Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Mihez kezdene, ha két hétre bezárna minden bolt?
A németek nem csak a vébé megnyerésére esélyesek, de ha becsõdölne a jóléti társadalom, jóllehet, csak õk élnék túl. Egy kalandvágyó újságÃrónõ kipróbálta, hogy van-e élet Európában a fogyasztói társadalmon kÃvül, majd leÃrta tapasztalatait. Greta Taubert Apokalipszis most! cÃmû könyve szépen fogy, mert a válságos idõben is jól teljesÃtõ németek a legrosszabbra is fel akarnak készülni. A szerzõt kérdeztük, hogy lehet-e pénz nélkül élni, és mit tapasztalt a nomád hónapok alatt.
4,9 kiló krumpli és gabona, 5,6 kiló zöldség, 3,6 kiló gyümölcs, 28 liter vÃz, 3 liter tej, 2,1 kiló hús és hal, fél kiló zsiradék. Ennyi kell egy felnõtt embernek – napi 2200 kalóriaval számolva - két hétre, ha beüt a ménkû. Legalábbis a német élelmezési, mezõgazdasági és fogyasztóvédelmi hivatal tartalékkalkulátora szerint. Ebbe elég bepötyögni, hogy hány embernek hány napig kell túlélnie tartalékokból szükséghelyzet esetén, az kidob egy részletes táblázatot, ami kinyomtatva tökéletes bevásárló listaként funkcionál a világ végére.
Greta Taubert alig harmincévesen úgy döntött, hogy kipróbál egy „jóléti diétát”, és két hétig úgy él, mintha csak a készleten kÃvül semmihez nem lehetne hozzájutni. A fent felsorolt táplálékért elment a Netto áruházba (hasonló mint itthon a Penny Market), és bevásárolt. Összesen 50 eurót (kb. 15 ezer forint) adott ki, a felhalmozott élelmiszer – az ásványvÃzen kÃvül - pedig mindössze egy sörösrekesznyi helyet foglal el a kamrájában.
Greta Taubert
Fotó: Greta Taubert
Egy teljes évre kiszállt
De a kéthetes szükségkúra csak a kezdet volt. Egy egész évet szánt arra, hogy kiszálljon a felelõtlen fogyasztói társadalomból, és megnézze, miként lehet lemondani a talmi jólétrõl, amelyben a kényelem a legfõbb úr, és ami az erõforrások teljes kimerÃtésén illetve a természet kizsákmányolásán alapul. Az idén februárban megjelent könyvében Ãrja le tapasztalatait a német újságÃrónõ. Az Apokalypse jetzt! (magyarul Apokalipszis most!) cÃmû könyvnek azóta megjelent a második kiadása, az elsõ hatezer példányt ugyanis elkapkodták.
Ezek szerint a németek – akik világválság ellenére valóban jól teljesÃtenek – fel akarnak készülni a legrosszabbra: ha kifogy a vÃzkészlet, ha nincs élelem, sõt nagyon pénz sem. Kire lehet számÃtani a bajban? Mûködik-e a cserekereskedelem? Milyen élelmet lehet termelni a nagyvárosban saját erõbõl? Meg lehet-e állÃtani a folyamatos konzumálást: vagy tényleg olyan égetõ szükségünk van új cipõre, ruhára, kütyüre?
Zöld kombi Wartburg
Taubert nem sokban különbözik egy mai harmincas magyartól, NDK-sként még megélte, hogy milyen, ha csak egyfajta üdÃtõ kapható, a családi pedig autóért (saját gyártmányú Wartburgért vagy Trabantért) évtizedeket várhatott. Nagyapjának történetesen a berlini fal leomlása elõtti hónapokban utalták ki a zöld kombi Wartburgot, amit húsz évvel azelõtt igényelt. Akkor a kis Greta épp hatéves volt. Az azóta eltelt több mint húsz évben viszont õ is hozzászokott a kapitalizmus kelleméhez: hogy bármikor lemehet a boltba (akár egy új autóért), spájzra pedig semmi szükség, az átalakÃtható gardróbbá, cipõtárolóvá, kütyüraktárrá.
Az igazi nélkülözést legfeljebb nagyszülei élhették meg, de õk falun élnek. Ragaszkodnak a tartalékoláshoz: vannak állataik, a kamra pedig telis-tele tartós csemegékkel. Belõlük ugyanis nem lehet kiirtani a II. világháború emlékeit. Mert mÃg a szétbombázott német városok lakói az éhhalállal szembesültek, vidéken az éhséget még a legnehezebb idõkben sem nagyon ismerték – ezt például nagymamája mesélte neki, aki 1930-ban született egy tÃztagú családban.
De azóta nem voltak Németországban szûkös idõk, a fal leomlása után felnövõ generációk pedig már semmit sem tudnak arról, hogy milyen, ha nem kaphatnak meg bármit – ha van rá pénzük. És a németeknek van. Mégis felütötte a fejét a félelem. Taubert egy érdekes jelenségrõl Ãr, amit hazájában a világválság idején úgy fogalmaztak meg, hogy „válságfélelem”. Egy külön cÃmkét is kaptak, akik ebben szenvednek: a „válsággyerekek” (Krisenkinder), akik jólétbe születtek, jólétben nevelkedtek, de a 2008-as pénzügyi válság, a görög és a spanyol országcsõdök hallatán bepánikoltak. Rájöttek, hogy hiába az a sok pénz a bankban, ha egyszer csak befuccsol rendszer. Mi ilyenkor a teendõ?
Fotó: Greta Taubert
Urbánus Bear Grylls
Kiderült, hogy pénz nélkül az élet fõképp a pénzrõl szól, illletve arról, hogyan lehet helyettesÃteni. Tehát, ha valaki azt gondolná, hogy pénz nélkül lehetne boldogulni: téved. Az viszont szép, és okos feladat, ha megpróbáljuk csökkenteni az igényeket, és más módon is boldogulni. A hvg.hu telefonon érte el az újságÃrónõt, és Taubert elmondta, hogy abban az egy évben minimum 10 ezer eurót (több mint 3 millió forintot) spórolt. Ez idõ alatt lemondott a húsról, nem vásárolt magának új ruhákat. Pedig összesen 20 kilót fogyott (6 kilót a fent emlÃtett jóléti diétával), és az egész ruhatárát át kellett alakÃtania, illetve el kellett cserélnie használhatóbb holmikra. Városlakóként elkezdett zöldséget és gyümölcsöt termeszteni egy olyan közösségi kertben, ami Budapesten a 8. kerületben, vagy a Millenárison is megtalálható. De megtanulta azt is, hogy milyen táplálékhoz jut hozzá az urbánus környezetben, mely útmenti, parkbéli füvek, termések, levelek alkalmasak emberi fogyasztásra. És még guberált is.
A Facebook életmentõ volt
A nyaralása is kijött nullából jött: Barcelonába Lipcsébõl stoppal jutott el, a szállásadói pedig lelkes couchsurferek voltak, olyanok, akik ingyen helyet szorÃtanak az átutazóknak a kanapéjukon, vagy az egyik szabad szobájukban. Ketten indultak útnak, hitelkártya és készpénz nélkül, és bár sokszor kopogott a szemük útitársával, de valahol mindig jutott egy falat.
Az úton átérezték milyen ereje van a közösségnek, megtapasztalták az emberi jóság legszebb formáit: olyan adakozókat például, akik maguk is nélkülöznek. De még a virtuális közösségek is új értelmet kaptak. A Facebook életmentõ volt: ha valamelyik városban elakadtak, egy segélykérõ poszt után rögtön jelentkeztek a megoldást kÃnáló bejegyzések.
A kiugrók, konvenciókat elutasÃtók, és a fogyasztói társadalom partizánjai furcsa szerzetek - tapasztalta meg Taubert. Õt is sokszor ferde szemmel nézték a kÃsérlet során. Volt, hogy kiutasÃtotta egy férfi a tanyájáról, mert pazarláson kapta. A német férfi naponta 3 liter vizet használ csupán ivásra, mosdásra és fõzésre is (az átlagos ember 122 litert fogyaszt naponta). Amikor Taubert tojást akart neki sütni, nem a megfelelõ tepsit használta, amit ezért ki kellett mosni: a rossz döntés után a férfi rögeszmésen reagált.
A stoppolás alatt pedig kénytelen volt azt hazudni a sofõröknek (általában menõ üzletembereknek), hogy még csak egyetemista. Ha elmondta az igazat, hogy harmincéves kenyérkeresõ, akkor elutasÃtón reagáltak: ilyen korban már nem illik kalandozni.
De azok a régi barátok is lekoptak, akikkel homlokegyenest ellenkeznek nézetei a fogyasztásról: „egy olyan baráttal aki egy nemzetközi ruházati üzlet vezetõje, nehéz elfogadtatnom, hogy nem látom értelmét a leárazásoknak, és hogy lépten-nyomon valami új göncöt próbálnak a nyakamba varrni”. Azzal például, hogy ellenállt a csábÃtásnak, 2 ezer eurót spórolt meg, mert a német nõk átlagban több mint 600 ezer forintnak megfelelõ összeget költenek évente ruhákra.
Fotó: Greta Taubert
Szerzett sok új ismeretséget, egy ideig lakókocsiban élt, az ottani kommunához még sokszor ellátogat. A csereberélés, és csináld magad attitûd is megmaradt, ahogy olykor úgy nevezett Urkost, azaz õsi koszt diétát is tart: ilyenkor semmi fõtt ételt nem vesz magához, csak feldolgozás nélküli gyümölcsöt és zöldséget.
De nem él pénz nélkül, szabadúszó újságÃró, aki nem fél kiszállni a mókuskerékbõl. Három napig azért nem válaszolt az e-mailjeimre és a telefonjaimra, mert épp elment egy új téma után kutatni. "Ilyenkor szeretem kikapcsolni a telefont". És hogy megengedheti magának? Az egy év alatt megtudta, hogy egy csomó társadalmi berögzõdéstõl meg lehet szabadulni, errõl a szabadságról pedig nehéz azóta lemondani. "Jelenleg azt próbálom összeegyeztetni, hogy hogyan lehet a pénzt, a szabadságot és az idõt úgy beosztani, hogy mindegyikbõl legyen elég".
Link
4,9 kiló krumpli és gabona, 5,6 kiló zöldség, 3,6 kiló gyümölcs, 28 liter vÃz, 3 liter tej, 2,1 kiló hús és hal, fél kiló zsiradék. Ennyi kell egy felnõtt embernek – napi 2200 kalóriaval számolva - két hétre, ha beüt a ménkû. Legalábbis a német élelmezési, mezõgazdasági és fogyasztóvédelmi hivatal tartalékkalkulátora szerint. Ebbe elég bepötyögni, hogy hány embernek hány napig kell túlélnie tartalékokból szükséghelyzet esetén, az kidob egy részletes táblázatot, ami kinyomtatva tökéletes bevásárló listaként funkcionál a világ végére.
Greta Taubert alig harmincévesen úgy döntött, hogy kipróbál egy „jóléti diétát”, és két hétig úgy él, mintha csak a készleten kÃvül semmihez nem lehetne hozzájutni. A fent felsorolt táplálékért elment a Netto áruházba (hasonló mint itthon a Penny Market), és bevásárolt. Összesen 50 eurót (kb. 15 ezer forint) adott ki, a felhalmozott élelmiszer – az ásványvÃzen kÃvül - pedig mindössze egy sörösrekesznyi helyet foglal el a kamrájában.
Greta Taubert
Fotó: Greta Taubert
Egy teljes évre kiszállt
De a kéthetes szükségkúra csak a kezdet volt. Egy egész évet szánt arra, hogy kiszálljon a felelõtlen fogyasztói társadalomból, és megnézze, miként lehet lemondani a talmi jólétrõl, amelyben a kényelem a legfõbb úr, és ami az erõforrások teljes kimerÃtésén illetve a természet kizsákmányolásán alapul. Az idén februárban megjelent könyvében Ãrja le tapasztalatait a német újságÃrónõ. Az Apokalypse jetzt! (magyarul Apokalipszis most!) cÃmû könyvnek azóta megjelent a második kiadása, az elsõ hatezer példányt ugyanis elkapkodták.
Ezek szerint a németek – akik világválság ellenére valóban jól teljesÃtenek – fel akarnak készülni a legrosszabbra: ha kifogy a vÃzkészlet, ha nincs élelem, sõt nagyon pénz sem. Kire lehet számÃtani a bajban? Mûködik-e a cserekereskedelem? Milyen élelmet lehet termelni a nagyvárosban saját erõbõl? Meg lehet-e állÃtani a folyamatos konzumálást: vagy tényleg olyan égetõ szükségünk van új cipõre, ruhára, kütyüre?
Zöld kombi Wartburg
Taubert nem sokban különbözik egy mai harmincas magyartól, NDK-sként még megélte, hogy milyen, ha csak egyfajta üdÃtõ kapható, a családi pedig autóért (saját gyártmányú Wartburgért vagy Trabantért) évtizedeket várhatott. Nagyapjának történetesen a berlini fal leomlása elõtti hónapokban utalták ki a zöld kombi Wartburgot, amit húsz évvel azelõtt igényelt. Akkor a kis Greta épp hatéves volt. Az azóta eltelt több mint húsz évben viszont õ is hozzászokott a kapitalizmus kelleméhez: hogy bármikor lemehet a boltba (akár egy új autóért), spájzra pedig semmi szükség, az átalakÃtható gardróbbá, cipõtárolóvá, kütyüraktárrá.
Az igazi nélkülözést legfeljebb nagyszülei élhették meg, de õk falun élnek. Ragaszkodnak a tartalékoláshoz: vannak állataik, a kamra pedig telis-tele tartós csemegékkel. Belõlük ugyanis nem lehet kiirtani a II. világháború emlékeit. Mert mÃg a szétbombázott német városok lakói az éhhalállal szembesültek, vidéken az éhséget még a legnehezebb idõkben sem nagyon ismerték – ezt például nagymamája mesélte neki, aki 1930-ban született egy tÃztagú családban.
De azóta nem voltak Németországban szûkös idõk, a fal leomlása után felnövõ generációk pedig már semmit sem tudnak arról, hogy milyen, ha nem kaphatnak meg bármit – ha van rá pénzük. És a németeknek van. Mégis felütötte a fejét a félelem. Taubert egy érdekes jelenségrõl Ãr, amit hazájában a világválság idején úgy fogalmaztak meg, hogy „válságfélelem”. Egy külön cÃmkét is kaptak, akik ebben szenvednek: a „válsággyerekek” (Krisenkinder), akik jólétbe születtek, jólétben nevelkedtek, de a 2008-as pénzügyi válság, a görög és a spanyol országcsõdök hallatán bepánikoltak. Rájöttek, hogy hiába az a sok pénz a bankban, ha egyszer csak befuccsol rendszer. Mi ilyenkor a teendõ?
Fotó: Greta Taubert
Urbánus Bear Grylls
Kiderült, hogy pénz nélkül az élet fõképp a pénzrõl szól, illletve arról, hogyan lehet helyettesÃteni. Tehát, ha valaki azt gondolná, hogy pénz nélkül lehetne boldogulni: téved. Az viszont szép, és okos feladat, ha megpróbáljuk csökkenteni az igényeket, és más módon is boldogulni. A hvg.hu telefonon érte el az újságÃrónõt, és Taubert elmondta, hogy abban az egy évben minimum 10 ezer eurót (több mint 3 millió forintot) spórolt. Ez idõ alatt lemondott a húsról, nem vásárolt magának új ruhákat. Pedig összesen 20 kilót fogyott (6 kilót a fent emlÃtett jóléti diétával), és az egész ruhatárát át kellett alakÃtania, illetve el kellett cserélnie használhatóbb holmikra. Városlakóként elkezdett zöldséget és gyümölcsöt termeszteni egy olyan közösségi kertben, ami Budapesten a 8. kerületben, vagy a Millenárison is megtalálható. De megtanulta azt is, hogy milyen táplálékhoz jut hozzá az urbánus környezetben, mely útmenti, parkbéli füvek, termések, levelek alkalmasak emberi fogyasztásra. És még guberált is.
A Facebook életmentõ volt
A nyaralása is kijött nullából jött: Barcelonába Lipcsébõl stoppal jutott el, a szállásadói pedig lelkes couchsurferek voltak, olyanok, akik ingyen helyet szorÃtanak az átutazóknak a kanapéjukon, vagy az egyik szabad szobájukban. Ketten indultak útnak, hitelkártya és készpénz nélkül, és bár sokszor kopogott a szemük útitársával, de valahol mindig jutott egy falat.
Az úton átérezték milyen ereje van a közösségnek, megtapasztalták az emberi jóság legszebb formáit: olyan adakozókat például, akik maguk is nélkülöznek. De még a virtuális közösségek is új értelmet kaptak. A Facebook életmentõ volt: ha valamelyik városban elakadtak, egy segélykérõ poszt után rögtön jelentkeztek a megoldást kÃnáló bejegyzések.
A kiugrók, konvenciókat elutasÃtók, és a fogyasztói társadalom partizánjai furcsa szerzetek - tapasztalta meg Taubert. Õt is sokszor ferde szemmel nézték a kÃsérlet során. Volt, hogy kiutasÃtotta egy férfi a tanyájáról, mert pazarláson kapta. A német férfi naponta 3 liter vizet használ csupán ivásra, mosdásra és fõzésre is (az átlagos ember 122 litert fogyaszt naponta). Amikor Taubert tojást akart neki sütni, nem a megfelelõ tepsit használta, amit ezért ki kellett mosni: a rossz döntés után a férfi rögeszmésen reagált.
A stoppolás alatt pedig kénytelen volt azt hazudni a sofõröknek (általában menõ üzletembereknek), hogy még csak egyetemista. Ha elmondta az igazat, hogy harmincéves kenyérkeresõ, akkor elutasÃtón reagáltak: ilyen korban már nem illik kalandozni.
De azok a régi barátok is lekoptak, akikkel homlokegyenest ellenkeznek nézetei a fogyasztásról: „egy olyan baráttal aki egy nemzetközi ruházati üzlet vezetõje, nehéz elfogadtatnom, hogy nem látom értelmét a leárazásoknak, és hogy lépten-nyomon valami új göncöt próbálnak a nyakamba varrni”. Azzal például, hogy ellenállt a csábÃtásnak, 2 ezer eurót spórolt meg, mert a német nõk átlagban több mint 600 ezer forintnak megfelelõ összeget költenek évente ruhákra.
Fotó: Greta Taubert
Szerzett sok új ismeretséget, egy ideig lakókocsiban élt, az ottani kommunához még sokszor ellátogat. A csereberélés, és csináld magad attitûd is megmaradt, ahogy olykor úgy nevezett Urkost, azaz õsi koszt diétát is tart: ilyenkor semmi fõtt ételt nem vesz magához, csak feldolgozás nélküli gyümölcsöt és zöldséget.
De nem él pénz nélkül, szabadúszó újságÃró, aki nem fél kiszállni a mókuskerékbõl. Három napig azért nem válaszolt az e-mailjeimre és a telefonjaimra, mert épp elment egy új téma után kutatni. "Ilyenkor szeretem kikapcsolni a telefont". És hogy megengedheti magának? Az egy év alatt megtudta, hogy egy csomó társadalmi berögzõdéstõl meg lehet szabadulni, errõl a szabadságról pedig nehéz azóta lemondani. "Jelenleg azt próbálom összeegyeztetni, hogy hogyan lehet a pénzt, a szabadságot és az idõt úgy beosztani, hogy mindegyikbõl legyen elég".
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Detonator
- 2014. July 11. 21:08:59
#2 |
micro
- 2014. July 12. 04:00:02
#3 |
tiszazugi
- 2014. July 12. 10:00:19
#4 |
tiszazugi
- 2014. July 12. 10:02:14
#5 |
von Dorlatosch
- 2014. July 12. 11:26:01
#6 |
cico
- 2014. July 12. 11:28:29
#7 |
miskolcilaci
- 2014. July 12. 15:49:23
#8 |
kontroll88
- 2014. July 12. 16:26:20
#9 |
mormota1968
- 2014. July 13. 04:44:56
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték