Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Tehetetlenül zuhanunk a sötét örvénybe
A befejezetlen arab tavaszra, az ukrán válságra és a megromlott orosz-EU viszonyra föderalizmusa erõsÃtésével kellene válaszolnia Európának, ehelyett az európai parlamenti választások nyomán várhatóan egy még töredezettebb kontinens áll majd szemben fenyegetõ környezetével.
A történelmi példák azt mutatják, hogy az erõs föderális államszövetségek külsõ fenyegetések ellensúlyozására jöttek létre - kezdi elemzést a Bloomberg. Amikor 1787-ben az USA alkotmányának szövegét elfogadták, John Jay, az amerikai állam egyik alapÃtó atyja a következõképpen fogalmazott: a tagállamok szÃvélyes uniója egy hatékony nemzeti kormány irányÃtása alatt - ez kÃnálja a legnagyobb biztonságot a külsõ fenyegetésekkel szemben.
A washingtoni szövetségi kormányt az amerikai forradalommal szembeni brit fenyegetés erõsÃtette meg, de számos hasonló példát ismerünk. Az polgárháború lezárása érdekében ütötte össze Nagy-Britannia a kanadai kolóniák konföderációját, pár száz évvel korában Svájc az Alpokon átvezetõ kereskedelmi útvonalak védelmére jött létre. (Régiónkból példaként emlÃthetnénk a cseheket és a szlovákokat, illetve a délszláv nemzeteket, amelyek nem kis részben az elsõ világháborút követõ bizonytalan politikai-gazdasági környezet elleni védekezésként hoztak létre közös államukat, Csehszlovákiát és Jugoszláviát - a szerk.)
Más úton Európa
Ukrajna felbolydulásától kezdve az orosz fenyegetésig és a kaotikus szÃriai polgárháborútól a szétesett LÃbiáig az EU számos külsõ veszéllyel szembesül, ám ahelyett, hogy tagállamai az összefogás megerõsÃtésének lehetõségét keresnék, inkább azzal vannak elfoglalva, mi állÃtja szembe egymással õket. Az EU megosztott azzal kapcsolatban, mi lenne a helyes válasz erre a helyzetre - állÃtja Jan Marinus Wiersma, az Európai Parlament (EP) korábbi korábbi holland képviselõje. AmÃg nincs egységes válasz arra, hogyan reagáljon a közösség az orosz ambÃciókra, megosztott is marad Európa.
Az európai országok más utat jártak be, mint az USA. A második világháború után az amerikai védelmi erõre támaszkodva Nyugat-Európa létrehozta a maga szövetségét, amely az euró 1999-es bevezetésében érte el csúcsát. A laza föderáció korlátozott befolyást biztosÃt Brüsszelnek, a hatalom a nemzeti fõvárosokban, fõként Berlinben, Párizsban és Londonban összpontosul.
Jó ez Ãgy (?)
Európának nincs is szüksége sokkal többre, mint ez - véli Thomas Hueglin kanadai társadalomtudós, a föderális rendszerek szakértõje. A kérdés az, hogy az eurózóna adósságválságával szembeni harc során felturbózott döntéshozatali apparátus képes-e visszavezetni a közösséget ahhoz a prosperitáshoz, amely korábban az összefogás ösztönzõje volt. A professzor szerint az emberek a föderalizmus alatt az USA túlcentralizált rendszerét értik. Ezzel szemben az Európai Unió sokkal decentralizáltabb, ám ez mûködési mód jobban megfelel a mai globalizált világnak.
Igen ám, csakhogy eközben Európa ma körül van vége olyan államokkal, mint az autoritárius berendezkedésû Fehéroroszország és a hozzá hasonló többi volt szovjet tagköztársaság, vagy a közel-keleti és észak-afrikai országok a maguk befejezetlen arab tavaszával. Az EU-t megroggyant gazdaságú társadalmak veszik körül, amelyeket szociális és vallási konfliktusok fertõznek, miközben diktátorok vagy áldemokraták állnak az élükön.
Rejtett bombák
Az ukrán válság elfedi a kontinenst körülvevõ többi ketyegõ bombát. Fehéroroszország elnöke, Alekszandr Lukasenko, akit sokan Európa utolsó diktátorának tartanak, és akinek országával szemben az emberi jogok megsértése miatt az EU szankciókat vezetett be, nemrégiben látványosan kÃvánta demonstrálni, hogy nem a Kreml bábja. Egy minszki konferencián az orosz nagykövet jelenlétében kijelentette: "Nem vagyok toalettpapÃr". Ezzel nyitott frontot országa egyetlen támaszával a moszkvai vezetéssel szemben.
Tony Blair volt brit miniszterelnök, jelenleg az ENSZ közel-keleti megbÃzottja a Bloomberg fórumán azt mondta, hogy ami a Közel-Keleten történik, az a 21. század legnagyobb globális biztonsági fenyegetése. A három éve tartó szÃriai polgárháborúban már 150 ezren haltak meg. Egyiptomban két népfelkelés zajlott le egymás után: az elsõ eltakarÃtotta a katonaság uralmát, a második visszahozta azt. LÃbiában három évvel a korábbi diktátor, Muammar Kadhafi halála után nem sikerült stabilizálni az államhatalmat. Törökországban, amelyben sokan az EU és a muzulmán világ közti hÃd lehetõségét látták, a hatalom rendszeresen megszegi a demokratikus játékszabályokat, például cenzúrázza a Twittert.
Hiú remény
Az európai centralizáció hÃvei rendszeresen érvelnek azzal, hogy Európa elõtt az amerikai út áll. Ahogy a brit haditengerészet fenyegetése összekovácsolta az amerikai államokat, úgy az európai béke védelme integrációjuk erõsÃtésére kényszerÃti az EU tagállamait. Ennek azonban ellentmond, hogy miközben Oroszország 40 ezer katonát sorakoztatott fel Ukrajna keleti határán, az európai kormányok nem tudtak megállapodni keményebb szankciókban Moszkva ellen.
A Mediterrán térségben kialakult felfordulás, illetve a súlyos belsõ szociális veszélyek, mindenekelõtt az 10,6 százalékos uniós munkanélküliség - a fiatalok körében majdnem 23 százalék ez az arány -, nem állÃtották meg az olyan enyhén szólva euroszkeptikus pártok elõretörését, mint francia Nemzeti Front. Az gazdasági káosztól, az Észak-Afrikából érkezõ menekültektõl és a radikális iszlám ideológiák terjedését tartó kisemberek tömegei komoly hatalomhoz juttathatják ezt a pártot a május végi EP-választásokon.
Bizalmatlansági szavazás
A szavazás az európai elit elleni demonstrációvá válhat. A Nemzeti Front több voksot kaphat, mint bármelyik másik francia politikai erõ: a CSA közvélemény-kutató intézet friss adatai szerint 24 százalékos támogatottságra számÃthat. A PollWatch független statisztikai adatgyûjtõ szervezet azt jósolja, hogy a következõ EP-ben az elitellenes pártok súlya 12,5 százalékra nõhet a korábbi 4,3 százalékról.
Az Európai Parlament egyfajta alsóházként funkciónál, szemben az állam- és kormányfõket tömörÃtõ Európai Tanáccsal, amely az európai szabályalkotás felsõháza(szenátusa). Az utóbbinak jóval nagyobb a befolyása a döntéshozatalban, mint az elõbbinek. Ha az elitellenes hangulat erõsödésével kapcsolatos elõrejelzések teljesülnek, akkor az EP az unió erõsÃtését és gyengÃtését akaró politikai erõk küzdelmének hadszÃnterévé válhat. Ez tovább nehezÃtené az egységes uniós külpolitikai fellépést a környezõ világ fenyegetéseivel szemben.
Ugyanez igaz a belsõ gazdasági válság kezelésével kapcsolatban. Ana Gomes portugál szocialista politikus, aki harmadik EP-képviselõi ciklusára készül, úgy véli, hogy Európa még széttagoltabbá válhat. Az élesen szemben álló felek állóháborúja rettentõen veszélyezteti az Európa-projekt jövõjét.
Link
A történelmi példák azt mutatják, hogy az erõs föderális államszövetségek külsõ fenyegetések ellensúlyozására jöttek létre - kezdi elemzést a Bloomberg. Amikor 1787-ben az USA alkotmányának szövegét elfogadták, John Jay, az amerikai állam egyik alapÃtó atyja a következõképpen fogalmazott: a tagállamok szÃvélyes uniója egy hatékony nemzeti kormány irányÃtása alatt - ez kÃnálja a legnagyobb biztonságot a külsõ fenyegetésekkel szemben.
A washingtoni szövetségi kormányt az amerikai forradalommal szembeni brit fenyegetés erõsÃtette meg, de számos hasonló példát ismerünk. Az polgárháború lezárása érdekében ütötte össze Nagy-Britannia a kanadai kolóniák konföderációját, pár száz évvel korában Svájc az Alpokon átvezetõ kereskedelmi útvonalak védelmére jött létre. (Régiónkból példaként emlÃthetnénk a cseheket és a szlovákokat, illetve a délszláv nemzeteket, amelyek nem kis részben az elsõ világháborút követõ bizonytalan politikai-gazdasági környezet elleni védekezésként hoztak létre közös államukat, Csehszlovákiát és Jugoszláviát - a szerk.)
Más úton Európa
Ukrajna felbolydulásától kezdve az orosz fenyegetésig és a kaotikus szÃriai polgárháborútól a szétesett LÃbiáig az EU számos külsõ veszéllyel szembesül, ám ahelyett, hogy tagállamai az összefogás megerõsÃtésének lehetõségét keresnék, inkább azzal vannak elfoglalva, mi állÃtja szembe egymással õket. Az EU megosztott azzal kapcsolatban, mi lenne a helyes válasz erre a helyzetre - állÃtja Jan Marinus Wiersma, az Európai Parlament (EP) korábbi korábbi holland képviselõje. AmÃg nincs egységes válasz arra, hogyan reagáljon a közösség az orosz ambÃciókra, megosztott is marad Európa.
Az európai országok más utat jártak be, mint az USA. A második világháború után az amerikai védelmi erõre támaszkodva Nyugat-Európa létrehozta a maga szövetségét, amely az euró 1999-es bevezetésében érte el csúcsát. A laza föderáció korlátozott befolyást biztosÃt Brüsszelnek, a hatalom a nemzeti fõvárosokban, fõként Berlinben, Párizsban és Londonban összpontosul.
Jó ez Ãgy (?)
Európának nincs is szüksége sokkal többre, mint ez - véli Thomas Hueglin kanadai társadalomtudós, a föderális rendszerek szakértõje. A kérdés az, hogy az eurózóna adósságválságával szembeni harc során felturbózott döntéshozatali apparátus képes-e visszavezetni a közösséget ahhoz a prosperitáshoz, amely korábban az összefogás ösztönzõje volt. A professzor szerint az emberek a föderalizmus alatt az USA túlcentralizált rendszerét értik. Ezzel szemben az Európai Unió sokkal decentralizáltabb, ám ez mûködési mód jobban megfelel a mai globalizált világnak.
Igen ám, csakhogy eközben Európa ma körül van vége olyan államokkal, mint az autoritárius berendezkedésû Fehéroroszország és a hozzá hasonló többi volt szovjet tagköztársaság, vagy a közel-keleti és észak-afrikai országok a maguk befejezetlen arab tavaszával. Az EU-t megroggyant gazdaságú társadalmak veszik körül, amelyeket szociális és vallási konfliktusok fertõznek, miközben diktátorok vagy áldemokraták állnak az élükön.
Rejtett bombák
Az ukrán válság elfedi a kontinenst körülvevõ többi ketyegõ bombát. Fehéroroszország elnöke, Alekszandr Lukasenko, akit sokan Európa utolsó diktátorának tartanak, és akinek országával szemben az emberi jogok megsértése miatt az EU szankciókat vezetett be, nemrégiben látványosan kÃvánta demonstrálni, hogy nem a Kreml bábja. Egy minszki konferencián az orosz nagykövet jelenlétében kijelentette: "Nem vagyok toalettpapÃr". Ezzel nyitott frontot országa egyetlen támaszával a moszkvai vezetéssel szemben.
Tony Blair volt brit miniszterelnök, jelenleg az ENSZ közel-keleti megbÃzottja a Bloomberg fórumán azt mondta, hogy ami a Közel-Keleten történik, az a 21. század legnagyobb globális biztonsági fenyegetése. A három éve tartó szÃriai polgárháborúban már 150 ezren haltak meg. Egyiptomban két népfelkelés zajlott le egymás után: az elsõ eltakarÃtotta a katonaság uralmát, a második visszahozta azt. LÃbiában három évvel a korábbi diktátor, Muammar Kadhafi halála után nem sikerült stabilizálni az államhatalmat. Törökországban, amelyben sokan az EU és a muzulmán világ közti hÃd lehetõségét látták, a hatalom rendszeresen megszegi a demokratikus játékszabályokat, például cenzúrázza a Twittert.
Hiú remény
Az európai centralizáció hÃvei rendszeresen érvelnek azzal, hogy Európa elõtt az amerikai út áll. Ahogy a brit haditengerészet fenyegetése összekovácsolta az amerikai államokat, úgy az európai béke védelme integrációjuk erõsÃtésére kényszerÃti az EU tagállamait. Ennek azonban ellentmond, hogy miközben Oroszország 40 ezer katonát sorakoztatott fel Ukrajna keleti határán, az európai kormányok nem tudtak megállapodni keményebb szankciókban Moszkva ellen.
A Mediterrán térségben kialakult felfordulás, illetve a súlyos belsõ szociális veszélyek, mindenekelõtt az 10,6 százalékos uniós munkanélküliség - a fiatalok körében majdnem 23 százalék ez az arány -, nem állÃtották meg az olyan enyhén szólva euroszkeptikus pártok elõretörését, mint francia Nemzeti Front. Az gazdasági káosztól, az Észak-Afrikából érkezõ menekültektõl és a radikális iszlám ideológiák terjedését tartó kisemberek tömegei komoly hatalomhoz juttathatják ezt a pártot a május végi EP-választásokon.
Bizalmatlansági szavazás
A szavazás az európai elit elleni demonstrációvá válhat. A Nemzeti Front több voksot kaphat, mint bármelyik másik francia politikai erõ: a CSA közvélemény-kutató intézet friss adatai szerint 24 százalékos támogatottságra számÃthat. A PollWatch független statisztikai adatgyûjtõ szervezet azt jósolja, hogy a következõ EP-ben az elitellenes pártok súlya 12,5 százalékra nõhet a korábbi 4,3 százalékról.
Az Európai Parlament egyfajta alsóházként funkciónál, szemben az állam- és kormányfõket tömörÃtõ Európai Tanáccsal, amely az európai szabályalkotás felsõháza(szenátusa). Az utóbbinak jóval nagyobb a befolyása a döntéshozatalban, mint az elõbbinek. Ha az elitellenes hangulat erõsödésével kapcsolatos elõrejelzések teljesülnek, akkor az EP az unió erõsÃtését és gyengÃtését akaró politikai erõk küzdelmének hadszÃnterévé válhat. Ez tovább nehezÃtené az egységes uniós külpolitikai fellépést a környezõ világ fenyegetéseivel szemben.
Ugyanez igaz a belsõ gazdasági válság kezelésével kapcsolatban. Ana Gomes portugál szocialista politikus, aki harmadik EP-képviselõi ciklusára készül, úgy véli, hogy Európa még széttagoltabbá válhat. Az élesen szemben álló felek állóháborúja rettentõen veszélyezteti az Európa-projekt jövõjét.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
mindannyiunknak
- 2014. May 03. 13:36:10
#2 |
Pitkin
- 2014. May 03. 17:05:27
#3 |
nyilas
- 2014. May 03. 18:08:17
#4 |
keepfargo
- 2014. May 04. 06:12:13
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték