Azért ezt még lehetne boncolgatni egy kicsit. Én afelé hajlok, hogy a nemzeti és az egyéni túlélés, megmaradás, majd felemelkedés, söt siker igenis függjön össze. Ha nem mindíg látványosan, de a színfalak mögött (vagy alatt, mélyebben). Mert ha nem így van, vagy nem így lenne, akkor már rég nem lenne magyar a Kárpát-medencében. A reménykedéstöl, a láng örzésétöl a megvalósulásig akármilyen hosszú az út, egy emberöltöbe bele szokott férni, de ha nem, akkor legyen, akinek tovább tudjuk adni a magyarság-tudatot. Ez a lényeg: magyarnak, embernek maradni. Körülöttünk a többi fenevad mondjon, s csináljon, amit akar, a mag minöségét nem adhatjuk fel. A szárba szökkenéshez pedig el fog jönni az idö.

Képfaragó, aznap, mikor a gondolat és a PI élete írás is jött, mikor kerékpárral magam mögé intettem a Szigetszentmiklós táblát és csörrenésre lettem figyelmes. A mögöttem haladó jármû miközben ki akart kerülni, behúzódott középre és a szembe jövõ gépkocsi tükrével összekoccantak. Aztán megelõzött és félrehúzódott a "szõke" a fekete Fiattal (úgy emlékszem) és láttam is, amit hang alapján is azonosítottam. Összetört a tükör. nem tudom jelent-e ez valamit. Nekem igen. A nemzetnek nem tudom.