Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Egy szélsõjobboldali hobbi-rapper lehet Ausztria új kancellárja
Labancok ezen a szinten állnak. Az ottani jóbik liberálbuzi "keresztény" bohócai..., de a népnek kell a cirkusz. Szereti a szép nõket, Paolo Coelhot és a szerbeket. Õ lehet Ausztria új kancellárja: a szélsõjobboldali Heinz-Christian Strache hónapok óta toronymagasan vezeti az osztrák népszerûségi listákat. De ki is õ valójában?
Féljünk tõle vagy nevessünk rajta?
„Nem az a célom, hogy tehetséges rapper legyek” – mondja Heinz-Christian Strache, azaz HC Strache a Der Standard bécsi napilapnak nyilatkozva. Hiába szokott a politikus rappelni, neki ezúttal tényleg sokkal nagyobb célja van: Ausztria történelmének elsõ szélsõjobboldali kancellárja akar lenni. A fiatalkorában náci legényegyletek köreiben is megfordult politikus azonban már nem öreguras náci szövegekkel, hanem áramvonalas kampányban mondja el céljait.
2010 óta hagyománnyá vált, hogy az Osztrák Szabadság Párt, az FPÖ vezére mikrofon elé áll, és elrappeli pártja lózungjait. 2010-ben azt üzente a bécsieknek, hogy álljanak ki „a bécsi vér” mellett, és a multikultit meg a szocdemeket küldte el melegebb éghajlatra, rÃmekbe szedve. Aztán újabb rapszámok következtek: az egyik Brüsszel ellen Ãródott, és „keresztény Nyugatot” szorgalmazott, a másik azt üzente, hogy „állj fel, ha HC-vel vagy”, a legújabban pedig a második világháború utáni elsõ kancellár, Leopold Filg társaságában énekel „közösen”.
HC Strache számai a bécsi és más osztrák városok diszkóiban is óriási slágerek lettek; a nõi nemet közismerten kedvelõ pártelnök mosolyogva turnézza végig választási kampányok idején a diszkókat, ahol igazi popsztárként fogadják õt a fiatalok. Nem véletlen, hogy az FPÖ a fiatalok között évek óta a legnépszerûbb párt. Az FPÖ-rendezvények egyre inkább egy B-kategóriás slágerénekes fellépéseire emlékeztetnek: diszkófüst, izompóló, felzselézett haj. Strache elõszeretettel szignózza tinédzserlányok melleit, és minden csinos hódolója számára van pár félreérthetetlen ajánlata, bókja. Egy biztos: Strache egyértelmûen a nõi nemet kedveli, és a Haider alatt megerõsödött, fõleg jóképû férfiakból álló FPÖ-s pártelitet – akiket csak „Haider fiúcskáinak” neveztek a bécsi közéletben – sikeresen szorÃtotta ki.
Heinz-Christian Strache Forrás: AFP / Dieter Nagl
Nem egy új Jörg Haider
Strache azonban nem csak szexuális orientációját tekintve különbözik a 2008-ban elhunyt Jörg Haidertõl. MÃg Haider egy többdiplomás, több nyelven beszélõ, kiváló szónok volt, aki ugyanúgy otthon volt a jog, mint a politikai filozófia világában, és aki egyetemi karriert hagyott ott a politika kedvéért, addig a fogtechnikus végzettségû Strache nem éppen magasröptû gondolatairól ismert. Amikor idén megkérdezték, hogy szeret-e olvasni, egyértelmû igennel válaszolt, és elmondta, hogy fõleg Paolo Coelho Az alkÃmista cÃmû könyvét kedveli nagyon, mert „érdekli a kvantumfizika”. A dolgot még kÃnosabbá tette, hogy Strache tavaly is Coelho ezen könyvét nevezte meg, mint amit éppen olvas.
Strache politikai nézetei is jelentõsen eltérnek Haideréitõl. Az Osztrák Szabadságpártot, amely a nyolcvanas évekig a rendszeren kÃvül rekedt liberálisok és nácik sajátos érdekvédelmi szervezete volt, Haider rázta fel tetszhalott állapotából, fõleg a náci nosztalgiát és a liberális polgárságot kiszolgálva. Egyszerre tett dicsérõ kijelentéseket a hitleri Harmadik Birodalomról és szorgalmazott liberális gazdaságpolitikát: kevesebb adót, több privatizációt, kisebb államot. 1999-ben ezzel az eleggyel szerezte meg a második helyet, de a nemzetközi tiltakozás hatására nem vállalta a kancellári tisztséget, amit átengedett a konzervatÃv, néppárti Wolfgang Schüsselnek. (Az akkori szankciók idején egyedül Budapest és München állt ki Bécs mellett, amire az osztrák jobboldal a mai napig hálásan emlékezik.) A Schüssel vezette jobboldali kormány sok mindent megvalósÃtott Haider neoliberális követeléseibõl, de az FPÖ teljesen ráment a kormányzati felelõsségre. A párt kettészakadt, a magyar kisgazdákat megszégyenÃtõ önmarcangolásba bonyolódott (volt olyan, hogy a pártnak egyszerre három elnöke is akadt), a legtöbb akkori politikusa ellen pedig még ma is büntetõeljárások folynak.
Ebbõl a káoszból nõtt ki a bécsi szervezet favoritja, az addig teljességgel ismeretlen Heinz-Christian Strache, akit érdekes módon Haiderrel szemben a párt legkeményebb náci vonulata emelt a pártelnöki székbe. Strache azonban szembefordult a haideri örökséggel, ám utóbb a párton belüli nácikkal is. A nácikat idõvel kiszorÃtotta, nem tûrte meg az antiszemitizmust, a zsidók helyett a muzulmánok ellen kezdett el heccelni, és teljességgel kidobta a párt addigi liberális gazdaságpolitikáját. Ma már a Strache-féle FPÖ ezért a szociális jóléti államiság legnagyobb védelmezõje; a munkásság többsége Strachét választja. Strache pedig már nem Adolf Hitler szociálpolitikáját dicséri – mint egykoron Jörg Haider –, hanem Bruno Kreisky, a legendás, amúgy zsidó származasú szocdem kancellár utódjának tartja magát.
Heinz-Christian Strache Forrás: AFP / Alexander Klein
Szerbek jöhetnek!
Strache szerint az FPÖ az igazi szociáldemokrata párt, amely megvédi a kisembert a csúnya kapitalizmussal és a még csúnyább globalizmussal szemben. A párt persze nem dobta ki egészen idegellenességét sem. Csak a gyûlölet iránya változott meg. Haider még rendszeresen szólogatott be a zsidóknak: a bécsi zsidó hitközség egykori elnöke, Ariel Muzicanttal kapcsolatban például mindig elsütötte kedvenc szóviccét, miszerint „hogy lehet valaki Ariel névvel ilyen mocskos?” Strache már viszont megbarátkozott a zsidókkal, sõt, 2009-ben egy ún. Jeruzsálemi Nyilatkozatot adott ki, amelyben az FPÖ – több más nyugat-európai szélsõjobboldali párt mellett – hitet tett Izrael és az „iszlám által fenyegetett keresztény-zsidó kultúrkör” mellett. Persze Haidernek is voltak zsidó származású hÃvei, Strachénél a cionizmus és az iszlámellenesség vált a fõcsapássá. „Iszlám helyett haza”, „müezzin helyett Stephansdom”, „Isztambul helyett Bécs”, „Keresztény kezekbe a Nyugatot”: ilyen és hasonló jelszavak olvashatóak a párt plakátjain.
Strache a nagy iszlámellenességben például a bécsi szerbekben is szövetségest lát. Az FPÖ sikeresen zsebeli be ezért a nagyszámú ausztriai szerbség szavazatait is, a politikus majd minden beszédét azzal kezdi, hogy „Kosova je Srbija”, azaz „Koszovó Szerbia”, és rendszeresen vendégeskedik Belgrádban. Szerinte ugyanis a szerbeket meg kell erõsÃteni, mert õk a keresztény Nyugat védelemzõi a muzulmán albánokkal vagy a szintén muzulmán bosnyákokkal szemben. Strache egyik jó barátja a szilikon melleirõl és szerb sovinizmusáról ismert belgrádi énekesnõ, Ceca Ra¾natoviæ (a háborús bûnösként körözött, 2000-ben merénylõk által agyonlõtt ®eljko Ra¾natoviæ, ismertebb nevén Arkan felesége), aki többször is fellépett Ausztriában. Horvátok, bosnyákok életveszélyesen meg is fenyegették tavaly Strachét, amikor a politikus a Facebook-oldalán közös képet posztolt a horvát- és bosnyákgyûlölõ Cecával. Haidernek ilyesmi sohasem jutott volna eszébe, õ éppen a muzulmánokkal szeretett haverkodni. Ismert, hogy személyes jó barátja volt a Kadhafi-családnak – a meggyilkolt lÃbiai diktátor jelentõs összegekkel támogatta karintiai választási kampányait –, és Haider többször is tett szimpátialátogatást Szaddam Husszeinnél. A szerb-horvát-viszályban pedig egyértelmûen utóbbiak pártját fogta, már csak azért is, mert Tudjman elnök idejében Zágráb készséggel segÃtett a karintiai tartományi bank (Hypo Adria) pénzmosási ügyleteiben.
Strache tehát nem Haider. KiszorÃtotta a párton belüli meleglobbit, félretolta a régi nácikat, a zsidók helyett a muzulmánokat tette meg fõ ellenséggé, és közben liberálisból hardcore szocdem párttá változtatta az FPÖ-t.
A kicsike nagykoalÃció vége
Haider csúcspontján, 1999-ben huszonhét százalékot szerzett, de még az is csak a második helyhez volt elegendõ. Jó tÃz évvel késõbb HC Strache a harminc százalékos álomhatárt is túllépte a felmérésekben, maga mögé utasÃtva a kicsikére olvadt „nagykoalÃció” két pártját, a szocdemeket és a konzervatÃvokat egyaránt.
Az osztrák nagykoalÃció, amely az osztrák sikertörténet egyik kulcsa, kezd kifulladni. Hiába Ausztria Európa egyik legfejlettebb országa, hiába tudta az ország a jóléti állam számos vÃvmányát mindeddig átmenteni – nem véletlen, hogy Ausztria ma már életszÃnvonalban veri a nagy testvér németeket, Bécs pedig minden felmérés szerint Európa legélhetõbb városa –, sokan unják a nagykoalÃciót, amely szinte megszakÃtás nélkül több mint félévszázada uralja az országot. A városi liberális értelmiség a balos Zöldekhez és a tavaly alakult, jobboldali liberális NEOS párthoz menekül, a kispolgárok, a munkások, a nyugdÃjasok és a jövõtlen fiatalok pedig az FPÖ-höz.
Heinz-Christian Strache Forrás: AFP / Dieter Nagl
HC Strachet a bécsi diszkókban egy jó ideje „Ausztria új kancellárjaként” mutatják be. A helyzet azért irreális és paradox, mert az FPÖ történelme során soha nem volt olyan népszerû, mint most – de sohasem volt annyira rossz csapata sem, mint most. Strachének gyakorlatilag az is nehezére esik, hogy politikusai közül egy-két olyant megnevezzen, aki miniszter lehetne egy FPÖ-s kormányban. A Coelhot olvasó, Cecát kedvelõ, tinédzserlányokkal fényképezkedõ, örökké mosolygó, örökké jókedvû, szexista és macsó Strache vicces szimbóluma a kispolgári, kedélyes Ausztriának – de kancellárként valahogy elképzelhetetlen. Haider pártja két évig se bÃrta kormányon, s az akkori FPÖ felmorzsolódott, Strache vélhetõen már pár hónap után kidõlne. Talán éppen ezért mégiscsak inkább a rapper-karrierjét kellene épÃtenie, mert azt még baloldali szakértõk is elismerik, hogy rappernek nem is olyan rossz.
Link
Féljünk tõle vagy nevessünk rajta?
„Nem az a célom, hogy tehetséges rapper legyek” – mondja Heinz-Christian Strache, azaz HC Strache a Der Standard bécsi napilapnak nyilatkozva. Hiába szokott a politikus rappelni, neki ezúttal tényleg sokkal nagyobb célja van: Ausztria történelmének elsõ szélsõjobboldali kancellárja akar lenni. A fiatalkorában náci legényegyletek köreiben is megfordult politikus azonban már nem öreguras náci szövegekkel, hanem áramvonalas kampányban mondja el céljait.
2010 óta hagyománnyá vált, hogy az Osztrák Szabadság Párt, az FPÖ vezére mikrofon elé áll, és elrappeli pártja lózungjait. 2010-ben azt üzente a bécsieknek, hogy álljanak ki „a bécsi vér” mellett, és a multikultit meg a szocdemeket küldte el melegebb éghajlatra, rÃmekbe szedve. Aztán újabb rapszámok következtek: az egyik Brüsszel ellen Ãródott, és „keresztény Nyugatot” szorgalmazott, a másik azt üzente, hogy „állj fel, ha HC-vel vagy”, a legújabban pedig a második világháború utáni elsõ kancellár, Leopold Filg társaságában énekel „közösen”.
HC Strache számai a bécsi és más osztrák városok diszkóiban is óriási slágerek lettek; a nõi nemet közismerten kedvelõ pártelnök mosolyogva turnézza végig választási kampányok idején a diszkókat, ahol igazi popsztárként fogadják õt a fiatalok. Nem véletlen, hogy az FPÖ a fiatalok között évek óta a legnépszerûbb párt. Az FPÖ-rendezvények egyre inkább egy B-kategóriás slágerénekes fellépéseire emlékeztetnek: diszkófüst, izompóló, felzselézett haj. Strache elõszeretettel szignózza tinédzserlányok melleit, és minden csinos hódolója számára van pár félreérthetetlen ajánlata, bókja. Egy biztos: Strache egyértelmûen a nõi nemet kedveli, és a Haider alatt megerõsödött, fõleg jóképû férfiakból álló FPÖ-s pártelitet – akiket csak „Haider fiúcskáinak” neveztek a bécsi közéletben – sikeresen szorÃtotta ki.
Heinz-Christian Strache Forrás: AFP / Dieter Nagl
Nem egy új Jörg Haider
Strache azonban nem csak szexuális orientációját tekintve különbözik a 2008-ban elhunyt Jörg Haidertõl. MÃg Haider egy többdiplomás, több nyelven beszélõ, kiváló szónok volt, aki ugyanúgy otthon volt a jog, mint a politikai filozófia világában, és aki egyetemi karriert hagyott ott a politika kedvéért, addig a fogtechnikus végzettségû Strache nem éppen magasröptû gondolatairól ismert. Amikor idén megkérdezték, hogy szeret-e olvasni, egyértelmû igennel válaszolt, és elmondta, hogy fõleg Paolo Coelho Az alkÃmista cÃmû könyvét kedveli nagyon, mert „érdekli a kvantumfizika”. A dolgot még kÃnosabbá tette, hogy Strache tavaly is Coelho ezen könyvét nevezte meg, mint amit éppen olvas.
Strache politikai nézetei is jelentõsen eltérnek Haideréitõl. Az Osztrák Szabadságpártot, amely a nyolcvanas évekig a rendszeren kÃvül rekedt liberálisok és nácik sajátos érdekvédelmi szervezete volt, Haider rázta fel tetszhalott állapotából, fõleg a náci nosztalgiát és a liberális polgárságot kiszolgálva. Egyszerre tett dicsérõ kijelentéseket a hitleri Harmadik Birodalomról és szorgalmazott liberális gazdaságpolitikát: kevesebb adót, több privatizációt, kisebb államot. 1999-ben ezzel az eleggyel szerezte meg a második helyet, de a nemzetközi tiltakozás hatására nem vállalta a kancellári tisztséget, amit átengedett a konzervatÃv, néppárti Wolfgang Schüsselnek. (Az akkori szankciók idején egyedül Budapest és München állt ki Bécs mellett, amire az osztrák jobboldal a mai napig hálásan emlékezik.) A Schüssel vezette jobboldali kormány sok mindent megvalósÃtott Haider neoliberális követeléseibõl, de az FPÖ teljesen ráment a kormányzati felelõsségre. A párt kettészakadt, a magyar kisgazdákat megszégyenÃtõ önmarcangolásba bonyolódott (volt olyan, hogy a pártnak egyszerre három elnöke is akadt), a legtöbb akkori politikusa ellen pedig még ma is büntetõeljárások folynak.
Ebbõl a káoszból nõtt ki a bécsi szervezet favoritja, az addig teljességgel ismeretlen Heinz-Christian Strache, akit érdekes módon Haiderrel szemben a párt legkeményebb náci vonulata emelt a pártelnöki székbe. Strache azonban szembefordult a haideri örökséggel, ám utóbb a párton belüli nácikkal is. A nácikat idõvel kiszorÃtotta, nem tûrte meg az antiszemitizmust, a zsidók helyett a muzulmánok ellen kezdett el heccelni, és teljességgel kidobta a párt addigi liberális gazdaságpolitikáját. Ma már a Strache-féle FPÖ ezért a szociális jóléti államiság legnagyobb védelmezõje; a munkásság többsége Strachét választja. Strache pedig már nem Adolf Hitler szociálpolitikáját dicséri – mint egykoron Jörg Haider –, hanem Bruno Kreisky, a legendás, amúgy zsidó származasú szocdem kancellár utódjának tartja magát.
Heinz-Christian Strache Forrás: AFP / Alexander Klein
Szerbek jöhetnek!
Strache szerint az FPÖ az igazi szociáldemokrata párt, amely megvédi a kisembert a csúnya kapitalizmussal és a még csúnyább globalizmussal szemben. A párt persze nem dobta ki egészen idegellenességét sem. Csak a gyûlölet iránya változott meg. Haider még rendszeresen szólogatott be a zsidóknak: a bécsi zsidó hitközség egykori elnöke, Ariel Muzicanttal kapcsolatban például mindig elsütötte kedvenc szóviccét, miszerint „hogy lehet valaki Ariel névvel ilyen mocskos?” Strache már viszont megbarátkozott a zsidókkal, sõt, 2009-ben egy ún. Jeruzsálemi Nyilatkozatot adott ki, amelyben az FPÖ – több más nyugat-európai szélsõjobboldali párt mellett – hitet tett Izrael és az „iszlám által fenyegetett keresztény-zsidó kultúrkör” mellett. Persze Haidernek is voltak zsidó származású hÃvei, Strachénél a cionizmus és az iszlámellenesség vált a fõcsapássá. „Iszlám helyett haza”, „müezzin helyett Stephansdom”, „Isztambul helyett Bécs”, „Keresztény kezekbe a Nyugatot”: ilyen és hasonló jelszavak olvashatóak a párt plakátjain.
Strache a nagy iszlámellenességben például a bécsi szerbekben is szövetségest lát. Az FPÖ sikeresen zsebeli be ezért a nagyszámú ausztriai szerbség szavazatait is, a politikus majd minden beszédét azzal kezdi, hogy „Kosova je Srbija”, azaz „Koszovó Szerbia”, és rendszeresen vendégeskedik Belgrádban. Szerinte ugyanis a szerbeket meg kell erõsÃteni, mert õk a keresztény Nyugat védelemzõi a muzulmán albánokkal vagy a szintén muzulmán bosnyákokkal szemben. Strache egyik jó barátja a szilikon melleirõl és szerb sovinizmusáról ismert belgrádi énekesnõ, Ceca Ra¾natoviæ (a háborús bûnösként körözött, 2000-ben merénylõk által agyonlõtt ®eljko Ra¾natoviæ, ismertebb nevén Arkan felesége), aki többször is fellépett Ausztriában. Horvátok, bosnyákok életveszélyesen meg is fenyegették tavaly Strachét, amikor a politikus a Facebook-oldalán közös képet posztolt a horvát- és bosnyákgyûlölõ Cecával. Haidernek ilyesmi sohasem jutott volna eszébe, õ éppen a muzulmánokkal szeretett haverkodni. Ismert, hogy személyes jó barátja volt a Kadhafi-családnak – a meggyilkolt lÃbiai diktátor jelentõs összegekkel támogatta karintiai választási kampányait –, és Haider többször is tett szimpátialátogatást Szaddam Husszeinnél. A szerb-horvát-viszályban pedig egyértelmûen utóbbiak pártját fogta, már csak azért is, mert Tudjman elnök idejében Zágráb készséggel segÃtett a karintiai tartományi bank (Hypo Adria) pénzmosási ügyleteiben.
Strache tehát nem Haider. KiszorÃtotta a párton belüli meleglobbit, félretolta a régi nácikat, a zsidók helyett a muzulmánokat tette meg fõ ellenséggé, és közben liberálisból hardcore szocdem párttá változtatta az FPÖ-t.
A kicsike nagykoalÃció vége
Haider csúcspontján, 1999-ben huszonhét százalékot szerzett, de még az is csak a második helyhez volt elegendõ. Jó tÃz évvel késõbb HC Strache a harminc százalékos álomhatárt is túllépte a felmérésekben, maga mögé utasÃtva a kicsikére olvadt „nagykoalÃció” két pártját, a szocdemeket és a konzervatÃvokat egyaránt.
Az osztrák nagykoalÃció, amely az osztrák sikertörténet egyik kulcsa, kezd kifulladni. Hiába Ausztria Európa egyik legfejlettebb országa, hiába tudta az ország a jóléti állam számos vÃvmányát mindeddig átmenteni – nem véletlen, hogy Ausztria ma már életszÃnvonalban veri a nagy testvér németeket, Bécs pedig minden felmérés szerint Európa legélhetõbb városa –, sokan unják a nagykoalÃciót, amely szinte megszakÃtás nélkül több mint félévszázada uralja az országot. A városi liberális értelmiség a balos Zöldekhez és a tavaly alakult, jobboldali liberális NEOS párthoz menekül, a kispolgárok, a munkások, a nyugdÃjasok és a jövõtlen fiatalok pedig az FPÖ-höz.
Heinz-Christian Strache Forrás: AFP / Dieter Nagl
HC Strachet a bécsi diszkókban egy jó ideje „Ausztria új kancellárjaként” mutatják be. A helyzet azért irreális és paradox, mert az FPÖ történelme során soha nem volt olyan népszerû, mint most – de sohasem volt annyira rossz csapata sem, mint most. Strachének gyakorlatilag az is nehezére esik, hogy politikusai közül egy-két olyant megnevezzen, aki miniszter lehetne egy FPÖ-s kormányban. A Coelhot olvasó, Cecát kedvelõ, tinédzserlányokkal fényképezkedõ, örökké mosolygó, örökké jókedvû, szexista és macsó Strache vicces szimbóluma a kispolgári, kedélyes Ausztriának – de kancellárként valahogy elképzelhetetlen. Haider pártja két évig se bÃrta kormányon, s az akkori FPÖ felmorzsolódott, Strache vélhetõen már pár hónap után kidõlne. Talán éppen ezért mégiscsak inkább a rapper-karrierjét kellene épÃtenie, mert azt még baloldali szakértõk is elismerik, hogy rappernek nem is olyan rossz.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Vizilo
- 2014. July 31. 10:39:12
#2 |
nyilasfergeteg
- 2014. July 31. 11:46:20
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték