Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Sereg szem le
Még mindig adásszünet van. Itthon vagyok és nem tudni mikor, hová és fõleg miért is kellene elindulnom. Döcögõs ez a helybetopi. Viszont nem teljesen haszontalan, még ha hasznot nem is hoz. Belebotlottam a pszichológiai álláshirdetésekbe és szinte beleszédültem, micsoda kereslet van rá, virtuálisan. De nem pályázok. Már nem. Nem vagyok már a régi és nem vagyok alkalmas arra, hogy újra az legyek, aki voltam, ha voltam egyáltalán.
Nehéz nem észlelni, hogy nagyon gyúrnak a háttérben és olyan lelki-támaszpontot akarnak összegereblézni, amire majd lehet a sokkolást követõen támaszkodni, mert ugye a „bármi elõfordulhat” kategóriába sokk minden belefér. Keresik, képzik a szakikat, de suttyomban és vezetik fel ennek jelentõségét. HVG különkiadásai, fórumok, Bagdy Emõke elõterelése és a másik fronton az összeesküvés-gyakorlat köztudatba tolása zajlik. Nem írok le minden meglátásomat, mert inkább lehunyni vágyom a szemem, de akkor is l-átok.
Ma lefestettem a kapu léceit és az egyik korábban elkészített akác kerti asztalt is lazúroztam. Holnap a másikat és ha belefér, akkor összehozok valami padot is melléjük. Ez a munka leköt. Nem kell gondolkodni. Nem gondolkodni kell! Valahogy úgy érzem, mint a magasugró, aki nem verte le a lécet és nem is esett le. Valahol ott ragadt és nem kívánkozik vissza a régi pályára, ahol össze-vissza futkároznak a versenyzõk, bírók és az izgága nézõ-szurkolók. Bambán hangzik, mégsem az. Tudok még egyszerûbb is lenni, de leszek-e, ez ma már még annyira sem kérdés.
Nyilvánvaló, hogy nagyobb erõk mozdultak a vonalra, mint amit kezelhetnék és nem is érzem a helyem ott, mert durva és faragatlan lettem, ezzel jelezve, hogy nem tartozom és nem is szándékozom visszatérni az illúzióba.
Egy „háborúban” még benne lennék! Az eddig kimaradt a listámról. A vége meg igazából már tegnap sem kötötte le kíváncsiság-szinapszisaimat. Fegyvert akarok érezni a kezemben, ilyen egyszerû ez. S ha már csak az illúzió-bazár átrendezõitõl függ a tereposztás, akkor legyen egy z-öld mezõ, de lehet havas is, bár a klíma ezen a szélességi fokon ezt nem biztos, hogy egyszerûen lehetõvé teszi. Végül is mindegy, csak ne város legyen, ha kérhetem! Onnan nem látni a gomba bocskorát olyan jól.
Nehéz nem észlelni, hogy nagyon gyúrnak a háttérben és olyan lelki-támaszpontot akarnak összegereblézni, amire majd lehet a sokkolást követõen támaszkodni, mert ugye a „bármi elõfordulhat” kategóriába sokk minden belefér. Keresik, képzik a szakikat, de suttyomban és vezetik fel ennek jelentõségét. HVG különkiadásai, fórumok, Bagdy Emõke elõterelése és a másik fronton az összeesküvés-gyakorlat köztudatba tolása zajlik. Nem írok le minden meglátásomat, mert inkább lehunyni vágyom a szemem, de akkor is l-átok.
Ma lefestettem a kapu léceit és az egyik korábban elkészített akác kerti asztalt is lazúroztam. Holnap a másikat és ha belefér, akkor összehozok valami padot is melléjük. Ez a munka leköt. Nem kell gondolkodni. Nem gondolkodni kell! Valahogy úgy érzem, mint a magasugró, aki nem verte le a lécet és nem is esett le. Valahol ott ragadt és nem kívánkozik vissza a régi pályára, ahol össze-vissza futkároznak a versenyzõk, bírók és az izgága nézõ-szurkolók. Bambán hangzik, mégsem az. Tudok még egyszerûbb is lenni, de leszek-e, ez ma már még annyira sem kérdés.
Nyilvánvaló, hogy nagyobb erõk mozdultak a vonalra, mint amit kezelhetnék és nem is érzem a helyem ott, mert durva és faragatlan lettem, ezzel jelezve, hogy nem tartozom és nem is szándékozom visszatérni az illúzióba.
Egy „háborúban” még benne lennék! Az eddig kimaradt a listámról. A vége meg igazából már tegnap sem kötötte le kíváncsiság-szinapszisaimat. Fegyvert akarok érezni a kezemben, ilyen egyszerû ez. S ha már csak az illúzió-bazár átrendezõitõl függ a tereposztás, akkor legyen egy z-öld mezõ, de lehet havas is, bár a klíma ezen a szélességi fokon ezt nem biztos, hogy egyszerûen lehetõvé teszi. Végül is mindegy, csak ne város legyen, ha kérhetem! Onnan nem látni a gomba bocskorát olyan jól.
Hozzaszolasok
Oldal: 3 / 3: 123
#21 |
livia
- 2014. August 14. 19:09:56
#22 |
enid
- 2014. August 14. 20:00:43
#23 |
enid
- 2014. August 14. 20:43:03
#24 |
galipoli
- 2014. August 15. 12:41:42
#25 |
livia
- 2014. August 15. 20:12:36
#26 |
postaimre
- 2014. August 16. 07:26:32
#27 |
galipoli
- 2014. August 16. 11:55:48
#28 |
galipoli
- 2014. August 16. 12:02:33
#29 |
postaimre
- 2014. August 18. 15:15:46
Oldal: 3 / 3: 123
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.