Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Huszár Károly: Zsidóméreg
Megjelent: 1903.A TALMUD NÉPIES ISMERTETÉSE
Lásson, a kinek szeme van!
Jelige: «A keresztények védelme nem zsidóhecc!»
Van-e szemed, édes magyarom?
Élsz-e még, vagy csak alszol?…
Nem látod-e szerencsétlen véreid szomorú pusztulását? Nem siratja-e lelked keresztény testvéreid tömeges vesztét? Nem érzed-e tagjaidban a járványos népbetegséget, a szegények nyavalyáját, a nyomort, az ínséget? Nem hallod-e a tompa kalapácsütéseket, melyekkel koporsódat készítik?…
Ha Te nem is vagy még a nyomorodás útján, lehetetlen, hogy ne érezzed a nemzet sajgó sebeinek kínos fájdalmát! Ha nem sárból való a szíved, ha nem békavér kereng ereidben, — lehetetlen, hogy keserû könnyeket ne facsarjon a szemedbe a részvét fájó érzete. Mert ha emberi lélek lakozik kebledben, neked is érezned kell a milliók közös baját, népünk siralmas pusztulását.
Lehet, ma még szótlanul és tétlenül nézed testvéreid vergõdését az élet küzdelmeiben, hisz te még nem vagy a veszedelem torkában, a pusztulás örvényében!…
A többiek bajához pedig semmi közöd!
Nem oda Buda! Ma nekem, holnap neked. A szerencse senki fiának sincs az ingéhez varrva. Ki biztosit arról, hogy az a bölcsõben szendergõ, gyámoltalan kisded, avagy gonddal nevelt gyermeked is olyan boldog leszen, mint Te? Melyik füled mögé van az fölírva, jó ember?
Az azonban könnyen megeshetik, hogy mire az élet alkonyára érsz, mire õszbe borul fejed, már Te is robotoló rabszolgája leszesz azon élõsködõknek, kik jármot raknak a hiszékeny nép nyakára, kik anyagilag, testileg és lelkileg tönkresilányították nemzetünket.
Halálos ágyad körül talán már nem ivadékaid fognak siratni, hanem lelketlen uzsorásaid tolonganak majd dobra került portádon, hogy az utolsó penészes szalmazsákot is kihúzzák összeaszott tetemed alól.
De mit beszélek rólad?
Nem egy emberrõl van itt szó! Nemcsak a te sorsodról! Nemcsak a te gyermekeid és unokáid jövõjérõl.
Milliók boldogsága, jóléte és megélhetése forog kockán.
Egy nemzet, a magyar nép kér éltet, vagy halált.
A szántóvetõ paraszt nyomorogva jajgat, — verejtékezve, sírva szántja a rögöt. Az iparos éhezik erõt emésztõ munkája mellett, vagy nem talál becsületes dolgot munkás két kezének. A falvak és a városok szegény munkásnépének valóságos ebsorsa van. Kétségbeesésük az erkölcstelenség, a bûn, a világbolondító szocializmus karjaiba kergeti a nép fiait.
S míg a népnek már a csontja is ropog a közmegterheltetés prése alatt, mikor már az egész nemzet szemlátomást süllyed a végromlás posványába, akkor idegen pénzcsiszárok meghíznak zsírunkon, vagyonosodnak olyan rohamosan, a milyen rohamosan tisztességes úton nem is lehetséges.
Míg a kisemberek állami dobszó mellett sírva vonulnak ki családi tûzhelyeikrõl, apáik otthonából, — addig holmi piócák vigyorogva számlálgatják csalárd utón összeharácsolt millióikat. A nép romba dõlt kunyhói körül vígan kerengenék az idegen földrõl beözönlött kazárok, mint a sivatagban az elhullott állatok dögteste fölött az éhes keselyük.
Ez a borzalmas leírás nem torzképe, nem sötétített rajza az életnek! Ez nem tintafröccs! Ez nem agyrém!… Se nem falra festett ördög! Ez maga az élet! Ez maga az eleven valóság.
A ki tamáskodik, tegye a szívére a kezét! A ki kételkedik, nyissa ki szemét! A ki nyitott szemmel sem lát, hívja haza az eszét.
S a ki még így sem hiszi szavamat, az idézze meg tanuknak azon százezreket (!!!), kik a pusztulás elõl évenkint idegenbe, Amerikába vándorolnak, mint a süllyedõ hajóról a menekülõ patkányok.
Százezer kivándorló évenkint!…
Sajó s Mohács mellett nem veszett el ennyi! Ha ez így megy tovább, elõbb-utóbb elvérzünk!…
Ezt elhallgatni, e fölött szemet hunyni Isten és a haza ellen való vétek. Kinek érzõ lelke van, nem nézheti e veszedelmet ölbe rakott kézzel. Minden becsületes emberbõl, akaratlanul is, elõtör a segítségért kiáltó szó:
«Meg kell menteni, a mit még meg lehet!
Ütött már a tizenkettedik óra is.»
Mi váltig fújjuk a riadót. A nép egy része azonban még mindig alszik, vagy legalább is a fülén fekszik. Nem hallja, vagy nem akarja hallani ébresztõ szavunkat.
Ha a nép lomha-gyáván, védekezés nélkül nézi pusztulását, — akkor jó éjszakát a magyarnak! Akkor unokáink nem áldó imádság mellett fogják elmondani sírhalmaink fölött neveinket!
Nem imádkozni fognak kesergõ gyermekeink korhadó keresztünknél, hanem még az emlékezetünket is megátkozzák, a miért ellenállás nélkül adtuk föl jogainkat, hazánkat, hitünket, testünket, lelkünket, édes mindenünket!
Unokái szörnyû átkát ki vonja fejére? Ki az, a ki tétlenül tudja végignézni véreinek kifosztását? Magyarnak meri az magát nevezni, a ki a magyar népet, a nemzetnek gerincét magára hagyja idegen élõsködõkkel való élet-halál harcában?
Öngyilkos akar lenni a magyar nemzet?
Nem!… Ez gondolatnak is borzasztó!… Saját sírját csak nem ássa e nemzet?…
*
Ébredj föl te álmos magyar nép! Kelj föl a föld porából, te dicsõ õsök hervadó utóda!
A tunyaságtól elpetyhüdött tagjaid ma még talán megmenthetnek. Holnap talán már kihûlnek karjaid, megüvegesednek szemeid!… Holnapután pedig talán már a föld sebe is beheged a koporsód fölött.
Hanyatló hazám pusztuló nemzete, te sírod szélén tántorgó veszendõ nép, nyisd föl álmos pilláidat!…
Tekints szét magad körül!
A TALMUD.
1. A zsidóság átka.
Fölfeszített Megváltónknak kiontott vére gyilkosai lelkéhez tapadt. Örök átok szállt mindazokra, kik halálra üldözték az Isten fiát. Kain sorsára jutott az egész zsidóság. Földönfutóvá, hontalanná lett Izrael népe. Szörnyû bûnök kínos furdalással marcangolja lelkiismeretüket. Nyughatatlan vérük megállapodás nélkül ûzi, kergeti, hajszolja õket idõtlen idõkig…
2. Az örök bolygó zsidó.
A próféták jóslatai beteljesedtek. Jeruzsálem porba omlott. Kõ kövön nem maradt.
Az örök Igazság sújtó keze szétszórta a zsidókat, mint a termését tisztító földmívelõ a mihaszna gazt. A nép, mely a Messiást megtagadta, nem az Isten népe többé, hanem a világ megvetettje, a nemzetek sötét árnyéka, az emberiség kóválygó réme.
Azóta mint valami elátkozott lélek bujdosik és bujkál a zsidóság a népek között. Oltár nélkül, haza nélkül, király nélkül és áldozat nélkül bolyonganak a világon. Ez az õ átkuk.
3. A talmud keletkezése.
Mikor szétfoszlott a zsidóság a világ minden tája felé, vérfagyasztó rémület fogta el Ábrahám népét. Véneik és a farizeusok azt vélték, hogy a zsidóság lelke most már átformálódik, átalakul, átváltozik. Azt hitték, hogy alkalmazkodni fog a zsidóság azon nemzetek törvényeihez, melyek közé be lesz ékelve. Féltek a nép vénei, hogy becsületes keresztény környezetben megtagadja zsidó múltját, megtisztítja jellemét, lemossa lelkérõl fajának kiállhatatlan természetét.
Ettõl való rettegésükben elhatározták a zsidó tudósok, az, úgynevezett herodiánusok, hogy a szétömlõ zsidó nemzet lelkét, hitét, tudományát, szokásait, erkölcseit, törvényeit, élelmességét, adomáit, csalafintaságait és huncutságait megörökítik egy nagy könyvben.
Ennek az írott mûnek az volt a célja, hogy a szétugrasztott zsidóságban és késõ unokáiban is megõrizze, megtartsa és szükség esetén fölébressze a zsidó lelket, a zsidó érzést, a zsidó öntudatot, a zsidó hitvallást és zsidó erkölcsöket.
Szóval e könyv az a kapocs, mely a zsidóságot összefûzi, összetartja, mint az abroncs a hordó dongáit.
Ez óriási terjedelmû titkos zsidó könyvet közönségesen talmudnak szokás nevezni.
4. Mirõl szól a talmud?
A talmud tartalma kiterjed minden életviszonyra. Az állami és hitéletre. A társadalmi érintkezésre. A családi és üzleti dolgokra. A törvénykezésre. Szóval a polgári és magánélet minden helyzetére.
5. A talmud becse a zsidóknál.
A zsidóknak legdrágább kincse, féltett szemefénye, valóságos szentírása e könyv. Õk «az élõ Isten szavának» tekintik a talmudot s legfõbb törvénykönyvüknek tartják. Elõbbre helyezik minden világi törvénynél, többre becsülik még a tízparancsolatnál is. Jobban csak azt a könyvet szeretik talán, melybe dupla krétával szokták följegyezni adósaik neveit és tartozásait.
6. A talmud hatása a zsidóságra.
A talmud szabályozza, irányítja a zsidóság egész életét. A rabbik nyíltan hirdetik, hogy a ki e «szent könyvbõl» csúfot mer ûzni, vagy a ki zsidó létére nem e szerint él «a pokol forró sarában fog bûnhõdni».
Azonban minden keresztény, a ki a tórát tanulmányozza, halálra méltó. (Lásd: Szanhedrin 59.)
Az a hit él a zsidók között, hogy a ki közülök a talmudot tanulmányozza, az már biztosan üdvözül. A talmud ez által valóságos katekizmusa lett a zsidóságnak.
Ezt olvassák õrjöngõ gyönyörûséggel a zsinagógákban. Ezt tanítják fürtös és kaftános bochereik az iskolákban. Egymással való beszélgetés alkalmával errõl handrikálnak. Immár 18 század óta mohón, szent szomjúsággal szívják magukba a zsidók a talmudmérget s így e könyv táplálta, éltette és nevelte föl az egymás után következõ összes zsidó nemzedékeket.
Férges tanai húsúkba, vérükbe, csontjukba és velejükbe mentek át a zsidóknak. Gonosz eszméi, hajmeresztõ botrányos tanai és elvei átitatták a zsidók sivár lelkét, mint a zuhogó zápor esõ a kiszáradt talajt.
A talmud szelleme eleven alakot öltött a zsidóság lelkében. Mondhatni bátran, minden zsidó egy-egy eleven talmud.
7. A zsidóság fegyvertára.
Talmud-elvekkel van kibélelve minden zsidó szuflája. A talmud tanaival van bebútorozva minden huncutkás zsidó koponya. A talmud segítségével éleszti a tháti a kis zsidó fiú elméjét. Ebbõl tanul gseftelni minden serdülõ zsidó suhanc. Ebbõl a forrásból meríti a zsidóság világnyúzó élelmességét, hit-mocskoló arcátlanságát, népgyötrõ lelketlenségét.
Ezzel van fölfegyverkezve minden zsidó. A talmud a világhatalomért küzdõ zsidóság valóságos szellemi fegyvertára.
8. A talmud titokzatossága.
E romlottsággal bélelt könyv nagyon is érthetõ okokból részint héber, részint arám nyelven van írva. Hatszáz évnél tovább készült és ezernél több farizeus dolgozott rajta.
Fogalmazása olyan huncut homályos, olyan titokzatos és kétértelmû, hogy nagyon bajos rajta eligazodni. Innen származik alkalmasint az az öreg példabeszéd: «Hetven arca van, mint a talmudnak». De hogy is írhattak volna nyíltan és õszintén azok a farizeusok, a kiket Maga az isteni Mester is — «viperafajzatoknak, sziszegõ kígyóknak és a sátán fiainak» nevezett. Gondolhatni, mi mindent írtak össze azok a megátalkodott Messiás-gyilkosok és penészes lelkû utódaik.
9. Elõ hát a talmuddal!
Abban a nagy világharcban, melyet a zsidóság folytat a keresztények ellen, a talmud az õ leghatalmasabb segítségük.
Illõ, célszerû, sõt szükséges, hogy mi keresztények is megismerjük ezt a fegyvert, melynek segélyével máris a föld sarába tepertek bennünket a zsidók. Hadd lássuk hát azt a híres könyvet! Adjátok csak ide! Hadd olvassuk mi is!
10. Miért rejtegetik a zsidók a talmudot?
Féltékenyen õrzik a rabbik a talmudot. Lopva dugják el elõlünk, mint az orgazda az idegen jószágot, mint az orgyilkos az élesre fent tõrt. Ti híres «magyar (?) zsidók», kik pöffeszkedve veritek melleteket s úgy kérkedtek magyarságtokkal, elõ hát azzal a híres talmuddal!… Nem mutatja senki!… Pedig ha jóravaló, becsületes a tartalma, nincs miért rejtegetniük. Hanem a férgek, a baglyok nem szeretik a napfényt.
11. Miért nincs talmud-fordítás?
Sajnos, ez ideig nincs magyar talmud. Nem merik, vagy nem akarják lefordítani édes anyanyelvûnkre. Pedig annyi a talmud-tudós tintahõs és tollvitéz, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Ha gonosz nem volna a talmud minden porcikája, a kutya se ugatná meg õket. Ha tele nem volna hajmeresztõ ocsmányságokkal, vérszöktetõ trágárságokkal, lelketlen gonoszságokkal, akkor biztosan lefordították volna már régen még cigány nyelvre is.
De nem merték szennyes lapjait a világ szeme elé tárni.
12. Hogyan küzdöttek a pápák a talmud ellen?
A pápák és fejedelmek már a középkorban minden erejükkel azon voltak, hogy a talmudot megsemmisítsék, mert nyilván tapasztalták már akkor is káros, pusztító hatását. Jusztinián császár volt az elsõ, a ki megtiltotta a zsidóknak e könyv olvasását. V. Kelemen pápa idejében (1305—1314) különösen Franciaországban és Olaszországban zúdult föl a közfelháborodás a talmud ellen. IV. Gergely pápa rendeletébõl elkobozták Franciaország, Anglia, Portugália és Spanyolország egy részében az összes talmudokat s egy ízben 24 szekérnyit égettek el máglyán.
A következõ pápák is hasonlóképpen jártak el a talmuddal, mely ma is a tiltott könyvek közt szerepel.
13. A lengyel zsidók ravaszsága.
A sok zaklatás miatt, illetve ennek hatása alatt 1631-ben egy lengyel zsidókból álló gyülekezet elhatározta, hogy «a názáreti Jézusra vonatkozó (becsmérlõ!) helyeket egyelõrekihagyják a talmudból, de a helyét üresen hagyják és egy körrel töltik ki, hogy a rabbik és tanítók tudják, hogyan kell oktatni az ifjúságot. Hát nem alávalóság ez?
14. A leálcázott talmud.
A rabbik terve azonban füstbe ment. Hiába õrizték a talmud titkait olyan féltékenyen. Hasztalan leplezgették nyomorult tanait olyan csodálatos egyetértéssel. A haladó mûveltség napfénye a talmud évezredes sötétségébe is behatolt. A kutató tudomány világítása mellett immár a közönséges elme is bepillanthat a farizeusok titokzatos mûhelyébe. Ma már minden gondolkozó ember betekinthet a zsidó néplélek mirigyes redõibe.
A külföld keresztény tudósai vetekedve iparkodtak megismertetni népeikkel a talmud közveszélyes tanait. Megtanulták a talmud zavaros nyelvét s átültették, lefordították a legveszedelmesebb talmud-részleteket nemzeti nyelvükre.
Hazánkban újabban általános föltünést keltett dr. Huber Lipót kalocsai teológiai tanár könyve, mely a magyar hittudományi irodalom egyik legeredetibb és legbecsesebb mûve. Kár, hogy a neves tudós, csak biblikus szempontból ismerteti a talmudot. Ki tudományos alapon akar a talmuddal foglalkozni, annak melegen ajánljuk e mûvet!
15. Rohling könyve.
Csudálatos, hogy a zsidó pénz, a zsidó befolyás, a zsidó hatalom és zsidó fortély csaknem minden talmud-fordítást elnyomott. Az ezirányú munkák csaknem valamennyien eltûntek és bizony akárhány esetben a könyvvel együtt maga a szerzõ is. Hogy hova lettek, illetve miért kellett olyan hamar meghalniok, annak csak a jó Isten a megmondhatója.
Végre azonban dr. Rohling Ágost prágai egyetemi tanár mûve: (Der Talmudjude = A talmudzsidó) kíméletlenül föltárta az egész világ elõtt a talmud szennyes lapjait. Rohling könyve is emberi munka. Vannak egyes hibái. Túlzásaival nem értünk egyet, de a mi lényeges benne, és amit mi is bizonyítani tudunk, azt magunkévá tesszük.
16. A zsidók dühe.
A bátor leleplezés híre úgy futott végig a világon, mint a szikrázó villám süvöltése. A megdöbbent népek zúgó moraja volt utána a mennydörgés szava. A zsidók azt sem tudták hamarjában, mit tegyenek. Köpködtek, tüsszögtek, jajgattak, szitkozódtak, káromkodtak, átkozódtak annyit, hogy se szeri, se száma. A földkerekség minden zsidaja imádkozott Rohling haláláért, úgy mint nálunk szegény boldogult Egán Edéért.
Mikor azonban csalódva látták a zsidók, hogy Jehova nem hajlandó meghallgatni bosszúért lihegõ imáikat, ráfogták Rohlingra, hogy õrült. Röpiratokban, a sajtóban, a törvény elõtt és úton-útfélen a legképtelenebb vádakkal illették.
17. Drága kincsek gazda nélkül.
A «Talmudzsidó» tudós szerzõje, Rohling, ekkor ezer tallér jutalmat ígért mindenkinek, a ki könyvét meg tudja cáfolni. Noha a zsidók ugyancsak szeretik a pénzt, ezideig senki fia sem merte belevágni a fejszéjét ebbe a kemény táskába. Úgy látszik, savanyúnak látják a szõlõt.
Sõt mi több, De Lamárque apát franciára is lefordította Rohling könyvét és szintén tízezer frankot ígért annak, ki megcáfolja állításait. Jóllehet igen könnyen hozzá juthattak volna a zsidó írástudók ehhez a kövér falathoz, nem akadt eddigelé ember, a ki síkra mert volna érte szállni.
18. A talmud szemetes ládája.
Az egész könyvbõl a hitetlenség és istenkáromlás dögvészes lehelete árad felénk. Az itt-ott található tisztességesebb helyeket vastagon lepi el az ostoba elfogultság pora, a megátalkodott esztelenség szennye. Bár vannak a talmudnak egészséges részei, józan értelmû helyei is, bátran elmondhatni róla, hogy erkölcsi méreg lüktet az ereiben, hogy veszedelmes tanoknak a gyûjteménye s hogy a világirodalomnak ez az egyik legkárosabb és leggonoszabb terméke.
19. A talmud istenkáromlása.
Igen, a talmud nem egy helyen nyíltan megtagadja az Istenség létezését, sõt nem egy helyen a Messiás eljövetelét is kétségbe vonja (Jer. Taanit IV. 68. d).
Más lapokon pedig olyan zöldeket beszél, olyan vadakat mond, olyan badar és ízetlen dolgokat ír Istenrõl, hogy az emberben akaratlanul is tótágast áll minden nemesebb érzelem.
Így azt Írja a talmud, hogy
Isten az égben a rabbikkal együtt tanulmányozza a talmudot (lásd: Babá Meciá 85 és 86 alatt) és hogy azután a nap három utolsó órájában Isten valami állat-óriással enyeleg (Abodá Zará 3 b). Majd egy másik helyen az áll, hogy az Isten Jeruzsálem pusztulása fölött való keserûségében egy rejtekhelyen sír s naponkint két óriási könnycseppet hullat a tengerbe, a minek a zaja a világ egyik végétõl a másikig hallható. Majd sóhajtozik, hadonászik, tombol, minek következtében szelek és földrengések támadnak. Majd ismét eszik, iszik, nevet és táncol stb. (Berakót 59 a).
Sõt még esküszegéssel is vádolja a talmud az Istent. (Szanh. 110.)
20. Jézus és Mária a talmudban.
Jézus Krisztusról a lehetõ legbecstelenebb módon nyilatkozik a talmud. Jézus neve oly szóvá van torzítva, melynek ez az értelme: «Legyen kiirtva neve és emléke».
Több helyen fattyúgyereknek, varázslónak, bolondnak és döglött kutyának nevezi Jézust és azt állítja, hogy Krisztus Urunk a pokol fenekén egy szemétdombon van eltemetve! Hogy aBoldogságos Szûzrõl mily pimasz arcátlansággal nyilatkozik, azt le sem lehet írni. Az õrjöngõ istenkáromlásnak ekkora förtelmeit csak egy pokoli gyûlölettel megtelt elme írhatta le és csak egy Istentõl elátkozott nemzet tûrheti meg legfõbb törvénykönyvében. Nem írunk ide részleteket, mert nem vagyunk képesek. Visszariaszt a tisztelet olvasóink iránt. De ott vannak mindezek a káromlások a talmudban — szemérmetlen, undorító, hajmeresztõ módon. Meg tudjuk mutatni bárkinek.
21. A talmud véleménye a nem-zsidókról.
A keresztényeket és az összes nem-zsidó népeket a legaljasabb csúfnevekkel illeti a talmud. Különben egymás között is gojimoknak[*] neveznek bennünket. Nagyban kötik ugyan az ebet a karóhoz, hogy a goj szó nem jelent semmi rosszat, de csudálatosan mégis fölhúzzák az orrukat, ha az ember rájuk alkalmazza ezt az ékes titulust.
22. A talmud pökhendisége.
Bezzeg az izraeliták, azok kedvesebbek az Isten elõtt, mint az ég angyalai (Chullin 91 b), mert a zsidó Isten lényegébõl való, a noachidákat (nem-zsidókat) ellenben a gonosz lélek nemzette. (Jalk Rub. 10.) Tehát egyedül a zsidók emberek, a többi népségek baromfélék. (Jebamót 61. és Baba Mécia 114.) A rabbikat nagy tiszteletben tartják a zsidók, mert egy zsidó rabbit tisztelni annyi, mintha magát az Istenséget tisztelné az ember. (Jer. Erubin V. 1.) Mert õk Izrael oszlopai, a nép fejedelmei és királyai. (Ketubót és Gittin.)
Valósággal büdös a talmud a kevélységtõl. A fönnhéjázó hencegés netovábbja a talmudnak az a helye, mely így szól: A ki egy zsidót arcul üt, oly súlyos bûnt követ el, mintha magát az isteni Fölséget ütötte volna arcul. (Szanhedrin 58.)
23. Miért nem dolgoznak a zsidók?
A talmud azt tanácsolja a zsidónak, hogy ne arca verejtékével, becsületes kétkézi munkával keresse mindennapi kenyerét, mert «a földmívelésnél nincs háládatlanabb foglalkozás». «Ha ugyanis valaki 100 ezüst pénzzel seftel, pecsenyével és borral élhet. Ha azonban 100 ezüstpénzzel gazdálkodik valaki, annak sóra és káposztára sem jut elég jövedelem.» (Jevan 63.) Ezért nem szántanak és kapálnak a zsidók.
24. A talmud jövendölései.
Mivel a talmud szerint az egész világ a zsidók kedvéért van teremtve, föltétlenül bíznak jövendõ nagyságukban, a «Cion»-nak nevezett telivér zsidó állam fölállításában. Egy berlini zsidó szövetség épp most gyûjti az adatokat a világ összes zsidairól.
Erre vonatkozólag ezeket írja a talmud: A Messiás majd visszaállítja a zsidó királyságot és szolgálni fog neki minden nép, hódolni minden királyság. (R. Schabb. 120.) Ama boldog idõben minden zsidónak 2800 szolgája lesz. (Jalk. Schim 54. — Bechai 168.) Hanem elõbb óriási harc fog kitörni, melyben a népek kétharmada kivész. (Majene Jesch 74—76. Abarb maschm. 49.) És akkor minden nemzeteknek kincse és vagyona a zsidók kezébe gyûl. (Szanhedrin 110. Bechai 11.)
A föld akkor a zsidóknak kész kalácsot és gyapotruhákat fog teremni s olyan búzaszemeket, melyek akkorák lesznek, mint a legnagyobb ökör veséi. Minden nép fölveszi majd a zsidóvallást, de a keresztények ezen kegyelemnek nem lesznek részesei, hanem ki fognak irtatni az utolsóig, mert az ördögtõl származnak. (Jebam 24. Abodá 3. Bechai 85.)
25. A gójt szeretni tilos.
Az a zsidó, a ki a kereszténynek visszaadja a talált jószágot, az bûnt követ el, mert megerõsíti az «istentelenek» hatalmát, mert az ilyen zsidó olybá vétetik, mintha a gójt szeretné, a ki pedig a gójt szereti, az gyûlöli az Istent, annak Isten sem fog megbocsátani. (Szanhedrin 76.) Az is megtalálható a talmudban: «Ne sanyargasd a napszámost testvéreid közül, a többiek azonban ki vannak véve», továbbá e lelketlenség is: «Tilos egy tudatlannal irgalmasságot gyakorolni». (Szanh. 92.)
26. A talmud furfangossága.
A talmud nem ismer jogegyenlõséget a zsidó és a keresztény között, mert azt mondja, ha a kettõ perel egymással, minden zsidónak azon kell lenni, hogy a zsidó javára dõljön el a pör, ha másként nem lehet — még furfanggal is. Vigyázni kell azonban, — nehogy a dolog nyilvánosságra jusson és a zsidó vallás ez által rossz hírbe keveredjék. (Babba Kamma 113.)
27. Kié a világ a talmud szerint?
A talmud szerint a zsidóké minden, mert ezt írja: «Az Isten fölkelt, megmérte a földet és átadta az izraelitáknak a gojimo-t». Másutt pedig: Az Isten hatalmat adott a zsidóknak minden népek java és vére fölött. (Seph. Jk. 3. f. 25. Jalk Schim 83.)
E szerint tehát az egész föld a zsidók tulajdona. A keresztények birtoka jogtalan, bitorlott vagyon, gazdátlan jószág. Apádtól örökölt, vagy verejtékes munkával szerzett házacskád és földed nem a tied a talmud szerint, hanem azé a zsidóé, a ki elõször teszi rá a kezét. Szép elv! Nemde?
28. Az uzsorát megengedi a talmud.
Maimonides rabbi, «a zsinagóga sasa» írja, hogy a gójnak csak úgy szabad kölcsönözni, ha uzsora-kamatot fizet a kölcsönért, izraelitával szemben azonban ilyesmit tenni nem szabad. A szegény keresztények kiszipolyozása tehát megengedett dolog. Hisz azt mondja a talmud: A keresztény «élete kezedben van, oh zsidó, mennyivel inkább hát a pénze!» (Jevam 24.)
29. A megkeresztelkedett zsidók elpusztítása.
Az eretneket, árulókat és hitehagyott zsidókat veszedelembe kell dönteni és ha bajban vannak, nem szabad õket kimenteni, sõt még a közelében lévõ mentõeszközöket is el kell távolítani. (Abodá Zará 26.)
Szükség esetén azonban megengedi a talmud, hogy a szorongatott zsidó színbõl, képmutatásból, avagy üzleti számításból elhagyja hitét. Azonban azokat a megtért zsidókat, kik meggyõzõdésbõl szívvel-lélekkel ragaszkodnak a kereszténységhez, azokat halálra ítéli a talmud, «melyekkel szemben mindenáron azon kell lenni, hogy elpusztuljanak».
30. A zsidó vérvád.
Bár a halált nagyon olcsón osztogatja a talmud, nyíltan szembeszállunk azon véleménnyel, mely azt tartja, hogy a zsidó (rituális!!!) vérgyilkosságokat a talmud rendeli el. Ez csak ráfogás, mert olyan kitétel, mely ezt nyíltan, világosan kimondaná — nincs a talmudban. A vérvétel legföljebb rajongó zsidók babonáskodása lehet. A tiszaeszlároskodás tehát nem vallási szertartás, hanem megrögzött zsidók vérszomjas babonája.
31. A talmud alkalmazása az életben.
A talmud dohos szellemével, zsidóméreggel akarják megfertõztetni a farizeusok tanítványai a keresztények lelkét.
A nemzetek sorvadása, a népek nyomora, a közerkölcsök. feslettsége, javarészt a talmud gyümölcse.
A talmud-méreg hozta erjedésbe az egész világot.
Az okosabb, illetve élelmesebb zsidók nyíltan megtagadják a talmuddal való közösséget — a világ színe elõtt. Hiába muzsikáltatják azonban magukat, hiába esznek szalonnát és disznólábat, a talmud már második természetükké vált.
Fönnen hirdetik ugyan, hogy õk nem is látták a talmudot!… No ez kopasz mentség, mert tapasztalásból ki-ki láthatja, hogy a legtöbben közülök mégis a talmud útbaigazításai szerint bánnak el velünk, keresztényekkel.
32. A talmud képes kiadása.
Sokan talán azt hiszik, hogy az itt fölhozott szemelvények túlzások, azaz bizonyára lesznek számosán, kik el sem hiszik, hogy ekkora gonoszság lakozzék a talmudban.
Nos hát nyugodtan mondhatom, hogy nem az ujjamból szoptam az írottakat. Sajnálom, de a szemetes gödörbõl nem tudtam jóízû italt meríteni. Különben nem kell ott bizonyság, hol maga szól a dolog. A kételkedõk tekintsenek a pusztuló falvakra, kisiparra és kisgazdákra és azután tamáskodjanak.
Nézzenek csak széjjel maguk körül s látni fogják, mint hemzseg körülöttük a sok eleven talmud.
Maga a pusztuló Magyarország képes kiadása a talmudnak.
33. Zsidóvélemény a talmudról.
Szabolcsi (Weinstein) Miksa, az «Egyenlõség» címû zsidó felekezeti újság szerkesztõje, ki mellesleg legyen mondva, lapjában annyira dicséri a talmudot, hogy majd lejön a könyökérõl a bõr, maga is beismerte a többi között Debrecenben tartott fölolvasásában a talmud fekélyeit és bûneit.
«Vannak és akadnak a talmudban — úgymond — olyan helyek is, melyek nem vágnak össze a szeretet isteni törvényeivel. Ez azonban — szerinte — csak a talmud liberális volta mellett bizonyít.»
Ez valóban pompás elszólás! Igaza van a zsidónak. Mert ennek az agyafúrt, lyukas zsidó nyilatkozatnak az a becsületes magyar értelme, hogy a talmud valóban égõ gyûlöletet szít a zsidókban, minden ellen, a mi keresztény.
«Köszönjük zsidó, hogy erre megtanítottál!»
34. A talmud vadvirágai.
Azt mi sem tagadjuk — ez a zsidó virtus nem szokásunk — vannak a talmudban okos dolgok is. Az egymást öklelõ képtelenségek, a csára-hajszra való okoskodások között szétszórtan, elvétve tisztességes, becses dolgok is akadnak.
Szemenszedett, velõs jó mondások. Talpraesett példabeszédek. Magvas gondolatok. Tanulságos mesék.
De mit ér mindez, ha meg van mérgezve erkölcstelenségekkel. Mi haszna az ékes gyöngysoroknak, ha fajtalansággal fertõzött gonoszságok közé vannak elszórva.
A megmérgezett étel, akármilyen ízletesen van is elkészítve, mégis csak halálos méreg. Köszönjük az olyan szívességet, mikor a büdös húst jó lével adják föl!
35. Az antiszemitizmus magva.
Látnivaló tehát, hogy a keresztények és zsidók között létezõ feszült viszonynak a talmud a gyökéroka. A talmud szelleme élesíti közöttünk az ellentétet, nem a keresztény sajtó.
Az antiszemitizmus oka nem a keresztények türelmetlensége, hanem a talmud és a talmud alapján kifosztott kisemberek, a népek millióinak keserûsége és nyomora, a zsidóság járma alatt nyögõ nép természetes ösztöne.
A míg talmud lesz a világon és a talmud szelleme szerint élõ zsidó, addig ne számítsanak Izrael fiai nyugalomra, békére és elnézésre, — mert addig mindig lesz — antiszemitizmus.
A „Zsidóméreg“ és a zsidók!
A Zsidóméreg-nek meg volt a maga hatása. A keresztény társadalom minden rétegébõl számos megrendelést kaptam. Ezer és ezer példányban forog a röpirat a közönség kezén. Érdekes talán megjegyeznem, hogy a megrendelõk sorában maga a zsidóság is tekintélyes számmal van képviselve.
Röpiratom óriási izgatottságot keltett Izrael fiaiban. A mint értesültem, eleinte sajtópört akartak ellenem indítani. Ezzel a hiábavaló, haszontalan szándékukkal azonban csakhamar fölhagytak, mert maguk is tudták, hogy lényegében igaz mindaz, a mit a Zsidóméreg tartalmaz és így hiába pörölnének.
Ekkor néhány libatollas tintahõs, néhány kormánykegyen élõ zsidó újságíró bemutatta a Zsidómérget Széll Kálmán miniszterelnöknek, hogy mint belügyminiszter koboztassa el aveszedelmes (!!!) füzeteket. Örömmel jelenthetjük, hogy a fõminiszter ez alkalommal nem hallgatta meg leghûségesebb és legszorgalmasabb magasztalóinak alázatos kérelmét. Széll Kálmánfurfangja sem talált a Zsidóméregben olyan helyet, melyért a törvényszék sorompói elé állíthatott volna.
A kudarc szörnyen fájt a zsidóknak. Keserû lélekkel futottak az Egyenlõség címû zsidó felekezeti újság szerkesztõségébe és megrendeltek ellenem egy mûkirohanást.
Mardochai Hajehudi, a leghíresebb talmud-csõsz rontott nekem egy hosszabb cikkben. Egy «szelíd cáfolatban» próbálkozott kitörni röpiratom méregfogait. Csontos érvek helyett általánosságban odavetett «zaftos» megjegyzésekkel, hetyke kiszólásokkal igyekszik kifacsarni a Zsidóméregbõl az igazságot.
Aprólékos tollhibákat, lényegtelen kicsinységeket cáfol savanyú gúnnyal hasábszámra, a dolog érdemén azonban hamisan átsiklik, érezvén maga is, hogy nem jóban sántikál.
Szõrszálhasogató fontoskodással, kérkedõ nagyképûsködéssel magyarázgatja, miként kell a talmudból idézni, hogyan perlekedtek egymással Rohling és Bloch, milyen liberálisok és «tolleránsok» voltak a talmudszerzõk, milyen ártatlanok a falusi zsidók s így tovább…
Ezekbõl aztán levonja nagy bölcsen a következtetést, hogy az én összes talmud-idézeteim hamisítások. Mivel azonban Szabolcsi úr is érzi, hogy ez nem való, azzal védi a talmud vádlott helyeit, hogy ezen fekélyes tanok elfogult íróit, és az összes zsidók liberalizmusát dicsõíti.
Jó uram, ez nagyon sovány okoskodás. Józan embernek ilyen semmitmondó, lyukas bizonyságokkal nem lehet bekötni a szemét. Hiába tagadja Mardochai Hajehudi, (Szabolcsi, Weinstein Miksa úr!) az igazság azért csak igazság marad.
Különben pedig figyelmeztetjük egy kijelentésére, melyet több tanú elõtt mondott, nem is olyan régen:
«Nagyon sok hely van a talmudban, melyet nem írok alá».
Ezt Mardochai Hajehudi mondotta!
A talmud változott azóta, vagy pedig Mardochai Hajehudi?
Csekélységem fiatal kora sose izgassa, jó uram! Hiszen mikor Solymosi Esztert meggyilkolták Tisza-Eszláron, akkor még ön is csak suhanc volt. Nem a mi igénytelenségünkrõl van itt szó, Weinstein úr! Sose személyeskedjünk! Markoljunk inkább a dolog velejébe! Hadd legyen világosság!
Ha már Önnek olyan nagy cáfoló kedve van, ám legyen! A kezére járok, hogy legyen mit cáfolnia.
Kérdem tehát Öntõl, Mardochai Hajehudi úr és Magyarország összes rabbinusaitól, igaz-e az, hogy a talmud Jézusról és Máriáról a legocsmányabb, legarcpirítóbb módon nyilatkozik?
Igaz-e az, hogy a talmud tiltja a «goj» szeretetét?
Igaz-e az, hogy a talmud hatalmat ad a zsidóknak minden népek java és vére fölött?
Igaz-e az, hogy a talmudnak több helye a nem-zsidókat csak emberi alakban járó állatoknak, barmoknak tekinti?
Igaz-e az, hogy a talmud arra biztatja a zsidókat, hogy minden zsidó perét a nem-zsidó (péld. keresztény!) ellenében a zsidó fél javára döntsék el — még ha kell, furfanggal is?
Igaz-e az, hogy a talmudban tömérdek erkölcstelenség és trágárság van? Igaz-e az, hogy a talmud az uzsorát nem-zsidóval szemben megengedi? — Van-e bátorságuk a talmud minden soráért helyt állani?
Ezekre a kérdésekre tessék felelni talmud-tudós urak! De egyenes, nyílt és õszinte feleletet kérünk! Most tessék beszélni és írni Weinstein et Comp. urak! Várva várjuk a feleleteket!
Ezeket a kérdéseket már egy évvel ezelõtt tettem fel.
Már egy esztendeje várom a rabbinus urak válaszát. Várom, várom, de mindhiába! Még az «Egyenlõség» szerkesztõje, a hírõs talmud-böngészõ Mardochai Hajehudi is csak azt felelte, hogy «nem reflektálunk!» Most is ugyanazokat kérdem a zsidó tudósoktól, a mit egy esztendõvel ezelõtt. Elõre is tudom, hogy választ most sem kapok. A zsidóságnak ez a csudálatos némasága bûnösségüknek a tudatából ered. A zsidó rabbinusok hallgatása koronatanúja az én röpiratom igazságosságának.
* * *
A beregi zsidóknak is a mellükre szállott a Zsidóméreg.
Bereg vármegyének a hivatalos közlönye, a «Bereg» egyszerûen jelezte röpiratom megjelenését. Olyan fölháborodást szült ez a néhány ártatlan sor Izrael fiai között az egész Kazárföldön, hogy régen nem látott a világ olyat.
A beregi zsidók megbízásából valami dr. Fuchs Mór nevû beregszászi zsidó többek között a következõ nyilatkozatokat tette közzé a «Bereg»-ben:
«Az ösmertetett röpiratban terjesztett, látatlanban is alávaló hazugságnak kijelenthetõ vádaskodások cáfolatába bocsátkozni merõben fölösleges, mert a tárgyilagosan gondolkodó, a rosszindulatú hályogtól el nem homályosított szemekkel látó közönséget szükségtelen meggyõzni; a vaksággal megvert, a gyûlölködés izzó szenvedélyétõl lángoló, saját bûneinek mentésére másokban bûnbakot keresõ sötét középkori maradiság embereit ellenben lehetetlen észre téríteni; de lehetetlen szó nélkül hagynom azon formát, mellyel a sértõ közlemény ama szennyiratot a közönségnek ajánlja, kezdve a szerzõ személyes kitûnõségének bemutatásától végig irályának és tartalmának néhány vonásban való kiemeléséig».
A közleményen vörös fonalként végighúzódó azon törekvés, hogy a felekezeti gyûlölködés üszkét dobja a társadalomba, ellenkezik az egységes magyar állam kiépítését jelszóként hangoztató vezérelvvel, aláássa a polgárok közbékéjét, földúlja a lakosság jó egyetértését, a viszály és visszavonás ékét helyezi a magyar társadalom élõ testébe.
Egyúttal egész raj zsidó elõfizetõ küldötte vissza a Bereget (a vármegye hivatalos lapját!!!) kiadójának.
Fuchs ohrnak a nevetséges rugdalózásaira nincs mit felelnünk. A ki «látatlanban» bírál meg valamit, az vagy könnyelmû, vagy rosszakaratú. Fuchs ohrnak módjában van aZsidómérget megszereznie, tessék elolvasni és azután hepciáskodni. Ha igazságtalanságokat tartalmaz a Zsidóméreg, tessék rábizonyítani! Ha pedig való, a mi benne van, akkor jobb lesz hallgatnia.
* * *
Több helyrõl értesültem, hogy néhány alsóbb rangú hivatalnokot üldözõbe vettek följebbvalóik a Zsidóméreg terjesztése miatt. Szíves olvasóimat tisztelettel kérem, kegyeskedjenek az esetleg elõforduló hasonló eseteket szintén tudomásomra hozni, hogy a kellõ lépéseket megtehessem.
Különben pedig az elfogulatlan közvélemény és a keresztény közönség részrehajlatlan ítéletére bízom röpiratomat.
Sokaknak talán nem tetszik õszinte beszédem? Sajnálom! Nem azért írok ilyen keményen, mert kedvemben vagyok, hanem mert szükség van reá.
Köszönöm szíves olvasóimnak a nem remélt élénk érdeklõdést és az eléggé meg nem hálálható kegyes támogatást a röpirat terjesztése körül. Ne is tegye a Zsidómérget senki a fiókba, vagy a mestergerendára, hanem adja tovább kézrõl-kézre! Hadd olvassa mindenki!
Isten velünk!
Budapest, 1903. nov. 1.
Huszár Károly,
hírlapíró.
[*] Ez a szó magában foglalja mindazt a gyûlöletet, a mit a zsidók a keresztények iránt éreznek. Nem is találunk rá megfelelõ magyar szót!
Link
Lásson, a kinek szeme van!
Jelige: «A keresztények védelme nem zsidóhecc!»
Van-e szemed, édes magyarom?
Élsz-e még, vagy csak alszol?…
Nem látod-e szerencsétlen véreid szomorú pusztulását? Nem siratja-e lelked keresztény testvéreid tömeges vesztét? Nem érzed-e tagjaidban a járványos népbetegséget, a szegények nyavalyáját, a nyomort, az ínséget? Nem hallod-e a tompa kalapácsütéseket, melyekkel koporsódat készítik?…
Ha Te nem is vagy még a nyomorodás útján, lehetetlen, hogy ne érezzed a nemzet sajgó sebeinek kínos fájdalmát! Ha nem sárból való a szíved, ha nem békavér kereng ereidben, — lehetetlen, hogy keserû könnyeket ne facsarjon a szemedbe a részvét fájó érzete. Mert ha emberi lélek lakozik kebledben, neked is érezned kell a milliók közös baját, népünk siralmas pusztulását.
Lehet, ma még szótlanul és tétlenül nézed testvéreid vergõdését az élet küzdelmeiben, hisz te még nem vagy a veszedelem torkában, a pusztulás örvényében!…
A többiek bajához pedig semmi közöd!
Nem oda Buda! Ma nekem, holnap neked. A szerencse senki fiának sincs az ingéhez varrva. Ki biztosit arról, hogy az a bölcsõben szendergõ, gyámoltalan kisded, avagy gonddal nevelt gyermeked is olyan boldog leszen, mint Te? Melyik füled mögé van az fölírva, jó ember?
Az azonban könnyen megeshetik, hogy mire az élet alkonyára érsz, mire õszbe borul fejed, már Te is robotoló rabszolgája leszesz azon élõsködõknek, kik jármot raknak a hiszékeny nép nyakára, kik anyagilag, testileg és lelkileg tönkresilányították nemzetünket.
Halálos ágyad körül talán már nem ivadékaid fognak siratni, hanem lelketlen uzsorásaid tolonganak majd dobra került portádon, hogy az utolsó penészes szalmazsákot is kihúzzák összeaszott tetemed alól.
De mit beszélek rólad?
Nem egy emberrõl van itt szó! Nemcsak a te sorsodról! Nemcsak a te gyermekeid és unokáid jövõjérõl.
Milliók boldogsága, jóléte és megélhetése forog kockán.
Egy nemzet, a magyar nép kér éltet, vagy halált.
A szántóvetõ paraszt nyomorogva jajgat, — verejtékezve, sírva szántja a rögöt. Az iparos éhezik erõt emésztõ munkája mellett, vagy nem talál becsületes dolgot munkás két kezének. A falvak és a városok szegény munkásnépének valóságos ebsorsa van. Kétségbeesésük az erkölcstelenség, a bûn, a világbolondító szocializmus karjaiba kergeti a nép fiait.
S míg a népnek már a csontja is ropog a közmegterheltetés prése alatt, mikor már az egész nemzet szemlátomást süllyed a végromlás posványába, akkor idegen pénzcsiszárok meghíznak zsírunkon, vagyonosodnak olyan rohamosan, a milyen rohamosan tisztességes úton nem is lehetséges.
Míg a kisemberek állami dobszó mellett sírva vonulnak ki családi tûzhelyeikrõl, apáik otthonából, — addig holmi piócák vigyorogva számlálgatják csalárd utón összeharácsolt millióikat. A nép romba dõlt kunyhói körül vígan kerengenék az idegen földrõl beözönlött kazárok, mint a sivatagban az elhullott állatok dögteste fölött az éhes keselyük.
Ez a borzalmas leírás nem torzképe, nem sötétített rajza az életnek! Ez nem tintafröccs! Ez nem agyrém!… Se nem falra festett ördög! Ez maga az élet! Ez maga az eleven valóság.
A ki tamáskodik, tegye a szívére a kezét! A ki kételkedik, nyissa ki szemét! A ki nyitott szemmel sem lát, hívja haza az eszét.
S a ki még így sem hiszi szavamat, az idézze meg tanuknak azon százezreket (!!!), kik a pusztulás elõl évenkint idegenbe, Amerikába vándorolnak, mint a süllyedõ hajóról a menekülõ patkányok.
Százezer kivándorló évenkint!…
Sajó s Mohács mellett nem veszett el ennyi! Ha ez így megy tovább, elõbb-utóbb elvérzünk!…
Ezt elhallgatni, e fölött szemet hunyni Isten és a haza ellen való vétek. Kinek érzõ lelke van, nem nézheti e veszedelmet ölbe rakott kézzel. Minden becsületes emberbõl, akaratlanul is, elõtör a segítségért kiáltó szó:
«Meg kell menteni, a mit még meg lehet!
Ütött már a tizenkettedik óra is.»
Mi váltig fújjuk a riadót. A nép egy része azonban még mindig alszik, vagy legalább is a fülén fekszik. Nem hallja, vagy nem akarja hallani ébresztõ szavunkat.
Ha a nép lomha-gyáván, védekezés nélkül nézi pusztulását, — akkor jó éjszakát a magyarnak! Akkor unokáink nem áldó imádság mellett fogják elmondani sírhalmaink fölött neveinket!
Nem imádkozni fognak kesergõ gyermekeink korhadó keresztünknél, hanem még az emlékezetünket is megátkozzák, a miért ellenállás nélkül adtuk föl jogainkat, hazánkat, hitünket, testünket, lelkünket, édes mindenünket!
Unokái szörnyû átkát ki vonja fejére? Ki az, a ki tétlenül tudja végignézni véreinek kifosztását? Magyarnak meri az magát nevezni, a ki a magyar népet, a nemzetnek gerincét magára hagyja idegen élõsködõkkel való élet-halál harcában?
Öngyilkos akar lenni a magyar nemzet?
Nem!… Ez gondolatnak is borzasztó!… Saját sírját csak nem ássa e nemzet?…
*
Ébredj föl te álmos magyar nép! Kelj föl a föld porából, te dicsõ õsök hervadó utóda!
A tunyaságtól elpetyhüdött tagjaid ma még talán megmenthetnek. Holnap talán már kihûlnek karjaid, megüvegesednek szemeid!… Holnapután pedig talán már a föld sebe is beheged a koporsód fölött.
Hanyatló hazám pusztuló nemzete, te sírod szélén tántorgó veszendõ nép, nyisd föl álmos pilláidat!…
Tekints szét magad körül!
A TALMUD.
1. A zsidóság átka.
Fölfeszített Megváltónknak kiontott vére gyilkosai lelkéhez tapadt. Örök átok szállt mindazokra, kik halálra üldözték az Isten fiát. Kain sorsára jutott az egész zsidóság. Földönfutóvá, hontalanná lett Izrael népe. Szörnyû bûnök kínos furdalással marcangolja lelkiismeretüket. Nyughatatlan vérük megállapodás nélkül ûzi, kergeti, hajszolja õket idõtlen idõkig…
2. Az örök bolygó zsidó.
A próféták jóslatai beteljesedtek. Jeruzsálem porba omlott. Kõ kövön nem maradt.
Az örök Igazság sújtó keze szétszórta a zsidókat, mint a termését tisztító földmívelõ a mihaszna gazt. A nép, mely a Messiást megtagadta, nem az Isten népe többé, hanem a világ megvetettje, a nemzetek sötét árnyéka, az emberiség kóválygó réme.
Azóta mint valami elátkozott lélek bujdosik és bujkál a zsidóság a népek között. Oltár nélkül, haza nélkül, király nélkül és áldozat nélkül bolyonganak a világon. Ez az õ átkuk.
3. A talmud keletkezése.
Mikor szétfoszlott a zsidóság a világ minden tája felé, vérfagyasztó rémület fogta el Ábrahám népét. Véneik és a farizeusok azt vélték, hogy a zsidóság lelke most már átformálódik, átalakul, átváltozik. Azt hitték, hogy alkalmazkodni fog a zsidóság azon nemzetek törvényeihez, melyek közé be lesz ékelve. Féltek a nép vénei, hogy becsületes keresztény környezetben megtagadja zsidó múltját, megtisztítja jellemét, lemossa lelkérõl fajának kiállhatatlan természetét.
Ettõl való rettegésükben elhatározták a zsidó tudósok, az, úgynevezett herodiánusok, hogy a szétömlõ zsidó nemzet lelkét, hitét, tudományát, szokásait, erkölcseit, törvényeit, élelmességét, adomáit, csalafintaságait és huncutságait megörökítik egy nagy könyvben.
Ennek az írott mûnek az volt a célja, hogy a szétugrasztott zsidóságban és késõ unokáiban is megõrizze, megtartsa és szükség esetén fölébressze a zsidó lelket, a zsidó érzést, a zsidó öntudatot, a zsidó hitvallást és zsidó erkölcsöket.
Szóval e könyv az a kapocs, mely a zsidóságot összefûzi, összetartja, mint az abroncs a hordó dongáit.
Ez óriási terjedelmû titkos zsidó könyvet közönségesen talmudnak szokás nevezni.
4. Mirõl szól a talmud?
A talmud tartalma kiterjed minden életviszonyra. Az állami és hitéletre. A társadalmi érintkezésre. A családi és üzleti dolgokra. A törvénykezésre. Szóval a polgári és magánélet minden helyzetére.
5. A talmud becse a zsidóknál.
A zsidóknak legdrágább kincse, féltett szemefénye, valóságos szentírása e könyv. Õk «az élõ Isten szavának» tekintik a talmudot s legfõbb törvénykönyvüknek tartják. Elõbbre helyezik minden világi törvénynél, többre becsülik még a tízparancsolatnál is. Jobban csak azt a könyvet szeretik talán, melybe dupla krétával szokták följegyezni adósaik neveit és tartozásait.
6. A talmud hatása a zsidóságra.
A talmud szabályozza, irányítja a zsidóság egész életét. A rabbik nyíltan hirdetik, hogy a ki e «szent könyvbõl» csúfot mer ûzni, vagy a ki zsidó létére nem e szerint él «a pokol forró sarában fog bûnhõdni».
Azonban minden keresztény, a ki a tórát tanulmányozza, halálra méltó. (Lásd: Szanhedrin 59.)
Az a hit él a zsidók között, hogy a ki közülök a talmudot tanulmányozza, az már biztosan üdvözül. A talmud ez által valóságos katekizmusa lett a zsidóságnak.
Ezt olvassák õrjöngõ gyönyörûséggel a zsinagógákban. Ezt tanítják fürtös és kaftános bochereik az iskolákban. Egymással való beszélgetés alkalmával errõl handrikálnak. Immár 18 század óta mohón, szent szomjúsággal szívják magukba a zsidók a talmudmérget s így e könyv táplálta, éltette és nevelte föl az egymás után következõ összes zsidó nemzedékeket.
Férges tanai húsúkba, vérükbe, csontjukba és velejükbe mentek át a zsidóknak. Gonosz eszméi, hajmeresztõ botrányos tanai és elvei átitatták a zsidók sivár lelkét, mint a zuhogó zápor esõ a kiszáradt talajt.
A talmud szelleme eleven alakot öltött a zsidóság lelkében. Mondhatni bátran, minden zsidó egy-egy eleven talmud.
7. A zsidóság fegyvertára.
Talmud-elvekkel van kibélelve minden zsidó szuflája. A talmud tanaival van bebútorozva minden huncutkás zsidó koponya. A talmud segítségével éleszti a tháti a kis zsidó fiú elméjét. Ebbõl tanul gseftelni minden serdülõ zsidó suhanc. Ebbõl a forrásból meríti a zsidóság világnyúzó élelmességét, hit-mocskoló arcátlanságát, népgyötrõ lelketlenségét.
Ezzel van fölfegyverkezve minden zsidó. A talmud a világhatalomért küzdõ zsidóság valóságos szellemi fegyvertára.
8. A talmud titokzatossága.
E romlottsággal bélelt könyv nagyon is érthetõ okokból részint héber, részint arám nyelven van írva. Hatszáz évnél tovább készült és ezernél több farizeus dolgozott rajta.
Fogalmazása olyan huncut homályos, olyan titokzatos és kétértelmû, hogy nagyon bajos rajta eligazodni. Innen származik alkalmasint az az öreg példabeszéd: «Hetven arca van, mint a talmudnak». De hogy is írhattak volna nyíltan és õszintén azok a farizeusok, a kiket Maga az isteni Mester is — «viperafajzatoknak, sziszegõ kígyóknak és a sátán fiainak» nevezett. Gondolhatni, mi mindent írtak össze azok a megátalkodott Messiás-gyilkosok és penészes lelkû utódaik.
9. Elõ hát a talmuddal!
Abban a nagy világharcban, melyet a zsidóság folytat a keresztények ellen, a talmud az õ leghatalmasabb segítségük.
Illõ, célszerû, sõt szükséges, hogy mi keresztények is megismerjük ezt a fegyvert, melynek segélyével máris a föld sarába tepertek bennünket a zsidók. Hadd lássuk hát azt a híres könyvet! Adjátok csak ide! Hadd olvassuk mi is!
10. Miért rejtegetik a zsidók a talmudot?
Féltékenyen õrzik a rabbik a talmudot. Lopva dugják el elõlünk, mint az orgazda az idegen jószágot, mint az orgyilkos az élesre fent tõrt. Ti híres «magyar (?) zsidók», kik pöffeszkedve veritek melleteket s úgy kérkedtek magyarságtokkal, elõ hát azzal a híres talmuddal!… Nem mutatja senki!… Pedig ha jóravaló, becsületes a tartalma, nincs miért rejtegetniük. Hanem a férgek, a baglyok nem szeretik a napfényt.
11. Miért nincs talmud-fordítás?
Sajnos, ez ideig nincs magyar talmud. Nem merik, vagy nem akarják lefordítani édes anyanyelvûnkre. Pedig annyi a talmud-tudós tintahõs és tollvitéz, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Ha gonosz nem volna a talmud minden porcikája, a kutya se ugatná meg õket. Ha tele nem volna hajmeresztõ ocsmányságokkal, vérszöktetõ trágárságokkal, lelketlen gonoszságokkal, akkor biztosan lefordították volna már régen még cigány nyelvre is.
De nem merték szennyes lapjait a világ szeme elé tárni.
12. Hogyan küzdöttek a pápák a talmud ellen?
A pápák és fejedelmek már a középkorban minden erejükkel azon voltak, hogy a talmudot megsemmisítsék, mert nyilván tapasztalták már akkor is káros, pusztító hatását. Jusztinián császár volt az elsõ, a ki megtiltotta a zsidóknak e könyv olvasását. V. Kelemen pápa idejében (1305—1314) különösen Franciaországban és Olaszországban zúdult föl a közfelháborodás a talmud ellen. IV. Gergely pápa rendeletébõl elkobozták Franciaország, Anglia, Portugália és Spanyolország egy részében az összes talmudokat s egy ízben 24 szekérnyit égettek el máglyán.
A következõ pápák is hasonlóképpen jártak el a talmuddal, mely ma is a tiltott könyvek közt szerepel.
13. A lengyel zsidók ravaszsága.
A sok zaklatás miatt, illetve ennek hatása alatt 1631-ben egy lengyel zsidókból álló gyülekezet elhatározta, hogy «a názáreti Jézusra vonatkozó (becsmérlõ!) helyeket egyelõrekihagyják a talmudból, de a helyét üresen hagyják és egy körrel töltik ki, hogy a rabbik és tanítók tudják, hogyan kell oktatni az ifjúságot. Hát nem alávalóság ez?
14. A leálcázott talmud.
A rabbik terve azonban füstbe ment. Hiába õrizték a talmud titkait olyan féltékenyen. Hasztalan leplezgették nyomorult tanait olyan csodálatos egyetértéssel. A haladó mûveltség napfénye a talmud évezredes sötétségébe is behatolt. A kutató tudomány világítása mellett immár a közönséges elme is bepillanthat a farizeusok titokzatos mûhelyébe. Ma már minden gondolkozó ember betekinthet a zsidó néplélek mirigyes redõibe.
A külföld keresztény tudósai vetekedve iparkodtak megismertetni népeikkel a talmud közveszélyes tanait. Megtanulták a talmud zavaros nyelvét s átültették, lefordították a legveszedelmesebb talmud-részleteket nemzeti nyelvükre.
Hazánkban újabban általános föltünést keltett dr. Huber Lipót kalocsai teológiai tanár könyve, mely a magyar hittudományi irodalom egyik legeredetibb és legbecsesebb mûve. Kár, hogy a neves tudós, csak biblikus szempontból ismerteti a talmudot. Ki tudományos alapon akar a talmuddal foglalkozni, annak melegen ajánljuk e mûvet!
15. Rohling könyve.
Csudálatos, hogy a zsidó pénz, a zsidó befolyás, a zsidó hatalom és zsidó fortély csaknem minden talmud-fordítást elnyomott. Az ezirányú munkák csaknem valamennyien eltûntek és bizony akárhány esetben a könyvvel együtt maga a szerzõ is. Hogy hova lettek, illetve miért kellett olyan hamar meghalniok, annak csak a jó Isten a megmondhatója.
Végre azonban dr. Rohling Ágost prágai egyetemi tanár mûve: (Der Talmudjude = A talmudzsidó) kíméletlenül föltárta az egész világ elõtt a talmud szennyes lapjait. Rohling könyve is emberi munka. Vannak egyes hibái. Túlzásaival nem értünk egyet, de a mi lényeges benne, és amit mi is bizonyítani tudunk, azt magunkévá tesszük.
16. A zsidók dühe.
A bátor leleplezés híre úgy futott végig a világon, mint a szikrázó villám süvöltése. A megdöbbent népek zúgó moraja volt utána a mennydörgés szava. A zsidók azt sem tudták hamarjában, mit tegyenek. Köpködtek, tüsszögtek, jajgattak, szitkozódtak, káromkodtak, átkozódtak annyit, hogy se szeri, se száma. A földkerekség minden zsidaja imádkozott Rohling haláláért, úgy mint nálunk szegény boldogult Egán Edéért.
Mikor azonban csalódva látták a zsidók, hogy Jehova nem hajlandó meghallgatni bosszúért lihegõ imáikat, ráfogták Rohlingra, hogy õrült. Röpiratokban, a sajtóban, a törvény elõtt és úton-útfélen a legképtelenebb vádakkal illették.
17. Drága kincsek gazda nélkül.
A «Talmudzsidó» tudós szerzõje, Rohling, ekkor ezer tallér jutalmat ígért mindenkinek, a ki könyvét meg tudja cáfolni. Noha a zsidók ugyancsak szeretik a pénzt, ezideig senki fia sem merte belevágni a fejszéjét ebbe a kemény táskába. Úgy látszik, savanyúnak látják a szõlõt.
Sõt mi több, De Lamárque apát franciára is lefordította Rohling könyvét és szintén tízezer frankot ígért annak, ki megcáfolja állításait. Jóllehet igen könnyen hozzá juthattak volna a zsidó írástudók ehhez a kövér falathoz, nem akadt eddigelé ember, a ki síkra mert volna érte szállni.
18. A talmud szemetes ládája.
Az egész könyvbõl a hitetlenség és istenkáromlás dögvészes lehelete árad felénk. Az itt-ott található tisztességesebb helyeket vastagon lepi el az ostoba elfogultság pora, a megátalkodott esztelenség szennye. Bár vannak a talmudnak egészséges részei, józan értelmû helyei is, bátran elmondhatni róla, hogy erkölcsi méreg lüktet az ereiben, hogy veszedelmes tanoknak a gyûjteménye s hogy a világirodalomnak ez az egyik legkárosabb és leggonoszabb terméke.
19. A talmud istenkáromlása.
Igen, a talmud nem egy helyen nyíltan megtagadja az Istenség létezését, sõt nem egy helyen a Messiás eljövetelét is kétségbe vonja (Jer. Taanit IV. 68. d).
Más lapokon pedig olyan zöldeket beszél, olyan vadakat mond, olyan badar és ízetlen dolgokat ír Istenrõl, hogy az emberben akaratlanul is tótágast áll minden nemesebb érzelem.
Így azt Írja a talmud, hogy
Isten az égben a rabbikkal együtt tanulmányozza a talmudot (lásd: Babá Meciá 85 és 86 alatt) és hogy azután a nap három utolsó órájában Isten valami állat-óriással enyeleg (Abodá Zará 3 b). Majd egy másik helyen az áll, hogy az Isten Jeruzsálem pusztulása fölött való keserûségében egy rejtekhelyen sír s naponkint két óriási könnycseppet hullat a tengerbe, a minek a zaja a világ egyik végétõl a másikig hallható. Majd sóhajtozik, hadonászik, tombol, minek következtében szelek és földrengések támadnak. Majd ismét eszik, iszik, nevet és táncol stb. (Berakót 59 a).
Sõt még esküszegéssel is vádolja a talmud az Istent. (Szanh. 110.)
20. Jézus és Mária a talmudban.
Jézus Krisztusról a lehetõ legbecstelenebb módon nyilatkozik a talmud. Jézus neve oly szóvá van torzítva, melynek ez az értelme: «Legyen kiirtva neve és emléke».
Több helyen fattyúgyereknek, varázslónak, bolondnak és döglött kutyának nevezi Jézust és azt állítja, hogy Krisztus Urunk a pokol fenekén egy szemétdombon van eltemetve! Hogy aBoldogságos Szûzrõl mily pimasz arcátlansággal nyilatkozik, azt le sem lehet írni. Az õrjöngõ istenkáromlásnak ekkora förtelmeit csak egy pokoli gyûlölettel megtelt elme írhatta le és csak egy Istentõl elátkozott nemzet tûrheti meg legfõbb törvénykönyvében. Nem írunk ide részleteket, mert nem vagyunk képesek. Visszariaszt a tisztelet olvasóink iránt. De ott vannak mindezek a káromlások a talmudban — szemérmetlen, undorító, hajmeresztõ módon. Meg tudjuk mutatni bárkinek.
21. A talmud véleménye a nem-zsidókról.
A keresztényeket és az összes nem-zsidó népeket a legaljasabb csúfnevekkel illeti a talmud. Különben egymás között is gojimoknak[*] neveznek bennünket. Nagyban kötik ugyan az ebet a karóhoz, hogy a goj szó nem jelent semmi rosszat, de csudálatosan mégis fölhúzzák az orrukat, ha az ember rájuk alkalmazza ezt az ékes titulust.
22. A talmud pökhendisége.
Bezzeg az izraeliták, azok kedvesebbek az Isten elõtt, mint az ég angyalai (Chullin 91 b), mert a zsidó Isten lényegébõl való, a noachidákat (nem-zsidókat) ellenben a gonosz lélek nemzette. (Jalk Rub. 10.) Tehát egyedül a zsidók emberek, a többi népségek baromfélék. (Jebamót 61. és Baba Mécia 114.) A rabbikat nagy tiszteletben tartják a zsidók, mert egy zsidó rabbit tisztelni annyi, mintha magát az Istenséget tisztelné az ember. (Jer. Erubin V. 1.) Mert õk Izrael oszlopai, a nép fejedelmei és királyai. (Ketubót és Gittin.)
Valósággal büdös a talmud a kevélységtõl. A fönnhéjázó hencegés netovábbja a talmudnak az a helye, mely így szól: A ki egy zsidót arcul üt, oly súlyos bûnt követ el, mintha magát az isteni Fölséget ütötte volna arcul. (Szanhedrin 58.)
23. Miért nem dolgoznak a zsidók?
A talmud azt tanácsolja a zsidónak, hogy ne arca verejtékével, becsületes kétkézi munkával keresse mindennapi kenyerét, mert «a földmívelésnél nincs háládatlanabb foglalkozás». «Ha ugyanis valaki 100 ezüst pénzzel seftel, pecsenyével és borral élhet. Ha azonban 100 ezüstpénzzel gazdálkodik valaki, annak sóra és káposztára sem jut elég jövedelem.» (Jevan 63.) Ezért nem szántanak és kapálnak a zsidók.
24. A talmud jövendölései.
Mivel a talmud szerint az egész világ a zsidók kedvéért van teremtve, föltétlenül bíznak jövendõ nagyságukban, a «Cion»-nak nevezett telivér zsidó állam fölállításában. Egy berlini zsidó szövetség épp most gyûjti az adatokat a világ összes zsidairól.
Erre vonatkozólag ezeket írja a talmud: A Messiás majd visszaállítja a zsidó királyságot és szolgálni fog neki minden nép, hódolni minden királyság. (R. Schabb. 120.) Ama boldog idõben minden zsidónak 2800 szolgája lesz. (Jalk. Schim 54. — Bechai 168.) Hanem elõbb óriási harc fog kitörni, melyben a népek kétharmada kivész. (Majene Jesch 74—76. Abarb maschm. 49.) És akkor minden nemzeteknek kincse és vagyona a zsidók kezébe gyûl. (Szanhedrin 110. Bechai 11.)
A föld akkor a zsidóknak kész kalácsot és gyapotruhákat fog teremni s olyan búzaszemeket, melyek akkorák lesznek, mint a legnagyobb ökör veséi. Minden nép fölveszi majd a zsidóvallást, de a keresztények ezen kegyelemnek nem lesznek részesei, hanem ki fognak irtatni az utolsóig, mert az ördögtõl származnak. (Jebam 24. Abodá 3. Bechai 85.)
25. A gójt szeretni tilos.
Az a zsidó, a ki a kereszténynek visszaadja a talált jószágot, az bûnt követ el, mert megerõsíti az «istentelenek» hatalmát, mert az ilyen zsidó olybá vétetik, mintha a gójt szeretné, a ki pedig a gójt szereti, az gyûlöli az Istent, annak Isten sem fog megbocsátani. (Szanhedrin 76.) Az is megtalálható a talmudban: «Ne sanyargasd a napszámost testvéreid közül, a többiek azonban ki vannak véve», továbbá e lelketlenség is: «Tilos egy tudatlannal irgalmasságot gyakorolni». (Szanh. 92.)
26. A talmud furfangossága.
A talmud nem ismer jogegyenlõséget a zsidó és a keresztény között, mert azt mondja, ha a kettõ perel egymással, minden zsidónak azon kell lenni, hogy a zsidó javára dõljön el a pör, ha másként nem lehet — még furfanggal is. Vigyázni kell azonban, — nehogy a dolog nyilvánosságra jusson és a zsidó vallás ez által rossz hírbe keveredjék. (Babba Kamma 113.)
27. Kié a világ a talmud szerint?
A talmud szerint a zsidóké minden, mert ezt írja: «Az Isten fölkelt, megmérte a földet és átadta az izraelitáknak a gojimo-t». Másutt pedig: Az Isten hatalmat adott a zsidóknak minden népek java és vére fölött. (Seph. Jk. 3. f. 25. Jalk Schim 83.)
E szerint tehát az egész föld a zsidók tulajdona. A keresztények birtoka jogtalan, bitorlott vagyon, gazdátlan jószág. Apádtól örökölt, vagy verejtékes munkával szerzett házacskád és földed nem a tied a talmud szerint, hanem azé a zsidóé, a ki elõször teszi rá a kezét. Szép elv! Nemde?
28. Az uzsorát megengedi a talmud.
Maimonides rabbi, «a zsinagóga sasa» írja, hogy a gójnak csak úgy szabad kölcsönözni, ha uzsora-kamatot fizet a kölcsönért, izraelitával szemben azonban ilyesmit tenni nem szabad. A szegény keresztények kiszipolyozása tehát megengedett dolog. Hisz azt mondja a talmud: A keresztény «élete kezedben van, oh zsidó, mennyivel inkább hát a pénze!» (Jevam 24.)
29. A megkeresztelkedett zsidók elpusztítása.
Az eretneket, árulókat és hitehagyott zsidókat veszedelembe kell dönteni és ha bajban vannak, nem szabad õket kimenteni, sõt még a közelében lévõ mentõeszközöket is el kell távolítani. (Abodá Zará 26.)
Szükség esetén azonban megengedi a talmud, hogy a szorongatott zsidó színbõl, képmutatásból, avagy üzleti számításból elhagyja hitét. Azonban azokat a megtért zsidókat, kik meggyõzõdésbõl szívvel-lélekkel ragaszkodnak a kereszténységhez, azokat halálra ítéli a talmud, «melyekkel szemben mindenáron azon kell lenni, hogy elpusztuljanak».
30. A zsidó vérvád.
Bár a halált nagyon olcsón osztogatja a talmud, nyíltan szembeszállunk azon véleménnyel, mely azt tartja, hogy a zsidó (rituális!!!) vérgyilkosságokat a talmud rendeli el. Ez csak ráfogás, mert olyan kitétel, mely ezt nyíltan, világosan kimondaná — nincs a talmudban. A vérvétel legföljebb rajongó zsidók babonáskodása lehet. A tiszaeszlároskodás tehát nem vallási szertartás, hanem megrögzött zsidók vérszomjas babonája.
31. A talmud alkalmazása az életben.
A talmud dohos szellemével, zsidóméreggel akarják megfertõztetni a farizeusok tanítványai a keresztények lelkét.
A nemzetek sorvadása, a népek nyomora, a közerkölcsök. feslettsége, javarészt a talmud gyümölcse.
A talmud-méreg hozta erjedésbe az egész világot.
Az okosabb, illetve élelmesebb zsidók nyíltan megtagadják a talmuddal való közösséget — a világ színe elõtt. Hiába muzsikáltatják azonban magukat, hiába esznek szalonnát és disznólábat, a talmud már második természetükké vált.
Fönnen hirdetik ugyan, hogy õk nem is látták a talmudot!… No ez kopasz mentség, mert tapasztalásból ki-ki láthatja, hogy a legtöbben közülök mégis a talmud útbaigazításai szerint bánnak el velünk, keresztényekkel.
32. A talmud képes kiadása.
Sokan talán azt hiszik, hogy az itt fölhozott szemelvények túlzások, azaz bizonyára lesznek számosán, kik el sem hiszik, hogy ekkora gonoszság lakozzék a talmudban.
Nos hát nyugodtan mondhatom, hogy nem az ujjamból szoptam az írottakat. Sajnálom, de a szemetes gödörbõl nem tudtam jóízû italt meríteni. Különben nem kell ott bizonyság, hol maga szól a dolog. A kételkedõk tekintsenek a pusztuló falvakra, kisiparra és kisgazdákra és azután tamáskodjanak.
Nézzenek csak széjjel maguk körül s látni fogják, mint hemzseg körülöttük a sok eleven talmud.
Maga a pusztuló Magyarország képes kiadása a talmudnak.
33. Zsidóvélemény a talmudról.
Szabolcsi (Weinstein) Miksa, az «Egyenlõség» címû zsidó felekezeti újság szerkesztõje, ki mellesleg legyen mondva, lapjában annyira dicséri a talmudot, hogy majd lejön a könyökérõl a bõr, maga is beismerte a többi között Debrecenben tartott fölolvasásában a talmud fekélyeit és bûneit.
«Vannak és akadnak a talmudban — úgymond — olyan helyek is, melyek nem vágnak össze a szeretet isteni törvényeivel. Ez azonban — szerinte — csak a talmud liberális volta mellett bizonyít.»
Ez valóban pompás elszólás! Igaza van a zsidónak. Mert ennek az agyafúrt, lyukas zsidó nyilatkozatnak az a becsületes magyar értelme, hogy a talmud valóban égõ gyûlöletet szít a zsidókban, minden ellen, a mi keresztény.
«Köszönjük zsidó, hogy erre megtanítottál!»
34. A talmud vadvirágai.
Azt mi sem tagadjuk — ez a zsidó virtus nem szokásunk — vannak a talmudban okos dolgok is. Az egymást öklelõ képtelenségek, a csára-hajszra való okoskodások között szétszórtan, elvétve tisztességes, becses dolgok is akadnak.
Szemenszedett, velõs jó mondások. Talpraesett példabeszédek. Magvas gondolatok. Tanulságos mesék.
De mit ér mindez, ha meg van mérgezve erkölcstelenségekkel. Mi haszna az ékes gyöngysoroknak, ha fajtalansággal fertõzött gonoszságok közé vannak elszórva.
A megmérgezett étel, akármilyen ízletesen van is elkészítve, mégis csak halálos méreg. Köszönjük az olyan szívességet, mikor a büdös húst jó lével adják föl!
35. Az antiszemitizmus magva.
Látnivaló tehát, hogy a keresztények és zsidók között létezõ feszült viszonynak a talmud a gyökéroka. A talmud szelleme élesíti közöttünk az ellentétet, nem a keresztény sajtó.
Az antiszemitizmus oka nem a keresztények türelmetlensége, hanem a talmud és a talmud alapján kifosztott kisemberek, a népek millióinak keserûsége és nyomora, a zsidóság járma alatt nyögõ nép természetes ösztöne.
A míg talmud lesz a világon és a talmud szelleme szerint élõ zsidó, addig ne számítsanak Izrael fiai nyugalomra, békére és elnézésre, — mert addig mindig lesz — antiszemitizmus.
A „Zsidóméreg“ és a zsidók!
A Zsidóméreg-nek meg volt a maga hatása. A keresztény társadalom minden rétegébõl számos megrendelést kaptam. Ezer és ezer példányban forog a röpirat a közönség kezén. Érdekes talán megjegyeznem, hogy a megrendelõk sorában maga a zsidóság is tekintélyes számmal van képviselve.
Röpiratom óriási izgatottságot keltett Izrael fiaiban. A mint értesültem, eleinte sajtópört akartak ellenem indítani. Ezzel a hiábavaló, haszontalan szándékukkal azonban csakhamar fölhagytak, mert maguk is tudták, hogy lényegében igaz mindaz, a mit a Zsidóméreg tartalmaz és így hiába pörölnének.
Ekkor néhány libatollas tintahõs, néhány kormánykegyen élõ zsidó újságíró bemutatta a Zsidómérget Széll Kálmán miniszterelnöknek, hogy mint belügyminiszter koboztassa el aveszedelmes (!!!) füzeteket. Örömmel jelenthetjük, hogy a fõminiszter ez alkalommal nem hallgatta meg leghûségesebb és legszorgalmasabb magasztalóinak alázatos kérelmét. Széll Kálmánfurfangja sem talált a Zsidóméregben olyan helyet, melyért a törvényszék sorompói elé állíthatott volna.
A kudarc szörnyen fájt a zsidóknak. Keserû lélekkel futottak az Egyenlõség címû zsidó felekezeti újság szerkesztõségébe és megrendeltek ellenem egy mûkirohanást.
Mardochai Hajehudi, a leghíresebb talmud-csõsz rontott nekem egy hosszabb cikkben. Egy «szelíd cáfolatban» próbálkozott kitörni röpiratom méregfogait. Csontos érvek helyett általánosságban odavetett «zaftos» megjegyzésekkel, hetyke kiszólásokkal igyekszik kifacsarni a Zsidóméregbõl az igazságot.
Aprólékos tollhibákat, lényegtelen kicsinységeket cáfol savanyú gúnnyal hasábszámra, a dolog érdemén azonban hamisan átsiklik, érezvén maga is, hogy nem jóban sántikál.
Szõrszálhasogató fontoskodással, kérkedõ nagyképûsködéssel magyarázgatja, miként kell a talmudból idézni, hogyan perlekedtek egymással Rohling és Bloch, milyen liberálisok és «tolleránsok» voltak a talmudszerzõk, milyen ártatlanok a falusi zsidók s így tovább…
Ezekbõl aztán levonja nagy bölcsen a következtetést, hogy az én összes talmud-idézeteim hamisítások. Mivel azonban Szabolcsi úr is érzi, hogy ez nem való, azzal védi a talmud vádlott helyeit, hogy ezen fekélyes tanok elfogult íróit, és az összes zsidók liberalizmusát dicsõíti.
Jó uram, ez nagyon sovány okoskodás. Józan embernek ilyen semmitmondó, lyukas bizonyságokkal nem lehet bekötni a szemét. Hiába tagadja Mardochai Hajehudi, (Szabolcsi, Weinstein Miksa úr!) az igazság azért csak igazság marad.
Különben pedig figyelmeztetjük egy kijelentésére, melyet több tanú elõtt mondott, nem is olyan régen:
«Nagyon sok hely van a talmudban, melyet nem írok alá».
Ezt Mardochai Hajehudi mondotta!
A talmud változott azóta, vagy pedig Mardochai Hajehudi?
Csekélységem fiatal kora sose izgassa, jó uram! Hiszen mikor Solymosi Esztert meggyilkolták Tisza-Eszláron, akkor még ön is csak suhanc volt. Nem a mi igénytelenségünkrõl van itt szó, Weinstein úr! Sose személyeskedjünk! Markoljunk inkább a dolog velejébe! Hadd legyen világosság!
Ha már Önnek olyan nagy cáfoló kedve van, ám legyen! A kezére járok, hogy legyen mit cáfolnia.
Kérdem tehát Öntõl, Mardochai Hajehudi úr és Magyarország összes rabbinusaitól, igaz-e az, hogy a talmud Jézusról és Máriáról a legocsmányabb, legarcpirítóbb módon nyilatkozik?
Igaz-e az, hogy a talmud tiltja a «goj» szeretetét?
Igaz-e az, hogy a talmud hatalmat ad a zsidóknak minden népek java és vére fölött?
Igaz-e az, hogy a talmudnak több helye a nem-zsidókat csak emberi alakban járó állatoknak, barmoknak tekinti?
Igaz-e az, hogy a talmud arra biztatja a zsidókat, hogy minden zsidó perét a nem-zsidó (péld. keresztény!) ellenében a zsidó fél javára döntsék el — még ha kell, furfanggal is?
Igaz-e az, hogy a talmudban tömérdek erkölcstelenség és trágárság van? Igaz-e az, hogy a talmud az uzsorát nem-zsidóval szemben megengedi? — Van-e bátorságuk a talmud minden soráért helyt állani?
Ezekre a kérdésekre tessék felelni talmud-tudós urak! De egyenes, nyílt és õszinte feleletet kérünk! Most tessék beszélni és írni Weinstein et Comp. urak! Várva várjuk a feleleteket!
Ezeket a kérdéseket már egy évvel ezelõtt tettem fel.
Már egy esztendeje várom a rabbinus urak válaszát. Várom, várom, de mindhiába! Még az «Egyenlõség» szerkesztõje, a hírõs talmud-böngészõ Mardochai Hajehudi is csak azt felelte, hogy «nem reflektálunk!» Most is ugyanazokat kérdem a zsidó tudósoktól, a mit egy esztendõvel ezelõtt. Elõre is tudom, hogy választ most sem kapok. A zsidóságnak ez a csudálatos némasága bûnösségüknek a tudatából ered. A zsidó rabbinusok hallgatása koronatanúja az én röpiratom igazságosságának.
* * *
A beregi zsidóknak is a mellükre szállott a Zsidóméreg.
Bereg vármegyének a hivatalos közlönye, a «Bereg» egyszerûen jelezte röpiratom megjelenését. Olyan fölháborodást szült ez a néhány ártatlan sor Izrael fiai között az egész Kazárföldön, hogy régen nem látott a világ olyat.
A beregi zsidók megbízásából valami dr. Fuchs Mór nevû beregszászi zsidó többek között a következõ nyilatkozatokat tette közzé a «Bereg»-ben:
«Az ösmertetett röpiratban terjesztett, látatlanban is alávaló hazugságnak kijelenthetõ vádaskodások cáfolatába bocsátkozni merõben fölösleges, mert a tárgyilagosan gondolkodó, a rosszindulatú hályogtól el nem homályosított szemekkel látó közönséget szükségtelen meggyõzni; a vaksággal megvert, a gyûlölködés izzó szenvedélyétõl lángoló, saját bûneinek mentésére másokban bûnbakot keresõ sötét középkori maradiság embereit ellenben lehetetlen észre téríteni; de lehetetlen szó nélkül hagynom azon formát, mellyel a sértõ közlemény ama szennyiratot a közönségnek ajánlja, kezdve a szerzõ személyes kitûnõségének bemutatásától végig irályának és tartalmának néhány vonásban való kiemeléséig».
A közleményen vörös fonalként végighúzódó azon törekvés, hogy a felekezeti gyûlölködés üszkét dobja a társadalomba, ellenkezik az egységes magyar állam kiépítését jelszóként hangoztató vezérelvvel, aláássa a polgárok közbékéjét, földúlja a lakosság jó egyetértését, a viszály és visszavonás ékét helyezi a magyar társadalom élõ testébe.
Egyúttal egész raj zsidó elõfizetõ küldötte vissza a Bereget (a vármegye hivatalos lapját!!!) kiadójának.
Fuchs ohrnak a nevetséges rugdalózásaira nincs mit felelnünk. A ki «látatlanban» bírál meg valamit, az vagy könnyelmû, vagy rosszakaratú. Fuchs ohrnak módjában van aZsidómérget megszereznie, tessék elolvasni és azután hepciáskodni. Ha igazságtalanságokat tartalmaz a Zsidóméreg, tessék rábizonyítani! Ha pedig való, a mi benne van, akkor jobb lesz hallgatnia.
* * *
Több helyrõl értesültem, hogy néhány alsóbb rangú hivatalnokot üldözõbe vettek följebbvalóik a Zsidóméreg terjesztése miatt. Szíves olvasóimat tisztelettel kérem, kegyeskedjenek az esetleg elõforduló hasonló eseteket szintén tudomásomra hozni, hogy a kellõ lépéseket megtehessem.
Különben pedig az elfogulatlan közvélemény és a keresztény közönség részrehajlatlan ítéletére bízom röpiratomat.
Sokaknak talán nem tetszik õszinte beszédem? Sajnálom! Nem azért írok ilyen keményen, mert kedvemben vagyok, hanem mert szükség van reá.
Köszönöm szíves olvasóimnak a nem remélt élénk érdeklõdést és az eléggé meg nem hálálható kegyes támogatást a röpirat terjesztése körül. Ne is tegye a Zsidómérget senki a fiókba, vagy a mestergerendára, hanem adja tovább kézrõl-kézre! Hadd olvassa mindenki!
Isten velünk!
Budapest, 1903. nov. 1.
Huszár Károly,
hírlapíró.
[*] Ez a szó magában foglalja mindazt a gyûlöletet, a mit a zsidók a keresztények iránt éreznek. Nem is találunk rá megfelelõ magyar szót!
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2014. August 02. 07:49:37
#2 |
satu
- 2014. August 02. 08:49:16
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.