Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Megkövetem a Rozgics családot!


Megkövetem a Rozgics családot!

Valamikor több esztendõvel ezelõtt – talán 10 is elmúlt azóta –, született meg bennünk az a gondolat, hogy készítünk egy olyan internetes portált, ahová összegyûjtjük, és rendszerezzük azokat az írásokat, cikkeket, véleményeket amelyek némi alapot szolgáltathatnak az olyan magyar embereknek a tudásuk és ismereteik kiegészítésére, akik nem csak magyarul beszélnek, nem csak Magyarországon élnek, hanem magyarul is gondolkodnak és magyarként éreznek…
Talán egy kicsit botcsinálta módon álltunk hozzá és igazából a lelkesedésünk és a tenni akarásunk hajtott elõre bennünket. Aztán ahogy telt az idõ és egyre több írást sikerült feltölteni, egyre több olvasói igény is jelentkezett: „Többet kellene frissíteni!” „Miért nincs ez, vagy az?” „Foglalkozni kellene napi ügyekkel is!” stb… Ezeknek a kéréseknek már nem tudtunk eleget tenni, ezért az oldalon rendszeresen véleményt író, vagy híreket beküldõ olvasók közül jó néhánnyal kapcsolatot vettünk fel. Elsõsorban olyanokkal akik fontosnak tartották, hogy az oldal színesebb, naprakészebb legyen. Rendszeresen voltunk kitéve ilyen-olyan provokációnak, többször is próbálták feltörni az oldalt, és sajnos a bántó, sértõ, átkozódó üzenetek, levelek mellett fenyegetéseket is kaptunk, a legprimitívebb,nyelvtani és mondatszerkesztési hibától hemzsegõktõl kezdve az „úriember” stílusig bezárólag szinte minden félét. Egy szó, mint száz unatkozni nem volt idõnk…
Aztán ahogy múlt az idõ, az egyik – legszorgalmasabb és amúgy jó tollú – „segédszerkesztõnk” (nevezzük így a titulusát) egyre gyakrabban került konfliktusba a hozzánk látogató olvasókkal. A személyeskedésektõl sem mentes, olykor közönséges és bunkó stílusú hozzászólások egyre gyakoribbá váltak, táptalajt adva valaminek… valaminek ami elindította az oldal színvonalának süllyedését, és az olvasók elpártolását tõlünk. Ebben az idõszakban ez a bizonyos „segédszerkesztõ” (polgári nevén Stoffán György) feltöltött az oldalra – mivel feltöltési jogosultságot kapott – több írása mellett egy olyan cikket is amelyet a Harctér.hu internetes oldalról vett át. Ebben a cikkben Rozgics Máriát és fiát, Rozgics Pált olyan színben tünteti fel az író, mintha valami bûnözõ, útonálló haramia banda lenne… Bevallom, nem törõdtem az írással. Amit azóta többször is megbántam. Sajnos emiatt az írás miatt a Rozgics család bírósági útra terelte az ügyet és a pert megnyerték. Pervesztesként több százezer forintnyi kártérítésre kötelezték a honlapot üzemeltetõ céget. A történetnek nagyjából itt vége is lehetne, de kénytelen vagyok elmondani azt is, mert az igazság ezt megköveteli, hogy (a bírósági tárgyaláson sem Stoffán sem pedig a Harctér.hu-t kiadó Gonda László egyetlen állítását sem tudta bizonyítani, mi több, Stoffán a tárgyaláson még a szememben sem mondott igazat a honlapomnál való közremûködésében) ennek ellenére Rozgicsék a bíróság által részemre kiszabott összeg behajtásától eltekintettek. Amiért szeretnék ezúton is köszönetet mondani nekik! Minden nehézségük és az alaptalan vádak miatt rájuk kent hazugságok és rágalmak mellett, nem kérték a számukra megítélt pénzt. Pedig megtehették volna…
A következmény pedig az lett, hogy az ilyenfajta – mondjuk azt „nemzeti sorskérdésekkel való foglalkozás”-tól, ebben a formában elment a kedvem. Valaki, vagy valami elérte a célját, legalábbis ezen a fronton. Ettõl még szívügyem maradt Magyarország és magyar maradtam, az is maradok. De az oldallal nem törõdöm már többet..
Rozgics Máriának és Rozgics Pálnak pedig szívbõl kívánok megnyugvást és erõt a lábra álláshoz.
Köszönettel:
Tonti – Máriaországa.hu
MEGJELENT 2013.09.05-ös lapszámban
-> lica - 2014. April 26. 20:16 · 6 hozzaszolas · 2293 megnyitas ·Nyomtatas

Hozzaszolasok


#1 | Detonator - 2014. April 26. 21:03:11
Kedves Lica !

Nem tudom a történetet idõben elhelyezni, de Stoffán György, a Rozgics Mária helyettese volt a "Magyar Világ" nevezetû hetilapnál a kezdetekben. Jól emlékezem rá ? Azután "valami" történhetett, mert lelécelt. ( Vagy kellett neki ?) Ez így utólag közel 15 év távlatából elég érdekes történet, ami a kettejük "viszonyát" illeti. Aztán, meg ez a Gonda gyerek itt is felbukkan ? De érdekes !
#2 | lica - 2014. April 27. 00:50:04
Detonator, a storyt teljesen nem ismerem csak azt ami izz le van írva, nincs bõvebb háttér infóm. de amin késik nem múlik s_*_v
#3 | tillati - 2014. April 27. 06:29:44
Hát én ismerem -tem a csapatot személyesen, de az egy más korszak volt, Lakatostól ,Kõrösistõl , Máriástól.....
#4 | postaimre - 2014. April 27. 06:55:59
Még 2008-ban hívott meg a szerkesztõségbe az akkori csapat, Ekrem-Kemál Györggyel az élen. Gonda is ott volt. Már a beszélgetés végén odasúgták, hogy vele vigyázni, mert ....!

Késõbb kiderült, hogy Rozgics Mária meg engem tart annak. Aztán pár éve már az jött vissza, hogy már nem tart annak. Stoffán elõször leügynöközött, majd az "egekig magasztalt, de végül sikerült "lekoptatni".

Balla József a Posta Imrét ügynöközõ Stoffán Györgyrõl + Stoffán válasza

Az országhódítók filoszemita segédcsapata, nemzeti álruhában - Megint beleköp Stoffán a nemzeti levesbe
És teszi ezt immár sokadik alkalommal. Legutóbb Nyílt levél Posta Imrének c. önfeltárulkozásában (2009. 2. 1.), melyért igen hálás lehetne a radikális nemzeti oldal.

Lehetne, mert megrökönyödve látom, hogy három nap múltával sem érkezik válasz Stoffán gyalázatos cikkére, mely máig fent van az azt „vitaindítás” céljából is lehozó HunHíren. ("Jelen helyzetünkben antiszemitának lenni hazafias kötelessége minden honvédõnek!” + Stoffán nyílt levele) Pedig fontos lenne, mert a „hangyaszorgalmú” Stoffán György kardinális nemzeti kérdésekben idõnként lejáratja magát, lovat adva ellenségeink alá!

Mint látja a cikket nem ismerõ olvasó, Posta Imre - horrible dictu -, ki merte jelenteni, hogy „Jelen helyzetünkben antiszemitának lenni hazafias kötelessége minden honvédõnek!” Válaszában teljes filoszemita fegyverzetben, a nála és felénk sokak körében szokásos judeo-keresztény álcahálóval lép porondra Stoffán György. „Ön a címben olyasmit állít, olyasmire hív fel, ami nem csak botrányos, de aljas is” – írja félresikerült keresztes vitézünk. Meg hogy: „A hazafiság, és a hon védelmének az alapja nem lehet az ilyen-olyan ellenesség. Ön általánosítva a zsidó lakosság ellen uszít, ami tûrhetetlen. Ön nem nevezte meg azokat, akik ellenségeink, hanem antiszemitizmusra szólít fel…” Komoly fogalomzavarok, melyek természetes folyományai a történelmi tények elhazudásának és az azzal járó erkölcsi devalválódásnak! Hát hogy a fenébe ne lenne „alapja”, lényegi követelménye a magyar hon védelmének a román-, szerb-, szlovák- vagy zsidóellenesség, amikor azok szinte össznemzeti egyetértésben eltulajdonítják földünket, fondorlattal kreált országaikba olvasztják testvéreinket, ill. lassan palesztin sorsra juttatnak bennünket a csonka hazában is! Képmutató módon tetteti Stoffán, hogy a magyarországi zsidóságnak csak egy kis szegmentuma az, „akik ellenségeink” (Régi, hazug klisé - a szerk.). Mert ugye, a zsidóság nagy tömegei annyira magyar identitásúak, annyira kiálltak és kiállnak fajtájuk élcsapatának kíméletlen országhódítása ellen! (És ugye, hány itteni zsidó ítélte el Izrael gázai mészárlását és egyéb rémtetteit? Hány zsidó határolódott el az emberellenes, keresztényellenes, a nem zsidókat kollektíven alsóbbrendûnek bélyegzõ Talmudtól? - a szerk.)

Megátalkodott pimaszság nemzeti gondolkodásúnak, magyarnak vallani önmagát annak, aki aljassággal vádolja a több mint százötven éves zsidó országhódítás záróakkordjainak hallatán fájdalmában, s tehetetlen dühében felkiáltó hazafit: „antiszemitának lenni hazafias kötelessége minden” igaz magyarnak! „Lehet, Posta Imre úr, hogy én nem vagyok jó magyar, nem vagyok jó honvédõ… de az Ön kedvéért nem leszek ab ovo antiszemita. Ugyanakkor szeretem a Hazámat, szeretem a benne lakókat.” Megmagyarázná talán Stoffán úr, aki annyi minden tud lenni egyszerre - hazaszeretõ, de semmi esetre sem antiszemita -, hogy vajon kinek, minek a mûve az a szakadék magyar és zsidó közt, amit Posta Imre „kijelentésével… szélesített csupán”?

Egyedül a zsidóság pénzben-hatalomban tobzódó körei miatt jutottunk idáig? Amelyek nemzedékek egymásutánjával örökítik át egyre leplezetlenebb gyarmati uralmukat, nyílt talmudista, liberális-kozmopolita, rablókapitalista, vagy éppen kommunista-szocionista formában. Nem ugyanezek a jellemvonások munkáltak - egyénre és helyzetre szabva, ha bûntudattal is ritkán -, a magyarság érdekével, sorsával való azonosulás helyett a zsidó százezrekben? Miért hallgattak, voltak csendes cinkosok, mint ma is, szinte végsõ romlásunk láttán, a zsidóság nagy tömegei, ha nem egy ölükbe hulló föld reményében, mindenkori privilegizáltakként? - Leszámítva a nemzeti radikalizmus rövidke epizódját. – Ha nem kárörömmel, de mindenképpen közönnyel szemlélve a magyar faj és kultúra vergõdését, az ország sorsának irányítását egyre inkább magához ragadó faj-, hit- vagy kultúrestvéreik talmudi gyökerû szorításában.

Minek, ha nem egy magyart zsidótól elválasztó szakadéknak a jele volt az I. világháború idején, hogy a pesti egyetemek zsidó hallgatóinak aránya jó néhány karon magasabb volt 70%-nál? Sokban hozzájárultak Trianonhoz azzal, hogy „a felmentettség kellemes állapotában a pacifizmus jelszavait, az antimilitarizmust dobták be a közbeszédbe.” Végül is a zsidó sajtó félévszázados, nemzetellenes, liberális, baloldali bomlasztásnak köszönhetõ, hogy egy „vörös gróf” hatalomra kerülhetett történelmünk válságos pillanatában. Hogy hadügyminisztere, Linder Béla kiadhatta a jelszót: „Soha többé katonát nem akarok látni!” Hogy elcsapva a frontról megtérõ, a történelmi Magyarország határait még védeni képes hadsereget, szabad prédájává válhattunk a zsidó Kun Béla talmudi gyûlölettõl hajtott bandájának, majd románnak, szerbnek, csehnek, szlováknak…

Bizony Stoffán úr, ezt tették védencei a magyar honvédséggel. A szerelvényrõl leszálló leköpdösött magyar honvédekkel, akinek ugyan lett volna oka rá a késõbbiekben, mégis valóban „a Máriás zászló alatt nem magyar állampolgárok, lakosok házait dúlták fel”. De „a betolakodók ellen” sem „indultak, hogy megvédjék e házakat és a benne lakókat.” Ennyit az Ön értelmezésében vett „hazáért való önfeláldozásról”!

Persze Kun Béla zsidó terroristái, akik alig több mint fél évszázaddal a galíciai, askenázi tömegek befogadása után egy 133 napos rémuralmat vezetnek be a gazdanép körében, nos ezek a zsidók ugye nem reprezentatívak? Mindenesetre a társadalmi szakadékot, az antiszemitizmust sikerült elmélyítenie a csaknem 100%-osan zsidó terror tényének és az árnak, amit nekik köszönhetünk a trianoni országvesztésben! Mint Marschalkó Lajos írta: „Csak nagyon kevesen voltak, akik a zsidóság soraiból tiltakoztak, vagy fellázadtak volna az ellen, amit hittestvéreik cselekedtek a magyarsággal.” Még a baloldali érzelmû Sulyok Dezsõ is számon kérte a zsidóságon, hogy „még mindig nem vonta meg félreérthetetlenül a vonalat önmaga és azok között, akik 1919-ért felelõsek. Nem hangzott el egyértelmû elmarasztaló ítélet, mely kifejezésre juttatta volna, hogy az 1919 évi magyarországi bolsevista kísérlet bûntény volt, s aki abban részt vállalt, bûntettes…” Tehát hol volt a zsidó tömegek magyarságtudata? Csaknem száz év telt el azóta és a Weissbõl Pappá lett egykori osztálytárs, aki máig is büszke a ’19-es zsidó „veterán” apára, felháborodva kárált rám néhány éve, mert nem miniszterelnök úrnak tituláltam az ország hétpróbás zsiványát!

A II. világháborút megelõzõ évek Magyarországa kirívó zsidó gazdagságáról is tudunk. „A budapesti házak 51 százalékát, a nemzeti jövedelem 30 és a nemzeti vagyon 25 százalékát egy hat százalékos zsidó kisebbség birtokolta.” (Marschalkó Lajos) De ez a bõség, ill. relatív jólét - trianoni kifosztásunk közepette, a világválságot követõen - nem szorítkozik a zsidóság felsõ rétegére. Mert még mondaná Stoffán György a korabeli antiszemitizmust elítélendõ, hogy a „kis zsidónak” azért rosszul ment, az is nélkülözött! Nos, Douglas Reednek, a London Times 1939-ben Magyarországra látogató kiváló publicistájának feltûnt a: „Megdöbbentõ és kétségbeejtõ ellentét… a jól keresõ egyénekbõl álló, erõsen elsáncolt zsidó közösség jóléte és a Budapest határában lakó munkásság, vagy a vidéken élõ parasztság nyomora között”. Valójában „az átlagjövedelem a zsidók esetében 2506, míg a nem zsidók esetében mindössze 427 pengõ” – írta John F. Montgomery, az USA budapesti nagykövete 1937-ben.

Voltak-e esélyei a zsidóság asszimilációjának, a magyarságtól õket elválasztó szakadék betemetésének? „Az asszimilációs babonának, amely egy lelkileg, társadalmilag és politikailag asszimilálhatatlan népcsoport gyors beolvasztását tételezte fel”, teljes lehetetlenségérõl és veszélyességérõl olvassuk Makkai Jánost:
"A középosztálybeli zsidó – írta - soha sem fog a magyar proletárság, vagy a paraszti osztály egyedeivel házasságra lépni: az asszimiláció szempontjából nem 400 000 zsidó áll tehát szemben a nyolc és félmillió magyarral, hanem legfeljebb a 300 000 fõnyi nagyvárosi zsidóság az ugyanakkora, vagy alig kétszer akkora magyar középosztállyal és polgári társadalommal. Az asszimilációnak, a beházasodásnak a siettetése és magyarosítása azt eredményezné tehát, hogy a magyar középosztály és polgári társadalom elzsidósodnék." (Makkai János: A háború utáni Magyarország. 1937. 34. oldal)
A zsidóság gazdasági hatalma volt a „szakadék” mélyítésének legfõbb eszköze. A magyar üzleti konkurencia versenyképtelenségét garantáló zsidó pénzügyi hatalomról írja a ’30-as évek elején Magyarországon járó svéd utazó, Valdemar Langlet. „Az ország csaknem összes gazdagsága hatalmas trezorjaiba – a zsidóéba – vándorol és csak magas kamatok fejében adja kölcsön. Elméletileg létezik egy fix banki kamatláb; a nagy bankok, megintcsak papíron, 6-8 százalékra adnak kölcsön. De valójában erre a kamatra nem kölcsönöznek pénzt. Csak a két számjegyû kamatot fizetõk kapnak kölcsönt… Ez a rákos daganata a magyar gazdasági életnek.” (On Horseback Through Hungary, 1935)

Ha ’45 elõtt a zsidó üzleti verseny módszerei és faji gõgjük zárta ki még az esélyét is egy tényleges asszimilációnak, a háború után - Kun Béla talmudi módszereivel folytatva - véres módon vették elejét a zsidóság magyar középosztályba, polgári társadalomba való beolvadásának. A magyar identitású polgári társadalmat egyszerûen likvidálták, vagy megfélemlítették, deklasszálták, idegenbe ûzték. Nem véletlen, hogy míg a magyar nemzettudatot sikerült csaknem talajszintre kalapálni – lásd a Magyar Gárda vagy akár a Jobbik sivár (de végre növekvõ - a szerk.) támogatottságát dacára a cionista és cigány terrornak! – a zsidó azonosságtudat, ha rejtenék is: tombol. Vegyük a Szombat magazin 2000. márciusi számában megjelent felmérést a magyarországi zsidók identitástudatáról, kötõdésérõl, értékrendszerérõl.(www.zsido.hu, 2005. jan.2.) - A válaszokban a legmagasabb és legalacsonyabb pontszámmal, a maximális 5-bõl.


Az idõközben felgyorsult zsidó betelepedés és országhódítás légkörében a fenti válaszokat valószínûleg mind felfele kellene kerekíteni! Tekintve, hogy a néhány héttel ezelõtti gázai mészárlásnak csak támogatását láttuk a magyarországi zsidóság szervezeteinél, mily hõfokú is, Stoffán úr, „az Izraelhez való közelség érzése” körükben?

És mégis éppen most aljasozza le Posta Imrét, a Köztársasági Õrezred egykori pszichológusát, akit szókimondása, a magyar rendõrség, az államvédelmi szervek in-kalos, moszados összefonódású viperafészkeibe való belátása miatt eltávolítottak állásából? Kisszerû, hogy a bátor kiállás merszét csak a „beépítettség” hitvány védelmében tudja elképzelni. „Vajon mások beszélhetnének-e még, élnének-e még, ha az Önéhez hasonló nyilatkozatokat tettek volna?” – kérdi Posta Imréhez címzett levelében.
De nem elõször rontja hírnevét, kompromittálja önmagát Stoffán György! „Nemzetvédõ” bohóckodás és a valóság c. írásában (Nemzeti Hírháló, 2007. 8. 9.) a Jobbik által útjára indított magyar Gárdát pocskondiázza. Elõtte felháborodással írta, hogy X község templomának fedelét, a csaknem vadonatúj rézlemez borítást az éj leple alatt elhordta a cigányhorda. Mint javasoltam neki akkortájt, ha mocskolódó levelek helyett esetleg a „nemzetvédõ bohócokkal” venné fel a kapcsolatot, talán megmaradna a rézborítás Isten házának fedelén! – De máig jobban bízhat egy-egy rózsafüzéres zsolozsmában…

A Posta Imréhez írt sorok szellemét és meghátrálását, amikor legnagyobb szükség lenne a bátor kiállásra, sejteti „holokausztnapi” írása (Az Élet menete és a „vascipõk”! Nemzeti Hírhaló 2008. 4. 17.) „Nem kétséges, volt egy idõszak, amikor azért haltak meg emberek, mert zsidónak születtek! Békés és magukat magyarnak valló emberek, családok kerültek a megkülönböztetés aljas egérfogójába..,, szálltak föl a marhavagonokba, hogy megtegyék a hosszú utat a halálig, hogy dolgoztassák õket ingyen, hogy kivonják õket a társadalomból, elszakítva õket szeretteiktõl” – írta. Íme a bûntudatkomplexus, ami mint penész vagy kórt hozó legyek lepik be a tudatlanok rablelkeit. Mert tudhatná Stoffán György, hogy azok a „meghaltak”, messze nem haltak meg vagy csak nem annyian és azok is zömmel más okok miatt, mint mondják! Tudhatná, hogy messze nem voltak olyan békések és semmit nem jelent, hogy magyarnak vallották magukat a felszínen, míg szinte két nemzedék múltával a befogadottak szolgává tették a gazdanép magyart saját hazájában. Tudhatná, amit a zsidóság nagy gondolkodója, dr. Fejér Lajos ki merte mondani a korszakban a talmud tanította valláserkölcsrõl, mellyel a zsidóság „az emberi összetartozás érzését a legsajátabb módon formailag és eredményében saját fajára korlátozta. Ezzel minden társadalmat, melyben élt, maga ellen provokált”!

Intellektusnak, léleknek, s erkölcsnek vannak szakítópróbái. A mai nyugati, de fõleg magyar világban a legnagyobbak egyike a zsidóság szerepének kendõzetlen megnevezése és az ennek megfelelõ cselevés. Stoffán György alulmaradt e megmérettetésben!

Balla József

2009. 2. 4.

Posta Imre sorai Stoffán gyalázkodásáról:
Nincsenek következmények nélküli dolgok, bár ebben még sokan kételkednek. Én nem. Olyan hullámok indultak el, amelyek nem csak a hajótestet, hanem a part szikláit is alaposan próbára teszik. Egy Stoffán György nevû illetõ, akit én nem ismertem eddig, s talán eztán sem lesz módom közelebbi kapcsolatba lépni vele, nyílt levélben fogalmazta meg aggályait hovatartozásom, szellemi és lelki integritásom, hitelességem kérdésében. Bevallom, a nekem is megküldött levelet nem olvastam el, csak az elejébe s a végébe ért bele tekintetem. Olyan érdekes ez, annyira nem éreztem magaménak és semmi jelentõséget nem tulajdonítottam neki, hogy már magam is meglepõdtem ezen. Az egyik olvasóm hívta fel erre az írásra a figyelmemet, s ma reggel azt írta, hogy Stoffán úr leszedte a saját levelét is a blogjáról. Persze itt elhangzottak jelzõk is az illetõvel kapcsolatosan, de ennek ilyenkor ez is a rendje. Csak jelzem! Ki és mit gondol a hitelemrõl, a szemernyinél talán kissé jobban érdekel, de ez is elmúlik hamarosan. Tudom, ki vagyok és mit kell tennem. Ettõl eltéríteni nem tudnak és nem is érdemes…
http://www.postaimre.com/naplo/nalunk-csak-a-nyul-viheti-a-puskat

Válasz Balla Józsefnek, Posta Imre-ügyben
Nos, kedves Balla úr, úgy tûnik, nem érti, amit olvas. Vagy nem akarja érteni. Nem tudom emlékszik-e arra az idõre, amikor a Posta Imrénél sokkal kevesebben nyilvánosságra hozók évekig jártak bíróságra? Ez cca. 20 éve volt. Akkor éppen a nemzeti keresztény ágyútalpas Józsi felügyelte a közt. Én ahhoz mérten – mivel magam is jártam akkoriban bíróságra románellenesség miatt – ítélem meg Posta úr mai kijelentéseit. Mit tettek akkoriban a meghurcolt és azóta sem rehabilitált újságírók, köztük Bujdosó P. Gyula, aki nyolcvanon túl volt kénytelen e szégyenletes és ócska hazaáruló kormány miatt bíróságra járni? Megírták elõre, hogy mit jelent az a gadói „gyöngyszem”, miszerint minden, ami keresztény, az antiszemita. És megírták azt is, hogy zsidók tízezrei jönnek hont foglalni egy titkos megállapodás szerint, amit még Pozsgay Imre írt alá. Megírtuk azt is, hogy Marosvásárhelyen a románok románul viselkedtek… s ne bántsuk meg az „ázsiai, vagy balkáni” viselkedés-jelzõvel az ázsiaiakat és a balkániakat… mert ez a viselkedés ott és akkor Vásárhelyen román viselkedés volt.
Akkor, Kedves Balla úr, Önök és a mai radikálisok még sehol nem voltak, de ma úgy beszélnek, mintha Önök találták volna fel a spanyolviaszt. Akkoriban mi fasiszták, antiszemiták, nacionalisták voltunk a mára oly nagy melldöngetõ magyarrá vált újságírók elõtt is, akik drukkoltak a bíróságnak… hátha sikerül, ezeket a szélsõséges disznókat elítélni.
Mára megváltozott a világ. Mindent lehet mondani és írni, annak, akinek lehet és szabad, vagy parancsa van rá. Nekünk akkoriban nem volt…
Hogy Posta Imrének milyen jogosítványa van ehhez a ma már lehetséges vélemény-nyilvánításhoz, nem tudom, de számomra ez a stílus és ez az „õszinteség” és eszmeiség akkor is gyanús, és elfogadhatatlan. Tapasztalatból mondom ezt.
Ön megpróbál antimagyarnak, zsidóbérencnek feltüntetni, aki mindig és mindenben ellenkezik a „bölcs” radikális oldallal. Ebben sincs igaza. Most készülõ könyvemben a „Gázkamrák pedig nem voltak”-ban részletesen leírom azt a folyamatot, ami idevezette az országot, és MEGNEVEZEM azokat, akik ezt a folyamatot segítették. Ám antiszemita – úgy általánosságban, és magyarságom bizonyítékául, ahogy Ön ezt elvárná -, továbbra sem leszek. Az, hogy Ön évszázadokra visszamenõleg bizonyítja az én meggyõzõdésem helytelen voltát, még nem jelenti azt, hogy Önnek van igaza. De meggyõzni sem Önt, sem másokat nem fogok, nem akarok. Az idõ eldönti majd… A megmérettetés pedig, csak ezután következik. A kiállás a nemzet mellett nem Posta Imre meggondolatlan és politikailag sehová sem vezetõ mondatainál kezdõdik. Ott ér véget! A lehetõséggel együtt…
Stoffán György

További részletek: http://kuruc.info/r/7/34649/#ixzz304DjBwQv

Régen megfutott körök.

Vona-zazri annak idején arra figyelmeztetett, hogy a Rozgics-féle társaság egy ügynökcsapat...., megvan a mailje is. Szóval, kell ennél több? s_*_olle
#5 | monguzking - 2014. April 27. 07:26:00
Lica én nagyra tartalak-de egyébként sohase foglalkoz azzal hogy reagálnak az emberek-mindig tedd azt mit helyesnek vélsz...
#6 | Detonator - 2014. April 27. 08:43:54
Tisztelt Hölgyeim és Uraim !

Memóriám zugaiból felsejlik egy némely cikk, amit Stoffán úr jegyzett anno a Magyar Világban. A lényege , kézcsók a "nagytiszteletû rabbinátusnak", a megszólítás " mélyen tisztelt exellenciás uraim" !?!?
Ennyit a nagy küzdõrõl, akinek egyetlen alkalommal volt "szerencsém" látni az ábrázatát, hát ? Vannak az oldalon fotó keresõ megszállottak tegyék a dolgukat, hadd nézzünk bele Stoffán úr fényes tekintetébe, akár egykoron akár ma ! A lélek tükre a szem, és lehet valakinek póker arca, attól a lélek állapota még rajta van az ábrázatán.
Egyébként lennének észrevételeim ( voltak is anno), az újság szerzõi összetételének érdekességeirõl, mert amilyen szerény létszámú volt a szerkesztõség, olyan méretes kakukktojások is elõfordultak benne, a mozgató rugókat és a kényszereket nem ismerem, de Kõrösi Imre, meg a "pártalapítása" Torgyán volt "pártügyészével",Tímár Gyöggyel mint szerzõ, szemben a Rozgics Lakatos tandemmel, eléggé elgondolkodtató volt akkor is. Ez nekem olyannak tûnt korábban is, mint amikor Morvai felbukkant a Jobbikban, a módszerek nem változtak csak a szereplõk.

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.
Még nem értékelték