Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Prognózis a Germán Gyógytudomány jövõjérõl.
Az alábbiakban láthatják, hogy elõrejelzésem szerint miként alakul a Germán Gyógytudomány jövõje.
Mielõtt elkezdeném, röviden bemutatkozom. Nevem Volker Siefke, 47 éves vagyok, Hannoverben születtem, 1997 óta vagyok nõs, van két gyermekem, egy kutyám, és szabad akaratomból számûzetésben élek Luzernben. Informatikusként nagy adatbankokra és CRM-szoftverek (vásárlói hûség) programozásra specializálódott saját vállalkozásból élek. Már csaknem 20 éve gyártok projekteket az európai térségben. Hobbijaim közé tartozik a sportlövészet nagy kaliberû fegyverrel, a történelem, a filozófia, a politika, a versek (fõleg Schiller versei) és még jó néhány egyéb. Ha valamiben hiszek, az a biológia, a matematika, a valószínûségszámítás és egyéb tudományos ismeretek részletei, feltéve, ha megértem azokat. Olyannak látom a világot és az embereket, mint amilyenek. Sajnos azt kell mondanom, hogy – fõleg most – mindez nem különösen felemelõ vagy örömteli. Én ateista vagyok és kiábrándultam a politikából, de mivel hiszek a biológiában (konkrétan az evolúciós elméletben), a rendszer szemszögébõl természetesen szélsõjobboldali vagyok. Egyébként egy másodpercig sem érdekel az, hogy a rendszer mit gondol errõl, mivel a politikai rendszerek alapvetõen mindig közös nevezõn vannak, melyek többnyire ugyancsak rosszak. A machiavellizmuson kívül ezek a rendszerek aligha álltak tudományos alapokon, sõt, ellenkezõleg. Machiavelli a történelemnek egyik olyan szereplõje volt, aki az akkori rendszert szolgálta. Ennek következtében felismerései ugyan létezõnek mondhatók, de az már nem, hogy felemelõk, sõt inkább erkölcstelenek, aljasak, egyenesen sátániak és mindössze funkcionálisak. Ezért a rendszerek valamikor mindig megbuktak, fõleg akkor, amikor premisszájuk szerint rosszul ítélték meg magát az embert, vagy abból a hamis premisszából indultak ki, hogy képesek létrehozni egy „új embert”.
Talán érdemes még megjegyezni azt, hogy saját magamat nagyon kritikusnak tartom, ami azt jelenti, hogy nagyon nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy elhiggyek valamit valakinek, fõleg a mai világban. Nem tartom magam olyannak, aki csak úgy követ egy „gurut”. Ha egyszer intenzív kutakodással valamirõl meggyõzõdöm, akkor nagy a valószínûsége annak, hogy az úgy is van. Én nem hinni szoktam, hanem tudományos képzettségemet és elsõsorban a valószínûségszámítás eszközeit hasznosítom az információk érvényesítésére.
Nagyjából két éve foglalkozom intenzíven a Germán Gyógytudománnyal. Mint valószínûleg mindenki más, eleinte én is nehezen barátkoztam meg vele, mivel a Germán Gyógytudomány felfedezései olyan eklatánsan ütköznek a programozásainkkal, hogy ezt a beépített ellenállást elõször le kellett küzdenem. Majd e kis akadály után persze megtaláltam a felismerések kényszerû logikáját, valamint azt, hogy mennyire zökkenõmentesen beleilleszkednek tudományos világképembe.
Miután ezen keresztülmentem, maradt bennem egy érzés, mégpedig az, hogy a Germán Gyógytudomány alaptörvényei alapjában véve „egyszerûek”, csak hát egyszer rájuk kellett jönni.
Az informatikában is hasonlóan mûködik ez, méghozzá úgy, hogy az egyszerû programokat mindenki megérti és mûködnek, míg a spagetti-kód-programok mellé folyamatosan szükség van további kezelõ-, ellenõrzõ- és javítóprogramokra, azok mellé pedig még sok „érdekeltre”, akik azokkal foglalkoznak. Ennek következtében én, mint informatikus a mostani „medicinát” is a spagetti-kód-programok osztályába sorolom. Az „érdekeltek” körébe tartoznak ebben az esetben például a médiák. Az elmúlt 20 év alatt megtanultam ezekrõl a spagetti-kód-programokról, hogy legjobb, ha a lehetõ leggyorsabban töröljük õket és újból megcsináljuk, még mielõtt kárt okoznának vagy teljesen összeomlanának. Egyébként mindig okoznak károkat, jórészt minden esetben költségesek, de pont ez a célja annak, aki ezzel pénzt akar keresni. Informatikai tanácsadóként elõbb-utóbb megérti az ember, hogy részben nem is az a cél, hogy egy probléma rendesen megoldódjon, hanem sokkal inkább az, hogy pénzt keressenek vele úgy, hogy a probléma megmarad, vagy, hogy szándékosan túlkomplikálják, ill. talán még jobban elrontsák ahhoz képest, mint amilyen már eleve volt. Kézenfekvõ, hogy a magyarázat erre a pénz, vagy, ahogy ezt a mi szakmánkban hívják: Kick Ass. Alapjában véve igaz az az állítás, hogy mindig az egyszerû dolgok a nagyszerûek.
Ezzel szemben gyakran voltam tanúja cégeknél annak, hogy összeomlottak olyan komplikált rendszerek, melyeket senki sem értett. Ennek következtében maximum kirúgtak néhány alkalmazottat. Egyszer ilyen okból az egész cég csõdbe ment, miután a cég központi ügyfélnyilvántartó programja felmondta a szolgálatot.
Én az orvostudományt a tudomány egyik központi programjának nevezném, hacsak nem „a” központi programjának, mivelhogy az gyakorolja ránk a legnagyobb hatást. Ha megkérdezzük az embereket arról, hogy számukra mi a legfontosabb, elsõként mindenki azt mondja, hogy az egészség. Azok a kevesek, akik nem ezt válaszolják, tévednek. Ez vitt ahhoz a megalapozott feltételezéshez, hogy a medicina „a” tudomány programja.
A relativitáselmélet felfedezése, vagyis, hogy e=mc2 például egy kevésbé fontos „program”. Ez csak kevés embert érdekli, és még kevesebben értik – ha egyáltalán igaz. És ha ez nem igaz, akkor az nem is fontos.
Pályafutásom során egyébként arra a kérdésre, hogy miért dédelgetnek és ápolgatnak spagetti-kód-programokat, mindig a pénz volt a válasz.
Mindenki, aki azon dolgozott, tudta, hogy az egy csapnivaló termék, de mivel sokan húztak belõle hasznot, õk hallgattak, mert a vezetés úgy kívánta. Mindig csak a fej ellenkezett, õ kért a programon változtatásokat, a többiek viszont, akik órabérben dolgoztak, annál többet veszõdtek vele, õk csak a végrehajtók voltak. Amikor tanácsadóként kijelentettem, hogy értelme lenne újraprogramozni, mindig mindenki hallgatott és csupa aggódó tekintet vett körül. Ezt a szemetet csak egy kisebb érdekcsoport védelmezte nagyszerûen. Mindig azzal érveltek, hogy ez egy „történeti fejlõdés”, ami egyébként nem jó érv, mert egyáltalán nem lett jobb. Az átlagos felhasználón nem segít, ha tudja, hogy mitõl rossz a programja – õ tulajdonképpen egy újat szeretne. Az esetleges újraprogramozás elleni érv mindig a magas „költség” volt, az újraprogramozás ára. Amikor ezt az érvet lesöpörtem az asztalról és elkezdtem részletezni a kezelési költségeket, rendszerint népszerûtlen lettem a projektben. Hát az informatikában is ez történik, ha az ember megmondja az igazat. Ugyanaz az elv van itt is érvényben, mint bárhol máshol.
Ezeknél a spagetti-programoknál általában a tönkrement és újra helyreállítandó adatok jelentették a legnagyobb problémát. Ez költségnövelõ, úgymond kollaterális károkat vont maga után, mint például a hotlineban, derékba törte az ügyfelek forró drótját és persze a supportot is.
A medicinában ez nem ilyen egyszerû, ott a megrongált adatokat jobbára a valódi hullák jelentik, és a helyreállítás sajnos kizárt. Ott a nyomorékokat is többnyire helyreállíthatatlan károsodás éri, mely ráadásul utólagos költségeket von maga után. A mellékhatások nagyon összetettek lehetnek, ezáltal az ellenõrizhetetlenségig fajulhatnak.
Amikor az említett cégnél tönkrement az adatbank (olvashatlanná váltak a biztonsági másolatok, meghiúsult a B-terv), érdekes módon csak a vezetésben, a felelõsök között tört ki pánik. A kisebb tanácsadókról lerítt a titkos káröröm, akik mindig is sejtették, hogy ez be fog következni.
Alapjában véve minden egy program: az ember, a politikai rendszerek vagy éppenséggel a tudományos teóriák. Mûködnek, megkergülnek, vagy végül több-kevesebb kárt okozva összeomlanak. Kicsiben és nagyban elvileg mind egyforma.
Majd késõbb, amikor majd megfogalmazom, hogy szerintem mikorra várható a jelenlegi „medicina” összeomlása, meg fogják érteni, miért járom körbe ilyen aprólékosan ezt a témát.
Elõljáróban azonban szeretném megindokolni, hogy informatikusként hogy lehetek olyan nagyképû, és hogy miért engedem meg magamnak azt, hogy gúnyt ûzve a „modern orvostudományból”, spagetti-kód-medicinának nevezzem pont azt az orvostudományt, amelyet a tiszteletet keltõ, legnagyobb rangú szakértõk helyesnek tartanak. Egyébként a „szakértõ” szó használata egy neurolingvisztikai programozás (NLP), ami arra szolgál, hogy eleve kizárja a kritikát. Arra irányul, hogy nevetségessé tegye azt a személyt, aki ellentmond a hivatalosan persze megvesztegethetetlen úgynevezett szakértõnek, aki egyetért azzal a megállapítással, sõt, tudományosan be is bizonyítja, hogy a tehénszellentés túlmelegedést idéz elõ a Föld éghajlatában. Egyszer a „tudomány” rovatban még azt is olvastam, hogy angol kutatók a dinoszauruszok puffadásával, szélszorulásával támasztották alá azt a tényt, hogy az õskorban melegebb volt, mint ma.
http://www.welt.de/wissenschaft/article106269205/Praehistorischer-Klimawandel-durch- Blaehungen.html
Ki tudja, lehet, hogy ezek a „kutatók” majd egyszer csak rátalálnak egy gigantikus, megkövesedett brontoszaurusz-szellentésre, ami igazolja ezt az elméletet.
Mindez nagyon érdekes, de nem maga az elmélet, hanem az abból levonható következtetés: egyeseknek semmi sem kínos, ha valamivel egy kis pénzt kereshetnek. Ezenfelül nagyon szépen látszik, hogy manapság mit értünk „tudomány” alatt. Talán ez az oka annak, hogy nem tisztelem õket eléggé?
Szintén nagyon jól látható ebbõl a dínós történetbõl, hogy az esetleg felmerülõ jogos kételyek gyakran további hazugságokat szülnek. Ebben az esetben az eredeti hazugság az, hogy a széndioxid felmelegíti az éghajlatot, ami késõbb ahhoz a logikátlansághoz vezetett, hogy az õsidõkben sokkal melegebb volt annak ellenére, hogy nem léteztek sem gyárak, sem autók. Emiatt kénytelenek voltak magyarázatot fûzni hozzá, ami enyhén szólva nevetséges és hihetetlen. Egy leközölt hazugság a hazudozót teljességgel hiteltelenné és nevetségessé teszi. A hazudozó ezesetben nem egyetlen személy, hanem egyének komplex hálózata, általában a „kutatók” és a médiák, de fõleg azok, akik a „kutatást” finanszírozzák. A rászedett egyén logikus módon legkésõbb ebben a fázisban felteszi magának azt a kérdést, hogy vajon mi lehetett a legelsõ hazugság valódi célja. Pontosabban az itt a kérdés, hogy vajon csak egy gyermeteg hiba, vagy egy rosszindulatú szándék állt-e a háttérben. A fontosságtól, relevanciától függõen a becsapottak körében az efféle gondolkodásmód eleve negatív érzést vált ki, ami késõbb persze extrém agresszióhoz is vezethet.
De most már lassan szeretném megindokolni, hogy…
miért vagyok meggyõzõdve a Germán Gyógytudomány helyességérõl?
Elöljáróban megjegyzem, hogy nem áll szándékomban a Germán Gyógytudomány alaptörvényeit ebben a fejezetben részleteiben felsorolni, mivel azokat más leiratokban meg lehet találni. Csupán a nagyon rendkívüli és a szerintem helyes témákra szeretnék szorítkozni, amilyen röviden csak lehet.
A Germán Gyógytudomány levonja azt a logikus következtetést, hogy a legtöbb betegség valójában egy konfliktusesemény által kiváltott biológiai különprogram, pontosabban egy helyreállítási fázis. Ezeknek a különprogramoknak manapság már nem mindig van értelmük, ellenben volt értelmük a múltban, amelyek miatt véglegesen bevésõdtek az evolúció során az emberi (és állati) programokba, fõleg az agyi vezérlõprogramokba. Az evolúciónak ez a folyamata természetesen nem annyira rugalmas, és emiatt nem tud optimálisan reagálni a rövidtávú változásokra. A programokban részben egy módosult funkció adja meg az alaputasítást, mint pl. a birtokkonfliktusnál, amit manapság gyakran egy munkahelyi probléma indít el. Régen ennek a birtokvédelmi programnak egzisztenciális jelentõsége volt abból a szempontból, hogy az egyén képes legyen megvédeni magát a táplálékszükségletének fedezése érdekében, ez manapság már zömmel a munkahely-alternatívák és a szociális háló komoly eseteiben relatíve felesleges, sõt, az esetek többségében még hátráltató is lehet. Ennek ellenére ez a program létezik, és végrehajtásra kerül, ha az egyén a munkahelyét bármilyen okból kifolyólag létfontosságúnak értékeli, vagy ha azt veszélyezteti valami vagy valaki, illetve, ha egy konkurens személy átlépi az általa birtoknak képzelt dolog határait.
A Germán Gyógytudomány kimondja, hogy egy olyan esemény váltja ki a biológiai különprogramot, amely váratlanul következik be, az egyén számára nagyon drámai, és ráadásul egyedül van, amikor az lesújt rá. Minden különprogramnak biológiai értelme van. Ennek az aktív fázisa annyi ideig tart, amíg a konfliktus meg nem oldódik (megjegyzés: némelyik konfliktus sohasem oldódik meg). Ezután következik egy utóprogram, a második fázis, amelyben a szervezet helyreállítja az összes eddig létrehozott elváltozást. Ezt a helyreállítási fázist nevezi most az „orvostudomány” betegségnek.
A konfliktus-sokkot az érzékszerveink vezetik el az agyba. Az agy kiértékeli és értelmezi ezt az információt. Ha mind a három elõfeltétel teljesül, úgy az agy teljesen automatikusan végrehajtja a programot, mely nem akaratlagos, és nem tudatosul bennünk. Ez azt jelenti, hogy az egyén nincs tudatában annak, hogy végrehajtás alatt van egy program, amit ha akarna, sem tudna leállítani. Ez a koponya CT-felvételen a Germán Gyógytudományban oly fontos Hameri Góc formájában rajzolódik ki, egy céltáblaszerû, körkörös alakzatban, melynek kiváltó oka egy DHS (Dirk Hamer Szindróma), vagyis az azt kiváltó sokk.
A Germán Gyógytudomány következtetése logikusan az, hogy a folyamatban lévõ különprogram során az agy által vezérelt testi és lelki változások mennek végbe. Az egyén ebben a fázisban nem érzi jól magát (kényszeres gondolkodás, alvási nehézségek, súlyveszteség stb.), ezenkívül testi elváltozások mennek végbe, többnyire sejtszaporulat vagy sejtelhalás formájában.
A konfliktus megoldásával befejezõdik a program elsõ része és azzal együtt az általa elindított szervi elváltozások is. Ezután elindul egy új program, jobban mondva a program marad ugyanaz, de a következõ funkció végzõdik el, helyreállítja az eredeti helyzetet. Eközben bekövetkezik egy, a Germán Gyógytudomány által epileptoid krízisnek nevezett kritikus fázis, ami halállal is végzõdhet. Ennek folyamata függ a sokk intenzitásától és a keletkezett konfliktus tömegétõl.
Mégis miért nem logikus ez?
Alapjában véve csakis így mûködhet ez, és nem másképp. Kristálytisztán kiderül számomra, hogy ily módon az egyed kap/kapott egy elõnyt, mert az egyed nagy elõnyre tesz szert, ha egy bizonyos konfliktusra automatikus reakcióval válaszol, vagyis, ha krízisüzemmódba kapcsol.
Mivel léteznek konfliktusok, kell, hogy legyen válaszreakció, ami viszont azt jelenti, hogy kell, hogy létezzen egy program is.
Hacsak nem valaki azt feltételezi, hogy az evolúció évmillióin keresztül ez nem így volt, vagyis hogy az evolúció alapjában véve az egyedeket nem segítette ezekkel az elõnyökkel. Ez a gondolat azonban nagy képtelenség lenne, mert akkor az egész fejlõdéselméletet megtagadhatnánk.
Az is teljesen logikus, hogy a beérkezõ információkról az érzékszerveink jelentést küldenek az agyba, mert csak ez az egyetlen járható út létezik. Annak is van értelme, hogy közben kikapcsol az akarat és az öntudat, pusztán az idõtényezõ miatt. Amikor az õsember egy kardfogú tigrissel nézett farkasszemet, több esélye volt egy automatizált, és egy, a lehetõ leggyorsabb reakcióval az életben maradásra. A nagyon fontos védõfunkciók mindig automatikusak, mint például a szempillantásreflex.
Általánosságban tekintve ezek a folyamatok az efféle maximálisan leegyszerûsített elv alapján mûködnek. A Germán Gyógytudomány ellenségeivel legalább ebben talán egyetérthetünk. Ez eléggé banális ahhoz, hogy bárki megértse.
Az is teljesen logikus, ilyen eseményre a szervezet sejtszaporulattal és sejtcsökkenéssel reagál. Mit is tehetne egyebet a szervezet, minthogy optimálisan reagáljon az adott szituációra? A hormonok eközben csak a közvetítõmédiumok szerepét töltik be, mert valahogy muszáj értesítenie az agynak az érintett sejteket arról, hogy õ most végrehajt egy programot.
Ha például bõrkeményedés lesz a kezünkön, az egy, az agyunk által irányított sejtszaporulat. Mert egyébként ki más döntené el, talán a sejt maga? Emlékeim szerint azt tanították nekünk a biológiai órán, hogy a sejtnek nincs döntéshozatalra képes része, fõképp, hogy az impulzus az idegsejteken keresztül érkezik, de a bõrsejtek szaporodnak. A munkaterhelés ugyan a Germán Gyógytudomány értelmében nem jelent sokkot, de ebbõl a példából jól látszik, hogy alapjában véve a folyamat mindig így zajlik, még azoknál az eseteknél is, melyeket a „modern orvostudomány” nem tart betegségnek. Ha következetesek akarunk maradni, akkor a bõrkeményedés elbontását betegségnek kellene neveznünk. Itt látszik, hogy mennyire abszurd ez az egész. Ha végiggondoljuk, az akadémiai orvostudomány szerint akkor vagyunk teljesen egészségesek, ha halottak vagyunk.
Megjegyzés: Az akadémiai orvostudomány nem mindig a gyógyulási/helyreállítási fázist tartja „betegségnek”. A diabetes, a bélrák, a sclerosis multiplex, a tejcsatornarák stb. mind a konfliktus-aktív fázis tünetei.
Az érzéki benyomástól függõen természetesen az is elõfordul, hogy egy rövidtávú emlékezetkiesésen kívül nem történik semmi. Az is lehet, hogy csak egy egyszerû mozgás indul el, mint pl. a szempillantásreflex.
Ezen túl a Germán Gyógytudományban komoly szerepet betöltõ sokkok esetében a szervezet sejtszaporulattal reagál. Ez tán olyan abszurd, hogy máris „sarlatánságról” kell beszélni? Nevetséges ez a reakció. Ilyen esetben felmerül bennünk a kérdés, hogy ezekbõl a sarlatánizmustól hangos emberekbõl vajon mi váltja ki ezt a logikátlan reakciót? Talán a falkaszellem vagy, hogy megszerezzenek valamilyen nagy falatot (Kick Ass)? Utóbbi esetben valószínûleg nagyobbat nyom a latban egy õsi, a minden program felett álló férgek idejébõl származó, de még a modern etika-kiértékelés-algoritmusok elõtti idõbõl származó program. A sarlatánságot kiabálók motivációjára könnyen rájövünk, de a viselkedésük egyértelmûen féregszerû.
A Germán Gyógytudomány egész elve tehát tökéletesen logikus, és kiválóan beleilleszkedik a fejlõdéselméletbe és a gyakorlati tapasztalatba. Semmilyen módon nem ütközik a józan emberi gondolkodással, sõt, ellenkezõleg.
A Germán Gyógytudomány tulajdonképpen a fejlõdéselmélet egyik kényszerû, logikus végkövetkeztetése, melynek felfedezése azon túl még egy konkrét értelmet is ad az ember számára.
A Darwini fejlõdéselmélet gyakorlati haszna gyakorlatilag nulla a Germán Gyógytudománnyal való kibõvítés nélkül, mert hát mi hasznunk van abból, ha tudjuk, hogy a majmoktól származunk, azon kívül, hogy ez természetesen nagyon érdekes? Darwin felfedezéseivel még egy nõt sem tudunk meghódítani. Nyilvánvaló, hogy a fejlõdéselmélet ismerete önmagában semmilyen fejlõdésbeli elõnyt nem nyújt. A Germán Gyógytudomány ismerete azonban konkrét és nem alábecsülendõ elõnyhöz juttat bennünket, fõleg a mai világban.
Bizonyított tény például az, hogy az agyi irányítás és az agyi végrehajtás tudtunk nélkül történik, sõt, részben úgy is, ha egyáltalán nem akarjuk, hogy megtörténjen, ha csak arra gondolunk, hogy elvörösödünk vagy idegességünkben kiütések jelennek meg rajtunk. Az összes hazugságvizsgáló ezen az elven alapul és szintén erre az elvre jellemzõ, hogy vizsgastressznél szorulásunk van, ezt tulajdonképpen már mindenki tapasztalhatta. Közismert tény, hogy a gyomorfekély a bosszankodás következményeképpen jön létre. Azt is tudjuk, hogy a stressznek köze van a tinnitushoz.
Ezek a példák bizonyítják, hogy testünk hol rövidtávon, hol pedig ún. betegségek formájában reagál az agyi tevékenységeinkre. Eközben persze úgyis csak definíció kérdése, hogy pontosan mit nevezünk betegségnek és még például az is, hogy milyen sokáig kell annak tartania. Az is például a „betegség” egyik formája lenne, ha a félelemtõl hirtelen hevesen ver a szívünk? És a remegés, miután már elmúlt a félelem?
Ebbõl kiindulva logikusan az is feltételezhetõ, hogy számos ilyen reakciónak kell léteznie azokon kívül, amit általánosságban elfogadunk. Feltételeznünk kell, hogy a szemmel látható effektusokon kívül, mint a heves szívdobogás, több hasonló is létezik. Például sejtszaporulat. Miért ne létezhetne a látható és érezhetõ hatásokon kívül még más is? Inkább tartom logikátlannak azt, hogy az egyiknél elismerünk valamit, a másiknál pedig sarlatánságot kiabálunk, holott mindkettõ ugyanazon az elven mûködik. Ez olyan, mintha azt állítanánk, hogy a fejlõdéstörténet egyes dolgokra érvényes, a mókus esetében viszont nevetséges még csak rá gondolni is.
Vagy van elv, vagy nincs elv.
Ezzel abban maradhatunk, hogy a Germán Gyógytudomány önmagában logikus és térjünk át azokra a következõ pontokra, melyeket fontosnak tartok ahhoz, hogy eldöntsük, a Germán Gyógytudomány helyes-e.
Mint mindenki elõtt ismeretes, a Germán Gyógytudomány története két részbõl tevõdik össze. Az elsõ részben látjuk Dr. Hamer törvényeit, a másodikban pedig ott vannak Dr. Hamer problémái a rendszer úgynevezett törvényeivel, elsõsorban, mert megvonták õt az orvosi praktizálás jogától.
Ez a két törvénytematika logikailag összefügg, és csak együtt okozhatják majd azt a katasztrófát, melyet késõbb részletezni fogok.
Pont ez a probléma, Dr. Hamer és a „törvény” szembenállása igazolja azt, hogy a Germán Gyógytudomány törvényeinek felfedezései helytállóak. Ez ugyan nem a megszokott módja a tudományos igazolásnak, de hát ilyesmi közvetett módon is megtörténhet.
Dr. Hamer emiatt 30 éve rendszeres idõközönként megpróbálja peres úton visszaszerezni orvosi praxisát, miközben a bíróság központi kérdése nem más, mint az, hogy a törvényei igazak, vagy nem igazak.
Azt gondolnánk, hogy idõközben ellenpéldákkal vagy ellentanulmányokkal már rég megcáfolták a törvényeit. Akárhogy is, de minden egyes, egy cseppet is logikusan mûködõ bíróságnak ellenbizonyítékokat kellene elõször felmutatnia ahhoz, hogy megindokolja a büntetését. Ez az ítélet legalapvetõbb elõfeltétele.
Itt azonban nem ez történt.
Nos, az is elképzelhetõ volna, hogy azért nem lehetne felmutatni ellenbizonyítékot, mert tudományosan nem lenne rá mód. Itt azonban ez sem igaz, mivel Dr. Hamer felfedezéseit nagyon egyszerûen meg lehetne cáfolni, ha nem lennének igazak. Néhány CT-felvétel elég lenne hozzá, tehát nem ez az igazi oka annak, hogy nincs ellenbizonyíték.
Azt is mondhatnánk, hogy a bíróság számára Dr. Hamer felfedezése olyannyira abszurd, hogy meg sem kísérelnek ellenbizonyítékot felhozni ellene. De ez sem igaz, mert az elmélet nagyon is logikus, mint ahogyan ezt az elõzõekbõl megítélhettük. Kiindulhatunk abból is, hogy legkésõbb az olyan nyilvánosan nagy port felkavaró esetek után, mint amilyen Olíviáé is volt, elõ kellett volna rukkolni egy ellenbizonyítékkal.
Ráadásul mindig pont Dr. Hamer volt az, aki ragaszkodott ahhoz, hogy cáfolják meg végre egy tudományos vizsgálattal. A bíróságnak pedig egyáltalán nem volt kedve tudományos módszerekhez nyúlni.
A hatalmas ellenség, a gyógyszeripar sem igyekezett különösebben, pedig bizony mellényzsebbõl ki tudott volna fizetni egy ellentanulmányt.
Ezzel a történet körüli és véget nem érõ perek hivatalos állásfoglalása a mai napig nem tud ellenbizonyítékkal szolgálni.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy egyáltalán kerestek-e ellenbizonyítékokat. Mivel nem állíthatom teljes bizonyossággal azt, hogy igen, kénytelen vagyok érzéseim alapján valószínûsíteni ezt a kérdést és ehhez egy költség–profit kiértékelést alapul venni. A cáfolat nem kerülne sokba, viszont a gyógyszeripar érdekeltségi köreinek busás hasznot hozna. Ezzel egyrészrõl pontot tehettek volna az ügy végére, másrészrõl ezek a körök további ügyfeleket szerezhettek volna, például megszerezhették volna a Germán Gyógytudomány rajongóit. 0,01% a valószínûsége annak, hogy nem tettek kísérletet egy ilyen cáfolatra, de ez még túl is van becsülve.
Abból, hogy ezt a bizonyítékot nem használták fel a bíróság elõtt, logikusan következik a cáfolat kísérletének eredménye. Ellenkezõ esetben ezt a tanulmányt természetesen felhasználták volna. Annak a valószínûsége, hogy a Germán Gyógytudomány helyességét idõközben bebizonyították, 100 mínusz 0,01%, vagyis 99,99%.
Ezért az ellentanulmány nemlétezésébõl logikusan következik az, hogy az ellentanulmány meghíúsult, amibõl megint csak az következik, hogy a Germán Gyógytudomány törvényei helytállóak és hogy idõközben igazoltak.
Ezt erõsíti még az is, hogy Dr. Hamer 30 éve saját tapasztalatai alapján gyûjti a tanulmányait. Néhány további orvos és egyetem is készített tanulmányokat, melyeket függetlenként kell kezelnünk, hisz Dr. Hamernek egyáltalán nem volt módja „meggyõzni” õket.
Dr. Hamer ellenségeinek, pl. a médiák viselkedése további közvetett alapú bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a Germán Gyógytudomány igaz.
Szinte feltûnõen kerülik a téma – tulajdonképpen a lényeg –, az 5 természettörvény temazitálását. Nem tudok szabadulni attõl az elképzeléstõl, hogy ez a valóság. Az embereknek nem szabad hinniük, hogy a „betegség” valójában egy értelmes biológiai különprogram, mely nem a véletlen mûve.
A médiák alapvetõen elfelejtenek vitatkozni errõl a témáról, és inkább a felfedezõ személyét firtatják. Ez a viselkedés, már ha ezt annak nevezhetjük, olyan primitív, neurolingvisztikai programozásokat alkalmazó sértegetésekbõl áll, mint pl. az „antiszemita” vagy „sarlatán” kifejezések használata.
Elõszeretettel alkalmazza az egyik fél azt a stratégiát, hogy kerüli a témát, ahelyett inkább személyeskedik, amikor nincsenek érvei a témában. Csak akkor választja a „tárgyaló partner” ezt a galád stratégiát.
Schopenhauer a „Az igazunk megtartásának mûvészete” c. könyvében leírja: „Amikor személyeskedünk, már teljesen eltérünk a tárgytól és a támadást az ellenfél személyére irányítjuk. Ilyenkor, bántó, kárörvendõ, sértegetõ és durva stílust veszünk fel. Ez a szellem, a test vagy az állatvilág erejének fitogtatása.”
Aki ilyen stratégiát alkalmaz, az a vitában valójában nem áll a helyzet magaslatán, vagyis ha személyes támadást indítanak valaki ellen, akkor az csak megerõsíti a külsõ szemlélõt, mint ahogy engem is abban, hogy az adott a témában a sértettnek igaza van. Mellékesen megjegyzem, hogy az ilyen viselkedés rettentõ szánalmas, fõleg egy tudományos vitában, melyre valószínûleg nincs példa az emberiség történelmében.
Ezenkívül a bíróság azzal érvelt, hogy az orvosok 99%-a másképp látja a dolgokat, mint Dr. Hamer, tehát a többség erejével akartak érvelni.
De hát ez sem egy tudományos eljárás, fõleg azoknak az orvosoknak helyzetét tekintve, akik majd átállnak a Germán Gyógytudomány oldalára. Dr. Hamer a bírósághoz fordult, mert azzal a jogcímmel vonták meg tõle az orvosi praktizálás jogát, hogy nem tagadja meg a Germán Gyógytudományt. Már tapasztalja ennek következményeit, mert veszélyben forog az egzisztenciája.
Ez olyan, mintha a boszorkányégetésnél megkérdezhetnék a csõcseléket, hogy elhiszik-e azt, hogy az elítélt egy boszorkány. A legtöbb ember gyáva és kerüli a problémákat – ez is az evolúció egyik következménye, ugyanúgy, mint a veleszületett falkaszellem, ami összességében korlátot állít az új felfedezéseknek.
Emellett ez egy természettörvény, az új felfedezéseket eleinte csak kevesen hiszik el, a többiek pedig különbözõ okok miatt szabályosan ágállnak ellene, pl. anyagi okok miatt vagy egyszerûen csak hiúságból. Pontosan ezek az anyagi vagy hiúsági érdekek álltak mindig is a fejlesztések útjában, már ha csak Tesla váltóáramára gondolunk, akit a tisztességtelen Edison és anyagi támagatói szabotáltak. Mint ahogy ezen Tesla-Edison példán láthatjuk, az igazi ügy egyszer csak áttörik, mert a konnektorokból ma Tesla-áramot kapunk.
Ha valaki úgy érvel, mint a bíróságok, annak nincsenek rendes érvei. Akinek nincsenek rendes érvei, annak nincs igaza, tehát az ellenkezõje igaz.
Ebbõl az okból kifolyólag roppant nagy valószínûséggel abból indulok ki, hogy a Germán Gyógytudomány igaz. Ez a megállapítás fontos, ha fel akarunk állítani egy prognózist, mert még mielõtt foglalkozunk a kérdéssel, elõször be kell bizonyítanunk, hogy nagy az igazság valószínûsíthetõsége.
Elfogadottá válik-e majd a Germán Gyógytudomány?
Hogy egy gondolat széles körben elterjed-e, az attól függ, hogy az emberi ösztön azt súgja-e, hogy igaz. Minél több ember azonnal rávágja, hogy „lehet benne valami”, annál többen kezdenek el foglalkozni vele, fõleg akkor, ha az kihatással van rá és ha ez valamilyen elõnyt jelent számára. Minél nagyobb ez az elõny, annál intenzívebben foglalkoznak ezzek az új ötlettel.
Természetesen a hazugságok is elterjednek, de csekélyebb hatásfokkal és sokkal nagyobb ráfordítással. A ráfordítás azért magasabb, mert a hazugságoknak sokszor logikai buktatói vannak, melyek a nagyon kritikus szemlélõnek azonnal szemet szúrnak. Aki látta 11/9-én összeomlani a tornyokat, tudja, mire gondolok. Nagyobb ráfordítás alatt a propaganda folyamatban lévõ praktikáira gondolok, vagyis elsõsorban az ismétlésekre és a terjesztés intenzitására, de természetesen arra a néhány „szakértõre” is. Ehhez mindenesetre néhány kevésbé örömteli dolog is tartozik, mint pl. szankciók arra az esetre, ha nem vagyunk vevõk a hazugságra, vagy pláne, ha leleplezzük a hazugságot. A jutalmazás, a szankcionálás ellenkezõje szintén a hazugságok elterjesztésének egyik bevált receptje. Rendszerint így vásárolják meg a hivatalos terjesztõket.
Minél kevésbé logikus valami, annál kisebb a valószínûsége, hogy az gyorsan és elsõsorban tartósan elfogadottá válik. Fordítva pedig, alig lehet feltartani egy olyan igazság elterjedését, mely a logikátlan hazugság ellentétje, antipólusa. Az igazság és a hazugság egymásnak konkurrenciája, melyek hihetõségüknek megfelelõen fejtenek ki erõt, és melyet a rajongók száma és a rajongók számának az adott idõegységben történõ változása tükröz.
Nagyon fontos paraméter, sõt talán a legfontosabb a bizalom. Az a bizalom, melyet a rendszer felépített magának ahhoz, hogy el tudjon terjeszteni egy hazugságot. Ha elveszíti a bizalmat, az összes kijelentését még kritikusabb szemmel figyelik, mint amikor az emberek bizalma még töretlen. Egy felébredt lakosságban sokkal nehezebben lehet még több hazugságot elterjeszteni. Végül problémák adódhatnak még akkor is, ha kivételesen igazat mondanak. A hazug embernek nem hisznek, akkor sem, ha igazat beszél.
Az emberek általában egyre kritikusabban figyelik azokat a dolgokat, amelyek igazságáról ellentmondó hírek terjednek el, és ha az ügy közvetlen hatással van az egzisztenciájukra.
A terjedés legsarkalatosabb pontja az emberek motivációja abban a kérdésben, hogy elterjesszék-e azt, amit helyesnek tartanak. Ez az összehasonlításban egy fontos paraméter, ami fontos olyankor, amikor azt vizsgáljuk, hogy végül a történetnek vajon melyik verziója fog gyõzedelmeskedni. Alapjában véve az ilyen két verzió közti harc a végsõ uralkodásért olyan, mint egy háború, amit teljesen elszántan folytatnak egészen a végsõ döntésig. Ezekben a dolgokban nincs kompromisszum, mert a két verzió közül végül csak az egyik gyõzhet. Mivel ez így van, a két különbözõ felet két különféleképpen motivált hadseregnek tekinthetjük. Aki Sun Szu harcmûvészetének bölcsességeit tanulmányozza, az tudja, hogy a hadsereg erkölcsi morálja a legfontosabb. A hadvezér különbözõ módszereket alkalmazhat a hadsereg erkölcsének fenttartása érdekében, mint pl. a büntetés, a tizedelés, a buzdítás. Ha mindez nem segít, lehet még zsoldosokat is toborozni (jelszó: Kick Ass), akik ugyan profik, de általában megbízhatatlanok, fõleg akkor, ha kezd szorítani a cipõ.
Az ilyen általánosságok után vegyük mindezt alaposan szemügyre a Germán Gyógytudomány szemszögébõl.
Itt alapjában véve 3 különbözõ félrõl beszélünk.
Az egyik fél a Germán Gyógytudomány fanatikus ellenségei. Jelenleg az õ véleményük nyom legtöbbet a latban és az õ oldalukon van a legtöbb hívõ/rajongó. Ráadásul ez a fél mind anyagi, mind mediális szempontból korlátlan eszközökkel rendelkezik. Õk képesek bármilyen szigorú szankciók bevetésére is. Most még õk állnak minden stratégiailag fontos intézet, képzés, kutatás és a tudomány élén. Mindemellett felügyelik a politikát, a karhatalmat és a bíróságokat. Elsõ látásra félelmetes ellenség, fõleg azért, mert végtelenül erkölcstelen és bevet mindenféle ócska trükköt.
Hihetõségük mindenesetre rohamosan gyengül. Az általuk alkalmazott propaganda már rég nem a hatalmukat szolgálja, a sajtó bérújságíróinak tekintélye lesüllyedt egy, a még soha nem látott, egyik legalacsonyabb fokra, rangsorban egyenrangúak a prostituáltakkal és az autókereskedõkkel.
A nép, melyet én a 3-as csoportba sorolok (lásd késõbb), és akik miatt végsõsoron ez az információs háború zajlik, rendkívül nagy bizalmatlansággal kíséri õket figyelemmel. Az idõközben elvesztett bizalmat soha nem fogják visszaszerezni. A bizalom már csak ilyen.
Katasztrófális volt az utolsó propagandahadjárat, mint pl. a sertésinfluenza elleni oltás, mert szemmel láthatóan kevés „sikerrel” járt. A sertésinfluenza elleni oltáskampány kevésbé sikeres volta könnyen érthetõ, mert a nép ritkán nyilvánítja ki az igazi véleményét, amíg csak bagatell dolgokról van szó. Egész más a helyzet viszont akkor, ha veszélyeztetve érzi magát, abban az esetben úgymond átkapcsol egy másik viselkedési üzemmódba. A tehéncsorda hasonlóan reagál, amíg biztonságban érzi magát. Ilyenkor könnyû õket sakkban tartani egy kis villanypásztorral, ebben az esetben átvitt értelemben a nép villanypásztora a politikai korrektség. Ha a nép fenyegetve érzi magát, úgy reagál, mint a tehén, melyet készülnek a vágóhídra vinni. Ezek a tehenek renitenssé válnak, ellenállnak, egyenesen bedurvulnak. Az állattenyésztõk tudják igazolni, hogy az éppen aktuális üzemmódtól függõen másik tehenet láthatunk. Ezért is vezényelték le könyörtelenül, nagy vehemenciával a sertésinfluenza elleni oltás információs hadjáratát.
A sertésinfluenza oltókampány bukása során napvilágra került a csoportnak egy másik tulajdonsága is: a túlzott önbecsülés. Az elõre megrendelt oltóanyagok mennyisége, melyek nagy része a nyakukon maradt, már önmgában is rámutat erre a túlzott önbecsülésre. A hadjárat bukását szinte valamennyi esetben garantálja a túlzott önbecsülés, mert egy hadvezérnek mindig reálisan kell megítélnie saját, és ellensége hadseregét. Sun Szu is ezt állítja.
A hadipar után azonban a gyógyszeriparnak van a legkevesebb tekintélye, mely szintén az egyes számú csoportba tartozik. Ezt a csoportot a nép túlnyomó része az irigy, a megvesztegethetõ, a hazug és a bûnösök kategóriájába sorolja.
Az egyes számú csoporthoz tartozó rendszerrõl elmondhatjuk, hogy feloszlásban van, mivel realizálja, hogy az emberek már nem hisznek eléggé a propagandájukban. Pusztán a nép tömege nyilvánvaló és jogos félelmet kelt bennük, mert hisz a fanatikusok közül 1000 biztos, hogy a nép közül való. A félelem viszont a lojalitás hiányához, és dezertáláshoz vezet. Ezzel szemben az intézkedés, mint pl. az ellenõrzés nevetséges, kontraproduktív és hatástalan. Ennek körülbelül annyi értelme van, mint amikor tudjuk, hogy milyen magas a nyomás a kazánban, mielõtt az a robbanástól széthullik darabokra. Arról nem is beszélve, hogy azt a személyt, akit így kivonnak a forgalomból, követi majd tíz másik, mert ezek az intézkedések természetesen cseppet sem népszerûek, mert senki sem szereti, ha kémkednek utána. Ennek a csoportnak a kontrollmechanizmusa olyannyira kontraproduktív, hogy meg kell állapítanunk, nincs benne túl sok logika.
A nyilvános, mediális kivégzések általi büntetések sem mûködnek már elég jól, mert a nép már undorodik ettõl a gyakorlattól. Eva Hermann esete ezt nagyon jól példázza. Inkvizítorát, Kernert idõközben már Gutfried mûsorának reklámspotjára sem kérik fel, pedig ideális lenne csirkemellek reklámikonjának. Ez a Kerner igazi férfiak körében már nem is igen mutatkozhat. Világos, hogy valójában ki húzta a rövidebbet: a Kerner mögött álló rendszer. Nincs különösebben nagy értelme, ha az ellenfél körei közül valakibõl mártírt csinálnak, fõleg akkor nem, ha eközben egy szõke hölgyrõl van szó. Tulajdonképpen triviális.
A rákterápia olyan eredménytelen, hogy a rendszer nem nyilatkozik az elért sikerekrõl. Ez egyértelmûen arra utal, hogy semmilyen sikereket nem tud felmutatni, sõt, ellenkezõleg. Ha nem így lenne, azzal büszkélkedne, folyamatosan terjesztené a statisztikákat és a gyógyszeripar szerencsés betegek példáit a médiákban. Sajnos a valóságban a rendszer nem tud felmutatni boldog „kemóbetegeket”.
A nép körében a „kemoterápia” fogalomhoz a legerõsebb negatív érzések kapcsolódnak, vagyis az egyetlen, amit fel tud kínálni, az egy rémálom –, amit a legnagyobb ellenségünknek sem kívánunk. Ha a nép ezt a „terápiát” egyáltalán elfogadja, akkor csakis azért, mert nem ismer más alternatívát, és az érintetteknek halálfélelmük van, aminek következtében kapaszkodnak a mondvacsinált utolsó szalmaszálba.
Ezzel kimerítõ jellemzést adtam az egyes csoportról, úgyhogy áttérek a Germán Gyógytudomány második csoportjára.
A Germán Gyógytudomány rajongóinak száma egyelõre még csekély. Ellenfeleivel szemben õk csak az eszközök töredékével rendelkeznek, és rá vannak kényszerítve arra, hogy egyfajta partizánakciót folytassanak, mivel az ellenfelei nem biztosítanak számukra nyílt csatamezõt, mint például vitafórum-lehetõséget a médiában. Fõ médiumként az internetet használják, de idõközben már nagyobb összejövetelek is, mint pl. az AZK-konferencia (anti-cenzúra-koalíció) biztosít teret számukra.
Számuk egyre nõ, ami már abból is egyértelmûvé válik, hogy elõször még csak egyetlen ember, mégpedig Dr. Hamer volt az, aki nagyobbrészt tudományos tevékenységet folytatott.
Ennek a csoportnak a szavahihetõsége jóval nagyobb, mint az ellenfélé, ez még olyan sikerekbõl is kiderül, mint amelyeknek tematikailag nincs közük a Germán Gyógytudományhoz, de logikailag odatartoznak. A 11/9 kritikusainak sikerérõl több tucat könyv számol be és ugyanezen az elven alapul, ugyanilyen eszközökkel dolgoznak és hasonló típusú emberek csoportosulnak köréjük.
Ezt az embertípust erõs érzelmûnek jellemezhetnénk, mert arról ismerszik meg, hogy nem a falkaszellem szerint cselekszik. Számára tehát nemcsak a csorda jelenti a túlélést, hanem egyedül is elmegy oda, ahová kell – ezt nevezzük bátorságnak.
Ez a csoport erõsen motivált, önszántából minden ellenszolgáltatás nélkül harcol a saját ügyéért. Harci kedvét egy nemesi motiváció, a másokon való segíteni akarás vezérli. Ez azonban a rendszer iránti gyûlöletbõl is eredhet.
Ennek a csoportnak a harci kedve olyan nagy, hogy elõre jelzem, ez a csoport sohasem fog kapitulálni. Kompromisszumra sem lesz hajlandó.
A csoport által felkínált alternatíva egy reménysugár az emberiség számára, ami önmagában is logikus. Könnyen elmagyarázható, vagyis a nép minden tagja meg tudja érteni a koncepcióját.
Ennek a csoportnak nincs szüksége a fenntartáshoz szükséges büntetõeszközökre, mivel kitûnõ motiváció hajtja õket.
Ellenfeleikkel szemben ez a csoport még nem is használta ki az összes lehetõséget, tehát egy-két új taktika még bevetésre vár.
A fluktuáció ebben a csoportban kifejezetten alacsony. Alig akad valaki, aki ha egyszer csatlakozott ehhez a csoporthoz, késõbb el is hagyja azt. Az állandó növekedésére ez az egyirányú döntés ad magyarázat.
Ehhez a csoporthoz több okból csatlakoznak az emberek. Elsõsorban azért, mert ellenfeleit, az ellenséges, erkölcstelen szövevényes megahálózatot idõközben egyre jobban kiismerik, és mert ez a konstrukció nemcsak az orvostudományban, de minden területen egyre több kárt okoz. Egyre több ember érzi magát veszélyeztetve ettõl az ellenséges megarendszertõl, olyannyira, hogy másik üzemmódba kapcsolnak, melyben fogékonyabbak a Germán Gyógytudományra. Az ember éberré válik, ha veszély fenyegeti.
Mindezen felül a Germán Gyógytudomány csoportjának sok szövetségese és szimpatizánsa van, akik a rendszer többi visszássága ellen küzdenek. Ezekkel a csoportokkal ugyanaz az ellenfél áll szemben, ezért a 11/9 kritikusait például szövetségeseiknek tekinthetjük. Ha ezt így vesszük, akkor a rendszerellenes koalíció már komoly hadtestet képez és reálisan nézve már csak a számuk alapján sokkal félelmetesebb, mint a rendszer tábora.
Térjünk át a harmadik csoporthoz, a néphez.
Végeredményben a nép jóvolta a tét, vagyis az elõbb bemutatott két csoport a harcban egymással szemben áll, akik ennek a passzív pólusnak fejeiért küzdenek.
Ennek a csoportnak a rendszerbe vetett hite rohamosan csökken, egyre inkább alternatív ösvényeken halad. Ez a trend egyértelmûen kirajzolódik, és napról napra fokozódik. Mindemellett ez a folyamat visszafordíthatatlan, ami tehát matematikailag egy pozitív elsõfokú egyenlet.
Emiatt a rendszer propagandája egyre rosszabbul mûködik. Ennek oka egyrészt, hogy fogy a „hívõk” létszáma, másrészt erõsödik a lemorzsolódók egyre nagyobb csoportjának ellenszele.
A rendszer, amelyben a falkaszellem tartja össze a tagokat, napról napra gyengül, egész egyszerûen a lemorzsolódók növekvõ száma miatt.
Ezzel tehát ezt a csoportot is jellemeztem, úgyhogy rátérek a prognózisra.
Most már az összes fontos paramétert fel tudjuk sorolni, mind a tábortagok jelenlegi számát, mind pedig a propaganda eszközeit. De mivel úgysem lehet mindent számszerûsíteni, nincs túl sok értelme annak, hogy felállítsunk egy képletet.
Úgy gondolom, egyértelmû, hogy a Germán Gyógytudomány rajongóinak száma szüntelenül nõ, nem kell erre vonatkozó számítást végezni, mivel teljesen mindegy, hogy pontosan mekkora a növekmény. Egyszerûen csak idõ kérdése, hogy a Germán Gyógytudomány mikor fog érvényre jutni.
Egy kis példa: Ha száz ember áll az egyik oldalon, egy pedig a másikon, és folytonos a csere az az egyik oldalról a másikra, úgy az száz napig tart. Egyszerûen csak idõ kérdése.
Az új felfedezések elterjedése feltételezhetõen a függvény e-görbéje szerint megy végbe az alábbiak szerint:
Erre a függvényre az a jellemzõ, hogy relatív hosszú ideig nagyon lapos a görbéje, de utána egyre meredekebben ível felfelé. Vagyis egyre nõ az y-érték és maga a növekmény is egyre fokozódik. Majd a végére relatív gyorsan nõ, és a görbe eltûnik a végtelenben.
Ez a görbe bemutatja a Germán Gyógytudomány tábor rajongóinak várható, számszerû fejlõdését.
Ezért arra a kérdésre, hogy a Germán Gyógytudomány elfogadott lesz-e, a válaszom: Igen, ez csak idõ kérdése. Úgy gondolom, ennek a prognózisnak igen nagy a valószínûsége.
Ezért folytatom a következõ kérdéssel.
Milyen következményekre számíthatunk, ha érvényre jut a Germán Gyógytudomány?
Az elõzõ fejezet elsõ megállapítása volt, hogy a Germán Gyógytudomány elõször lassan, majd késõbb egyre gyorsabban fog érvényesülni. Ez azt jelenti, hogy az új orvostudománnyal megismerkedõk száma a vége felé gyorsan fog növekedni.
Az emberekben ez a felfedezés tehát villámgyorsan fog tudatosulni – tömören fogalmazva – meg fognak lepõdni. Fõleg azért, mert a lehetõ legfontosabb témáról van itt szó, az egészségrõl.
Emiatt kavarogni fognak bennük az érzések, egyrészt mert reménysugarat kelt bennük az új lehetõség, másrészt mert majd rá fognak kérdezni, vajon mióta ismertek már ezek a felfedezések. Ezt a kérdést mindenki felteszi majd, mert a két információt, a Germán Gyógytudomány törvényeinek ismereteit és annak történetét egyszerre fogják megkapni.
És majd amikor rájönnek, hogy a felfedezéseket elhallgatták elõlük, dühösek lesznek, és a különbözõ mértékben fognak haragudni. Ennek eloszlása valószínûleg normális (Gauss-elosztású) lesz.
Azok, akik elvesztették szeretett hozzátartozóikat és barátaikat amiatt, mert eltitkolták ezeket a felfedezéseket, nagyon dühösek lesznek. Õk újra át fogják élni ezt a veszteséget és újra át fogják érezni azt a fájdalmat. Majd tudatosul bennük az, hogy mindez nem volt véletlen, és hogy ezért vannak felelõsök és a fájdalom gyûlöletté fajul. Ez a csoport enyhén szólva tombolni fog a dühtõl.
Az összes többi ember, aki még nem élt át hasonló veszteséget, szintén nagyon dühös lesz, mert rádöbbenek majd arra, hogy átverték õket, és hogy ez a hazugság állandó félelmet keltett bennük. Ezenfelül a legtöbb embernek van egy veleszületett igazságérzete, amelyben most maximálisan fogják magukat megsértve érezni. Továbbá ez a csoport még a másik csoport élményeivel is konfrontálódni fog, ami még jobban felerõsíti majd az érzelmeiket, mint ahogy ez lenni szokott az ilyen történeteknél akkor is, ha az ember maga nem is érintett. Ezt nevezzük empátiának.
Most felmerül a kérdés, hogy mit fognak kiváltani ezek az érzelmek, és a legfontosabb kérdés az, hogy hányan lesznek benne érintettek.
Becslésem szerint szinte mindenki, mivel a felfedezések elhallgatása már több, mint 30 éve tart. Kiszámíthatjuk, hogy hányan lesznek. Eredményként azt fogjuk kapni, hogy majdnem mindenki. Pusztán a tömeg miatt bekövetkezik majd az egymással szembeni „highpush” effektus.
Mindez azt jelenti, hogy relatív gyorsan olyan hatalmas tömeg áll majd a rendszerrel szemben, hogy az feloszlik, elmenekül, vagy az emberek oszlatják fel. A tömeg semmit sem fog már hinni nekik abból, amit mentségükre akarnak felhozni. Gyûlölettel teli embertömeggel általában nem lehet jól kommunikálni, mert ki akarja élni az agresszióját.
Maga a karhatalom is részese lesz, vagyis a rendõrség és a hadsereg. Mert hiszen a karhatalomban ugyanúgy lesznek érintett személyek, mint a tömegben. A karhatalom ezért egy csapásra hûtlenné válik a rendszerrel szemben és nem fogja többé megvédeni.
Mivel emberek milliói fognak emiatt fellázadni, páratlan történelmi eseményre számítok. Úgy gondolom, hogy robbanóanyag ekkorát még soha nem szakított.
Mindez ráadásul a határokon túl fog nyúlni, úgyhogy ezek a folyamatok viharsebesen át fognak terjedni az összes többi országra. A hatás mindenhol hasonló és óriási lesz.
Arra számítok, hogy ez a tomboló tömeg relatív gyorsan át fogja venni az uralmat a fennálló rendszerszerkezetek felett, ami többé-kevésbé erõszakkal és kaotikusan fog lezajlani. Valószínûleg elérkezik majd az anarchia egyik fázisa, melyben a gyûlölködõ polgárok logikus módon saját maguk fognak bosszút állni. Törvény és karhatalom nélkül grasszál majd a vérbosszú és a lincsjog, mert erre van a törvény, hogy ezt a jelenséget visszaszorítsa. Egyértelmûen várható lesz, hogy ebben a fázisban a legexponentáltabb ellenségek neve ismertté válik majd a tömeg elõtt, mert ugye õk is a történelem részei, mint ahogyan az 5 természettörvény is az. Ez az incidens szinte teljeskörûen fogja érinteni a médiát és a gyógyszeripart.
Miután helyreáll majd egy új rend, újra helyre kell állítani a jogi békét. Eközben a felelõsöket gyanakvó tekintetek kísérik, emiatt kénytelenek lesznek a dolgokat tiszta úton elrendezni. A tömeg nem fog megelégedni azzal, ha példaként prezentálnak és elítélnek néhány bûnbakot, mert õk természetesen maximálisan fognak gyanakodni, ezért azonnal rájönnek erre a húzásra, sõt, már elõre számítanak rá. Az ósdi baba-csere-játék nem fog már mûködni. Abból indulok ki, hogy az emberek ragaszkodnak majd ahhoz, hogy teljes egészében felgöngyölítsék a történteket, a legalsó szinttõl egészen a csúcsig.
Ez a tömeg elsõsorban egyre lesz kíváncsi. Hogy pontosan ki tudott errõl, ki volt a felelõs és fõleg, hogy ki alkalmazta saját magára ezt az orvostudományt.
Ezek a csoportok nagyon „kényelmetlenül” fogják magukat érezni. Soha nem fogják nekik megbocsátani, ezer évig sem.
A válasz arra a kérdésre, hogy mindez megakadályozható-e: minden nap egyre kevesebb rá az esély, miközben már most nagyon alacsony annak a valószínûsége, hogy egyáltalán meg lehet-e még akadályozni.
Egyébként az elõrejelésemet nem tartom különösen meglepõnek, bonyolultnak vagy logikátlannak. Ezt logikailag már 30 évvel ezelõtt ki lehetett volna következtetni, amikor eldöntötték, hogy ezt az utat választják. Ezért rendesen fájna a fejem, ha én a Germán Gyógytudomány egyik ismert ellensége lennék.
Rég megszokott dolog, hogy bizonyos embereket vagy csoportokat önmaguk „bemocskolására” kényszerítenek annak érdekében, hogy zsarolhatók lehessenek, és/vagy akiket bûnbakként a nép elé lehet dobni koncnak. De hiába töri bárki ezen a fejét, ez az ügy már le van zárva és régesrég túllépett a kritikus ponton.
Valószínûleg ezek lesznek a közvetlen hatásai, de…
Mik lesznek a Germán Gyógytudomány hosszútávú hatásai?
Sem elõrejelezni, sem leírni nem lehet annak a következményeit, amikor majd széles körben el fog terjedni és végre minden területen alkalmazni fogják a Germán Gyógytudományt. Nemcsak az orvostudománynak, de sok egyéb tudománynak is új impulzusokat fog adni. Ennek sokféle kihatása lesz.
Ezért csak néhány, általam gondolt pontra szorítkozom.
Az orvostudományra
A Germán Gyógytudomány alkalmazása által az orvostudomány életében új idõszámítás kezdõdik majd, elsõsorban a CT-felvételek technikai segítsége révén. A jelenlegi könyvek többsége az antikváriumban fog landolni, pont az olyan középkori könyvek mellett, amelyek az érvágást dicsõítették általános gyógymódként. Az orvostársadalom következõ generációi úgy fogják fejüket csóválva olvasni ezeket a régi vackokat, mint ahogyan a mostaniak megmosolyogják az érvágásféle könyveket. A haladás márcsak ilyen – dolgok jönnek, dolgok mennek.
A „rák” és más betegségek elhalálozási aránya drámaian csökkeni fog, vagyis az emberiség megszabadul szerencsétlenségének és félelmeinek nagy részétõl.
A gyógyszeripar nem létezik többé majd ebben a formájában, mások fogják irányítani, erõsen össze fog zsugorodni. Valószínûleg a nép a katasztrófa után követelni fogja a gyógyszeriper államosítását, mivel kõkeményen felismerik a pénz és az egészség közötti érdekellentét logikátlan voltát. Senki nem mer majd apellálni ez ellen.
Rájönnek majd a CT-felvételek fontosságára, sokkal nagyobb értéket fognak képviselni és sokkal több betegségnél lesz kötelezõ. Az ilyen készülékek száma és azok teljesítõképessége hirtelen növekedni fog. Ráadásul jóval kedvezõbb áron lehet majd beszerezni, mert tömegcikk lesz. Sokkal gyorsabbak és kisebbek lesznek, egy CT-felvétel elkészítése csupán néhány percet vesz majd igénybe.
Teljesen új számítógépes rendszerek jönnek majd létre, melyek a CT-készülékekkel össze lesznek kapcsolva.
A CT-készülékek által készített képen különbözõ programok automatikusan Hameri gócok után kutatnak majd. Valószínûleg a nagyobb felbontás révén sokkal több érdekes információ birtokába juthatunk, olyanokéba, melyeket ma még egyáltalán nem ismerünk fel. Léteznek majd olyan eszközök, egyfajta kontrasztanyagok a Hameri gócok megjelenítésére (ill. a kiterjesztésükre, ha majd nõ a felbontás), melyek ezeket az információkat felerõsítik.
A CT-felvételeket automatikusan szkennelik és a feltárt szembetûnõ elváltozásokat olyan óriási adatbankok fogják analizálni, melyek felvételek millióik tárolják a diagnózisaikkal együtt. Az összehasonlítás eredménye egy automatikus diagnózist fog felállítani, valamint egy részletes jelentést, amit manapság még mi, emberek készítünk el. Így az akut elváltozásoknál ezenfelül prognózisokat is fel tudnak majd állítani.
Az orvosok másképp fognak praktizálni, a központi kérdés a tünetek helyett sokkal inkább a konfliktus megoldása lesz.
Az agykutatás lesz a legfontosabb kutatási terület, mert felismerik, hogy a „betegségek” forrása az agy. Mindez esetleg egészen új gyógyszereket eredményez a konfliktus leállítása érdekében, amennyiben ennek értelme lesz.
A társadalomra
A Germán Gyógytudomány felfedezése oda vezet, hogy azt a társadalmat fogják helyesnek tartani, amelyik a lehetõ legkevesebb „betegséget” elõidézõ konfliktust okozza.
A „betegségek”, vagyis a konfliktusok száma lesz a társadalom sikerének mérõfoka, tehát teljesen el fog tûnni az olyan szabotázs, mint pl. a kiskorúak szexualizálása, mert be fogják tudni bizonyítani, hogy DHS-t okoznak.
A konfliktusok jellemzõit el fogják magyarázni az iskolában, így az emberek ismerni fogják, és el tudják majd kerülni azokat.
Mivel az emberek tisztában lesznek a birtokkonfliktusok következményeivel, más munkamorál lép majd érvénybe. Teljesen új cégformák alakulnak ki.
A politika végre kénytelen lesz elismerni, hogy az ember nagyrészt egy gép, amit jelentõs pontokban nem lehet átprogramozni, mert itt egy ROM (Read Only Memory) programról van szó, amit persze nem lehet felülírni. El fog tûnni az a politika, amely arra épül, hogy propagandával átformálja az embereket. Ehelyett a medicina elõ fogja írni a politikának, hogy milyen legyen annak érdekében, hogy minél kevesebb konfliktus öltsön testet az emberekben.
Az állatvédõk arra fogják felhasználni az új felfedezéseket, hogy bebizonyítsák: az ember és állat ebben hasonlít egymásra, mindkettõ ugyanolyan problémákkal küszködik. Ezidõ alatt a mai homályos érveket megalapozott tények (CT-felvételek) váltják majd fel. Minden mai undorító állatgyártól és tömegállattartótól meg fogják vonni a hiteleket és be fogják õket tiltani. Az állatoknak általánosságban számottevõen több joguk lesz.
Az irodalomra
Ezt a pontot a végére tartalékoltam. Nagyon sok könyvet fognak írni Hamer doktorról, nem csupán a felfedezéseirõl, hanem egész életérõl is. A mostani ellenségei nem fognak túlságosan jól kikerülni ebbõl a helyzetbõl, mert Dr. Hamernek akkor már teljesen más státusza lesz. Õ majd messze fölöttünk fog állni, és a lába nyomába sem léphetnek majd.
Hasonlatként ez a rövid történet jutott eszembe:
A Garda-tónál fekszik egy kis falu, melynek neve Malcesine. Olasz körutazásáról mesélve Goethe ezt a falut külön megemlíti, mert megesett vele ott egy vidám történet.
Goethe Torbole városból úton Bardolino felé az északi parton haladva kedvezõtlen széljárás miatt elsodródott Malcesine felé. Ott készített néhány vázlatot az ottani Skaliger várról, amire felfigyelt néhány malcesinei. Õk kérdéseket tettek fel neki, mert azt hitték róla, hogy egy osztrák kém. Malcesine nagy szerencséjére eszükbe jutott, hogy odahívjanak egy másik lakost is, akinek egy kicsit több sütnivalója volt, mint nekik, falusi tökfilkóknak. Õ azonnal megismerte Goethét, a zsenit és azonnal meghívta vendégségbe.
Mindenesetre ebbõl a kellemetlennek induló történetbõl Goethe életének talán egyik legpompásabb sztorija kerekedett ki. Malcesine falucska ebbõl nagyon sokat profitált, és ez a történet a mai napig is sok látogatót vonz. Õk részben csupán azért jönnek, hogy lássák a várat, ahol ez a kalamajka lezajlott és abban a panzióban akarnak aludni, amelyben akkoriban Goethe is megszállt. Ehhez tudni kell, hogy Goethe csak egyetlen napot töltött ebben a faluban.
Mégis akadtak 150 évvel késõbb olyanok, akik pontosan akarták tudni, hogy mi történt. Kutakodtak a vendéglõs iránt, felkutatnak minden információt, pl. átnézték az összes születési anyakönyvi kivonatot. Aprólékosan próbáltak minden részletet tisztázni.
Majd amikor a Germán Gyógytudomány elfogadott lesz, ugyanígy akarnak majd késõbb tisztázni minden részletet a bírókról, a médiák alkalmazottairól stb.
Eközben nem szabad megfeledkezni arról, hogy Goethe egy zseni volt ugyan, de „csak” egy költõ. Természetesen nincs kedvesebb annál, mint egy Goethe vers egy pohár Barolo mellett. Az valóban remek, de hát a legfontosabb azért az egészség, tehát egy olyasvalaki, aki az orvostudományban korszakalkotó áttörést eredményezett, a késõbbi generáció számára még érdekesebb lesz. Egyszerûen mindenkit fog érdekelni, mert az egészséget mindenki jobban értékeli, mint egy verset.
Minél hangosabban kiáltják az emberek, hogy „sarlatán”, annál kevésbé fogják tudni azt késõbb elhitetni, fõképp, ha ezek a könyvek addigra már dagadni fognak a sok millió halott következményeitõl. Ezeknek a „sarlatánt” kiabálóknak gondolniuk kell arra, hogy nevük örökre bevésõdik a történelembe.
A malcesinerõl szóló kis metafórámban ezek az emberek a falusi tökfilkók.
Mindenkinek egy Schiller idézet
Meglátásom szerint a Germán Gyógytudomány tematikailag három csoportra osztható, melyek mindegyikének útravalóul itt álljon egy-egy Schiller idézetet.
A Germán Gyógytudomány barátainak
Testvérek között egy nép akarunk lenni,
soha szükségben és veszélyben nem akarunk elválni.
Szabadok akarunk lenni, mint apáink,
inkább a halál, mint a szolgasors.
Bízunk a legnagyobb Istenben
és nem nem félünk az ember hatalmától.
A bizonytalanoknak
Jeanne d’Arc! Egészen Reim kapujáig
nyomultál a gyõzelem szárnyain.
Elégedj meg a szerzett hírnévvel.
Engedd el a szerencsét, mely néked, rabszolgának adatott,
még mielõtt az haraggal kiszabadítja magát,
gyûlöli a hûséget, senkit sem szolgál örökké.
Nézz oda! Reim tornyai ott emelkednek a magasba,
utad célja és vége – látod, ott világít
a katedrális kupolája, oda fogsz beköltözni
dicsfényben, hogy megkoronázd királyodat,
és megszegd a fogadalmad.
Ne menj be. Fordulj vissza. Hallgass a szavamra.
A Germán Gyógytudomány ellenségeinek
Ó hogyne! Emiatt aggódnak õk ott fenn!
Ez árnyékolja be arany hírnevüket!
De legyen, aminek lennie kell! Próbáld ki,
menj csak üdén a Tiberis áramlásával szemben!
Még élnek istenek, akik bosszút állnak a hamis esküért.
Bennük bízik az én szívem. Menj, add át magad
a sodrásnak! Tudom, gondolsz majd rám,
amikor zátonyra fut majd a hajód.
Eltûnõdöm sötét szenvedélyeden,
szörnyû lesz, amikor eme test béklyóját
a halál hûvös karja töri szét, és amikor
lelkem üldöz tengereken és szárazföldeken át.
Fizetni fogsz nekem, borzalmasan, rettenetesen!
Hallom én ezt még, amikor már rég eltemettek,
ettõl az örömhírtõl akarok majd
felüdülni az árnyékok világában.
Forrás: http://www.germanische-heilkunde.at/index.php/dokumentation-beitrag-anzeigen/items/prognose-ueber-die-zukunft-der-germanische-neuen-medizin.html
Fordította: Kelemenné Dévényi Julianna (www.germangyogytudomany.hu)
Link
Mielõtt elkezdeném, röviden bemutatkozom. Nevem Volker Siefke, 47 éves vagyok, Hannoverben születtem, 1997 óta vagyok nõs, van két gyermekem, egy kutyám, és szabad akaratomból számûzetésben élek Luzernben. Informatikusként nagy adatbankokra és CRM-szoftverek (vásárlói hûség) programozásra specializálódott saját vállalkozásból élek. Már csaknem 20 éve gyártok projekteket az európai térségben. Hobbijaim közé tartozik a sportlövészet nagy kaliberû fegyverrel, a történelem, a filozófia, a politika, a versek (fõleg Schiller versei) és még jó néhány egyéb. Ha valamiben hiszek, az a biológia, a matematika, a valószínûségszámítás és egyéb tudományos ismeretek részletei, feltéve, ha megértem azokat. Olyannak látom a világot és az embereket, mint amilyenek. Sajnos azt kell mondanom, hogy – fõleg most – mindez nem különösen felemelõ vagy örömteli. Én ateista vagyok és kiábrándultam a politikából, de mivel hiszek a biológiában (konkrétan az evolúciós elméletben), a rendszer szemszögébõl természetesen szélsõjobboldali vagyok. Egyébként egy másodpercig sem érdekel az, hogy a rendszer mit gondol errõl, mivel a politikai rendszerek alapvetõen mindig közös nevezõn vannak, melyek többnyire ugyancsak rosszak. A machiavellizmuson kívül ezek a rendszerek aligha álltak tudományos alapokon, sõt, ellenkezõleg. Machiavelli a történelemnek egyik olyan szereplõje volt, aki az akkori rendszert szolgálta. Ennek következtében felismerései ugyan létezõnek mondhatók, de az már nem, hogy felemelõk, sõt inkább erkölcstelenek, aljasak, egyenesen sátániak és mindössze funkcionálisak. Ezért a rendszerek valamikor mindig megbuktak, fõleg akkor, amikor premisszájuk szerint rosszul ítélték meg magát az embert, vagy abból a hamis premisszából indultak ki, hogy képesek létrehozni egy „új embert”.
Talán érdemes még megjegyezni azt, hogy saját magamat nagyon kritikusnak tartom, ami azt jelenti, hogy nagyon nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy elhiggyek valamit valakinek, fõleg a mai világban. Nem tartom magam olyannak, aki csak úgy követ egy „gurut”. Ha egyszer intenzív kutakodással valamirõl meggyõzõdöm, akkor nagy a valószínûsége annak, hogy az úgy is van. Én nem hinni szoktam, hanem tudományos képzettségemet és elsõsorban a valószínûségszámítás eszközeit hasznosítom az információk érvényesítésére.
Nagyjából két éve foglalkozom intenzíven a Germán Gyógytudománnyal. Mint valószínûleg mindenki más, eleinte én is nehezen barátkoztam meg vele, mivel a Germán Gyógytudomány felfedezései olyan eklatánsan ütköznek a programozásainkkal, hogy ezt a beépített ellenállást elõször le kellett küzdenem. Majd e kis akadály után persze megtaláltam a felismerések kényszerû logikáját, valamint azt, hogy mennyire zökkenõmentesen beleilleszkednek tudományos világképembe.
Miután ezen keresztülmentem, maradt bennem egy érzés, mégpedig az, hogy a Germán Gyógytudomány alaptörvényei alapjában véve „egyszerûek”, csak hát egyszer rájuk kellett jönni.
Az informatikában is hasonlóan mûködik ez, méghozzá úgy, hogy az egyszerû programokat mindenki megérti és mûködnek, míg a spagetti-kód-programok mellé folyamatosan szükség van további kezelõ-, ellenõrzõ- és javítóprogramokra, azok mellé pedig még sok „érdekeltre”, akik azokkal foglalkoznak. Ennek következtében én, mint informatikus a mostani „medicinát” is a spagetti-kód-programok osztályába sorolom. Az „érdekeltek” körébe tartoznak ebben az esetben például a médiák. Az elmúlt 20 év alatt megtanultam ezekrõl a spagetti-kód-programokról, hogy legjobb, ha a lehetõ leggyorsabban töröljük õket és újból megcsináljuk, még mielõtt kárt okoznának vagy teljesen összeomlanának. Egyébként mindig okoznak károkat, jórészt minden esetben költségesek, de pont ez a célja annak, aki ezzel pénzt akar keresni. Informatikai tanácsadóként elõbb-utóbb megérti az ember, hogy részben nem is az a cél, hogy egy probléma rendesen megoldódjon, hanem sokkal inkább az, hogy pénzt keressenek vele úgy, hogy a probléma megmarad, vagy, hogy szándékosan túlkomplikálják, ill. talán még jobban elrontsák ahhoz képest, mint amilyen már eleve volt. Kézenfekvõ, hogy a magyarázat erre a pénz, vagy, ahogy ezt a mi szakmánkban hívják: Kick Ass. Alapjában véve igaz az az állítás, hogy mindig az egyszerû dolgok a nagyszerûek.
Ezzel szemben gyakran voltam tanúja cégeknél annak, hogy összeomlottak olyan komplikált rendszerek, melyeket senki sem értett. Ennek következtében maximum kirúgtak néhány alkalmazottat. Egyszer ilyen okból az egész cég csõdbe ment, miután a cég központi ügyfélnyilvántartó programja felmondta a szolgálatot.
Én az orvostudományt a tudomány egyik központi programjának nevezném, hacsak nem „a” központi programjának, mivelhogy az gyakorolja ránk a legnagyobb hatást. Ha megkérdezzük az embereket arról, hogy számukra mi a legfontosabb, elsõként mindenki azt mondja, hogy az egészség. Azok a kevesek, akik nem ezt válaszolják, tévednek. Ez vitt ahhoz a megalapozott feltételezéshez, hogy a medicina „a” tudomány programja.
A relativitáselmélet felfedezése, vagyis, hogy e=mc2 például egy kevésbé fontos „program”. Ez csak kevés embert érdekli, és még kevesebben értik – ha egyáltalán igaz. És ha ez nem igaz, akkor az nem is fontos.
Pályafutásom során egyébként arra a kérdésre, hogy miért dédelgetnek és ápolgatnak spagetti-kód-programokat, mindig a pénz volt a válasz.
Mindenki, aki azon dolgozott, tudta, hogy az egy csapnivaló termék, de mivel sokan húztak belõle hasznot, õk hallgattak, mert a vezetés úgy kívánta. Mindig csak a fej ellenkezett, õ kért a programon változtatásokat, a többiek viszont, akik órabérben dolgoztak, annál többet veszõdtek vele, õk csak a végrehajtók voltak. Amikor tanácsadóként kijelentettem, hogy értelme lenne újraprogramozni, mindig mindenki hallgatott és csupa aggódó tekintet vett körül. Ezt a szemetet csak egy kisebb érdekcsoport védelmezte nagyszerûen. Mindig azzal érveltek, hogy ez egy „történeti fejlõdés”, ami egyébként nem jó érv, mert egyáltalán nem lett jobb. Az átlagos felhasználón nem segít, ha tudja, hogy mitõl rossz a programja – õ tulajdonképpen egy újat szeretne. Az esetleges újraprogramozás elleni érv mindig a magas „költség” volt, az újraprogramozás ára. Amikor ezt az érvet lesöpörtem az asztalról és elkezdtem részletezni a kezelési költségeket, rendszerint népszerûtlen lettem a projektben. Hát az informatikában is ez történik, ha az ember megmondja az igazat. Ugyanaz az elv van itt is érvényben, mint bárhol máshol.
Ezeknél a spagetti-programoknál általában a tönkrement és újra helyreállítandó adatok jelentették a legnagyobb problémát. Ez költségnövelõ, úgymond kollaterális károkat vont maga után, mint például a hotlineban, derékba törte az ügyfelek forró drótját és persze a supportot is.
A medicinában ez nem ilyen egyszerû, ott a megrongált adatokat jobbára a valódi hullák jelentik, és a helyreállítás sajnos kizárt. Ott a nyomorékokat is többnyire helyreállíthatatlan károsodás éri, mely ráadásul utólagos költségeket von maga után. A mellékhatások nagyon összetettek lehetnek, ezáltal az ellenõrizhetetlenségig fajulhatnak.
Amikor az említett cégnél tönkrement az adatbank (olvashatlanná váltak a biztonsági másolatok, meghiúsult a B-terv), érdekes módon csak a vezetésben, a felelõsök között tört ki pánik. A kisebb tanácsadókról lerítt a titkos káröröm, akik mindig is sejtették, hogy ez be fog következni.
Alapjában véve minden egy program: az ember, a politikai rendszerek vagy éppenséggel a tudományos teóriák. Mûködnek, megkergülnek, vagy végül több-kevesebb kárt okozva összeomlanak. Kicsiben és nagyban elvileg mind egyforma.
Majd késõbb, amikor majd megfogalmazom, hogy szerintem mikorra várható a jelenlegi „medicina” összeomlása, meg fogják érteni, miért járom körbe ilyen aprólékosan ezt a témát.
Elõljáróban azonban szeretném megindokolni, hogy informatikusként hogy lehetek olyan nagyképû, és hogy miért engedem meg magamnak azt, hogy gúnyt ûzve a „modern orvostudományból”, spagetti-kód-medicinának nevezzem pont azt az orvostudományt, amelyet a tiszteletet keltõ, legnagyobb rangú szakértõk helyesnek tartanak. Egyébként a „szakértõ” szó használata egy neurolingvisztikai programozás (NLP), ami arra szolgál, hogy eleve kizárja a kritikát. Arra irányul, hogy nevetségessé tegye azt a személyt, aki ellentmond a hivatalosan persze megvesztegethetetlen úgynevezett szakértõnek, aki egyetért azzal a megállapítással, sõt, tudományosan be is bizonyítja, hogy a tehénszellentés túlmelegedést idéz elõ a Föld éghajlatában. Egyszer a „tudomány” rovatban még azt is olvastam, hogy angol kutatók a dinoszauruszok puffadásával, szélszorulásával támasztották alá azt a tényt, hogy az õskorban melegebb volt, mint ma.
http://www.welt.de/wissenschaft/article106269205/Praehistorischer-Klimawandel-durch- Blaehungen.html
Ki tudja, lehet, hogy ezek a „kutatók” majd egyszer csak rátalálnak egy gigantikus, megkövesedett brontoszaurusz-szellentésre, ami igazolja ezt az elméletet.
Mindez nagyon érdekes, de nem maga az elmélet, hanem az abból levonható következtetés: egyeseknek semmi sem kínos, ha valamivel egy kis pénzt kereshetnek. Ezenfelül nagyon szépen látszik, hogy manapság mit értünk „tudomány” alatt. Talán ez az oka annak, hogy nem tisztelem õket eléggé?
Szintén nagyon jól látható ebbõl a dínós történetbõl, hogy az esetleg felmerülõ jogos kételyek gyakran további hazugságokat szülnek. Ebben az esetben az eredeti hazugság az, hogy a széndioxid felmelegíti az éghajlatot, ami késõbb ahhoz a logikátlansághoz vezetett, hogy az õsidõkben sokkal melegebb volt annak ellenére, hogy nem léteztek sem gyárak, sem autók. Emiatt kénytelenek voltak magyarázatot fûzni hozzá, ami enyhén szólva nevetséges és hihetetlen. Egy leközölt hazugság a hazudozót teljességgel hiteltelenné és nevetségessé teszi. A hazudozó ezesetben nem egyetlen személy, hanem egyének komplex hálózata, általában a „kutatók” és a médiák, de fõleg azok, akik a „kutatást” finanszírozzák. A rászedett egyén logikus módon legkésõbb ebben a fázisban felteszi magának azt a kérdést, hogy vajon mi lehetett a legelsõ hazugság valódi célja. Pontosabban az itt a kérdés, hogy vajon csak egy gyermeteg hiba, vagy egy rosszindulatú szándék állt-e a háttérben. A fontosságtól, relevanciától függõen a becsapottak körében az efféle gondolkodásmód eleve negatív érzést vált ki, ami késõbb persze extrém agresszióhoz is vezethet.
De most már lassan szeretném megindokolni, hogy…
miért vagyok meggyõzõdve a Germán Gyógytudomány helyességérõl?
Elöljáróban megjegyzem, hogy nem áll szándékomban a Germán Gyógytudomány alaptörvényeit ebben a fejezetben részleteiben felsorolni, mivel azokat más leiratokban meg lehet találni. Csupán a nagyon rendkívüli és a szerintem helyes témákra szeretnék szorítkozni, amilyen röviden csak lehet.
A Germán Gyógytudomány levonja azt a logikus következtetést, hogy a legtöbb betegség valójában egy konfliktusesemény által kiváltott biológiai különprogram, pontosabban egy helyreállítási fázis. Ezeknek a különprogramoknak manapság már nem mindig van értelmük, ellenben volt értelmük a múltban, amelyek miatt véglegesen bevésõdtek az evolúció során az emberi (és állati) programokba, fõleg az agyi vezérlõprogramokba. Az evolúciónak ez a folyamata természetesen nem annyira rugalmas, és emiatt nem tud optimálisan reagálni a rövidtávú változásokra. A programokban részben egy módosult funkció adja meg az alaputasítást, mint pl. a birtokkonfliktusnál, amit manapság gyakran egy munkahelyi probléma indít el. Régen ennek a birtokvédelmi programnak egzisztenciális jelentõsége volt abból a szempontból, hogy az egyén képes legyen megvédeni magát a táplálékszükségletének fedezése érdekében, ez manapság már zömmel a munkahely-alternatívák és a szociális háló komoly eseteiben relatíve felesleges, sõt, az esetek többségében még hátráltató is lehet. Ennek ellenére ez a program létezik, és végrehajtásra kerül, ha az egyén a munkahelyét bármilyen okból kifolyólag létfontosságúnak értékeli, vagy ha azt veszélyezteti valami vagy valaki, illetve, ha egy konkurens személy átlépi az általa birtoknak képzelt dolog határait.
A Germán Gyógytudomány kimondja, hogy egy olyan esemény váltja ki a biológiai különprogramot, amely váratlanul következik be, az egyén számára nagyon drámai, és ráadásul egyedül van, amikor az lesújt rá. Minden különprogramnak biológiai értelme van. Ennek az aktív fázisa annyi ideig tart, amíg a konfliktus meg nem oldódik (megjegyzés: némelyik konfliktus sohasem oldódik meg). Ezután következik egy utóprogram, a második fázis, amelyben a szervezet helyreállítja az összes eddig létrehozott elváltozást. Ezt a helyreállítási fázist nevezi most az „orvostudomány” betegségnek.
A konfliktus-sokkot az érzékszerveink vezetik el az agyba. Az agy kiértékeli és értelmezi ezt az információt. Ha mind a három elõfeltétel teljesül, úgy az agy teljesen automatikusan végrehajtja a programot, mely nem akaratlagos, és nem tudatosul bennünk. Ez azt jelenti, hogy az egyén nincs tudatában annak, hogy végrehajtás alatt van egy program, amit ha akarna, sem tudna leállítani. Ez a koponya CT-felvételen a Germán Gyógytudományban oly fontos Hameri Góc formájában rajzolódik ki, egy céltáblaszerû, körkörös alakzatban, melynek kiváltó oka egy DHS (Dirk Hamer Szindróma), vagyis az azt kiváltó sokk.
A Germán Gyógytudomány következtetése logikusan az, hogy a folyamatban lévõ különprogram során az agy által vezérelt testi és lelki változások mennek végbe. Az egyén ebben a fázisban nem érzi jól magát (kényszeres gondolkodás, alvási nehézségek, súlyveszteség stb.), ezenkívül testi elváltozások mennek végbe, többnyire sejtszaporulat vagy sejtelhalás formájában.
A konfliktus megoldásával befejezõdik a program elsõ része és azzal együtt az általa elindított szervi elváltozások is. Ezután elindul egy új program, jobban mondva a program marad ugyanaz, de a következõ funkció végzõdik el, helyreállítja az eredeti helyzetet. Eközben bekövetkezik egy, a Germán Gyógytudomány által epileptoid krízisnek nevezett kritikus fázis, ami halállal is végzõdhet. Ennek folyamata függ a sokk intenzitásától és a keletkezett konfliktus tömegétõl.
Mégis miért nem logikus ez?
Alapjában véve csakis így mûködhet ez, és nem másképp. Kristálytisztán kiderül számomra, hogy ily módon az egyed kap/kapott egy elõnyt, mert az egyed nagy elõnyre tesz szert, ha egy bizonyos konfliktusra automatikus reakcióval válaszol, vagyis, ha krízisüzemmódba kapcsol.
Mivel léteznek konfliktusok, kell, hogy legyen válaszreakció, ami viszont azt jelenti, hogy kell, hogy létezzen egy program is.
Hacsak nem valaki azt feltételezi, hogy az evolúció évmillióin keresztül ez nem így volt, vagyis hogy az evolúció alapjában véve az egyedeket nem segítette ezekkel az elõnyökkel. Ez a gondolat azonban nagy képtelenség lenne, mert akkor az egész fejlõdéselméletet megtagadhatnánk.
Az is teljesen logikus, hogy a beérkezõ információkról az érzékszerveink jelentést küldenek az agyba, mert csak ez az egyetlen járható út létezik. Annak is van értelme, hogy közben kikapcsol az akarat és az öntudat, pusztán az idõtényezõ miatt. Amikor az õsember egy kardfogú tigrissel nézett farkasszemet, több esélye volt egy automatizált, és egy, a lehetõ leggyorsabb reakcióval az életben maradásra. A nagyon fontos védõfunkciók mindig automatikusak, mint például a szempillantásreflex.
Általánosságban tekintve ezek a folyamatok az efféle maximálisan leegyszerûsített elv alapján mûködnek. A Germán Gyógytudomány ellenségeivel legalább ebben talán egyetérthetünk. Ez eléggé banális ahhoz, hogy bárki megértse.
Az is teljesen logikus, ilyen eseményre a szervezet sejtszaporulattal és sejtcsökkenéssel reagál. Mit is tehetne egyebet a szervezet, minthogy optimálisan reagáljon az adott szituációra? A hormonok eközben csak a közvetítõmédiumok szerepét töltik be, mert valahogy muszáj értesítenie az agynak az érintett sejteket arról, hogy õ most végrehajt egy programot.
Ha például bõrkeményedés lesz a kezünkön, az egy, az agyunk által irányított sejtszaporulat. Mert egyébként ki más döntené el, talán a sejt maga? Emlékeim szerint azt tanították nekünk a biológiai órán, hogy a sejtnek nincs döntéshozatalra képes része, fõképp, hogy az impulzus az idegsejteken keresztül érkezik, de a bõrsejtek szaporodnak. A munkaterhelés ugyan a Germán Gyógytudomány értelmében nem jelent sokkot, de ebbõl a példából jól látszik, hogy alapjában véve a folyamat mindig így zajlik, még azoknál az eseteknél is, melyeket a „modern orvostudomány” nem tart betegségnek. Ha következetesek akarunk maradni, akkor a bõrkeményedés elbontását betegségnek kellene neveznünk. Itt látszik, hogy mennyire abszurd ez az egész. Ha végiggondoljuk, az akadémiai orvostudomány szerint akkor vagyunk teljesen egészségesek, ha halottak vagyunk.
Megjegyzés: Az akadémiai orvostudomány nem mindig a gyógyulási/helyreállítási fázist tartja „betegségnek”. A diabetes, a bélrák, a sclerosis multiplex, a tejcsatornarák stb. mind a konfliktus-aktív fázis tünetei.
Az érzéki benyomástól függõen természetesen az is elõfordul, hogy egy rövidtávú emlékezetkiesésen kívül nem történik semmi. Az is lehet, hogy csak egy egyszerû mozgás indul el, mint pl. a szempillantásreflex.
Ezen túl a Germán Gyógytudományban komoly szerepet betöltõ sokkok esetében a szervezet sejtszaporulattal reagál. Ez tán olyan abszurd, hogy máris „sarlatánságról” kell beszélni? Nevetséges ez a reakció. Ilyen esetben felmerül bennünk a kérdés, hogy ezekbõl a sarlatánizmustól hangos emberekbõl vajon mi váltja ki ezt a logikátlan reakciót? Talán a falkaszellem vagy, hogy megszerezzenek valamilyen nagy falatot (Kick Ass)? Utóbbi esetben valószínûleg nagyobbat nyom a latban egy õsi, a minden program felett álló férgek idejébõl származó, de még a modern etika-kiértékelés-algoritmusok elõtti idõbõl származó program. A sarlatánságot kiabálók motivációjára könnyen rájövünk, de a viselkedésük egyértelmûen féregszerû.
A Germán Gyógytudomány egész elve tehát tökéletesen logikus, és kiválóan beleilleszkedik a fejlõdéselméletbe és a gyakorlati tapasztalatba. Semmilyen módon nem ütközik a józan emberi gondolkodással, sõt, ellenkezõleg.
A Germán Gyógytudomány tulajdonképpen a fejlõdéselmélet egyik kényszerû, logikus végkövetkeztetése, melynek felfedezése azon túl még egy konkrét értelmet is ad az ember számára.
A Darwini fejlõdéselmélet gyakorlati haszna gyakorlatilag nulla a Germán Gyógytudománnyal való kibõvítés nélkül, mert hát mi hasznunk van abból, ha tudjuk, hogy a majmoktól származunk, azon kívül, hogy ez természetesen nagyon érdekes? Darwin felfedezéseivel még egy nõt sem tudunk meghódítani. Nyilvánvaló, hogy a fejlõdéselmélet ismerete önmagában semmilyen fejlõdésbeli elõnyt nem nyújt. A Germán Gyógytudomány ismerete azonban konkrét és nem alábecsülendõ elõnyhöz juttat bennünket, fõleg a mai világban.
Bizonyított tény például az, hogy az agyi irányítás és az agyi végrehajtás tudtunk nélkül történik, sõt, részben úgy is, ha egyáltalán nem akarjuk, hogy megtörténjen, ha csak arra gondolunk, hogy elvörösödünk vagy idegességünkben kiütések jelennek meg rajtunk. Az összes hazugságvizsgáló ezen az elven alapul és szintén erre az elvre jellemzõ, hogy vizsgastressznél szorulásunk van, ezt tulajdonképpen már mindenki tapasztalhatta. Közismert tény, hogy a gyomorfekély a bosszankodás következményeképpen jön létre. Azt is tudjuk, hogy a stressznek köze van a tinnitushoz.
Ezek a példák bizonyítják, hogy testünk hol rövidtávon, hol pedig ún. betegségek formájában reagál az agyi tevékenységeinkre. Eközben persze úgyis csak definíció kérdése, hogy pontosan mit nevezünk betegségnek és még például az is, hogy milyen sokáig kell annak tartania. Az is például a „betegség” egyik formája lenne, ha a félelemtõl hirtelen hevesen ver a szívünk? És a remegés, miután már elmúlt a félelem?
Ebbõl kiindulva logikusan az is feltételezhetõ, hogy számos ilyen reakciónak kell léteznie azokon kívül, amit általánosságban elfogadunk. Feltételeznünk kell, hogy a szemmel látható effektusokon kívül, mint a heves szívdobogás, több hasonló is létezik. Például sejtszaporulat. Miért ne létezhetne a látható és érezhetõ hatásokon kívül még más is? Inkább tartom logikátlannak azt, hogy az egyiknél elismerünk valamit, a másiknál pedig sarlatánságot kiabálunk, holott mindkettõ ugyanazon az elven mûködik. Ez olyan, mintha azt állítanánk, hogy a fejlõdéstörténet egyes dolgokra érvényes, a mókus esetében viszont nevetséges még csak rá gondolni is.
Vagy van elv, vagy nincs elv.
Ezzel abban maradhatunk, hogy a Germán Gyógytudomány önmagában logikus és térjünk át azokra a következõ pontokra, melyeket fontosnak tartok ahhoz, hogy eldöntsük, a Germán Gyógytudomány helyes-e.
Mint mindenki elõtt ismeretes, a Germán Gyógytudomány története két részbõl tevõdik össze. Az elsõ részben látjuk Dr. Hamer törvényeit, a másodikban pedig ott vannak Dr. Hamer problémái a rendszer úgynevezett törvényeivel, elsõsorban, mert megvonták õt az orvosi praktizálás jogától.
Ez a két törvénytematika logikailag összefügg, és csak együtt okozhatják majd azt a katasztrófát, melyet késõbb részletezni fogok.
Pont ez a probléma, Dr. Hamer és a „törvény” szembenállása igazolja azt, hogy a Germán Gyógytudomány törvényeinek felfedezései helytállóak. Ez ugyan nem a megszokott módja a tudományos igazolásnak, de hát ilyesmi közvetett módon is megtörténhet.
Dr. Hamer emiatt 30 éve rendszeres idõközönként megpróbálja peres úton visszaszerezni orvosi praxisát, miközben a bíróság központi kérdése nem más, mint az, hogy a törvényei igazak, vagy nem igazak.
Azt gondolnánk, hogy idõközben ellenpéldákkal vagy ellentanulmányokkal már rég megcáfolták a törvényeit. Akárhogy is, de minden egyes, egy cseppet is logikusan mûködõ bíróságnak ellenbizonyítékokat kellene elõször felmutatnia ahhoz, hogy megindokolja a büntetését. Ez az ítélet legalapvetõbb elõfeltétele.
Itt azonban nem ez történt.
Nos, az is elképzelhetõ volna, hogy azért nem lehetne felmutatni ellenbizonyítékot, mert tudományosan nem lenne rá mód. Itt azonban ez sem igaz, mivel Dr. Hamer felfedezéseit nagyon egyszerûen meg lehetne cáfolni, ha nem lennének igazak. Néhány CT-felvétel elég lenne hozzá, tehát nem ez az igazi oka annak, hogy nincs ellenbizonyíték.
Azt is mondhatnánk, hogy a bíróság számára Dr. Hamer felfedezése olyannyira abszurd, hogy meg sem kísérelnek ellenbizonyítékot felhozni ellene. De ez sem igaz, mert az elmélet nagyon is logikus, mint ahogyan ezt az elõzõekbõl megítélhettük. Kiindulhatunk abból is, hogy legkésõbb az olyan nyilvánosan nagy port felkavaró esetek után, mint amilyen Olíviáé is volt, elõ kellett volna rukkolni egy ellenbizonyítékkal.
Ráadásul mindig pont Dr. Hamer volt az, aki ragaszkodott ahhoz, hogy cáfolják meg végre egy tudományos vizsgálattal. A bíróságnak pedig egyáltalán nem volt kedve tudományos módszerekhez nyúlni.
A hatalmas ellenség, a gyógyszeripar sem igyekezett különösebben, pedig bizony mellényzsebbõl ki tudott volna fizetni egy ellentanulmányt.
Ezzel a történet körüli és véget nem érõ perek hivatalos állásfoglalása a mai napig nem tud ellenbizonyítékkal szolgálni.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy egyáltalán kerestek-e ellenbizonyítékokat. Mivel nem állíthatom teljes bizonyossággal azt, hogy igen, kénytelen vagyok érzéseim alapján valószínûsíteni ezt a kérdést és ehhez egy költség–profit kiértékelést alapul venni. A cáfolat nem kerülne sokba, viszont a gyógyszeripar érdekeltségi köreinek busás hasznot hozna. Ezzel egyrészrõl pontot tehettek volna az ügy végére, másrészrõl ezek a körök további ügyfeleket szerezhettek volna, például megszerezhették volna a Germán Gyógytudomány rajongóit. 0,01% a valószínûsége annak, hogy nem tettek kísérletet egy ilyen cáfolatra, de ez még túl is van becsülve.
Abból, hogy ezt a bizonyítékot nem használták fel a bíróság elõtt, logikusan következik a cáfolat kísérletének eredménye. Ellenkezõ esetben ezt a tanulmányt természetesen felhasználták volna. Annak a valószínûsége, hogy a Germán Gyógytudomány helyességét idõközben bebizonyították, 100 mínusz 0,01%, vagyis 99,99%.
Ezért az ellentanulmány nemlétezésébõl logikusan következik az, hogy az ellentanulmány meghíúsult, amibõl megint csak az következik, hogy a Germán Gyógytudomány törvényei helytállóak és hogy idõközben igazoltak.
Ezt erõsíti még az is, hogy Dr. Hamer 30 éve saját tapasztalatai alapján gyûjti a tanulmányait. Néhány további orvos és egyetem is készített tanulmányokat, melyeket függetlenként kell kezelnünk, hisz Dr. Hamernek egyáltalán nem volt módja „meggyõzni” õket.
Dr. Hamer ellenségeinek, pl. a médiák viselkedése további közvetett alapú bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a Germán Gyógytudomány igaz.
Szinte feltûnõen kerülik a téma – tulajdonképpen a lényeg –, az 5 természettörvény temazitálását. Nem tudok szabadulni attõl az elképzeléstõl, hogy ez a valóság. Az embereknek nem szabad hinniük, hogy a „betegség” valójában egy értelmes biológiai különprogram, mely nem a véletlen mûve.
A médiák alapvetõen elfelejtenek vitatkozni errõl a témáról, és inkább a felfedezõ személyét firtatják. Ez a viselkedés, már ha ezt annak nevezhetjük, olyan primitív, neurolingvisztikai programozásokat alkalmazó sértegetésekbõl áll, mint pl. az „antiszemita” vagy „sarlatán” kifejezések használata.
Elõszeretettel alkalmazza az egyik fél azt a stratégiát, hogy kerüli a témát, ahelyett inkább személyeskedik, amikor nincsenek érvei a témában. Csak akkor választja a „tárgyaló partner” ezt a galád stratégiát.
Schopenhauer a „Az igazunk megtartásának mûvészete” c. könyvében leírja: „Amikor személyeskedünk, már teljesen eltérünk a tárgytól és a támadást az ellenfél személyére irányítjuk. Ilyenkor, bántó, kárörvendõ, sértegetõ és durva stílust veszünk fel. Ez a szellem, a test vagy az állatvilág erejének fitogtatása.”
Aki ilyen stratégiát alkalmaz, az a vitában valójában nem áll a helyzet magaslatán, vagyis ha személyes támadást indítanak valaki ellen, akkor az csak megerõsíti a külsõ szemlélõt, mint ahogy engem is abban, hogy az adott a témában a sértettnek igaza van. Mellékesen megjegyzem, hogy az ilyen viselkedés rettentõ szánalmas, fõleg egy tudományos vitában, melyre valószínûleg nincs példa az emberiség történelmében.
Ezenkívül a bíróság azzal érvelt, hogy az orvosok 99%-a másképp látja a dolgokat, mint Dr. Hamer, tehát a többség erejével akartak érvelni.
De hát ez sem egy tudományos eljárás, fõleg azoknak az orvosoknak helyzetét tekintve, akik majd átállnak a Germán Gyógytudomány oldalára. Dr. Hamer a bírósághoz fordult, mert azzal a jogcímmel vonták meg tõle az orvosi praktizálás jogát, hogy nem tagadja meg a Germán Gyógytudományt. Már tapasztalja ennek következményeit, mert veszélyben forog az egzisztenciája.
Ez olyan, mintha a boszorkányégetésnél megkérdezhetnék a csõcseléket, hogy elhiszik-e azt, hogy az elítélt egy boszorkány. A legtöbb ember gyáva és kerüli a problémákat – ez is az evolúció egyik következménye, ugyanúgy, mint a veleszületett falkaszellem, ami összességében korlátot állít az új felfedezéseknek.
Emellett ez egy természettörvény, az új felfedezéseket eleinte csak kevesen hiszik el, a többiek pedig különbözõ okok miatt szabályosan ágállnak ellene, pl. anyagi okok miatt vagy egyszerûen csak hiúságból. Pontosan ezek az anyagi vagy hiúsági érdekek álltak mindig is a fejlesztések útjában, már ha csak Tesla váltóáramára gondolunk, akit a tisztességtelen Edison és anyagi támagatói szabotáltak. Mint ahogy ezen Tesla-Edison példán láthatjuk, az igazi ügy egyszer csak áttörik, mert a konnektorokból ma Tesla-áramot kapunk.
Ha valaki úgy érvel, mint a bíróságok, annak nincsenek rendes érvei. Akinek nincsenek rendes érvei, annak nincs igaza, tehát az ellenkezõje igaz.
Ebbõl az okból kifolyólag roppant nagy valószínûséggel abból indulok ki, hogy a Germán Gyógytudomány igaz. Ez a megállapítás fontos, ha fel akarunk állítani egy prognózist, mert még mielõtt foglalkozunk a kérdéssel, elõször be kell bizonyítanunk, hogy nagy az igazság valószínûsíthetõsége.
Elfogadottá válik-e majd a Germán Gyógytudomány?
Hogy egy gondolat széles körben elterjed-e, az attól függ, hogy az emberi ösztön azt súgja-e, hogy igaz. Minél több ember azonnal rávágja, hogy „lehet benne valami”, annál többen kezdenek el foglalkozni vele, fõleg akkor, ha az kihatással van rá és ha ez valamilyen elõnyt jelent számára. Minél nagyobb ez az elõny, annál intenzívebben foglalkoznak ezzek az új ötlettel.
Természetesen a hazugságok is elterjednek, de csekélyebb hatásfokkal és sokkal nagyobb ráfordítással. A ráfordítás azért magasabb, mert a hazugságoknak sokszor logikai buktatói vannak, melyek a nagyon kritikus szemlélõnek azonnal szemet szúrnak. Aki látta 11/9-én összeomlani a tornyokat, tudja, mire gondolok. Nagyobb ráfordítás alatt a propaganda folyamatban lévõ praktikáira gondolok, vagyis elsõsorban az ismétlésekre és a terjesztés intenzitására, de természetesen arra a néhány „szakértõre” is. Ehhez mindenesetre néhány kevésbé örömteli dolog is tartozik, mint pl. szankciók arra az esetre, ha nem vagyunk vevõk a hazugságra, vagy pláne, ha leleplezzük a hazugságot. A jutalmazás, a szankcionálás ellenkezõje szintén a hazugságok elterjesztésének egyik bevált receptje. Rendszerint így vásárolják meg a hivatalos terjesztõket.
Minél kevésbé logikus valami, annál kisebb a valószínûsége, hogy az gyorsan és elsõsorban tartósan elfogadottá válik. Fordítva pedig, alig lehet feltartani egy olyan igazság elterjedését, mely a logikátlan hazugság ellentétje, antipólusa. Az igazság és a hazugság egymásnak konkurrenciája, melyek hihetõségüknek megfelelõen fejtenek ki erõt, és melyet a rajongók száma és a rajongók számának az adott idõegységben történõ változása tükröz.
Nagyon fontos paraméter, sõt talán a legfontosabb a bizalom. Az a bizalom, melyet a rendszer felépített magának ahhoz, hogy el tudjon terjeszteni egy hazugságot. Ha elveszíti a bizalmat, az összes kijelentését még kritikusabb szemmel figyelik, mint amikor az emberek bizalma még töretlen. Egy felébredt lakosságban sokkal nehezebben lehet még több hazugságot elterjeszteni. Végül problémák adódhatnak még akkor is, ha kivételesen igazat mondanak. A hazug embernek nem hisznek, akkor sem, ha igazat beszél.
Az emberek általában egyre kritikusabban figyelik azokat a dolgokat, amelyek igazságáról ellentmondó hírek terjednek el, és ha az ügy közvetlen hatással van az egzisztenciájukra.
A terjedés legsarkalatosabb pontja az emberek motivációja abban a kérdésben, hogy elterjesszék-e azt, amit helyesnek tartanak. Ez az összehasonlításban egy fontos paraméter, ami fontos olyankor, amikor azt vizsgáljuk, hogy végül a történetnek vajon melyik verziója fog gyõzedelmeskedni. Alapjában véve az ilyen két verzió közti harc a végsõ uralkodásért olyan, mint egy háború, amit teljesen elszántan folytatnak egészen a végsõ döntésig. Ezekben a dolgokban nincs kompromisszum, mert a két verzió közül végül csak az egyik gyõzhet. Mivel ez így van, a két különbözõ felet két különféleképpen motivált hadseregnek tekinthetjük. Aki Sun Szu harcmûvészetének bölcsességeit tanulmányozza, az tudja, hogy a hadsereg erkölcsi morálja a legfontosabb. A hadvezér különbözõ módszereket alkalmazhat a hadsereg erkölcsének fenttartása érdekében, mint pl. a büntetés, a tizedelés, a buzdítás. Ha mindez nem segít, lehet még zsoldosokat is toborozni (jelszó: Kick Ass), akik ugyan profik, de általában megbízhatatlanok, fõleg akkor, ha kezd szorítani a cipõ.
Az ilyen általánosságok után vegyük mindezt alaposan szemügyre a Germán Gyógytudomány szemszögébõl.
Itt alapjában véve 3 különbözõ félrõl beszélünk.
Az egyik fél a Germán Gyógytudomány fanatikus ellenségei. Jelenleg az õ véleményük nyom legtöbbet a latban és az õ oldalukon van a legtöbb hívõ/rajongó. Ráadásul ez a fél mind anyagi, mind mediális szempontból korlátlan eszközökkel rendelkezik. Õk képesek bármilyen szigorú szankciók bevetésére is. Most még õk állnak minden stratégiailag fontos intézet, képzés, kutatás és a tudomány élén. Mindemellett felügyelik a politikát, a karhatalmat és a bíróságokat. Elsõ látásra félelmetes ellenség, fõleg azért, mert végtelenül erkölcstelen és bevet mindenféle ócska trükköt.
Hihetõségük mindenesetre rohamosan gyengül. Az általuk alkalmazott propaganda már rég nem a hatalmukat szolgálja, a sajtó bérújságíróinak tekintélye lesüllyedt egy, a még soha nem látott, egyik legalacsonyabb fokra, rangsorban egyenrangúak a prostituáltakkal és az autókereskedõkkel.
A nép, melyet én a 3-as csoportba sorolok (lásd késõbb), és akik miatt végsõsoron ez az információs háború zajlik, rendkívül nagy bizalmatlansággal kíséri õket figyelemmel. Az idõközben elvesztett bizalmat soha nem fogják visszaszerezni. A bizalom már csak ilyen.
Katasztrófális volt az utolsó propagandahadjárat, mint pl. a sertésinfluenza elleni oltás, mert szemmel láthatóan kevés „sikerrel” járt. A sertésinfluenza elleni oltáskampány kevésbé sikeres volta könnyen érthetõ, mert a nép ritkán nyilvánítja ki az igazi véleményét, amíg csak bagatell dolgokról van szó. Egész más a helyzet viszont akkor, ha veszélyeztetve érzi magát, abban az esetben úgymond átkapcsol egy másik viselkedési üzemmódba. A tehéncsorda hasonlóan reagál, amíg biztonságban érzi magát. Ilyenkor könnyû õket sakkban tartani egy kis villanypásztorral, ebben az esetben átvitt értelemben a nép villanypásztora a politikai korrektség. Ha a nép fenyegetve érzi magát, úgy reagál, mint a tehén, melyet készülnek a vágóhídra vinni. Ezek a tehenek renitenssé válnak, ellenállnak, egyenesen bedurvulnak. Az állattenyésztõk tudják igazolni, hogy az éppen aktuális üzemmódtól függõen másik tehenet láthatunk. Ezért is vezényelték le könyörtelenül, nagy vehemenciával a sertésinfluenza elleni oltás információs hadjáratát.
A sertésinfluenza oltókampány bukása során napvilágra került a csoportnak egy másik tulajdonsága is: a túlzott önbecsülés. Az elõre megrendelt oltóanyagok mennyisége, melyek nagy része a nyakukon maradt, már önmgában is rámutat erre a túlzott önbecsülésre. A hadjárat bukását szinte valamennyi esetben garantálja a túlzott önbecsülés, mert egy hadvezérnek mindig reálisan kell megítélnie saját, és ellensége hadseregét. Sun Szu is ezt állítja.
A hadipar után azonban a gyógyszeriparnak van a legkevesebb tekintélye, mely szintén az egyes számú csoportba tartozik. Ezt a csoportot a nép túlnyomó része az irigy, a megvesztegethetõ, a hazug és a bûnösök kategóriájába sorolja.
Az egyes számú csoporthoz tartozó rendszerrõl elmondhatjuk, hogy feloszlásban van, mivel realizálja, hogy az emberek már nem hisznek eléggé a propagandájukban. Pusztán a nép tömege nyilvánvaló és jogos félelmet kelt bennük, mert hisz a fanatikusok közül 1000 biztos, hogy a nép közül való. A félelem viszont a lojalitás hiányához, és dezertáláshoz vezet. Ezzel szemben az intézkedés, mint pl. az ellenõrzés nevetséges, kontraproduktív és hatástalan. Ennek körülbelül annyi értelme van, mint amikor tudjuk, hogy milyen magas a nyomás a kazánban, mielõtt az a robbanástól széthullik darabokra. Arról nem is beszélve, hogy azt a személyt, akit így kivonnak a forgalomból, követi majd tíz másik, mert ezek az intézkedések természetesen cseppet sem népszerûek, mert senki sem szereti, ha kémkednek utána. Ennek a csoportnak a kontrollmechanizmusa olyannyira kontraproduktív, hogy meg kell állapítanunk, nincs benne túl sok logika.
A nyilvános, mediális kivégzések általi büntetések sem mûködnek már elég jól, mert a nép már undorodik ettõl a gyakorlattól. Eva Hermann esete ezt nagyon jól példázza. Inkvizítorát, Kernert idõközben már Gutfried mûsorának reklámspotjára sem kérik fel, pedig ideális lenne csirkemellek reklámikonjának. Ez a Kerner igazi férfiak körében már nem is igen mutatkozhat. Világos, hogy valójában ki húzta a rövidebbet: a Kerner mögött álló rendszer. Nincs különösebben nagy értelme, ha az ellenfél körei közül valakibõl mártírt csinálnak, fõleg akkor nem, ha eközben egy szõke hölgyrõl van szó. Tulajdonképpen triviális.
A rákterápia olyan eredménytelen, hogy a rendszer nem nyilatkozik az elért sikerekrõl. Ez egyértelmûen arra utal, hogy semmilyen sikereket nem tud felmutatni, sõt, ellenkezõleg. Ha nem így lenne, azzal büszkélkedne, folyamatosan terjesztené a statisztikákat és a gyógyszeripar szerencsés betegek példáit a médiákban. Sajnos a valóságban a rendszer nem tud felmutatni boldog „kemóbetegeket”.
A nép körében a „kemoterápia” fogalomhoz a legerõsebb negatív érzések kapcsolódnak, vagyis az egyetlen, amit fel tud kínálni, az egy rémálom –, amit a legnagyobb ellenségünknek sem kívánunk. Ha a nép ezt a „terápiát” egyáltalán elfogadja, akkor csakis azért, mert nem ismer más alternatívát, és az érintetteknek halálfélelmük van, aminek következtében kapaszkodnak a mondvacsinált utolsó szalmaszálba.
Ezzel kimerítõ jellemzést adtam az egyes csoportról, úgyhogy áttérek a Germán Gyógytudomány második csoportjára.
A Germán Gyógytudomány rajongóinak száma egyelõre még csekély. Ellenfeleivel szemben õk csak az eszközök töredékével rendelkeznek, és rá vannak kényszerítve arra, hogy egyfajta partizánakciót folytassanak, mivel az ellenfelei nem biztosítanak számukra nyílt csatamezõt, mint például vitafórum-lehetõséget a médiában. Fõ médiumként az internetet használják, de idõközben már nagyobb összejövetelek is, mint pl. az AZK-konferencia (anti-cenzúra-koalíció) biztosít teret számukra.
Számuk egyre nõ, ami már abból is egyértelmûvé válik, hogy elõször még csak egyetlen ember, mégpedig Dr. Hamer volt az, aki nagyobbrészt tudományos tevékenységet folytatott.
Ennek a csoportnak a szavahihetõsége jóval nagyobb, mint az ellenfélé, ez még olyan sikerekbõl is kiderül, mint amelyeknek tematikailag nincs közük a Germán Gyógytudományhoz, de logikailag odatartoznak. A 11/9 kritikusainak sikerérõl több tucat könyv számol be és ugyanezen az elven alapul, ugyanilyen eszközökkel dolgoznak és hasonló típusú emberek csoportosulnak köréjük.
Ezt az embertípust erõs érzelmûnek jellemezhetnénk, mert arról ismerszik meg, hogy nem a falkaszellem szerint cselekszik. Számára tehát nemcsak a csorda jelenti a túlélést, hanem egyedül is elmegy oda, ahová kell – ezt nevezzük bátorságnak.
Ez a csoport erõsen motivált, önszántából minden ellenszolgáltatás nélkül harcol a saját ügyéért. Harci kedvét egy nemesi motiváció, a másokon való segíteni akarás vezérli. Ez azonban a rendszer iránti gyûlöletbõl is eredhet.
Ennek a csoportnak a harci kedve olyan nagy, hogy elõre jelzem, ez a csoport sohasem fog kapitulálni. Kompromisszumra sem lesz hajlandó.
A csoport által felkínált alternatíva egy reménysugár az emberiség számára, ami önmagában is logikus. Könnyen elmagyarázható, vagyis a nép minden tagja meg tudja érteni a koncepcióját.
Ennek a csoportnak nincs szüksége a fenntartáshoz szükséges büntetõeszközökre, mivel kitûnõ motiváció hajtja õket.
Ellenfeleikkel szemben ez a csoport még nem is használta ki az összes lehetõséget, tehát egy-két új taktika még bevetésre vár.
A fluktuáció ebben a csoportban kifejezetten alacsony. Alig akad valaki, aki ha egyszer csatlakozott ehhez a csoporthoz, késõbb el is hagyja azt. Az állandó növekedésére ez az egyirányú döntés ad magyarázat.
Ehhez a csoporthoz több okból csatlakoznak az emberek. Elsõsorban azért, mert ellenfeleit, az ellenséges, erkölcstelen szövevényes megahálózatot idõközben egyre jobban kiismerik, és mert ez a konstrukció nemcsak az orvostudományban, de minden területen egyre több kárt okoz. Egyre több ember érzi magát veszélyeztetve ettõl az ellenséges megarendszertõl, olyannyira, hogy másik üzemmódba kapcsolnak, melyben fogékonyabbak a Germán Gyógytudományra. Az ember éberré válik, ha veszély fenyegeti.
Mindezen felül a Germán Gyógytudomány csoportjának sok szövetségese és szimpatizánsa van, akik a rendszer többi visszássága ellen küzdenek. Ezekkel a csoportokkal ugyanaz az ellenfél áll szemben, ezért a 11/9 kritikusait például szövetségeseiknek tekinthetjük. Ha ezt így vesszük, akkor a rendszerellenes koalíció már komoly hadtestet képez és reálisan nézve már csak a számuk alapján sokkal félelmetesebb, mint a rendszer tábora.
Térjünk át a harmadik csoporthoz, a néphez.
Végeredményben a nép jóvolta a tét, vagyis az elõbb bemutatott két csoport a harcban egymással szemben áll, akik ennek a passzív pólusnak fejeiért küzdenek.
Ennek a csoportnak a rendszerbe vetett hite rohamosan csökken, egyre inkább alternatív ösvényeken halad. Ez a trend egyértelmûen kirajzolódik, és napról napra fokozódik. Mindemellett ez a folyamat visszafordíthatatlan, ami tehát matematikailag egy pozitív elsõfokú egyenlet.
Emiatt a rendszer propagandája egyre rosszabbul mûködik. Ennek oka egyrészt, hogy fogy a „hívõk” létszáma, másrészt erõsödik a lemorzsolódók egyre nagyobb csoportjának ellenszele.
A rendszer, amelyben a falkaszellem tartja össze a tagokat, napról napra gyengül, egész egyszerûen a lemorzsolódók növekvõ száma miatt.
Ezzel tehát ezt a csoportot is jellemeztem, úgyhogy rátérek a prognózisra.
Most már az összes fontos paramétert fel tudjuk sorolni, mind a tábortagok jelenlegi számát, mind pedig a propaganda eszközeit. De mivel úgysem lehet mindent számszerûsíteni, nincs túl sok értelme annak, hogy felállítsunk egy képletet.
Úgy gondolom, egyértelmû, hogy a Germán Gyógytudomány rajongóinak száma szüntelenül nõ, nem kell erre vonatkozó számítást végezni, mivel teljesen mindegy, hogy pontosan mekkora a növekmény. Egyszerûen csak idõ kérdése, hogy a Germán Gyógytudomány mikor fog érvényre jutni.
Egy kis példa: Ha száz ember áll az egyik oldalon, egy pedig a másikon, és folytonos a csere az az egyik oldalról a másikra, úgy az száz napig tart. Egyszerûen csak idõ kérdése.
Az új felfedezések elterjedése feltételezhetõen a függvény e-görbéje szerint megy végbe az alábbiak szerint:
Erre a függvényre az a jellemzõ, hogy relatív hosszú ideig nagyon lapos a görbéje, de utána egyre meredekebben ível felfelé. Vagyis egyre nõ az y-érték és maga a növekmény is egyre fokozódik. Majd a végére relatív gyorsan nõ, és a görbe eltûnik a végtelenben.
Ez a görbe bemutatja a Germán Gyógytudomány tábor rajongóinak várható, számszerû fejlõdését.
Ezért arra a kérdésre, hogy a Germán Gyógytudomány elfogadott lesz-e, a válaszom: Igen, ez csak idõ kérdése. Úgy gondolom, ennek a prognózisnak igen nagy a valószínûsége.
Ezért folytatom a következõ kérdéssel.
Milyen következményekre számíthatunk, ha érvényre jut a Germán Gyógytudomány?
Az elõzõ fejezet elsõ megállapítása volt, hogy a Germán Gyógytudomány elõször lassan, majd késõbb egyre gyorsabban fog érvényesülni. Ez azt jelenti, hogy az új orvostudománnyal megismerkedõk száma a vége felé gyorsan fog növekedni.
Az emberekben ez a felfedezés tehát villámgyorsan fog tudatosulni – tömören fogalmazva – meg fognak lepõdni. Fõleg azért, mert a lehetõ legfontosabb témáról van itt szó, az egészségrõl.
Emiatt kavarogni fognak bennük az érzések, egyrészt mert reménysugarat kelt bennük az új lehetõség, másrészt mert majd rá fognak kérdezni, vajon mióta ismertek már ezek a felfedezések. Ezt a kérdést mindenki felteszi majd, mert a két információt, a Germán Gyógytudomány törvényeinek ismereteit és annak történetét egyszerre fogják megkapni.
És majd amikor rájönnek, hogy a felfedezéseket elhallgatták elõlük, dühösek lesznek, és a különbözõ mértékben fognak haragudni. Ennek eloszlása valószínûleg normális (Gauss-elosztású) lesz.
Azok, akik elvesztették szeretett hozzátartozóikat és barátaikat amiatt, mert eltitkolták ezeket a felfedezéseket, nagyon dühösek lesznek. Õk újra át fogják élni ezt a veszteséget és újra át fogják érezni azt a fájdalmat. Majd tudatosul bennük az, hogy mindez nem volt véletlen, és hogy ezért vannak felelõsök és a fájdalom gyûlöletté fajul. Ez a csoport enyhén szólva tombolni fog a dühtõl.
Az összes többi ember, aki még nem élt át hasonló veszteséget, szintén nagyon dühös lesz, mert rádöbbenek majd arra, hogy átverték õket, és hogy ez a hazugság állandó félelmet keltett bennük. Ezenfelül a legtöbb embernek van egy veleszületett igazságérzete, amelyben most maximálisan fogják magukat megsértve érezni. Továbbá ez a csoport még a másik csoport élményeivel is konfrontálódni fog, ami még jobban felerõsíti majd az érzelmeiket, mint ahogy ez lenni szokott az ilyen történeteknél akkor is, ha az ember maga nem is érintett. Ezt nevezzük empátiának.
Most felmerül a kérdés, hogy mit fognak kiváltani ezek az érzelmek, és a legfontosabb kérdés az, hogy hányan lesznek benne érintettek.
Becslésem szerint szinte mindenki, mivel a felfedezések elhallgatása már több, mint 30 éve tart. Kiszámíthatjuk, hogy hányan lesznek. Eredményként azt fogjuk kapni, hogy majdnem mindenki. Pusztán a tömeg miatt bekövetkezik majd az egymással szembeni „highpush” effektus.
Mindez azt jelenti, hogy relatív gyorsan olyan hatalmas tömeg áll majd a rendszerrel szemben, hogy az feloszlik, elmenekül, vagy az emberek oszlatják fel. A tömeg semmit sem fog már hinni nekik abból, amit mentségükre akarnak felhozni. Gyûlölettel teli embertömeggel általában nem lehet jól kommunikálni, mert ki akarja élni az agresszióját.
Maga a karhatalom is részese lesz, vagyis a rendõrség és a hadsereg. Mert hiszen a karhatalomban ugyanúgy lesznek érintett személyek, mint a tömegben. A karhatalom ezért egy csapásra hûtlenné válik a rendszerrel szemben és nem fogja többé megvédeni.
Mivel emberek milliói fognak emiatt fellázadni, páratlan történelmi eseményre számítok. Úgy gondolom, hogy robbanóanyag ekkorát még soha nem szakított.
Mindez ráadásul a határokon túl fog nyúlni, úgyhogy ezek a folyamatok viharsebesen át fognak terjedni az összes többi országra. A hatás mindenhol hasonló és óriási lesz.
Arra számítok, hogy ez a tomboló tömeg relatív gyorsan át fogja venni az uralmat a fennálló rendszerszerkezetek felett, ami többé-kevésbé erõszakkal és kaotikusan fog lezajlani. Valószínûleg elérkezik majd az anarchia egyik fázisa, melyben a gyûlölködõ polgárok logikus módon saját maguk fognak bosszút állni. Törvény és karhatalom nélkül grasszál majd a vérbosszú és a lincsjog, mert erre van a törvény, hogy ezt a jelenséget visszaszorítsa. Egyértelmûen várható lesz, hogy ebben a fázisban a legexponentáltabb ellenségek neve ismertté válik majd a tömeg elõtt, mert ugye õk is a történelem részei, mint ahogyan az 5 természettörvény is az. Ez az incidens szinte teljeskörûen fogja érinteni a médiát és a gyógyszeripart.
Miután helyreáll majd egy új rend, újra helyre kell állítani a jogi békét. Eközben a felelõsöket gyanakvó tekintetek kísérik, emiatt kénytelenek lesznek a dolgokat tiszta úton elrendezni. A tömeg nem fog megelégedni azzal, ha példaként prezentálnak és elítélnek néhány bûnbakot, mert õk természetesen maximálisan fognak gyanakodni, ezért azonnal rájönnek erre a húzásra, sõt, már elõre számítanak rá. Az ósdi baba-csere-játék nem fog már mûködni. Abból indulok ki, hogy az emberek ragaszkodnak majd ahhoz, hogy teljes egészében felgöngyölítsék a történteket, a legalsó szinttõl egészen a csúcsig.
Ez a tömeg elsõsorban egyre lesz kíváncsi. Hogy pontosan ki tudott errõl, ki volt a felelõs és fõleg, hogy ki alkalmazta saját magára ezt az orvostudományt.
Ezek a csoportok nagyon „kényelmetlenül” fogják magukat érezni. Soha nem fogják nekik megbocsátani, ezer évig sem.
A válasz arra a kérdésre, hogy mindez megakadályozható-e: minden nap egyre kevesebb rá az esély, miközben már most nagyon alacsony annak a valószínûsége, hogy egyáltalán meg lehet-e még akadályozni.
Egyébként az elõrejelésemet nem tartom különösen meglepõnek, bonyolultnak vagy logikátlannak. Ezt logikailag már 30 évvel ezelõtt ki lehetett volna következtetni, amikor eldöntötték, hogy ezt az utat választják. Ezért rendesen fájna a fejem, ha én a Germán Gyógytudomány egyik ismert ellensége lennék.
Rég megszokott dolog, hogy bizonyos embereket vagy csoportokat önmaguk „bemocskolására” kényszerítenek annak érdekében, hogy zsarolhatók lehessenek, és/vagy akiket bûnbakként a nép elé lehet dobni koncnak. De hiába töri bárki ezen a fejét, ez az ügy már le van zárva és régesrég túllépett a kritikus ponton.
Valószínûleg ezek lesznek a közvetlen hatásai, de…
Mik lesznek a Germán Gyógytudomány hosszútávú hatásai?
Sem elõrejelezni, sem leírni nem lehet annak a következményeit, amikor majd széles körben el fog terjedni és végre minden területen alkalmazni fogják a Germán Gyógytudományt. Nemcsak az orvostudománynak, de sok egyéb tudománynak is új impulzusokat fog adni. Ennek sokféle kihatása lesz.
Ezért csak néhány, általam gondolt pontra szorítkozom.
Az orvostudományra
A Germán Gyógytudomány alkalmazása által az orvostudomány életében új idõszámítás kezdõdik majd, elsõsorban a CT-felvételek technikai segítsége révén. A jelenlegi könyvek többsége az antikváriumban fog landolni, pont az olyan középkori könyvek mellett, amelyek az érvágást dicsõítették általános gyógymódként. Az orvostársadalom következõ generációi úgy fogják fejüket csóválva olvasni ezeket a régi vackokat, mint ahogyan a mostaniak megmosolyogják az érvágásféle könyveket. A haladás márcsak ilyen – dolgok jönnek, dolgok mennek.
A „rák” és más betegségek elhalálozási aránya drámaian csökkeni fog, vagyis az emberiség megszabadul szerencsétlenségének és félelmeinek nagy részétõl.
A gyógyszeripar nem létezik többé majd ebben a formájában, mások fogják irányítani, erõsen össze fog zsugorodni. Valószínûleg a nép a katasztrófa után követelni fogja a gyógyszeriper államosítását, mivel kõkeményen felismerik a pénz és az egészség közötti érdekellentét logikátlan voltát. Senki nem mer majd apellálni ez ellen.
Rájönnek majd a CT-felvételek fontosságára, sokkal nagyobb értéket fognak képviselni és sokkal több betegségnél lesz kötelezõ. Az ilyen készülékek száma és azok teljesítõképessége hirtelen növekedni fog. Ráadásul jóval kedvezõbb áron lehet majd beszerezni, mert tömegcikk lesz. Sokkal gyorsabbak és kisebbek lesznek, egy CT-felvétel elkészítése csupán néhány percet vesz majd igénybe.
Teljesen új számítógépes rendszerek jönnek majd létre, melyek a CT-készülékekkel össze lesznek kapcsolva.
A CT-készülékek által készített képen különbözõ programok automatikusan Hameri gócok után kutatnak majd. Valószínûleg a nagyobb felbontás révén sokkal több érdekes információ birtokába juthatunk, olyanokéba, melyeket ma még egyáltalán nem ismerünk fel. Léteznek majd olyan eszközök, egyfajta kontrasztanyagok a Hameri gócok megjelenítésére (ill. a kiterjesztésükre, ha majd nõ a felbontás), melyek ezeket az információkat felerõsítik.
A CT-felvételeket automatikusan szkennelik és a feltárt szembetûnõ elváltozásokat olyan óriási adatbankok fogják analizálni, melyek felvételek millióik tárolják a diagnózisaikkal együtt. Az összehasonlítás eredménye egy automatikus diagnózist fog felállítani, valamint egy részletes jelentést, amit manapság még mi, emberek készítünk el. Így az akut elváltozásoknál ezenfelül prognózisokat is fel tudnak majd állítani.
Az orvosok másképp fognak praktizálni, a központi kérdés a tünetek helyett sokkal inkább a konfliktus megoldása lesz.
Az agykutatás lesz a legfontosabb kutatási terület, mert felismerik, hogy a „betegségek” forrása az agy. Mindez esetleg egészen új gyógyszereket eredményez a konfliktus leállítása érdekében, amennyiben ennek értelme lesz.
A társadalomra
A Germán Gyógytudomány felfedezése oda vezet, hogy azt a társadalmat fogják helyesnek tartani, amelyik a lehetõ legkevesebb „betegséget” elõidézõ konfliktust okozza.
A „betegségek”, vagyis a konfliktusok száma lesz a társadalom sikerének mérõfoka, tehát teljesen el fog tûnni az olyan szabotázs, mint pl. a kiskorúak szexualizálása, mert be fogják tudni bizonyítani, hogy DHS-t okoznak.
A konfliktusok jellemzõit el fogják magyarázni az iskolában, így az emberek ismerni fogják, és el tudják majd kerülni azokat.
Mivel az emberek tisztában lesznek a birtokkonfliktusok következményeivel, más munkamorál lép majd érvénybe. Teljesen új cégformák alakulnak ki.
A politika végre kénytelen lesz elismerni, hogy az ember nagyrészt egy gép, amit jelentõs pontokban nem lehet átprogramozni, mert itt egy ROM (Read Only Memory) programról van szó, amit persze nem lehet felülírni. El fog tûnni az a politika, amely arra épül, hogy propagandával átformálja az embereket. Ehelyett a medicina elõ fogja írni a politikának, hogy milyen legyen annak érdekében, hogy minél kevesebb konfliktus öltsön testet az emberekben.
Az állatvédõk arra fogják felhasználni az új felfedezéseket, hogy bebizonyítsák: az ember és állat ebben hasonlít egymásra, mindkettõ ugyanolyan problémákkal küszködik. Ezidõ alatt a mai homályos érveket megalapozott tények (CT-felvételek) váltják majd fel. Minden mai undorító állatgyártól és tömegállattartótól meg fogják vonni a hiteleket és be fogják õket tiltani. Az állatoknak általánosságban számottevõen több joguk lesz.
Az irodalomra
Ezt a pontot a végére tartalékoltam. Nagyon sok könyvet fognak írni Hamer doktorról, nem csupán a felfedezéseirõl, hanem egész életérõl is. A mostani ellenségei nem fognak túlságosan jól kikerülni ebbõl a helyzetbõl, mert Dr. Hamernek akkor már teljesen más státusza lesz. Õ majd messze fölöttünk fog állni, és a lába nyomába sem léphetnek majd.
Hasonlatként ez a rövid történet jutott eszembe:
A Garda-tónál fekszik egy kis falu, melynek neve Malcesine. Olasz körutazásáról mesélve Goethe ezt a falut külön megemlíti, mert megesett vele ott egy vidám történet.
Goethe Torbole városból úton Bardolino felé az északi parton haladva kedvezõtlen széljárás miatt elsodródott Malcesine felé. Ott készített néhány vázlatot az ottani Skaliger várról, amire felfigyelt néhány malcesinei. Õk kérdéseket tettek fel neki, mert azt hitték róla, hogy egy osztrák kém. Malcesine nagy szerencséjére eszükbe jutott, hogy odahívjanak egy másik lakost is, akinek egy kicsit több sütnivalója volt, mint nekik, falusi tökfilkóknak. Õ azonnal megismerte Goethét, a zsenit és azonnal meghívta vendégségbe.
Mindenesetre ebbõl a kellemetlennek induló történetbõl Goethe életének talán egyik legpompásabb sztorija kerekedett ki. Malcesine falucska ebbõl nagyon sokat profitált, és ez a történet a mai napig is sok látogatót vonz. Õk részben csupán azért jönnek, hogy lássák a várat, ahol ez a kalamajka lezajlott és abban a panzióban akarnak aludni, amelyben akkoriban Goethe is megszállt. Ehhez tudni kell, hogy Goethe csak egyetlen napot töltött ebben a faluban.
Mégis akadtak 150 évvel késõbb olyanok, akik pontosan akarták tudni, hogy mi történt. Kutakodtak a vendéglõs iránt, felkutatnak minden információt, pl. átnézték az összes születési anyakönyvi kivonatot. Aprólékosan próbáltak minden részletet tisztázni.
Majd amikor a Germán Gyógytudomány elfogadott lesz, ugyanígy akarnak majd késõbb tisztázni minden részletet a bírókról, a médiák alkalmazottairól stb.
Eközben nem szabad megfeledkezni arról, hogy Goethe egy zseni volt ugyan, de „csak” egy költõ. Természetesen nincs kedvesebb annál, mint egy Goethe vers egy pohár Barolo mellett. Az valóban remek, de hát a legfontosabb azért az egészség, tehát egy olyasvalaki, aki az orvostudományban korszakalkotó áttörést eredményezett, a késõbbi generáció számára még érdekesebb lesz. Egyszerûen mindenkit fog érdekelni, mert az egészséget mindenki jobban értékeli, mint egy verset.
Minél hangosabban kiáltják az emberek, hogy „sarlatán”, annál kevésbé fogják tudni azt késõbb elhitetni, fõképp, ha ezek a könyvek addigra már dagadni fognak a sok millió halott következményeitõl. Ezeknek a „sarlatánt” kiabálóknak gondolniuk kell arra, hogy nevük örökre bevésõdik a történelembe.
A malcesinerõl szóló kis metafórámban ezek az emberek a falusi tökfilkók.
Mindenkinek egy Schiller idézet
Meglátásom szerint a Germán Gyógytudomány tematikailag három csoportra osztható, melyek mindegyikének útravalóul itt álljon egy-egy Schiller idézetet.
A Germán Gyógytudomány barátainak
Testvérek között egy nép akarunk lenni,
soha szükségben és veszélyben nem akarunk elválni.
Szabadok akarunk lenni, mint apáink,
inkább a halál, mint a szolgasors.
Bízunk a legnagyobb Istenben
és nem nem félünk az ember hatalmától.
A bizonytalanoknak
Jeanne d’Arc! Egészen Reim kapujáig
nyomultál a gyõzelem szárnyain.
Elégedj meg a szerzett hírnévvel.
Engedd el a szerencsét, mely néked, rabszolgának adatott,
még mielõtt az haraggal kiszabadítja magát,
gyûlöli a hûséget, senkit sem szolgál örökké.
Nézz oda! Reim tornyai ott emelkednek a magasba,
utad célja és vége – látod, ott világít
a katedrális kupolája, oda fogsz beköltözni
dicsfényben, hogy megkoronázd királyodat,
és megszegd a fogadalmad.
Ne menj be. Fordulj vissza. Hallgass a szavamra.
A Germán Gyógytudomány ellenségeinek
Ó hogyne! Emiatt aggódnak õk ott fenn!
Ez árnyékolja be arany hírnevüket!
De legyen, aminek lennie kell! Próbáld ki,
menj csak üdén a Tiberis áramlásával szemben!
Még élnek istenek, akik bosszút állnak a hamis esküért.
Bennük bízik az én szívem. Menj, add át magad
a sodrásnak! Tudom, gondolsz majd rám,
amikor zátonyra fut majd a hajód.
Eltûnõdöm sötét szenvedélyeden,
szörnyû lesz, amikor eme test béklyóját
a halál hûvös karja töri szét, és amikor
lelkem üldöz tengereken és szárazföldeken át.
Fizetni fogsz nekem, borzalmasan, rettenetesen!
Hallom én ezt még, amikor már rég eltemettek,
ettõl az örömhírtõl akarok majd
felüdülni az árnyékok világában.
Forrás: http://www.germanische-heilkunde.at/index.php/dokumentation-beitrag-anzeigen/items/prognose-ueber-die-zukunft-der-germanische-neuen-medizin.html
Fordította: Kelemenné Dévényi Julianna (www.germangyogytudomany.hu)
Link
Hozzaszolasok
#1 |
hathor
- 2014. August 05. 06:59:34
#2 |
kontroll88
- 2014. August 05. 16:26:37
#3 |
gabi
- 2014. August 05. 18:49:00
#4 |
zsolt5000
- 2014. August 05. 19:36:53
#5 |
kismaja
- 2014. August 05. 19:54:21
#6 |
gabi
- 2014. August 06. 03:39:27
#7 |
zsolt5000
- 2014. August 06. 14:47:07
#8 |
kontroll88
- 2014. August 06. 15:06:41
#9 |
kismaja
- 2014. August 06. 15:55:27
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.