Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
'A Szigetszentmiklósi járásban gyalázatos dolgok történtek'
Most mondja az asszony, hogy bejelentést tett a miklósi qvatelep-rendõrseggnek, hogy a tököli úti lakótelepen feltehetõleg drog-árusítás zajlik. Egyik idõs néne mondá, hogy többször bejelentette már, de le se sz@rták..., most legalább kijöttek a bejelentõhöz. majd kiderül, hogy "fedett" akció és a kancigányoknak NBH-s menlevelük van. Ezt az egyenruhás stricik persze tudják, hisz a "fõnök" közös. Még a szigetszentmiklósi pokolról szóló ombudsmani jelentést sem hozza nyilvánosságra a hivatal "szenzitív adatok" miatt. Ráadásul a sajtótól is elvárnák, hogy az azonosításra alkalmas tényeket elhallgassa.
„A Szigetszentmiklósi járásban gyalázatos dolgok történtek gyerekekkel. Az évek óta tartó megaláztatásukért felelõsség terhelhet egyes önkormányzati és állami szerveket”. Székely László ombudsman és Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének jogértelmezése szerint valahogy így kellett volna írnia a sajtónak a tavaly kirobbant szigetszentmiklósi botrányról.
Kiderült, hogy kisiskolás korú gyerekeit éveken át sanyargatta, szexuálisan zaklatta egy pár, és a hatóságok képtelenek voltak segítséget nyújtani.
A gyomorforgató esetrõl még tavaly kezdett cikkezni a sajtó. Saját vizsgálati jelentésében az alapvetõ jogok biztosa is azt állítja, hogy õ is a „sajtóból értesült arról, hogy szüleik hosszú évekig súlyosan bántalmazták 8, 9 és 10 éves gyermekeiket. A szülõk ellen büntetõeljárás indult, a gyermekeket pedig nevelõszülõknél helyezték el”. Székely László hivatalból vizsgálatot indított, hogy a gyermekekkel kapcsolatban álló, védelmükre hivatott és köteles szervek és hatóságok megtettek-e mindent biztonságuk érdekében.
Mint arról a sajtó annak idején szintén beszámolt, az ombudsman állapította meg, hogy az illetékes szervek már 2005 májusában elrendelték a gyermekek védelembe vételét, „a szülõi elhanyagolásukból fakadó veszélyeztetettségüket szociális munkával nem tudták megszüntetni”. A biztos rendelkezésére bocsátott iratok tanúsága szerint a gyermekek szexuális bántalmazására utaló jeleket sem a különbözõ hatóságok, sem a kicsikkel még gyakrabban találkozó pedagógusok nem észleltek.
Az ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy az illetékes hatóságok folyamatosan éltek „jelzési” kötelezettségükkel, jelezték a gyámhatóság felé, hogy a lakásban, ahol a gyermekek éltek, „büdös van”, „nincs fûtés”, hogy „olyan zöld volt az étel, hogy már szinte magától elindult…”
A helyszín: Csepreg
A helyszín: Csepreg
Reviczky Zsolt / Népszabadság
hirdetés
Megállapították, hogy a szülõk nem tartják a kapcsolatot az iskolával, nem járnak szülõi értekezletre. Ezek ugyanis látszanak, észlelhetõk. A szexuális zaklatásra utaló jelek felismerése már komolyabb felkészültséget igényelne, ám – mint azt az ombudsmani vizsgálat megállapította – efféle felkészítõ tanfolyam csak ritkán van. Ehhez jön még, hogy a családgondozó szolgálatnál (amely elvileg az iskola után a legtöbbször érintkezik a gyerekekkel) a kérdéses idõszak nagy részében súlyos létszámgondok voltak; 2005-ben 146 esetre két családgondozó jutott, 2008-ban 160-ra három. Tavaly már 64 ügyben heten jártak el.
Mindezek alapján Székely László megállapította, hogy a szüleik által zaklatott és elhanyagolt szigetszentmiklósi gyerekek nem kaptak valós segítséget a veszélyeztetettségük megszüntetéséhez, a szakemberek nem ismerték fel idõben, hogy ki kell emelni a családból õket.
„A gyermekvédelmi jelzõrendszer tagjai között a jelzésen kívül nem volt érdemi együttmûködés.” Jelentésében Székely kitért a sajtó felelõsségére is. „Osztom a szociális és gyámhivatal vezetõjének álláspontját a tekintetben, hogy a gyermekekkel kapcsolatban megjelent, azonosításukra alkalmas sajtóhírek az õket ért súlyos trauma feldolgozását nagyban nehezíti, azt végsõ soron el is lehetetlenítheti”.
Késõbb így folytatta: „Hatásköri korlátaim miatt azonban a sajtó tevékenységének alapjogi szempontú vizsgálatára nincs lehetõségem, de felhívom a szigetszentmiklósi gyámhivatal vezetõjének a figyelmét a gyermekek személyhez fûzõdõ jogainak megsértése miatti perindítás lehetõségére”.
Székely tehát a gyermekbántalmazási botrányt kirobbantó és a hatóságok felelõsségét is felvetõ sajtó ellen buzdítja annak a gyámhatóságnak a vezetõjét, amely 2005 és 2012 között másokkal együtt képtelen volt az õket zaklató, bántalmazó és elhanyagoló szüleik karmaiból kiszabadítani a gyermekeket. Ugyanakkor a sajtó tevékenységének vizsgálatára kérte fel a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökét.
A helyszín: Kulcs
A helyszín: Kulcs
Kurucz Árpád / Népszabadság
hirdetés
Péterfalvi Attila aláírásával április elsõ napjaiban 16 médiatartalom-szolgáltató kapott különbözõ tartalmú (testre szabott) felszólítást. Lapunk kiadóját arra szólította fel: gondoskodjon arról, hogy a Népszabadság online felületén az e témában nyilvánosságra hozott médiatartalmakban ne szerepeljen olyan személyes adat, amely a gyermekeket közvetetten azonosíthatóvá teszi.
A törlést úgy kell végrehajtani, hogy a késõbbiekben a Google keresõ se hozza fel újra a kifogásolt tartalmakat. Az azonos tartalmú, nyomtatásban megjelent cikkek begyûjtését, bezúzását, könyvtárakból való eltávolítását nem kérte Péterfalvi.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke a hatósága által lefolytatott vizsgálatról azt írta, hogy a médiatartalom-szolgáltatók részletgazdagon beszámoltak a szigetszentmiklósi bántalmazásról, felvetve egyebek közt az illetékes hatóságok és szolgálatok felelõsségét is, amiért nem vették észre idõben, mi is történik a családban.
„A médiatartalmak nyomán több olyan eljárás is indult, amelyekben az egyes állami és önkormányzati szervek és tisztségviselõik felelõsségét vizsgálták.” Péterfalvi levelében azt nem vitatta, hogy a szigetszentmiklósi ügyben az illetékes állami és önkormányzati szervek esetleges mulasztása Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentõséggel bíró eseménynek tekinthetõk, amelyrõl be kell számolni.
Székely vizsgálatára hivatkozva ugyanakkor rámutatott, hogy még egy ilyen ügyben is mindenkinek joga van a személyes adatai védelméhez. Személyes adat – írja – „az érintettel kapcsolatba hozható adat”, különösen a neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemzõ ismeret, valamint az azokból az „érintettre levonható következtetés”.
Minden olyan adat is személyes adatnak minõsül – írja késõbb a hatóság elnöke –, amely alapján az érintett személy közvetve azonosítható lesz. És a személyes adatok védelmének törvényi szabálya már akkor is megsérül, ha akár csak egyetlen ember is azonosítani tudja a média beszámolói alapján az érintett személyt.
Eszerint: ha a szigetszentmiklósi család szomszédai nem álltak éppen a kapuban, amikor a gyermekbántalmazással gyanúsított szülõket elvitte a rendõrség, hanem a sajtóból tudták meg, hogy elvitt a rendõrség egy (e ponton már nem írhatjuk le, hogy hány gyermekes) nõt és férfit, majd észreveszik, hogy a szomszédok már napok óta nincsenek otthon, és meglátják az ajtón a rendõrségi pecsétet, akkor a sajtó egésze jogot sértett.
Péterfalvi levele abból indul ugyanis ki, hogy a „Sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvetõ szabályairól” szóló törvény (Smtv.) a médiarendszer egészére vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget ír elõ, s ebbõl következõen a garanciális követelményeket is ezen „a médiarendszer egészére vonatkozó” alapelvbõl kiindulva kell vizsgálni és érvényre juttatni.
A helyszín: Agárd
A helyszín: Agárd
Reviczky Zsolt / Népszabadság
Vagyis, ha a Népszabadság leír egy a gyermekek azonosítására nem alkalmas információt, a Magyar Nemzet pedig egy másikat, akkor külön-külön egyik cikk sem lenne jogsértõ, de a két információ együtt már alkalmas is lehet a gyermekek azonosítására.
A helyzetet bonyolítja, ha valaki a Google-on tovább tájékozódik. Márpedig a hatóság szerint abból kell kiindulni, hogy ha megjelent egy adat, akkor a kíváncsi olvasó az interneten vagy egyéb módon gyûjthet még hozzá más információkat, és azokkal együtt már az illetéktelen kutakodó számára azonosíthatóvá válik az egyes cikkekben szereplõ személy.
Péterfalvi a Népszabadságnak a szigetszentmiklósi ügyrõl írt cikkeiben a következõ kifogásolnivalókat találta: leírtuk a település nevét, annak a nem a tehetõsök által lakott településrésznek a nevét is, ahol a család háza áll. Közöltük a ház fotóját, a gyanúsított férfi vezetéknevének kezdõbetûjét és keresztnevét, a zaklatott gyermekek nemét és az életkorukra utaló adatokat (8, 9 és 10 éves), s hogy e két utóbbi médiatartalomból levonható az a következtetés (ami ugyancsak egy személy azonosítására alkalmas – személyes – adat), hogy a szóban forgó gyerekek testvérek.
Szerettünk volna interjút kérni Péterfalvi Attilától, magyarázza már el, a jövõben miképpen számolhatunk be a különbözõ eseményekrõl – szerinte törvényesen. Különösen arra lennénk kíváncsiak, honnan tudhatjuk meg, mások mit írnak, milyen adatokat használnak fel a cikkeikhez. A szerkesztõségeknek kell egyeztetniük, vagy a hatóság kezdeményezi-e esetleg valamiféle tájékoztatási hivatal felállítását e célra.
Péterfalvi nem nyilatkozott. Egy munkatársa szerint azért nem, mert a vizsgálatnak még nincs vége. A szerkesztõségek leírhatják észrevételeiket a levélben foglaltakkal kapcsolatban.
A helyzet több mint ellentmondásos. A bíróságok eddig a hasonló tudósítások készítõitõl azt várták el, hogy tényszerûek, idõszerûek legyenek, a személyiségi jogok ilyen tág, a tudósítói munkát gyakorlatilag ellehetetlenítõ értelmezése azonban nem volt jellemzõ. Ha ezen elõírások szerint kellene cikket írni, akkor azokból legföljebb annyi derülhetne ki, hogy például Gyilkosság: Budán megöltek egy embert. És kész.
Székely László részletes jelentése a szigetszentmiklósi esetrõl felkerült a hivatal honlapjára, de aztán onnan eltávolították.
Érdeklõdésünkre, hogy miért, azt írták: „A szigetszentmiklósi gyermekbántalmazás ombudsmani vizsgálatának jelentése az ügy természeténél fogva óhatatlanul tartalmaz a gyermekekkel kapcsolatos szenzitív adatokat is. Ezek rögzítése nélkül ugyanis sem maga a vizsgálat, sem az érintett szervek fellépése nem lett volna lehetséges. Minthogy fennállt annak a veszélye, hogy a jelentés teljes nyilvánossága az ilyen adatok kontrollálatlan felhasználásához vezethet, a jelentést az Alapvetõ Jogok Biztosának Hivatala megküldte az illetékes hatóságoknak és intézményeknek, de a gyermekek jogainak védelmében visszalépett a teljes nyilvánosság koncepciójától. A jelentésbõl készült rövid változatot a Hivatal a Magyar Távirati Irodán keresztül – és a gyermekek azonosítását lehetõvé tevõ adatok, információk nélkül – nyilvánosságra hozta.”
Ennek ellenére a gyermekek jogainak védelmében készült rövid változat „Szigetszentmiklósi gyermekbántalmazás” címmel érhetõ el a világhálón. Ez azért érdekes, mert Péterfalvi Attila szerint a Népszabadság személyiségi jogot sértett azzal, hogy leírta a település nevét.
Link
„A Szigetszentmiklósi járásban gyalázatos dolgok történtek gyerekekkel. Az évek óta tartó megaláztatásukért felelõsség terhelhet egyes önkormányzati és állami szerveket”. Székely László ombudsman és Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének jogértelmezése szerint valahogy így kellett volna írnia a sajtónak a tavaly kirobbant szigetszentmiklósi botrányról.
Kiderült, hogy kisiskolás korú gyerekeit éveken át sanyargatta, szexuálisan zaklatta egy pár, és a hatóságok képtelenek voltak segítséget nyújtani.
A gyomorforgató esetrõl még tavaly kezdett cikkezni a sajtó. Saját vizsgálati jelentésében az alapvetõ jogok biztosa is azt állítja, hogy õ is a „sajtóból értesült arról, hogy szüleik hosszú évekig súlyosan bántalmazták 8, 9 és 10 éves gyermekeiket. A szülõk ellen büntetõeljárás indult, a gyermekeket pedig nevelõszülõknél helyezték el”. Székely László hivatalból vizsgálatot indított, hogy a gyermekekkel kapcsolatban álló, védelmükre hivatott és köteles szervek és hatóságok megtettek-e mindent biztonságuk érdekében.
Mint arról a sajtó annak idején szintén beszámolt, az ombudsman állapította meg, hogy az illetékes szervek már 2005 májusában elrendelték a gyermekek védelembe vételét, „a szülõi elhanyagolásukból fakadó veszélyeztetettségüket szociális munkával nem tudták megszüntetni”. A biztos rendelkezésére bocsátott iratok tanúsága szerint a gyermekek szexuális bántalmazására utaló jeleket sem a különbözõ hatóságok, sem a kicsikkel még gyakrabban találkozó pedagógusok nem észleltek.
Az ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy az illetékes hatóságok folyamatosan éltek „jelzési” kötelezettségükkel, jelezték a gyámhatóság felé, hogy a lakásban, ahol a gyermekek éltek, „büdös van”, „nincs fûtés”, hogy „olyan zöld volt az étel, hogy már szinte magától elindult…”
A helyszín: Csepreg
A helyszín: Csepreg
Reviczky Zsolt / Népszabadság
hirdetés
Megállapították, hogy a szülõk nem tartják a kapcsolatot az iskolával, nem járnak szülõi értekezletre. Ezek ugyanis látszanak, észlelhetõk. A szexuális zaklatásra utaló jelek felismerése már komolyabb felkészültséget igényelne, ám – mint azt az ombudsmani vizsgálat megállapította – efféle felkészítõ tanfolyam csak ritkán van. Ehhez jön még, hogy a családgondozó szolgálatnál (amely elvileg az iskola után a legtöbbször érintkezik a gyerekekkel) a kérdéses idõszak nagy részében súlyos létszámgondok voltak; 2005-ben 146 esetre két családgondozó jutott, 2008-ban 160-ra három. Tavaly már 64 ügyben heten jártak el.
Mindezek alapján Székely László megállapította, hogy a szüleik által zaklatott és elhanyagolt szigetszentmiklósi gyerekek nem kaptak valós segítséget a veszélyeztetettségük megszüntetéséhez, a szakemberek nem ismerték fel idõben, hogy ki kell emelni a családból õket.
„A gyermekvédelmi jelzõrendszer tagjai között a jelzésen kívül nem volt érdemi együttmûködés.” Jelentésében Székely kitért a sajtó felelõsségére is. „Osztom a szociális és gyámhivatal vezetõjének álláspontját a tekintetben, hogy a gyermekekkel kapcsolatban megjelent, azonosításukra alkalmas sajtóhírek az õket ért súlyos trauma feldolgozását nagyban nehezíti, azt végsõ soron el is lehetetlenítheti”.
Késõbb így folytatta: „Hatásköri korlátaim miatt azonban a sajtó tevékenységének alapjogi szempontú vizsgálatára nincs lehetõségem, de felhívom a szigetszentmiklósi gyámhivatal vezetõjének a figyelmét a gyermekek személyhez fûzõdõ jogainak megsértése miatti perindítás lehetõségére”.
Székely tehát a gyermekbántalmazási botrányt kirobbantó és a hatóságok felelõsségét is felvetõ sajtó ellen buzdítja annak a gyámhatóságnak a vezetõjét, amely 2005 és 2012 között másokkal együtt képtelen volt az õket zaklató, bántalmazó és elhanyagoló szüleik karmaiból kiszabadítani a gyermekeket. Ugyanakkor a sajtó tevékenységének vizsgálatára kérte fel a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökét.
A helyszín: Kulcs
A helyszín: Kulcs
Kurucz Árpád / Népszabadság
hirdetés
Péterfalvi Attila aláírásával április elsõ napjaiban 16 médiatartalom-szolgáltató kapott különbözõ tartalmú (testre szabott) felszólítást. Lapunk kiadóját arra szólította fel: gondoskodjon arról, hogy a Népszabadság online felületén az e témában nyilvánosságra hozott médiatartalmakban ne szerepeljen olyan személyes adat, amely a gyermekeket közvetetten azonosíthatóvá teszi.
A törlést úgy kell végrehajtani, hogy a késõbbiekben a Google keresõ se hozza fel újra a kifogásolt tartalmakat. Az azonos tartalmú, nyomtatásban megjelent cikkek begyûjtését, bezúzását, könyvtárakból való eltávolítását nem kérte Péterfalvi.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke a hatósága által lefolytatott vizsgálatról azt írta, hogy a médiatartalom-szolgáltatók részletgazdagon beszámoltak a szigetszentmiklósi bántalmazásról, felvetve egyebek közt az illetékes hatóságok és szolgálatok felelõsségét is, amiért nem vették észre idõben, mi is történik a családban.
„A médiatartalmak nyomán több olyan eljárás is indult, amelyekben az egyes állami és önkormányzati szervek és tisztségviselõik felelõsségét vizsgálták.” Péterfalvi levelében azt nem vitatta, hogy a szigetszentmiklósi ügyben az illetékes állami és önkormányzati szervek esetleges mulasztása Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentõséggel bíró eseménynek tekinthetõk, amelyrõl be kell számolni.
Székely vizsgálatára hivatkozva ugyanakkor rámutatott, hogy még egy ilyen ügyben is mindenkinek joga van a személyes adatai védelméhez. Személyes adat – írja – „az érintettel kapcsolatba hozható adat”, különösen a neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemzõ ismeret, valamint az azokból az „érintettre levonható következtetés”.
Minden olyan adat is személyes adatnak minõsül – írja késõbb a hatóság elnöke –, amely alapján az érintett személy közvetve azonosítható lesz. És a személyes adatok védelmének törvényi szabálya már akkor is megsérül, ha akár csak egyetlen ember is azonosítani tudja a média beszámolói alapján az érintett személyt.
Eszerint: ha a szigetszentmiklósi család szomszédai nem álltak éppen a kapuban, amikor a gyermekbántalmazással gyanúsított szülõket elvitte a rendõrség, hanem a sajtóból tudták meg, hogy elvitt a rendõrség egy (e ponton már nem írhatjuk le, hogy hány gyermekes) nõt és férfit, majd észreveszik, hogy a szomszédok már napok óta nincsenek otthon, és meglátják az ajtón a rendõrségi pecsétet, akkor a sajtó egésze jogot sértett.
Péterfalvi levele abból indul ugyanis ki, hogy a „Sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvetõ szabályairól” szóló törvény (Smtv.) a médiarendszer egészére vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget ír elõ, s ebbõl következõen a garanciális követelményeket is ezen „a médiarendszer egészére vonatkozó” alapelvbõl kiindulva kell vizsgálni és érvényre juttatni.
A helyszín: Agárd
A helyszín: Agárd
Reviczky Zsolt / Népszabadság
Vagyis, ha a Népszabadság leír egy a gyermekek azonosítására nem alkalmas információt, a Magyar Nemzet pedig egy másikat, akkor külön-külön egyik cikk sem lenne jogsértõ, de a két információ együtt már alkalmas is lehet a gyermekek azonosítására.
A helyzetet bonyolítja, ha valaki a Google-on tovább tájékozódik. Márpedig a hatóság szerint abból kell kiindulni, hogy ha megjelent egy adat, akkor a kíváncsi olvasó az interneten vagy egyéb módon gyûjthet még hozzá más információkat, és azokkal együtt már az illetéktelen kutakodó számára azonosíthatóvá válik az egyes cikkekben szereplõ személy.
Péterfalvi a Népszabadságnak a szigetszentmiklósi ügyrõl írt cikkeiben a következõ kifogásolnivalókat találta: leírtuk a település nevét, annak a nem a tehetõsök által lakott településrésznek a nevét is, ahol a család háza áll. Közöltük a ház fotóját, a gyanúsított férfi vezetéknevének kezdõbetûjét és keresztnevét, a zaklatott gyermekek nemét és az életkorukra utaló adatokat (8, 9 és 10 éves), s hogy e két utóbbi médiatartalomból levonható az a következtetés (ami ugyancsak egy személy azonosítására alkalmas – személyes – adat), hogy a szóban forgó gyerekek testvérek.
Szerettünk volna interjút kérni Péterfalvi Attilától, magyarázza már el, a jövõben miképpen számolhatunk be a különbözõ eseményekrõl – szerinte törvényesen. Különösen arra lennénk kíváncsiak, honnan tudhatjuk meg, mások mit írnak, milyen adatokat használnak fel a cikkeikhez. A szerkesztõségeknek kell egyeztetniük, vagy a hatóság kezdeményezi-e esetleg valamiféle tájékoztatási hivatal felállítását e célra.
Péterfalvi nem nyilatkozott. Egy munkatársa szerint azért nem, mert a vizsgálatnak még nincs vége. A szerkesztõségek leírhatják észrevételeiket a levélben foglaltakkal kapcsolatban.
A helyzet több mint ellentmondásos. A bíróságok eddig a hasonló tudósítások készítõitõl azt várták el, hogy tényszerûek, idõszerûek legyenek, a személyiségi jogok ilyen tág, a tudósítói munkát gyakorlatilag ellehetetlenítõ értelmezése azonban nem volt jellemzõ. Ha ezen elõírások szerint kellene cikket írni, akkor azokból legföljebb annyi derülhetne ki, hogy például Gyilkosság: Budán megöltek egy embert. És kész.
Székely László részletes jelentése a szigetszentmiklósi esetrõl felkerült a hivatal honlapjára, de aztán onnan eltávolították.
Érdeklõdésünkre, hogy miért, azt írták: „A szigetszentmiklósi gyermekbántalmazás ombudsmani vizsgálatának jelentése az ügy természeténél fogva óhatatlanul tartalmaz a gyermekekkel kapcsolatos szenzitív adatokat is. Ezek rögzítése nélkül ugyanis sem maga a vizsgálat, sem az érintett szervek fellépése nem lett volna lehetséges. Minthogy fennállt annak a veszélye, hogy a jelentés teljes nyilvánossága az ilyen adatok kontrollálatlan felhasználásához vezethet, a jelentést az Alapvetõ Jogok Biztosának Hivatala megküldte az illetékes hatóságoknak és intézményeknek, de a gyermekek jogainak védelmében visszalépett a teljes nyilvánosság koncepciójától. A jelentésbõl készült rövid változatot a Hivatal a Magyar Távirati Irodán keresztül – és a gyermekek azonosítását lehetõvé tevõ adatok, információk nélkül – nyilvánosságra hozta.”
Ennek ellenére a gyermekek jogainak védelmében készült rövid változat „Szigetszentmiklósi gyermekbántalmazás” címmel érhetõ el a világhálón. Ez azért érdekes, mert Péterfalvi Attila szerint a Népszabadság személyiségi jogot sértett azzal, hogy leírta a település nevét.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Perje
- 2014. May 19. 14:14:52
#2 |
lapaj55
- 2014. May 20. 01:13:19
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.