Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Mi a radikális pártok sikerreceptje Európában?
Az izraelita hátterû szabadkõmûves akarat és elég rosszul fedett titkosszolgálati operációk sorozata. Tel-Avivi faló a tela-avivi jew-rópai összeesküvésben. Az európai politikai elit nem söpörheti le az asztalról a választók üzenetét, amellyel több mint 120 EU-szkeptikus képviselõt küldtek Brüsszelbe – állítja Jamie Bartlett brit radikalizmuskutató. A londoni Demos Intézet munkatársa szerint a populista pártok távolról sem egységesek, de szinte mindenütt a fõáramú, középbal és középjobb pártok rovására erõsödtek, ami azt jelzi, hogy az embereknek elegük van az olyan politikusokból, akik elszakadtak a hétköznapi élettõl. A radikálisok ereje éppen abban áll, hogy azt keresik, mi foglalkoztatja az embereket, mi jelent számukra valóságos problémát, és ezt formálják politikai programmá. A Hetek interjúja.
Mi okozta a radikális pártok elõretörését a kontinens számos országában?
– Számos különbözõ okot láthatunk. Minden ország sajátos problémákkal küzd, ezért a közvéleményt és a választókat nem ugyanazok a szempontok vezérlik. Különböznek a szélsõséges pártok vezetõ személyiségei is, és mások a politikai hangsúlyok is az egyes pártoknál. Mindennek történelmi és kulturális okai is vannak. Ennek ellenére, ha az összképet nézzük, az elsõ markáns jellegzetesség az általános elégedetlenség a fõáramú, balközép-jobbközép politikai pártokkal szemben. A választók – fõként Nyugat-Európában – úgy érzik, hogy a nagy pártok lényegében ugyanazt képviselik, és nem jelentenek valódi választási lehetõséget. Ritkábban beszélünk arról – pedig szerintem ez a kiábrándulás egyik legfontosabb oka –, hogy a politika túlságosan professzionális lett. Az emberek úgy érzik, hogy a politikusok nem az õ nyelvüket beszélik, és nem értik azt, ami õket nap mint nap foglalkoztatja, sõt, nem is érdekli õket, mert csak a saját karrierjükkel vannak elfoglalva. Ezért sokan nem tekintik a politikusokat valódi képviselõiknek. Így, amikor jelentkezik egy populista vezetõ vagy párt, õk úgy tûnnek a választók szemében – még ha ennek nincs is valódi alapja –, mint akik sokkal közelebb állnak a hétköznapi emberekhez. Az õ nyelvüket beszélik, ki merik mondani a kényelmetlen igazságokat is, amelyektõl a professzionális politikusok félnek és nem beszélnek róluk. Ez a „kimondjuk, megoldjuk” hangzatos megközelítés mindig megtalálja a célközönségét, és politikai támogatást tud szerezni.
A semmitmondó frázisokba és mellébeszélésekbe belefáradt nagyközönség számára üdítõ hatással lehet egy ilyen „megmondóember”.
De miért pont az uniós választásokon jelenik meg ez a protest szándék?
– Az európai választások viszonylag kevés belpolitikai következménnyel járnak, szemben a parlamenti választásokkal, ezért remek alkalmat adnak arra, hogy a választók kockázatmentesen kifejezzék a tiltakozásukat, így a szélsõséges pártok sok elitellenes protest szavazatot is begyûjtenek. Ez a hangulat szinte minden országban tapasztalható. Ha megnézzük az egyes államokban készült bizalmiindex-kimutatásokat, akkor láthatjuk, hogy a politikai pártok, sõt az egész politikai rendszer iránti bizalom csökken.
A tiltakozáson kívül van üzenetük a szélsõséges pártoknak?
– Ha konkrétabban nézzük a politikai irányzatokat, akkor egyértelmû, hogy a radikális jobboldal hívótémája a bevándorlás. Egyértelmû összefüggés van e pártok megerõsödése és a bevándorlás között: ott szerepelt jól a szélsõjobb, ahova az elmúlt években több külföldi érkezett. A bevándorlás olyan problémákat okoz, amelyek szinte az egész társadalmat érintik, ezért könnyen lehet ezzel a témával támogatást szerezni. Az emberek úgy érzékelik, hogy a bevándorlás lenyomja a hazai béreket, megterheli a társadalmi jóléti rendszereket, és nagyon gyors ütemben átformálja az érintett ország demográfiai-kulturális összképét. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki, aki aggódik a bevándorlás miatt, elfogadja a radikális válaszokat, hiszen akkor Európa nagy részében a szélsõséges pártok gyõznének a választásokon. De azt meg kell érteni, hogy az embereket zavarja, amikor látják, hogy a szûkebb lakókörnyezetük vagy tágabb értelemben a hazájuk jellege rövid idõ alatt átalakul. Közben azt érzékelik, hogy ezek a problémák a hivatásos politikusokat nem érdeklik, sõt rasszistának állítják be azokat, akik egyáltalán felvetik a kérdést. A szélsõjobb számára ez a helyzet nagyon értékes ugródeszkát jelent a maguk elfogadtatása felé. És mivel az emberek szemében ez a probléma egybeesett az unió határainak kiterjesztésével, ezért a szavazók az Európai Uniót is büntetni akarták az EU-ellenes pártokra adott voksokon keresztül.
Több országban megerõsödött a populista baloldal is. Ez minek tudható be?
– A radikális baloldalon az EU által követelt megszorítási programok jelentik a vörös posztót. Ezekben az országokban úgy érzik, hogy a szigorú intézkedések nem hoztak javulást, és csak a csúcson lévõ szûk elit – a bankárok, a pénzügyi befektetõk – érdekeit szolgálták. A radikális baloldaliak – mint az olasz Beppe Grillo mozgalma vagy a görög Sziriza párt – ezt a közhangulatot használják ki. Mind a két oldalnak megvan tehát a maga jól hasznosítható kampánytémája, és ennek eredményét láthattuk is a választásokon.
Több, korábban egyértelmûen antiszemita párt, mint a francia Nemzeti Front, változtatott a programján, és elhagyta a rasszista üzeneteket. Megoszlanak a vélemények arról, mi a nagyobb veszély: ha egy szélsõséges párt nyíltan uszít vagy ha mérsékelt arculat mögé rejti szándékait. Ön hogyan látja?
– Ez most az egyik legnagyobb kérdés. Szeretnék hinni abban, hogy lehet jó hozadéka is ennek a mai helyzetnek.
A nagy pártok számára ez esélyt kínál, hogy felismerjék, mivel is kellene foglalkozniuk, és mi érdekli az embereket. Hozhatnak reformokat ezekben az ügyekben. A politika sok országban nagyon unalmassá vált, mert mindenki ugyanazt gondolta és mondta. Most az emberek gondoskodtak arról, hogy legyenek más hangok is, olyanok, amelyek közelebb állnak hozzájuk, még akkor is, ha ebbe belekeverednek vállalhatatlan dolgok. Hiszen a politika lényege éppen az, hogy egymással vitában álló felek próbálják érvényesíteni a szempontjaikat. Remélem, elég érettek leszünk ahhoz, hogy ezt ne a modern demokrácia létét fenyegetõ veszélynek lássuk, hanem a radikális elõretörés inkább arra ösztönöz bennünket, hogy válaszokat keressünk. Nagyon nagy hiba lenne a centrumpártok részérõl, ha lesöpörnék ezeket a témákat az asztalról mint populista veszélyt. El kell fogadniuk, hogy az embereket ez érdekli, és ezért nekik is foglalkozniuk kell velük. A politikusoknak kell megtalálni erre a megfelelõ válaszokat.
Lehet bárány a farkasból?
– Általában, amikor egy kis párt megerõsödik, igyekszik mérsékeltebb képet mutatni, hogy meg tudja tartani a szavazóit. Például itt, az Egyesült Királyságban a Függetlenségi Párt (UKIP) azért tudott ilyen jól szerepelni, mert sokkal mérsékeltebb volt, mint a Brit Nemzeti Párt (BNP).
A népszerûség és a mérséklõdés között tehát egyértelmû összefüggés van. A másik ok, hogy a populisták is rájönnek arra, hogy együtt kell mûködniük másokkal, ha eredményeket akarnak elérni. Sõt, kompromisszumokat is kell kötniük, mert a politika errõl szól, így ez is a mérséklõdés irányába tereli õket. Tehát szerintem lehetséges az, hogy a szélsõséges pártok megváltozzanak, és fontos, hogy megadjuk számukra ezt a lehetõséget. Különben az történik, hogy õk megpróbálnak mérsékeltebb módon politizálni, mi pedig újra és újra „lerasszistázzuk” õket, ez pedig nem vezet sehova. A szándéknak kölcsönösnek kell lennie, és akkor lehetséges a valódi mérséklõdés, amivel az egész társadalom jól jár.
Link
Mi okozta a radikális pártok elõretörését a kontinens számos országában?
– Számos különbözõ okot láthatunk. Minden ország sajátos problémákkal küzd, ezért a közvéleményt és a választókat nem ugyanazok a szempontok vezérlik. Különböznek a szélsõséges pártok vezetõ személyiségei is, és mások a politikai hangsúlyok is az egyes pártoknál. Mindennek történelmi és kulturális okai is vannak. Ennek ellenére, ha az összképet nézzük, az elsõ markáns jellegzetesség az általános elégedetlenség a fõáramú, balközép-jobbközép politikai pártokkal szemben. A választók – fõként Nyugat-Európában – úgy érzik, hogy a nagy pártok lényegében ugyanazt képviselik, és nem jelentenek valódi választási lehetõséget. Ritkábban beszélünk arról – pedig szerintem ez a kiábrándulás egyik legfontosabb oka –, hogy a politika túlságosan professzionális lett. Az emberek úgy érzik, hogy a politikusok nem az õ nyelvüket beszélik, és nem értik azt, ami õket nap mint nap foglalkoztatja, sõt, nem is érdekli õket, mert csak a saját karrierjükkel vannak elfoglalva. Ezért sokan nem tekintik a politikusokat valódi képviselõiknek. Így, amikor jelentkezik egy populista vezetõ vagy párt, õk úgy tûnnek a választók szemében – még ha ennek nincs is valódi alapja –, mint akik sokkal közelebb állnak a hétköznapi emberekhez. Az õ nyelvüket beszélik, ki merik mondani a kényelmetlen igazságokat is, amelyektõl a professzionális politikusok félnek és nem beszélnek róluk. Ez a „kimondjuk, megoldjuk” hangzatos megközelítés mindig megtalálja a célközönségét, és politikai támogatást tud szerezni.
A semmitmondó frázisokba és mellébeszélésekbe belefáradt nagyközönség számára üdítõ hatással lehet egy ilyen „megmondóember”.
De miért pont az uniós választásokon jelenik meg ez a protest szándék?
– Az európai választások viszonylag kevés belpolitikai következménnyel járnak, szemben a parlamenti választásokkal, ezért remek alkalmat adnak arra, hogy a választók kockázatmentesen kifejezzék a tiltakozásukat, így a szélsõséges pártok sok elitellenes protest szavazatot is begyûjtenek. Ez a hangulat szinte minden országban tapasztalható. Ha megnézzük az egyes államokban készült bizalmiindex-kimutatásokat, akkor láthatjuk, hogy a politikai pártok, sõt az egész politikai rendszer iránti bizalom csökken.
A tiltakozáson kívül van üzenetük a szélsõséges pártoknak?
– Ha konkrétabban nézzük a politikai irányzatokat, akkor egyértelmû, hogy a radikális jobboldal hívótémája a bevándorlás. Egyértelmû összefüggés van e pártok megerõsödése és a bevándorlás között: ott szerepelt jól a szélsõjobb, ahova az elmúlt években több külföldi érkezett. A bevándorlás olyan problémákat okoz, amelyek szinte az egész társadalmat érintik, ezért könnyen lehet ezzel a témával támogatást szerezni. Az emberek úgy érzékelik, hogy a bevándorlás lenyomja a hazai béreket, megterheli a társadalmi jóléti rendszereket, és nagyon gyors ütemben átformálja az érintett ország demográfiai-kulturális összképét. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki, aki aggódik a bevándorlás miatt, elfogadja a radikális válaszokat, hiszen akkor Európa nagy részében a szélsõséges pártok gyõznének a választásokon. De azt meg kell érteni, hogy az embereket zavarja, amikor látják, hogy a szûkebb lakókörnyezetük vagy tágabb értelemben a hazájuk jellege rövid idõ alatt átalakul. Közben azt érzékelik, hogy ezek a problémák a hivatásos politikusokat nem érdeklik, sõt rasszistának állítják be azokat, akik egyáltalán felvetik a kérdést. A szélsõjobb számára ez a helyzet nagyon értékes ugródeszkát jelent a maguk elfogadtatása felé. És mivel az emberek szemében ez a probléma egybeesett az unió határainak kiterjesztésével, ezért a szavazók az Európai Uniót is büntetni akarták az EU-ellenes pártokra adott voksokon keresztül.
Több országban megerõsödött a populista baloldal is. Ez minek tudható be?
– A radikális baloldalon az EU által követelt megszorítási programok jelentik a vörös posztót. Ezekben az országokban úgy érzik, hogy a szigorú intézkedések nem hoztak javulást, és csak a csúcson lévõ szûk elit – a bankárok, a pénzügyi befektetõk – érdekeit szolgálták. A radikális baloldaliak – mint az olasz Beppe Grillo mozgalma vagy a görög Sziriza párt – ezt a közhangulatot használják ki. Mind a két oldalnak megvan tehát a maga jól hasznosítható kampánytémája, és ennek eredményét láthattuk is a választásokon.
Több, korábban egyértelmûen antiszemita párt, mint a francia Nemzeti Front, változtatott a programján, és elhagyta a rasszista üzeneteket. Megoszlanak a vélemények arról, mi a nagyobb veszély: ha egy szélsõséges párt nyíltan uszít vagy ha mérsékelt arculat mögé rejti szándékait. Ön hogyan látja?
– Ez most az egyik legnagyobb kérdés. Szeretnék hinni abban, hogy lehet jó hozadéka is ennek a mai helyzetnek.
A nagy pártok számára ez esélyt kínál, hogy felismerjék, mivel is kellene foglalkozniuk, és mi érdekli az embereket. Hozhatnak reformokat ezekben az ügyekben. A politika sok országban nagyon unalmassá vált, mert mindenki ugyanazt gondolta és mondta. Most az emberek gondoskodtak arról, hogy legyenek más hangok is, olyanok, amelyek közelebb állnak hozzájuk, még akkor is, ha ebbe belekeverednek vállalhatatlan dolgok. Hiszen a politika lényege éppen az, hogy egymással vitában álló felek próbálják érvényesíteni a szempontjaikat. Remélem, elég érettek leszünk ahhoz, hogy ezt ne a modern demokrácia létét fenyegetõ veszélynek lássuk, hanem a radikális elõretörés inkább arra ösztönöz bennünket, hogy válaszokat keressünk. Nagyon nagy hiba lenne a centrumpártok részérõl, ha lesöpörnék ezeket a témákat az asztalról mint populista veszélyt. El kell fogadniuk, hogy az embereket ez érdekli, és ezért nekik is foglalkozniuk kell velük. A politikusoknak kell megtalálni erre a megfelelõ válaszokat.
Lehet bárány a farkasból?
– Általában, amikor egy kis párt megerõsödik, igyekszik mérsékeltebb képet mutatni, hogy meg tudja tartani a szavazóit. Például itt, az Egyesült Királyságban a Függetlenségi Párt (UKIP) azért tudott ilyen jól szerepelni, mert sokkal mérsékeltebb volt, mint a Brit Nemzeti Párt (BNP).
A népszerûség és a mérséklõdés között tehát egyértelmû összefüggés van. A másik ok, hogy a populisták is rájönnek arra, hogy együtt kell mûködniük másokkal, ha eredményeket akarnak elérni. Sõt, kompromisszumokat is kell kötniük, mert a politika errõl szól, így ez is a mérséklõdés irányába tereli õket. Tehát szerintem lehetséges az, hogy a szélsõséges pártok megváltozzanak, és fontos, hogy megadjuk számukra ezt a lehetõséget. Különben az történik, hogy õk megpróbálnak mérsékeltebb módon politizálni, mi pedig újra és újra „lerasszistázzuk” õket, ez pedig nem vezet sehova. A szándéknak kölcsönösnek kell lennie, és akkor lehetséges a valódi mérséklõdés, amivel az egész társadalom jól jár.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2014. May 31. 07:27:46
#2 |
mezesmozes
- 2014. May 31. 10:08:51
#3 |
postaimre
- 2014. May 31. 10:12:42
#4 |
mezesmozes
- 2014. May 31. 10:14:42
#5 |
tudatlanka
- 2014. May 31. 13:03:54
#6 |
Perje
- 2014. May 31. 14:15:09
#7 |
keepfargo
- 2014. May 31. 23:02:22
#8 |
keepfargo
- 2014. May 31. 23:15:03
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.