Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Ölni vagy halni
Helló Imre! Ölni vagy halni? Ez egy olyan kérdés, amin már nagyon sokat gondolkoztam. Egy háború esetén, ami most már bármikor kitörhet és mi benne leszünk a sûrûjében, mint mindig, (ki se maradhatnánk belõle) kétféle lehetõsége van az embernek. Vagy vadász lesz, (illetve ragadozó) vagy áldozat. Jelenleg még legtöbbünk potenciális áldozat. Ölni nem is olyan könnyû.
Na nem azért, mintha nehéz volna olyan sérülést okozni egy amúgy is sérülékeny testen, mint az emberé, amibe aztán bele is pusztul, hanem lelki, neveltetési tényezõk miatt. Aki olvasta a könyvet vagy látta a könyvbõl készült filmet, "Nyugaton a helyzet változatlan" az tudhatja mirõl beszélek. Mikor a regényben vagy a filmben a tanár buzdítja a fiatalságot, hogy menj és véd meg a hazát, mert az olyan dicsõséges dolog, ölni, mert a sors úgy is ráfog kényszeríteni. Aztán egy alkalommal a fõszereplõ német fiatalember beugorva egy bombatölcsérbe szembe találja magát egy fiatal francia katonával. Egy pillanatig talán habozik, de aztán végez a fiúval. Aztán átkutatja a zsebeit és talál egy fényképet, talán egy levelet is, már nem emlékszem rá, rég láttam a filmet, bár a könyv most is itt van a polcomon. A lényeg, hogy elkezd sírni, mert gyilkos lett belõle. Megölt egy ugyan olyan fiatalt, mint õ maga, mert azt mondták neki, hogy a német mostantól az ellenséged.
Ezen minden frontra küldött katona átesik, valakit nagyon megvisel, valaki meg fel se veszi, embere válogatja. Hallottam olyan történeteket, hogy a háború ideje alatt sokkal több ember halt meg felrobbanó lövedékek vagy azok repeszei miatt, mint ahányat golyó ölt meg, szemtõl szembe harcban, mert sokan inkább mellé lõttek, hogy ne keljen ölniük. A kivégzõosztagoknál is egy embernek vaktöltényeket adnak, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásuk késõbb. Így egyikük se tudja kinek a golyója végzet a halálraítélttel. Ölni nem könnyû. Sok ember már a neveltetésébõl, vallásosságából kifolyólag se tudja átlépni azt a bizonyos határt. A Biblia is mindent megtesz annak érdekében, hogy olyan falat, gátat építsen fel a hívõk köré, amit még akkor sem mer ledönteni maga körül, ha az élete már közvetlen veszélynek van kitéve. Az ilyen emberek törvényszerûleg mind áldozatokká válnak. De aki nem vallásos, csak úgy nevelték, az se képes hirtelen dönteni egy olyan helyzetben, amin az élete múlhat. Mindig a természet törvényeit szoktam példaként felhozni, mert egy állatnak például nincsenek ilyen lelkiismereti problémái, ha arról van szó, hogy ölnie kell. Mert éhes, mert az utódait félti vagy mert egyszerûen csak sarokba szorítják, mint most az egész magyarságot, Gyarmatországban. Én is lelkesen buzdítók másokat, hogy ne hagyják magukat, öljenek, ha nincs más mód, csakhogy mindenkinek van veszteni valója. Én is fogva vagyok. Nekem is vannak szüleim, testvérem és a testvéremnek van családja is, szóval bármennyire is szeretnék magam igazságot tenni sokszor, nem tehetem, mert nem csak rajtam állnának bosszút. Nem véletlenül van az Ukrajnában harcoló orosz szakadárok arcán is sokszor maszk. Sajnos, ha úgy döntenék, hogy ezek ellenére is felveszem a harcot az országot terrorizáló cigányok ellen, aztán egyszer csak elkapnának, biztos, hogy kiderülne, hogy ki vagyok és akkor az õ életük is veszélybe kerülne. Az ellenségeink ezt nagyon is jól tudják. Ezért nem mer lépni senki se, még az sem, aki már ölné, pusztítaná az ellenséget, mert amíg nem tudja biztonságban szeretteit, nem lehet nyugalma. Ezer felõl fogva vagyunk és legtöbbünk még az ölésre is képtelen volna. Belénk nevelték, hogy ne ölj! Mert ölni bûn! Vajon elõdeink erõsen vallásos neveltetésük ellenére hogyan tehették túl magukat ezeken a lelki tényezõkön? Mert õk öltek, nem is keveset és nem volt miatta álmatlan éjszakájuk. Jó, az olyan kor volt, hogy muszáj volt ölni! És most nem volna muszáj, már réges-rég? De igen!
Ölni vagy meghalni. Mi az ami segíti eldönteni a kérdést? Ha látjuk szeretteinket szenvedni, meghalni? Az talán elég hozzá, hogy ledõljön a körénk épített fal, átszakadjon a körénk épített gát? Senki sem szeretne áldozattá válni, de legtöbbünk ölni sem szeretne, márpedig csak e két dolog között választhatunk egy háború esetén. A háború pedig már folyik egy ideje ellenünk.
És ha ölnünk kell, mert már nem lesz más választásunk, oké! Egy cigányt vagy egy zsidót legtöbbünk szívesen leölne, mint egy disznót, de mi van ha a saját fajtánkat kell megölni? Mert sokan védik a zsidókat (cigányokat már kevésbé) már most is, sokan inkább az õ oldalukon harcolnának a saját fajtájuk ellen, érdekbõl vagy ostobaságból, tudatlanságból. Az õ megölésük még nehezebben menne, fõleg ha egy közeli ismerõsrõl van szó.
Most még mondogatjuk, hogy õket is kíméletlenül, de utána hogy néznénk szembe a hozzátartozóikkal? Ölni nem is olyan könnyû! Van aki meg fogja érteni a dilemmámat, van aki nem. Jugoszláviában is egymást gyilkolták le az egykori szomszédok és nem csak ott. Nincs ennél kegyetlenebb rémálom. Egy életen át elkísér és sokan sohasem tudják túltenni magukat rajta. Mint például az atombombák ledobói közül is volt aki megõrült késõbb, volt aki öngyilkos lett, mikor felfogták, hogy mit is tettek. Irigylem azokat, akiknek nincsenek lelkiismereti problémái, ölnek ha muszáj és soha nem bánják meg. Mennyivel egyszerûbb egy állat élete, nekik nincsen lelkiismereti gondjaik, ha ölniük kell, nekik ez természetes, hisz a természet törvényei szerint élnek és cselekszenek. Nálunk miért nem mûködhetnek ilyen egyszerûen a dolgok? Hazudnák, ha azt mondanám nem félek a közeljövõtõl, attól, hogy egyszer majd nekem is döntenem kell, ragadozó legyek vagy áldozat. Ölni vagy meghalni? Szeretném hallani errõl a klubtagok véleményét is.
Üdv:Mormota1968.
Na nem azért, mintha nehéz volna olyan sérülést okozni egy amúgy is sérülékeny testen, mint az emberé, amibe aztán bele is pusztul, hanem lelki, neveltetési tényezõk miatt. Aki olvasta a könyvet vagy látta a könyvbõl készült filmet, "Nyugaton a helyzet változatlan" az tudhatja mirõl beszélek. Mikor a regényben vagy a filmben a tanár buzdítja a fiatalságot, hogy menj és véd meg a hazát, mert az olyan dicsõséges dolog, ölni, mert a sors úgy is ráfog kényszeríteni. Aztán egy alkalommal a fõszereplõ német fiatalember beugorva egy bombatölcsérbe szembe találja magát egy fiatal francia katonával. Egy pillanatig talán habozik, de aztán végez a fiúval. Aztán átkutatja a zsebeit és talál egy fényképet, talán egy levelet is, már nem emlékszem rá, rég láttam a filmet, bár a könyv most is itt van a polcomon. A lényeg, hogy elkezd sírni, mert gyilkos lett belõle. Megölt egy ugyan olyan fiatalt, mint õ maga, mert azt mondták neki, hogy a német mostantól az ellenséged.
Ezen minden frontra küldött katona átesik, valakit nagyon megvisel, valaki meg fel se veszi, embere válogatja. Hallottam olyan történeteket, hogy a háború ideje alatt sokkal több ember halt meg felrobbanó lövedékek vagy azok repeszei miatt, mint ahányat golyó ölt meg, szemtõl szembe harcban, mert sokan inkább mellé lõttek, hogy ne keljen ölniük. A kivégzõosztagoknál is egy embernek vaktöltényeket adnak, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásuk késõbb. Így egyikük se tudja kinek a golyója végzet a halálraítélttel. Ölni nem könnyû. Sok ember már a neveltetésébõl, vallásosságából kifolyólag se tudja átlépni azt a bizonyos határt. A Biblia is mindent megtesz annak érdekében, hogy olyan falat, gátat építsen fel a hívõk köré, amit még akkor sem mer ledönteni maga körül, ha az élete már közvetlen veszélynek van kitéve. Az ilyen emberek törvényszerûleg mind áldozatokká válnak. De aki nem vallásos, csak úgy nevelték, az se képes hirtelen dönteni egy olyan helyzetben, amin az élete múlhat. Mindig a természet törvényeit szoktam példaként felhozni, mert egy állatnak például nincsenek ilyen lelkiismereti problémái, ha arról van szó, hogy ölnie kell. Mert éhes, mert az utódait félti vagy mert egyszerûen csak sarokba szorítják, mint most az egész magyarságot, Gyarmatországban. Én is lelkesen buzdítók másokat, hogy ne hagyják magukat, öljenek, ha nincs más mód, csakhogy mindenkinek van veszteni valója. Én is fogva vagyok. Nekem is vannak szüleim, testvérem és a testvéremnek van családja is, szóval bármennyire is szeretnék magam igazságot tenni sokszor, nem tehetem, mert nem csak rajtam állnának bosszút. Nem véletlenül van az Ukrajnában harcoló orosz szakadárok arcán is sokszor maszk. Sajnos, ha úgy döntenék, hogy ezek ellenére is felveszem a harcot az országot terrorizáló cigányok ellen, aztán egyszer csak elkapnának, biztos, hogy kiderülne, hogy ki vagyok és akkor az õ életük is veszélybe kerülne. Az ellenségeink ezt nagyon is jól tudják. Ezért nem mer lépni senki se, még az sem, aki már ölné, pusztítaná az ellenséget, mert amíg nem tudja biztonságban szeretteit, nem lehet nyugalma. Ezer felõl fogva vagyunk és legtöbbünk még az ölésre is képtelen volna. Belénk nevelték, hogy ne ölj! Mert ölni bûn! Vajon elõdeink erõsen vallásos neveltetésük ellenére hogyan tehették túl magukat ezeken a lelki tényezõkön? Mert õk öltek, nem is keveset és nem volt miatta álmatlan éjszakájuk. Jó, az olyan kor volt, hogy muszáj volt ölni! És most nem volna muszáj, már réges-rég? De igen!
Ölni vagy meghalni. Mi az ami segíti eldönteni a kérdést? Ha látjuk szeretteinket szenvedni, meghalni? Az talán elég hozzá, hogy ledõljön a körénk épített fal, átszakadjon a körénk épített gát? Senki sem szeretne áldozattá válni, de legtöbbünk ölni sem szeretne, márpedig csak e két dolog között választhatunk egy háború esetén. A háború pedig már folyik egy ideje ellenünk.
És ha ölnünk kell, mert már nem lesz más választásunk, oké! Egy cigányt vagy egy zsidót legtöbbünk szívesen leölne, mint egy disznót, de mi van ha a saját fajtánkat kell megölni? Mert sokan védik a zsidókat (cigányokat már kevésbé) már most is, sokan inkább az õ oldalukon harcolnának a saját fajtájuk ellen, érdekbõl vagy ostobaságból, tudatlanságból. Az õ megölésük még nehezebben menne, fõleg ha egy közeli ismerõsrõl van szó.
Most még mondogatjuk, hogy õket is kíméletlenül, de utána hogy néznénk szembe a hozzátartozóikkal? Ölni nem is olyan könnyû! Van aki meg fogja érteni a dilemmámat, van aki nem. Jugoszláviában is egymást gyilkolták le az egykori szomszédok és nem csak ott. Nincs ennél kegyetlenebb rémálom. Egy életen át elkísér és sokan sohasem tudják túltenni magukat rajta. Mint például az atombombák ledobói közül is volt aki megõrült késõbb, volt aki öngyilkos lett, mikor felfogták, hogy mit is tettek. Irigylem azokat, akiknek nincsenek lelkiismereti problémái, ölnek ha muszáj és soha nem bánják meg. Mennyivel egyszerûbb egy állat élete, nekik nincsen lelkiismereti gondjaik, ha ölniük kell, nekik ez természetes, hisz a természet törvényei szerint élnek és cselekszenek. Nálunk miért nem mûködhetnek ilyen egyszerûen a dolgok? Hazudnák, ha azt mondanám nem félek a közeljövõtõl, attól, hogy egyszer majd nekem is döntenem kell, ragadozó legyek vagy áldozat. Ölni vagy meghalni? Szeretném hallani errõl a klubtagok véleményét is.
Üdv:Mormota1968.
Hozzaszolasok
Oldal: 7 / 7: 1...4567
#61 |
GERRY
- 2014. June 22. 04:25:47
#62 |
Detonator
- 2014. June 22. 08:18:46
Oldal: 7 / 7: 1...4567
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.