Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Idézet Drechsler Miksa emlékirataiból (Temesvár fõrabbija, 1910)
"Ti magyarok vagytok a legõsibb nemzet, minden ma élõ nemzet közül. Ezt mi, zsidók, nagyon jól tudjuk. Még a kivonulás elõtt, Egyiptomban, már ott is megjelentek lovasaitok, és tudtuk rólatok, hogy már õsidõk óta léteztek. Amikor a XIX. század végén a kiegyezés után, a kultúrpolitikai terrort már nem lehetett fenntartani tovább, a tudományos kutatásban újra felbukkant a szkíta-hun irányzat, osztrák ügynökök kerestek meg, komoly összeget ajánlottak, hogy a dolog ne derüljön ki. És mi meg is tettük a megfelelõ lépéseket."
Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár, 2004)
Drechsler Miksa, rabbi; született: Tabajd (Fejér megye), 1883. október 23.; elhunyt: 1970. (?)
1903-1908-ig a budapesti Rabbiképzõ növendéke, ezt követõen Oxfordban irodalmi kutatásokat végzett. 1906-ban avatták bölcsészdoktorrá Budapesten, 1909-ben rabbivá. Ebben az évben került Szarvasra, ahol egy évig töltötte be a rabbi állást. 1910-tõl temesvári fõrabbi volt. Az aszketizmus állása a zsidó vallásos irodalomban címû mûve Budapesten jelent meg 1906-ban. Berlini, párizsi, oxfordi tanulmányai után Temesvár–belvárosi fõrabbi vallásfilozófiai értekezéseivel tûnt ki Jehuda ha-Levi vallásos rendszerének bölcseletét vizsgálva (Közlemények II.). Cikkeit, tanulmányait a Magyar Zsidó Almanach, a Múlt és Jövõ, a Temesvári Hírlap és a Neue Zeit közölték. Egy Isak ben Chajim Hakohen rabbiról írt héber munkája Szinérváralján jelent meg (1932).
Voltak, akik bevallották bûneiket, hogy megvilágítsák "bûneinket"? Van az, hogy valami nem attól igaz, hogy egy rabbi mondta, de attól még jó tudni, hogy ezt egy Fejér megyében született és Temesvárt szolgáló rabbi vallotta.
Fejér Szövetség Sajtószolgálat
ui: megjegyzés (messze nem a teljesség igényével, de tanulságul):
Krónikás idézetek a szkíta népekrõl
Altheim, F. (Geschichte der Hunnen, I. kötet): "... Az avarok magvát az eftalita (fehér hun) birodalom "var" és "hun" nevû törzsei alkották ..."
Annius of Viterbo (1432-1502): „… az emberiség Szkítiában született újjá a Vízözön után …”
Anonymus: „A hungárusoknak igen vitéz és a hadi viszontagságokban felette hatalmas nemzete, mint fentebb mondottuk, eredetét a szkíta nemzetbõl vette...”
Arrianus (Kr. u. I. század): "A Szkíták ... hajdan gabonaevõk és szántóvetõk voltak, házakban laktak és városokat bírtak ..."
Bonfini: “... Az összes történetírók megörökítik azt, hogy a Magyarok a Hunoktól eredtek, ... akik a Szkítáktól származtak.”
Clearch (Kr.e. 350 körül, Életek könyve): "A Szkíták népe volt az elsõ, amely közös törvények alatt élt; azután ismét a legnyomorultabbak lettek minden halandók közül"
Coccius Sabechius: “... Senki elõtt sem lehet kétséges, hogy a hunok vagy magyarok szkíták voltak…”
Corippus: „A nyers és durva avar így kezdett szólani éles szavakkal: Az avarok királya... számtalan népet és hatalmas királyságot igázott le... a vad perzsák féltek tõle, a térdeihez emelték kezüket, könyörgésükkel érdemelték ki a békességet. Ha nem így történt volna, hiába övezték volna Babyloniát magas falak, Parthia most az avarok uralma alatt nyögne. Áttörtünk az Euphratesen, jeges folyókon keltünk át s téli havon, amerre fagy fékezi a vizek folyását és a hullámzó ár keményebbé fagy mindenféle ércnél... ütközetekbe bocsátkoztunk, erõdített helyeket vettünk be; falaikat lerombolva hatalmas városokat döntöttünk le. Gyõzedelmes királyunk most elérte a szkíta Duna partjait, a széles mezõkön sûrû tömegben üttette fel a sátrakat..."
Chronicon Pascale (VII. sz.): „… a Szkítaizmus a Vízözön utáni, s a Hellenizmus elõtti…”
El Bakri: „A hungárusok Khoraszánból származnak.”
Epiphanius of Salamis (Kr. u. 320-403) egyházatya a Vízözöntõl a mai napokig terjedõ „Schytism” címû írásában: „… a Szkíták építették a Bábel tornyot … más nemzetek átvették a Szkíták törvényeit, szokásait, magatartását, mint a tisztességesség, udvariasság és tisztelettudó tanulás mércéjét, … a Szkíták voltak az elsõk, akik bevezették az emberiséget a Vízözön után az udvarias gesztus, a kormányzás mûvészete és a jó modor, viselkedés fogalmába.
Eusebius (Kr.u. 265-340) a szkítákat Noétól eredezteti és állítása szerint a Schytizmus a Vízözöntõl Bábel tornya építéséig tartott.
Eusthatius metropolita (1115-1195) „Az elsõ szkítáktól, azoktól a vallásos lelkületûektõl és mocsoktalan jellemûektõl az idegen vétkekkel való megfertõzõdés következtében eltávolodtak az idõközben élõ szkíták… addig a korig, amelyben a magyar név alatt váltak ismeretesekké és Pannóniában kezdtek örök állandó hazát alapítani. Akkor ugyanis, miként ha a tûztõl eltávolítjuk a vizet, magától visszatér eredeti hûvösségéhez, éppúgy tértek vissza õk… õseredeti erkölcsi romlatlanságukhoz.”
Faustus Byzantinus (Historia Armeniae): „A masszagéták királya, Sanesan vala az Arszakidák nemzetségébõl, mert tudnunk kell, hogy az örmények és masszagéták királyai vérrokonok, és azon egy Arszakida nemzetségbõl származnak. Gergely tehát a masszagéták királyának, a számos hun had fejedelmének jelenlétében hirdetni kezdé népének Krisztus evangéliumát ... 342-ben Krisztus után."
Giacomo Filippo Foresti (1434-1520) a Supplementum chronicarum-ban (1483): „ … a Szkíták királysága rögtön az emberiség kezdetén jött létre. … a Szkíták õse Magóg … a Szkíták voltak az Amazonok, Baktriaiak, Pártusok, Hunok, Hungárok, Lombardok, Gótok, Katalánok (Alánok) és a Türkök.”
Giambattista Vico (1668-1744) filozófus, jogász, történész az 1720-ban írt „Universal Right” címû könyvében: „… a Szkítáknál nem volt különbség a nemesség és a „plebejusok” közt, s ez még megvan az erdélyi Székelyeknél, akik Szkíta fajúak és a legrégibb Hunoktól származnak, s bár gazdálkodással és állattenyésztéssel foglalkoznak, egyenjogú nemeseknek vallják magukat. … az emberiség a Káldeusoktól, a Szkítáktól és az Egyiptomiaktól származik, s a profán történelem csak azért említi Tanaus-t Sesostris elõtt, mert a Szkíták Arménia hegyeinél laktak, ahol a Vízözön idején Noé bárkája megpihent.
Herodotos: "Az Iszter legnagyobb folyó levén mindenek közül, melyeket ismerünk... Ez az elsõ, mely a Scythaországifolyók közül nyugatról folyván ilyen okból lett a legnagyobb, mivel ti. más folyók ömlenek beléje...", "A szarmaták szkíta nyelvvel élnek, azonban azt régóta furcsán ejtik ki..."
I. Endre törvényeibõl: (1063 körül) “Minden magyar avagy jövevény Magyarországon, ki a scythiai õsi pogány szokást el nem hagyja, Jézus Krisztus igaz vallására nyomban vissza nem tér és nem hallgat a szent törvényre, melyet a dicsõséges István király adott vala, feje és jószága vesztével bûnhõdjék”. 4. paragrafus: “A szentségtelen scytha szokásoktól és hamis istenektõl forduljanak el és rontsák el a bálványokat”.
II. Pius pápa, 1500 körül (Cosmographia): “Azt tartják, hogy a Duna partját lakó hungarok is a szkíták nemébõl valók.”
II. Szilveszter pápa (III. Otto német császárt dicsõítõ iratában): “Mienk, mienk a római birodalom. Erõt ad gyümölcsben Itália, katonát adó Gallia és Germánia, s nem hiányzik nálunk a szkíthák hatalmas királya sem.” (Szt. István)
Iustinus (Világkrónika): "A szkítákat mindig a legrégibb népnek tartották, bár a szkíták és az egyiptomiak között hosszú idõn át folyt a vetélkedés eredetük régisége felõl."
Johannes Boemus (1485-1535): „… a Szkítákat sohasem tudta megrontani más nemzetek vad és nyers viselkedése”
Johannes Nauclerus (1425-1510): „ … a Szkíták mindig híresek voltak a kiváló és hõsies tetteikrõl és a történészek, ha róluk emlékeznek, mindig derék és nagylelkû embereknek mondják õket”
Kánnai: „Procopius VI. századi bizánci író természetszerûleg azonosítja a hunokat a régi masszagétákkal, (De Bello Vandalico) és a bizánci-perzsa háborúval kapcsolatban ezt írja: "Massagetae, quos nunc Hunnae apellamus" ; Atilla hunjairól pedig: "Attilam Massagetarum Scytharumque exercitu armatum adversus Aetium processisse"
Képes Krónika: “... mihelyt egy szkíta elesett, Atilla nyomban másikat állított helyére.”
Lucianus (A hosszú életûekrõl): "Ateasz, a szkíták királya, Fülöp ellen harcolt Iszter folyója körül, több mint 90 éves korában." … "Sinatrokles, a pártusok királya, nyolcvan éves korában hazájába vitetvén a szakauraki szkíták által, ott uralkodott még hét évig."
Malalas: „A 6. indictio december havában egy másik nagyon félelmetes földrengés támadt éj közepén ... És ugyanabban az idõben bejött Konstantinápolyba az avaroknak mondott hunok furcsa idegen népe...”
Marcus Porcius Cato (Kr. e. 234-149): „… Szkítiában élte túl az emberiség a Vízözönt ami Ninus király elõtt 250 évvel történt. … az Umbrik Gallok voltak, azaz Szkíták.”
Mela Pomponius: "A szarmata nemzet tulajdonaira, s fegyvereire nézve leginkább a párthusokhoz közelít, de amint keményebb éghajlat alatt lakik, úgy keményebb erkölcsû is."
Menander Protector: "... a rómaiak veresége után az avarok hadvezére üzenetet küldött Tiberioshoz. A kiküldött üzenetvivõ így szólt: 'Hogyan merészeltetek harcos kezek hiányának a betegségében szenvedve az avarok, tehát éppen szkíták ellen háborút indítani? Vagy nincsenek irataitok és feljegyzéseitek, amelyek olvasása megismertethet benneteket azzal a ténnyel, hogy a szkíta törzsek leküzdhetetlenek és megverhetetlenek?"
Orosius katalán szerzetes 417-ben: "Pannónia európai ország, amit nemrég a hunok foglaltak el, ezt az országot a nép saját nyelvén Hungarianak nevezi".
Plinius (Kr. u. 23-79):” … az itáliai umbrik a legrégebbi nép, … akik szkíták … a perzsák által szakának nevezett szkítanépet általában a hajdani arameusokhoz legközelebbi nemzetnek tartják.”
Rhodosi Apollónius (Kr.e. 230. Argonautica IV.): "Van egy folyó, ...széles és mély, s teherhajóval átjárható. Iszterneknevezvén ezt, távolságát is jelentették... Mert sohasem láttak még ezelõtt tengeri hajókat sem a thrákokkal vegyültscythák, sem a sigynek."
Strabo (XI. könyv) a Kaspi-örnyéki szkítákról: "A scythák legtöbbjei, elkezdve a caspiumi tengertõl, daáknak (dákoknak) neveztetnek, az ezeknél keletebbre lakókat pedig massagétáknak és szákoknak nevezik, a többieket pedig közönségesen scytháknak nevezik...", s másutt: "A Káspi-tenger környéki dáhok, akik Párthiát is elözönlötték, amédekkel egyesültek, és hamarosan megalakították a Párthus Birodalmat."
Symnus: "Ephorus mondá, hogy az Iszter (Duna) mellékén az elsõk a karpidák, aztán az arolérák, (szántók) továbbá a neurok azon földig, mely a jég miatt puszta." (Kr.e. 80 k. Periegesis)
Szicíliai Diodorosz: "...nagyon megsokasodott az a nép, (a szkíták) s nevezetes királyai voltak, kiktõl némelyek szaka, mások a masszagéta, (...stb.) nevet kapták. Egy másikat, amely Médiából a Don vidékére költözött, szarmatáknak hívnak."
Thaeodorus Syncellus Baján avar fejedelemrõl: „Menekülõ szökevény volt, aki ezt test szerint nemzette (bár ne tette volna). Távoli földrõl származott, mint valami isten küldte csapás szakadt arra területre, amelyen ma népe lakik.”
Theophanes: „Ugyanebben az idõben bejött Bizáncba azoknak, akiket avaroknak mondanak, a furcsa népe s összefutott az egész város megnézésükre, mert soha ilyen népet még nem láttak. Hátul nagyon hosszú volt a hajuk szalagokkal megkötve és befonva. Egyéb viseletük a többi hunokéhoz hasonlított.”
Theophylactus Simocatta: „Ez év nyarának beköszöntésekor az, akit a türkök keleten kagánnak tisztelnek, követeket küldött Maurikios császárhoz... Ez a kagán háborúban legyõzte az abdelok fejedelmét (azokról beszélek, akikethephthalitáknak mondanak) s megszerezte e nép feletti uralmat. E diadallal nagyot emelkedett, és így hajtotta szolgaságba az avarok népét. Persze senki ne vélje, hogy az Európában és Pannónia táján lakó barbárok lennének az avarok, akiknek az odaérkezése Maurikios császár koránál régebben történt. Eme Duna vidéki barbárok ugyanis csak hazugságból vették fel az avar elnevezést. E nép legrégibb vezetõinek a neve Var és Chunni volt. Róluk nyerték elnevezésüket egyes fajtájukbeli népek, akiket a var és chunni nevekkel illetnek. Midõn Iustinianos császár gyakorolta a hatalmat, eme var és chunni népekbõl az õsi törzs egy kicsiny része elfutott és Európába vándorolt át. Ezek avaroknaknevezték el magukat s vezérüket a kagán címmel tüntetik ki. A barsélt, az onogur, a sabir, s ezeken kívül néhány más hunnép is igen nagy rémületbe esett, amidõn a saját területén meglátta a var és chunní szökött néptöredékét; azt gyanították ugyanis, hogy a bevándorlók avarok. Ezért fényes ajándékokkal tisztelték meg az elfutottakat s úgy vélték, ezek fejében bántatlanságot nyernek részükrõl. A varok és chunnik pedig, amint idegenbe futásuk kezdeti sikerét tapasztalták, saját nevüket avarra változtatták, így mintegy magukévá tévén a hozzájuk követséggel fordulók tévedését. Az avarok törzse ugyanis, mint mondják, a legügyesebb (legkeményebb) a szkíta népek sorában. Mindenesetre egészen a mi idõnkig az ál-avarok, - mert így megfelelõbb õket nevezni, uralkodó nemzetségeik szerint megoszlanak s egyik részük neve õsi hagyomány szerint var, más részük elnevezése chunni. A valódi avarok, a türkök elõl nem nyugatra, hanem keletre menekültek...”
Trogus Pompeius: "A szkíták ezerötszáz éven át, minden más nép elõtt birtokolták Káldeát, (Mezopotámiát) s õk a világ legõsibb nemzete, régiségben még az egyiptomiakat is felülmúlják."
Werbõczy (Hármaskönyv): I. rész, 3. czim, 1. §: "A nemesség, a melyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok és magyarok közt keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, a melyet most változtatott néven, az itt lakó magyaroktól Magyarországnak neveznek". … továbbá:
III. rész, 4. czim: "Az erdélyi scythákról, a kiket székelyeknek hívunk. Vannak az erdélyi részeken a scythák, kiváltságos nemesek, a kik a scytha néptõl, ennek Pannoniába való elsõ bejövetele alkalmából származtak el, a kiket romlott néven "siculusoknak" nevezünk; akik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban legjáratosabbak".
Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár, 2004)
Drechsler Miksa, rabbi; született: Tabajd (Fejér megye), 1883. október 23.; elhunyt: 1970. (?)
1903-1908-ig a budapesti Rabbiképzõ növendéke, ezt követõen Oxfordban irodalmi kutatásokat végzett. 1906-ban avatták bölcsészdoktorrá Budapesten, 1909-ben rabbivá. Ebben az évben került Szarvasra, ahol egy évig töltötte be a rabbi állást. 1910-tõl temesvári fõrabbi volt. Az aszketizmus állása a zsidó vallásos irodalomban címû mûve Budapesten jelent meg 1906-ban. Berlini, párizsi, oxfordi tanulmányai után Temesvár–belvárosi fõrabbi vallásfilozófiai értekezéseivel tûnt ki Jehuda ha-Levi vallásos rendszerének bölcseletét vizsgálva (Közlemények II.). Cikkeit, tanulmányait a Magyar Zsidó Almanach, a Múlt és Jövõ, a Temesvári Hírlap és a Neue Zeit közölték. Egy Isak ben Chajim Hakohen rabbiról írt héber munkája Szinérváralján jelent meg (1932).
Voltak, akik bevallották bûneiket, hogy megvilágítsák "bûneinket"? Van az, hogy valami nem attól igaz, hogy egy rabbi mondta, de attól még jó tudni, hogy ezt egy Fejér megyében született és Temesvárt szolgáló rabbi vallotta.
Fejér Szövetség Sajtószolgálat
ui: megjegyzés (messze nem a teljesség igényével, de tanulságul):
Krónikás idézetek a szkíta népekrõl
Altheim, F. (Geschichte der Hunnen, I. kötet): "... Az avarok magvát az eftalita (fehér hun) birodalom "var" és "hun" nevû törzsei alkották ..."
Annius of Viterbo (1432-1502): „… az emberiség Szkítiában született újjá a Vízözön után …”
Anonymus: „A hungárusoknak igen vitéz és a hadi viszontagságokban felette hatalmas nemzete, mint fentebb mondottuk, eredetét a szkíta nemzetbõl vette...”
Arrianus (Kr. u. I. század): "A Szkíták ... hajdan gabonaevõk és szántóvetõk voltak, házakban laktak és városokat bírtak ..."
Bonfini: “... Az összes történetírók megörökítik azt, hogy a Magyarok a Hunoktól eredtek, ... akik a Szkítáktól származtak.”
Clearch (Kr.e. 350 körül, Életek könyve): "A Szkíták népe volt az elsõ, amely közös törvények alatt élt; azután ismét a legnyomorultabbak lettek minden halandók közül"
Coccius Sabechius: “... Senki elõtt sem lehet kétséges, hogy a hunok vagy magyarok szkíták voltak…”
Corippus: „A nyers és durva avar így kezdett szólani éles szavakkal: Az avarok királya... számtalan népet és hatalmas királyságot igázott le... a vad perzsák féltek tõle, a térdeihez emelték kezüket, könyörgésükkel érdemelték ki a békességet. Ha nem így történt volna, hiába övezték volna Babyloniát magas falak, Parthia most az avarok uralma alatt nyögne. Áttörtünk az Euphratesen, jeges folyókon keltünk át s téli havon, amerre fagy fékezi a vizek folyását és a hullámzó ár keményebbé fagy mindenféle ércnél... ütközetekbe bocsátkoztunk, erõdített helyeket vettünk be; falaikat lerombolva hatalmas városokat döntöttünk le. Gyõzedelmes királyunk most elérte a szkíta Duna partjait, a széles mezõkön sûrû tömegben üttette fel a sátrakat..."
Chronicon Pascale (VII. sz.): „… a Szkítaizmus a Vízözön utáni, s a Hellenizmus elõtti…”
El Bakri: „A hungárusok Khoraszánból származnak.”
Epiphanius of Salamis (Kr. u. 320-403) egyházatya a Vízözöntõl a mai napokig terjedõ „Schytism” címû írásában: „… a Szkíták építették a Bábel tornyot … más nemzetek átvették a Szkíták törvényeit, szokásait, magatartását, mint a tisztességesség, udvariasság és tisztelettudó tanulás mércéjét, … a Szkíták voltak az elsõk, akik bevezették az emberiséget a Vízözön után az udvarias gesztus, a kormányzás mûvészete és a jó modor, viselkedés fogalmába.
Eusebius (Kr.u. 265-340) a szkítákat Noétól eredezteti és állítása szerint a Schytizmus a Vízözöntõl Bábel tornya építéséig tartott.
Eusthatius metropolita (1115-1195) „Az elsõ szkítáktól, azoktól a vallásos lelkületûektõl és mocsoktalan jellemûektõl az idegen vétkekkel való megfertõzõdés következtében eltávolodtak az idõközben élõ szkíták… addig a korig, amelyben a magyar név alatt váltak ismeretesekké és Pannóniában kezdtek örök állandó hazát alapítani. Akkor ugyanis, miként ha a tûztõl eltávolítjuk a vizet, magától visszatér eredeti hûvösségéhez, éppúgy tértek vissza õk… õseredeti erkölcsi romlatlanságukhoz.”
Faustus Byzantinus (Historia Armeniae): „A masszagéták királya, Sanesan vala az Arszakidák nemzetségébõl, mert tudnunk kell, hogy az örmények és masszagéták királyai vérrokonok, és azon egy Arszakida nemzetségbõl származnak. Gergely tehát a masszagéták királyának, a számos hun had fejedelmének jelenlétében hirdetni kezdé népének Krisztus evangéliumát ... 342-ben Krisztus után."
Giacomo Filippo Foresti (1434-1520) a Supplementum chronicarum-ban (1483): „ … a Szkíták királysága rögtön az emberiség kezdetén jött létre. … a Szkíták õse Magóg … a Szkíták voltak az Amazonok, Baktriaiak, Pártusok, Hunok, Hungárok, Lombardok, Gótok, Katalánok (Alánok) és a Türkök.”
Giambattista Vico (1668-1744) filozófus, jogász, történész az 1720-ban írt „Universal Right” címû könyvében: „… a Szkítáknál nem volt különbség a nemesség és a „plebejusok” közt, s ez még megvan az erdélyi Székelyeknél, akik Szkíta fajúak és a legrégibb Hunoktól származnak, s bár gazdálkodással és állattenyésztéssel foglalkoznak, egyenjogú nemeseknek vallják magukat. … az emberiség a Káldeusoktól, a Szkítáktól és az Egyiptomiaktól származik, s a profán történelem csak azért említi Tanaus-t Sesostris elõtt, mert a Szkíták Arménia hegyeinél laktak, ahol a Vízözön idején Noé bárkája megpihent.
Herodotos: "Az Iszter legnagyobb folyó levén mindenek közül, melyeket ismerünk... Ez az elsõ, mely a Scythaországifolyók közül nyugatról folyván ilyen okból lett a legnagyobb, mivel ti. más folyók ömlenek beléje...", "A szarmaták szkíta nyelvvel élnek, azonban azt régóta furcsán ejtik ki..."
I. Endre törvényeibõl: (1063 körül) “Minden magyar avagy jövevény Magyarországon, ki a scythiai õsi pogány szokást el nem hagyja, Jézus Krisztus igaz vallására nyomban vissza nem tér és nem hallgat a szent törvényre, melyet a dicsõséges István király adott vala, feje és jószága vesztével bûnhõdjék”. 4. paragrafus: “A szentségtelen scytha szokásoktól és hamis istenektõl forduljanak el és rontsák el a bálványokat”.
II. Pius pápa, 1500 körül (Cosmographia): “Azt tartják, hogy a Duna partját lakó hungarok is a szkíták nemébõl valók.”
II. Szilveszter pápa (III. Otto német császárt dicsõítõ iratában): “Mienk, mienk a római birodalom. Erõt ad gyümölcsben Itália, katonát adó Gallia és Germánia, s nem hiányzik nálunk a szkíthák hatalmas királya sem.” (Szt. István)
Iustinus (Világkrónika): "A szkítákat mindig a legrégibb népnek tartották, bár a szkíták és az egyiptomiak között hosszú idõn át folyt a vetélkedés eredetük régisége felõl."
Johannes Boemus (1485-1535): „… a Szkítákat sohasem tudta megrontani más nemzetek vad és nyers viselkedése”
Johannes Nauclerus (1425-1510): „ … a Szkíták mindig híresek voltak a kiváló és hõsies tetteikrõl és a történészek, ha róluk emlékeznek, mindig derék és nagylelkû embereknek mondják õket”
Kánnai: „Procopius VI. századi bizánci író természetszerûleg azonosítja a hunokat a régi masszagétákkal, (De Bello Vandalico) és a bizánci-perzsa háborúval kapcsolatban ezt írja: "Massagetae, quos nunc Hunnae apellamus" ; Atilla hunjairól pedig: "Attilam Massagetarum Scytharumque exercitu armatum adversus Aetium processisse"
Képes Krónika: “... mihelyt egy szkíta elesett, Atilla nyomban másikat állított helyére.”
Lucianus (A hosszú életûekrõl): "Ateasz, a szkíták királya, Fülöp ellen harcolt Iszter folyója körül, több mint 90 éves korában." … "Sinatrokles, a pártusok királya, nyolcvan éves korában hazájába vitetvén a szakauraki szkíták által, ott uralkodott még hét évig."
Malalas: „A 6. indictio december havában egy másik nagyon félelmetes földrengés támadt éj közepén ... És ugyanabban az idõben bejött Konstantinápolyba az avaroknak mondott hunok furcsa idegen népe...”
Marcus Porcius Cato (Kr. e. 234-149): „… Szkítiában élte túl az emberiség a Vízözönt ami Ninus király elõtt 250 évvel történt. … az Umbrik Gallok voltak, azaz Szkíták.”
Mela Pomponius: "A szarmata nemzet tulajdonaira, s fegyvereire nézve leginkább a párthusokhoz közelít, de amint keményebb éghajlat alatt lakik, úgy keményebb erkölcsû is."
Menander Protector: "... a rómaiak veresége után az avarok hadvezére üzenetet küldött Tiberioshoz. A kiküldött üzenetvivõ így szólt: 'Hogyan merészeltetek harcos kezek hiányának a betegségében szenvedve az avarok, tehát éppen szkíták ellen háborút indítani? Vagy nincsenek irataitok és feljegyzéseitek, amelyek olvasása megismertethet benneteket azzal a ténnyel, hogy a szkíta törzsek leküzdhetetlenek és megverhetetlenek?"
Orosius katalán szerzetes 417-ben: "Pannónia európai ország, amit nemrég a hunok foglaltak el, ezt az országot a nép saját nyelvén Hungarianak nevezi".
Plinius (Kr. u. 23-79):” … az itáliai umbrik a legrégebbi nép, … akik szkíták … a perzsák által szakának nevezett szkítanépet általában a hajdani arameusokhoz legközelebbi nemzetnek tartják.”
Rhodosi Apollónius (Kr.e. 230. Argonautica IV.): "Van egy folyó, ...széles és mély, s teherhajóval átjárható. Iszterneknevezvén ezt, távolságát is jelentették... Mert sohasem láttak még ezelõtt tengeri hajókat sem a thrákokkal vegyültscythák, sem a sigynek."
Strabo (XI. könyv) a Kaspi-örnyéki szkítákról: "A scythák legtöbbjei, elkezdve a caspiumi tengertõl, daáknak (dákoknak) neveztetnek, az ezeknél keletebbre lakókat pedig massagétáknak és szákoknak nevezik, a többieket pedig közönségesen scytháknak nevezik...", s másutt: "A Káspi-tenger környéki dáhok, akik Párthiát is elözönlötték, amédekkel egyesültek, és hamarosan megalakították a Párthus Birodalmat."
Symnus: "Ephorus mondá, hogy az Iszter (Duna) mellékén az elsõk a karpidák, aztán az arolérák, (szántók) továbbá a neurok azon földig, mely a jég miatt puszta." (Kr.e. 80 k. Periegesis)
Szicíliai Diodorosz: "...nagyon megsokasodott az a nép, (a szkíták) s nevezetes királyai voltak, kiktõl némelyek szaka, mások a masszagéta, (...stb.) nevet kapták. Egy másikat, amely Médiából a Don vidékére költözött, szarmatáknak hívnak."
Thaeodorus Syncellus Baján avar fejedelemrõl: „Menekülõ szökevény volt, aki ezt test szerint nemzette (bár ne tette volna). Távoli földrõl származott, mint valami isten küldte csapás szakadt arra területre, amelyen ma népe lakik.”
Theophanes: „Ugyanebben az idõben bejött Bizáncba azoknak, akiket avaroknak mondanak, a furcsa népe s összefutott az egész város megnézésükre, mert soha ilyen népet még nem láttak. Hátul nagyon hosszú volt a hajuk szalagokkal megkötve és befonva. Egyéb viseletük a többi hunokéhoz hasonlított.”
Theophylactus Simocatta: „Ez év nyarának beköszöntésekor az, akit a türkök keleten kagánnak tisztelnek, követeket küldött Maurikios császárhoz... Ez a kagán háborúban legyõzte az abdelok fejedelmét (azokról beszélek, akikethephthalitáknak mondanak) s megszerezte e nép feletti uralmat. E diadallal nagyot emelkedett, és így hajtotta szolgaságba az avarok népét. Persze senki ne vélje, hogy az Európában és Pannónia táján lakó barbárok lennének az avarok, akiknek az odaérkezése Maurikios császár koránál régebben történt. Eme Duna vidéki barbárok ugyanis csak hazugságból vették fel az avar elnevezést. E nép legrégibb vezetõinek a neve Var és Chunni volt. Róluk nyerték elnevezésüket egyes fajtájukbeli népek, akiket a var és chunni nevekkel illetnek. Midõn Iustinianos császár gyakorolta a hatalmat, eme var és chunni népekbõl az õsi törzs egy kicsiny része elfutott és Európába vándorolt át. Ezek avaroknaknevezték el magukat s vezérüket a kagán címmel tüntetik ki. A barsélt, az onogur, a sabir, s ezeken kívül néhány más hunnép is igen nagy rémületbe esett, amidõn a saját területén meglátta a var és chunní szökött néptöredékét; azt gyanították ugyanis, hogy a bevándorlók avarok. Ezért fényes ajándékokkal tisztelték meg az elfutottakat s úgy vélték, ezek fejében bántatlanságot nyernek részükrõl. A varok és chunnik pedig, amint idegenbe futásuk kezdeti sikerét tapasztalták, saját nevüket avarra változtatták, így mintegy magukévá tévén a hozzájuk követséggel fordulók tévedését. Az avarok törzse ugyanis, mint mondják, a legügyesebb (legkeményebb) a szkíta népek sorában. Mindenesetre egészen a mi idõnkig az ál-avarok, - mert így megfelelõbb õket nevezni, uralkodó nemzetségeik szerint megoszlanak s egyik részük neve õsi hagyomány szerint var, más részük elnevezése chunni. A valódi avarok, a türkök elõl nem nyugatra, hanem keletre menekültek...”
Trogus Pompeius: "A szkíták ezerötszáz éven át, minden más nép elõtt birtokolták Káldeát, (Mezopotámiát) s õk a világ legõsibb nemzete, régiségben még az egyiptomiakat is felülmúlják."
Werbõczy (Hármaskönyv): I. rész, 3. czim, 1. §: "A nemesség, a melyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok és magyarok közt keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, a melyet most változtatott néven, az itt lakó magyaroktól Magyarországnak neveznek". … továbbá:
III. rész, 4. czim: "Az erdélyi scythákról, a kiket székelyeknek hívunk. Vannak az erdélyi részeken a scythák, kiváltságos nemesek, a kik a scytha néptõl, ennek Pannoniába való elsõ bejövetele alkalmából származtak el, a kiket romlott néven "siculusoknak" nevezünk; akik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban legjáratosabbak".
Hozzaszolasok
#1 |
1 hazafele
- 2014. August 08. 01:17:23
#2 |
Detonator
- 2014. August 08. 04:02:28
#3 |
GERRY
- 2014. August 08. 08:27:31
#4 |
Maguskacska
- 2014. August 08. 09:57:44
#5 |
nyilas
- 2014. August 08. 19:16:01
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.