt ĂŠs a Kiscelli Ăşt sarkĂĄnĂĄl volt.

hirdetĂŠs

– 1944-ben hajtottak minket az utcĂĄn. TizennĂŠgy ĂŠves voltam – emlĂŠkezett Fried Gabriella, aki 1937 ĂŠs 41 kĂśzĂśtt volt az Ăłbudai zsidĂł iskola diĂĄkja.

– Az Ăśsszes vagyonunk kis lepedĂľ bugyorba volt ĂśsszekĂśtve, pĂĄr fegyveres magyar nyilas suhanc kĂ­sĂŠrt minket, mi tĂśbb szĂĄzan voltunk, benne anyĂĄm ĂŠs ĂŠn. A sarkon ĂŠszrevettem az osztĂĄlytĂĄrsamat. Én akkorra mĂĄr kitĂŠrtem, a szĂźleim keresztĂŠny iskolĂĄba Ă­rattak, hogy megvĂŠdjenek. Az egyik ĂłrĂĄn cĂŠdulĂĄt kaptam: „Gabi, te olyan rendes lĂĄny vagy, csak egy baj van veled, hogy zsidĂł vagy.” Az osztĂĄlytĂĄrsam ott, az utcasarkon vidĂĄman figyelte a menetet, ĂŠn meg elfordĂ­tottam a fejem, hogy ne vegyen ĂŠszre.

– HĂŠt-nyolc ĂŠves lehettem, amikor anyĂĄm levitt a pincĂŠbe, ahol el kellett bĂşjnom – mondta Lang JĂĄnos, a zsidĂł iskola egykori napkĂśzise a vĂĄndorkiĂĄllĂ­tĂĄs helyszĂ­nĂŠn. – A kabĂĄtra, amit anyĂĄm rĂĄm adott, mĂĄig emlĂŠkszem. Lent sĂśtĂŠt volt, fĂŠltem egyedĂźl. AnyĂĄm egyik keresztĂŠny barĂĄtnĂľjĂŠt kellett volna megvĂĄrnom, aki majd elvisz, de ĂŠn annyira fĂŠltem, hogy fĂślszaladtam. AnyĂĄm akkor mĂĄr menetkĂŠszen ĂĄllt a sorban, megfogtam a kezĂŠt. A keresztĂŠny nĂŠni ekkor tĂťnt fel, anyĂĄm odalĂśkĂśtt, a nĂŠni pedig gyorsan megragadta a kezemet. Egy idĂľs rendĂľr elfordĂ­totta a fejĂŠt. A nĂŠni a mai FĂŠnyes Adolf utca egyik fĂśldszintes hĂĄzĂĄba vitt. Ganz nĂŠninek hĂ­vtĂĄk, a fĂŠrje zsidĂł volt. Csak egy hetet lehettem nĂĄla, mert egy nap kimentem a kertbe ĂŠs pisiltem. MeglĂĄtta az egyik szomszĂŠd, hogy jĂŠ, ez a gyerek zsidĂł, ĂŠs szĂłlt Ganz nĂŠninek, ha nem visz be azonnal a gettĂłba, akkor fĂśljelentik a kĂśrzeti testvĂŠrnĂŠl. És Ganz nĂŠni megint kĂŠzen fogott, ĂŠs elvitt a NagydiĂłfa utca 15.-be, ĂŠs belĂśkĂśtt. NĂŠmet fegyvereseket nem lĂĄttam, mindig csak magyar rendĂľrĂśket, magyar csendĂľrĂśket, magyar nyilasokat. PrĂłbĂĄlom hideg fejjel nĂŠzni ezeket a tablĂłkĂŠpeket, de egy-egy pillanatra belĂŠm csavar az a dolog... – mondta Lang JĂĄnos, ĂŠs sĂ­rni kezdett.

– A sĂĄrga csillagot –magyarĂĄzta Fried Gabriella – 1944. ĂĄprilis 4-tĂľl kellett viselnĂźnk. Mondtam otthon, hogy ĂŠn Ă­gy nem megyek ki az utcĂĄra, nem megyek be az iskolĂĄba a bizonyĂ­tvĂĄnyomĂŠrt, amiben szintĂŠn szerepelt a vallĂĄsom; ĂĄt volt hĂşzva, ki volt javĂ­tva. Ezen a fotĂłn a SzilĂĄgyi ErzsĂŠbet GimnĂĄzium egyenruhĂĄjĂĄban vagyok, egy Bocskai-kabĂĄtban... Csillagos hĂĄzbĂłl csillagos hĂĄzba kellett kĂśltĂśznĂźnk, vĂŠgĂźl a Szent IstvĂĄn Park 2.-be kerĂźltĂźnk, egy vĂŠdett hĂĄzba. Az ĂĄgyunk egy Ă­rĂłasztal volt, azon fekĂźdtĂźnk anyĂĄmmal. Egyszer csak jĂśttek a nyilasok, magyarok ĂŠs mindannyiunkat kitereltek az utcĂĄra. Egy dobogĂłn ĂĄllĂł, trĂłpusi kalapot viselĂľ fĂŠrfi hol jobbra mutatott, hol balra. Amikor elĂŠje ĂŠrtĂźnk, anyĂĄm mutatta a papĂ­rjainkat, amit ĂśsszetĂŠpett, s engem az egyik oldalra, anyĂĄmat pedig a mĂĄsikra kĂźldte. AnyĂĄm harcos egyĂŠnisĂŠg volt, vitatkozni kezdett, mire a trĂłpusi kalapos megvonta a vĂĄllĂĄt ĂŠs egy helyre mehettĂźnk. KĂśrĂźlĂśttĂźnk magyar katonĂĄk ĂĄlltak. Volt, hogy fĂślmentek az egyik hĂĄzba, kilĂľttek az ablakon, visszajĂśttek, azt mondtĂĄk, a zsidĂłk voltak, ĂŠs nĂŠhĂĄny embert agyonlĂľttek. Volt egy idĂľs bĂĄcsi kĂŠt bottal. Az egyik nyilas puskatussal mellbe vĂĄgta, a bĂĄcsi elesett. A nyilas rĂĄĂźvĂśltĂśtt, ĂĄlljon fĂśl, de mert a bĂĄcsi nem tudott, ezĂŠrt agyonlĂľtte. És ĂŠn ezt lĂĄttam.
hirdetĂŠs

GadĂł JĂĄnos Ăłbudai lakos most kilencvenkĂŠt ĂŠves. Grossnak szĂźletett, az Ăłbudai zsidĂł elemibe 1928-tĂłl jĂĄrt. Az iskola mellett volt a lakĂĄsuk, mindenre ĂŠs mindenkire jĂłl emlĂŠkszik. A kis Weiszremeg a nagy Weiszre, a JolĂĄnka meg az Ibolyka tanĂ­tĂł nĂŠnire, az utĂłbbi az igazgatĂł Ăşr felesĂŠge volt. Weisz Andor tanĂĄr Ăşrral ĂŠvekkel kĂŠsĂľbb, Mauthausenben, a koncentrĂĄciĂłs tĂĄborban talĂĄlkozott: – SzegĂŠny tanĂĄr Ăşr, nagyon rosszul nĂŠzett ki, alig tudott fĂślĂĄllni. HĂşszasĂĄval haltak meg mellettem az emberek. Az utolsĂł mĂĄsfĂŠl hĂŠtben mĂĄr kimenni sem volt kedvem azĂŠrt a kis vacsorĂĄĂŠrt, ami igen nagy baj, hiszen a cĂŠl az volt, hogy kihaljunk. KĂľszegig csak magyar nyilasok hajtottak minket. ÚtkĂśzben sok ennivalĂłt nem kaptunk, az volt, amit letĂŠpkedtĂźnk: repce, sĂłska, almafa levele. Az elemit a mi osztĂĄlyunkban harmincan kezdtĂźk el. EbbĂľl huszonnyolcat deportĂĄltak, ketten mĂŠg idĂľben elutaztak. A huszonnyolcbĂłl tizenketten jĂśttek vissza. Rajtam kĂ­vĂźl, a fiĂşk kĂśzĂźl mĂĄr senki sem ĂŠl, a lĂĄnyok kĂśzĂźl Steiner Lili ĂŠlt a legtovĂĄbb, de tĂ­z ĂŠve mĂĄr Ăľ is halott, ĂŠs belĂźlrĂľl mĂĄr ĂŠn is valami nagy-nagy fĂĄradtsĂĄgot ĂŠrzek. NĂŠha elĂľtĂśrnek az emlĂŠkek.Hogy pĂŠldĂĄul tagja voltam az Ăşjlaki cserkĂŠsz csapatnak, ami a Zsigmond tĂŠren lĂŠvĂľ iskolĂĄban mĂťkĂśdĂśtt.

– A zsidĂł iskola tanulĂłi – mondja Gombocz Eszter – magyarok voltak. ZsidĂł vallĂĄsĂş magyarok. HarminchĂĄrom emlĂŠkezĂľvel beszĂŠlgettem, ĂŠs szinte mindegyikĂźk megemlĂ­tette, hogy Ăľk nagyon szerettek volna elsĂľsorban magyarok lenni, de ez nem sikerĂźlhetett. Volt olyan fiĂş, akinek a Bocskai-sapkĂĄjĂĄba, amit mĂŠg a nagynĂŠnjĂŠtĂľl kapott, ĂŠs olyan nagyon bĂźszkĂŠn viselt, az egyik tĂĄrsa belehugyozott. A Budai Izraelita HitkĂśzsĂŠg kebelĂŠben 1924–1945-ig cserkĂŠszcsapat is mĂťkĂśdĂśtt. A 311-es VĂśrĂśsmarty CserkĂŠsz Csapat. A kĂśzĂśssĂŠg egyfajta oltalmat jelentett. A vezetĂľk a nyolctizennyolc ĂŠves gyermekekben tudatosan erĂľsĂ­tettĂŠk azt, hogy a fĂŠlelem ellenszere az ĂśsszefogĂĄs, a kitartĂĄs, a humor megĂľrzĂŠse. 1941-ben a 311-es VĂśrĂśsmartyt kizĂĄrtĂĄk a Magyar CserkĂŠsz SzĂśvetsĂŠgbĂľl, ĂŠs a Budai Izraelita HitkĂśzsĂŠg ifjĂşsĂĄgi csapatakĂŠnt mĂťkĂśdhetett csak tovĂĄbb. 1941-tĂľl szinte az Ăśsszes vezetĂľt behĂ­vtĂĄk munkaszolgĂĄlatra. LegtĂśbbjĂźk meghalt. BorbĂłl tĂ­zen mĂŠgis hazatĂŠrtek. Mert vĂŠgig biztattĂĄk, segĂ­tettĂŠk, olykor cipeltĂŠk egymĂĄst.

Az óbudai zsidó iskoláról szóló tárlatot látták már a Veres Péter Gimnáziumban, a Wesley János Fõiskolán, a tablók április 22-tõl a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumba kerülnek, azután az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumba... Az óbudai zsidó iskola épületét lebontották, s hogy legyen nyoma mindannak, ami történt, a túlélõk, Gombocz Eszterrel együtt, emléktáblát avattak az Óbuda utcában, amit egykor Zichynek hívtak.
Link
http://nol.hu/belfold/zsidot-es-kutyat-nem-szolgalunk-ki-1457091