Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Szélsõséges Tragikomédia, avagy Dialektika az "Izmusok" Tükrében
E bejegyzés alkalmával a "társadalmi megosztás" mögötti ideológiák, illetve azok között látszólag feszülõ ellentétbõl létrejövõ szintézis kerül a középpontba. Így az "izmusok" és az "antizmusok" lesznek fõszerepben. A szabályok viszont a piramisnak ezen a szintjén is hasonlóak. Az ellentétek itt is ugyanolyan módon vonzzák egymást, és eme perverz vonzalom nászának, rothadó gyümölcsétõl pedig a mai napig öklendezik szinte az egész emberiség. Na, de megint túlságosan elõre szaladtam, végül is a menyasszonyt is jól megtáncoltatják, mielõtt jól meg... Egyébként is óvatosan kell a függöny mögé néznünk, mert az ott látottak már-már a közerkölcs határát súrolják, és annak ellenére, hogy hardcore pornó mehet a tévében fõ mûsoridõben is, az ilyenekrõl még beszélni sem nagyon ildomos manapság. Sõt, még kérdezni sem igazán szabad!
Kezdjük az elején, és ismerkedjünk meg elõször a különös szerelmi történet két fõszereplõjével! Az 1800-as évek, és az éppen aktuális "boldog békeévek" végén járunk. A régi rend alkonyán még nem látszanak a születendõ új, XX. századi világrend körvonalai sem. A változás szele, akárcsak napjainkban, azért már érezhetõ volt, még akár az utca embere számára is. Viszont a folyamatos, és azóta is tartó tömegmanipuláció következtében, Albert Pike-on és rendtestvérein kívül, csak nagyon kevesen érthették a helyzet valódi tétjét. Az egyik örömapa, a történetesen magyar származású, de német ajkú zsidó, Herzl Tivadar, feltehetõleg ezen kevesek közé, vagy épp valamelyik szervezkedõ "testvériség" tagjai közé tartozott. Herzl egyébként maga is változtatásra tette fel relatív rövid életét (1860.05.02-1904.06.03). Fejébe vette, hogy a zsidóság helyzetén változtat és hazát szerez a zsidóságnak, mert szerinte az lenne az évszázadok óta tartó antiszemitizmus egyetlen megoldása, ha világban addig diaszpórában élõ népnek lenne hova hazatérnie.
Akkoriban az európai zsidóság érzése szerint válaszúthoz érkezett. Folytathatja a polgári forradalmak idején megkezdett asszimilációs útját, és identitását, olykor vallását is feladva, végleg beolvadhat a befogadó európai nemzetek közé. Vagy épp ellenkezõleg, önálló, erõs nemzetet formálva területet szerez magának és ott államot alapít.
Akárcsak manapság, száz évvel ez elõtt is relatív nagy hatalom összpontosult az "zsidó identitásúak" kezében. Nem meglepõ módon ez már akkor is komoly aggodalommal töltötte el a befogadó nemzeteket és természetesen azok vezetõit. Bizonyos szinten az "antiszemitizmus" már akkor is ismert fogalom volt. Ez egyáltalán nem csoda, hisz már akkor is szinte mindenki a háttérhatalom bankárjainak, például a Rothschildoknak tartozott, és a média nagy része is irányításuk alá tartozott. Relatív alacsony lélekszámuk ellenére, a befolyásuk az élet egyéb területein szintén komolynak mondható volt. Azt leszámítva, hogy a zsidó nemzeti identitás egyáltalán nem, vagy csak alig létezett, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a manapság szokásosnak mondható "zsidóhelyzet" volt jellemzõ akkor is.
Ahogy Herzl fogalmazott:
"Zsidóhelyzet akárhol lehet, ahol számottevõ zsidó él."
Annak ellenére, hogy a zsidóságon belül akkoriban elhanyagolható volt a nacionalista, államalapítás gondolatával kacérkodók száma, Herzl még is az õ útjukat választotta. Sõt, idõvel annak vezéralakjává vált. Az elsõ ránézésre, adott esetben akár a zsidóság végleges vesztét is okozható antiszemitizmusra sem õ, sem késõbbi követõje, Nahum Goldman, nem mint veszélyforrásra tekintettek, hanem mint eszközre, ami kifejezetten segítheti az õ államalapító törekvéseiket. Mondván minél égetõbb a "zsidó kérdés", annál könnyebb támogatókat találni az európai nemzetek között a zsidóság közel-keleten, egész pontosan Palesztinában való letelepítéséhez. Továbbá minél nagyon a zsidósággal szemben tanúsított ellenszenv, annál több zsidó fog a cionizmus falai között menedéket keresni.
Goldman szerint a zsidók számára "szükséges" a "legdrasztikusabb és legkézzelfoghatóbb" tapasztalás a faji egységükre való rádöbbenésük érdekében, és hogy a "pszichológiai feltételek" csakis minden "elképzelhetõ és természetes nehézség" során teszik lehetõvé a zsidók "egységesülési folyamatát".
Míg Herzl pedig így fogalmaz az antiszemitizmusról 1962-ben kiadott naplójában:
"Azt hiszem, megértem az antiszemitizmust, ez egy nagyon komplex jelenség. Zsidóként szemlélem a fejleményeket félelem, vagy gyûlölet nélkül. Felismerem az antiszemitizmusban az öröklött elõítéletet, a vallási türelmetlenséget, de azt is, ami önvédelem benne. A zsidókérdést nem tartom sem társadalmi, sem vallási kérdésnek, bármint fest is, hol így, hol amúgy. Nemzeti kérdés ez, és, ha meg akarjuk oldani, akkor mindenekelõtt politikai világkérdéssé kell tennünk, amelyet a kultúrnépek tanácsának kell megoldania. Mi nép vagyunk, egy nép."
Sõt, még az ismert szófordulat, a "zsidó kérdés végeleges megoldása" is tõle származik. ("EndgültigeLösung der Judenfrage", Der Kongress, 1897. június 4-i szám)
Herzl 1896-ban publikálta a "Zsidó állam" címû mûvét. Gyermeke, vagyis "izmusa" pedig 1897-ben, Bázelben az elsõ, általa szervezett cionista kongresszus alkalmával látta meg a napvilágot. A gyermek a "Cionizmus" nevet kapta. A mozgalom elsõdleges célja pedig a zsidó állam megalapítása volt. Eme cél szentesített minden eszközt. Elérése érdekében Herzl eleinte a németekkel és törökökkel ült tárgyaló asztalhoz, majd az oroszokkal és a britekkel is felvette a kapcsolatot.
"A cionizmus olyan otthont akar teremteni a zsidó népnek Palesztinában, amely a törvény védelme alatt áll."
A kongresszuson megalapították továbbá a "zsidó nép" politikai tömörülését, a "Cionista Világszervezetet", melynek elnökéül mindenki nagy-nagy meglepetésére, Herzl Tivadart választották. A következõ öt évben további hat kongresszust tartottak, melyeken létrehozták a céljaikat szolgáló intézményrendszert. Így megalapították például a Zsidó Nemzeti Alapot és a mozgalom újságát, Die Welt címmel. Továbbá egyesek szerint, e kongresszusokon született meg, a "Cion Bölcseinek Jegyzõkönyve" címû jegyzet gyûjtemény is, melyben magas rangú cionista vezetõk, rabbik írták le zsidóság világhódító tervét. A cionisták szerint ez persze aljas rágalom, és csak lejáratásról van szó, "rosszakaróik" rosszízû tréfájának tudják be. Egyes kutatók pedig a jezsuita cselszövés részének tekintik. (Mindenesetre az abban foglaltak és valóság között különösen nagy az átfedés, ez vitathatatlan!)
Herzl érdemei ugyan elvitathatatlanok a zsidó nacionalizmus megerõsítésében és a nemzetközi cionista mozgalom megszervezésében és megerõsítésében, viszont a kitûzött céljainak elérését nem tudta megélni. Ugyan a britektõl kapott ajánlat értelmében megalapíthatta volna a zsidó államot Ugandában, de ezt az ötletet a cionista kongresszus heves vitákat követõen elvetette. Herzlt nem sokkal ez után a Szentföldön, Jaffában egy betegség fertõzte meg, mely magas lázzal, és szívének legyengülésével, végül halálával járt. Ezt követõen az egyik fõhõsünk, azaz a cionizmus, illetve a cionista kongresszus a kutatók véleményei szerint a háttérhatalmi hálózat befolyása alá került. Egész pontosan a Cecil Rhodes alapította "Round Table", magyarul "Kerekasztal" társasághoz kötõdõ, Chaim Weizmann, anglia cionista és szabadkõmûves került vezetõ szerepbe. Õ, illetve csapata pedig a továbbiakban azzal a céllal használták a mozgalmat, hogy az segítse a világ fölötti hegemónia megszerzésére kitûzött terveik megvalósítását. Ezen tézis szerint Herzl halálát követõen a cionizmus nem tekinthetõ pusztán egy zsidó nacionalista mozgalomnak, e szerepén túlmutatva, egyben a háttérhatalom eszköztárát is bõvítette. Így a cionizmus megerõsítése innentõl kezdve nem csupán az asszimilációt elítélõ, zsidó állam megalapítására törekvõ zsidóság érdeke volt, hanem a nemzetközi magánhatalmi hálózaté is. (Természetesen az sem kizárható, ugyan erre vonatkozólag nincs információ, hogy Herzl maga is tagja lett volna eme hálózatnak.) Gyanú mindenesetre fenn áll, már csak azért is, mivel Albert Pike Mazzininek írott levelében, melyben a három, világhatalmi struktúrát átalakító világháború menetét vázolta fel, szintén kiemelt szerep jut az akkor még nem is létezõ "politikai cionizmusnak".
"A harmadik világháborúra azért kerülne sor, hogy megoldja a politikai cionizmus és az iszlám világ közötti konfliktust. A két oldal kölcsönösen kimerítené egymást, és ez elõkészítené a háttérerõk illuminátus világközpontjának az átfogó és teljes hatalomátvételét."
Ezt erõsíti, az egyébként szintén zsidó származású, Hanry Makow azon véleménye is, miszerint Izrael államának nem sok köze van az igazi zsidósághoz, mivel megalapítását kidolgozó és elõsegítõ cionista mozgalom csupán eszköz, egy világuralomra törõ érdekszövetség kezében. Így Izrael adott esetben elnyomóból könnyedén, ismét áldozattá válhat. Makow szavaival élve, "kényszeröngyilkosság" áldozatává válhat. Ismerve Albert Pike, azaz a háttérhatalmasok világhódító, egyben világromboló terveit, egyáltalán nem olyan nehéz ezt elképzelni. Látva a manapság (érthetõ mód) egyre jellemzõbb Izrael ellenes hangulatot, egyenesen valószínûsíthetõ is. (Itt jegyzendõ meg, hogy a háttérhatalom többnyire úgy manipulálja az általa gerjesztett problémára adott reakciókat, hogy azok józan paraszti ésszel gondolkodva, elsõre bárki számára teljesen logikusnak tûnjenek.) Romantikus történetünk egyik szereplõjérõl, a cionizmusról elöljáróban ennyi talán elegendõ is. Természetesen késõbb még szerephez jut.
Ideje bemutatni a másik fõszereplõnket, a szintén az "izmusok" családjába tartózó nacionalizmust, egész pontosan a nacionalizmus és a szocializmus egyesítésébõl létrejövõ nácizmust. Amirõl manapság, szinte kivétel nélkül mindenkinek, egy amfetaminoktól felpörgött, fura bajszú, egyébként kiváló szónok juthat eszébe. Aki egyben a feljebb emlegetett zsidóság valaha volt legnagyobb ellenségének szinonimája. Mellette még az ókori zsidóságot elnyomó uralkodók is eltörpülnek. Bizonyára mindenki kitalálta már Adolf Hitlerre, és az õ pártjára a NSDAP-re gondolok. Illetve gondol mindenki, aki csak meghallja ma a "náci" kifejezést. A másik örömapához, Herzlhöz hasonlóan, Hitler is saját könyvvel igyekezett gondoskodni "gyermeke" megfelelõ neveltetésérõl. Mozgalmának, "izmusának" ideológiai alapjait az elõször 1925-ben megjelenõ, Mein Kampf címû mûvében fogalmazta meg, amiben a fajelmélet mellett, még az eugenizmusra utaló sorokat is találhatunk.
"A tudósok népe, ha ráadásul testileg degenerált, akarat gyenge és gyáva pacifista, nem fogja meghódítani az egeket, sõt még csak a földön való létezést sem tudja majd magának biztosítani."
Aztán, hogy a Mein Kampf-ot Hitler írta-e, egyedül írta-e, esetleg jezsuita segédlettel, arról éppenséggel lehetne vitatkozni, sõt vitatkoznak is rendszeresen a világháló különféle bugyraiban. Ezen írásnak viszont nem célja tisztázni ezt a kérdést. Az viszont érdekes, hogy a cionizmus "szentírásával", a Cion Bölcseinek Jegyzõkönyveivel kapcsolatban is megfogalmazódott a jezsuita manipuláció, elsõre talán nevetségesnek tûnõ gyanúja. Na, de az egyszerûség kedvéért, ez esetben maradjunk a hivatalos verziónál, miszerint Hitler írta, így tekintsük tehát õt a másik örömapának.
Ugyanakkor, ha a konteokat ez alkalommal figyelmen kívül is hagyjuk, a mellett a tény mellett nem mehetünk el, hogy maga a "nemzetiszocialista" elnevezés Hapoel Hazair cionista munkáspártjától származott, amely elõször hivatkozott a "volkssozialismus"-ra. A tulajdonképpeni náci ideológiát pedig, még jóval Hitler elõtt, a cionista Viktor Chaim Arlosoroff fogalmazta meg, a Zsidó Nemzetiszocialista Párt számára készített manifesztumában, amely a "zsidó nemzetiszocializmus" /Der Jüdische Volkssozialismus/ cím alatt jelent meg Berlinben 1919-ben. Arlosoroff ezen mûvében gyakorlatilag leírta a teljes "hitleri ideológiát", így többek között a bolsevista ellenségkép is bemutatásra került.
"A nemzeti eszme az egyetlen, amely lehetõvé teszi a nemzetek közötti ligát. A kozmopolita szocializmus a bolsevizmus idõleges sikere ellenére is kapitulálni kénytelen"
Feltehetõleg Hitler, a meglehetõsen nagy ideológia azonosság ellenére, a félreértések elkerülése érdekében volt kénytelen a "nemzeti szocializmus" nevet választani, a cionisták által már alkalmazott, és egyébként alkalmasabb "népi-szocializmus" helyett. Kiemelendõ azonosság a két elmélet között, hogy mindkettõ faji alapon gondolkodik, mozgatója a fajelmélet. Közös ellenségük pedig az asszimilációra, teljes társadalmi integrációra hajlamos zsidóság. Ami puszta létével egyrészrõl relatív magas befolyása miatt veszélyt jelentett a német társadalomra, illetve annak vezetõ rétegeire. Másrészt zsidó identitásának feladása miatt, veszélyezteti zsidó nemzetet, így a zsidó állam megszületését is.
Itt kell bemutatnunk a Herzl által említett "zsidókérdés végleges megoldásának", mind a cionisták, mind pedig a nácik terveibe tökéletesen illeszkedõ három lépését.
1. Az árja faj mintájára a judaizmus fajjá alakítása.
2. A többi fajtól történõ teljes szeparációja.
3. Palesztinába történõ emigrációja.
A történet tehát érezhetõen csavarodik, hiszen már a két "ellentét" közti nyilvánvaló hasonlóságoknál, rokonságnál tartunk. Gyakorlatilag kezdünk megérkezni a bonyodalomhoz, amely egyes olvasókban esetleg elõidézheti a kognitív disszonancia bizonyos tüneteit. Így biztosan vannak olyanok, akik már most jobb felsõ sarokban található "X"-re való kattintáson törik a fejüket. Hisz a legegyszerûbb módja, hogy az eddigi, jól bevált valóságképünkkel ellenkezõ információkból adódó belsõ (tudat alatti) feszültséget megszüntessük az az, hogy elzárkózunk magától az információtól. Mivel a post a késõbbiekben is okot adhat rá, így kognitív disszonancia egyéb tüneteire még visszatérünk. Aki igazán kemény, vagy annak érzi magát, az folytatja az olvasást.
Összegezzük hát a fenti sorokat! Tehát a zsidóság teljes kiirtására törekvõ náci ideológia dokumentáltan köthetõ, az állítólag kiirtandó zsidóság nemzeti ideológiájához, a cionizmushoz. Annak ellenére, hogy a késõbbiekben, mint két õsellenség kerülnek bemutatásra, mondhatni két rokon ideológiákról van szó. (Én mondtam, hogy perverz egy nász ez.)
Manapság egyre többen, de jellemzõen inkább a "szélsõjobboldali" mozgalmak, nyíltan és egyre súlyosabb vádakkal támadják cionizmust, és a hozzá köthetõ terrorállamot, Izraelt. Jobb esetben legalább a kollektív bûnösség elvét nem alkalmazzák, és szem elõtt tartják, hogy míg minden cionista zsidó, vagy annak mondja magát, addig nem minden zsidó cionista. Bár sajnos be kell ismerni, hogy retorikájuk többnyire csak az "egyszerû zsidózásig" terjed. Ezen mozgalmak, illetve ezen mozgalmak tagjai elõszeretettel alkalmazzák ugyanakkor a náci Németország szimbólumait, éltetik annak fajgyûlölõ tanait és egyértelmûen kifejezik szimpátiájukat vele szembe. Leegyszerûsítve, aki manapság elítéli a cionista törekvéseket, azok többsége 99%, hogy szimpatizál a náci Németország ideológiájával, legalábbis annak, az utókor által/számára felépített illúziójával. El kell ismerni viszont, hogy ezen állítás, miszerint e két elsõ ránézésre ellentétes, egymásnak feszülõ eszme közeli rokonságban áll egymással, elég abszurdnak tûnhet azon olvasók számára, akik nem ismerik a "háttérhatalmi dialektika szabályait"!
Hogy állításunkat igazoljuk, mindenképp szükséges alaposabban megvizsgálni, eme két izmus relációját!
Menjünk vissza 1919-be, a cionista Arlosoroff mûvének megjelenésének évébe. Hitler ez idõ tájt a német hírszerzésnek dolgozott, ahol a többek között az is a feladata volt, hogy a Német Munkáspárt után kémkedjen, még ebben az évben be is lépett a pártba. Ekkoriban a német hírszerzés feje az a Max Warburg volt, kinek testvére Paul, a Rothschild dinasztia megbízásából, pár évvel korábban oroszlánrészt vállalt a FED, az Amerikai Központi Bank szerepét betöltõ magánbank megalapításában. Továbbá mindkét Warburg tagja volt az I.G Farben igazgatótanácsának. Késõbb ugyanennek az I.G Farbennek az auschwitzi telepét használta (Auschwitz III.) Hitler munkatábornként. Adolf Hitler tehát a hírszerzésen keresztül tudtával, vagy tudta nélkül, de kapcsolatban állhatott a háttérhatalmi hálózattal.
Hogy a Warburgok mennyire komolyan gondolták világhódító terveiket, íme egy azóta elhírsült idézet Paul Warburgtól:
"Akár tetszik, akár nem, világkormány lesz! Az egyetlen kérdés, hogy ez a kormány, hódítással vagy megegyezéssel jön létre."
Ma már az is eléggé bizonyított tény, hogy Hitlert pénzügyileg, nyersanyaggal és technológiával is támogatta a háttérhatalom. Elég csak a már említett Rothschild dinasztia pénzét, vagy Rockefeller családhoz köthetõ Standard Oil (Exxon) kõolaj szállítmányait, vagy az adminisztrációt segítõ IBM gépeket említeni. Ez pedig arra enged következtetni, hogy ha Hitler személyesen nem is volt tagja a hálózatnak, bár ennek az ellentéte is könnyen elképzelhetõ, azok akkor is eszközként használták õt.
Az talán már most látható, hogy a nemzetközi magánhatalom kapcsolatban állt mind a cionizmussal, mind pedig a látszólagos ellentettjével, a nácizmussal. Így közvetlen irányítással, vagy manipulációval könnyedén elérhetõ volt az, hogy eme két ellentét kiegészítse egymást, és így olyan, magasabb célokat szolgáljon, amik illettek a hatalmasok elképzeléseibe, elõsegítették terveik megvalósítását.
Ezen információk ismeretében már érthetõ, hogy annak ellenére, hogy Hitler elkobozhatta volna a teljes zsidó vagyont, miért segédkezett mégis, annak Palesztinába történõ kimenekítésében. Ezáltal, pontosabban a HAAVARA program által nagyban segédkezett az újkori Izrael állam megalapításában. Az egyezmény értelmében a németországi zsidóságnak lehetõsége volt pénzé tennie teljes vagyonát, a pénzt pedig elhelyezze zsidó tulajdonú német bankokban, melyeknek kirendeltségei mûködtek Tel-Avivban és Jeruzsálemben. Így a Palesztinába való érkezés után könnyedén hozzáférhettek a pénzükhöz és az utazás jelentette kockázatoktól is mentesültek. Eme méltatlanul elhallgatott egyezménnyel gyakorlatilag meg is érkeztünk a két "izmus" házasságához, amennyiben maradunk a korábban használt romantikus hasonlatnál. A Haavara egyezmény eltussolásának fontossága természetesen érthetõ, hisz e dokumentált egyezmény léte alapjaiban rengeti meg a manapság cionisták, liberalisták és úgy általában "antifasiszták" által elõszeretettel hangoztatott, "zsidóság teljes kiirtására" vonatkozó téziseket. De a "dialektikus játék" nem csak ezen szereplõit hozhatja kellemetlen helyzetbe eme információ! Hasonlóan kényelmetlenül érintheti a feljebb említett "másik" oldalt is, akik a zsidóellenesnek vélt náci ideológia szimpatizánsainak tekintik magukat. Hisz a Haavara egyezmény egyértelmûen bizonyítja, hogy a nácizmus nem hogy nem ellensége a cionizmusnak, sokkal inkább partnere, segítõje annak! Persze az ellentét látszatának fenntartása, a két ideológia "küzdelme", lévén, hogy mindkettõ a befolyása alatt áll, tökéletesen megfelel a háttérhatalom terveinek. Errõl viszont késõbb, elõször vizsgáljuk meg alaposabban a feljebb említett egyezményt!
(A kognitív disszonancia elleni védekezés második tünete, mikor az agyunk igyekszik minket meggyõzni a feszültséget kiváltó információ hiteltelenségérõl, igyekszik ellenérveket felhozni ellene, igyekszik megmagyarázni annak hamisságát, hogy csökkentse a feszültséget. Ez sajnos teljesen természetes reakció!)
A "Haavara" (héber) szó jelentése németül "haver", de természetesen a héberben is megtalálható ez a kifejezés, onnan leginkább "mozgó házak"-ként lehetne magyarra fordítani, tehát valamilyen költözésre, költöztetésre utalhat. Magyarul összefoglalva jelentheti végül is a nácik haverjainak költöztetését. Ezt erõsíti, hogy az angol történészek, mint "The Transfer Agreement", vagyis "Az áttelepítési megállapodás" utalnak rá. A Németországi Cionista Föderáció (die Zionistische Vereinigung für Deutschland), az Anglo-Palesztin Bank, és a náci Németország 1933.augusztus 25-én írta alá az egyezményt, mely folyamatos gazdasági kapcsolatot biztosított a nemzetiszocialista Németország és a palesztinai zsidó telepek között. Ugyanakkor a kitelepítést más szempontból is elõsegítette. Az egyezmény értelmében például közel negyven darab "felkészítõ"/"átképzõ" tábor jött alakult Németországban, többek között Nürnbergben, Mannheimban, Kölnben, Stuttgartban, Münchenben és Berlinben, hogy csak a nagyobb városokat említsük. A táborok elsõdleges célja az volt, hogy felkészítse az urbánosodott, és egyébként sem a földmûves szaktudásáról elhíresült zsidóságot az önfenntartó, telepes életre, hogy azok könnyebben boldoguljanak a kitelepítés után Palesztinában. Érdekesség, hogy a beszámolók szerint ezeknek a táboroknak a kapujában a mai izraeli zászló lobogott. Több ezer németországi zsidót készítettek fel ily módon a kitelepedésre, többségük még a háború kitörése elõtt el is hagyta Németországot.
Továbbá az egyezmény következtében utazott például Leopold von Mildensteint (Leopold Itz, Edler von Mildenstein, képen jobb szélsõ) báró, egyben cionista szimpatizáns SS tiszt, és nem utolsó sorban, szuverén málta lovag, hat hónapra Palesztinába, hogy alaposan megérthesse, és tanulmányozhassa a zsidó telepek, a kibucok mûködését és elõkészítse a tömeges kitelepítést. Az úton elkísérte Kurt Tuchler, õ a Cionista Föderációt képviselte, illetve felesége is. A "kirándulás" feltehetõen jól sikerült, hisz a beszámolók szerint Mildenstein, mint a cionizmus rajongója tért haza, és több kapcsolódó elõadást is tartott, illetve cikket jelentett meg, melyekben a cionizmust éltette. Sõt, még héberül is elkezdett tanulni. A beszámolója a náci felsõ vezetésre is nagy hatással lehetett, hiszen a birodalom még egy emlékérmét is veretett, megörökítendõ a közös náci-cionista palesztinai tanulmányi kirándulás emlékét. Egyes források szerint a medál veretését maga Goebbels rendelte el. Az érme egyik oldalán egy hexagram, vagy ismertebb nevén Dávid- eredeti nevén Remfa csillag látható, "Ein Nazi Fahrt Nach Palesztina", azaz "Egy Náci Utazott Palesztinába" felirat kíséretében. A másik oldalán pedig a napdémon keresztje, azaz egy horogkereszt látható, alatta pedig "Und Erzählt Davon Im", azaz "És Mesél Róla". Az alatt pedig külön "Angriff" felirat olvasható. Ami jelenthet "kezdetet", vagy "rohamot". Ugyanakkor nem is nagyon kell választani a két jelentés között, hisz végsõ soron az érme, pontosabban a "kirándulás", melynek a medál emléket állít, tekinthetõ a cionisták palesztinai rohamának kezdeteként is. Ez a medál nagyon jól szimbolizálja, hogy a két ellentét, legalábbis ma ellentétesnek bemutatott ideológia valójában közös tõrõl ered, stílusosan ugyanazon érme két oldaláról van csupán szó. Tehát ezen ideológiák mentén feszültséget szítani teljesen értelmetlen! Csúnya játékot játszik az a tömeggel, aki mégis ezt teszi!
Mildenstein egyébként túlélte a háborút, bármiféle felelõsségre vonás nélkül. Az azt követõ években polgári életet élt, dolgozott például a Coca-Cola ügynökeként is.
Felmerül a kérdés, mégis akkor kinek, milyen érdeke származik eme ideológiák látszólagos ellentétébõl adódó feszültségbõl? Albert Pike feljebb idézett sorai választ adhatnak a kérdésre, de elõbb még fontos pár gondolat erejéig megvizsgálni a 30-as évek késõbbi történéseit! Egész pontosan a "Kristályéjszaka" eseményei nem illenek az eddig bemutatott nácionista baráti viszony képébe. 1938. november 9-e éjszaka történtek bizonyára ismertek az olvasó számára, hisz az iskolai tananyag részét képezik, és a kapcsolódó propagandában is kiemelt szerepük van. Az emlékek felelevenítése céljából, nézzük mi a hivatalos tényállás az ominózus éjszakával kapcsolatban. E szerint "egy Franciaországban szolgáló német diplomata, Ernst Eduard vom Rath meggyilkolása miatt megtorlásként elrendelt, központilag megtervezett és irányított, országos zsidóellenes erõszakhullámról" van szó. Több probléma is van viszont ezzel az "elmélettel" kapcsolatban. Elõször is az éjszaka eseményeit Goebbelsnek kellett anno kommunikálnia. Az õ elmondása szerint a diplomata megölése hirtelen, spontán felkorbácsolta a népharagot, mely ily módon rombolásba és zsidó ellenes atrocitásokba torkollott. Ezt a verziót ugyan még õ maga sem hitte el, több forrás is megerõsíti, hogy bizonyos titkos szervezet ténykedését feltételezte a történtek mögött, mivel azt maga is kizártnak tartotta, hogy spontán ilyen jól szervezett, szisztematikus erõszakhullám kapjon szárnyra. Arról pedig feltehetõleg tudott volna, ha pártja rendelte volt azt el. (Persze miért is ismerné be? A kérdés jogos, és valóban nem kell, hogy Goebbelst az õszinteség mintapolgárának gondoljuk, ismerve a tömegmanipulációs eszközeit pedig végképp nem.) Mégis, egyszerûen nem illik a náci Németország korábban tanúsított zsidó politikájába egy ilyen drasztikus lépés, és a német lakosságra sem volt jellemzõ az ilyen szélsõséges antiszemitizmus.
"Mivel maguk a nácik sem tudták elképzelni, hogy más szervezett erõ is felléphet, így a náci vezetõk önmaguk között keresték a lehetséges bujtogatót. A pártvezetõk egymásra mutogattak. Hitler például azt gondolta, hogy Göbbels lehet az egyik ilyen számba jöhetõ bujtogató. Tény, hogy csak egyes SA emberek megbüntetésére került sor, akik közvetlenül részt vettek a pogromban, és akiket gyilkosságért, támadásért, rablásért, fosztogatásért és más büntetendõ cselekményekért - zsidó és német tanúk vallomásai alapján - felelõsségre vontak.
Hitler minden esetre elrendelte a történtek kivizsgálását, de a bírósági eljárásokat felfüggesztette egészen addig, amíg az elkövetõ SA-tagokat a náci párt legfelsõbb pártbírósága felelõsségre nem vonta. Ez a pártbíróság azonban csak a pártból való kizárásról dönthetett. Walter Buch, aki ennek a legfelsõbb pártbíróságnak az elnöke volt, jelentést készített a szintén szuverén málta lovag Göringnek. Ingrid Weckert áttanulmányozta a jelentést, továbbá számos olyan dokumentumot, amelyek a II. világháború utáni náci bûnözõk elleni perekrõl készültek. Ezekben megtalálhatóak több ezer felelõsségre vont személynek a gyakran teljesen egybehangzó tanúvallomásai, amelyekbõl a német történész a következõket állapította meg:
Már 1938. november 8-án, vagyis egy nappal a pogrom elõtt, ismeretlen személyek tûntek fel Hessen tartománynak a francia-német határhoz közel fekvõ több kisvárosában. Ezek az ismeretlenek felkeresték a polgármestereket és a náci párt helyi vezetõit, valamint más hivatalos személyeket, és azt tudakolták: milyen akciók készülnek a zsidók ellen vom Rath meggyilkolását követõen? A megkérdezettek meglepõdve válaszolták, hogy nem tudnak ilyen akciók elõkészületeirõl. Az említett személyek úgy tettek, mintha ezen fel lennének háborodva. Követelték, hogy tegyenek valamit a zsidók ellen, majd hirtelen távoztak. A felkeresett helyi vezetõk többsége jelentette ezeket az incidenseket a rendõrségnek, illetve megvitatta a barátaival. Úgy gondolták, hogy ezek a fura alakok szélsõséges antiszemiták, és ezzel lezártnak tekintették az ügyet.
Az egyik ilyen kisvárosban két SS-egyenruhába öltözött személy az SA helyi vezetõjéhez ment, aki ezredesi rangot viselt és azt parancsolta neki, hogy romboltassa le a közeli zsinagógát. Ezt mai szemmel akár természetesnek is fogadhatjuk, de aki ismeri, hogy milyen viszonyban állt egymással az SS és az SA, az tudja, hogy a két szervezet teljesen önálló volt, és az SS nem parancsolhatott az SA-nak. Az SS valódi tagjai soha nem próbálták meg, hogy parancsokat osztogassanak SA egységeknek. Mindez arra utal, hogy ezek az idegenek egyben külföldiek is lehettek, akik nem voltak teljesen tisztában azzal, hogy miként oszlanak meg a hatáskörök a nemzetiszocialista Németországban. Az SA ezredese elutasította ezeknek az "SS-eknek" a kívánságát és azonnal jelentette a történteket feletteseinek.
Amikor ezek a provokátoroknak nevezhetõ személyek felismerték, hogy eredeti elképzelésük nem valósítható meg a helyi vezetõkön keresztül, akkor taktikát változtattak és közvetlenül a járókelõket kezdték uszítani az utcákon. Egy másik hesseni kisvárosban két férfi tûnt fel a piactéren és beszédet mondott, a zsidók ellen uszítva a jelenlévõket. A hallgatóság közül egyesek valóban rárontottak a zsinagógára, de a két uszítónak nyoma veszett. Hasonló esetek fordultak elõ más helységekben is. Ismeretlen személyek tûntek fel, uszító beszédet mondtak, elkezdték kövekkel betörni az ablakokat és kirakatokat, megrohamoztak a zsidó épületeket, iskolákat, kórházakat és zsinagógákat, majd pedig nyomtalanul eltûntek. Ezek a különös események már november 8-án elkezdõdtek, vagyis mielõtt még Ernst vom Rath meghalt volna. Halálát csak késõ este jelentették. Az a tény, hogy e különleges incidensek egy nappal hamarabb kezdõdtek, mint ahogy vom Rath meghalt, azt bizonyítja, hogy a "Kristályéjszaka" valódi oka nem a német diplomata halála feletti felháborodás volt."
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a zsidóellenes atrocitásokat kiváltó gyilkossággal kapcsolatban is több kérdés merül fel.
"Grünspan 1936-ban, miután befejezte az alapfokú iskoláit, Hannoverbe utazott. Apja, aki szabó volt, az I. világháború után költözött át Lengyelországból Németországba. Az ifjabb Grünspan nem kedvelte a munkát és gyakran idõzött Brüsszelben és Párizsban a rokonainál. 1938 februárjában lejárt lengyel útlevele, és a francia hatóságok nem hosszabbították meg tartózkodási engedélyét. Párizsban élõ nagybátyja ragaszkodott hozzá, hogy Herschel távozzon az otthonából, mert nem akart összeütközésbe kerülni a hatóságokkal.
Noha Grünspan-nek nem volt sem állása sem pénze, mégis be tudott költözni egy szállodába. Ez a szálloda történetesen a befolyásos zsidó szervezet, az International League Against Anti-semitism, LICA (az Antiszemitizmus Elleni Nemzetközi Liga) hivatali helyiségeinek a közelében volt. Felmerül a kérdés, ki tartotta el a fiatalembert 1938 februárjától, és ki fizette a szállodai szoba bérét? Mint már említettük, teljesen pénztelen volt és még érvényes személy-azonossági papírokkal sem rendelkezett 1938 februárja és novembere között. Mégis nemcsak megélt, de még arra is volt pénze, hogy vásároljon 250 frankért 1938. november 7-én egy kézifegyvert, s egy órával késõbb a német nagykövetségre menjen és ott lelõje vom Rath-ot.
Grünspan-t a helyszínen letartóztatták, és a rendõrségre vitték. Noha teljesen ismeretlen lengyel zsidó volt, pénz nélkül, támogatók nélkül, mégis Franciaország egyik leghíresebb jogásza, Moro Giafferi vállalta el a rendõrségen a védelmét, mindössze néhány órával a merénylet után. Giafferi közölte a rendõrséggel, hogy õ Grünspan ügyvédje. A híres ügyvéd megérkezését megelõzõen semmilyen hír nem látott napvilágot vom Rath meggyilkolásáról. Felmerül a kérdés, honnan szerzett tudomást Giafferi a halálos lövésrõl? Lehet, hogy elõzetes tájékoztatást kapott? Elképzelhetõ, hogy ez megfelel a bevett gyakorlatnak, mégis felmerül a kérdés, hogy miért volt Giafferi minden habozás nélkül kész a teljesen ismeretlen külföldi ügyét felvállalni? Hiszen egy ilyen híres ügyvédnek tetemes összegeket is kell fizetni költségek és tiszteletdíj címén.
A történelembõl tudjuk, hogy Giaferri a következõ évek során lelkiismeretesen gondját viselte Grünspan-nek. Mielõtt azonban ezt az ügyet letárgyalták volna a francia bíróságok, kitört a második világháború. Késõbb a Wehrmacht megszállta Franciaországot és a francia hatóságok átadták Grünspan-t a németeknek. Németországban többször is kihallgatták, de bírósági eljárást nem folytattak le ellene. Giafferi közben Svájcba költözött és onnan viselte gondját Grünspan-nak.
Németországban több hivatalos személy is bíróság elé akarta állítani és ki is tûzték a bírósági tárgyalás idõpontját, de újból és újból elhalasztották. Amikor a szóban forgó hivatalos személyek tudakolták, hogy miért nem állították bíróság elé, mindig valamilyen - a korábbitól eltérõ választ - kaptak ez irányú kérdéseikre. Az ügyet beborító misztikus homály csak a háború után kezdett oszladozni, amikor egy feljegyzésre bukkantak a Grünspan akta sok száz oldalnyi iratcsomójában. A feljegyzés szerint nem hivatalos okból mellõzik a Grünspan elleni bírósági eljárást.
A hivatalos történetírás sem tudja megmagyarázni, hogy a jogtalanságok és bûnök sorozatát elkövetõ nemzetiszocialista rendszert miként élhette túl a vom Rath-ot meggyilkoló Grünspan, és térhetett vissza sértetlenül Párizsba a világháborút követõen. Az is kérdés, hogy miért pont a francia fõvárosba, ahol újból letartóztathatták volna? De nem ez történt, hanem új nevet vett fel, és új személyazonosságához megkapta a szükséges papírokat. Kérdés, hogy kitõl? Ki segített neki Párizsban?
Nemcsak Herschel, de a Grünspan család egésze túlélte a háborút. Herschel apját, anyját, bátyját és nõvérét Lengyelországba deportálták, de onnan végül is ki tudtak vándorolni Palesztinába. Minderre abban az idõben került sor, amikor a Palesztinába történõ kivándorlás olyan személyekre volt korlátozva, akik legalább ezer angol font készpénzzel rendelkeztek. Grünspan apja, egy szegény szabó, bizonyára nem rendelkezett a négy személyhez szükséges négyezer angol font készpénzzel."
Mindezek tükrében még inkább érthetõ Goebbels gyanúja, miszerint egy "titkos társaság" állhatott a háttérben. Vajon kire gondolhatott? A kérdés persze költõi, idézzük csak fel újra a cionista vezetõ, Nahuman Goldman korábban már leírt szavait! Goldman szerint tehát a zsidók számára "szükséges" a "legdrasztikusabb és legkézzelfoghatóbb" tapasztalás a faji egységükre való rádöbbenésük érdekében, és hogy a "pszichológiai feltételek" csakis minden "elképzelhetõ és természetes nehézség" során teszik lehetõvé a zsidók "egységesülési folyamatát"... Vajon kiknek állhatott érdekében ilyen és ehhez hasonló szélsõségesen drasztikus eszközök alkalmazása, az identitásában meggyengült zsidósággal szemben? Az elsõ számú gyanúsított ismerve, a cionisták törekvéseit és módszereit, maga a cionizmus. A tény, hogy az ominózus este után növekedésnek indult a magukat cionistának valló zsidók száma Németországban, szintén erre enged következtetni. A diplomácia kapcsolat pedig hamar helyreállt a cionisták és partnereik, a nácik között.
Joachin Prinz németországi cionista vezetõ, aki késõbb az Amerikai Cionista Kongresszus elnöke lett, alábbi sorokat írta az eseménnyel kapcsolatban:
"Németországban mindenki tudta, hogy kizárólag a cionisták tudták felelõsségteljesen képviselni a zsidókat a náci kormánnyal való tárgyalások során. Mi mind biztosra vettük, hogy elõbb-utóbb a kormány a zsidókkal közösen kerekasztal-konferenciát fog szervezni, ahol - miután a lázongások és atrocitásai abbamaradtak - egy új státuszú/identitású német zsidósággal lehet majd számolni. Ennek köszönhetõen a német kormány ünnepélyesen hirdethette ki, hogy a földön egy olyan ország sem volt akkoriban, amely olyan komolyan próbálta volna megoldani a "zsidó problémát", mint a náci Németország."
Sõt, a nácik annak ellenére, hogy idõvel minden más zsidó szervezet mûködését betiltották a birodalomban, a cionisták egészen a háború kitöréséig szabadon tevékenykedhettek. A Haavara egyezményre "különös" módon nem voltak ráhatással a Kristályéjszaka eseményei és egészen 1941 végéig, Amerika hadba lépéséig érvényben maradt.
A háború kitérõsével aztán felgyorsultak az események. Hitler világhódító útjára indult, megkezdte a retorikájában oly sokszor használt "új világrend" építését, vagyis ahogy a nagyobb beruházások nem ritka, õ is inkább rombolással kezdte. A háború eseményeit persze további több száz oldalon lehetne elemezni, ezen írásnak ez nem célja. Letehetnénk voksunkat akármelyik fél oldalán, de annak se lenne sok értelme! Felmerül viszont néhány kérdés, többek között az, hogy vajon Hitlert miért hagyta magára a háttérhatalom, vagy épp maguk a cionisták? Több lehetséges magyarázatot adó revizionista elképzelés is napvilágot látott az idõk során. Az egyik szerint Hitler szembe ment az õt támogató háttérhatalom bankárkasztjával, és saját pénz nyomtatásába kezdett, ezzel haragította magára a hálózatot. Vannak, akik szerint Hitlernek Oroszország megsemmisítése lett volna az elsõdleges feladata, de miután elvesztette az Orosz frontot szükségtelenné vált támogatói számára. Továbbá az sem kizárható, hogy a háttérhatalmasok eleve így tervezték a háború forgatókönyvét. Ennek pontos megítélése külön kutatást igényelne, és mivel ezen írás a dialektika szemszögébõl vizsgálja az eseményeket, ezért a találgatások helyett inkább folytassuk az egymásnak feszülõ "izmusok" és "antizmusok" csatájából létrejövõ szintézissel! Mert hisz ez az a már említett rothadó gyümölcs, ami az utókor életére végül is közvetlen ráhatással bír ma is. Elõször, ha már szóba került pár mondat a II. világháború "szintézisérõl". Röviden és tömören haverok, buli, Jalta. Azaz hivatalosan is találkozott néhány lovag és kõmûves, illetve embereik, hogy felosszák maguk között a háborús koncot, hogy ezáltal új arculatot kapjon a világ. Pontosabban kétpólusúvá váljon. Mi más is kedvezhetne ennél jobban, egy a dialektika elve szerint mûködõ háttérhatalmi hálózatnak, mint egy kétpólusú világ, ahol szabadon tesztelhetik az elõre kidolgozott társadalmi modelljeiket. (Persze e modellek igény szerint alakíthatóak, bedönthetõek, ahogy épp a terv, illetve a cél megkívánja.)
Háború végének, másik mindenképp megemlítendõ momentuma az 1944-es Bretton Woods-i egyezmény aláírása, mely egyezmény megreformálta és új alapokra helyezte a világ monetáris rendszerét. A legfontosabb, hogy az aláíró nemzetek többsége lemondott az aranyfedezetû pénzrendszerrõl, létrehozva így az elsõ hitelpénzen alapuló nemzetközi valutarendszert. Ekkor fektették le továbbá a globális pénzügyi rendszer alapjait is. Az egyezmény olyan globális monetáris intézményeket hívott életre, mint az IMF, az IBRD és a Világbank. Továbbá ekkor használták elõször a "világpénz" kifejezést is. Ha pedig globális rendszerrõl beszélünk, akkor nem szabad elfelejteni, hogy 1945-ben, kvázi a népszövetség utódjaként megalapították az egy-központú globális irányítás elõfutárának tekinthetõ Egyesült Nemzetek Szövetségét (ENSZ). A székházra való nagy részét és hozzá az építése telket ki más, mint a korábban már említett Rockefeller család adományozta a testületnek. Összegzésül tehát a nagy-nagy világpusztító egymásnak feszülés eredménye, a világháborút megelõzõ idõszakhoz képest, egy ténylegesen új világrend lett. Mely ugyan még nem jelentette a hatalom teljes, globális centralizálását, de tökéletes alappal szolgált, illetve szolgál ma is ahhoz, hogy a jövõben ez könnyedén kivitelezhetõ legyen.
Szintén a háborút követõ szintézis eredményei közé sorolható, a két korábban már bemutatott fõhõsünk "gyermekének" születése is. Mert hisz 1948. május 14-én megszületett Izrael állama. Ily módon a cionista törekvés, a háborús kínok ellenére, révbe ért. A zsidó állam megalakult, méghozzá pont ott, ahol azt szerették volna. Úgy, ahogy azt az 1917-es nem hivatalos Balfour nyilatkozat elõrevetítette. A vallásában, identitásában meggyengült zsidóság a közös ellenségkép, és a gyûjtõ táborokban való sínylõdés hatására közösségé, nemzetté kovácsolódott össze, és nagy részük (persze közel sem mindegyikõjük) boldogan hagyta el szenvedéseinek helyszínét, Európát. Pont úgy, ahogy azt Goldman eltervezte. A szenvedések mértékérõl, illetve minõségérõl lehetne persze vitatkozni. Ja, nem! Nem lehet vitatkozni, sem kérdéseket feltenni, ezért ebbe most nem is megyünk bele, az írás tárgyát tekintve egyébként is irreleváns. Akit e kérdés érdekel, az mindenképp nézzen utána David Cole, egyébként hithû zsidó munkásságának!
Látva a tézis és az antitézis manipulált harcát, a cionizmus és a látszólag ellene irányuló nemzetiszocializmusra levetítve, bizonyára többeknek eszébe jutottak napjaink eseményei. Hisz a hatalom, tartva magát Albert Pike korábbi terveihez, igyekszik ezen ideológiák mentén megosztani a társadalmat. A cionizmus a nyugati csatlósainak hála világpolitikai tényezõvé nõtte ki magát, ami különbözõ módszerekkel, naponta hergeli világ közvéleményét, így csoportosítva õket, egy anticionista blokkba, hogy aztán azok a "háttérhatalmi dialektika" szabályai szerint, az elvárt szintézis érdekében ismét egymásnak feszülhessenek és kioltsák egymást. Így adva helyet a háttérben meghúzódó nevetõ harmadiknak és az "õ" új világrendjének. Ezen háború továbbá felerõsítheti a világban már jelenleg is megfigyelhetõ folyamatokat, azaz az emberiséget egy szellemileg legyengült, dekadens, demoralizált, könnyen alakítható masszává "gyúrhatja", ami elfogadna, sõt szinte vágyna egy erõskezû, központi hatalomra, hisz annak felállítása, logikus lépésnek tûnne számára.
Az Amerikai Bankárszövetség (American Banker's Association) összefoglaló kiadványa így fogalmazta ezt meg 1924-ben:
"Amikor az átlagemberek jogilag szabályozott módon elveszítik otthonukat, akkor engedelmesebbé és könnyebben kormányozhatóvá válnak egy erõskezû kormányzat számára, amelyet a vezetõ pénzemberek, a náluk lévõ központosított gazdasági hatalommal tartanak kézben. Ezek közismert igazságok fontosabb embereink számára, akik most hozzáláttak olyan imperializmus létrehozáshoz, amely a világot kormányozza. A szavazók politikai pártrendszeren keresztüli megosztással rá tudjuk venni õket, hogy energiáikat olyan kérdések körüli küzdelemre fecséreljék, amelyeknek nincs jelentõsége."
(Általában a bankok, bankárok elleni hergelés szintén eme dialektikus játék része. Addig uszítják, addig manipulálják a közvéleményt, míg azok maguk el nem várják, logikusnak nem találják, egy globális, bankrendszert ellenõrzõ "hivatal" felállításának gondolatát. Innen pedig már csak egy lépésre lesz, az ehhez kapcsolódó világkormány felállítása, ami a bankokat is eszközként használó háttérhatalmasok igazi célja. Úgy manipulálják az általuk generált problémára adott reakciókat, hogy végül a tömegek számára is logikus, sõt elvárt legyen a saját, elõre eltervezett megoldásuk. Ez a folyamat természetesen egyidejûleg a hatalmuk kiterjesztésével jár.)
Azon tömörülésekben tehát, akik izmusokban, illetve antizumosokban gondolkodva játsszák a háttérhatalmi dialektikát, ezáltal a társadalom megosztására alapozzák hatalmukat, soha, semmilyen körülmények között nem ajánlatos feltétel nélkül megbízni! Hiszen, ahogy azt "a mellékelt ábra" is mutatja, az igazi hangsúly sosem a tézisen, vagy az antitézisen van! Azok, illetve az azok ellentétébõl adódó feszültség csupán kellék, az elvárt szintézis eléréséhez. Abban a pillanatban, amint valaki leteszi voksát a tézis, vagy az antitézis mellett, máris a vesztesek oldalára állt, és egy manipulált harc gyalogjává avanzsált. Mely szerep kizárt, hogy elfogadható lenne egy gondolkodó, igaz célokért küzdõ ember számára! Nemzetiségi, vagy vallási hovatartozásra való tekintet nélkül!
Kognitív disszonancia elleni védekezés harmadik verziója, a feszültség keltõ információ teljes ignorálása, figyelmen kívül hagyása. Ha a tévébõl jön, kikapcsolod, ha újságban olvasod, becsukod, ha cimborád mondja, belé fojtod a szót. Na, ha ezen sorokat olvassátok, akkor ezt lekéstétek.
forrás:
www.henrymakow.co...
http://vho.org/aa...musval.pdf
http://mek.niif.h...l/1203.htm
http://mek.niif.h...l/1106.htm
http://azvsas.blo...prime.html
http://www.vho.or...musval.pdf
http://mtdaportal...m_mese.pdf
http://www.ihr.or...Weber.html Link
Kezdjük az elején, és ismerkedjünk meg elõször a különös szerelmi történet két fõszereplõjével! Az 1800-as évek, és az éppen aktuális "boldog békeévek" végén járunk. A régi rend alkonyán még nem látszanak a születendõ új, XX. századi világrend körvonalai sem. A változás szele, akárcsak napjainkban, azért már érezhetõ volt, még akár az utca embere számára is. Viszont a folyamatos, és azóta is tartó tömegmanipuláció következtében, Albert Pike-on és rendtestvérein kívül, csak nagyon kevesen érthették a helyzet valódi tétjét. Az egyik örömapa, a történetesen magyar származású, de német ajkú zsidó, Herzl Tivadar, feltehetõleg ezen kevesek közé, vagy épp valamelyik szervezkedõ "testvériség" tagjai közé tartozott. Herzl egyébként maga is változtatásra tette fel relatív rövid életét (1860.05.02-1904.06.03). Fejébe vette, hogy a zsidóság helyzetén változtat és hazát szerez a zsidóságnak, mert szerinte az lenne az évszázadok óta tartó antiszemitizmus egyetlen megoldása, ha világban addig diaszpórában élõ népnek lenne hova hazatérnie.
Akkoriban az európai zsidóság érzése szerint válaszúthoz érkezett. Folytathatja a polgári forradalmak idején megkezdett asszimilációs útját, és identitását, olykor vallását is feladva, végleg beolvadhat a befogadó európai nemzetek közé. Vagy épp ellenkezõleg, önálló, erõs nemzetet formálva területet szerez magának és ott államot alapít.
Akárcsak manapság, száz évvel ez elõtt is relatív nagy hatalom összpontosult az "zsidó identitásúak" kezében. Nem meglepõ módon ez már akkor is komoly aggodalommal töltötte el a befogadó nemzeteket és természetesen azok vezetõit. Bizonyos szinten az "antiszemitizmus" már akkor is ismert fogalom volt. Ez egyáltalán nem csoda, hisz már akkor is szinte mindenki a háttérhatalom bankárjainak, például a Rothschildoknak tartozott, és a média nagy része is irányításuk alá tartozott. Relatív alacsony lélekszámuk ellenére, a befolyásuk az élet egyéb területein szintén komolynak mondható volt. Azt leszámítva, hogy a zsidó nemzeti identitás egyáltalán nem, vagy csak alig létezett, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a manapság szokásosnak mondható "zsidóhelyzet" volt jellemzõ akkor is.
Ahogy Herzl fogalmazott:
"Zsidóhelyzet akárhol lehet, ahol számottevõ zsidó él."
Annak ellenére, hogy a zsidóságon belül akkoriban elhanyagolható volt a nacionalista, államalapítás gondolatával kacérkodók száma, Herzl még is az õ útjukat választotta. Sõt, idõvel annak vezéralakjává vált. Az elsõ ránézésre, adott esetben akár a zsidóság végleges vesztét is okozható antiszemitizmusra sem õ, sem késõbbi követõje, Nahum Goldman, nem mint veszélyforrásra tekintettek, hanem mint eszközre, ami kifejezetten segítheti az õ államalapító törekvéseiket. Mondván minél égetõbb a "zsidó kérdés", annál könnyebb támogatókat találni az európai nemzetek között a zsidóság közel-keleten, egész pontosan Palesztinában való letelepítéséhez. Továbbá minél nagyon a zsidósággal szemben tanúsított ellenszenv, annál több zsidó fog a cionizmus falai között menedéket keresni.
Goldman szerint a zsidók számára "szükséges" a "legdrasztikusabb és legkézzelfoghatóbb" tapasztalás a faji egységükre való rádöbbenésük érdekében, és hogy a "pszichológiai feltételek" csakis minden "elképzelhetõ és természetes nehézség" során teszik lehetõvé a zsidók "egységesülési folyamatát".
Míg Herzl pedig így fogalmaz az antiszemitizmusról 1962-ben kiadott naplójában:
"Azt hiszem, megértem az antiszemitizmust, ez egy nagyon komplex jelenség. Zsidóként szemlélem a fejleményeket félelem, vagy gyûlölet nélkül. Felismerem az antiszemitizmusban az öröklött elõítéletet, a vallási türelmetlenséget, de azt is, ami önvédelem benne. A zsidókérdést nem tartom sem társadalmi, sem vallási kérdésnek, bármint fest is, hol így, hol amúgy. Nemzeti kérdés ez, és, ha meg akarjuk oldani, akkor mindenekelõtt politikai világkérdéssé kell tennünk, amelyet a kultúrnépek tanácsának kell megoldania. Mi nép vagyunk, egy nép."
Sõt, még az ismert szófordulat, a "zsidó kérdés végeleges megoldása" is tõle származik. ("EndgültigeLösung der Judenfrage", Der Kongress, 1897. június 4-i szám)
Herzl 1896-ban publikálta a "Zsidó állam" címû mûvét. Gyermeke, vagyis "izmusa" pedig 1897-ben, Bázelben az elsõ, általa szervezett cionista kongresszus alkalmával látta meg a napvilágot. A gyermek a "Cionizmus" nevet kapta. A mozgalom elsõdleges célja pedig a zsidó állam megalapítása volt. Eme cél szentesített minden eszközt. Elérése érdekében Herzl eleinte a németekkel és törökökkel ült tárgyaló asztalhoz, majd az oroszokkal és a britekkel is felvette a kapcsolatot.
"A cionizmus olyan otthont akar teremteni a zsidó népnek Palesztinában, amely a törvény védelme alatt áll."
A kongresszuson megalapították továbbá a "zsidó nép" politikai tömörülését, a "Cionista Világszervezetet", melynek elnökéül mindenki nagy-nagy meglepetésére, Herzl Tivadart választották. A következõ öt évben további hat kongresszust tartottak, melyeken létrehozták a céljaikat szolgáló intézményrendszert. Így megalapították például a Zsidó Nemzeti Alapot és a mozgalom újságát, Die Welt címmel. Továbbá egyesek szerint, e kongresszusokon született meg, a "Cion Bölcseinek Jegyzõkönyve" címû jegyzet gyûjtemény is, melyben magas rangú cionista vezetõk, rabbik írták le zsidóság világhódító tervét. A cionisták szerint ez persze aljas rágalom, és csak lejáratásról van szó, "rosszakaróik" rosszízû tréfájának tudják be. Egyes kutatók pedig a jezsuita cselszövés részének tekintik. (Mindenesetre az abban foglaltak és valóság között különösen nagy az átfedés, ez vitathatatlan!)
Herzl érdemei ugyan elvitathatatlanok a zsidó nacionalizmus megerõsítésében és a nemzetközi cionista mozgalom megszervezésében és megerõsítésében, viszont a kitûzött céljainak elérését nem tudta megélni. Ugyan a britektõl kapott ajánlat értelmében megalapíthatta volna a zsidó államot Ugandában, de ezt az ötletet a cionista kongresszus heves vitákat követõen elvetette. Herzlt nem sokkal ez után a Szentföldön, Jaffában egy betegség fertõzte meg, mely magas lázzal, és szívének legyengülésével, végül halálával járt. Ezt követõen az egyik fõhõsünk, azaz a cionizmus, illetve a cionista kongresszus a kutatók véleményei szerint a háttérhatalmi hálózat befolyása alá került. Egész pontosan a Cecil Rhodes alapította "Round Table", magyarul "Kerekasztal" társasághoz kötõdõ, Chaim Weizmann, anglia cionista és szabadkõmûves került vezetõ szerepbe. Õ, illetve csapata pedig a továbbiakban azzal a céllal használták a mozgalmat, hogy az segítse a világ fölötti hegemónia megszerzésére kitûzött terveik megvalósítását. Ezen tézis szerint Herzl halálát követõen a cionizmus nem tekinthetõ pusztán egy zsidó nacionalista mozgalomnak, e szerepén túlmutatva, egyben a háttérhatalom eszköztárát is bõvítette. Így a cionizmus megerõsítése innentõl kezdve nem csupán az asszimilációt elítélõ, zsidó állam megalapítására törekvõ zsidóság érdeke volt, hanem a nemzetközi magánhatalmi hálózaté is. (Természetesen az sem kizárható, ugyan erre vonatkozólag nincs információ, hogy Herzl maga is tagja lett volna eme hálózatnak.) Gyanú mindenesetre fenn áll, már csak azért is, mivel Albert Pike Mazzininek írott levelében, melyben a három, világhatalmi struktúrát átalakító világháború menetét vázolta fel, szintén kiemelt szerep jut az akkor még nem is létezõ "politikai cionizmusnak".
"A harmadik világháborúra azért kerülne sor, hogy megoldja a politikai cionizmus és az iszlám világ közötti konfliktust. A két oldal kölcsönösen kimerítené egymást, és ez elõkészítené a háttérerõk illuminátus világközpontjának az átfogó és teljes hatalomátvételét."
Ezt erõsíti, az egyébként szintén zsidó származású, Hanry Makow azon véleménye is, miszerint Izrael államának nem sok köze van az igazi zsidósághoz, mivel megalapítását kidolgozó és elõsegítõ cionista mozgalom csupán eszköz, egy világuralomra törõ érdekszövetség kezében. Így Izrael adott esetben elnyomóból könnyedén, ismét áldozattá válhat. Makow szavaival élve, "kényszeröngyilkosság" áldozatává válhat. Ismerve Albert Pike, azaz a háttérhatalmasok világhódító, egyben világromboló terveit, egyáltalán nem olyan nehéz ezt elképzelni. Látva a manapság (érthetõ mód) egyre jellemzõbb Izrael ellenes hangulatot, egyenesen valószínûsíthetõ is. (Itt jegyzendõ meg, hogy a háttérhatalom többnyire úgy manipulálja az általa gerjesztett problémára adott reakciókat, hogy azok józan paraszti ésszel gondolkodva, elsõre bárki számára teljesen logikusnak tûnjenek.) Romantikus történetünk egyik szereplõjérõl, a cionizmusról elöljáróban ennyi talán elegendõ is. Természetesen késõbb még szerephez jut.
Ideje bemutatni a másik fõszereplõnket, a szintén az "izmusok" családjába tartózó nacionalizmust, egész pontosan a nacionalizmus és a szocializmus egyesítésébõl létrejövõ nácizmust. Amirõl manapság, szinte kivétel nélkül mindenkinek, egy amfetaminoktól felpörgött, fura bajszú, egyébként kiváló szónok juthat eszébe. Aki egyben a feljebb emlegetett zsidóság valaha volt legnagyobb ellenségének szinonimája. Mellette még az ókori zsidóságot elnyomó uralkodók is eltörpülnek. Bizonyára mindenki kitalálta már Adolf Hitlerre, és az õ pártjára a NSDAP-re gondolok. Illetve gondol mindenki, aki csak meghallja ma a "náci" kifejezést. A másik örömapához, Herzlhöz hasonlóan, Hitler is saját könyvvel igyekezett gondoskodni "gyermeke" megfelelõ neveltetésérõl. Mozgalmának, "izmusának" ideológiai alapjait az elõször 1925-ben megjelenõ, Mein Kampf címû mûvében fogalmazta meg, amiben a fajelmélet mellett, még az eugenizmusra utaló sorokat is találhatunk.
"A tudósok népe, ha ráadásul testileg degenerált, akarat gyenge és gyáva pacifista, nem fogja meghódítani az egeket, sõt még csak a földön való létezést sem tudja majd magának biztosítani."
Aztán, hogy a Mein Kampf-ot Hitler írta-e, egyedül írta-e, esetleg jezsuita segédlettel, arról éppenséggel lehetne vitatkozni, sõt vitatkoznak is rendszeresen a világháló különféle bugyraiban. Ezen írásnak viszont nem célja tisztázni ezt a kérdést. Az viszont érdekes, hogy a cionizmus "szentírásával", a Cion Bölcseinek Jegyzõkönyveivel kapcsolatban is megfogalmazódott a jezsuita manipuláció, elsõre talán nevetségesnek tûnõ gyanúja. Na, de az egyszerûség kedvéért, ez esetben maradjunk a hivatalos verziónál, miszerint Hitler írta, így tekintsük tehát õt a másik örömapának.
Ugyanakkor, ha a konteokat ez alkalommal figyelmen kívül is hagyjuk, a mellett a tény mellett nem mehetünk el, hogy maga a "nemzetiszocialista" elnevezés Hapoel Hazair cionista munkáspártjától származott, amely elõször hivatkozott a "volkssozialismus"-ra. A tulajdonképpeni náci ideológiát pedig, még jóval Hitler elõtt, a cionista Viktor Chaim Arlosoroff fogalmazta meg, a Zsidó Nemzetiszocialista Párt számára készített manifesztumában, amely a "zsidó nemzetiszocializmus" /Der Jüdische Volkssozialismus/ cím alatt jelent meg Berlinben 1919-ben. Arlosoroff ezen mûvében gyakorlatilag leírta a teljes "hitleri ideológiát", így többek között a bolsevista ellenségkép is bemutatásra került.
"A nemzeti eszme az egyetlen, amely lehetõvé teszi a nemzetek közötti ligát. A kozmopolita szocializmus a bolsevizmus idõleges sikere ellenére is kapitulálni kénytelen"
Feltehetõleg Hitler, a meglehetõsen nagy ideológia azonosság ellenére, a félreértések elkerülése érdekében volt kénytelen a "nemzeti szocializmus" nevet választani, a cionisták által már alkalmazott, és egyébként alkalmasabb "népi-szocializmus" helyett. Kiemelendõ azonosság a két elmélet között, hogy mindkettõ faji alapon gondolkodik, mozgatója a fajelmélet. Közös ellenségük pedig az asszimilációra, teljes társadalmi integrációra hajlamos zsidóság. Ami puszta létével egyrészrõl relatív magas befolyása miatt veszélyt jelentett a német társadalomra, illetve annak vezetõ rétegeire. Másrészt zsidó identitásának feladása miatt, veszélyezteti zsidó nemzetet, így a zsidó állam megszületését is.
Itt kell bemutatnunk a Herzl által említett "zsidókérdés végleges megoldásának", mind a cionisták, mind pedig a nácik terveibe tökéletesen illeszkedõ három lépését.
1. Az árja faj mintájára a judaizmus fajjá alakítása.
2. A többi fajtól történõ teljes szeparációja.
3. Palesztinába történõ emigrációja.
A történet tehát érezhetõen csavarodik, hiszen már a két "ellentét" közti nyilvánvaló hasonlóságoknál, rokonságnál tartunk. Gyakorlatilag kezdünk megérkezni a bonyodalomhoz, amely egyes olvasókban esetleg elõidézheti a kognitív disszonancia bizonyos tüneteit. Így biztosan vannak olyanok, akik már most jobb felsõ sarokban található "X"-re való kattintáson törik a fejüket. Hisz a legegyszerûbb módja, hogy az eddigi, jól bevált valóságképünkkel ellenkezõ információkból adódó belsõ (tudat alatti) feszültséget megszüntessük az az, hogy elzárkózunk magától az információtól. Mivel a post a késõbbiekben is okot adhat rá, így kognitív disszonancia egyéb tüneteire még visszatérünk. Aki igazán kemény, vagy annak érzi magát, az folytatja az olvasást.
Összegezzük hát a fenti sorokat! Tehát a zsidóság teljes kiirtására törekvõ náci ideológia dokumentáltan köthetõ, az állítólag kiirtandó zsidóság nemzeti ideológiájához, a cionizmushoz. Annak ellenére, hogy a késõbbiekben, mint két õsellenség kerülnek bemutatásra, mondhatni két rokon ideológiákról van szó. (Én mondtam, hogy perverz egy nász ez.)
Manapság egyre többen, de jellemzõen inkább a "szélsõjobboldali" mozgalmak, nyíltan és egyre súlyosabb vádakkal támadják cionizmust, és a hozzá köthetõ terrorállamot, Izraelt. Jobb esetben legalább a kollektív bûnösség elvét nem alkalmazzák, és szem elõtt tartják, hogy míg minden cionista zsidó, vagy annak mondja magát, addig nem minden zsidó cionista. Bár sajnos be kell ismerni, hogy retorikájuk többnyire csak az "egyszerû zsidózásig" terjed. Ezen mozgalmak, illetve ezen mozgalmak tagjai elõszeretettel alkalmazzák ugyanakkor a náci Németország szimbólumait, éltetik annak fajgyûlölõ tanait és egyértelmûen kifejezik szimpátiájukat vele szembe. Leegyszerûsítve, aki manapság elítéli a cionista törekvéseket, azok többsége 99%, hogy szimpatizál a náci Németország ideológiájával, legalábbis annak, az utókor által/számára felépített illúziójával. El kell ismerni viszont, hogy ezen állítás, miszerint e két elsõ ránézésre ellentétes, egymásnak feszülõ eszme közeli rokonságban áll egymással, elég abszurdnak tûnhet azon olvasók számára, akik nem ismerik a "háttérhatalmi dialektika szabályait"!
Hogy állításunkat igazoljuk, mindenképp szükséges alaposabban megvizsgálni, eme két izmus relációját!
Menjünk vissza 1919-be, a cionista Arlosoroff mûvének megjelenésének évébe. Hitler ez idõ tájt a német hírszerzésnek dolgozott, ahol a többek között az is a feladata volt, hogy a Német Munkáspárt után kémkedjen, még ebben az évben be is lépett a pártba. Ekkoriban a német hírszerzés feje az a Max Warburg volt, kinek testvére Paul, a Rothschild dinasztia megbízásából, pár évvel korábban oroszlánrészt vállalt a FED, az Amerikai Központi Bank szerepét betöltõ magánbank megalapításában. Továbbá mindkét Warburg tagja volt az I.G Farben igazgatótanácsának. Késõbb ugyanennek az I.G Farbennek az auschwitzi telepét használta (Auschwitz III.) Hitler munkatábornként. Adolf Hitler tehát a hírszerzésen keresztül tudtával, vagy tudta nélkül, de kapcsolatban állhatott a háttérhatalmi hálózattal.
Hogy a Warburgok mennyire komolyan gondolták világhódító terveiket, íme egy azóta elhírsült idézet Paul Warburgtól:
"Akár tetszik, akár nem, világkormány lesz! Az egyetlen kérdés, hogy ez a kormány, hódítással vagy megegyezéssel jön létre."
Ma már az is eléggé bizonyított tény, hogy Hitlert pénzügyileg, nyersanyaggal és technológiával is támogatta a háttérhatalom. Elég csak a már említett Rothschild dinasztia pénzét, vagy Rockefeller családhoz köthetõ Standard Oil (Exxon) kõolaj szállítmányait, vagy az adminisztrációt segítõ IBM gépeket említeni. Ez pedig arra enged következtetni, hogy ha Hitler személyesen nem is volt tagja a hálózatnak, bár ennek az ellentéte is könnyen elképzelhetõ, azok akkor is eszközként használták õt.
Az talán már most látható, hogy a nemzetközi magánhatalom kapcsolatban állt mind a cionizmussal, mind pedig a látszólagos ellentettjével, a nácizmussal. Így közvetlen irányítással, vagy manipulációval könnyedén elérhetõ volt az, hogy eme két ellentét kiegészítse egymást, és így olyan, magasabb célokat szolgáljon, amik illettek a hatalmasok elképzeléseibe, elõsegítették terveik megvalósítását.
Ezen információk ismeretében már érthetõ, hogy annak ellenére, hogy Hitler elkobozhatta volna a teljes zsidó vagyont, miért segédkezett mégis, annak Palesztinába történõ kimenekítésében. Ezáltal, pontosabban a HAAVARA program által nagyban segédkezett az újkori Izrael állam megalapításában. Az egyezmény értelmében a németországi zsidóságnak lehetõsége volt pénzé tennie teljes vagyonát, a pénzt pedig elhelyezze zsidó tulajdonú német bankokban, melyeknek kirendeltségei mûködtek Tel-Avivban és Jeruzsálemben. Így a Palesztinába való érkezés után könnyedén hozzáférhettek a pénzükhöz és az utazás jelentette kockázatoktól is mentesültek. Eme méltatlanul elhallgatott egyezménnyel gyakorlatilag meg is érkeztünk a két "izmus" házasságához, amennyiben maradunk a korábban használt romantikus hasonlatnál. A Haavara egyezmény eltussolásának fontossága természetesen érthetõ, hisz e dokumentált egyezmény léte alapjaiban rengeti meg a manapság cionisták, liberalisták és úgy általában "antifasiszták" által elõszeretettel hangoztatott, "zsidóság teljes kiirtására" vonatkozó téziseket. De a "dialektikus játék" nem csak ezen szereplõit hozhatja kellemetlen helyzetbe eme információ! Hasonlóan kényelmetlenül érintheti a feljebb említett "másik" oldalt is, akik a zsidóellenesnek vélt náci ideológia szimpatizánsainak tekintik magukat. Hisz a Haavara egyezmény egyértelmûen bizonyítja, hogy a nácizmus nem hogy nem ellensége a cionizmusnak, sokkal inkább partnere, segítõje annak! Persze az ellentét látszatának fenntartása, a két ideológia "küzdelme", lévén, hogy mindkettõ a befolyása alatt áll, tökéletesen megfelel a háttérhatalom terveinek. Errõl viszont késõbb, elõször vizsgáljuk meg alaposabban a feljebb említett egyezményt!
(A kognitív disszonancia elleni védekezés második tünete, mikor az agyunk igyekszik minket meggyõzni a feszültséget kiváltó információ hiteltelenségérõl, igyekszik ellenérveket felhozni ellene, igyekszik megmagyarázni annak hamisságát, hogy csökkentse a feszültséget. Ez sajnos teljesen természetes reakció!)
A "Haavara" (héber) szó jelentése németül "haver", de természetesen a héberben is megtalálható ez a kifejezés, onnan leginkább "mozgó házak"-ként lehetne magyarra fordítani, tehát valamilyen költözésre, költöztetésre utalhat. Magyarul összefoglalva jelentheti végül is a nácik haverjainak költöztetését. Ezt erõsíti, hogy az angol történészek, mint "The Transfer Agreement", vagyis "Az áttelepítési megállapodás" utalnak rá. A Németországi Cionista Föderáció (die Zionistische Vereinigung für Deutschland), az Anglo-Palesztin Bank, és a náci Németország 1933.augusztus 25-én írta alá az egyezményt, mely folyamatos gazdasági kapcsolatot biztosított a nemzetiszocialista Németország és a palesztinai zsidó telepek között. Ugyanakkor a kitelepítést más szempontból is elõsegítette. Az egyezmény értelmében például közel negyven darab "felkészítõ"/"átképzõ" tábor jött alakult Németországban, többek között Nürnbergben, Mannheimban, Kölnben, Stuttgartban, Münchenben és Berlinben, hogy csak a nagyobb városokat említsük. A táborok elsõdleges célja az volt, hogy felkészítse az urbánosodott, és egyébként sem a földmûves szaktudásáról elhíresült zsidóságot az önfenntartó, telepes életre, hogy azok könnyebben boldoguljanak a kitelepítés után Palesztinában. Érdekesség, hogy a beszámolók szerint ezeknek a táboroknak a kapujában a mai izraeli zászló lobogott. Több ezer németországi zsidót készítettek fel ily módon a kitelepedésre, többségük még a háború kitörése elõtt el is hagyta Németországot.
Továbbá az egyezmény következtében utazott például Leopold von Mildensteint (Leopold Itz, Edler von Mildenstein, képen jobb szélsõ) báró, egyben cionista szimpatizáns SS tiszt, és nem utolsó sorban, szuverén málta lovag, hat hónapra Palesztinába, hogy alaposan megérthesse, és tanulmányozhassa a zsidó telepek, a kibucok mûködését és elõkészítse a tömeges kitelepítést. Az úton elkísérte Kurt Tuchler, õ a Cionista Föderációt képviselte, illetve felesége is. A "kirándulás" feltehetõen jól sikerült, hisz a beszámolók szerint Mildenstein, mint a cionizmus rajongója tért haza, és több kapcsolódó elõadást is tartott, illetve cikket jelentett meg, melyekben a cionizmust éltette. Sõt, még héberül is elkezdett tanulni. A beszámolója a náci felsõ vezetésre is nagy hatással lehetett, hiszen a birodalom még egy emlékérmét is veretett, megörökítendõ a közös náci-cionista palesztinai tanulmányi kirándulás emlékét. Egyes források szerint a medál veretését maga Goebbels rendelte el. Az érme egyik oldalán egy hexagram, vagy ismertebb nevén Dávid- eredeti nevén Remfa csillag látható, "Ein Nazi Fahrt Nach Palesztina", azaz "Egy Náci Utazott Palesztinába" felirat kíséretében. A másik oldalán pedig a napdémon keresztje, azaz egy horogkereszt látható, alatta pedig "Und Erzählt Davon Im", azaz "És Mesél Róla". Az alatt pedig külön "Angriff" felirat olvasható. Ami jelenthet "kezdetet", vagy "rohamot". Ugyanakkor nem is nagyon kell választani a két jelentés között, hisz végsõ soron az érme, pontosabban a "kirándulás", melynek a medál emléket állít, tekinthetõ a cionisták palesztinai rohamának kezdeteként is. Ez a medál nagyon jól szimbolizálja, hogy a két ellentét, legalábbis ma ellentétesnek bemutatott ideológia valójában közös tõrõl ered, stílusosan ugyanazon érme két oldaláról van csupán szó. Tehát ezen ideológiák mentén feszültséget szítani teljesen értelmetlen! Csúnya játékot játszik az a tömeggel, aki mégis ezt teszi!
Mildenstein egyébként túlélte a háborút, bármiféle felelõsségre vonás nélkül. Az azt követõ években polgári életet élt, dolgozott például a Coca-Cola ügynökeként is.
Felmerül a kérdés, mégis akkor kinek, milyen érdeke származik eme ideológiák látszólagos ellentétébõl adódó feszültségbõl? Albert Pike feljebb idézett sorai választ adhatnak a kérdésre, de elõbb még fontos pár gondolat erejéig megvizsgálni a 30-as évek késõbbi történéseit! Egész pontosan a "Kristályéjszaka" eseményei nem illenek az eddig bemutatott nácionista baráti viszony képébe. 1938. november 9-e éjszaka történtek bizonyára ismertek az olvasó számára, hisz az iskolai tananyag részét képezik, és a kapcsolódó propagandában is kiemelt szerepük van. Az emlékek felelevenítése céljából, nézzük mi a hivatalos tényállás az ominózus éjszakával kapcsolatban. E szerint "egy Franciaországban szolgáló német diplomata, Ernst Eduard vom Rath meggyilkolása miatt megtorlásként elrendelt, központilag megtervezett és irányított, országos zsidóellenes erõszakhullámról" van szó. Több probléma is van viszont ezzel az "elmélettel" kapcsolatban. Elõször is az éjszaka eseményeit Goebbelsnek kellett anno kommunikálnia. Az õ elmondása szerint a diplomata megölése hirtelen, spontán felkorbácsolta a népharagot, mely ily módon rombolásba és zsidó ellenes atrocitásokba torkollott. Ezt a verziót ugyan még õ maga sem hitte el, több forrás is megerõsíti, hogy bizonyos titkos szervezet ténykedését feltételezte a történtek mögött, mivel azt maga is kizártnak tartotta, hogy spontán ilyen jól szervezett, szisztematikus erõszakhullám kapjon szárnyra. Arról pedig feltehetõleg tudott volna, ha pártja rendelte volt azt el. (Persze miért is ismerné be? A kérdés jogos, és valóban nem kell, hogy Goebbelst az õszinteség mintapolgárának gondoljuk, ismerve a tömegmanipulációs eszközeit pedig végképp nem.) Mégis, egyszerûen nem illik a náci Németország korábban tanúsított zsidó politikájába egy ilyen drasztikus lépés, és a német lakosságra sem volt jellemzõ az ilyen szélsõséges antiszemitizmus.
"Mivel maguk a nácik sem tudták elképzelni, hogy más szervezett erõ is felléphet, így a náci vezetõk önmaguk között keresték a lehetséges bujtogatót. A pártvezetõk egymásra mutogattak. Hitler például azt gondolta, hogy Göbbels lehet az egyik ilyen számba jöhetõ bujtogató. Tény, hogy csak egyes SA emberek megbüntetésére került sor, akik közvetlenül részt vettek a pogromban, és akiket gyilkosságért, támadásért, rablásért, fosztogatásért és más büntetendõ cselekményekért - zsidó és német tanúk vallomásai alapján - felelõsségre vontak.
Hitler minden esetre elrendelte a történtek kivizsgálását, de a bírósági eljárásokat felfüggesztette egészen addig, amíg az elkövetõ SA-tagokat a náci párt legfelsõbb pártbírósága felelõsségre nem vonta. Ez a pártbíróság azonban csak a pártból való kizárásról dönthetett. Walter Buch, aki ennek a legfelsõbb pártbíróságnak az elnöke volt, jelentést készített a szintén szuverén málta lovag Göringnek. Ingrid Weckert áttanulmányozta a jelentést, továbbá számos olyan dokumentumot, amelyek a II. világháború utáni náci bûnözõk elleni perekrõl készültek. Ezekben megtalálhatóak több ezer felelõsségre vont személynek a gyakran teljesen egybehangzó tanúvallomásai, amelyekbõl a német történész a következõket állapította meg:
Már 1938. november 8-án, vagyis egy nappal a pogrom elõtt, ismeretlen személyek tûntek fel Hessen tartománynak a francia-német határhoz közel fekvõ több kisvárosában. Ezek az ismeretlenek felkeresték a polgármestereket és a náci párt helyi vezetõit, valamint más hivatalos személyeket, és azt tudakolták: milyen akciók készülnek a zsidók ellen vom Rath meggyilkolását követõen? A megkérdezettek meglepõdve válaszolták, hogy nem tudnak ilyen akciók elõkészületeirõl. Az említett személyek úgy tettek, mintha ezen fel lennének háborodva. Követelték, hogy tegyenek valamit a zsidók ellen, majd hirtelen távoztak. A felkeresett helyi vezetõk többsége jelentette ezeket az incidenseket a rendõrségnek, illetve megvitatta a barátaival. Úgy gondolták, hogy ezek a fura alakok szélsõséges antiszemiták, és ezzel lezártnak tekintették az ügyet.
Az egyik ilyen kisvárosban két SS-egyenruhába öltözött személy az SA helyi vezetõjéhez ment, aki ezredesi rangot viselt és azt parancsolta neki, hogy romboltassa le a közeli zsinagógát. Ezt mai szemmel akár természetesnek is fogadhatjuk, de aki ismeri, hogy milyen viszonyban állt egymással az SS és az SA, az tudja, hogy a két szervezet teljesen önálló volt, és az SS nem parancsolhatott az SA-nak. Az SS valódi tagjai soha nem próbálták meg, hogy parancsokat osztogassanak SA egységeknek. Mindez arra utal, hogy ezek az idegenek egyben külföldiek is lehettek, akik nem voltak teljesen tisztában azzal, hogy miként oszlanak meg a hatáskörök a nemzetiszocialista Németországban. Az SA ezredese elutasította ezeknek az "SS-eknek" a kívánságát és azonnal jelentette a történteket feletteseinek.
Amikor ezek a provokátoroknak nevezhetõ személyek felismerték, hogy eredeti elképzelésük nem valósítható meg a helyi vezetõkön keresztül, akkor taktikát változtattak és közvetlenül a járókelõket kezdték uszítani az utcákon. Egy másik hesseni kisvárosban két férfi tûnt fel a piactéren és beszédet mondott, a zsidók ellen uszítva a jelenlévõket. A hallgatóság közül egyesek valóban rárontottak a zsinagógára, de a két uszítónak nyoma veszett. Hasonló esetek fordultak elõ más helységekben is. Ismeretlen személyek tûntek fel, uszító beszédet mondtak, elkezdték kövekkel betörni az ablakokat és kirakatokat, megrohamoztak a zsidó épületeket, iskolákat, kórházakat és zsinagógákat, majd pedig nyomtalanul eltûntek. Ezek a különös események már november 8-án elkezdõdtek, vagyis mielõtt még Ernst vom Rath meghalt volna. Halálát csak késõ este jelentették. Az a tény, hogy e különleges incidensek egy nappal hamarabb kezdõdtek, mint ahogy vom Rath meghalt, azt bizonyítja, hogy a "Kristályéjszaka" valódi oka nem a német diplomata halála feletti felháborodás volt."
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a zsidóellenes atrocitásokat kiváltó gyilkossággal kapcsolatban is több kérdés merül fel.
"Grünspan 1936-ban, miután befejezte az alapfokú iskoláit, Hannoverbe utazott. Apja, aki szabó volt, az I. világháború után költözött át Lengyelországból Németországba. Az ifjabb Grünspan nem kedvelte a munkát és gyakran idõzött Brüsszelben és Párizsban a rokonainál. 1938 februárjában lejárt lengyel útlevele, és a francia hatóságok nem hosszabbították meg tartózkodási engedélyét. Párizsban élõ nagybátyja ragaszkodott hozzá, hogy Herschel távozzon az otthonából, mert nem akart összeütközésbe kerülni a hatóságokkal.
Noha Grünspan-nek nem volt sem állása sem pénze, mégis be tudott költözni egy szállodába. Ez a szálloda történetesen a befolyásos zsidó szervezet, az International League Against Anti-semitism, LICA (az Antiszemitizmus Elleni Nemzetközi Liga) hivatali helyiségeinek a közelében volt. Felmerül a kérdés, ki tartotta el a fiatalembert 1938 februárjától, és ki fizette a szállodai szoba bérét? Mint már említettük, teljesen pénztelen volt és még érvényes személy-azonossági papírokkal sem rendelkezett 1938 februárja és novembere között. Mégis nemcsak megélt, de még arra is volt pénze, hogy vásároljon 250 frankért 1938. november 7-én egy kézifegyvert, s egy órával késõbb a német nagykövetségre menjen és ott lelõje vom Rath-ot.
Grünspan-t a helyszínen letartóztatták, és a rendõrségre vitték. Noha teljesen ismeretlen lengyel zsidó volt, pénz nélkül, támogatók nélkül, mégis Franciaország egyik leghíresebb jogásza, Moro Giafferi vállalta el a rendõrségen a védelmét, mindössze néhány órával a merénylet után. Giafferi közölte a rendõrséggel, hogy õ Grünspan ügyvédje. A híres ügyvéd megérkezését megelõzõen semmilyen hír nem látott napvilágot vom Rath meggyilkolásáról. Felmerül a kérdés, honnan szerzett tudomást Giafferi a halálos lövésrõl? Lehet, hogy elõzetes tájékoztatást kapott? Elképzelhetõ, hogy ez megfelel a bevett gyakorlatnak, mégis felmerül a kérdés, hogy miért volt Giafferi minden habozás nélkül kész a teljesen ismeretlen külföldi ügyét felvállalni? Hiszen egy ilyen híres ügyvédnek tetemes összegeket is kell fizetni költségek és tiszteletdíj címén.
A történelembõl tudjuk, hogy Giaferri a következõ évek során lelkiismeretesen gondját viselte Grünspan-nek. Mielõtt azonban ezt az ügyet letárgyalták volna a francia bíróságok, kitört a második világháború. Késõbb a Wehrmacht megszállta Franciaországot és a francia hatóságok átadták Grünspan-t a németeknek. Németországban többször is kihallgatták, de bírósági eljárást nem folytattak le ellene. Giafferi közben Svájcba költözött és onnan viselte gondját Grünspan-nak.
Németországban több hivatalos személy is bíróság elé akarta állítani és ki is tûzték a bírósági tárgyalás idõpontját, de újból és újból elhalasztották. Amikor a szóban forgó hivatalos személyek tudakolták, hogy miért nem állították bíróság elé, mindig valamilyen - a korábbitól eltérõ választ - kaptak ez irányú kérdéseikre. Az ügyet beborító misztikus homály csak a háború után kezdett oszladozni, amikor egy feljegyzésre bukkantak a Grünspan akta sok száz oldalnyi iratcsomójában. A feljegyzés szerint nem hivatalos okból mellõzik a Grünspan elleni bírósági eljárást.
A hivatalos történetírás sem tudja megmagyarázni, hogy a jogtalanságok és bûnök sorozatát elkövetõ nemzetiszocialista rendszert miként élhette túl a vom Rath-ot meggyilkoló Grünspan, és térhetett vissza sértetlenül Párizsba a világháborút követõen. Az is kérdés, hogy miért pont a francia fõvárosba, ahol újból letartóztathatták volna? De nem ez történt, hanem új nevet vett fel, és új személyazonosságához megkapta a szükséges papírokat. Kérdés, hogy kitõl? Ki segített neki Párizsban?
Nemcsak Herschel, de a Grünspan család egésze túlélte a háborút. Herschel apját, anyját, bátyját és nõvérét Lengyelországba deportálták, de onnan végül is ki tudtak vándorolni Palesztinába. Minderre abban az idõben került sor, amikor a Palesztinába történõ kivándorlás olyan személyekre volt korlátozva, akik legalább ezer angol font készpénzzel rendelkeztek. Grünspan apja, egy szegény szabó, bizonyára nem rendelkezett a négy személyhez szükséges négyezer angol font készpénzzel."
Mindezek tükrében még inkább érthetõ Goebbels gyanúja, miszerint egy "titkos társaság" állhatott a háttérben. Vajon kire gondolhatott? A kérdés persze költõi, idézzük csak fel újra a cionista vezetõ, Nahuman Goldman korábban már leírt szavait! Goldman szerint tehát a zsidók számára "szükséges" a "legdrasztikusabb és legkézzelfoghatóbb" tapasztalás a faji egységükre való rádöbbenésük érdekében, és hogy a "pszichológiai feltételek" csakis minden "elképzelhetõ és természetes nehézség" során teszik lehetõvé a zsidók "egységesülési folyamatát"... Vajon kiknek állhatott érdekében ilyen és ehhez hasonló szélsõségesen drasztikus eszközök alkalmazása, az identitásában meggyengült zsidósággal szemben? Az elsõ számú gyanúsított ismerve, a cionisták törekvéseit és módszereit, maga a cionizmus. A tény, hogy az ominózus este után növekedésnek indult a magukat cionistának valló zsidók száma Németországban, szintén erre enged következtetni. A diplomácia kapcsolat pedig hamar helyreállt a cionisták és partnereik, a nácik között.
Joachin Prinz németországi cionista vezetõ, aki késõbb az Amerikai Cionista Kongresszus elnöke lett, alábbi sorokat írta az eseménnyel kapcsolatban:
"Németországban mindenki tudta, hogy kizárólag a cionisták tudták felelõsségteljesen képviselni a zsidókat a náci kormánnyal való tárgyalások során. Mi mind biztosra vettük, hogy elõbb-utóbb a kormány a zsidókkal közösen kerekasztal-konferenciát fog szervezni, ahol - miután a lázongások és atrocitásai abbamaradtak - egy új státuszú/identitású német zsidósággal lehet majd számolni. Ennek köszönhetõen a német kormány ünnepélyesen hirdethette ki, hogy a földön egy olyan ország sem volt akkoriban, amely olyan komolyan próbálta volna megoldani a "zsidó problémát", mint a náci Németország."
Sõt, a nácik annak ellenére, hogy idõvel minden más zsidó szervezet mûködését betiltották a birodalomban, a cionisták egészen a háború kitöréséig szabadon tevékenykedhettek. A Haavara egyezményre "különös" módon nem voltak ráhatással a Kristályéjszaka eseményei és egészen 1941 végéig, Amerika hadba lépéséig érvényben maradt.
A háború kitérõsével aztán felgyorsultak az események. Hitler világhódító útjára indult, megkezdte a retorikájában oly sokszor használt "új világrend" építését, vagyis ahogy a nagyobb beruházások nem ritka, õ is inkább rombolással kezdte. A háború eseményeit persze további több száz oldalon lehetne elemezni, ezen írásnak ez nem célja. Letehetnénk voksunkat akármelyik fél oldalán, de annak se lenne sok értelme! Felmerül viszont néhány kérdés, többek között az, hogy vajon Hitlert miért hagyta magára a háttérhatalom, vagy épp maguk a cionisták? Több lehetséges magyarázatot adó revizionista elképzelés is napvilágot látott az idõk során. Az egyik szerint Hitler szembe ment az õt támogató háttérhatalom bankárkasztjával, és saját pénz nyomtatásába kezdett, ezzel haragította magára a hálózatot. Vannak, akik szerint Hitlernek Oroszország megsemmisítése lett volna az elsõdleges feladata, de miután elvesztette az Orosz frontot szükségtelenné vált támogatói számára. Továbbá az sem kizárható, hogy a háttérhatalmasok eleve így tervezték a háború forgatókönyvét. Ennek pontos megítélése külön kutatást igényelne, és mivel ezen írás a dialektika szemszögébõl vizsgálja az eseményeket, ezért a találgatások helyett inkább folytassuk az egymásnak feszülõ "izmusok" és "antizmusok" csatájából létrejövõ szintézissel! Mert hisz ez az a már említett rothadó gyümölcs, ami az utókor életére végül is közvetlen ráhatással bír ma is. Elõször, ha már szóba került pár mondat a II. világháború "szintézisérõl". Röviden és tömören haverok, buli, Jalta. Azaz hivatalosan is találkozott néhány lovag és kõmûves, illetve embereik, hogy felosszák maguk között a háborús koncot, hogy ezáltal új arculatot kapjon a világ. Pontosabban kétpólusúvá váljon. Mi más is kedvezhetne ennél jobban, egy a dialektika elve szerint mûködõ háttérhatalmi hálózatnak, mint egy kétpólusú világ, ahol szabadon tesztelhetik az elõre kidolgozott társadalmi modelljeiket. (Persze e modellek igény szerint alakíthatóak, bedönthetõek, ahogy épp a terv, illetve a cél megkívánja.)
Háború végének, másik mindenképp megemlítendõ momentuma az 1944-es Bretton Woods-i egyezmény aláírása, mely egyezmény megreformálta és új alapokra helyezte a világ monetáris rendszerét. A legfontosabb, hogy az aláíró nemzetek többsége lemondott az aranyfedezetû pénzrendszerrõl, létrehozva így az elsõ hitelpénzen alapuló nemzetközi valutarendszert. Ekkor fektették le továbbá a globális pénzügyi rendszer alapjait is. Az egyezmény olyan globális monetáris intézményeket hívott életre, mint az IMF, az IBRD és a Világbank. Továbbá ekkor használták elõször a "világpénz" kifejezést is. Ha pedig globális rendszerrõl beszélünk, akkor nem szabad elfelejteni, hogy 1945-ben, kvázi a népszövetség utódjaként megalapították az egy-központú globális irányítás elõfutárának tekinthetõ Egyesült Nemzetek Szövetségét (ENSZ). A székházra való nagy részét és hozzá az építése telket ki más, mint a korábban már említett Rockefeller család adományozta a testületnek. Összegzésül tehát a nagy-nagy világpusztító egymásnak feszülés eredménye, a világháborút megelõzõ idõszakhoz képest, egy ténylegesen új világrend lett. Mely ugyan még nem jelentette a hatalom teljes, globális centralizálását, de tökéletes alappal szolgált, illetve szolgál ma is ahhoz, hogy a jövõben ez könnyedén kivitelezhetõ legyen.
Szintén a háborút követõ szintézis eredményei közé sorolható, a két korábban már bemutatott fõhõsünk "gyermekének" születése is. Mert hisz 1948. május 14-én megszületett Izrael állama. Ily módon a cionista törekvés, a háborús kínok ellenére, révbe ért. A zsidó állam megalakult, méghozzá pont ott, ahol azt szerették volna. Úgy, ahogy azt az 1917-es nem hivatalos Balfour nyilatkozat elõrevetítette. A vallásában, identitásában meggyengült zsidóság a közös ellenségkép, és a gyûjtõ táborokban való sínylõdés hatására közösségé, nemzetté kovácsolódott össze, és nagy részük (persze közel sem mindegyikõjük) boldogan hagyta el szenvedéseinek helyszínét, Európát. Pont úgy, ahogy azt Goldman eltervezte. A szenvedések mértékérõl, illetve minõségérõl lehetne persze vitatkozni. Ja, nem! Nem lehet vitatkozni, sem kérdéseket feltenni, ezért ebbe most nem is megyünk bele, az írás tárgyát tekintve egyébként is irreleváns. Akit e kérdés érdekel, az mindenképp nézzen utána David Cole, egyébként hithû zsidó munkásságának!
Látva a tézis és az antitézis manipulált harcát, a cionizmus és a látszólag ellene irányuló nemzetiszocializmusra levetítve, bizonyára többeknek eszébe jutottak napjaink eseményei. Hisz a hatalom, tartva magát Albert Pike korábbi terveihez, igyekszik ezen ideológiák mentén megosztani a társadalmat. A cionizmus a nyugati csatlósainak hála világpolitikai tényezõvé nõtte ki magát, ami különbözõ módszerekkel, naponta hergeli világ közvéleményét, így csoportosítva õket, egy anticionista blokkba, hogy aztán azok a "háttérhatalmi dialektika" szabályai szerint, az elvárt szintézis érdekében ismét egymásnak feszülhessenek és kioltsák egymást. Így adva helyet a háttérben meghúzódó nevetõ harmadiknak és az "õ" új világrendjének. Ezen háború továbbá felerõsítheti a világban már jelenleg is megfigyelhetõ folyamatokat, azaz az emberiséget egy szellemileg legyengült, dekadens, demoralizált, könnyen alakítható masszává "gyúrhatja", ami elfogadna, sõt szinte vágyna egy erõskezû, központi hatalomra, hisz annak felállítása, logikus lépésnek tûnne számára.
Az Amerikai Bankárszövetség (American Banker's Association) összefoglaló kiadványa így fogalmazta ezt meg 1924-ben:
"Amikor az átlagemberek jogilag szabályozott módon elveszítik otthonukat, akkor engedelmesebbé és könnyebben kormányozhatóvá válnak egy erõskezû kormányzat számára, amelyet a vezetõ pénzemberek, a náluk lévõ központosított gazdasági hatalommal tartanak kézben. Ezek közismert igazságok fontosabb embereink számára, akik most hozzáláttak olyan imperializmus létrehozáshoz, amely a világot kormányozza. A szavazók politikai pártrendszeren keresztüli megosztással rá tudjuk venni õket, hogy energiáikat olyan kérdések körüli küzdelemre fecséreljék, amelyeknek nincs jelentõsége."
(Általában a bankok, bankárok elleni hergelés szintén eme dialektikus játék része. Addig uszítják, addig manipulálják a közvéleményt, míg azok maguk el nem várják, logikusnak nem találják, egy globális, bankrendszert ellenõrzõ "hivatal" felállításának gondolatát. Innen pedig már csak egy lépésre lesz, az ehhez kapcsolódó világkormány felállítása, ami a bankokat is eszközként használó háttérhatalmasok igazi célja. Úgy manipulálják az általuk generált problémára adott reakciókat, hogy végül a tömegek számára is logikus, sõt elvárt legyen a saját, elõre eltervezett megoldásuk. Ez a folyamat természetesen egyidejûleg a hatalmuk kiterjesztésével jár.)
Azon tömörülésekben tehát, akik izmusokban, illetve antizumosokban gondolkodva játsszák a háttérhatalmi dialektikát, ezáltal a társadalom megosztására alapozzák hatalmukat, soha, semmilyen körülmények között nem ajánlatos feltétel nélkül megbízni! Hiszen, ahogy azt "a mellékelt ábra" is mutatja, az igazi hangsúly sosem a tézisen, vagy az antitézisen van! Azok, illetve az azok ellentétébõl adódó feszültség csupán kellék, az elvárt szintézis eléréséhez. Abban a pillanatban, amint valaki leteszi voksát a tézis, vagy az antitézis mellett, máris a vesztesek oldalára állt, és egy manipulált harc gyalogjává avanzsált. Mely szerep kizárt, hogy elfogadható lenne egy gondolkodó, igaz célokért küzdõ ember számára! Nemzetiségi, vagy vallási hovatartozásra való tekintet nélkül!
Kognitív disszonancia elleni védekezés harmadik verziója, a feszültség keltõ információ teljes ignorálása, figyelmen kívül hagyása. Ha a tévébõl jön, kikapcsolod, ha újságban olvasod, becsukod, ha cimborád mondja, belé fojtod a szót. Na, ha ezen sorokat olvassátok, akkor ezt lekéstétek.
forrás:
www.henrymakow.co...
http://vho.org/aa...musval.pdf
http://mek.niif.h...l/1203.htm
http://mek.niif.h...l/1106.htm
http://azvsas.blo...prime.html
http://www.vho.or...musval.pdf
http://mtdaportal...m_mese.pdf
http://www.ihr.or...Weber.html Link
Hozzaszolasok
#1 |
Kameleon
- 2014. June 15. 15:02:08
#2 |
nyilas
- 2014. June 15. 17:03:10
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.