Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Orbán Viktor bank-kiszorÃtási terve
A kormányfõ gazdaság-átalakÃtó intézkedései egy olyan mûtéthez hasonlÃthatók, ahol finom vágások helyett fûrészelnek, hogy aztán az az operált probléma sorsa másodlagossá váljon, mert a beteg elvérzik mûtét közben.
A hazai tulajdonú bankrendszernek számos elõnye van. A legfontosabb ezek közül az, hogy a hazai pénzállomány felhasználásának jelentõs részérõl itthon döntenek. Nem kell Bécsbe vagy Milánóba utazni, ha egy magyarországi finanszÃrozási kérdésben döntésre van szükség. Többet számÃt az itthoni reputáció, az itthoni kapcsolatok, Ãgy aztán a hazai üzletembereknek is könnyebb dolga van hitelt szerezni. Ez utóbbi pedig az ország egésze számára kulcsfontosságú beruházási kedv egyik elõfeltétele. Az állam oldaláról nézve van még egy, talán az elõzõnél is fontosabb szempont.
A hazai tulajdonú bankokat ugyanis sokkal jobban rá lehet kényszerÃteni a kormány céljainak támogatására, mint a külföldieket.
Ez persze kétélû fegyver, hisz a kormány lépései lehetnek helyesek és helytelenek is, Ãgy aztán a sikeres nyomásgyakorlás nemcsak annak elõnyeit, hanem hátrányait is felnagyÃthatja.
Nem véletlen azonban, hogy az OTP kivételével Közép-Európa valamennyi regionális nagybankja külföldi tulajdonban van. Szemben a populáris tévhittel, nem arról van szó, hogy a korábbi magyar kormányok végtelen korrumpáltságukban, illetve idegenszÃvûségükben egyszerûen elvették az országtól a számára fontos bankokat. Ha Ãgy lenne, akkor mi magyarázná, hogy az ipari privatizációban egyébként sokkal kevésbé lelkes cseh és lengyel kormányok is Ãgy tettek? Arról van szó, hogy ezek a bankok valami olyasmit tudtak a régió országaiba hozni, amire azoknak óriási szüksége volt és amit a hazai tulajdonosok nem voltak képesek nyújtani: devizát, pontosabban devizahitelt.
Mert a devizahitel úgy kellett és úgy kell a vállalati szektornak, mint egy falat kenyér.
Forintért ugyanis nem lehet komoly gépeket venni vagy ha igen, akkor is kell valaki, aki felvállalja az átváltási kockázatot. A magyar (és cseh, és lengyel) állam ilyetén kapacitását a devizatartalék mértéke jelentõsen korlátozza. És akkor még nem is beszéltünk a hozamgörbe hosszának problémájáról. Ez leegyszerûsÃtve annyit jelent, hogy nincs a világon senki, aki általánosan elfogadott becslést tudna adni arról, hogy 15 év múlva mennyi lesz a forint vagy a zlotyi kamata, 2000-ben pedig még 10 éves becslésünk sem volt. Ezzel szemben euróra és dollárra 30 évre vannak általános elfogadott elõrejelzések. Ha mondjuk az Audi egy gyárat hoz Magyarországra, akkor legalább 15 évre tervez, ezért aztán egyszerûen nem is tudna megtérülést számolni forintban.
Mindaddig, amÃg a forint nem válik világszerte elfogadott fizetõeszközzé vagy a magyar jegybank nem halmoz fel a jelenlegi lényegesen nagyobb devizatartalékot, szükség lesz külföldi bankokra. Ha csökken a számuk, akkor csökkennek a beruházás-finanszÃrozási lehetõségeink is. Ez különösen nagy probléma lehet most, amikor éppen történelmi mélyponton járnak a beruházások.
A kormánynak azonban feltett szándéka, hogy csökkenti külföldi tulajdonú bankok számát. A lakossági devizahitelek (ezek gazdasági hatása egyébként közen sem olyan kedvezõ, mint a vállalati devizahiteleké) forintosÃtásának ötlete olyan elképesztõ, hogy minden bizonnyal nem önmagáért, hanem néhány bank kiszorÃtása érdekében született meg.
A kiszorÃtás annyit tesz, hogy a kormány arra játszik, hogy néhány anyabank egyszerûen megunja a sorozatos kiszámÃthatatlan terhek egymásutánját és feladja itteni hÃdfõállásait.
Ez technikailag minden bizonnyal azt jelentené, hogy a jegybank a frissen elkészÃtett bankszanálási törvényt felhasználva átveszi a hazai leánybank irányÃtását, hogy aztán az késõbb valamilyen úton-módon az egyik hazai tulajdonú pénzintézet kezébe kerüljön.
Amint a fentiekbõl látszik, nem egyértelmû, hogy ez a cél annyira üdvös volna, de az eszközzel sokkal nagyobb problémák vannak. A kormány ugyanis mostanra valóban megértette mindenkivel a pénzügyi szektorban, hogy sem megállapodás, sem szokás, sem jog nem érdekli, ha a céljai megvalósÃtásáról van szó. A végtörlesztés, a devizahitel kényszerforintosÃtása vagy a takarékok államosÃtása mind-mind olyan intézkedések, amelyek alapjaiban ássák alá a szerzõdéses jogviszony biztonságát, illetve a magántulajdon szentségét Magyarországon. Pedig ezek a modern gazdaság legalapvetõbb épÃtõkövei.
Aki ezeket meglazÃtja, az alapjaiban ássa alá a hosszú távú beruházási hajlandóságot, a polgárok országba vetett hitét és az ország európai integrációját.
Többször rámutattunk már, hogy a kormányfõ gazdasági és társadalmi vÃziója súlyos önellentmondásokkal terhelt. Ez persze zavaró, de önmagában nem kell, hogy katasztrófát jelentsen: legfeljebb sikertelen lesz a miniszterelnök. Azok eszközök azonban, amelyeket e célok megvalósÃtása érdekében mozgósÃt, kifejezetten romboló hatásúak. Sõt, azzal fenyegetnek, hogy hazánkat a félperifériáról a teljes perifériára számûzik.
A hazai tulajdonú bankrendszernek számos elõnye van. A legfontosabb ezek közül az, hogy a hazai pénzállomány felhasználásának jelentõs részérõl itthon döntenek. Nem kell Bécsbe vagy Milánóba utazni, ha egy magyarországi finanszÃrozási kérdésben döntésre van szükség. Többet számÃt az itthoni reputáció, az itthoni kapcsolatok, Ãgy aztán a hazai üzletembereknek is könnyebb dolga van hitelt szerezni. Ez utóbbi pedig az ország egésze számára kulcsfontosságú beruházási kedv egyik elõfeltétele. Az állam oldaláról nézve van még egy, talán az elõzõnél is fontosabb szempont.
A hazai tulajdonú bankokat ugyanis sokkal jobban rá lehet kényszerÃteni a kormány céljainak támogatására, mint a külföldieket.
Ez persze kétélû fegyver, hisz a kormány lépései lehetnek helyesek és helytelenek is, Ãgy aztán a sikeres nyomásgyakorlás nemcsak annak elõnyeit, hanem hátrányait is felnagyÃthatja.
Nem véletlen azonban, hogy az OTP kivételével Közép-Európa valamennyi regionális nagybankja külföldi tulajdonban van. Szemben a populáris tévhittel, nem arról van szó, hogy a korábbi magyar kormányok végtelen korrumpáltságukban, illetve idegenszÃvûségükben egyszerûen elvették az országtól a számára fontos bankokat. Ha Ãgy lenne, akkor mi magyarázná, hogy az ipari privatizációban egyébként sokkal kevésbé lelkes cseh és lengyel kormányok is Ãgy tettek? Arról van szó, hogy ezek a bankok valami olyasmit tudtak a régió országaiba hozni, amire azoknak óriási szüksége volt és amit a hazai tulajdonosok nem voltak képesek nyújtani: devizát, pontosabban devizahitelt.
Mert a devizahitel úgy kellett és úgy kell a vállalati szektornak, mint egy falat kenyér.
Forintért ugyanis nem lehet komoly gépeket venni vagy ha igen, akkor is kell valaki, aki felvállalja az átváltási kockázatot. A magyar (és cseh, és lengyel) állam ilyetén kapacitását a devizatartalék mértéke jelentõsen korlátozza. És akkor még nem is beszéltünk a hozamgörbe hosszának problémájáról. Ez leegyszerûsÃtve annyit jelent, hogy nincs a világon senki, aki általánosan elfogadott becslést tudna adni arról, hogy 15 év múlva mennyi lesz a forint vagy a zlotyi kamata, 2000-ben pedig még 10 éves becslésünk sem volt. Ezzel szemben euróra és dollárra 30 évre vannak általános elfogadott elõrejelzések. Ha mondjuk az Audi egy gyárat hoz Magyarországra, akkor legalább 15 évre tervez, ezért aztán egyszerûen nem is tudna megtérülést számolni forintban.
Mindaddig, amÃg a forint nem válik világszerte elfogadott fizetõeszközzé vagy a magyar jegybank nem halmoz fel a jelenlegi lényegesen nagyobb devizatartalékot, szükség lesz külföldi bankokra. Ha csökken a számuk, akkor csökkennek a beruházás-finanszÃrozási lehetõségeink is. Ez különösen nagy probléma lehet most, amikor éppen történelmi mélyponton járnak a beruházások.
A kormánynak azonban feltett szándéka, hogy csökkenti külföldi tulajdonú bankok számát. A lakossági devizahitelek (ezek gazdasági hatása egyébként közen sem olyan kedvezõ, mint a vállalati devizahiteleké) forintosÃtásának ötlete olyan elképesztõ, hogy minden bizonnyal nem önmagáért, hanem néhány bank kiszorÃtása érdekében született meg.
A kiszorÃtás annyit tesz, hogy a kormány arra játszik, hogy néhány anyabank egyszerûen megunja a sorozatos kiszámÃthatatlan terhek egymásutánját és feladja itteni hÃdfõállásait.
Ez technikailag minden bizonnyal azt jelentené, hogy a jegybank a frissen elkészÃtett bankszanálási törvényt felhasználva átveszi a hazai leánybank irányÃtását, hogy aztán az késõbb valamilyen úton-módon az egyik hazai tulajdonú pénzintézet kezébe kerüljön.
Amint a fentiekbõl látszik, nem egyértelmû, hogy ez a cél annyira üdvös volna, de az eszközzel sokkal nagyobb problémák vannak. A kormány ugyanis mostanra valóban megértette mindenkivel a pénzügyi szektorban, hogy sem megállapodás, sem szokás, sem jog nem érdekli, ha a céljai megvalósÃtásáról van szó. A végtörlesztés, a devizahitel kényszerforintosÃtása vagy a takarékok államosÃtása mind-mind olyan intézkedések, amelyek alapjaiban ássák alá a szerzõdéses jogviszony biztonságát, illetve a magántulajdon szentségét Magyarországon. Pedig ezek a modern gazdaság legalapvetõbb épÃtõkövei.
Aki ezeket meglazÃtja, az alapjaiban ássa alá a hosszú távú beruházási hajlandóságot, a polgárok országba vetett hitét és az ország európai integrációját.
Többször rámutattunk már, hogy a kormányfõ gazdasági és társadalmi vÃziója súlyos önellentmondásokkal terhelt. Ez persze zavaró, de önmagában nem kell, hogy katasztrófát jelentsen: legfeljebb sikertelen lesz a miniszterelnök. Azok eszközök azonban, amelyeket e célok megvalósÃtása érdekében mozgósÃt, kifejezetten romboló hatásúak. Sõt, azzal fenyegetnek, hogy hazánkat a félperifériáról a teljes perifériára számûzik.
Hozzaszolasok
#1 |
Gutai Zub
- 2014. July 08. 07:28:41
#2 |
Kedvesi
- 2014. July 08. 08:25:30
#3 |
monguzking
- 2014. July 08. 08:36:52
#4 |
GERRY
- 2014. July 08. 10:23:02
#5 |
nyilasfergeteg
- 2014. July 08. 11:48:33
#6 |
kakas
- 2014. July 08. 13:57:10
#7 |
nyilasfergeteg
- 2014. July 08. 14:01:07
#8 |
Sada
- 2014. July 08. 16:49:24
#9 |
Detonator
- 2014. July 09. 14:10:15
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték