Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Újra a zsidók? Miért válik antiszemitává Európa
Ha csak gyûlöletrõl volna szó, de most sokkal többrõl, így ha volna, se adnánk! Lebuktatok és a jogos és elkerülhetetlen elszámolást most kell megtartani. „Minden népet két kategóriára lehet osztani: azokra, akik elkergetik a zsidókat és azokra, akik nem engedik be a zsidókat az országba”. Úgy tûnt, hogy Izrael elsõ elnökének, Chaim Weizmannak ez a szarkasztikus megállapítása csak a múltat tükrözi. Vajon?
Náci graffitik egy párizsi zsidó temetõ sírkövein (adevarul.ro/timesofisrael.com)
Néhány napja két antiszemita jellegû jelentõs incidens történt Belgiumban és Franciaországban: három személyt meggyilkoltak és egy negyediket megsebesítettek a brüsszeli Zsidó Múzeumnál, valamint két személyt bántalmaztak a franciaországi Créteil városban lévõ zsinagóga kijáratánál [1]. Tehát megállapíthatjuk, hogy a virulens antiszemitizmus nemcsak a múlt része, hanem a jelen valósága is. Ha figyelmesen elemezzük az utóbbi évek társadalmi jelenségeit, akkor azt fogjuk látni, hogy az Európai Unión belüli politikai körökben a muszlim veszélyre hivatkozás mellett újra életre keltenek egy régebbi, az európai kontinensre tipikus mumust – a zsidókat és a cionizmust. Másképp mondva, azt terjesztik, hogy az európai népesség jólétére a veszélyt többek között, vagy sokkal inkább a zsidók (és implicit módon Izrael) jelentik. És van néhány tényezõ, mely alapot ad ahhoz, hogy ez az antiszemita megközelítés a politikai retorika részévé váljon. Elõször is ezt befolyásos arab diaszpórák támogatják, melyek számára a zsidók „hagyományos ellenségek”. Másodsorban egyes európai politikai vezetõk egy adott pillanatban úgy ítélték meg, hogy kevésbé veszélyes egy „képzeletbeli ellenség”, a zsidó meglétét felvetni, aki ártalmatlanabb, mint egy „belsõ ellenségé”-ét, a muzulmánokét, akik egy ilyen sértésre képesek (akár szó szerint is) aláaknázni az európaiak békés életét.
Másképp mondva, Európa számára ’jobban megfelel’ antiszemitának, mint muszlimellenesnek lenni.
Vannak ezzel kapcsolatos mutatók, ha felidézzük az Európai Bizottság által megrendelt és 2003 õszén közzétett felmérés eredményeit, melyek szerint Izrael az elsõ helyen szerepel a „rabló államok” rangsorában, a megkérdezettek 59 százaléka õt jelölve meg a világbéke 1. számú ellenségeként; csak utána következik Irán, Észak-Korea és az AEÁ (53%), Oroszország és Kína jóval kisebb, 22 százalékos „veszélyességi” aránnyal rendelkezve [Glucksmann, 2007, 73. o.]. Egy másik mutató a 2004-es nyilvános botrány, amikor egyes nemzetközi zsidó szervezetek azzal vádolták az Európai Bizottságot, hogy közömbösen nézi, miként terjesztenek egyre erõteljesebben különféle antiszemita üzeneteket, az Izraellel szemben kritikus kiadványok folyamatosan növekvõ számával párhuzamosan [2]. Az Ant-Defamation League (ADL) szervezet megrendelésére 2009-ben készített egyik felmérés pedig kimutatta, hogy az európaiak kb. harmada szerint, a zsidók hibásak a pénzügyi világválság kirobbanásáért [3].
Az antiszemitizmus felerõsödésének irányába hatnak bizonyos társadalmi pszichológiai mechanizmusok is; például a frusztrációs-agresszív mechanizmus felelõs azért, hogy Németországban napjainkban megjelent az úgynevezett „másodlagos antiszemitizmus”, vagyis a zsidókat azért kezdik gyûlölni, mert jelenlétük a II. világháborús bûneikre emlékeztetik a németeket [4] [Imhoff, Banse, 2009]. Ezeknek a felfogásoknak láthatók a hatásai, legalábbis a statisztikák szintjén. A 2003-as adatok szerint, a németek kb. 65 százaléka (egyes becslések szerint viszont 80 százaléka) szerint világszinten Izrael a legnagyobb fenyegetés [5]. Egy másik ilyen témájú felmérés, amit 2012 májusában készített a Forsa Intézet, azt mutatja, hogy a németek 59 százaléka Izraelt „agresszív” államnak tartja, a válaszolók kb. 60 százaléka pedig már nem érez felelõsséget a zsidókkal és Izraellel szemben [6].
A berlini szövetségi Parlament által megrendelt és 2012 januárjában közzétett egyik szociológiai felmérés szerint, a németek kb. 20 százalékának látens antiszemita meggyõzõdései voltak. Az antiszemita gyilkosságok 90 százalékát pedig a szélsõjobboldali szervezetek követik el, melyeknek nem kevesebb, mint 26.000 tagjuk van [7]. A hivatalos statisztikák azt mutatják, hogy Németországban évente több mint ezer antiszemita jellegû bûncselekményt regisztrálnak, melyeket neonácik (legnagyobb részüket) és muzulmánok követik el [8]. Mindezeken kívül azt is megállapították, hogy a 18 és 29 év közötti német fiatalok több mint 20 százaléka semmit sem tud Auschwitzrõl és az ottani koncentrációs táborokról [9]. Ez az utóbbi szociológiai látlelet magáért beszél – a múlt századi náci cselekedetek miatti bûnösségi komplexus által közvetlenül nem érintett új német nemzedékek megjelenésével ez utóbbiak sokkal hajlamosabbak lesznek idegengyûlölõ és neonáci meggyõzõdéseket magukévá tenni, beleértve az antiszemita diszkriminációkat és gyûlöletet is.
Az antiszemitizmus Európában általában riasztó erõsödést mutat. Az Oroszországi Zsidókongresszus volt elnöke, Vjacseszlav Kantor szerint, aki az antiszemita megnyilvánulások 2009-es robbanásszerû növekedésére utalt, „ez a növekedés a második világháborút megelõzõ helyzetre emlékeztet” [10]. Ausztriában 2012-ben kétszer több antiszemita incidens regisztráltak, mint 2011-ben [11].
Olaszországban az olaszok 44 százaléka elõítéletes és ellenségességet mutat a zsidókkal szemben, derül ki az olasz parlament egyik 2011 októberében közzétett tanulmányából. A tanulmány rámutat arra, hogy paktumok jöttek létre muzulmán aktivisták és a szélsõjobboldali szervezetek között, melyek alapján közös rajtaütéseket indítottak a zsidó közösségek, zsinagógák, iskolák és temetõk ellen [12].
Dániában Izrael nagykövetsége és egy dán zsidó szervezet azt tanácsolták 2012-ben az ebben az országban élõ zsidóknak, hogy ne mutogassák nyilvánosan a viselt vallási jelképeiket, ezzel védve meg magukat a lehetséges antiszemita tettektõl. A zsidóknak azt tanácsolták, hogy csak a zsinagóga bejáratánál vegyék fel a kipát, ne viseljenek látható módon Dávid-csillagos ékszereket és utcán ne beszéljenek héberül [13].
Az Anti-Defamation League (ADL) egyik 2012-es felmérése szerint, Franciaországban a lakosság negyede mutat ki antiszemita érzelmeket, miközben ez az arány 2009-ben még egyötöd volt. Ez egy alig három éves idõszakra nézve jelentõs növekedés. Ebben az országban él a legnagyobb, csaknem félmilliós nyugat-európai zsidó közösség, ami kevesebb, mint a teljes lakosság 1 százaléka [14]. A franciaországi zsidókkal szembeni viselkedés a 2012. márciusi, Touluse-i antiszemita vérengzés után kapott komoly nemzetközi figyelmet, amikor egy muzulmán szélsõséges három gyermeket és egy egyházi oktatót lõtt agyon egy zsidó középiskola udvarán. A rögtön az incidens után Franciaországban, valamint további kilenc európai országban készített felmérések megerõsítették az antiszemita érzelmek folyamatos erõsödését egész Európában [15]. Igaz, hogy a zsidók egy muzulmán általi lemészárolása a faji és muzulmánellenes érzelmek eszkalálódásához is vezetett [16].
A labdarúgás sem hiányzik az ultranacionalisták által az európai térségben folytatott identitási összecsapásokban használt eszköztárból. 2011 szeptemberében egy antiszemitizmusi vádakkal is együtt járó botrány tört ki egy Európa Ligás labdarúgó-mérkõzés nyomán, amire Varsóban került sor a lengyel Legia Varsó és az izraeli Hapoel Tel-Aviv között. A lengyel szurkolók a mérkõzés alatt egy jól idõzített koreográfiát mutattak be, melynek központi elemét egy hosszú, zöld színû (ez egyaránt színe a klubnak és az iszlámnak is) szalagplakát képezte, amin stilizált betûkkel a „Jihad Legia” felirat szerepelt.
(adevarul.ro/asiaone.com)
A zsidó szervezetek felháborodott reakciói nem várattak magukra. Az Anti-Defamation League által továbbított egyik megkeresés szerint: „A ’Dzsihád’ (Szent háború) szó egyértelmû utalás az Izraelt fenyegetõ terrorista szerveztek szóhasználatára és botrányos és sértõ azt olyan sporteseményen használni, amin egy zsidó csapat is részt vesz” [17]. A labdarúgó-mérkõzések szervezõire és a szurkolókra kiszabott büntetések ellenére, az idegengyûlölõ, muzulmánellenes, vagy antiszemita üzeneteket nem lehet elfojtani egy olyan Európában, ahol az etnikai-faji és vallási követelések egy második világháború óta nem tapasztalt intenzitású kirobbanással fenyegetnek.
A lelátókon történõ események a széles tömegek soraiban többé, vagy kevésbé hallgatólagosan létezõ percepció merészebb tükrözõdései. Az identitásjellegû követelések századában, amelybe éppen beléptünk, ki tudja azt szavatolni, hogy nem fog megismétlõdni az, ami egy évszázada megtörtént? Mi fog megjelenni az európai társadalmi-gazdasági komfort csökkenésével, milyen változások fognak bekövetkezni egy új, nagyrészt nacionalista Európában? Egy ismert állítást parafrazálva, a gyûlölet sohasem tûnik el, csak megpihen.
Link
Náci graffitik egy párizsi zsidó temetõ sírkövein (adevarul.ro/timesofisrael.com)
Néhány napja két antiszemita jellegû jelentõs incidens történt Belgiumban és Franciaországban: három személyt meggyilkoltak és egy negyediket megsebesítettek a brüsszeli Zsidó Múzeumnál, valamint két személyt bántalmaztak a franciaországi Créteil városban lévõ zsinagóga kijáratánál [1]. Tehát megállapíthatjuk, hogy a virulens antiszemitizmus nemcsak a múlt része, hanem a jelen valósága is. Ha figyelmesen elemezzük az utóbbi évek társadalmi jelenségeit, akkor azt fogjuk látni, hogy az Európai Unión belüli politikai körökben a muszlim veszélyre hivatkozás mellett újra életre keltenek egy régebbi, az európai kontinensre tipikus mumust – a zsidókat és a cionizmust. Másképp mondva, azt terjesztik, hogy az európai népesség jólétére a veszélyt többek között, vagy sokkal inkább a zsidók (és implicit módon Izrael) jelentik. És van néhány tényezõ, mely alapot ad ahhoz, hogy ez az antiszemita megközelítés a politikai retorika részévé váljon. Elõször is ezt befolyásos arab diaszpórák támogatják, melyek számára a zsidók „hagyományos ellenségek”. Másodsorban egyes európai politikai vezetõk egy adott pillanatban úgy ítélték meg, hogy kevésbé veszélyes egy „képzeletbeli ellenség”, a zsidó meglétét felvetni, aki ártalmatlanabb, mint egy „belsõ ellenségé”-ét, a muzulmánokét, akik egy ilyen sértésre képesek (akár szó szerint is) aláaknázni az európaiak békés életét.
Másképp mondva, Európa számára ’jobban megfelel’ antiszemitának, mint muszlimellenesnek lenni.
Vannak ezzel kapcsolatos mutatók, ha felidézzük az Európai Bizottság által megrendelt és 2003 õszén közzétett felmérés eredményeit, melyek szerint Izrael az elsõ helyen szerepel a „rabló államok” rangsorában, a megkérdezettek 59 százaléka õt jelölve meg a világbéke 1. számú ellenségeként; csak utána következik Irán, Észak-Korea és az AEÁ (53%), Oroszország és Kína jóval kisebb, 22 százalékos „veszélyességi” aránnyal rendelkezve [Glucksmann, 2007, 73. o.]. Egy másik mutató a 2004-es nyilvános botrány, amikor egyes nemzetközi zsidó szervezetek azzal vádolták az Európai Bizottságot, hogy közömbösen nézi, miként terjesztenek egyre erõteljesebben különféle antiszemita üzeneteket, az Izraellel szemben kritikus kiadványok folyamatosan növekvõ számával párhuzamosan [2]. Az Ant-Defamation League (ADL) szervezet megrendelésére 2009-ben készített egyik felmérés pedig kimutatta, hogy az európaiak kb. harmada szerint, a zsidók hibásak a pénzügyi világválság kirobbanásáért [3].
Az antiszemitizmus felerõsödésének irányába hatnak bizonyos társadalmi pszichológiai mechanizmusok is; például a frusztrációs-agresszív mechanizmus felelõs azért, hogy Németországban napjainkban megjelent az úgynevezett „másodlagos antiszemitizmus”, vagyis a zsidókat azért kezdik gyûlölni, mert jelenlétük a II. világháborús bûneikre emlékeztetik a németeket [4] [Imhoff, Banse, 2009]. Ezeknek a felfogásoknak láthatók a hatásai, legalábbis a statisztikák szintjén. A 2003-as adatok szerint, a németek kb. 65 százaléka (egyes becslések szerint viszont 80 százaléka) szerint világszinten Izrael a legnagyobb fenyegetés [5]. Egy másik ilyen témájú felmérés, amit 2012 májusában készített a Forsa Intézet, azt mutatja, hogy a németek 59 százaléka Izraelt „agresszív” államnak tartja, a válaszolók kb. 60 százaléka pedig már nem érez felelõsséget a zsidókkal és Izraellel szemben [6].
A berlini szövetségi Parlament által megrendelt és 2012 januárjában közzétett egyik szociológiai felmérés szerint, a németek kb. 20 százalékának látens antiszemita meggyõzõdései voltak. Az antiszemita gyilkosságok 90 százalékát pedig a szélsõjobboldali szervezetek követik el, melyeknek nem kevesebb, mint 26.000 tagjuk van [7]. A hivatalos statisztikák azt mutatják, hogy Németországban évente több mint ezer antiszemita jellegû bûncselekményt regisztrálnak, melyeket neonácik (legnagyobb részüket) és muzulmánok követik el [8]. Mindezeken kívül azt is megállapították, hogy a 18 és 29 év közötti német fiatalok több mint 20 százaléka semmit sem tud Auschwitzrõl és az ottani koncentrációs táborokról [9]. Ez az utóbbi szociológiai látlelet magáért beszél – a múlt századi náci cselekedetek miatti bûnösségi komplexus által közvetlenül nem érintett új német nemzedékek megjelenésével ez utóbbiak sokkal hajlamosabbak lesznek idegengyûlölõ és neonáci meggyõzõdéseket magukévá tenni, beleértve az antiszemita diszkriminációkat és gyûlöletet is.
Az antiszemitizmus Európában általában riasztó erõsödést mutat. Az Oroszországi Zsidókongresszus volt elnöke, Vjacseszlav Kantor szerint, aki az antiszemita megnyilvánulások 2009-es robbanásszerû növekedésére utalt, „ez a növekedés a második világháborút megelõzõ helyzetre emlékeztet” [10]. Ausztriában 2012-ben kétszer több antiszemita incidens regisztráltak, mint 2011-ben [11].
Olaszországban az olaszok 44 százaléka elõítéletes és ellenségességet mutat a zsidókkal szemben, derül ki az olasz parlament egyik 2011 októberében közzétett tanulmányából. A tanulmány rámutat arra, hogy paktumok jöttek létre muzulmán aktivisták és a szélsõjobboldali szervezetek között, melyek alapján közös rajtaütéseket indítottak a zsidó közösségek, zsinagógák, iskolák és temetõk ellen [12].
Dániában Izrael nagykövetsége és egy dán zsidó szervezet azt tanácsolták 2012-ben az ebben az országban élõ zsidóknak, hogy ne mutogassák nyilvánosan a viselt vallási jelképeiket, ezzel védve meg magukat a lehetséges antiszemita tettektõl. A zsidóknak azt tanácsolták, hogy csak a zsinagóga bejáratánál vegyék fel a kipát, ne viseljenek látható módon Dávid-csillagos ékszereket és utcán ne beszéljenek héberül [13].
Az Anti-Defamation League (ADL) egyik 2012-es felmérése szerint, Franciaországban a lakosság negyede mutat ki antiszemita érzelmeket, miközben ez az arány 2009-ben még egyötöd volt. Ez egy alig három éves idõszakra nézve jelentõs növekedés. Ebben az országban él a legnagyobb, csaknem félmilliós nyugat-európai zsidó közösség, ami kevesebb, mint a teljes lakosság 1 százaléka [14]. A franciaországi zsidókkal szembeni viselkedés a 2012. márciusi, Touluse-i antiszemita vérengzés után kapott komoly nemzetközi figyelmet, amikor egy muzulmán szélsõséges három gyermeket és egy egyházi oktatót lõtt agyon egy zsidó középiskola udvarán. A rögtön az incidens után Franciaországban, valamint további kilenc európai országban készített felmérések megerõsítették az antiszemita érzelmek folyamatos erõsödését egész Európában [15]. Igaz, hogy a zsidók egy muzulmán általi lemészárolása a faji és muzulmánellenes érzelmek eszkalálódásához is vezetett [16].
A labdarúgás sem hiányzik az ultranacionalisták által az európai térségben folytatott identitási összecsapásokban használt eszköztárból. 2011 szeptemberében egy antiszemitizmusi vádakkal is együtt járó botrány tört ki egy Európa Ligás labdarúgó-mérkõzés nyomán, amire Varsóban került sor a lengyel Legia Varsó és az izraeli Hapoel Tel-Aviv között. A lengyel szurkolók a mérkõzés alatt egy jól idõzített koreográfiát mutattak be, melynek központi elemét egy hosszú, zöld színû (ez egyaránt színe a klubnak és az iszlámnak is) szalagplakát képezte, amin stilizált betûkkel a „Jihad Legia” felirat szerepelt.
(adevarul.ro/asiaone.com)
A zsidó szervezetek felháborodott reakciói nem várattak magukra. Az Anti-Defamation League által továbbított egyik megkeresés szerint: „A ’Dzsihád’ (Szent háború) szó egyértelmû utalás az Izraelt fenyegetõ terrorista szerveztek szóhasználatára és botrányos és sértõ azt olyan sporteseményen használni, amin egy zsidó csapat is részt vesz” [17]. A labdarúgó-mérkõzések szervezõire és a szurkolókra kiszabott büntetések ellenére, az idegengyûlölõ, muzulmánellenes, vagy antiszemita üzeneteket nem lehet elfojtani egy olyan Európában, ahol az etnikai-faji és vallási követelések egy második világháború óta nem tapasztalt intenzitású kirobbanással fenyegetnek.
A lelátókon történõ események a széles tömegek soraiban többé, vagy kevésbé hallgatólagosan létezõ percepció merészebb tükrözõdései. Az identitásjellegû követelések századában, amelybe éppen beléptünk, ki tudja azt szavatolni, hogy nem fog megismétlõdni az, ami egy évszázada megtörtént? Mi fog megjelenni az európai társadalmi-gazdasági komfort csökkenésével, milyen változások fognak bekövetkezni egy új, nagyrészt nacionalista Európában? Egy ismert állítást parafrazálva, a gyûlölet sohasem tûnik el, csak megpihen.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
porcica
- 2014. May 30. 07:49:30
#2 |
Kedvesi
- 2014. May 30. 08:15:33
#3 |
Perje
- 2014. May 30. 10:12:07
#4 |
postaimre
- 2014. May 30. 10:18:41
#5 |
Perje
- 2014. May 30. 12:23:55
#6 |
gojabaal
- 2014. May 30. 12:46:31
#7 |
keepfargo
- 2014. May 30. 19:19:51
#8 |
lapaj55
- 2014. May 31. 00:12:53
#9 |
mormota1968
- 2014. May 31. 05:59:18
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.