Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Thomas Samuel Kuhn... az a "hûbammeg-kategóriás" szabadkõmûves zsidó-protípus és 'tudós'
Gerry kedvéért a józan paraszti észrõl elmélkedve. A wiki elhallgatta, hogy duplazsidó ez a korszakos lángoló "paradigmás" elme. Ahogy a többi is az. Thomas Samuel Kuhn (Cincinnati, Ohio, 1922. július 18. – Cambridge, Massachusetts, 1996. június 17.) amerikai tudománytörténész és a tudományok filozófusa volt, akinek vitatott 1962-es könyve, A tudományos forradalmak szerkezete, rendkívül befolyásos volt mind akadémiai, mind azon kívüli körökben. Bevezette a „paradigmaváltás” fogalmát, amely azóta központi kifejezéssé vált.
Kuhn több jelentõs állítást tett a tudományos ismeretek elõrehaladását illetõen: hogy a tudományos területek idõszakos „paradigmaváltásokon” mennek keresztül, nem pedig lineáris és folyamatos úton haladnak elõre; hogy ezek a paradigmaváltások új megközelítéseket nyitnak meg olyan felfogási folyamatok iránt, melyeket a tudósok azelõtt soha nem tartottak volna érvényesnek; és hogy a tudományos igazság fogalma egy adott pillanatban nem hozható létre kizárólag objektív kritériumokkal, mert azt a tudományos közösség konszenzusa határozza meg. A versengõ paradigmák gyakran összemérhetetlenek, vagyis a valóság olyan jelentéseit versenyeztetik, amelyek összefüggéseikben nem egyeztethetõek össze. Így a tudományos megértés soha nem alapulhat teljes „objektivitáson”.
Élete
Thomas Kuhn Cincinnatiben, Ohioban született, Samuel L. Kuhn, üzemmérnök, és Minette Stroock Kuhn házasságából. B.S. diplomáját fizikából szerezte a Harvard Egyetemen, 1943-ban, M.S. és PhD diplomáját fizikából kapta 1946-ban és 1949-ben. Amint A tudományos forradalmak struktúrája második kiadása elõszavának elsõ néhány oldalán kifejti, három éves teljes akadémiai szabadsága a Harvard Junior Ösztöndíjasaként meghatározó volt annak lehetõvé tételében, hogy a fizikától a tudomány történelme (és filozófiája) felé forduljon. Késõbb, 1948-tõl 1956-ig, az egyetem elnöke, James Conant javaslatára egy kurzust tartott a Harvardon a tudomány történelmébõl. A Harvard befejezése után Kuhn a Kaliforniai Berkeley Egyetemen tanított, a filozófia tanszéken és a történelem tanszéken, miközben 1961-ben a Tudomány Történelmének Professzora címet is megkapta. A Berkeley egyetemen írta meg és adta ki (1962-ben) legismertebb és legbefolyásosabb mûvét, A tudományos forradalmak szerkezetét. 1964-ben csatlakozott a Princetoni Egyetemhez mint M. Taylor Pyne, a Filozófia és a Tudományok Történelme Professzora. 1979-ben csatlakozott a Massachusettsi Technológiai Intézethez (MIT), mint Laurance S. Rockefeller, a Filozófia Professzora, és 1991-ig maradt ott. Kuhn interjút és hangfelvételt készített Bohrral, a dán fizikussal, Bohr halála elõtt egy nappal. 1994-ben Kuhnnál tüdõrákot diagnosztizáltak, és melybe 1996-ban halt bele. Thomas Kuhn kétszer házasodott meg, elõször Kathryn Muhs-t vette feleségül (akitõl három gyermeke született), majd késõbb Jehane Barton Burns-t (Jehane R. Kuhn).
A tudományos forradalmak szerkezete
A tudományos forradalmak szerkezete (SSR), Kuhn fõ mûve, eredetileg cikként jelent meg az Egyesített Tudomány Nemzetközi Enciklopédiájában, a Bécsi Kör logikai pozitivistái jelentették meg. Alapötlete egy megvilágosodásszerû élményre épült, amely Arisztotelész Fizikájának tanulmányozása közben érte a szerzõt.
A könyvben Kuhn azt mutatta be, hogy a tudomány nem az új ismeretek lineáris felhalmozódásával halad elõre, hanem idõszakos forradalmakon megy keresztül, melyeket „paradigmaváltásoknak” is nevezett (habár nem alkotott ezzel új kifejezést) – ezek során a tudományos érdeklõdés egy bizonyos területen hirtelen alakul át. A tudomány általában három különbözõ szakaszra osztható. Az elsõ a megsejtés, melybõl hiányzik a központi paradigma. Ezt követi a „szokásos” tudomány, amikor a tudósok „puzzle – kirakással próbálják meg szélesíteni a központi paradigmát. A paradigma által vezérelve a normál tudomány rendkívül produktív: „ha a paradigma sikeres, a szakmabeliek olyan problémákat fognak megoldani, amit a tagok aligha hittek, és soha nem vállaltak volna a paradigma iránti elkötelezettség nélkül.”
A normál tudomány idõszakában a paradigmához való alkalmazkodás sikertelenségét nem a paradigma megcáfolásának tekintik, hanem a kutató hibájának, szemben Popper cáfolati kritériumával. Amint anomáliás eredmények jönnek létre, a tudomány eléri a krízist, amely ponton egy új paradigmát fogadnak el, amely egy keretbe foglalja össze a régi eredményeket az anomáliás eredményekkel. Ezt nevezik forradalmi tudománynak.
Az SSR-ben Kuhn azt is kifejti, hogy a rivális paradigmák összemérhetetlenek, vagyis egy paradigmát nem lehet megérteni egy másik rivális paradigma fogalmi keretén és terminológiáján keresztül. Sok kritikus, például David Stove (Popper és az utána következõk, 1982) szerint úgy tûnik, hogy ez a tézis azt jelenti, hogy a teóriaválasztás alapvetõen irracionális: ha a rivális teóriákat nem lehet közvetlenül összehasonlítani, akkor nem tudunk racionálisan dönteni arról, melyik a jobb. Hogy Kuhn nézeteinek voltak-e relativista következtetései, sok vita tárgya. Kuhn maga az SSR harmadik kiadásában tagadta a relativizmus vádját, és tisztázni próbálta a nézeteit a további téves értelmezés elkerülése érdekében. Freeman Dyson idézte Kuhnt, amint azt mondja: „Nem vagyok Kuhnista!”, utalva a relativizmusra, amit néhány filozófus épített ki az õ munkája alapján.
Kuhn munkájának rendkívüli hatása azokkal a változásokkal mérhetõ, melyeket a tudomány filozófiájának szókincsében hozott: a „paradigmaváltáson” kívül Kuhn magát a „paradigma” szót a nyelvészet bizonyos formáiban és jelenlegi átfogóbb értelmében Georg Lichtenberg munkásságában használt kifejezésbõl népszerûsítette, megalkotta a „normál tudomány” kifejezést, mely a paradigmán belül dolgozó tudósok viszonylag rutinszerû, napi munkájára utal, és nagymértékben felelõs volt a „tudományos forradalmak” kifejezés többes számban történõ használatáért, ami igen különbözõ idõszakokban, és különbözõ tárgyakban történt, az egyes számú „Tudományos Forradalommal” szemben a késõi reneszánsz idején. A „paradigmaváltás” kifejezés gyakori használata a tudósokat tájékozottabbá, és sok esetben befogadóbbá tette a paradigmaváltozások iránt, így a tudományos nézetek evolúciójának Kuhn által történõ elemzése maga is hatással volt erre az evolúcióra. Kuhn munkásságát széles körben használták a társadalomtudományban, például a posztpozitivista / pozitivista vitában a Nemzetközi Kapcsolatokban. Kuhnt alapvetõ erõként ismerik el a Tudományos Ismeretek Merton utáni Szociológiája mögött.
A védekezés, melyet Kuhn arra az ellenvetésre ad, hogy A Tudományos Forradalmak Szerkezetében a tudományról szóló beszámolója relativizmust eredményez, abban az esszében található, melyet Kuhn „Objektivitás, Értékítélet, és Teóriaválasztás” címmel illet. Ebben az esszében öt kritériumot ismétel az SSR utolsó elõtti fejezetébõl, melyek meghatározzák (vagy helyesebben segítenek meghatározni) a teóriaválasztást:
Pontos – empirikusan megfelel a kísérletezésnek és megfigyelésnek,
Következetes – belül következetes, de külsõleg is következetes más teóriákkal,
Átfogó kiterjedés – egy teória következményeinek ki kell terjedniük a mögé, melynek magyarázatára eredetileg létrejött,
Egyszerû – a legegyszerûbb magyarázat, leginkább Occam borotvájához hasonló,
Eredményes – egy teóriának új jelenségeket vagy a jelenségek közti új kapcsolatokat kell feltárnia.
Aztán annak bemutatásával folytatja, hogy habár ezek a kritériumok kétségkívül meghatározzák a teóriaválasztást, mennyire pontatlanok a gyakorlatban, és mennyire viszonylagosak az egyes tudósoknál. Kuhn szerint „Amikor a tudósoknak választaniuk kell a versengõ teóriák között, elõfordulhat, hogy két személy, akik a választási kritériumok teljesen megegyezõ listája iránt elkötelezettek, mégis különbözõ következtetésekre jutnak. Ezért a kritériumok mégsem „objektívek” a szó szokásos értelmében, mert az egyes tudósok ugyanazzal a kritériummal eltérõ következtetésekre jutnak azáltal, hogy az egyik kritériumot többre értékelik, mint a másikat, vagy önös, vagy más szubjektív okból további kritériumot adnak hozzá. Ezt követõen Kuhn a következõt mondja: „Természetesen azt állítom, hogy a választási kritériumok, amelyekkel kezdtem, nem szabályként mûködnek, melyek meghatározzák a választást, hanem értékként, amelyek befolyásolják azt.” Mivel Kuhn a tudomány történelmét használja a tudomány leírásában, a teóriaválasztás kritériumait vagy értékeit gyakran inkább a tudományos közösség a teóriaválasztásának leíró normatív szabályaiként (vagy helyesebben értékeiként) értelmezik, mint elõíró normatív szabályokként, a „kritérium” szó szokásos értelmében, habár a tudomány Kuhn általi leírásának sok különbözõ értelmezése létezik.
A Polányi–Kuhn vita
Habár különbözõ terminológiákat használtak, mind Kuhn, mind Michael Polányi úgy tartotta, hogy a tudósok szubjektív tapasztalatai tették a tudományt relativista tárggyá. Polányi évtizedekig tartott elõadásokat ebben a témában, mielõtt Kuhn megjelentette „A tudományos forradalmak struktúráját”. Polányi támogatói plagizálással vádolták Kuhnt, mivel köztudomású volt, hogy Kuhn Polányi több elõadásán is részt vett, és hogy a két férfi vég nélküli vitát folytatott a tudomány ismeretelméletérõl, mielõtt hírnévre tettek szert. Válaszul ezekre a kritikákra Kuhn Polányit idézte A tudományos forradalmak struktúrája második kiadásában, és a két tudós megállapodott abban, hogy félreteszik a nézeteltéréseiket abban a reményben, hogy felvilágosíthatják a világot a tudomány dinamikus természetérõl. Ezen intellektuális szövetség ellenére Polányi munkásságát folyamatosan Kuhn paradigmaváltásainak keretein belül értelmezték, Polányi legnagyobb döbbenetére.
Díjak, elismerések
Kuhnt 1954-ben Guggenheim Tagnak nevezték, és 1982-ben a Tudomány Történelme Társaság a George Sarton Érmet adományozta neki. Számos tiszteletbeli doktorátusi címmel is kitüntették.
Link
Life
Kuhn was born in Cincinnati, Ohio, to Samuel L. Kuhn, an industrial engineer, and his wife Minette Stroock Kuhn. The family was Jewish on both sides, although they were non-practicing. His father had been trained as a hydraulic engineer and had gone to Harvard. When he was six months old, the family moved to New York City, and the young Kuhn attended progressive schools there, and later in the upstate New York area.
Link
Kuhn több jelentõs állítást tett a tudományos ismeretek elõrehaladását illetõen: hogy a tudományos területek idõszakos „paradigmaváltásokon” mennek keresztül, nem pedig lineáris és folyamatos úton haladnak elõre; hogy ezek a paradigmaváltások új megközelítéseket nyitnak meg olyan felfogási folyamatok iránt, melyeket a tudósok azelõtt soha nem tartottak volna érvényesnek; és hogy a tudományos igazság fogalma egy adott pillanatban nem hozható létre kizárólag objektív kritériumokkal, mert azt a tudományos közösség konszenzusa határozza meg. A versengõ paradigmák gyakran összemérhetetlenek, vagyis a valóság olyan jelentéseit versenyeztetik, amelyek összefüggéseikben nem egyeztethetõek össze. Így a tudományos megértés soha nem alapulhat teljes „objektivitáson”.
Élete
Thomas Kuhn Cincinnatiben, Ohioban született, Samuel L. Kuhn, üzemmérnök, és Minette Stroock Kuhn házasságából. B.S. diplomáját fizikából szerezte a Harvard Egyetemen, 1943-ban, M.S. és PhD diplomáját fizikából kapta 1946-ban és 1949-ben. Amint A tudományos forradalmak struktúrája második kiadása elõszavának elsõ néhány oldalán kifejti, három éves teljes akadémiai szabadsága a Harvard Junior Ösztöndíjasaként meghatározó volt annak lehetõvé tételében, hogy a fizikától a tudomány történelme (és filozófiája) felé forduljon. Késõbb, 1948-tõl 1956-ig, az egyetem elnöke, James Conant javaslatára egy kurzust tartott a Harvardon a tudomány történelmébõl. A Harvard befejezése után Kuhn a Kaliforniai Berkeley Egyetemen tanított, a filozófia tanszéken és a történelem tanszéken, miközben 1961-ben a Tudomány Történelmének Professzora címet is megkapta. A Berkeley egyetemen írta meg és adta ki (1962-ben) legismertebb és legbefolyásosabb mûvét, A tudományos forradalmak szerkezetét. 1964-ben csatlakozott a Princetoni Egyetemhez mint M. Taylor Pyne, a Filozófia és a Tudományok Történelme Professzora. 1979-ben csatlakozott a Massachusettsi Technológiai Intézethez (MIT), mint Laurance S. Rockefeller, a Filozófia Professzora, és 1991-ig maradt ott. Kuhn interjút és hangfelvételt készített Bohrral, a dán fizikussal, Bohr halála elõtt egy nappal. 1994-ben Kuhnnál tüdõrákot diagnosztizáltak, és melybe 1996-ban halt bele. Thomas Kuhn kétszer házasodott meg, elõször Kathryn Muhs-t vette feleségül (akitõl három gyermeke született), majd késõbb Jehane Barton Burns-t (Jehane R. Kuhn).
A tudományos forradalmak szerkezete
A tudományos forradalmak szerkezete (SSR), Kuhn fõ mûve, eredetileg cikként jelent meg az Egyesített Tudomány Nemzetközi Enciklopédiájában, a Bécsi Kör logikai pozitivistái jelentették meg. Alapötlete egy megvilágosodásszerû élményre épült, amely Arisztotelész Fizikájának tanulmányozása közben érte a szerzõt.
A könyvben Kuhn azt mutatta be, hogy a tudomány nem az új ismeretek lineáris felhalmozódásával halad elõre, hanem idõszakos forradalmakon megy keresztül, melyeket „paradigmaváltásoknak” is nevezett (habár nem alkotott ezzel új kifejezést) – ezek során a tudományos érdeklõdés egy bizonyos területen hirtelen alakul át. A tudomány általában három különbözõ szakaszra osztható. Az elsõ a megsejtés, melybõl hiányzik a központi paradigma. Ezt követi a „szokásos” tudomány, amikor a tudósok „puzzle – kirakással próbálják meg szélesíteni a központi paradigmát. A paradigma által vezérelve a normál tudomány rendkívül produktív: „ha a paradigma sikeres, a szakmabeliek olyan problémákat fognak megoldani, amit a tagok aligha hittek, és soha nem vállaltak volna a paradigma iránti elkötelezettség nélkül.”
A normál tudomány idõszakában a paradigmához való alkalmazkodás sikertelenségét nem a paradigma megcáfolásának tekintik, hanem a kutató hibájának, szemben Popper cáfolati kritériumával. Amint anomáliás eredmények jönnek létre, a tudomány eléri a krízist, amely ponton egy új paradigmát fogadnak el, amely egy keretbe foglalja össze a régi eredményeket az anomáliás eredményekkel. Ezt nevezik forradalmi tudománynak.
Az SSR-ben Kuhn azt is kifejti, hogy a rivális paradigmák összemérhetetlenek, vagyis egy paradigmát nem lehet megérteni egy másik rivális paradigma fogalmi keretén és terminológiáján keresztül. Sok kritikus, például David Stove (Popper és az utána következõk, 1982) szerint úgy tûnik, hogy ez a tézis azt jelenti, hogy a teóriaválasztás alapvetõen irracionális: ha a rivális teóriákat nem lehet közvetlenül összehasonlítani, akkor nem tudunk racionálisan dönteni arról, melyik a jobb. Hogy Kuhn nézeteinek voltak-e relativista következtetései, sok vita tárgya. Kuhn maga az SSR harmadik kiadásában tagadta a relativizmus vádját, és tisztázni próbálta a nézeteit a további téves értelmezés elkerülése érdekében. Freeman Dyson idézte Kuhnt, amint azt mondja: „Nem vagyok Kuhnista!”, utalva a relativizmusra, amit néhány filozófus épített ki az õ munkája alapján.
Kuhn munkájának rendkívüli hatása azokkal a változásokkal mérhetõ, melyeket a tudomány filozófiájának szókincsében hozott: a „paradigmaváltáson” kívül Kuhn magát a „paradigma” szót a nyelvészet bizonyos formáiban és jelenlegi átfogóbb értelmében Georg Lichtenberg munkásságában használt kifejezésbõl népszerûsítette, megalkotta a „normál tudomány” kifejezést, mely a paradigmán belül dolgozó tudósok viszonylag rutinszerû, napi munkájára utal, és nagymértékben felelõs volt a „tudományos forradalmak” kifejezés többes számban történõ használatáért, ami igen különbözõ idõszakokban, és különbözõ tárgyakban történt, az egyes számú „Tudományos Forradalommal” szemben a késõi reneszánsz idején. A „paradigmaváltás” kifejezés gyakori használata a tudósokat tájékozottabbá, és sok esetben befogadóbbá tette a paradigmaváltozások iránt, így a tudományos nézetek evolúciójának Kuhn által történõ elemzése maga is hatással volt erre az evolúcióra. Kuhn munkásságát széles körben használták a társadalomtudományban, például a posztpozitivista / pozitivista vitában a Nemzetközi Kapcsolatokban. Kuhnt alapvetõ erõként ismerik el a Tudományos Ismeretek Merton utáni Szociológiája mögött.
A védekezés, melyet Kuhn arra az ellenvetésre ad, hogy A Tudományos Forradalmak Szerkezetében a tudományról szóló beszámolója relativizmust eredményez, abban az esszében található, melyet Kuhn „Objektivitás, Értékítélet, és Teóriaválasztás” címmel illet. Ebben az esszében öt kritériumot ismétel az SSR utolsó elõtti fejezetébõl, melyek meghatározzák (vagy helyesebben segítenek meghatározni) a teóriaválasztást:
Pontos – empirikusan megfelel a kísérletezésnek és megfigyelésnek,
Következetes – belül következetes, de külsõleg is következetes más teóriákkal,
Átfogó kiterjedés – egy teória következményeinek ki kell terjedniük a mögé, melynek magyarázatára eredetileg létrejött,
Egyszerû – a legegyszerûbb magyarázat, leginkább Occam borotvájához hasonló,
Eredményes – egy teóriának új jelenségeket vagy a jelenségek közti új kapcsolatokat kell feltárnia.
Aztán annak bemutatásával folytatja, hogy habár ezek a kritériumok kétségkívül meghatározzák a teóriaválasztást, mennyire pontatlanok a gyakorlatban, és mennyire viszonylagosak az egyes tudósoknál. Kuhn szerint „Amikor a tudósoknak választaniuk kell a versengõ teóriák között, elõfordulhat, hogy két személy, akik a választási kritériumok teljesen megegyezõ listája iránt elkötelezettek, mégis különbözõ következtetésekre jutnak. Ezért a kritériumok mégsem „objektívek” a szó szokásos értelmében, mert az egyes tudósok ugyanazzal a kritériummal eltérõ következtetésekre jutnak azáltal, hogy az egyik kritériumot többre értékelik, mint a másikat, vagy önös, vagy más szubjektív okból további kritériumot adnak hozzá. Ezt követõen Kuhn a következõt mondja: „Természetesen azt állítom, hogy a választási kritériumok, amelyekkel kezdtem, nem szabályként mûködnek, melyek meghatározzák a választást, hanem értékként, amelyek befolyásolják azt.” Mivel Kuhn a tudomány történelmét használja a tudomány leírásában, a teóriaválasztás kritériumait vagy értékeit gyakran inkább a tudományos közösség a teóriaválasztásának leíró normatív szabályaiként (vagy helyesebben értékeiként) értelmezik, mint elõíró normatív szabályokként, a „kritérium” szó szokásos értelmében, habár a tudomány Kuhn általi leírásának sok különbözõ értelmezése létezik.
A Polányi–Kuhn vita
Habár különbözõ terminológiákat használtak, mind Kuhn, mind Michael Polányi úgy tartotta, hogy a tudósok szubjektív tapasztalatai tették a tudományt relativista tárggyá. Polányi évtizedekig tartott elõadásokat ebben a témában, mielõtt Kuhn megjelentette „A tudományos forradalmak struktúráját”. Polányi támogatói plagizálással vádolták Kuhnt, mivel köztudomású volt, hogy Kuhn Polányi több elõadásán is részt vett, és hogy a két férfi vég nélküli vitát folytatott a tudomány ismeretelméletérõl, mielõtt hírnévre tettek szert. Válaszul ezekre a kritikákra Kuhn Polányit idézte A tudományos forradalmak struktúrája második kiadásában, és a két tudós megállapodott abban, hogy félreteszik a nézeteltéréseiket abban a reményben, hogy felvilágosíthatják a világot a tudomány dinamikus természetérõl. Ezen intellektuális szövetség ellenére Polányi munkásságát folyamatosan Kuhn paradigmaváltásainak keretein belül értelmezték, Polányi legnagyobb döbbenetére.
Díjak, elismerések
Kuhnt 1954-ben Guggenheim Tagnak nevezték, és 1982-ben a Tudomány Történelme Társaság a George Sarton Érmet adományozta neki. Számos tiszteletbeli doktorátusi címmel is kitüntették.
Link
Life
Kuhn was born in Cincinnati, Ohio, to Samuel L. Kuhn, an industrial engineer, and his wife Minette Stroock Kuhn. The family was Jewish on both sides, although they were non-practicing. His father had been trained as a hydraulic engineer and had gone to Harvard. When he was six months old, the family moved to New York City, and the young Kuhn attended progressive schools there, and later in the upstate New York area.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Balu
- 2014. May 18. 09:01:18
#2 |
postaimre
- 2014. May 18. 09:31:57
#3 |
Gutai Zub
- 2014. May 18. 10:27:56
#4 |
satu
- 2014. May 18. 11:59:34
#5 |
Perje
- 2014. May 18. 14:51:41
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.