Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Menyétbõl az angyal
Görényt is írhattam volna, nyestet, nyusztot, pézsmát, rozsomákot, végül is mindegyik h-egyre megy. A közhiedelemmel ellentétben, csakis gomoly „dolgokkal” lehet viccelni, mert a komolytalanok, amúgy is tréfából készülnek. Aki nem érti az a lényegrõl marad le, de ez az a járat, amely szinte csak potyautasokkal indulhat el, megkerülve és kihagyva minden ra-cion-ális megállót. Ha nem pottyant a nyuszi, holnap indulok.
Ma még meggyezés, de tegnap is azzal telt és az egyetlen meggyfán még hegyben áll a megy, pedig vagy 60 kg-tól szabadítottuk. Möggyet könyerrel! Cseresznye is roskad és szinte fekete. Lehet ma még leszedem és hordóba gyömöszlöm, majd csak cefre lesz belõle.
Összepakolászom a málhámat, kanálgépet, konzerveket, fogkefe, beretva, szótár és tán a holnap estét már valamelyik Bécs-melletti hotelban töltöm. Máté beüzemelt egy okostelót, amin, ha nagyon megerõltetem magam, tán netezni is tudok. De vegyétek számításba, hogy nem ez az elsõdleges és másodlagos passiom. Nem tudom mikor kerülök haza, de most ez se fontos.
Ami a PI klub mûködését illeti, minden marad a régiben. Anyázni kéthetente egyszer este tíztõl tizenegyig, hírhozás, megosztás, fecsegés-csacsogás és érdemi munka mindentõl és mindettõl függetlenül is permanens. Már az is hír, ha nincsen hír.
Tudom, hogy tudjátok, rázós idõszak lesz ez a felemelkedéses szeretetrezgõs Magyarország jobban teljesítõs –háború és békés zsidótaknyolós cigánykodós periódus, de nagyban se nem tudok, se nem akarok egyetlen légvárba se beköltözni és a tetõtérbõl lövöldözni a vakokra vaklõszert pazarolni. lassan lemaradnak az árnyékaink, némelyek elõznének is. A fölöst le kell pakolni, nem a mi dolgunk már. Nem az én feladatom. A reggeli mérlegelés eredménye pontosan 72,5 kg. Magamról is letettem a fölösleget. Még egy kilónyival vagyok több, mint 20 évesen. Zsigereimben érzem a változást, úgy bent, mint kint, úgy fent, mint lent és mindez tõlem legalább olyan távol áll, mint amennyire közel és egyszerre. Számít és jelentéstelen, jelentéktelen egyszerre, kétszerre és „senkitöbbet” harmat-szóra!
Meglássátok, jó lesz!
Van néhány barátom. nem sokan, de vannak és olyanok, akiket még „azelõttrõl” ismerek és „azelõttrõl” ismernek és nem azért vagyunk „barátok”, mert itt verem a billentyût és a nyálam a „nemzetért”, hanem, mert ismernek és ismerem õket.
Két napja este hívott egyikük és kérte, hogy találkozzak ismerõseivel, akik Kanadában (mert persze a sors õt is idehaza lenullázva kétlakivá tette) egekig magasztalva tevékenységem, hazajõve egy találkozót kértek és õ megígérte. Nem mondhattam nemet. Meggyfáról lemászva tegnap eltekertem hozzá (Monsantoék melletti úton) és összejött a találkozó. Ajándékot kaptam. Nem bontottam ki a csomagot, csak hazaérve. A találkozó természetesen frenetikus volt. Mindenki tud már mindenrõl mindent, de ezt nem élvezi.
Hazaérve bontom a csomagot és kibantakozék belõle egy fenõkõ, majd látom, hogy gravírozott, majd észlelem, hogy rovással és áttetszõen…, mint egy emlékkõ, zsírkõ, sírkõ…csak dátum nélkül.
Remek ajándék, még Vera is úgy nyilatkozott, pedig nehéz ízlés dolgában a kedvében járni! Ha olvassátok: ez úton és utólag is köszönöm!
Blankát bíztam meg, hogy a fénykövet örökítse meg annak árnyékával és árnikával a háttérben, ha talál a kertben, de keretnek nem talált, így marad a kõ és a fán. Beszédes, akárkinek akármit is mond.
Hazafelé jövet „lõttem” egy csodás tájat. Nagyon szórtak tegnap és június idusához képest hideg van. A meggyfa tetején póló nélkül fáztam a szélben.
El Nino mi? Igen, csak kicsit másképp. A természet nem csöppet dörgöl oda. Da! Rekordok dõlnek.
A globális „kavarásról” most had ne regéljek. Durvul a helyzet és a kilövési engedélyek ki vannak adva, a becserkészés a legtöbb területen megtörtént. Nem maradtok ki belõle, kár ezen rágódni, aggódni. Én sem fogok, nem is tudok. Vera most kap még egy kis oktatást, hogy kell akkut tölteni, mit, hol talál és legyen készen kis csomag, amit, ha menni kell, akkor csak be a gyerekeket a kocsiba és nyomás! Bár erre nem lesz szükség, de bármi elõferdülhet. És ami elõferdülhet, elõ is ferdül.
Ha alapjaiban mindent megértettetek, nem lesz gond, sem a „lap” mûködésével, sem a közösség (olyan, amilyen) érettségi szintjéhez mért fejlõdésével.
Ha már kinn vagyok, akkor a német nyelvben kell kis gyakorlatot szereznem. Igaz, van benn pályázatom tudományos munkatárs feladatkörre is, de azok a „körök”, munkakörök csodaszámba menõ kategóriák jelen pillanatban és nem hiszem, hogy „külsõ” beavatkozás nélkül bármi is mûködhetne azon a szinten. A jelenlegi kétkezi „melódia” ártalmatlan és a káderlapomon késõbb még jól mutathat és engem minden mulattat, ami idõt múlattat.
Na menek kocsit mosni és nem csak a szavakat f.sni!
Mindenki nyugodjék békében és éljen a háború!
Ma még meggyezés, de tegnap is azzal telt és az egyetlen meggyfán még hegyben áll a megy, pedig vagy 60 kg-tól szabadítottuk. Möggyet könyerrel! Cseresznye is roskad és szinte fekete. Lehet ma még leszedem és hordóba gyömöszlöm, majd csak cefre lesz belõle.
Összepakolászom a málhámat, kanálgépet, konzerveket, fogkefe, beretva, szótár és tán a holnap estét már valamelyik Bécs-melletti hotelban töltöm. Máté beüzemelt egy okostelót, amin, ha nagyon megerõltetem magam, tán netezni is tudok. De vegyétek számításba, hogy nem ez az elsõdleges és másodlagos passiom. Nem tudom mikor kerülök haza, de most ez se fontos.
Ami a PI klub mûködését illeti, minden marad a régiben. Anyázni kéthetente egyszer este tíztõl tizenegyig, hírhozás, megosztás, fecsegés-csacsogás és érdemi munka mindentõl és mindettõl függetlenül is permanens. Már az is hír, ha nincsen hír.
Tudom, hogy tudjátok, rázós idõszak lesz ez a felemelkedéses szeretetrezgõs Magyarország jobban teljesítõs –háború és békés zsidótaknyolós cigánykodós periódus, de nagyban se nem tudok, se nem akarok egyetlen légvárba se beköltözni és a tetõtérbõl lövöldözni a vakokra vaklõszert pazarolni. lassan lemaradnak az árnyékaink, némelyek elõznének is. A fölöst le kell pakolni, nem a mi dolgunk már. Nem az én feladatom. A reggeli mérlegelés eredménye pontosan 72,5 kg. Magamról is letettem a fölösleget. Még egy kilónyival vagyok több, mint 20 évesen. Zsigereimben érzem a változást, úgy bent, mint kint, úgy fent, mint lent és mindez tõlem legalább olyan távol áll, mint amennyire közel és egyszerre. Számít és jelentéstelen, jelentéktelen egyszerre, kétszerre és „senkitöbbet” harmat-szóra!
Meglássátok, jó lesz!
Van néhány barátom. nem sokan, de vannak és olyanok, akiket még „azelõttrõl” ismerek és „azelõttrõl” ismernek és nem azért vagyunk „barátok”, mert itt verem a billentyût és a nyálam a „nemzetért”, hanem, mert ismernek és ismerem õket.
Két napja este hívott egyikük és kérte, hogy találkozzak ismerõseivel, akik Kanadában (mert persze a sors õt is idehaza lenullázva kétlakivá tette) egekig magasztalva tevékenységem, hazajõve egy találkozót kértek és õ megígérte. Nem mondhattam nemet. Meggyfáról lemászva tegnap eltekertem hozzá (Monsantoék melletti úton) és összejött a találkozó. Ajándékot kaptam. Nem bontottam ki a csomagot, csak hazaérve. A találkozó természetesen frenetikus volt. Mindenki tud már mindenrõl mindent, de ezt nem élvezi.
Hazaérve bontom a csomagot és kibantakozék belõle egy fenõkõ, majd látom, hogy gravírozott, majd észlelem, hogy rovással és áttetszõen…, mint egy emlékkõ, zsírkõ, sírkõ…csak dátum nélkül.
Remek ajándék, még Vera is úgy nyilatkozott, pedig nehéz ízlés dolgában a kedvében járni! Ha olvassátok: ez úton és utólag is köszönöm!
Blankát bíztam meg, hogy a fénykövet örökítse meg annak árnyékával és árnikával a háttérben, ha talál a kertben, de keretnek nem talált, így marad a kõ és a fán. Beszédes, akárkinek akármit is mond.
Hazafelé jövet „lõttem” egy csodás tájat. Nagyon szórtak tegnap és június idusához képest hideg van. A meggyfa tetején póló nélkül fáztam a szélben.
El Nino mi? Igen, csak kicsit másképp. A természet nem csöppet dörgöl oda. Da! Rekordok dõlnek.
A globális „kavarásról” most had ne regéljek. Durvul a helyzet és a kilövési engedélyek ki vannak adva, a becserkészés a legtöbb területen megtörtént. Nem maradtok ki belõle, kár ezen rágódni, aggódni. Én sem fogok, nem is tudok. Vera most kap még egy kis oktatást, hogy kell akkut tölteni, mit, hol talál és legyen készen kis csomag, amit, ha menni kell, akkor csak be a gyerekeket a kocsiba és nyomás! Bár erre nem lesz szükség, de bármi elõferdülhet. És ami elõferdülhet, elõ is ferdül.
Ha alapjaiban mindent megértettetek, nem lesz gond, sem a „lap” mûködésével, sem a közösség (olyan, amilyen) érettségi szintjéhez mért fejlõdésével.
Ha már kinn vagyok, akkor a német nyelvben kell kis gyakorlatot szereznem. Igaz, van benn pályázatom tudományos munkatárs feladatkörre is, de azok a „körök”, munkakörök csodaszámba menõ kategóriák jelen pillanatban és nem hiszem, hogy „külsõ” beavatkozás nélkül bármi is mûködhetne azon a szinten. A jelenlegi kétkezi „melódia” ártalmatlan és a káderlapomon késõbb még jól mutathat és engem minden mulattat, ami idõt múlattat.
Na menek kocsit mosni és nem csak a szavakat f.sni!
Mindenki nyugodjék békében és éljen a háború!
Hozzaszolasok
Oldal: 11 / 11: 1...891011
#101 |
postaimre
- 2014. June 26. 19:58:33
#102 |
mezesmozes
- 2014. June 26. 20:29:41
#103 |
vihar
- 2014. June 27. 08:56:03
#104 |
postaimre
- 2014. June 27. 16:37:57
#105 |
lovagina
- 2014. June 28. 08:14:22
#106 |
postaimre
- 2014. June 28. 18:37:03
#107 |
kukackac
- 2014. June 28. 19:06:57
#108 |
postaimre
- 2014. June 28. 19:16:01
Oldal: 11 / 11: 1...891011
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.