Kedves Imre, a legszörnyûbb ami történik, hogy ebben az országban a legnagyobb magyar ebben az évszázadban külföldre megy megélhetésért. Tehát ennyire nincs senki se a kormányból, se máshonnan, hogy értékeljen, hogy ezt végezd, ami hatalmas érték. Óriási érték volt az eddigi munkád, amihez semmi nem fogható, úgy láttad el, mint valami katonatiszt, minden egyes nap. Minden reggel új hírekkel, írásokkal szolgáltál pontosan, ami még a CIA figyelmét is felkeltette, hogy milyen jól összeszerkesztett hírek, aztán mindig idõben. Miközben egy fillért nem kaptál érte.

A tĂśbbi meg olyan megalkuvĂł, mint ĂŠn is, zsidĂłkkal dolgozik egyĂźtt ĂŠs elhiteti magĂĄval, hogy ezzel bĂĄrmit is tehet az orszĂĄgĂŠrt.

Én soha nem voltam olyan szókimondó és bátor, mint te. Vagyis voltam, csak más formában, próbáltam elõtte ráérezni az emberekre. De ha felmérgesítettek a tudatlanságukkal, vagy önáltatásukkal, hazugságaikkal, soha nem voltam voltam olyan türelmes, mint te.Ilyen szempontból mások vagyunk.

Viszont a legnagyobb magyarnak tartalak, aki ezen a földön létezik, és a te szavaidat, írásaidat majd az elkövetkezõ generációknak a történelemkönyveben kell tanítani..És borzasztónak tartom, hogy külföldre kényszerítenek.

Mindez arrĂłl szĂłl,hogy valĂłjĂĄban ebben az orszĂĄgban senkit nem ĂŠrdekel a magyarsĂĄg.