HellĂł Gerry!

LĂŠgszĂ­ves, ha tudod, oszd meg ezt a film ajĂĄnlĂłt ĂŠs cikket a fĂľoldalon. ElĂľre is kĂśszĂśnĂśm."OltĂĄsok, antibiotikumok, nĂŠpessĂŠgcsĂśkkentĂŠsi program". Ez egy videĂł sorozat a YouTube-on, de most nem errĂľl szeretnĂŠk Ă­rni.

Amiért még is megemlítem, az azért van, mert mond valamit a riportban szereplõ doktornõ arról, hogy milyen lelkesen küldik a háborúba és sokszor a halálba fiú gyermekeiket a szülõk, a hazafiasság, a hazaszeretett nevében, hangoztatva, hogy ez a kötelességük a hazájukkal szemben. Pedig ha tudnák, hogy kiknek a kedvéért és érdekében küldik a gyermekeiket háborúba, biztos, hogy nem volnának már olyan lelkesek. Mint az elsõ világháború kezdetén, mikor elkiáltotta magát néhány részeg vagy csak egyszerûen csak nem komplett egyén az utcán: Éljen a háború! Ez a film is egy ilyen emberrõl, családjáról és a frontra küldött fiáról szól. Méghozzá egy világhírû emberrõl és családjáról.

"Édes fiam Jack" Angol életrajzi dráma. Linket nem írok, akit érdekel megnézheti a YouTube-on.

Rudyard Kipling (A dzsungel kĂśnyve) azon nagy tekintĂŠlyĂť alakok egyike, aki aktĂ­van rĂŠszt vesz abban, hogy fiatalembereket toborozzon az elsĂľ vilĂĄghĂĄborĂş idejĂŠn. A sajĂĄt fia, a 17 ĂŠves Jack azonban nem lehet katona, mivel rosszul lĂĄt. Kipling szemĂŠlyesen jĂĄr kĂśzbe az ĂŠrdekĂŠben, Ă­gy Jack mĂŠgis bevonulhat. Az elsĂľ bevetĂŠsen azonban rĂśgtĂśn felkerĂźl az eltĂťntek listĂĄjĂĄra.

A filmnek eléggé mély a mondanivalója. Hogy mennyire elvakult lehet egy apa a hazája iránti elkötelezettségben. Mennyire nem képes átgondolni tetteinek következményeit. A helyzet ugyan az, mint a már ajánlott "Nyugaton a helyzet változatlan" címû film esetén. Itt is vannak lelkesítõ szónokok, akik rábeszélik a fiatalságot, hogy menjenek el a háborúba, mert az olyan hazafias és férfias dolog. Nem a halál az, amitõl félnie kell bárkinek is, hanem az odáig vezetõ úttól, míg megszabadul a szenvedéstõl. És nem biztos, hogy az jár jól, aki csak megsebesül, de élve térhet haza. Mert a lelki fájdalom, amit élete végéig cipelhet, sokkal rosszabb még a halálnál is. Valamelyik nap olvastam, hogy egy bizonyos gén felel azért, mennyire lesz érzelmes, érzelgõs egy ember, aki képes átélni mások fájdalmát is, képes sírni egy érzelmes filmen, könyvön, bármin. Ha jól emlékszem az emberek 20%-a hordozza ezt a gént. A többi 80%-ék nem nagyon hatódik meg mások fájdalmán, szenvedésén, vagyis nem tartozik az érzelgõsök csoportjába. Hogy miért írom ezt? Mert itt a klubtagok között több olyan ember is van, aki talán még életében nem sírt senkiért és semmi miatt, vagyis nem tartozik az érzelgõsök csoportjába. De mi a helyzet, ha a gyermekét veszíti el valaki? Ebben a filmben nem nagyon tudtam azonosulni az író hozzáállásával a fia elvesztésében. Nem tudom, hogy lehet valaki ennyire érzéketlen, annak ellenére, hogy néha azért õ is elsírja magát.
Azt mondjĂĄk, hogy sĂ­rni nem fĂŠrfias dolog.
Pedig ez is egy módja a felgyülemlett feszültségek levezetésének, mint pl: a szex. Kíváncsi volnék, vajon hányan mernék bevallani férfiasan, hogy õk már sírtak valamelyik szerettük elvesztése, vagy egy párkapcsolat megszakadása miatt. Vagy csak egy érzelmes filmen, zenén, könyvön, akármi miatt. Felkészültem rá, hogy megint kapok a pofámra, de nem érdekel. Én ilyen vagyok. Bennem megvan az a gén, ami a 80%-ban állítólag nincs meg. Engem is összetörne lelkileg egy olyan ember elvesztése, akit bár csak a fronton ismertem meg és még csak nem is ismerhettem meg közelebbrõl, de törõdött velem, a bajtársam volt a lövészárokban, a sok szenvedés közepette is és még se segítettem rajta, mikor viszonozhattam volna a törõdését. Ezt a film vége felé látható jelenet miatt írtam, mikor az író és családja egy a frontot megjárt katonát hallgat meg arról, mi történt a fiukkal valójában. Na ennek a katonának nem lettem volna a helyében! Hogy gyáva volt e, mert nem mert elõbújni a lövészárokból golyózápor közepette, hogy segítsen a pár méterre lévõ bajtársán, aki elõtte még segített rajta, döntse el mindenki maga a filmet megnézve. Egyébként egy betonbunkert megrohamozni szembõl, egy gépágyú tûzével szemben szerintem teljesen felesleges hõsködés, emberáldozat. Senki nem úszhatja meg az ilyesmit élve.

A film alatt idõnként bemondják, hogy hány 10 vagy 100 ezer katona esett el egy nap alatt, feleslegesen, 17 és kb 35 év közöttiek. És mindez miért? Nem a hazájukat védték, mert azt csak a határokon belül számít haza védelemnek szerintem. A mi katonáink se a hazát védték, mikor határainkon kívül kényszerültek harcolni, megsebesülni és meghalni. Mi tudjuk már, hogy kik és miért robbantották ki és pénzelték a világháborúkat, sõt az összes eddigi háborút. De vajon mi lett volna, ha ezek a szülõk akik ilyen lelkesen küldték a halálba gyermekeiket is tudták volna, miért, kikért is folyik valójában ez a háború és az ezután következõ háborúk. Biztos, hogy sokaknak van fiú gyerekük a klubtagok közül, vajon õk is ilyen lelkesen küldenék talán egyenest a halál karjaiba gyermekeiket, hazug eszmékért, amik valójában mások érdekeit takarják? Olyanokét, akiket nem érdekel mások élete, csak a haszon. Az emberi élet a legdrágább, hangoztatják folyton, de mi már tudjuk, hogy ez is hazugság. A halálbüntetést is azért tiltották meg, mert kellenek a ragadozók, akik idõnként levadásznak a lakosságból egyet-kettõt, miközben törvénytisztelõ embereket mérgeznek halálra tudatosan a háttérhatalmi elit családok parancsára. Háborúk idején rengeteg embert áldoznak be feleslegesen olyan akciókkal, mint a D nap is volt, például. Egy betonerõdítmény rendszer ellen küldték ott is a sok 10 és száz ezer katonát elpusztulni. Mikor lehet jogosnak nevezni a haza védelmét? Mert azt amit az amerikaiak csinálnak a világban, vagy az izraeliek például, az nem a haza védelme, az erõszakos hódítás, beavatkozás más népek életébe. Szerintem a haza védelme csak a határon belüli védelmet jelenti. Bár a mi esetünk eléggé speciális tekintve, hogy saját elrabolt földjeinkkel vagyunk körbe véve. Tehát, a mi esetünkben a határok eléggé kitolódnak. Már maga a születés is egy harc, hogy erre a világra átléphessünk. Aztán jön néhány tucat kiválasztott család és néphülyítõ médiájukkal, sajtójukkal, propagandájukkal bármire képesek rávenni egész népeket, hogy egymást öljék és egymás ellen háborúzzanak. A nép pedig azt hiszi, hogy ez így helyes, mert a haza, a nemzet ezt követeli tõlük. Pedig az igazság egészen mást takar. Mi is egy nagy vérrontás elõtt állunk éppen, tekintve, hogy egyre mélyebbre nyomnak le külsõ és belsõ ellenségeink, hogy már levegõt is alig kapunk és ha háború lesz, azt megint nem mi akartuk, de megint mi fizetjük meg az árát, az igazi bûnösök, a háttérben lapuló uszítók pedig megint megússzák az egészet mindenféle felelõsségre vonás és büntetés nélkül. Mert õk érinthetetlenek. És így soha semmi nem fog megváltozni. Ha el is tûnnének a történelem színpadáról, újak jönnének helyettük, ez ellen nem sokat lehet tenni. De addig nyugodtan küldhetnek halálba másokat, a saját érdekeik miatt, de a hazaszeretett nevében. Mi tudnánk miért harcolunk, a tét a fennmaradásunk, szabadságunk visszanyerése, de a mi szabadságharcunk is ellenségeinket gazdagítaná és ez ellen tenni nem tudunk semmit. A pénz az õ kezükben van, mint ahogy minden más is. Hogy legyõzhetõ e a sötétség ha nem is örökre, de egy idõre? Nem hiszem! A kettõ nem tudd létezni egymás nélkül. A szúnyogok, kullancsok, zsidók és egyéb vérszívók se véletlenül lettek teremtve. Ha nem lennének, teljesen ellustulnánk, õk a szükséges rossz. Mi már nagyon ellustultunk, annyira, ha elég késõn kapcsoltunk, mi is folyik körülöttünk valójában, hogy az országunk már nem a miénk, hanem az ostoba módon befogadott és állampolgári jogokkal felruházott zsidó-cigány askenázi kazár-sémi-hébereké. A film megér egy megnézést, aki meg nem érti meg mirõl is szól, azt sajnálom. Mert eléggé egyértelmû.

Üdvözlettel
Mormota1968