Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Az ország gerince megy el


A mai poszt késõbb jelent meg, mint általában szokott, ennek pedig az az oka, hogy a blog lehetõséget kapott arra, hogy (együttmûködõ partnerként) publikálja a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete által a nagy-britanniai magyarok körében végzett felmérést. Aminek akad jó pár tanulsága.

Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete online kérdezett meg Nagy-Britanniában élõ magyarokat arról, miért mentek el Magyarországról, miért Nagy-Britanniát választották, mi jellemzi társadalmi-gazdasági helyzetüket, mennyire érzik magukat sikeresnek, illetve hogy mik a jövõre vonatkozó terveik. (Az alábbiakban természetesen nem az eredeti közlemény olvasható, hanem annak megállapításai mellé fûztem megjegyzéseket.)

A 23 kérdésre 5200-an válaszoltak április-május során a SpeakEasy Project által készített Menjek/Maradjak dokumentumfilm-sorozat londoni epizódjához kapcsolódva (ennek bemutatója egyébként június 13-án lesz Budapesten a Trafóban).

A kutatásból (nem meglepõ módon) kiderül, hogy a kérdõívre válaszoló magyarok leginkább gazdasági okokból költöztek Nagy-Britanniába, közel kétharmaduk (egészen pontosan 65,1 százalékuk) 2010 után, ezen belül is a legtöbben 2012-ben.

kiköltözõk száma.jpg

Fiatalok és képzettek

Noha általánosan az a kép él az Angliában élõ és dolgozó magyarokról, hogy mosogatnak, takarítanak vagy felszolgálnak, a kérdõívet kitöltõk körében ez messze nem igaz (természetesen a kutatás ilyen szempontból sem reprezentatív, de azért érdekes): a válaszadók több mint fele ugyanis felsõfokú vagy posztgraduális végzettségû (53,2%).

A másik nagy csoport (a válaszadók közel fele) a középfokú végzettségûek, és csupán egy százalékuk végzett nyolc általánost vagy kevesebbet. Ettõl még persze lehet mosogatni, de az azért látszik, hogy messze nem a képzetlenek keresik a boldogulást Nagy-Britanniában.

A nemek szerinti megoszlás tekintetében kiegyensúlyozott a helyzet: a minta 49,2 százaléka nõ, 50,8 százaléka férfi.

Ami ennél is izgalmasabb, az a kor szerinti megoszlás: a kérdõívet kitöltõk közel háromnegyede (72,2%) 25 és 40 év közötti, az átlagéletkor 33 év. Magyarán éppen az a korosztály, a fiatal, pályakezdõ, vagy éppen a pályája elsõ felében tartó, kreatív, teherbíró, és jórészt (mint az elõbb is láttuk) fõiskolát / egyetemet végzett korosztály megy el, amelyik már pár év múlva is nagyon fog hiányozni, mert õ adná az ország gerincét.

iskolai végzettség.jpg

Nem kérdés, hogy a döntõ többség munkát keresni ment Nagy-Britanniába (õk a válaszadók 77,8 százalékát teszik ki. Érdekes, hogy a felük indult el konkrét állásajánlattal, a másik fele viszont csak a kiutazás után kezdett el munkát keresni.

Ami a többieket illeti: a egkérdezettek egytizede (9,9%) párját (házas- vagy élettársát) követve érkezett, a többiek vagy tanulni (7,2%) vagy konkrét cél nélkül, „szerencsét próbálni” (5,1%) mentek.

Miért mennek?

Mint az MTA elemzése megjegyzi, a migrációs döntések ritkán vezethetõk vissza egyetlen tényezõre, általában okok és célok bonyolult szövevényében alakul ki az elhatározás, hogy valaki hosszabb vagy rövidebb idõt külföldön töltsön.

A megkérdezettek tíz tényezõvel kapcsolatosan nyilatkozhattak, hogy mennyire játszott fontos szerepet a Nagy-Britanniába költözésükben.

kiköltözési okok.jpg

Mint az az ábrán is látszik, a válaszadók több mint fele egyértelmûen gazdasági okokból (magasabb életszínvonal, jobb munkalehetõség ott; rossz gazdasági helyzet Magyarországon) döntött a határátkelés mellett.

Az is érdekes, hogy a negyedik helyre (ám még bõven igen látványos arányban) futottak be azok, akik a rossz politikai helyzet miatt mentek el, és elég sokuknak fontos volt a szakmai fejlõdés lehetõsége is.

Mit csináltak Magyarországon?

Számomra érdekes adat az is, hogy a válaszadók több mint 86 százaléka vagy dolgozott, vagy tanult (elõbbi 70,1 százalék, utóbbi 16,1 százalék), és 13,8 százalék volt az, akinek nem volt munkája, vagy alkalmi munkából élt.

Azt kell mondanom, az adatok alapján aki kiment (és kint is maradt…), annak bejött a váltás, hiszen a válaszadók kevesebb mint 10 százalékának (9,5 százalék, egészen pontosan) nincs teljes vagy részmunkaidõs állása, és õk is jellemzõen vagy (nagyobb részt) tanulnak, vagy (kisebb részt) alkalmi munkákat végeznek.

Így aztán nem csoda, hogy a megkérdezettek elsöprõ többsége elégedett jelenlegi helyzetével, különösen, ha a korábbi, magyarországi körülményekkel hasonlítja össze. Alig több mint egytizedük érzi úgy, hogy helyzete nem javult, vagy rosszabbodott amióta Nagy-Britanniában él.

Nem térnek vissza

A végére maradt az egyik legfontosabb kérdés (legalábbis szerintem), jelesül az, hogy (a kormány többször hangoztatott szándékának megfelelõen) sikerül-e visszacsábítani Magyarországra a Nagy-Britanniában élõ határátkelõket.

Hazatérés.jpg

Nos, ha röviden kell válaszolnom, akkor az adatok alapján nem. A megkérdezettek háromnegyede (73,1 százalék) soha (!!), vagy a következõ öt évben biztosan nem térne vissza.

Egyötödük (20,8%) néhány év múlva hazatérne, és alig vannak olyanok (6,1%), akik egy éven belül visszatérnének Magyarországra.

Hát ez a helyzet.
Link

Hozzaszolasok


#21 | keepfargo - 2014. June 10. 00:29:04
Gabi
Kösz a bizalmat, remélem, igazad van. Én is hazavágyom, minél nagyobb a sz.. annál inkább. A helyzetet megítélni sem könnyü, épp ezért elítélni sem kellene senkit. Mindenki a maga-teremtette pokolban/mennyországban él, de az igazi magyart mindíg is a közösségben gondolkodás jellemezte, ezért fáj minden szétszakítás, ezért érzünk minden embert veszteségnek. (Azt is meg kellett érnem hogy a saját testvérem nem lát szívesen a házában (vagy a hazában? ez nem derült ki, csak mert nekem látszólag jobban megy...erre varrjatok gombot..)

Más, vagy mégsem: a mi legnagyobb nemzeti vérveszteségünkröl kell ilyenkor (is) megemlékezni: hány millió magyar szakadt Trianonnal külföldre - lett idegenek kiszolgálója, kapcarongya?

A nagyapám, akit ugyanúgy hívtak, mint engem, Szatmár-Németi polgármestere volt 1920-ig, amikor aztán a román haderök, amelyek kohnbéla patkányait kiüzték a városból, át nem vették a hatalmat és z igazgatást. Akkor még közel egy évig megpróbált gazdasági felelösként segíteni az új - román - polgármesternek, majd ezt követöen, 55 éves korában hirtelen meghalt.

Én most épp tíz évvel vagyok idösebb, mint a nagyapám volt, és néha elgondolom: honnan hová jutottunk, ö meg én? Van-e visszaút a számomra, és ha igen, hova, mibe?

Mert aki magyar, az csak magyarok közt van otthon; ezt soha senki ne felejtse el! (Nekem ez, most, itt van, itt vagyok néha otthon; P.I. honlapján, akit a magyarok Istene éltessen sokáig - a honlapért is...)
#22 | Arany - 2014. June 10. 03:54:09
Ítélkezni nem a mi dolgunk!

Mindenkinek a saját Sorsa az, ami döntésekre kényszeríti, és sokszor nem olyanra, amit szíve szerint tenne.

Nagy kaland az élet, akár itthon, akár külföldön.

Nagyon hamar van vélemény, hogy a másiknak mit és hogyan kellene tenni.

Itt az oldalon is olvasható, hogy kint is mennyire vannak MAGYAR testvéreink, és itthon is találunk nem keveset, aki már nem igazán magyar. Nem lépi meg azt, amit meg kellene lépni, még kis dolgokban sem, mert jobb a hallgatás... Abból talán semmi baj nem lesz. Vagy a szolgaság, és megmagyarázza magának, hogy nem tehet mást.

Pedig az Élet már csak olyan, hogy a váratlan és véletlennek tûnõ helyzetek soha nem azok, mintha egy nagy Rendezõ szólna bele a langyosnak tûnõ létbe, és kényszeríti az embert a lépésre.
És akkor is van megoldás, amikor látszólag nincs. Onnan jön valami, ahonnan nem várja az ember, és nem is számíthatott rá elõre.

Mondom én ezt sok megélt év után, kalandvágyból itthonról, ahol soha nem volt könnyû magyarnak megmaradni.

Köszönöm azoknak akik a távolból erõt adnak ahhoz, hogy akinek a lelke magyarrá lett, az kint is õrzi, jobban, mint sokan körülöttem.

Hiába van tudása, iskolája valakinek, akiben nem magyar szív dobog, és sokan vannak ilyenek az óhazában, azért is tartunk itt...

Nem sorolok neveket, de Ti tudjátok! :)s_*_loves_*_gt
#23 | mester - 2014. June 10. 09:00:37
"A föl-földobott kõ

Föl-földobott kõ, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelybõl vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hûtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.

Föl-fölhajtott kõ, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is."
s_*_csin
#24 | mester - 2014. June 10. 09:09:25
"a gyámhatóság nagyon buzgó is tud lenni akkor, ha külföldre szakadt szülõk gyerekeirõl van szó. A vonatkozó magyar szabályok értelmében ugyanis a gyámhatóság engedélye szükséges ahhoz, hogy kiskorú gyereket külföldre vigyenek a szülei, ha pedig már ott vannak, akkor szükségük van egy rakás vizsgálatra, amivel igazolják, hogy igenis, meg tudják teremteni a gyerekek fejlõdéséhez szükséges körülményeket. A magyar törvény ellentétes a vonatkozó uniós jogokkal, de véleményem szerint a józan ésszel is."http://ursula.cafeblog.hu/2014/02/10/...erekekkel/
#25 | enid - 2014. June 10. 17:14:04
Mester! a cigangyerekekre gondolom ez megint nem vonatkozik. De miert is vonatkozna, lopni, csalni, koldulni vegulis mindenhol lehet. A repertoar hard reszet most itt ne firtassuk, de tudjuk, hogy van. Megaztan mindenutt van szeretetszolgalat... s_*_luci
#26 | Perje - 2014. June 11. 19:49:57
Van annak valami jelképes üzenete, hogy a földmûvelési minisztérium ippeg Debrecenbe költözik. Ezt szinte elõre borítékoltam volna.
Az embernek olyan érzése támad a minisztériumok vidékre költöztetése miatt, mintha most lenne végképp szétkapva az ország. Kiváncsi lennék arra, hogy ellenzéki polgármester által vezetett nagyváros ( feltéve, ha van még olyan Szegeden kívül) kap-e kormányhivatalt?
http://www.atv.hu/belfold/20140611-ko...niszterium
#27 | cebora - 2014. June 11. 23:01:59
Szerintem ennek a cikknek nem az a lényege,hogy kritizáljuk azokat,akik elmentek,mert biztos nem jókedvükbõl mentek el,hanem olyan anyagi helyzetbe kerültek, vagy kerülhettek volna, egyszerûen nem tehettek mást. Ez volt az utolsó remény,hogy elkerüljék a hajléktalanságot a jövõbe nézve. Sajnálatos tény. A Habakukba kitelepülõ magyarokról jut eszembe. Hétvégeken összejönnek egy kis baráti beszélgetésre, nosztalgiára. A történet,hogy Döltszögü Hattokár miért nem jut egyrõl a kettõre,pedig itt minden lehetõség adott. Találgatás: biztos elissza. Döltszögü Hattokár mibõl lett milliomos? Találgatás: droggal kereskedik. A harmadik variáció nem létezik,hogy okosan, beosztóan él. Habakukba errõl lehet felismerni a magyart. Nem bántásnak gondoltam ezeket a sorokat, ez személyes tapasztalat volt. Azt gondolom, nagyobb összetartásnak kellene lenni, akár itthon,akár külföldön,de nagyon megvagyunk osztva.

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték