Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Lazar Markovics Zamenhof (Eliezer Levi Samenhof) az eszperantó (eszmeártó) szabadkõmûves
Egy kitalált nép, kitalált nyelvvel, történelemmel..., de se baj. Vedd rá a többit, hogy felejtse el a sajátját és akkor mondhatod, hogy "te vagy a király". Kérdés van? Zsidó-válágcsászársegg? Lazar Markovics Zamenhof (ciril betûs eredeti: Лазаръ Маркович Заменгофъ, születési neve: Eliezer Levi Samenhof, legelterjettebb eszperantósított álneve: Lazaro Ludoviko Zamenhof; Bia³ystok, 1859. december 15. – Varsó, 1917. április 14.), szemészorvos, filológus, az eszperantó nyelv nyelvtervezetének megalkotója.[1]
Családi háttér
A Zamenhof (Samenhof) család zsidó származású volt, ezen belül is a litván zsidókhoz (litvak) tartoztak. 1857-ben egy közeli kisvárosból, Tykocinból Fabian Zamenhof Bia³ystokba költözött, mely ekkor virágzó ipari központ volt. Ebben a városban ismerte meg, majd vette el feleségül Fabian Zamenhof idõsebb fia, Mark Zamenhof Liba Rachel Sofert (másképp „Rozalin Sofer”), egy kiemelkedõ zsidó kereskedõ lányát.[2]
Rozalin Sofer és Mark Zamenhof fiaként született Lazar Markovics Zamenhof. Mind édesapja, mind apai nagyapja nyelvész és nyelvtanár volt.[3] Két anyanyelvû volt, apja oroszul, anyja jiddis nyelven beszélt hozzá. Mivel Bia³ystokban több nemzetiség is élt, Zamenhof korán elsajátította, és folyékonyan beszélte a lengyel és a német nyelvet is. Tanulmányai során magas szinten megtanult héberül, ógörögül, latinul és angolul, valamint egy kicsit franciául. Alacsonyabb szinten ismerte még az olasz, spanyol, és a litván nyelveket is.[4] 1878 után viszonylag pontos ismereteket szerzett a Johann Martin Schleyer által kiadott volapükrõl. Bia³ystok kisvárosában Zamenhof korán észrevette, hogy a különbözõ embercsoportok nem mindig férnek meg jól egymással, és úgy látta, hogy ezek a viszályok és a félreértések a közös nyelv hiányából fakadnak. Ezen tapasztalatok erõsen hatottak rá, így már gyerekként is nagy álma volt egy különbözõ népeket összekötõ, közös nyelv.[5]
Élete, munkássága
Gyermekkora
Zamenhof szülõutcája 1900 körül. Az utcát késõbb Zamenhof után nevezték el
Zamenhof az akkor a cári Oroszországhoz tartozó, soknemzetiségû Bia³ystokban az Ulica Zielona 6-os szám alatt lakott. Gyermekkora óta a többnyelvûségben nõtt fel, hiszen oroszul, lengyelül, németül és jiddis nyelven tökéletesen meg tudott tanulni és ezen kívül még több más nyelven is valamilyen fokon beszélt. Szülõvárosában a nemzetiségek állandó békétlenség és viszálykodás között éltek. Felmerült hát benne a gondolat, hogy talán egy közös nyelv megoldaná a különbözõ etnikumok közötti békétlenséget, viszálykodást.[6]
Kísérletek egy nemzetközi nyelvre
Lazar Markovics Zamenhof emlékérem elõlapja (Józef Gos³awski, 1959)
Zamenhof 1869-ben Bya³istokban járt reálgimnáziumba. Két hónap múlva, súlyos betegség miatt ott kellett hagynia, de 1870-tõl újra folytathatta. 1873-ban szülei Varsóba költöztek, ahol apja a reálgimnáziumban kapott német nyelvtanári állást. A fiatal Zamenhof öt hónapig otthon maradt, hogy a latin és a ógörög nyelvet tanulja, és ez után került a varsói 2. sz. nyelvi gimnáziumba.[7][8] Ekkor héber, latin és ógörög tanulmányai során felmerült benne, hogy egy klasszikus nyelvet lehetne használni nemzetközi nyelvként. Ezt a gondolatot azonban hamar elvetette, mert túl bonyolultnak és nehezen tanulhatónak találta a nyelvtanukat. Zamenhof már gimnáziumi tanulmányai során felvetette egy esetleges mesterséges nyelv lehetõségét, mert arról meg volt gyõzõdve, hogy egy élõ, nemzeti nyelv használata irigységet váltana ki azokból a népekbõl, akiknek nem ez az anyanyelve.[5] Foglalkozott a gondolattal, hogy matematikai alapon, vagy halott nyelvbõl alkot nyelvet (itt fõleg a hébert fontolgatta), de ezeket az ötleteket sorra elvetette.[9] Egyik ötlete szerint rövid betûkombinációkat (pl.: aa, ab, ac, cab, cac, cad) használt volna szavakként, de ezek jelentésére képtelenségnek tûnt emlékezni, így ezt a tervet is hamar elvetette.[5] Három éven keresztül dolgozott egy jiddis alapú nyelven, de ennek az összeállított nyelvtana bonyolultsága miatt végül publikálatlan maradt.[3] Gimnáziumi tanulmányai végén találkozott az angollal, aminek a nyelvtanát az ógöröghöz és a többi általa ismert holt nyelvhez képest rendkívül könnyûnek találta.
Visszatért egy korábbi tervezetéhez, és ennek nyelvtanát tovább egyszerûsítette. Gondos munka után viszonylag elégedett volt az eredménnyel, de a szótárt túl nagynak találta. Egy levelében azt írta, hogy két orosz nyelvû tábla vezette rá a megoldásra: a Швейцарская (svejcarszkaja, kapusfülke) és a Кондитерская (kongyityerszkaja, magyarul „cukrászda”). Megfigyelte, hogy mindkét szóban a -ская (-szkaja) képzõ változtatja az eredeti jelentést a hely megjelölésére.[7] Ezután kezdte el alaposabban vizsgálni a szavakat, és kapcsolatokat keresett köztük, hogy eldöntse, milyen képzõk lennének a megfelelõek nyelvében.[5] Ez a munka nagyon hasznosnak bizonyult, mert így a nyelv megtanulandó szógyökeinek száma kb. az egyharmadára csökkent.[10] A nyelv szógyökeiért fõleg latin és a germán nyelvekhez nyúlt vissza, mivel ezek a nyelvek szinte minden ma élõ nyelvre gyakoroltak valamilyen hatást. Így a nyelv szavai ismerõsek, könnyen tanulhatóak lettek. Zamenhof ezt a nyelvi tervezetét elõször a barátainak mutatta be, 1878-ban 19. születésnapján, gimnáziumi évei végén. A nyelvet lingwe uniwersalá-nak nevezte el. Barátai közül egy páran megtanulták a nyelvet, így õk találkoztak ez év decemberében. az ünnepség alkalmával még a nyelv himnuszát is elénekelték.
Zamenhof 1879-tõl a moszkvai egyetem orvosi karára járt. Itt mivel látta, hogy egyetemista társai sok nemzetiséget képviselnek, tovább erõsödött benne a törekvés az „emberi család egyesítésére”.[7] Az egyre növekvõ zsidóellenesség és apja anyagi gondjai miatt 1881-ben be kellett fejeznie moszkvai tanulmányait, és vissza kellett mennie Varsóba. Itt diplomázott 1885-ben.[4][5][7][8] Zamenhof eddig nem akarta szélesebb körökben bemutatni a nyelvet, mert túl fiatalnak gondolta magát ehhez, és még további változtatásokat akart eszközölni rajta. Gimnazista barátai közül, akik beszéltek a lingwe uniwersaláról felnõtteknek, általában csak gúnyolódást kaptak válaszul. Zamenhof, hogy lássa nyelve hiányosságait, nagy mûveket fordított le, hogy az elkövetkezõ évek során tovább csiszolgathassa a nyelvet.[5][8]
Az eszperantó
Searchtool right.svg Bõvebben: Eszperantó nyelv
Az Unua Libro elsõ, orosz nyelvû kiadásának címlapja
Zamenhof diplomája megszerzése után Veisiejai faluba költözött, hogy orvosi praxisát megkezdje. Hamar rájött, hogy igen érzékenyen érintik a betegek és haldoklók szenvedései, ezért visszautazott Varsóba, és ott elvégezte a szemészeti képzést. Fél évig az ottani kórház szemészeti osztályán dolgozott, majd rövid idõre az egyik bécsi klinikára ment tanulni. 1886-ban újra visszautazott Varsóba, és ott megkezdte szemészeti praxisát. Ebben az évben ismerte meg leendõ feleségét, Klara Silberniket Kovnóból, akit 1887. augusztus 9-én el is vett. A lányt az esküvõ elõtt tájékoztatta a nemzetközi nyelvével való terveirõl. Silbernik nemcsak beleegyezett Zamenhof terveibe, de felajánlotta anyagi támogatását is.[7] Varsói orvosi gyakorlata közben Zamenhof hosszasan keresett nyomdát az elsõ tankönyv kiadásához. A nyelvnek a Lingvo Internacia (Nemzetközi Nyelv), a tankönyvnek pedig az Unua Libro (Elsõ könyv) nevet adta.[5] Az elsõ könyv oroszul jelent meg, utána pedig eszperantó, lengyel, német és francia nyelveken. Ezek tartalmaztak egy elõszót, néhány verset eszperantóul, egy nyelvtani leírást és egy kis szószedetet.[5] Mivel praktizáló orvosként nem volt pénze, az elsõ ezer kötet kiadására, és nyelvészekhez, írókhoz, politikusokhoz, tudósokhoz való szétküldésére felesége hozományát áldozta rá. Zamenhof egy, a könyvhöz írt levélben azt kérte a címzettektõl, hogy írják alá a mellékelt ígérvényt: ha egymillió másik ember is aláírja, megtanulják a nyelvet. A volapük sikertelenségét látva Zamenhof nem merte saját nevén publikálni az írást, így a dr. Esperanto (dr. Remélõ) álnevet használta. Ez a név végül ráragadt a nyelvre, ezért hívjuk ma is eszperantónak. A levelek szétküldése után az ígérvények visszaküldése helyett az emberek sorozatosan küldték Zamenhoféknak a gratuláló leveleket, és fellelkesülve kezdték el használni az eszperantót.[10] A siker azonnali és elsöprõ volt, de csak külföldön, mivel az oroszországi gyanakvó cári kormányzat a nyelvet és követõit gyakorlatilag számûzetésbe kényszerítette.[9] Ezek után a Zamenhof-házaspár kiadta az Aldono, a Nega Blovaro, a Gefratoj, Mary Princino és a Dua Libro könyveket, egy német-eszperantó középszótárt, a egy teljes orosz- és angol szótárt és egy svéd tankönyvet. Továbbá némi összeget utaltak Albert Einstein és H. Philips mûveinek kiadására is. Sok újsághirdetést adtak fel, és nagy számban küldtek szét további tankönyveket. Ekkortájt született meg elsõ két gyermekük, Adam Zamenhof 1888-ban, Zofia Zamenhof pedig 1889-ben. Az eszperantó nyelvtanok megjelenése után Zamenhof élénk levelezésbe kezdett, így sok új embert nyert meg a nyelvnek és a mozgalomnak. 1889 októberében megjelent az elsõ eszperantó címjegyzék mintegy ezer különbözõ országbeli névvel. Ugyanezen évben, Nürnbergben megalakult az elsõ eszperantista baráti társaság. Szintén ebben az évben már megjelent az elsõ eszperantó nyelvû újság, a La Esperantisto (Az Eszperantista) címû havi folyóirat, szintén Nürnbergben.[6][11]
Szûkös évek
Zamenhof arcképe magyar légiposta bélyegen, a bélyegkép Légrády Sándor munkája, 1957-ben adták ki
Zamenhof a La Esperantisto címû lap szerkesztését az elsõ megjelenés után egy évvel átvette. A folyóirat kiadására meglehetõsen sok pénze ment el, mert egyelõre nagyon kevés elõfizetõ volt. Mikor már úgy tûnt, hogy megszûnik a lap, W. H. Trompeter földmérõ három évig névtelenül támogatta a lap kiadását.[6] Az eszperantó tervezet felemésztette feleségének szinte teljes hozományát. A maradék pénz is hamar elfogyott, mivel Zamenhof orvosi munkájával túl keveset keresett. 1889-re szinte teljesen pénz nélkül maradtak. Második gyermekével terhes felesége hat hónapos fiukkal együtt elutazott édesapjához, õ pedig elment Varsóból jövedelmezõbb munkahelyet keresni. 1889 novemberében Dél-Oroszországba, Herszon városába utazott, mivel ott még nem volt szemészeti praxis. Csalódnia kellett, mert bármennyire takarékos életvitelt folytatott is, nem tudott elég pénzt összegyûjteni családja ellátására. Errõl felesége nem tudott, mert Zamenhof leveleivel nem szerette volna elszomorítani, csak biztatta, és vigasztalta. Végül akkor vallotta be a teljes igazságot, mikor már nem tudott tovább kitartani. Apósa pénzbeli segítségét csak felesége hosszas unszolása után fogadta el. 1890-ben visszatért Varsóba, de itt is ki kellett ábrándulnia, így 1893 októberében családjával Hrodna városba költözött.
Bár keresete nem fedezte teljesen kiadásait, és el kellett fogadnia apósa támogatását, négy évig kitartottak, ez után viszont kénytelenek voltak ismét Varsóba költözni. A Zamenhof család helyzete itt kezdett kedvezõbbre fordulni. Orvosi praxisa egyre növekedett, 1901-ben pedig már akkora volt, hogy bevételei teljesen fedezni tudták a kiadásokat, bár így is nagyon takarékos életmódot kellett folytatniuk. Varsó zsidó negyedében, az egyik legszegényebb utcában − a Dzika (ma Ludwika Zamenhofa) utca 9-es szám alatt[12] − éltek, így a fogadott betegek is nagyon szegények voltak. Zamenhofnak naponta akár harminc-negyven pácienst is el kellett látnia, hogy elegendõ jövedelemhez juthasson.[7]
Ez idõ alatt az eszperantó egyre nagyobb mértékben terjedt, 1902 és 1905 között már tizenkét országban adtak ki eszperantó nyelvû újságokat, és alakultak baráti társaságok.[6]
Eszperantó Világkongresszus
Az elsõ Eszperantó Világkongresszust (Universala Kongresót) 1905-ben, a franciaországi Boulogne-sur-Mer kisvárosban rendezték. A Zamenhof család vonattal, harmadosztályú kocsival ment a rendezvényre. A kongresszus elõtt Párizsban az oktatási miniszter átnyújtotta Zamenhofnak a francia becsületrendet. A rendezvényen 668 személy vett részt.[6][13] Zamenhof − megértve a nyelv társadalmi jellegét − nem dolgozta ki aprólékos részletességgel a nyelvtant. Szerzõi jogairól lemondott, de hogy a nyelv fejlõdése közben megõrizhesse egységét, 1905-ben az elsõ Eszperantó Világkongresszusal elfogadtatta a Fundamentót, az eszperantó megváltoztathatatlan alapját, amely 16 egyszerû szabályból áll. Ezekhez minden újító törekvés mellett is igyekeznek ragaszkodni.[14][15] Zamenhof nyitóbeszédében érzelmesen beszélt munkájáról és az emberiség egyesülésébe vetett hitérõl.[5]Hanganyag Zamenhof beszéde az elsõ, Bologne-sur-mer-i UK-n?* A kongresszuson a La Revuo folyóirat folyamatos együttmûködéséért némi pénzadományt adott Zamenhofnak, így részt tudott venni a következõ világkongresszusokon is.[12]
1912-ben a krakkói kongresszuson lemondott minden mozgalmi tisztségérõl és visszavonult a nyilvánosság elõl, hangoztatva, hogy õ nem a nyelv alkotója, csak elindítója. Többször megbetegedett, és csak írói munkájának élt.
Halála
Síremléke a varsói Zsidó temetõben
Zamenhof elsõ világháború kitörésében pacifista eszméi halálát látta, a háború jelentõsen visszavetette az eszperantó-mozgalmat is. Az 1914-es párizsi világkongresszus elmaradt, 1915 és 1920 között pedig egyáltalán nem tartottak világkongresszust. Zamenhof ezekben az években is aktív maradt, körlevelet küldött szét, hogy gyûlésre hívjon eszperantista és nem eszperantista tudósokat a békérõl tanácskozni. Fáradozása eredménytelen maradt, a háború folyatódott. 1917. április 14-én halt meg otthonában. A varsói Zsidó temetõben helyezték örök nyugalomra, 1917. április 16-án. Mivel Varsó ekkor német megszállás alatt volt, mindössze talán 150 személy tudott részt venni a szertartáson (családtagok, közeli ismerõsök, varsói eszperantisták).[16]
Link
Családi háttér
A Zamenhof (Samenhof) család zsidó származású volt, ezen belül is a litván zsidókhoz (litvak) tartoztak. 1857-ben egy közeli kisvárosból, Tykocinból Fabian Zamenhof Bia³ystokba költözött, mely ekkor virágzó ipari központ volt. Ebben a városban ismerte meg, majd vette el feleségül Fabian Zamenhof idõsebb fia, Mark Zamenhof Liba Rachel Sofert (másképp „Rozalin Sofer”), egy kiemelkedõ zsidó kereskedõ lányát.[2]
Rozalin Sofer és Mark Zamenhof fiaként született Lazar Markovics Zamenhof. Mind édesapja, mind apai nagyapja nyelvész és nyelvtanár volt.[3] Két anyanyelvû volt, apja oroszul, anyja jiddis nyelven beszélt hozzá. Mivel Bia³ystokban több nemzetiség is élt, Zamenhof korán elsajátította, és folyékonyan beszélte a lengyel és a német nyelvet is. Tanulmányai során magas szinten megtanult héberül, ógörögül, latinul és angolul, valamint egy kicsit franciául. Alacsonyabb szinten ismerte még az olasz, spanyol, és a litván nyelveket is.[4] 1878 után viszonylag pontos ismereteket szerzett a Johann Martin Schleyer által kiadott volapükrõl. Bia³ystok kisvárosában Zamenhof korán észrevette, hogy a különbözõ embercsoportok nem mindig férnek meg jól egymással, és úgy látta, hogy ezek a viszályok és a félreértések a közös nyelv hiányából fakadnak. Ezen tapasztalatok erõsen hatottak rá, így már gyerekként is nagy álma volt egy különbözõ népeket összekötõ, közös nyelv.[5]
Élete, munkássága
Gyermekkora
Zamenhof szülõutcája 1900 körül. Az utcát késõbb Zamenhof után nevezték el
Zamenhof az akkor a cári Oroszországhoz tartozó, soknemzetiségû Bia³ystokban az Ulica Zielona 6-os szám alatt lakott. Gyermekkora óta a többnyelvûségben nõtt fel, hiszen oroszul, lengyelül, németül és jiddis nyelven tökéletesen meg tudott tanulni és ezen kívül még több más nyelven is valamilyen fokon beszélt. Szülõvárosában a nemzetiségek állandó békétlenség és viszálykodás között éltek. Felmerült hát benne a gondolat, hogy talán egy közös nyelv megoldaná a különbözõ etnikumok közötti békétlenséget, viszálykodást.[6]
Kísérletek egy nemzetközi nyelvre
Lazar Markovics Zamenhof emlékérem elõlapja (Józef Gos³awski, 1959)
Zamenhof 1869-ben Bya³istokban járt reálgimnáziumba. Két hónap múlva, súlyos betegség miatt ott kellett hagynia, de 1870-tõl újra folytathatta. 1873-ban szülei Varsóba költöztek, ahol apja a reálgimnáziumban kapott német nyelvtanári állást. A fiatal Zamenhof öt hónapig otthon maradt, hogy a latin és a ógörög nyelvet tanulja, és ez után került a varsói 2. sz. nyelvi gimnáziumba.[7][8] Ekkor héber, latin és ógörög tanulmányai során felmerült benne, hogy egy klasszikus nyelvet lehetne használni nemzetközi nyelvként. Ezt a gondolatot azonban hamar elvetette, mert túl bonyolultnak és nehezen tanulhatónak találta a nyelvtanukat. Zamenhof már gimnáziumi tanulmányai során felvetette egy esetleges mesterséges nyelv lehetõségét, mert arról meg volt gyõzõdve, hogy egy élõ, nemzeti nyelv használata irigységet váltana ki azokból a népekbõl, akiknek nem ez az anyanyelve.[5] Foglalkozott a gondolattal, hogy matematikai alapon, vagy halott nyelvbõl alkot nyelvet (itt fõleg a hébert fontolgatta), de ezeket az ötleteket sorra elvetette.[9] Egyik ötlete szerint rövid betûkombinációkat (pl.: aa, ab, ac, cab, cac, cad) használt volna szavakként, de ezek jelentésére képtelenségnek tûnt emlékezni, így ezt a tervet is hamar elvetette.[5] Három éven keresztül dolgozott egy jiddis alapú nyelven, de ennek az összeállított nyelvtana bonyolultsága miatt végül publikálatlan maradt.[3] Gimnáziumi tanulmányai végén találkozott az angollal, aminek a nyelvtanát az ógöröghöz és a többi általa ismert holt nyelvhez képest rendkívül könnyûnek találta.
Visszatért egy korábbi tervezetéhez, és ennek nyelvtanát tovább egyszerûsítette. Gondos munka után viszonylag elégedett volt az eredménnyel, de a szótárt túl nagynak találta. Egy levelében azt írta, hogy két orosz nyelvû tábla vezette rá a megoldásra: a Швейцарская (svejcarszkaja, kapusfülke) és a Кондитерская (kongyityerszkaja, magyarul „cukrászda”). Megfigyelte, hogy mindkét szóban a -ская (-szkaja) képzõ változtatja az eredeti jelentést a hely megjelölésére.[7] Ezután kezdte el alaposabban vizsgálni a szavakat, és kapcsolatokat keresett köztük, hogy eldöntse, milyen képzõk lennének a megfelelõek nyelvében.[5] Ez a munka nagyon hasznosnak bizonyult, mert így a nyelv megtanulandó szógyökeinek száma kb. az egyharmadára csökkent.[10] A nyelv szógyökeiért fõleg latin és a germán nyelvekhez nyúlt vissza, mivel ezek a nyelvek szinte minden ma élõ nyelvre gyakoroltak valamilyen hatást. Így a nyelv szavai ismerõsek, könnyen tanulhatóak lettek. Zamenhof ezt a nyelvi tervezetét elõször a barátainak mutatta be, 1878-ban 19. születésnapján, gimnáziumi évei végén. A nyelvet lingwe uniwersalá-nak nevezte el. Barátai közül egy páran megtanulták a nyelvet, így õk találkoztak ez év decemberében. az ünnepség alkalmával még a nyelv himnuszát is elénekelték.
Zamenhof 1879-tõl a moszkvai egyetem orvosi karára járt. Itt mivel látta, hogy egyetemista társai sok nemzetiséget képviselnek, tovább erõsödött benne a törekvés az „emberi család egyesítésére”.[7] Az egyre növekvõ zsidóellenesség és apja anyagi gondjai miatt 1881-ben be kellett fejeznie moszkvai tanulmányait, és vissza kellett mennie Varsóba. Itt diplomázott 1885-ben.[4][5][7][8] Zamenhof eddig nem akarta szélesebb körökben bemutatni a nyelvet, mert túl fiatalnak gondolta magát ehhez, és még további változtatásokat akart eszközölni rajta. Gimnazista barátai közül, akik beszéltek a lingwe uniwersaláról felnõtteknek, általában csak gúnyolódást kaptak válaszul. Zamenhof, hogy lássa nyelve hiányosságait, nagy mûveket fordított le, hogy az elkövetkezõ évek során tovább csiszolgathassa a nyelvet.[5][8]
Az eszperantó
Searchtool right.svg Bõvebben: Eszperantó nyelv
Az Unua Libro elsõ, orosz nyelvû kiadásának címlapja
Zamenhof diplomája megszerzése után Veisiejai faluba költözött, hogy orvosi praxisát megkezdje. Hamar rájött, hogy igen érzékenyen érintik a betegek és haldoklók szenvedései, ezért visszautazott Varsóba, és ott elvégezte a szemészeti képzést. Fél évig az ottani kórház szemészeti osztályán dolgozott, majd rövid idõre az egyik bécsi klinikára ment tanulni. 1886-ban újra visszautazott Varsóba, és ott megkezdte szemészeti praxisát. Ebben az évben ismerte meg leendõ feleségét, Klara Silberniket Kovnóból, akit 1887. augusztus 9-én el is vett. A lányt az esküvõ elõtt tájékoztatta a nemzetközi nyelvével való terveirõl. Silbernik nemcsak beleegyezett Zamenhof terveibe, de felajánlotta anyagi támogatását is.[7] Varsói orvosi gyakorlata közben Zamenhof hosszasan keresett nyomdát az elsõ tankönyv kiadásához. A nyelvnek a Lingvo Internacia (Nemzetközi Nyelv), a tankönyvnek pedig az Unua Libro (Elsõ könyv) nevet adta.[5] Az elsõ könyv oroszul jelent meg, utána pedig eszperantó, lengyel, német és francia nyelveken. Ezek tartalmaztak egy elõszót, néhány verset eszperantóul, egy nyelvtani leírást és egy kis szószedetet.[5] Mivel praktizáló orvosként nem volt pénze, az elsõ ezer kötet kiadására, és nyelvészekhez, írókhoz, politikusokhoz, tudósokhoz való szétküldésére felesége hozományát áldozta rá. Zamenhof egy, a könyvhöz írt levélben azt kérte a címzettektõl, hogy írják alá a mellékelt ígérvényt: ha egymillió másik ember is aláírja, megtanulják a nyelvet. A volapük sikertelenségét látva Zamenhof nem merte saját nevén publikálni az írást, így a dr. Esperanto (dr. Remélõ) álnevet használta. Ez a név végül ráragadt a nyelvre, ezért hívjuk ma is eszperantónak. A levelek szétküldése után az ígérvények visszaküldése helyett az emberek sorozatosan küldték Zamenhoféknak a gratuláló leveleket, és fellelkesülve kezdték el használni az eszperantót.[10] A siker azonnali és elsöprõ volt, de csak külföldön, mivel az oroszországi gyanakvó cári kormányzat a nyelvet és követõit gyakorlatilag számûzetésbe kényszerítette.[9] Ezek után a Zamenhof-házaspár kiadta az Aldono, a Nega Blovaro, a Gefratoj, Mary Princino és a Dua Libro könyveket, egy német-eszperantó középszótárt, a egy teljes orosz- és angol szótárt és egy svéd tankönyvet. Továbbá némi összeget utaltak Albert Einstein és H. Philips mûveinek kiadására is. Sok újsághirdetést adtak fel, és nagy számban küldtek szét további tankönyveket. Ekkortájt született meg elsõ két gyermekük, Adam Zamenhof 1888-ban, Zofia Zamenhof pedig 1889-ben. Az eszperantó nyelvtanok megjelenése után Zamenhof élénk levelezésbe kezdett, így sok új embert nyert meg a nyelvnek és a mozgalomnak. 1889 októberében megjelent az elsõ eszperantó címjegyzék mintegy ezer különbözõ országbeli névvel. Ugyanezen évben, Nürnbergben megalakult az elsõ eszperantista baráti társaság. Szintén ebben az évben már megjelent az elsõ eszperantó nyelvû újság, a La Esperantisto (Az Eszperantista) címû havi folyóirat, szintén Nürnbergben.[6][11]
Szûkös évek
Zamenhof arcképe magyar légiposta bélyegen, a bélyegkép Légrády Sándor munkája, 1957-ben adták ki
Zamenhof a La Esperantisto címû lap szerkesztését az elsõ megjelenés után egy évvel átvette. A folyóirat kiadására meglehetõsen sok pénze ment el, mert egyelõre nagyon kevés elõfizetõ volt. Mikor már úgy tûnt, hogy megszûnik a lap, W. H. Trompeter földmérõ három évig névtelenül támogatta a lap kiadását.[6] Az eszperantó tervezet felemésztette feleségének szinte teljes hozományát. A maradék pénz is hamar elfogyott, mivel Zamenhof orvosi munkájával túl keveset keresett. 1889-re szinte teljesen pénz nélkül maradtak. Második gyermekével terhes felesége hat hónapos fiukkal együtt elutazott édesapjához, õ pedig elment Varsóból jövedelmezõbb munkahelyet keresni. 1889 novemberében Dél-Oroszországba, Herszon városába utazott, mivel ott még nem volt szemészeti praxis. Csalódnia kellett, mert bármennyire takarékos életvitelt folytatott is, nem tudott elég pénzt összegyûjteni családja ellátására. Errõl felesége nem tudott, mert Zamenhof leveleivel nem szerette volna elszomorítani, csak biztatta, és vigasztalta. Végül akkor vallotta be a teljes igazságot, mikor már nem tudott tovább kitartani. Apósa pénzbeli segítségét csak felesége hosszas unszolása után fogadta el. 1890-ben visszatért Varsóba, de itt is ki kellett ábrándulnia, így 1893 októberében családjával Hrodna városba költözött.
Bár keresete nem fedezte teljesen kiadásait, és el kellett fogadnia apósa támogatását, négy évig kitartottak, ez után viszont kénytelenek voltak ismét Varsóba költözni. A Zamenhof család helyzete itt kezdett kedvezõbbre fordulni. Orvosi praxisa egyre növekedett, 1901-ben pedig már akkora volt, hogy bevételei teljesen fedezni tudták a kiadásokat, bár így is nagyon takarékos életmódot kellett folytatniuk. Varsó zsidó negyedében, az egyik legszegényebb utcában − a Dzika (ma Ludwika Zamenhofa) utca 9-es szám alatt[12] − éltek, így a fogadott betegek is nagyon szegények voltak. Zamenhofnak naponta akár harminc-negyven pácienst is el kellett látnia, hogy elegendõ jövedelemhez juthasson.[7]
Ez idõ alatt az eszperantó egyre nagyobb mértékben terjedt, 1902 és 1905 között már tizenkét országban adtak ki eszperantó nyelvû újságokat, és alakultak baráti társaságok.[6]
Eszperantó Világkongresszus
Az elsõ Eszperantó Világkongresszust (Universala Kongresót) 1905-ben, a franciaországi Boulogne-sur-Mer kisvárosban rendezték. A Zamenhof család vonattal, harmadosztályú kocsival ment a rendezvényre. A kongresszus elõtt Párizsban az oktatási miniszter átnyújtotta Zamenhofnak a francia becsületrendet. A rendezvényen 668 személy vett részt.[6][13] Zamenhof − megértve a nyelv társadalmi jellegét − nem dolgozta ki aprólékos részletességgel a nyelvtant. Szerzõi jogairól lemondott, de hogy a nyelv fejlõdése közben megõrizhesse egységét, 1905-ben az elsõ Eszperantó Világkongresszusal elfogadtatta a Fundamentót, az eszperantó megváltoztathatatlan alapját, amely 16 egyszerû szabályból áll. Ezekhez minden újító törekvés mellett is igyekeznek ragaszkodni.[14][15] Zamenhof nyitóbeszédében érzelmesen beszélt munkájáról és az emberiség egyesülésébe vetett hitérõl.[5]Hanganyag Zamenhof beszéde az elsõ, Bologne-sur-mer-i UK-n?* A kongresszuson a La Revuo folyóirat folyamatos együttmûködéséért némi pénzadományt adott Zamenhofnak, így részt tudott venni a következõ világkongresszusokon is.[12]
1912-ben a krakkói kongresszuson lemondott minden mozgalmi tisztségérõl és visszavonult a nyilvánosság elõl, hangoztatva, hogy õ nem a nyelv alkotója, csak elindítója. Többször megbetegedett, és csak írói munkájának élt.
Halála
Síremléke a varsói Zsidó temetõben
Zamenhof elsõ világháború kitörésében pacifista eszméi halálát látta, a háború jelentõsen visszavetette az eszperantó-mozgalmat is. Az 1914-es párizsi világkongresszus elmaradt, 1915 és 1920 között pedig egyáltalán nem tartottak világkongresszust. Zamenhof ezekben az években is aktív maradt, körlevelet küldött szét, hogy gyûlésre hívjon eszperantista és nem eszperantista tudósokat a békérõl tanácskozni. Fáradozása eredménytelen maradt, a háború folyatódott. 1917. április 14-én halt meg otthonában. A varsói Zsidó temetõben helyezték örök nyugalomra, 1917. április 16-án. Mivel Varsó ekkor német megszállás alatt volt, mindössze talán 150 személy tudott részt venni a szertartáson (családtagok, közeli ismerõsök, varsói eszperantisták).[16]
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Gutai Zub
- 2014. May 18. 09:18:05
#2 |
Perje
- 2014. May 18. 11:22:02
#3 |
monguzking
- 2014. May 18. 11:42:10
#4 |
keepfargo
- 2014. May 18. 14:58:39
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.