Én nem mehetek el innen


Én nem mehetek el innen soha-sehova,
Nekem nincs Ăştlevelem, nincs gazdag rokonom, nincs pĂŠnzes barĂĄtom,
milliĂł sĂĄrbaragadt paraszt a szomszĂŠdom.
ezeknek sorsa az enyĂŠm, s az is marad ĂśrĂśkre.

Nekem csak tĂŠrkĂŠp a nagyvilĂĄg,
talĂĄn sohase lĂĄtom PĂĄrizst, RĂłmĂĄt,
sohase lĂĄtom AmerikĂĄt, sem a dĂŠltengeri szigeteket;
barnĂĄs folt marad szĂĄmomra a sziklĂĄs spanyol fĂśld,
ĂŠs zĂśld folt marad a szibĂŠriai steppe.

Azt mondta egyszer valaki, Ăşgy mondjĂĄk, egy gĂśrĂśg bĂślcs:
,,adj egy szilĂĄrd pontot ĂŠs kifordĂ­tom sarkaibĂłl a vilĂĄgot."
Én megtaláltam azt a pontot, legalább is önmagam számára.
Ez a fĂśld, amelyen ĂŠlĂźnk:
a sziksĂłs puszta, a ragadĂłs televĂŠny, a szaladĂł homok
ĂŠs a tĂ­zmilliĂł magyar, aki benne ĂŠl.
Hogy szĂŠp e a mi hazĂĄnk, szebb-e, mint mĂĄsokĂŠ,
nem tudom, nem is keresem:
hogy fegyverrel hĂłdĂ­tottuk, vagy munkĂĄval szereztĂźk,
bekĂśltĂśztĂźnk-e, vagy a fĂśldbĂľl nĂľttĂźnk:
mindegy ma mĂĄr - egyek vagyunk vele.
Napunk kĂśzĂśs a tĂśbbiekkel, de a mi csirĂĄinkat is felĂŠbreszti,
a felhĂľk elszĂĄllnak, de esĂľjĂźktĂľl a mi fĂźveink is nĂľnek:
a mĂĄsok szĂŠp ĂŠs gazdag fĂśldjĂŠt ĂŠn hĂĄt nem irigylem.

LĂĄbammal bokĂĄig jĂĄrok a magyar sĂĄrba,
arcomat kicserzi az ĂŠles pusztai szĂŠl,
szemeimet kicsire hĂşzza a kemĂŠny sivatagi napfĂŠny;
gondjaim lehĂşznak a fĂśldre, vĂĄgyaim fĂślemelnek a felhĂľk fĂślĂŠ,
nincsen mĂĄs szĂĄmomra, mint emĂŠsztĂľ tĂśprengĂŠs, forrĂł vĂĄgyak ĂŠs kemĂŠny akarat:
ide kell hoznunk a nagyvilĂĄgot,
ide kell hoznunk mindent, ami szĂŠp, ami jĂł, ami nemes ĂŠs amit ĂŠrdemes.

Veres PĂŠter
(1939. mĂĄjus)