Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cigánykenyér
Bodagot vegyenek! A Romani Platni cigány közösségi étterem sikere után elindult a bodagozás. A cigánykenyeret korábban munka nélküli roma asszonyok készítik a Norvég Civil Támogatási Alap millióiból. Ha minden jól megy, pénz is lesz belõle, meg egy kis öntudat, sõt, amíg a szülõk gyúrnak és sütnek, a gyerekek játszóházban és tanodában tanulnak. Például azt, hogy hova nem szotyizunk. KRUG EMÍLIA riportja.
Egy kiló liszthez két kiskanál szódabikarbóna, ízlés szerint só, és annyi víz, hogy a tészta ne legyen se túl kemény, se túl lágy. Ennyi a bodag, vagy beásul punya, Szabolcsban meg vakaró. Aztán már csak gyúrni, gyúrni kell a cigánykenyeret, s ha kész, még állni sem muszáj hagyni. Kinyújtva mehet a tepsibe, hogy jó magasra dagadjon, de olajban is kisüthetõ.
– Én is ezen nõttem fel, csak szegénykenyérnek hívtuk – mondja Báder Józsefné Nóra. – Régen ürgével is ettük. Tényleg! Az egyik legtisztább állat. A sparhelten megpörzsöltük, mint a disznót, a körmét levágtuk, kibeleztük, jól átmostuk. Aztán ki lecsóba tette, ki nokedlivel ette, én levesben imádtam. Jobb, mint a tyúkhúsleves! De már harmincnyolc éve nem ettem: megbüntetnek, ha ürgét fogunk.
Jár a keze a mese közben, gyúrja a tésztát, vagy kétszáz darabbal kell elkészülni még ma délután. A tûzhelyen rotyog a lecsó, abból lesz az egyik töltelék, Marika kavarja, s közben a kész kenyereket félig átsüti, aztán mennek a sütõpapírral letakart pingpongasztalra. A lecsóson kívül lesz még füstölt szalonnás, savanyú és édes káposztás cigánykenyér is. A bodagokat a kézmûves söreirõl ismert – s a brit Guardian olvasói alapján a tíz legjobb európai sörözõ közé választott – Tûzoltó utcai Élesztõbe viszik eladni. Itt kerülnek újra sütõbe, s Evelin szerint az sem baj, ha picit odaégnek. Úgy a legfinomabb.
A tizenkilenc éves lány most még savanyú káposztával tömi a kenyeret, de hétvégén, a Múzeumkertben egy fesztiválon már árulni is fogja õket. Most elõször. Kicsit izgul, de mélázni nincs sok idõ, szélvészként keresi õt lánya, a hároméves Liza, aki eddig a szomszéd épületben, a gyerekházban játszott.
– Állatkertbe, Vidámparkba, strandra, de sokszor játszótérre is együtt megyünk, olyan helyekre jutunk el így, ahová másképp nem tudnánk – mondja Evelin.
A Közért Egyesület mellett mûködõ Ferencvárosi Tanoda gyerekházában ötéves korig lehetnek a kicsik, a tanodában általános és középiskolások fejlesztésével foglalkoznak, az ifjúsági házba pedig huszonkét éves korig várják a környékbeli fiatalokat. Csaknem ötven családdal tartják a kapcsolatot, a bizalom régrõl való. Már 1997-ben létrejött a Közért Egyesület elõdje, a Dzsumbuj Egyesület, amely Ferencváros hírhedt lakótelepi tömbjének egyik helyiségében indult.
– Bár már nem a Dzsumbujban élnek, ezeknél a családoknál ma is két-három generáció húzza meg magát egy szoba-konyhás lakásban – mondja a Közért kommunikációs munkatársa, Balázs András. – A gyerekeknek nincsenek olyan játékaik, mint nekünk voltak, viszont több és más inger éri õket. Nekik természetes, hogy hangosabban kell beszélni egy szobában, ahol heten vannak, és jó, ha húsz percig tudnak odafigyelni valamire. Csakhogy iskolákban, rendelõkben a hivatalos Magyarország nem megérteni akarja õket, csak stigmatizálni. Nem találkoznak olyanokkal, akik példát mutatnak nekik, csak elutasítást kapnak.
Amikor az egyesület elköltözött a Dzsumbujból, s létrejött a tanoda is, közösségfejlesztésbe akartak fogni. Naivan azt gondolták, egy kávé mellett, egy-egy kulturális esten majd összekovácsolják a cigány családokat és a többségi lakókat. Persze nem így lett. Akkor jött a gasztronómia.
– Tudtuk, hogy az asszonyok jól fõznek, és büszkék is rá, a hely meg adott volt, hogy közösségi éttermet nyissunk.
A Romani Platni két éve indult, ma már legalább havi két estén fogadnak harmincfõs csoportokat. Fõztek már az amerikai követség embereinek, de a vietnami elnök felesége is kóstolt már bodagot. A cigány konyhára jellemzõek az olcsó alapanyagok és a fûszeres, erõs ízek, gyakori menü a kakaspörkölt túróscsuszával vagy a fõzés nélküli túrógombóc. Míg a tûzhely körül nyolc-kilenc asszony tüsténkedik, a fiatalabb fiúk pincérkednek, más zenél.
Idõvel aztán kicsivé vált a hely, s bár a Romani Platni jó brand lett, állandó árusítóhelyet akartak, hiszen a program lényege nemcsak a teli has, de az antidiszkrimináció is, amihez ki kell lépni a négy fal közül. Meg ugyebár a bevétel sem árt. Kapóra jött a „gaz” Norvég Civil Támogatási Alaptól elnyert hárommillió forint, s elindulhatott az Élesztõvel való együttmûködés. Mára pedig a bodag lassan streetfooddá avanzsál.
– A Romani Platni és a bodagozás is nagyon fontos az itt dolgozó asszonyoknak. Többségüknek nincs szakképzettsége, a szerencsések egy konyhában mosogatnak, vagy takarítanak. Sokan régóta nem dolgoztak, de most újra van sikerélményük, elmondhatják a gyereküknek, mit csináltak egész nap. Másoknak meg ez az elsõ munkatapasztalat, amiért ráadásul – terveink szerint – akár heti húszezer forintot is fognak kapni. Számít, hogy például ti is idejöttök, érdeklõdtök, õk pedig végre egyenrangúaknak érzik magukat, egyre magabiztosabbak.
Na jó, Lakatos Renátó még nem. Lámpalázas az újságírók elõtt, nem szeret szerepelni, pedig õ a tanoda egyik sikersztorija. Gimnáziumba jár, kedvence a matek, apró gikszer, hogy a bodagot viszont nem szereti. Õ a lecsót kenyérrel eszi, ez van.
– Tizenegy évesen kezdtem a tanodába járni, aztán volt pár év linkeskedésem, de most két éve megint itt vagyok.
A platnis esteken felszolgál, sõt egy hete hivatalosan is kortárssegítõ munkatárs. Pingpongozik, csocsózik, focizik a többiekkel, kibeszélõ csoportokat vezet. Édesapja Németországban az építõiparban dolgozik, Renátó az érettségi után továbbtanulna.
Közben az ajtó elõtt vagány, kapucnis szöszi kiabál be, hóna alatt két plüss, hátán Hello Kitty.
– Költözünk anyához!
– És ott jobb lesz?
– Jobb!
Kozma Orsolya, a Közért Egyesület vezetõje fordít: a kislányt tizenöt évesen szülte az édesanyja, aztán jött a drogos karrier, egy újabb élettárs, attól közös gyerek, s mivel most épp minden szép és jó, a nagymamától az édesanyához költözik a szöszi. Egy hétre? Két hónapra? Senki nem tudja. Csak azt, hogy távolabbról a gyerek nem fog a játszóházba járni, kiesik a fejlesztésbõl.
– Hatéves, és el lehetne küldeni a boltba vagy rá lehetne bízni egy csecsemõt. De nem ismeri eléggé a színeket, az állatokat, nem mennek neki a képességfejlesztõ játékok. Ahogy a tanodában is folyamatosan küzdünk az elmaradásokkal. A felsõsöknek vagy a napi tananyagban segítünk, hogy ne kapjanak egyest, vagy megpróbáljuk az alapokat megtanítani.
Ide tartozik az is, hogy a kapuban, az utcán nem muszáj üvöltözni, szétdobálni a szotyit.
– Engem is zavarna, ha minden délután tizenévesek lármáznának az ablakom alatt – mondja Balázs András. – De olyan lakó is van, aki lehozta nekünk a használt hifijét. A srácok még az utcára szotyiznak, de már legalább felsöprik.
A Ferencvárosi Tanoda Piliscsabán és Tiszaburán is jelen van egy-egy központtal. Hogy milyen a hangulat egy háromezer-száz fõs településen, ahol a lakók nyolcvan százaléka roma, a kocsmán kívül nincs más bolt, s a helyiek már tudják, át kell jelentkezniük máshová, mert tiszaburai lakcímmel alapból nem kapnak munkát sehol? „Vidám apokalipszis”, így Balázs András.
– Tiszaburán a „gazdagabb”, belterületi cigányok egy része ugyanúgy lenézi szegénytelepi társait, mint a többségi lakók. Ezért minden programba szándékosan beveszünk szegénytelepieket is. Mára Tiszaburán presztízs tanodásnak lenni. Megszokták, hogy demokrácia van, együtt alakítjuk ki a házirendet, beleszólhatnak, mire költjük a megmaradt pénzt. Amikor egy évfolyam végzett, s mindenkit felvettek szakiskolába vagy gimnáziumba, kétnapos mulatságot tartottak a családok, ahova minket is meghívtak. Csak ott derült ki, mekkora tisztesség ez: családi eseményre a pedagógusok ritkán mehetnek.
Riskó Gáspár felvételei
Kozma Orsolya szerint Ferencváros nehezebb terep: több az inger, a pláza, a reklámok, s velük a felismerés, mi mindened nincs.
– Sokan hiába élnek Budapesten, azt sem tudják, hol a Deák tér. Már a Dzsumbujnál is megtapasztaltuk: szerettek ott élni, mert közösséget, biztonságérzetet adott, hiába bélyegezték meg õket a kívülállók. A mostani ferencvárosi rehabilitációval is az a gond, hogy az új helyen sokan nem érzik otthon magukat. Nincs segítség, mentor a beilleszkedéshez, pedig minden új: a lakás, az iskola, szerencsés esetben a munkahely.
Evelin Nyíregyházáról költözött Budapestre, mert a férje itt kapott állást. Tizenhat volt, amikor Lizát szülte, most januárra várja a kistestvért. Az édesapa Németországban spalettázik, havonta látják egymást. Most sincs itt, amikor Evelin elõször árulja a bodagot. Csak a sógornõje látogatja meg majd délután. Nem is baj, sok a vevõ, hármasával viszik a kenyeret, darabja hatszáz, visszajáró, számla, pecsét. Kisfiú vaníliás vagy csokis bodagot kérne, idõsebb férfi zúzapörkölttel vegyítené.
– Csirkemájas lesz majd késõbb. És csináltunk egyszer csípõs kolbásszal is, de abból visszavettünk, mert megkóstolni se bírtuk – mondja nevetve.
Mi maradunk a túrós-füstölt szalonnásnál. Kicsit odaégetve, mert tényleg úgy a legjobb.
- See more at: Link
Egy kiló liszthez két kiskanál szódabikarbóna, ízlés szerint só, és annyi víz, hogy a tészta ne legyen se túl kemény, se túl lágy. Ennyi a bodag, vagy beásul punya, Szabolcsban meg vakaró. Aztán már csak gyúrni, gyúrni kell a cigánykenyeret, s ha kész, még állni sem muszáj hagyni. Kinyújtva mehet a tepsibe, hogy jó magasra dagadjon, de olajban is kisüthetõ.
– Én is ezen nõttem fel, csak szegénykenyérnek hívtuk – mondja Báder Józsefné Nóra. – Régen ürgével is ettük. Tényleg! Az egyik legtisztább állat. A sparhelten megpörzsöltük, mint a disznót, a körmét levágtuk, kibeleztük, jól átmostuk. Aztán ki lecsóba tette, ki nokedlivel ette, én levesben imádtam. Jobb, mint a tyúkhúsleves! De már harmincnyolc éve nem ettem: megbüntetnek, ha ürgét fogunk.
Jár a keze a mese közben, gyúrja a tésztát, vagy kétszáz darabbal kell elkészülni még ma délután. A tûzhelyen rotyog a lecsó, abból lesz az egyik töltelék, Marika kavarja, s közben a kész kenyereket félig átsüti, aztán mennek a sütõpapírral letakart pingpongasztalra. A lecsóson kívül lesz még füstölt szalonnás, savanyú és édes káposztás cigánykenyér is. A bodagokat a kézmûves söreirõl ismert – s a brit Guardian olvasói alapján a tíz legjobb európai sörözõ közé választott – Tûzoltó utcai Élesztõbe viszik eladni. Itt kerülnek újra sütõbe, s Evelin szerint az sem baj, ha picit odaégnek. Úgy a legfinomabb.
A tizenkilenc éves lány most még savanyú káposztával tömi a kenyeret, de hétvégén, a Múzeumkertben egy fesztiválon már árulni is fogja õket. Most elõször. Kicsit izgul, de mélázni nincs sok idõ, szélvészként keresi õt lánya, a hároméves Liza, aki eddig a szomszéd épületben, a gyerekházban játszott.
– Állatkertbe, Vidámparkba, strandra, de sokszor játszótérre is együtt megyünk, olyan helyekre jutunk el így, ahová másképp nem tudnánk – mondja Evelin.
A Közért Egyesület mellett mûködõ Ferencvárosi Tanoda gyerekházában ötéves korig lehetnek a kicsik, a tanodában általános és középiskolások fejlesztésével foglalkoznak, az ifjúsági házba pedig huszonkét éves korig várják a környékbeli fiatalokat. Csaknem ötven családdal tartják a kapcsolatot, a bizalom régrõl való. Már 1997-ben létrejött a Közért Egyesület elõdje, a Dzsumbuj Egyesület, amely Ferencváros hírhedt lakótelepi tömbjének egyik helyiségében indult.
– Bár már nem a Dzsumbujban élnek, ezeknél a családoknál ma is két-három generáció húzza meg magát egy szoba-konyhás lakásban – mondja a Közért kommunikációs munkatársa, Balázs András. – A gyerekeknek nincsenek olyan játékaik, mint nekünk voltak, viszont több és más inger éri õket. Nekik természetes, hogy hangosabban kell beszélni egy szobában, ahol heten vannak, és jó, ha húsz percig tudnak odafigyelni valamire. Csakhogy iskolákban, rendelõkben a hivatalos Magyarország nem megérteni akarja õket, csak stigmatizálni. Nem találkoznak olyanokkal, akik példát mutatnak nekik, csak elutasítást kapnak.
Amikor az egyesület elköltözött a Dzsumbujból, s létrejött a tanoda is, közösségfejlesztésbe akartak fogni. Naivan azt gondolták, egy kávé mellett, egy-egy kulturális esten majd összekovácsolják a cigány családokat és a többségi lakókat. Persze nem így lett. Akkor jött a gasztronómia.
– Tudtuk, hogy az asszonyok jól fõznek, és büszkék is rá, a hely meg adott volt, hogy közösségi éttermet nyissunk.
A Romani Platni két éve indult, ma már legalább havi két estén fogadnak harmincfõs csoportokat. Fõztek már az amerikai követség embereinek, de a vietnami elnök felesége is kóstolt már bodagot. A cigány konyhára jellemzõek az olcsó alapanyagok és a fûszeres, erõs ízek, gyakori menü a kakaspörkölt túróscsuszával vagy a fõzés nélküli túrógombóc. Míg a tûzhely körül nyolc-kilenc asszony tüsténkedik, a fiatalabb fiúk pincérkednek, más zenél.
Idõvel aztán kicsivé vált a hely, s bár a Romani Platni jó brand lett, állandó árusítóhelyet akartak, hiszen a program lényege nemcsak a teli has, de az antidiszkrimináció is, amihez ki kell lépni a négy fal közül. Meg ugyebár a bevétel sem árt. Kapóra jött a „gaz” Norvég Civil Támogatási Alaptól elnyert hárommillió forint, s elindulhatott az Élesztõvel való együttmûködés. Mára pedig a bodag lassan streetfooddá avanzsál.
– A Romani Platni és a bodagozás is nagyon fontos az itt dolgozó asszonyoknak. Többségüknek nincs szakképzettsége, a szerencsések egy konyhában mosogatnak, vagy takarítanak. Sokan régóta nem dolgoztak, de most újra van sikerélményük, elmondhatják a gyereküknek, mit csináltak egész nap. Másoknak meg ez az elsõ munkatapasztalat, amiért ráadásul – terveink szerint – akár heti húszezer forintot is fognak kapni. Számít, hogy például ti is idejöttök, érdeklõdtök, õk pedig végre egyenrangúaknak érzik magukat, egyre magabiztosabbak.
Na jó, Lakatos Renátó még nem. Lámpalázas az újságírók elõtt, nem szeret szerepelni, pedig õ a tanoda egyik sikersztorija. Gimnáziumba jár, kedvence a matek, apró gikszer, hogy a bodagot viszont nem szereti. Õ a lecsót kenyérrel eszi, ez van.
– Tizenegy évesen kezdtem a tanodába járni, aztán volt pár év linkeskedésem, de most két éve megint itt vagyok.
A platnis esteken felszolgál, sõt egy hete hivatalosan is kortárssegítõ munkatárs. Pingpongozik, csocsózik, focizik a többiekkel, kibeszélõ csoportokat vezet. Édesapja Németországban az építõiparban dolgozik, Renátó az érettségi után továbbtanulna.
Közben az ajtó elõtt vagány, kapucnis szöszi kiabál be, hóna alatt két plüss, hátán Hello Kitty.
– Költözünk anyához!
– És ott jobb lesz?
– Jobb!
Kozma Orsolya, a Közért Egyesület vezetõje fordít: a kislányt tizenöt évesen szülte az édesanyja, aztán jött a drogos karrier, egy újabb élettárs, attól közös gyerek, s mivel most épp minden szép és jó, a nagymamától az édesanyához költözik a szöszi. Egy hétre? Két hónapra? Senki nem tudja. Csak azt, hogy távolabbról a gyerek nem fog a játszóházba járni, kiesik a fejlesztésbõl.
– Hatéves, és el lehetne küldeni a boltba vagy rá lehetne bízni egy csecsemõt. De nem ismeri eléggé a színeket, az állatokat, nem mennek neki a képességfejlesztõ játékok. Ahogy a tanodában is folyamatosan küzdünk az elmaradásokkal. A felsõsöknek vagy a napi tananyagban segítünk, hogy ne kapjanak egyest, vagy megpróbáljuk az alapokat megtanítani.
Ide tartozik az is, hogy a kapuban, az utcán nem muszáj üvöltözni, szétdobálni a szotyit.
– Engem is zavarna, ha minden délután tizenévesek lármáznának az ablakom alatt – mondja Balázs András. – De olyan lakó is van, aki lehozta nekünk a használt hifijét. A srácok még az utcára szotyiznak, de már legalább felsöprik.
A Ferencvárosi Tanoda Piliscsabán és Tiszaburán is jelen van egy-egy központtal. Hogy milyen a hangulat egy háromezer-száz fõs településen, ahol a lakók nyolcvan százaléka roma, a kocsmán kívül nincs más bolt, s a helyiek már tudják, át kell jelentkezniük máshová, mert tiszaburai lakcímmel alapból nem kapnak munkát sehol? „Vidám apokalipszis”, így Balázs András.
– Tiszaburán a „gazdagabb”, belterületi cigányok egy része ugyanúgy lenézi szegénytelepi társait, mint a többségi lakók. Ezért minden programba szándékosan beveszünk szegénytelepieket is. Mára Tiszaburán presztízs tanodásnak lenni. Megszokták, hogy demokrácia van, együtt alakítjuk ki a házirendet, beleszólhatnak, mire költjük a megmaradt pénzt. Amikor egy évfolyam végzett, s mindenkit felvettek szakiskolába vagy gimnáziumba, kétnapos mulatságot tartottak a családok, ahova minket is meghívtak. Csak ott derült ki, mekkora tisztesség ez: családi eseményre a pedagógusok ritkán mehetnek.
Riskó Gáspár felvételei
Kozma Orsolya szerint Ferencváros nehezebb terep: több az inger, a pláza, a reklámok, s velük a felismerés, mi mindened nincs.
– Sokan hiába élnek Budapesten, azt sem tudják, hol a Deák tér. Már a Dzsumbujnál is megtapasztaltuk: szerettek ott élni, mert közösséget, biztonságérzetet adott, hiába bélyegezték meg õket a kívülállók. A mostani ferencvárosi rehabilitációval is az a gond, hogy az új helyen sokan nem érzik otthon magukat. Nincs segítség, mentor a beilleszkedéshez, pedig minden új: a lakás, az iskola, szerencsés esetben a munkahely.
Evelin Nyíregyházáról költözött Budapestre, mert a férje itt kapott állást. Tizenhat volt, amikor Lizát szülte, most januárra várja a kistestvért. Az édesapa Németországban spalettázik, havonta látják egymást. Most sincs itt, amikor Evelin elõször árulja a bodagot. Csak a sógornõje látogatja meg majd délután. Nem is baj, sok a vevõ, hármasával viszik a kenyeret, darabja hatszáz, visszajáró, számla, pecsét. Kisfiú vaníliás vagy csokis bodagot kérne, idõsebb férfi zúzapörkölttel vegyítené.
– Csirkemájas lesz majd késõbb. És csináltunk egyszer csípõs kolbásszal is, de abból visszavettünk, mert megkóstolni se bírtuk – mondja nevetve.
Mi maradunk a túrós-füstölt szalonnásnál. Kicsit odaégetve, mert tényleg úgy a legjobb.
- See more at: Link
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
kontroll88
- 2014. September 01. 13:41:02
#12 |
Holdas
- 2014. September 01. 15:32:50
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.