Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Gigantikus bankmentõ akció készülõdik Magyarországon?
Rossz Bank? Orosz Bank? Szber Bank? Szuper Bank? Ugye ne mondjam, hogy a "hiteles" döntéssel egyszerre kijött hír mit taglal? Ilyen még nem volt Magyarországon: egy úgynevezett rossz bank felállításával tisztítaná meg a bankok vállalati hiteleit az MNB. A jegybank kimondott célja, hogy ezzel helyrebillentse a vállalati hitelezést és stabilizálja a bankrendszert. Két ki nem mondott mellékhatása is lehet azonban: 1. a külföldi bankok kivonulásának felgyorsítása, 2. értékes kereskedelmi ingatlanok állami kézbe kerülése. Hogy mindez ne jelentsen új veszteséget a bankoknak, ahhoz meglátásunk szerint akár mintegy 400 milliárd forint állami forrás bevonására is szükség lehet, igaz, ennek egy része a növekedési hitelprogram "apró" kiegészítésével is megoldható. Hónapokon belül kiderül, mi sül ki az ötletbõl, addig is bemutatjuk, miért lehet szükség Magyarországon a rossz bankra, és vannak-e nemzetközi példák.
Miért van szükség beavatkozásra?
1. A nemteljesítõ hitelek aránya (NPL-ráta) a vállalati hiteleknél jelenleg 17%: nemzetközi tapasztalat, hogy ha egy bank mérlegében nagy a nemteljesítõ eszközök (értékpapírok és/vagy hitelek) aránya, az jelentõsen rontja a bank hitelezési teljesítményét és tõkevonzó képességét, és szükség esetén nehezebben talál magának a bank vevõt (lásd az eladásra szánt magyar MKB példáját).
Gigantikus bankmentõ akció készülõdik Magyarországon?
Miközben a lakossági hitelek helyzetének rendezésére várhatóan õsszel fog sor kerülni a kormány és a Kúria jóvoltából, a vállalati hitelek sorsát a jelek szerint az MNB venné a kezébe.
Miért rossz a magas NPL-ráta?
Bevételt nem termelõ (halott) tevékenységre kötik le ezek az eszközök a bank tõkéjének és külsõ forrásainak egy részét, amelyet más esetben bevételtermelõ hitelkihelyezésekre fordíthatna.
A bevételekkel ellentétben emeli a bank mûködési költségeinek szintjét. Szélsõséges esetekben a banki kapacitások nagyobb részét foglalja le, mint a normál mûködés.
A fenti kettõ rontja a bank likviditási és tõkehelyzete mellett megtérülési mutatóit is, ezzel a menedzsment teljesítményarányos javadalmazására is negatív hatást gyakorol.
A magas nemteljesítési arány a bank jövõbeni eredménypályáját bizonytalanná teszi. A bank csõdvalószínûsége magasabb, adósbesorolása rossz, ezért drágábban jut forráshoz és adott esetben nehezebben talál magának vevõt.
2. Lassú a piaci portfóliótiszítás: mivel a hitelezés nem indult be, az NPL-ráta csak portfóliótisztítással csökkenthetõ, vagyis ha a bank érvényesíti vagy eladja a követelését. A piaci portfóliótisztítás azonban nagyon lassú: mindkét említett megoldás veszteséges. A bankok a hitelek nagy részénél arra várnak, hogy a most lehetségesnél jobb megtérülést érjenek el rajtuk, amihez leginkább a fedezetül szolgáló ingatlanok forgalomképességének helyreállítására és jelentõs áremelkedésére lenne szükség. Ez kész ingatlanok esetében sem nagyon megy, hát még befejezetleneknél. Az idõ viszont szorít: a bankok inkább hiteleznének, mint ezzel foglalkoznának. Meghökkentõ adat: a nemteljesítõ vállalati hitelek 52%-át már több mint 2 éve tolják maguk elõtt a bankok.
Gigantikus bankmentõ akció készülõdik Magyarországon?
3. A portfóliótisztítás felgyorsítható lenne, ha egy olyan intézmény venné át a rossz eszközöket, amelyet nem szorít az idõ vagy a profitkényszer, ugyanis nem hitelez vagy például állami kézben van. Ez a bankokkal ellentétben megengedhetné magának, hogy hosszú évek alatt érjen csak el megtérülést a nemteljesítõ hiteleken vagy az ingatlanokon.
Mi az, hogy rossz bank?
A rossz bank (angolul bad bank) egy vagy több hitelintézet rossz minõségû eszközeinek (értékpapírjainak és/vagy hiteleinek) azon elkülönített részét jelenti, amelyet belsõ szabályzat vagy külsõ szabályozás alapján fokozatos leépítésre (értékesítésre, leírásra) szánnak. Célja, hogy az "anyaintézmény" eredeti feladatára, a hitelezésre összpontosíthasson. A nemzetközi tapasztalatok szerint az ilyen megoldások javítják az "anyaintézmény" átláthatóságát és befektetõi megítélését. A McKinsey egyik tanulmánya négyféle típust különböztet meg, amelyek gyakran idõrendi sorrendben követik egymást ugyanazon banknál.
A rossz bankok típusai
1. Mérlegen belüli garancia: a bank külsõ garanciát kap pontosan meghatározott rossz minõségû eszközeire, amelyeket egy szabályozói/jogi keret alapján kezelnek.
2. Belsõ szerkezetátalakítási egység: a rossz minõségû eszközöket a bankon belül, de már külön kockázatkezeléssel és teljesítményméréssel bíró üzleti egységben (helyszín, érdekeltség), elkülönült szervezeti és mûködési formában kezelik.
3. Speciális célú entitás (SPE): nem banki formában, de külsõ finanszírozás és adósbesorolás mellett, a bankon kívül, eszköztranszfer révén létrejövõ speciális cégforma, külön tõkeszükséglettel.
4. Rossz banki spinoff: összetett szerkezetû és mûködésû, jogi, adózási, számviteli és más szabályozói kötelezettségek mellett bankként mûködõ társaság.
Forrás: McKinsey
Március végén összesen 969 milliárd forint nemteljesítõ hitel volt a hazai részvénytársasági hitelintézeteknél, amelyek kezelésére az MNB felvetette a rossz bank felállításának ötletét. Nagyon úgy tûnik, hogy a jegybank a fenti 4. ponthoz hasonló megoldást képzel el.
Gigantikus bankmentõ akció készülõdik Magyarországon?
Mit fog tenni az MNB?
Az MNB elõször a május 22-én közzétett Pénzügyi stabilitási jelentésben írt a rossz bank felállításának ötletérõl, mindössze két mondattal elintézve a témát: "A nemteljesítõ portfólió problémakörének leghatékonyabb és egyben leggyorsabb megoldását egy "rossz bank" felállítása jelentené. A kockázatkezelés egy részének leválasztásával ugyanis a bankok jobban tudnak koncentrálni alapvetõ feladatukra." A rossz bank tervérõl Matolcsy György is beszélt Londonban, majd adalékként Nagy Márton ügyvezetõ igazgató a Magyar Nemzetnek a múlt héten elárulta, hogy az intézmény hasonlóan mûködhetne, mint a Nemzeti Eszközkezelõ (lásd alább): csökkentett értéken vásárolna eszközöket a bankoktól.
A legfontosabb kérdések még megválaszolatlanok:
1. A nem teljesítõ hiteleket vagy csak az ingatlanokat vásárolná meg csökkentett értéken a rossz bank? A nem teljesítõ hitelek nem járnak egyedül, ezek átvétele gyakorlatilag az ingatlanok átvételét is jelenti. Ezzel az eszközoldali probléma egy az egyben átkerülne a bankokéból a rossz bank mérlegébe azzal a különbséggel, hogy a csökkentett vételár miatt a rossz bank már könnyebben tudna megtérülést elérni. Ha csak az ingatlant venné át, azzal a követelésérvényesítés útjában álló ingatlankereslet-hiányt töltené be.
2. Milyen áron vásárolna a rossz bank? Bár elsõre úgy tûnik, a hitel vagy az ingatlan kedvezményes átvétele veszteséggel jár a bankoknak, valójában a vállalati nemteljesítõ hitelek 60%-ára már értékvesztést képeztek a bankok, így ha az összes nem teljesítõ vállalati hitelüket ingyen venné át a rossz bank, nem 1000 milliárd forintos, "csak" 400 milliárd forint körüli veszteségük keletkezne. Nagyjából akkor lenne tehát nullában a bankszektor egésze, ha a hitelt és az ingatlant együtt a bruttó hitelkövetelés 40%-áért, körülbelül 400 milliárd forintért venné meg a rossz bank. (Az egyes bankok között azonban nagy eltérések lehetnek). Csak ingatlanok átvétele esetén viszont nehéz megmondani, hogy ez az ingatlanok (elméleti) forgalmi átlagértékének ténylegesen hány százaléka lenne, és erre milyen szabályt kellene felállítani.
3. Ki finanszírozza a rossz bank mûködését? Amennyiben a bruttó követelés átlag 40%-ánál alacsonyabb áron vásárol a rossz bank, részben a bankok finanszírozzák a mûködést pótlólagos értékvesztés formájában. Amennyiben viszont legalább ekkora árat kínál, akkor legalább 400 milliárd forintot a rossz bank üzemeltetõjének/tulajdonosának kell elõteremtenie. A világban számos példa van rossz bank mûködtetésére (lásd alább), ezek tõkén felüli finanszírozására piaci alapon is megoldható, a finanszírozási struktúra kialakítása azonban idõigényes.
4. Részt vállal-e az MNB a rossz bank finanszírozásában? Mivel az MNB az ötletgazda, joggal merül fel ez a kérdés is. Fontos emlékeznünk: a növekedési hitelprogram a közelmúltban úgy módosult, hogy ma már nem teljesítõ hitelek fedezetéül szolgáló kereskedelmi ingatlanok bérbeadása céljából is lehet hitelt felvenni. Amennyiben a jegybank zéró kamaton finanszírozná a rossz bank mûködését, az a nemteljesítõ kereskedelmiingatlan-hitelek esetében "mindössze" azt jelentené, hogy az MNB banki közvetítõ nélkül juttat a növekedési hitelprogram keretébõl forrást egy "rossz banknak" hívott ügyfele számára.
5. Mennyibe kerül az adófizetõknek? Akár a jegybank, akár egy másik állami intézmény (vagy maga a központi költségvetés) finanszírozná a rossz bankot, a nem teljesítõ hitelek és/vagy a mögöttük álló ingatlanok kockázata átkerülne a bankokéból az állam mérlegébe. Bár ezek a kedvezményes vételár (=alacsonyabb követelésérték) miatt ingatlannal sokkal jobban fedezett hitelek lennének az állam, mint a bankok számára, így is kitenné az államháztartást több százmilliárd forintnyi ingatlan értékváltozásából származó kockázatnak. Hogy mennyibe kerülne ez az adófizetõknek, kiszámíthatatlan.
6. Esetleg csak a nemteljesítõ vállalati hitelek egy részére állítanák fel a rossz bankot?
Ha igen, akkor erre a projekthitelek a "legjobb jelöltek", ezek ugyanis a legnagyobb ingatlankitettséggel rendelkezõ, általában a legnehezebben tisztítható hitelek. Az MNB statisztikái szerint a 969 milliárd forintnyi nemteljesítõ vállalati hitelnek a 44%-a, 426 milliárd forint nemteljesítõ belföldieknek nyújtott projekthitel volt.
Gigantikus bankmentõ akció készülõdik Magyarországon?
Ezek értékvesztéssel való fedezettsége nagyjából szintén 60%, vagyis ahhoz, hogy pótlólagos veszteséget ne okozzon a bankszektornak, a rossz banknak átlagosan mintegy 40%-os vételárat, vagyis 170 milliárd forintot kellene fizetnie értük. A legtöbb ilyen hitele Magyarországon az MKB-nak, a CIB-nek és a Raiffeisennek van.
Gigantikus bankmentõ akció készülõdik Magyarországon?
7. Milyen mellékhatásai lehetnek az akciónak?
Egyrészt a banki portfóliótisztítás felgyorsulásával javulhat egyes bankok hitelportfóliójának minõsége és jövõbeni eredménypályája. A bankok ezzel vonzóbbá válhatnak a vevõjelöltek számára, és könnyebbé válhat a Magyarországról való kivonulás. Emlékezhetünk: az MNB gyakran hangoztatta már eddig is, hogy kevesebb nagybankot bírna el a magyar piac.
Másrészt a bedõlt hitelek és ezek ingatlanjainak átvétele után dönthet úgy is a rossz bank, hogy egy részüket késõbb sem értékesíti a piacon. Amennyiben a rossz bank állami intézményként jön létre, ez bizonyos ingatlanok tartós állami tulajdonban maradását is jelentheti. Kérdés, ezek képesek volnának-e gazdaságpolitikai célokat szolgálni.
Hol mûködött már rossz bank?
Németországi szerzõk 68 ország 105, az elmúlt negyedszázadban államilag felállított intézményét vizsgálták meg. Érdekes következtetésre jutottak: az alacsonyabb külföldi banki tulajdoni aránnyal, a polarizáltabb döntéshozatallal és a magasabb demokráciaszinttel megáldott országokban valószínûbb, hogy létrehoznak ilyen bankot, mint máshol. Bizonyos esetekben nemzetközi hitelek (pl. IMF-kölcsön) feltétele ez. A 2007-2008-as válság nyomán megszaporodtak a rossz bankok, az ekkor felállítottak közül megemlítendõk az alábbiak:
Balti államok (2008-2011): a három ország piacán közel 50%-os részesedéssel bíró svéd Swedbank a válság nyomán rossz banki operációt állított fel, ami segített abban, hogy mára Európa egyik legtõkeerõsebb intézménye legyen.
Írország (2009): a Nemzeti Eszközkezelõ Ügynökség (NAMA) 71 milliárd eurónyi eszköz kezelésére jött létre az ingatlanbuborékkal és bankmentésekkel sújtott ír bankpiacon állami irányítással, eszközeit fokozatosan építi le.
Németország (2009-2010): a WestLB tartományi bank eszközeinek kezelésére az Erste Abwickelungsanstalt, a Hypo Real Estate eszközeinek kezelésére pedig az FMS Wertmanagement állt fel 77,5, illetve 175,7 milliárd eurónyi eszközzel. Döntõen közvetett állami tulajdonban vannak, eszközeik leépítése más, újonnan átvett eszközökkel együtt fokozatosan halad.
Nagy-Britannia (2010): az állami tulajdonban lévõ UK Asset Resolutiont a csõdbe ment Bradford & Bingley és Northen Rock 77 milliárd fontnyi eszközeinek kezelésére és leépítésére hozták létre.
Spanyolország (2012) : a spanyol kormány a bankszektor rendezett, radikális konszolidációjáért felelõs intézményt, az FROB-t azzal bízta meg, hogy egy hosszú távra létrehozott eszközkezelõ, a SAREB 15 év alatt 63 milliárd eurónyi banki eszközén nyereségesen adjon túl.
Magyarország (2012): bár nem szoktuk rossz banknak hívni, részben hasonló funkciókat lát el a Nemzeti Eszközkezelõ, amely a hitelszerzõdés-kötéskori forgalmi érték 35-55%-os arányában (átlagosan 46%-ért) megvásárolja a jelentõs késedelemben lévõ lakossági adósok ingatlanát, bérleti joggá alakítva a tulajdonjogot, egyúttal megszabadítva az adóst az adósságától. Április végéig 60 milliárd forintnyi hitelintézeti követeléstõl szabadultak meg így a bedõlt adósok.
Link
Miért van szükség beavatkozásra?
1. A nemteljesítõ hitelek aránya (NPL-ráta) a vállalati hiteleknél jelenleg 17%: nemzetközi tapasztalat, hogy ha egy bank mérlegében nagy a nemteljesítõ eszközök (értékpapírok és/vagy hitelek) aránya, az jelentõsen rontja a bank hitelezési teljesítményét és tõkevonzó képességét, és szükség esetén nehezebben talál magának a bank vevõt (lásd az eladásra szánt magyar MKB példáját).
Gigantikus bankmentõ akció készülõdik Magyarországon?
Miközben a lakossági hitelek helyzetének rendezésére várhatóan õsszel fog sor kerülni a kormány és a Kúria jóvoltából, a vállalati hitelek sorsát a jelek szerint az MNB venné a kezébe.
Miért rossz a magas NPL-ráta?
Bevételt nem termelõ (halott) tevékenységre kötik le ezek az eszközök a bank tõkéjének és külsõ forrásainak egy részét, amelyet más esetben bevételtermelõ hitelkihelyezésekre fordíthatna.
A bevételekkel ellentétben emeli a bank mûködési költségeinek szintjét. Szélsõséges esetekben a banki kapacitások nagyobb részét foglalja le, mint a normál mûködés.
A fenti kettõ rontja a bank likviditási és tõkehelyzete mellett megtérülési mutatóit is, ezzel a menedzsment teljesítményarányos javadalmazására is negatív hatást gyakorol.
A magas nemteljesítési arány a bank jövõbeni eredménypályáját bizonytalanná teszi. A bank csõdvalószínûsége magasabb, adósbesorolása rossz, ezért drágábban jut forráshoz és adott esetben nehezebben talál magának vevõt.
2. Lassú a piaci portfóliótiszítás: mivel a hitelezés nem indult be, az NPL-ráta csak portfóliótisztítással csökkenthetõ, vagyis ha a bank érvényesíti vagy eladja a követelését. A piaci portfóliótisztítás azonban nagyon lassú: mindkét említett megoldás veszteséges. A bankok a hitelek nagy részénél arra várnak, hogy a most lehetségesnél jobb megtérülést érjenek el rajtuk, amihez leginkább a fedezetül szolgáló ingatlanok forgalomképességének helyreállítására és jelentõs áremelkedésére lenne szükség. Ez kész ingatlanok esetében sem nagyon megy, hát még befejezetleneknél. Az idõ viszont szorít: a bankok inkább hiteleznének, mint ezzel foglalkoznának. Meghökkentõ adat: a nemteljesítõ vállalati hitelek 52%-át már több mint 2 éve tolják maguk elõtt a bankok.
Gigantikus bankmentõ akció készülõdik Magyarországon?
3. A portfóliótisztítás felgyorsítható lenne, ha egy olyan intézmény venné át a rossz eszközöket, amelyet nem szorít az idõ vagy a profitkényszer, ugyanis nem hitelez vagy például állami kézben van. Ez a bankokkal ellentétben megengedhetné magának, hogy hosszú évek alatt érjen csak el megtérülést a nemteljesítõ hiteleken vagy az ingatlanokon.
Mi az, hogy rossz bank?
A rossz bank (angolul bad bank) egy vagy több hitelintézet rossz minõségû eszközeinek (értékpapírjainak és/vagy hiteleinek) azon elkülönített részét jelenti, amelyet belsõ szabályzat vagy külsõ szabályozás alapján fokozatos leépítésre (értékesítésre, leírásra) szánnak. Célja, hogy az "anyaintézmény" eredeti feladatára, a hitelezésre összpontosíthasson. A nemzetközi tapasztalatok szerint az ilyen megoldások javítják az "anyaintézmény" átláthatóságát és befektetõi megítélését. A McKinsey egyik tanulmánya négyféle típust különböztet meg, amelyek gyakran idõrendi sorrendben követik egymást ugyanazon banknál.
A rossz bankok típusai
1. Mérlegen belüli garancia: a bank külsõ garanciát kap pontosan meghatározott rossz minõségû eszközeire, amelyeket egy szabályozói/jogi keret alapján kezelnek.
2. Belsõ szerkezetátalakítási egység: a rossz minõségû eszközöket a bankon belül, de már külön kockázatkezeléssel és teljesítményméréssel bíró üzleti egységben (helyszín, érdekeltség), elkülönült szervezeti és mûködési formában kezelik.
3. Speciális célú entitás (SPE): nem banki formában, de külsõ finanszírozás és adósbesorolás mellett, a bankon kívül, eszköztranszfer révén létrejövõ speciális cégforma, külön tõkeszükséglettel.
4. Rossz banki spinoff: összetett szerkezetû és mûködésû, jogi, adózási, számviteli és más szabályozói kötelezettségek mellett bankként mûködõ társaság.
Forrás: McKinsey
Március végén összesen 969 milliárd forint nemteljesítõ hitel volt a hazai részvénytársasági hitelintézeteknél, amelyek kezelésére az MNB felvetette a rossz bank felállításának ötletét. Nagyon úgy tûnik, hogy a jegybank a fenti 4. ponthoz hasonló megoldást képzel el.
Gigantikus bankmentõ akció készülõdik Magyarországon?
Mit fog tenni az MNB?
Az MNB elõször a május 22-én közzétett Pénzügyi stabilitási jelentésben írt a rossz bank felállításának ötletérõl, mindössze két mondattal elintézve a témát: "A nemteljesítõ portfólió problémakörének leghatékonyabb és egyben leggyorsabb megoldását egy "rossz bank" felállítása jelentené. A kockázatkezelés egy részének leválasztásával ugyanis a bankok jobban tudnak koncentrálni alapvetõ feladatukra." A rossz bank tervérõl Matolcsy György is beszélt Londonban, majd adalékként Nagy Márton ügyvezetõ igazgató a Magyar Nemzetnek a múlt héten elárulta, hogy az intézmény hasonlóan mûködhetne, mint a Nemzeti Eszközkezelõ (lásd alább): csökkentett értéken vásárolna eszközöket a bankoktól.
A legfontosabb kérdések még megválaszolatlanok:
1. A nem teljesítõ hiteleket vagy csak az ingatlanokat vásárolná meg csökkentett értéken a rossz bank? A nem teljesítõ hitelek nem járnak egyedül, ezek átvétele gyakorlatilag az ingatlanok átvételét is jelenti. Ezzel az eszközoldali probléma egy az egyben átkerülne a bankokéból a rossz bank mérlegébe azzal a különbséggel, hogy a csökkentett vételár miatt a rossz bank már könnyebben tudna megtérülést elérni. Ha csak az ingatlant venné át, azzal a követelésérvényesítés útjában álló ingatlankereslet-hiányt töltené be.
2. Milyen áron vásárolna a rossz bank? Bár elsõre úgy tûnik, a hitel vagy az ingatlan kedvezményes átvétele veszteséggel jár a bankoknak, valójában a vállalati nemteljesítõ hitelek 60%-ára már értékvesztést képeztek a bankok, így ha az összes nem teljesítõ vállalati hitelüket ingyen venné át a rossz bank, nem 1000 milliárd forintos, "csak" 400 milliárd forint körüli veszteségük keletkezne. Nagyjából akkor lenne tehát nullában a bankszektor egésze, ha a hitelt és az ingatlant együtt a bruttó hitelkövetelés 40%-áért, körülbelül 400 milliárd forintért venné meg a rossz bank. (Az egyes bankok között azonban nagy eltérések lehetnek). Csak ingatlanok átvétele esetén viszont nehéz megmondani, hogy ez az ingatlanok (elméleti) forgalmi átlagértékének ténylegesen hány százaléka lenne, és erre milyen szabályt kellene felállítani.
3. Ki finanszírozza a rossz bank mûködését? Amennyiben a bruttó követelés átlag 40%-ánál alacsonyabb áron vásárol a rossz bank, részben a bankok finanszírozzák a mûködést pótlólagos értékvesztés formájában. Amennyiben viszont legalább ekkora árat kínál, akkor legalább 400 milliárd forintot a rossz bank üzemeltetõjének/tulajdonosának kell elõteremtenie. A világban számos példa van rossz bank mûködtetésére (lásd alább), ezek tõkén felüli finanszírozására piaci alapon is megoldható, a finanszírozási struktúra kialakítása azonban idõigényes.
4. Részt vállal-e az MNB a rossz bank finanszírozásában? Mivel az MNB az ötletgazda, joggal merül fel ez a kérdés is. Fontos emlékeznünk: a növekedési hitelprogram a közelmúltban úgy módosult, hogy ma már nem teljesítõ hitelek fedezetéül szolgáló kereskedelmi ingatlanok bérbeadása céljából is lehet hitelt felvenni. Amennyiben a jegybank zéró kamaton finanszírozná a rossz bank mûködését, az a nemteljesítõ kereskedelmiingatlan-hitelek esetében "mindössze" azt jelentené, hogy az MNB banki közvetítõ nélkül juttat a növekedési hitelprogram keretébõl forrást egy "rossz banknak" hívott ügyfele számára.
5. Mennyibe kerül az adófizetõknek? Akár a jegybank, akár egy másik állami intézmény (vagy maga a központi költségvetés) finanszírozná a rossz bankot, a nem teljesítõ hitelek és/vagy a mögöttük álló ingatlanok kockázata átkerülne a bankokéból az állam mérlegébe. Bár ezek a kedvezményes vételár (=alacsonyabb követelésérték) miatt ingatlannal sokkal jobban fedezett hitelek lennének az állam, mint a bankok számára, így is kitenné az államháztartást több százmilliárd forintnyi ingatlan értékváltozásából származó kockázatnak. Hogy mennyibe kerülne ez az adófizetõknek, kiszámíthatatlan.
6. Esetleg csak a nemteljesítõ vállalati hitelek egy részére állítanák fel a rossz bankot?
Ha igen, akkor erre a projekthitelek a "legjobb jelöltek", ezek ugyanis a legnagyobb ingatlankitettséggel rendelkezõ, általában a legnehezebben tisztítható hitelek. Az MNB statisztikái szerint a 969 milliárd forintnyi nemteljesítõ vállalati hitelnek a 44%-a, 426 milliárd forint nemteljesítõ belföldieknek nyújtott projekthitel volt.
Gigantikus bankmentõ akció készülõdik Magyarországon?
Ezek értékvesztéssel való fedezettsége nagyjából szintén 60%, vagyis ahhoz, hogy pótlólagos veszteséget ne okozzon a bankszektornak, a rossz banknak átlagosan mintegy 40%-os vételárat, vagyis 170 milliárd forintot kellene fizetnie értük. A legtöbb ilyen hitele Magyarországon az MKB-nak, a CIB-nek és a Raiffeisennek van.
Gigantikus bankmentõ akció készülõdik Magyarországon?
7. Milyen mellékhatásai lehetnek az akciónak?
Egyrészt a banki portfóliótisztítás felgyorsulásával javulhat egyes bankok hitelportfóliójának minõsége és jövõbeni eredménypályája. A bankok ezzel vonzóbbá válhatnak a vevõjelöltek számára, és könnyebbé válhat a Magyarországról való kivonulás. Emlékezhetünk: az MNB gyakran hangoztatta már eddig is, hogy kevesebb nagybankot bírna el a magyar piac.
Másrészt a bedõlt hitelek és ezek ingatlanjainak átvétele után dönthet úgy is a rossz bank, hogy egy részüket késõbb sem értékesíti a piacon. Amennyiben a rossz bank állami intézményként jön létre, ez bizonyos ingatlanok tartós állami tulajdonban maradását is jelentheti. Kérdés, ezek képesek volnának-e gazdaságpolitikai célokat szolgálni.
Hol mûködött már rossz bank?
Németországi szerzõk 68 ország 105, az elmúlt negyedszázadban államilag felállított intézményét vizsgálták meg. Érdekes következtetésre jutottak: az alacsonyabb külföldi banki tulajdoni aránnyal, a polarizáltabb döntéshozatallal és a magasabb demokráciaszinttel megáldott országokban valószínûbb, hogy létrehoznak ilyen bankot, mint máshol. Bizonyos esetekben nemzetközi hitelek (pl. IMF-kölcsön) feltétele ez. A 2007-2008-as válság nyomán megszaporodtak a rossz bankok, az ekkor felállítottak közül megemlítendõk az alábbiak:
Balti államok (2008-2011): a három ország piacán közel 50%-os részesedéssel bíró svéd Swedbank a válság nyomán rossz banki operációt állított fel, ami segített abban, hogy mára Európa egyik legtõkeerõsebb intézménye legyen.
Írország (2009): a Nemzeti Eszközkezelõ Ügynökség (NAMA) 71 milliárd eurónyi eszköz kezelésére jött létre az ingatlanbuborékkal és bankmentésekkel sújtott ír bankpiacon állami irányítással, eszközeit fokozatosan építi le.
Németország (2009-2010): a WestLB tartományi bank eszközeinek kezelésére az Erste Abwickelungsanstalt, a Hypo Real Estate eszközeinek kezelésére pedig az FMS Wertmanagement állt fel 77,5, illetve 175,7 milliárd eurónyi eszközzel. Döntõen közvetett állami tulajdonban vannak, eszközeik leépítése más, újonnan átvett eszközökkel együtt fokozatosan halad.
Nagy-Britannia (2010): az állami tulajdonban lévõ UK Asset Resolutiont a csõdbe ment Bradford & Bingley és Northen Rock 77 milliárd fontnyi eszközeinek kezelésére és leépítésére hozták létre.
Spanyolország (2012) : a spanyol kormány a bankszektor rendezett, radikális konszolidációjáért felelõs intézményt, az FROB-t azzal bízta meg, hogy egy hosszú távra létrehozott eszközkezelõ, a SAREB 15 év alatt 63 milliárd eurónyi banki eszközén nyereségesen adjon túl.
Magyarország (2012): bár nem szoktuk rossz banknak hívni, részben hasonló funkciókat lát el a Nemzeti Eszközkezelõ, amely a hitelszerzõdés-kötéskori forgalmi érték 35-55%-os arányában (átlagosan 46%-ért) megvásárolja a jelentõs késedelemben lévõ lakossági adósok ingatlanát, bérleti joggá alakítva a tulajdonjogot, egyúttal megszabadítva az adóst az adósságától. Április végéig 60 milliárd forintnyi hitelintézeti követeléstõl szabadultak meg így a bedõlt adósok.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2014. June 05. 08:55:07
#2 |
postaimre
- 2014. June 05. 10:46:08
#3 |
Klotild
- 2014. June 05. 11:34:28
#4 |
gabi
- 2014. June 05. 13:43:58
#5 |
mezesmozes
- 2014. June 05. 14:13:04
#6 |
kontroll88
- 2014. June 05. 14:34:34
#7 |
postaimre
- 2014. June 05. 14:55:09
#8 |
Kedvesi
- 2014. June 05. 15:05:09
#9 |
Kedvesi
- 2014. June 05. 15:10:34
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.