Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Százéves álom: a kurdok pillanata
Nagy Kurdisztán? A juronyúzon Törökországot hangsúlyozottan Eurázsiai országnak mondják. Alakul az Unió. Egyre valószínûbb, hogy az Iraki és Szíriai Iszlám Állam (ISIS) Irakot széthullás-közeli állapotba taszító erõszakos terjeszkedése lesz az önálló Kurdisztán létrejöttének elsõ állomása. Iraki Kurdisztán elnöke, Maszúd Barzani nemrég egy CNN-nek adott interjújában kiemelte: "eljött az idõ a kurd nép számára, hogy döntsön a jövõjérõl". Az elnök felkérésére a parlament megkezdte egy függetlenségi referendum elõkészítését. Bár egyelõre korai biztosat mondani, úgy tûnik, hogy többrõl van szó, mint egy nép magányos “szabadságharcáról”: a jelenlegi helyzetben az Egyesült Államoktól kezdve az ISIS-szel harcoló államokig sok szövetségesre lelhetnek. A kurdok az 1800-as évek vége óta várnak egy ilyen lehetõségre. Kérdés, hogy ki tudják-e használni a kínálkozó alkalmat?
Emlékeztetõ
Az utóbbi idõkben megerõsödött ISIS támadást indított Irak északi és Szíria keleti területeinek elfoglalására egy kalifátus létrehozásának céljával. Az offenzíva kezdete óta mindkét országban jelentõs területeket vontak fennhatóságuk alá, ám a kurd irányítás alatt álló részek sikerrel ellenállnak. Az amerikaiak kivonulása óta meggyengült iraki hadsereg nem volt képes megállítani a támadást. A hírek fegyvereiket eldobó, túlerõben levõ, ám a radikális iszlamista harcosok brutalitásának hírétõl megfutamodó alakulatokról szóltak.
A nemrég még Bagdadot ostromló csapatokat ugyan visszaszorították a Szamarrától északra fekvõ Tikritig, ám ez a törzsi milíciák segítsége nélkül nem sikerülhetett volna. Ebben a helyzetben kezdte el magát önállósítani a félig autonóm Iraki Kurdisztán, amely hadseregére, a Pesmergára támaszkodva július 12-én visszafoglalta az ISIS által elfoglalt Kirkukot, Észak-Irak olajkitermelési központját.
Olaj és függetlenség
A kurd autonómia kérdése nagyban függ attól, hogy fenn tudja-e tartani a Pesmergát. A Kurd Regionális Kormány költségvetésében - a CNN értesülései szerint - jelenleg kb. 340 millió dolláros hiány mutatkozik, ami a konfliktus szélesedésével egyre csak növekedni fog. Mivel a Núri el-Máliki által vezetett központi kormány hónapok óta elzárta a költségvetési pénzcsapokat, a kurdok nem jutnak hozzá olajexportból származó bevételek Iraki Kurdisztánra esõ 17 százalékhoz sem. A többi lehetõséget mérlegelve nincs más választásuk, mint a központi irányítástól függetlenül eladni a saját olajukat.
A legfrissebb számítások szerint havonta 20 millió hordó nyersolaj eladásával könnyedén fedezni tudnák a kiesõ bevételeket. Jelenleg napi 100.000 hordó érkezik Kurdisztánból a törökországi Ceyhan kikötõjébe, azonban ez a szám a kirkuki olajmezõk és a Kirkuk-Ceyhan vezeték megszerzésével tovább nõhet. Kérdéses azonban, hogy egyáltalán tudják-e értékesíteni a nyersolajat, és ha igen, akkor kinek?
Kattintson és nézzen körül Kirkukban!
Az elsõ vevõ – Törökország
Aki járt már Irak északi részén, az tudja, hogy bármit is akar venni, az nagy eséllyel török exportáru lesz. Mindez számokban Iraki Kurdisztánt Törökország második legnagyobb exportpiacává teszi, a cserének pedig kitûnõ alapja az olaj, amelynek az eladását eddig is a török bankrendszeren keresztül bonyolították le.
A szoros együttmûködést erõsítendõ, nemrég 50 éves gazdasági megállapodást kötött a Recep Tayyip Erdogan által vezetett török kormány a Kurd Regionális Kormányzattal. Bár a szerzõdés részletei nem világosak, az biztos, hogy megerõsíti Iraki Kurdisztán jövõbeli pozícióját és sok elõnnyel szolgál Törökország számára is.
Iraki Kurdisztán területén 6,5 millió kurd él, Törökországban 14 millió, ami a lakosság kb. 18 százalékát teszi ki. A közelgõ választásokon az Erdogan által vezetett Igazság és Fejlõdés Pártja (AKP) sok szavazatot nyerhetne az ország kurdjaival való kibékülésen, és mindezt a saját területeikbõl való veszteség nélkül. Azzal, hogy nagy mértékben támogatnak egy Szíria és Irak területén létrejövõ kurd államot, megelõzhetik a “nagyobb rosszat” és növelhetik a befolyásukat a régióban.
A másik aspektus megértéséhez elég egy pillantást vetni egy közel-keleti térképre: egy a török-szír és török-iraki határ mentén létrejövõ ország kitûnõ ütközõzónává válhatna Törökország és a mostani háborús övezetek között, valamint hosszútávon, a szervezett hadseregnek köszönhetõen hozzájárulhatna az egész régió nyugati értelemben vett stabilitásának növeléséhez. Nem kell nagy képzelõerõ ahhoz, hogy kitaláljuk, kinek áll az érdekében leginkább egy nyugatot támogató állam a 22 arab ország tengerében.
Török-kurd konfliktus - út a konszolidáció felé?
A kurdok az oszmán birodalom korában is ország nélküli kisebbség voltak. Az elsõ világháború végén merült fel az önálló állam létrehozásának lehetõsége, azonban a török függetlenségi háború végén Törökországnak itélték a kurd és örmény területeket is. A “kemali” átalakítás és nemzetiesítés jegyében bezárták a kurd iskolákat, megtiltották a nyelv használatát és tiszogatásokat hajtottak végre a kurdok által lakott területeken – innen erednek a mai konfliktus gyökerei.
1978-ben megalakult a Kurd Munkáspárt (PKK), amely az önálló Kurdisztán és a kurd függetlenség kivívását tûzte zászlajára. 1984-tõl kezdve folyamatos harcot vívtak a török-kurd területekért, majd több, mint tizenöt év többezer áldozatot követelõ véres harca után vezetõjüket, Abdullah Öcalant 1999-ben sikerült letartóztatnia a török titkosszolgálatnak. A PKK végül a 2000. februári kongresszusán döntött az átalakulásról: politikai mozgalommá váltak, ez azonban nem akadályozta meg a gerilláikat a harc folytatásában.
Erdogan 2002-es hatalomátvétele óta a török kormány igyekezett javítani a kurdok helyzetén: újra engedélyezték a kurd nyelv használatát, 2009-ben megindították a béketárgyalásokat, 2012-ben bevonták a kurdokat támogató Béke és Demokrácia Pártot (BDP) az alkotmánymódosításokat elõkészítõ bizottságok munkájába és 2013. áprilisában a miniszterelnök felállított egy politikailag független testületet, a “bölcsek tanácsát” a kurd-kérdés minél alaposabb körbejárására.
Tavaly októberben egy, a kisebbségi jogok kiterjesztésével foglalkozó “demokratizáló csomagot” jelentett be a miniszterelnök, melyben, többek közt, feloldották a fejkendõk viselésére vonatkozó évszázados tilalmat is. A kurdok ennek ellenére egyáltalán nem voltak elégedettek: gesztusok helyett a követeléseikket teljesítõ, mélyreható változtatásokat követelnek, melynek része a spanyol-mintájú területi autonómia. A békefolyamatnak sokak szerint csak ez adhatna elég nagy löketet a sikerhez.
Ennek ellenére egy évvel ezelõtt már a fogvatartott Öcalan is fegyverszünetre szólította fel a feleket és megkezdõdött a PKK fegyvereseinek Iraki Kurdisztánba való kivonulása, azonban az elmúlt napokban újra fellángoltak az indulatok a szír-török határ mentén épülõ fal kapcsán. A török hatóságok a csempészetet és a folyamatos menekültáradat miatti illegális bevándorlást szeretnék visszaszorítani, a tiltakozók szerint viszont a fal csupán szétválasztja a határ mentén élõ kurd lakosságot.
Iraki Kurdisztán függetlenedése megerõsíthetné a Törökországon belüli kurd szeparatista törekvéseket, azonban kormányközeli források szerint Erdogannak nincs oka az aggodalomra: Maszúd Barzani nem tart igényt a törökországi kurd területekre és valószínûleg dolgozni fog azon, hogy egy kurd lázadás következtében ne veszítse el Törökország támogatását. Mivel a szoros gazdasági együttmûködés felbontása egyik félnek sem érdeke, de a születõ kurd állam számára egyenesen halálos lenne, valószínûleg Ankara és Erbíl is meg fog tenni mindent a helyzet stabilizálásáért.
Egyedül a Közel-Keleten – Izrael
Július 27-én Benjámín Netanjáhú, Izrael miniszterelnöke a Tel-Avivi Egyetemen tartott beszédében a következõkkel támasztotta alá a kurd függetlenség létjogosultságát: “A kurd egy harcos nép, amely bebizonyította politikai elkötelezettségét, politikai mérsékeltségét, így megérdemli a politikai függetlenséget”. Egy autonóm kurd állam létrejötte többszörösen Izrael érdekében állhat.
Egy nemzet önrendelkezési jogának elidegeníthetetlenségére alapozza Izrael a saját létjogosultságát is. Önmagát veszélyeztetett kisebbségnek definiálja az “arab dzsungelben”. Nem áll messze ettõl a gondolatmenettõl a kurdok helyzete, akik 35 milliós népként egyáltalán nem rendelkeznek saját országgal a folyamatos harc ellenére, amit a területeikért vívnak.
A Pesmerga egyik T-55 tankja Kirkuk külvárosában - Boris Niehaus (cc 3.0)
Izrael számára precedensértékû lehetne az új állam születése, amivel a saját jelenlétüknek adhatnának új legitimációt, amellett, hogy a Közel-Keleten elérhetõvé válna számukra egy potenciális nyugatbarát, vagy legalábbis önálló politikát folytató szövetséges. Azonban ezen felül van még egy fontos indok.
“Nem minden olaj, ami a Közel-Keleten van”. Bár ritkán igaz, mégis az Izraelre, melynek nyersolaj-termelése kevesebb, mint a fogyasztás 700-ad részét teszi csak ki. Az arab országokkal való fagyos viszonya miatt szinte lehetetlen a közelbõl olajat szereznie, így rászorul a legkülönbözõbb helyekrõl való importálásra, mint Angola, Kolumbia, vagy Oroszország. A kurdoktól való vásárlással pénzt takaríthatnak meg és logisztikai elõnyre is szert tehetnek.
A Reuters információi szerint július 18-án a reggeli órákban az izraeli Askelon kikötõjébe megérkezett az elsõ olajszállítmány az SCF Altai fedélzetén. Eddig nem sikerült megerõsíteni, hogy a Kurd Regionális Kormányzat egyenesen Izraelnek adta-e el az árut, vagy sem, azonban valószínûsíthetõ, hogy Bagdad nem fogja szó nélkül hagyni az iraki hatóságokat megkerülõ, önálló kereskedelmet.
Nagyhatalmi játszótér - USA
Amíg az oroszok csak csendesen nyilatkoztak arról, hogy egyelõre Irak egységét preferálják, addig az Egyesült Államok nyilvánvalóvá tette, hogy nem támogatják a “különutas” olajkereskedelmet és, hogy Iraknak egységesnek kell maradnia. Bár a jelenlegi helyzet nem ad túl sok okot az optimizmusra, az USA még nem nyitott Kurdisztán felé.
Zalmay Khalilzad, volt iraki amerikai nagykövet szerint Washingtonnak nem szabad felhagynia a központi kormányzat támogatásával, de komolyan meg kellene fontolnia az alternatívák lehetõségét arra az esetre, ha Irak véglegesen széthullana. Ha nem sikerül idõben konszolidálni a helyzetet, az egy siíta-szunnita polgárháborúhoz vezethet, ennek a megelõzésében pedig segíthet a kurdokkal való kapcsolat erõsítése.
Jelenleg is humanitárius katasztrófával fenyeget a szunnita ISIS hódítása elõl Iraki Kurdisztán felé áramló hatalmas menekülthullám. A Kurd Regionális Kormány elõször lezárta a Moszul északi részén található határátkelõt, majd belépési korlátozásokkal újra megnyitotta azt, azonban félõ, hogy az ottragadtak közt véres mészárlást hajthatnak végre a megszálló radikálisok. Khalilzad szerint az USÁ-nak meg kellene fontolnia a támogatás növelését a helyszínen.
Kilátások a jövõre
A nyugat szempontjából egy igazi jolly joker lehet egy baráti, de erõs és önálló politikát folytató ország a régióban. Oda kell figyelni a kurdokra, mert képesek arra, hogy éljenek a nagy lehetõséggel – az új kérdés az, hogy, mint nép, egységesek tudnak-e maradni az országhatárokon túl is egy saját országért és, hogy elfogadják-e az ezzel járó török kompromisszumot?
Link
Emlékeztetõ
Az utóbbi idõkben megerõsödött ISIS támadást indított Irak északi és Szíria keleti területeinek elfoglalására egy kalifátus létrehozásának céljával. Az offenzíva kezdete óta mindkét országban jelentõs területeket vontak fennhatóságuk alá, ám a kurd irányítás alatt álló részek sikerrel ellenállnak. Az amerikaiak kivonulása óta meggyengült iraki hadsereg nem volt képes megállítani a támadást. A hírek fegyvereiket eldobó, túlerõben levõ, ám a radikális iszlamista harcosok brutalitásának hírétõl megfutamodó alakulatokról szóltak.
A nemrég még Bagdadot ostromló csapatokat ugyan visszaszorították a Szamarrától északra fekvõ Tikritig, ám ez a törzsi milíciák segítsége nélkül nem sikerülhetett volna. Ebben a helyzetben kezdte el magát önállósítani a félig autonóm Iraki Kurdisztán, amely hadseregére, a Pesmergára támaszkodva július 12-én visszafoglalta az ISIS által elfoglalt Kirkukot, Észak-Irak olajkitermelési központját.
Olaj és függetlenség
A kurd autonómia kérdése nagyban függ attól, hogy fenn tudja-e tartani a Pesmergát. A Kurd Regionális Kormány költségvetésében - a CNN értesülései szerint - jelenleg kb. 340 millió dolláros hiány mutatkozik, ami a konfliktus szélesedésével egyre csak növekedni fog. Mivel a Núri el-Máliki által vezetett központi kormány hónapok óta elzárta a költségvetési pénzcsapokat, a kurdok nem jutnak hozzá olajexportból származó bevételek Iraki Kurdisztánra esõ 17 százalékhoz sem. A többi lehetõséget mérlegelve nincs más választásuk, mint a központi irányítástól függetlenül eladni a saját olajukat.
A legfrissebb számítások szerint havonta 20 millió hordó nyersolaj eladásával könnyedén fedezni tudnák a kiesõ bevételeket. Jelenleg napi 100.000 hordó érkezik Kurdisztánból a törökországi Ceyhan kikötõjébe, azonban ez a szám a kirkuki olajmezõk és a Kirkuk-Ceyhan vezeték megszerzésével tovább nõhet. Kérdéses azonban, hogy egyáltalán tudják-e értékesíteni a nyersolajat, és ha igen, akkor kinek?
Kattintson és nézzen körül Kirkukban!
Az elsõ vevõ – Törökország
Aki járt már Irak északi részén, az tudja, hogy bármit is akar venni, az nagy eséllyel török exportáru lesz. Mindez számokban Iraki Kurdisztánt Törökország második legnagyobb exportpiacává teszi, a cserének pedig kitûnõ alapja az olaj, amelynek az eladását eddig is a török bankrendszeren keresztül bonyolították le.
A szoros együttmûködést erõsítendõ, nemrég 50 éves gazdasági megállapodást kötött a Recep Tayyip Erdogan által vezetett török kormány a Kurd Regionális Kormányzattal. Bár a szerzõdés részletei nem világosak, az biztos, hogy megerõsíti Iraki Kurdisztán jövõbeli pozícióját és sok elõnnyel szolgál Törökország számára is.
Iraki Kurdisztán területén 6,5 millió kurd él, Törökországban 14 millió, ami a lakosság kb. 18 százalékát teszi ki. A közelgõ választásokon az Erdogan által vezetett Igazság és Fejlõdés Pártja (AKP) sok szavazatot nyerhetne az ország kurdjaival való kibékülésen, és mindezt a saját területeikbõl való veszteség nélkül. Azzal, hogy nagy mértékben támogatnak egy Szíria és Irak területén létrejövõ kurd államot, megelõzhetik a “nagyobb rosszat” és növelhetik a befolyásukat a régióban.
A másik aspektus megértéséhez elég egy pillantást vetni egy közel-keleti térképre: egy a török-szír és török-iraki határ mentén létrejövõ ország kitûnõ ütközõzónává válhatna Törökország és a mostani háborús övezetek között, valamint hosszútávon, a szervezett hadseregnek köszönhetõen hozzájárulhatna az egész régió nyugati értelemben vett stabilitásának növeléséhez. Nem kell nagy képzelõerõ ahhoz, hogy kitaláljuk, kinek áll az érdekében leginkább egy nyugatot támogató állam a 22 arab ország tengerében.
Török-kurd konfliktus - út a konszolidáció felé?
A kurdok az oszmán birodalom korában is ország nélküli kisebbség voltak. Az elsõ világháború végén merült fel az önálló állam létrehozásának lehetõsége, azonban a török függetlenségi háború végén Törökországnak itélték a kurd és örmény területeket is. A “kemali” átalakítás és nemzetiesítés jegyében bezárták a kurd iskolákat, megtiltották a nyelv használatát és tiszogatásokat hajtottak végre a kurdok által lakott területeken – innen erednek a mai konfliktus gyökerei.
1978-ben megalakult a Kurd Munkáspárt (PKK), amely az önálló Kurdisztán és a kurd függetlenség kivívását tûzte zászlajára. 1984-tõl kezdve folyamatos harcot vívtak a török-kurd területekért, majd több, mint tizenöt év többezer áldozatot követelõ véres harca után vezetõjüket, Abdullah Öcalant 1999-ben sikerült letartóztatnia a török titkosszolgálatnak. A PKK végül a 2000. februári kongresszusán döntött az átalakulásról: politikai mozgalommá váltak, ez azonban nem akadályozta meg a gerilláikat a harc folytatásában.
Erdogan 2002-es hatalomátvétele óta a török kormány igyekezett javítani a kurdok helyzetén: újra engedélyezték a kurd nyelv használatát, 2009-ben megindították a béketárgyalásokat, 2012-ben bevonták a kurdokat támogató Béke és Demokrácia Pártot (BDP) az alkotmánymódosításokat elõkészítõ bizottságok munkájába és 2013. áprilisában a miniszterelnök felállított egy politikailag független testületet, a “bölcsek tanácsát” a kurd-kérdés minél alaposabb körbejárására.
Tavaly októberben egy, a kisebbségi jogok kiterjesztésével foglalkozó “demokratizáló csomagot” jelentett be a miniszterelnök, melyben, többek közt, feloldották a fejkendõk viselésére vonatkozó évszázados tilalmat is. A kurdok ennek ellenére egyáltalán nem voltak elégedettek: gesztusok helyett a követeléseikket teljesítõ, mélyreható változtatásokat követelnek, melynek része a spanyol-mintájú területi autonómia. A békefolyamatnak sokak szerint csak ez adhatna elég nagy löketet a sikerhez.
Ennek ellenére egy évvel ezelõtt már a fogvatartott Öcalan is fegyverszünetre szólította fel a feleket és megkezdõdött a PKK fegyvereseinek Iraki Kurdisztánba való kivonulása, azonban az elmúlt napokban újra fellángoltak az indulatok a szír-török határ mentén épülõ fal kapcsán. A török hatóságok a csempészetet és a folyamatos menekültáradat miatti illegális bevándorlást szeretnék visszaszorítani, a tiltakozók szerint viszont a fal csupán szétválasztja a határ mentén élõ kurd lakosságot.
Iraki Kurdisztán függetlenedése megerõsíthetné a Törökországon belüli kurd szeparatista törekvéseket, azonban kormányközeli források szerint Erdogannak nincs oka az aggodalomra: Maszúd Barzani nem tart igényt a törökországi kurd területekre és valószínûleg dolgozni fog azon, hogy egy kurd lázadás következtében ne veszítse el Törökország támogatását. Mivel a szoros gazdasági együttmûködés felbontása egyik félnek sem érdeke, de a születõ kurd állam számára egyenesen halálos lenne, valószínûleg Ankara és Erbíl is meg fog tenni mindent a helyzet stabilizálásáért.
Egyedül a Közel-Keleten – Izrael
Július 27-én Benjámín Netanjáhú, Izrael miniszterelnöke a Tel-Avivi Egyetemen tartott beszédében a következõkkel támasztotta alá a kurd függetlenség létjogosultságát: “A kurd egy harcos nép, amely bebizonyította politikai elkötelezettségét, politikai mérsékeltségét, így megérdemli a politikai függetlenséget”. Egy autonóm kurd állam létrejötte többszörösen Izrael érdekében állhat.
Egy nemzet önrendelkezési jogának elidegeníthetetlenségére alapozza Izrael a saját létjogosultságát is. Önmagát veszélyeztetett kisebbségnek definiálja az “arab dzsungelben”. Nem áll messze ettõl a gondolatmenettõl a kurdok helyzete, akik 35 milliós népként egyáltalán nem rendelkeznek saját országgal a folyamatos harc ellenére, amit a területeikért vívnak.
A Pesmerga egyik T-55 tankja Kirkuk külvárosában - Boris Niehaus (cc 3.0)
Izrael számára precedensértékû lehetne az új állam születése, amivel a saját jelenlétüknek adhatnának új legitimációt, amellett, hogy a Közel-Keleten elérhetõvé válna számukra egy potenciális nyugatbarát, vagy legalábbis önálló politikát folytató szövetséges. Azonban ezen felül van még egy fontos indok.
“Nem minden olaj, ami a Közel-Keleten van”. Bár ritkán igaz, mégis az Izraelre, melynek nyersolaj-termelése kevesebb, mint a fogyasztás 700-ad részét teszi csak ki. Az arab országokkal való fagyos viszonya miatt szinte lehetetlen a közelbõl olajat szereznie, így rászorul a legkülönbözõbb helyekrõl való importálásra, mint Angola, Kolumbia, vagy Oroszország. A kurdoktól való vásárlással pénzt takaríthatnak meg és logisztikai elõnyre is szert tehetnek.
A Reuters információi szerint július 18-án a reggeli órákban az izraeli Askelon kikötõjébe megérkezett az elsõ olajszállítmány az SCF Altai fedélzetén. Eddig nem sikerült megerõsíteni, hogy a Kurd Regionális Kormányzat egyenesen Izraelnek adta-e el az árut, vagy sem, azonban valószínûsíthetõ, hogy Bagdad nem fogja szó nélkül hagyni az iraki hatóságokat megkerülõ, önálló kereskedelmet.
Nagyhatalmi játszótér - USA
Amíg az oroszok csak csendesen nyilatkoztak arról, hogy egyelõre Irak egységét preferálják, addig az Egyesült Államok nyilvánvalóvá tette, hogy nem támogatják a “különutas” olajkereskedelmet és, hogy Iraknak egységesnek kell maradnia. Bár a jelenlegi helyzet nem ad túl sok okot az optimizmusra, az USA még nem nyitott Kurdisztán felé.
Zalmay Khalilzad, volt iraki amerikai nagykövet szerint Washingtonnak nem szabad felhagynia a központi kormányzat támogatásával, de komolyan meg kellene fontolnia az alternatívák lehetõségét arra az esetre, ha Irak véglegesen széthullana. Ha nem sikerül idõben konszolidálni a helyzetet, az egy siíta-szunnita polgárháborúhoz vezethet, ennek a megelõzésében pedig segíthet a kurdokkal való kapcsolat erõsítése.
Jelenleg is humanitárius katasztrófával fenyeget a szunnita ISIS hódítása elõl Iraki Kurdisztán felé áramló hatalmas menekülthullám. A Kurd Regionális Kormány elõször lezárta a Moszul északi részén található határátkelõt, majd belépési korlátozásokkal újra megnyitotta azt, azonban félõ, hogy az ottragadtak közt véres mészárlást hajthatnak végre a megszálló radikálisok. Khalilzad szerint az USÁ-nak meg kellene fontolnia a támogatás növelését a helyszínen.
Kilátások a jövõre
A nyugat szempontjából egy igazi jolly joker lehet egy baráti, de erõs és önálló politikát folytató ország a régióban. Oda kell figyelni a kurdokra, mert képesek arra, hogy éljenek a nagy lehetõséggel – az új kérdés az, hogy, mint nép, egységesek tudnak-e maradni az országhatárokon túl is egy saját országért és, hogy elfogadják-e az ezzel járó török kompromisszumot?
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Perje
- 2014. August 10. 10:49:12
#2 |
satu
- 2014. August 10. 12:34:12
#3 |
postaimre
- 2014. August 10. 18:40:52
#4 |
BOTOND
- 2014. August 11. 10:24:33
#5 |
BOTOND
- 2014. August 11. 10:25:42
#6 |
Perje
- 2014. August 11. 16:11:30
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.