Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A zsidó menekülthajó, amely nem köthetett ki Amerikában
Mikor olvastam az Exodust, vegyes érzelmek kavarodtak bennem. Asszem a mostani helyzet is analóg, csak most nem szabad élve elereszteni egyet sem! Persze demokratikusan! Azok az idõk voltak, amikor Németországban már égtek a zsinagógák, lyukak tátongtak a zsidó üzletek kirakatának a helyén és sok ingatlan egyszerûen átment a ,,nemzet" tulajdonába.
Hamburgban pedig elindult egy hajó 900 zsidó menekültel a fedélzetén, hogy aztán Kubábán keresztl Amerikába érkezzenek. Valami azonban félresikerült: a hajó újra Európában kötött ki.
A hajó 1939. május 13-án indult el és a fedélzetén volt egy 15 éves kislány, Gisela Feldman. Még ma, 90 évesen is jól emlékszik arra az idegességre, amellyel helyet foglaltak a luxushajó, a St Louis fedélzetén. ,,Az igazság az, hogy nem tudtuk, hová megyünk és éreztem anyám idegességét, ahogyan két kisgyerekkel felszáll a hajóra" - meséli. Azokban az idõkben, amikor Adolf Hitler pártja a hatalomra jutott, a német zsidók, Ãgy a Feldman család is már tudta, hogy nem sok jót remélhetnek, Ãgy aztán aki tehette, elindult valamerre. A családfõt letartóztatták és Lengyelországba deportálták, Ãgy aztán az anya úgy döntött, menti a gyerekeit és útnak indult: 10 márka volt a zsebében. A többi 200 a ruhák között elrejtve.
Gisela emlékszik arra, ahogyan az papája kérte az anyját, várja meg, amÃg visszajön, de az asszony csak annyit tudott mondani, hogy mentenie kell a gyerekeit: ,,biztonságos helyre kell vinnem õket".140513145915 refugees boat 624x351 geety nocredit
A Berlinben szerzett vÃzumuk Kubába szólt. ,, Szerencsénk volt, hogy anyánk bátor volt - meséli ma nem kis büszkeséggel a hangjában. Emlékszik, ahogyan a család többi része állt könnyezve a kikötõben és figyelte, ahogyan a hajó elhagyja a német partokat. Biztosan tudták, hogy soha sem látják többé egymást. S mi voltunk azok, akik a szerencsések voltunk, mivel sikerült elmenekülnünk. S igazunk lett: sem az édesapjánkat, sem a közel 30 tagú kikötõben integetõ családtagokat nem láttuk többé.
A nácik 1939 elejére már lezárták a német határok nagy részét és sok ország megszabta, hogy hány zsidó befogadására hajlandó. Kuba volt a tranzitállomás Amerika felé és a kubai külképviselet 200 és 300 dollárért vÃzumot adott a német zsidóknak - ez mai áron olyan 2000 vagy 3000 dollárnak felel meg.
A hajón volt Gerald Granston is, aki akkor mindössze 6 éves volt. Amikor a szülei azt mondták neki, hogy elhagyják a kis falujukat és a világ másik végére hajóznak, fogalma sem volt arról, hogy valójában mi is történik. ,,Sohasem hallottam addig a Kuba szót, nem tudtam, mit jelent és hol van" - mondja a most 81 éves német férfi. Csak arra emlékszem, hogy féltem.zsidók és kuba
Aztán ahogy elhagyták a német partokat, csökkent a feszültség és a félelem. Gisela Feldman az idõt a hasonló korúakkal töltötte vagy úszkált a fedélzeti medencében. Esténként táncoltak és még mozi is volt a hajón, jól töltötték az idõt. Olyasmiket ettek, amiket sohasem láttak korábban Németországban, a személyzet pedig rendkÃvül elõzékeny és szÃvélyes volt, ez pedig nagyon különbözött attól, amit a zsidók otthon korábban megtapasztaltak.
A kapitány engedélyezte a péntek esti szokásos misét és ezalatt az idõ alatt eltávolÃthatták Hitler fényképét a hajó szalonjából. A világ újra szépnek és vidámnak tûnt.
Amikor azonban a hajó május 27-én közeledett a kubai partokhoz, a jókedv alább hagyott: a családok felkészültek a kiszállásra, de ekkor a kubai hatóságok megérkeztek és vidáman közölték: ,,manana, manana"....
Nagyon hamar kiderült, hogy a hajó nem köthet ki és senki sem szállhat ki: amikor a hatóságok elhagyták a hajót, a kapitány pedig azt mondta, várniuk kell, akkor már pattanásig feszültek az idegek. Hét napon át igyekezett a kapitány meggyõzni a kubai hatóságokat, hogy hagyja kikötni a hajót, de akkor Kubában már döntöttek: nem fogadják el a vÃzumok hitelességét. Féltek, hogy a menekülõ európaiak elözönlik az országot.
A hajó ekkor Florida felé vette az irányt, de az amerikai hatóságok sem engedték kikötni még annak ellenére sem, hgy ezt állÃtólag személy szerint Franklin Roosevelt elnök is kérte. Õket is a tömeges bevándorlás lehetõsége ijesztette meg. A kapitánynak pedig juniusban már nem volt más választása, mint újra visszahajózni Európába.
Az utasok között kitört a pánik, az elkeseredés - sÃrtak és sÃrtak. Volt, aki felvágta az ereit és a tengerbe vetette magát. ,,Ha becsukom a szemem, még hallom a kiáltásukat" mondja Granston. Az utasoknak nem kellett végül visszatérniük a náci Németországba, mert az American Jewish Joint Ditribution Committee 500 000 dollár összegû garanciát fizetett Belgiumnak, Franciaországnak, Hollandiának és Nagy Britanniának, hogy a zsidó utasok befogadásával kapcsolatos költségeiket fedezze.
A hajó junius 17-én kötött ki Amberes kikötõjében, egy hónappal azután, hogy elindult Hamburgból. Mai adatok szerint a hajó utasai közül 250-en mégis a nácik kezébe kerültek a háború folyamán és nem élték túl azt.
Link
Hamburgban pedig elindult egy hajó 900 zsidó menekültel a fedélzetén, hogy aztán Kubábán keresztl Amerikába érkezzenek. Valami azonban félresikerült: a hajó újra Európában kötött ki.
A hajó 1939. május 13-án indult el és a fedélzetén volt egy 15 éves kislány, Gisela Feldman. Még ma, 90 évesen is jól emlékszik arra az idegességre, amellyel helyet foglaltak a luxushajó, a St Louis fedélzetén. ,,Az igazság az, hogy nem tudtuk, hová megyünk és éreztem anyám idegességét, ahogyan két kisgyerekkel felszáll a hajóra" - meséli. Azokban az idõkben, amikor Adolf Hitler pártja a hatalomra jutott, a német zsidók, Ãgy a Feldman család is már tudta, hogy nem sok jót remélhetnek, Ãgy aztán aki tehette, elindult valamerre. A családfõt letartóztatták és Lengyelországba deportálták, Ãgy aztán az anya úgy döntött, menti a gyerekeit és útnak indult: 10 márka volt a zsebében. A többi 200 a ruhák között elrejtve.
Gisela emlékszik arra, ahogyan az papája kérte az anyját, várja meg, amÃg visszajön, de az asszony csak annyit tudott mondani, hogy mentenie kell a gyerekeit: ,,biztonságos helyre kell vinnem õket".140513145915 refugees boat 624x351 geety nocredit
A Berlinben szerzett vÃzumuk Kubába szólt. ,, Szerencsénk volt, hogy anyánk bátor volt - meséli ma nem kis büszkeséggel a hangjában. Emlékszik, ahogyan a család többi része állt könnyezve a kikötõben és figyelte, ahogyan a hajó elhagyja a német partokat. Biztosan tudták, hogy soha sem látják többé egymást. S mi voltunk azok, akik a szerencsések voltunk, mivel sikerült elmenekülnünk. S igazunk lett: sem az édesapjánkat, sem a közel 30 tagú kikötõben integetõ családtagokat nem láttuk többé.
A nácik 1939 elejére már lezárták a német határok nagy részét és sok ország megszabta, hogy hány zsidó befogadására hajlandó. Kuba volt a tranzitállomás Amerika felé és a kubai külképviselet 200 és 300 dollárért vÃzumot adott a német zsidóknak - ez mai áron olyan 2000 vagy 3000 dollárnak felel meg.
A hajón volt Gerald Granston is, aki akkor mindössze 6 éves volt. Amikor a szülei azt mondták neki, hogy elhagyják a kis falujukat és a világ másik végére hajóznak, fogalma sem volt arról, hogy valójában mi is történik. ,,Sohasem hallottam addig a Kuba szót, nem tudtam, mit jelent és hol van" - mondja a most 81 éves német férfi. Csak arra emlékszem, hogy féltem.zsidók és kuba
Aztán ahogy elhagyták a német partokat, csökkent a feszültség és a félelem. Gisela Feldman az idõt a hasonló korúakkal töltötte vagy úszkált a fedélzeti medencében. Esténként táncoltak és még mozi is volt a hajón, jól töltötték az idõt. Olyasmiket ettek, amiket sohasem láttak korábban Németországban, a személyzet pedig rendkÃvül elõzékeny és szÃvélyes volt, ez pedig nagyon különbözött attól, amit a zsidók otthon korábban megtapasztaltak.
A kapitány engedélyezte a péntek esti szokásos misét és ezalatt az idõ alatt eltávolÃthatták Hitler fényképét a hajó szalonjából. A világ újra szépnek és vidámnak tûnt.
Amikor azonban a hajó május 27-én közeledett a kubai partokhoz, a jókedv alább hagyott: a családok felkészültek a kiszállásra, de ekkor a kubai hatóságok megérkeztek és vidáman közölték: ,,manana, manana"....
Nagyon hamar kiderült, hogy a hajó nem köthet ki és senki sem szállhat ki: amikor a hatóságok elhagyták a hajót, a kapitány pedig azt mondta, várniuk kell, akkor már pattanásig feszültek az idegek. Hét napon át igyekezett a kapitány meggyõzni a kubai hatóságokat, hogy hagyja kikötni a hajót, de akkor Kubában már döntöttek: nem fogadják el a vÃzumok hitelességét. Féltek, hogy a menekülõ európaiak elözönlik az országot.
A hajó ekkor Florida felé vette az irányt, de az amerikai hatóságok sem engedték kikötni még annak ellenére sem, hgy ezt állÃtólag személy szerint Franklin Roosevelt elnök is kérte. Õket is a tömeges bevándorlás lehetõsége ijesztette meg. A kapitánynak pedig juniusban már nem volt más választása, mint újra visszahajózni Európába.
Az utasok között kitört a pánik, az elkeseredés - sÃrtak és sÃrtak. Volt, aki felvágta az ereit és a tengerbe vetette magát. ,,Ha becsukom a szemem, még hallom a kiáltásukat" mondja Granston. Az utasoknak nem kellett végül visszatérniük a náci Németországba, mert az American Jewish Joint Ditribution Committee 500 000 dollár összegû garanciát fizetett Belgiumnak, Franciaországnak, Hollandiának és Nagy Britanniának, hogy a zsidó utasok befogadásával kapcsolatos költségeiket fedezze.
A hajó junius 17-én kötött ki Amberes kikötõjében, egy hónappal azután, hogy elindult Hamburgból. Mai adatok szerint a hajó utasai közül 250-en mégis a nácik kezébe kerültek a háború folyamán és nem élték túl azt.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2014. June 01. 05:45:10
#2 |
pozor124
- 2014. June 01. 06:22:50
#3 |
mezesmozes
- 2014. June 01. 06:47:20
#4 |
postaimre
- 2014. June 01. 06:54:04
#5 |
river_wye
- 2014. June 01. 07:14:54
#6 |
mezesmozes
- 2014. June 01. 08:08:36
#7 |
eleven68
- 2014. June 01. 11:41:07
#8 |
Perje
- 2014. June 01. 18:06:17
#9 |
Perje
- 2014. June 01. 19:05:04
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték