Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Lámpások és lámpavasak
Iskolakezdés. Szigetszentmiklós
mintha megütötte volna a fõnyereményt. Az összes közintézményt, épületeket vastagon szigetelik, aszfaltoznak, parkosítanak, iskola és sportcsarnok épült, kész a csepeli gerincút és kezdem gyanítani, hogy ez a patkányfészek többre lesz majd a jövõben hivatva, mint egy egyszerû gázcsap-zárás esetén az ide menekülõknek szállást biztosítani. Orsós tegnap maga is itt volt, iskolát nyitni. Ma reggel a szántóföldbõl lett parkolóból a dágványon keresztül sikerült eljutni az oktatás fellegvárába is. Rengeteg pénz ment el csak itt. Dübörög a gazdagság! Oroszok, most lesz gáz, vagy gáz lesz?
De nem errõl akartam írni. Ma van a tankönyvosztás is, persze nem a diákoknak, hanem a szülõknek 8-12-ig. Értitek, ugye? mentem sorba állni és aztán haza, mert az elõttem álló szerint vagy 2 óra míg sorra kerül. Praktikus. Gyerekkoromban iskolakezdésre minden tankönyv átvéve, becsomagolva a táskában volt. Az okok ismertek, nem? De a védõoltás ajánlottan kötelezõ és már az is normális, aki nem normális.
De ezt is hagyjuk. A permetezés eredménye megérkezett. Dörgött, villámlott, esett és esik most is. Viszont addig, amíg sorra kerülök a könyvosztásban összerovok nektek pár gondolatot. Nincs már nagyon huzalmam hozzá, látva a sok irka-firkát, a folyamatos botlásokat. Érzésem szerint is majd hiába tanítok. Majdan meglátjátok.
Mi is a nagy helyzet? Az ország elõkészítve a megszállásra, immár hivatalosan. Hogy pontosan kik szállnak meg, az ma már nem teljesen egyértelmû, mert mi – megszállottak – hajlamosak vagyunk a régi nótát fújni, pedig a zenei környezet megváltozott. Helyes a dörgés? Még nem a Grad és nem is aknavetõ, de már észlelni valami lõporfüstöt.
A világ szeparálódik egyik részrõl, másikról globalizálódik. Amíg mindenki üvöltözik, ebolázik, szankciózik, addig Kína csendben nyomul pénzügyileg és nem csak. Új blokkok, szövetségek nõnek ki szinte a semmibõl és maholnap a MNB bejelenti, hogy lecseréli vagy a bankókat, vagy a bankokat, de minden esetre a forintot. A háborúhoz pedig három dolog kell! A lufipénz vezetik ki a „gazdaságból” a szankciókkal és csendben szorítják vissza a mérgeket a polcokról. kampány van! Az összeesküvéseket napvilágra hozzák és terítik a betlit. Persze ehhez idõ kell és hozott anyag. Az meg olyan, amilyen. Pozdorja minõség. A politikainak álcázott konfrontációk alatt valóban a térképek átrajtolása zajlik és népek fognak ide-oda vándorolni, de nem csak a klímaváltozás, hanem a vallási fanatizmus és további konfliktusok elkerülése miatt is. Revízió zajlik és a java még hátra. Ezzel nincs is dolgunk és nem is zavar. Az már annál jobban, hogy olyan szintû a setít a nemzeti fejekben és akkora az ingadozás, hogy nincs meg sem az egyensúly, sem a tisztességes és hosszú távú prognózis meglátási képessége. Putyin egyszer a világmegmentõ, egyszer meg nem. Azt tán már senki nem vonja kétségbe, hogy háború zajlik. Ugyan még nem lövünk, de legalább egy kisebb lincselés-sorozatnak majdan lennie kell. De ahhoz a szükséges elõkészületeket, infrastruktúrát, médiát, rendõrsegget és a többi zsidó-telepítvény át kell állítani! Nem akarok magyar ölni és gondolom ti sem! Az ukrajnai példa szolgáljon okulásul, ha a szíriai nem is tud. Addig elõ kell készíteni a nemzetközi „jogot”, törvényszéket és persze tudatilag érlelni a népet, hogy mi vár rá egyesével. Az orosz helyzet egyértelmûen ebbe az irányba mutat. Amit én (csak a példa kedvéért) kicsibe megélek az ügyészség, bíróság és rendõrség kettõs mércéjével kapcsolatban, azt most nagyban igazolják. A világ közhangulatát kell irányba állítani. Errõl szólt most a gázai mészárlás és errõl szól a szír, ukrán és egyéb öldöklés. Kelet a puha „erõszak”, az Igazság és a szkyta erkölcs letéteményese, õrzõje. Ez az üzenet. Jönnek és akinek félnivalója van, az retteghet. Nem lesz buzifesztivál és amit csak a körülmények engednek, meg lesz mutatva! Lassan, de biztosan mozdulnak. Ehhez persze a zsidajokat felhasználják és bizonyos értelemben a zsidajok is használják, akik õket használják. Oligarchák harca is zajlik, de sokkal többrõl van szó.
Egy levélrészlet tán többet mond errõl. Jó két éve írtam, hogy az oligarchák alá tolják be a kis földbirtokokat, hogy aztán államosíthassák. Ez szükségszerû és törvényszerû is.
Orsósék irányba vannak állítva és nemzeti arculat mögött (persze liberálbuzi zsidó-cigány banda, de nekik kell elvégezni ezt a munkát, mert õk is qrták el) már kezd kilátszani a valódi szándék. Az álca viszont remek.
„Szia Imre,
tegnap beszéltem Pista bácsival és egészen új megvilágításba helyezte Szent Istvánt. Gyerekként kint élt István Németországban és az apja rendezte, hogy a katolikus vonalat. Tizenéves volt István, mikor az apja elhunyt. És az igazi vezetõnek Koppánynak kellett volna lennie, de Pista bácsi meggyõzõdése, hogy nem a tizenéves István ölte meg ilyen brutálisan Koppányt. És szerinte a magyarok, azaz István apjának eredeti célja lehetett az, hogy õk épülnek be és terjesztik a "jó eszmét" az európai országokban. Tehát ahogyan a zsidók megfertõztek mindent a rossz eszmékkel, úgy a magyarok a jó eszmékkel. De meghalt õ is és Koppány is.
Addig minden magyar tudott írni, de azt eltörölték az keresztény vallással és már csak a papok írhattak, tanulhattak... Innen ugye ismert a történet.
Azt is mondta, hogy ismerte Horthy feleségét, meg azt a hírszerzõt, aki Horthy mellett dolgozott. Aki elmondta, hogy már a negyvenes években a zsidók birtokolták Magyarország vagyonának 60%át. (egy rész ebbõl, ami az egyház kezében volt, amit a zsidók már évszázadokkal ezelõtt megvettek) Sérthetetlen volt az egyházi tulajdon, a többi gyár és bank és föld a zsidók kezében volt. Az emberek mérgesek voltak, hogy Horthy nem osztott nekik földeket, de nem tehette meg akkor, mert akkor ha a magyar nagybirtokosok kezébõl a maradék 40% a nép kezére jut, akkor a zsidók a nép kezérõl a hitelezéssel azt is kijátsszák. Tehát Orbán is Horthy politikáját követi ezek szerint. Ugyan azt tették akkor, mint most, csak most Csányi meg egyebek kezében van, amit az állam pénzén fel és vissza tudnak vásárolni. A történelem ismétli önmagát, érdekesek ezek a kis összefüggések.
Horthy számomra mindmáig kérdés, hogy mennyire volt megkötve a keze, bizonyára teljes mértékben.
Igaz az a mondás: meghalt Mátyás oda az igazság... Mátyás óta nincs gazság!
Egy Petõfi gondolat, ma is milyen aktuális és hányszor tesszük fel ezt a kérdést és mondjuk, milyen kevesen gondolkodnak...
"Mi lesz belõlünk?... ezt én kérdezem,
De mily kevesen gondolnak vele.
Oh nemzetem, magyar nép! éltedet
Mindig csak a jó sorsra bízod-e?
Ne csak istenben bízzunk, mint bizánk;
Emberségünkbõl álljon fönn hazánk! "
Nos, a dolgok haladnak a maguk medrében! Nem mondom, hogy rám itt már nincs szükség, inkább arra utalok, hogy igény nincs. De van köztetek már több is, aki felnõtt a feladathoz. Tegnap Orosházi Ferkó keresett meg, hogy támogatnám-e. Írtam neki, hogy ügyesek, okosak szépek és ma már engem ezek a gyûléses, petíciós és szabadkõmûves „nemzeti zsidó” banda teljesen hidegen hagynak. Nincs dolgom velük és azt szeretném (bár nem vágyom rá), hogy a hideg a svájci Alpokban rázzon ki, munka közben. Ki kell kapcsolnom, mert a frász kerülget a hülyeségtõl.
Tegnap Gerry mutatta az alábbi levelet. Még csak beleolvastam és tudtam, Halász követte el. Beteszem okulásul. Mennyiszer mondtam azokat az évek alatt, amiket õ most nagy bátran és bölcsen megír. De nincs jelentõsége már. Ezt a sok „nagy” itt és ott is kezdi érezni. Nem véletlen kezdtem saját magam leépítésébe sem. A legnagyobb szám az 1. De ami felette áll, az a 0. Egy már voltam, most 0 leszek, hisz az megsokszorozza az Egyet.
HALÁSZ LEVELE
Ki vagy mi az egységteremtés alapja?
Válasz Orosházi Ferenc levelére
Kedves Feri!
Leveled nagyszerûen bizonyítja, hogy tenni akaró magyar ember vagy.
Hasonlataid szemléletesek, de tudod, minden hasonlat valahol sántít. Most a sántaságot nem fejtem ki, mert rövid akarok lenni.
Amikor megismerkedtünk, az volt a megérzésem, hogy olyan ember vagy, akinek a gyula-feladatok végzése a Küldetése. A közöttünk lévõ meg-megújuló súrlódások ellenére véleményem nem változott.
Leveledbõl egyértelmû, hogy Te is „a feladat keresi a személyt és nem a személyhez kell feladatot keresni” elvet követed.
Ez az elv az, ami alapján Téged megtalált a gyula feladata, engem a kündüé. A kündü-gyula feladatok kettõs egysége az az alap, amely lehetõséget ad õsi civilizációnk értékrendjének újjáteremtésére.
Nagyon sok önmagammal vívott harc tisztázta bennem, hogy meddig tart az én feladatom, és mettõl nem az. Tévelygéseim legszörnyûbb tette a pártalapítás. Tettemet nem menti az sem, hogy „választási pártot” akartam létrehozni, szellemében a pártfüggetlenséget követve (hiszen a Szent Korona Értékrend erre épül).
Ahogyan haladok a porszemmé válás felé, úgy tisztul bennem a kép feladatomat illetõen.
Ma már számomra egyértelmû: semmilyen szervezet nem képes a nemzetet – pontosabban: annak eliten és holdudvarán kívüli részét - egységbe hívni, mert az ezerkétszáz év alatt agyunkba mosott kényszerképzet a szervezeteket azonosítja a megosztás eszközével, bármit is ígérnek.
Egy-egy személy sem alkalmas erre, mert a többi emberben a fölötte állás képzetét kelti, amit bajelhárítóként átmenetileg esetleg elfogad, de amint a „szenvedhetetlen iga” terhe megszûnik, koloncnak érez. Erre a történelem számtalan példát mutatott, legszemléletesebb erre Churchill.
Tudom, most a magyarság jelentõs része egy Horthy-típusú vezért szeretne látni (erre utalsz leveledben az 1944. március 19-i alkotmányossági folytonossággal), hiszen, ha Horthy nincs, akkor a magyarság elvérzik 1920-ban, a halálosnak szánt Trianon-sebtõl. Ugyanakkor látni kell azt, hogy 1921-tõl már nem az volt Horthy Miklós, aki 1920-ban elkezdte visszaállítani az õsi értékrendet.
Erre egy példa. A huszas-harmincas években a pengõ fedezete „az az érték volt, amit a magyar ember megteremt” (hasonló fedezetet adott Hitler a márkának), ezzel a harmadik legerõsebb pénznemmé vált világon. Viszont megengedte az idegeneknek, hogy ezt az erõt „megcsapolják”, ennek következtében ért megrendítõen bennünket az 1929-32-es gazdasági válság, aminek az lett a hatása, hogy „másfél millió koldus országa” lettünk és „kitántorgott Amerikába kétmillió hazánkfia”.
Miután sem szervezet, sem személy nem lehet az egységteremtés alapja, ki kell néznünk ezerkétszáz éves szemellenzõnk mögül, és rá kell jönnünk arra, hogy mi mindannyian a Szent Korona Tagjai vagyunk, ami közös célt, közös jelent és jövõt ad mindannyiunknak, mert életterünk lehetõségeit a mi igényeink kielégítésére fordítja.
A kündü-feladat az iránymutatás közvetítése, ez alapján az irányelvek kidolgozása, és az ezekkel meghatározott értékrend megvalósításának tisztaságára felügyelés. Nyilván nem egyszemélyes feladat. (Ennek felismerése sem volt egy pillanat mûve.)
A gyula-feladat az iránymutatás és irányelvek által lebontott értékrend gyakorlati megvalósítása.
A feladatok teljesítése határozza meg, hogy a feladat-végzõk közül kiket választanak a szabad magyarok kündüvé, gyulává, vagy bármely tisztséget viselõvé.
Ha az arisztotelészi hármas kérdéssel akarom ezt kifejezni, akkor azt kell mondani, hogy a „miért”-re a választ a kiszolgáltatottság hátrányos következményei adják (leleplezés), a kündü-feladat a „mit”-re válaszolni, a gyula-feladat pedig a „hogyan”-t meghatározni és végrehajtani.
Csupán a „miért” részeit felfedni nem elég (a politikusok ezt teszik), de nem elég a „mit”-re adott válasz kifejtése sem (ezt az én példám bizonyítja), de érezni kell, hogy a „hogyan”-ra a válasz a „mit”-re adott feleletre épül (ez a Neked szóló üzenetem).
Leveledben hivatkozol többek tanítására. Ezt nagyon helyesnek tartom ezt, de tovább kell gondolni ezt a megállapítást: az ismerethalmazból ki kell választani azokat az elemeket, amelyek egy olyan rendszert alkotnak, amely a „miért”-re megoldást adó, a „mit”-et megválaszoló kérdésre épül. Ha ezt nem tesszük, akkor az ismeretanyag elemei egymástól elszigetelt halmazt, vagyis káoszt eredményeznek. Amikor egy kiválasztottságon, kirekesztettségen alapuló ideológia „irányítja” az elemek közötti kapcsolatot, akkor sem változik a lényeg. Erre korunkban az elemek globalista paradigmával irányított kaotikus kapcsolata a példa.
A kortárs-történészek (éppúgy, int elõdeik) hatalmas ismeret-halmazt teremtenek munkájukkal, viszont egymással ellentétes következtetéseket vonnak le, mert mindegyikük a saját ismeretkörében él. Ha X-et vagy Y-t hallgatom, olvasom (természetesen, neveket is mondhatnék), akkor az õ tudását tartom meghatározónak, de ha azt keresem, hogy ez hogyan válaszol a „mit”-re, vagy a „hogyan”-ra, akkor rájövök, hogy így, önmagában sehogy.
Most jutottam el a közöttünk most lévõ különbséghez.
Te a különbséget úgy mondtad el, írtad le, hogy nekem nincs gyakorlati érzékem.
Én úgy látom, hogy a különbség a gyakorlati megvalósítás módjában (vagyis a „mit” és a „hogyan” közötti kapcsolat értelmezésében) van.
Te kétfokozatú rendszerváltást ajánlasz a nemzetegyesítéshez: elõször a még élõ emlékezet szerint jónak tartott alapot (1944. március 19-i alkotmányos jogfolytonosság felfüggesztését) határozzuk meg, és késõbb váltsunk az õsi alapra.
Én ezt a megoldást alapkérdést érintõ kompromisszumnak tartom, ezért nem tudom elfogadni.
Véleményem szerint (és ezt a történelem által bizonyítottnak látom) minden részmegoldás a visszarendezõdést készíti elõ.
Drábik Jánossal be nem fejezett vitánk alapja ugyanez. János szerint az igények – lehetõségek összhangját jelentõ õsi civilizációs módszer a cél, de a „kínálat által manipulált keresletet” gondolkodási módból a kilábalás elsõ lépése a „szabad piacgazdaság” felváltása a „szociális piacgazdasággal”, és ezt követi a végleges megoldás.
Elsõ lépésként az 1944. elõtti alap továbbvitele ugyanezt a megoldást javasolja.
Ennek következményeként azzal sem értek egyet, hogy a már dühöngõ hidegháború egyik, vagy másik oldalához orientálódjunk. Bármelyiket választjuk (a „nyugatiban” már benne vagyunk), ugyanazt az eredményt érjük el. Csak emlékeztetõül: az Eurázsiai Gazdasági Szövetség alapja ugyanaz a négy liberális alapelv (tõke, áru, szolgáltatás és munkaerõ szabad mozgása), mint az EU-é. Láttuk a földtörvénnyel kapcsolatban, hogy ennek mi a gyakorlati hatása. Meg kell várnunk a kitisztulást, aminek a jelei a BRICS Szövetségben és Irán társadalom- és gazdaságpolitikájában mutatkozik. A kitisztulás eredménye egyértelmûen a konföderatív szemlélet gyõzelme lesz, amivel eltûnik a „nyugat” és a „kelet” különbsége.
Kedves Feri!
Kénytelen vagyok azt mondani (és szeretettel kérlek, ezt az „érted haragszom, nem ellened” megnyilvánulásaként értékeld), hogy leveled végén megismételt kérdéseid demagógok, mert az igazság (a változás szükségszerû) egy részét (a jelenlegi rendszer eltörlése) az igazság helyére teszi.
A Nemzetegyesítõ..
Nekem olyan snassz már ez és bizonyos értelemben elkezdett megjelenni bennem a szégyen érzete is. Elrontottam valamit, hogy ezt a sok bugrist nem sikerült még idejében leállítani. Már leültem volna, ha akkor nekiszaladok, mikor egy helyen vannak és …
Ezek ugyanis még most is nagyobb ellenségek, mint azok, akik tényleg annak is látszanak! De ez is legyen most már a más baja. Megteszem eztán is, amit tudok és persze nem leszek szégyenlõs, de ma már más a súlyozás. Rövid, tömör és nyers vagyok, nulla diplomácia érzékkel és ezen nincs okom változtatni, amíg nem lesz erre valódi okom. A tárgyaláshoz partner kell, az meg nincs. Rohadt csürhe van, de ezt évek óta tudom. Végül is, nincs új egyetlen nap alatt sem, csak a régi, melyet néha illik leporolni. Visszamegyünk az idõbe oda, ahonnan tán még érdemes folytatni a jelent, ami egyébként nélkülünk is remekül megvan.
Erõltetni semmit nem fogok. kapcsolatot semmilyen „körökkel” nem keresek és nem is érdekelnek semmilyen vonatkozásban se a keleti „bölcsek”, se a „nyugatiak”. Remélem, hogy a letudott köröm után most kapok egy tiszteletkört, hogy dolgozhassak és bírom is, nem lesz gond. Ha lesz, azt is megtudjátok. Nem jól van ez így, de ugye „senki nem lehet próféta a saját…”. Nos, az már sajnos vagyok. Elõttem sokan megjárták az utat hasonló eredménnyel. Kitaposott postás ösvény az és a járt utat, mint tudjuk….! Valami transzformáció zajlik bélül, ami ha kiülne, nem állhatnék jót értetek, csak magamért. Bármi jön, azt vállalom.
A két képben benne van minden, amit érteni kell manapság! Vannak lámpások, melyek viharra készültek, s vannak, melyek otthonra, petróleummal és van a tûznek helye, hol minden elég, mi éghetõ. Elég volt, elég van, elég lesz!
mintha megütötte volna a fõnyereményt. Az összes közintézményt, épületeket vastagon szigetelik, aszfaltoznak, parkosítanak, iskola és sportcsarnok épült, kész a csepeli gerincút és kezdem gyanítani, hogy ez a patkányfészek többre lesz majd a jövõben hivatva, mint egy egyszerû gázcsap-zárás esetén az ide menekülõknek szállást biztosítani. Orsós tegnap maga is itt volt, iskolát nyitni. Ma reggel a szántóföldbõl lett parkolóból a dágványon keresztül sikerült eljutni az oktatás fellegvárába is. Rengeteg pénz ment el csak itt. Dübörög a gazdagság! Oroszok, most lesz gáz, vagy gáz lesz?
De nem errõl akartam írni. Ma van a tankönyvosztás is, persze nem a diákoknak, hanem a szülõknek 8-12-ig. Értitek, ugye? mentem sorba állni és aztán haza, mert az elõttem álló szerint vagy 2 óra míg sorra kerül. Praktikus. Gyerekkoromban iskolakezdésre minden tankönyv átvéve, becsomagolva a táskában volt. Az okok ismertek, nem? De a védõoltás ajánlottan kötelezõ és már az is normális, aki nem normális.
De ezt is hagyjuk. A permetezés eredménye megérkezett. Dörgött, villámlott, esett és esik most is. Viszont addig, amíg sorra kerülök a könyvosztásban összerovok nektek pár gondolatot. Nincs már nagyon huzalmam hozzá, látva a sok irka-firkát, a folyamatos botlásokat. Érzésem szerint is majd hiába tanítok. Majdan meglátjátok.
Mi is a nagy helyzet? Az ország elõkészítve a megszállásra, immár hivatalosan. Hogy pontosan kik szállnak meg, az ma már nem teljesen egyértelmû, mert mi – megszállottak – hajlamosak vagyunk a régi nótát fújni, pedig a zenei környezet megváltozott. Helyes a dörgés? Még nem a Grad és nem is aknavetõ, de már észlelni valami lõporfüstöt.
A világ szeparálódik egyik részrõl, másikról globalizálódik. Amíg mindenki üvöltözik, ebolázik, szankciózik, addig Kína csendben nyomul pénzügyileg és nem csak. Új blokkok, szövetségek nõnek ki szinte a semmibõl és maholnap a MNB bejelenti, hogy lecseréli vagy a bankókat, vagy a bankokat, de minden esetre a forintot. A háborúhoz pedig három dolog kell! A lufipénz vezetik ki a „gazdaságból” a szankciókkal és csendben szorítják vissza a mérgeket a polcokról. kampány van! Az összeesküvéseket napvilágra hozzák és terítik a betlit. Persze ehhez idõ kell és hozott anyag. Az meg olyan, amilyen. Pozdorja minõség. A politikainak álcázott konfrontációk alatt valóban a térképek átrajtolása zajlik és népek fognak ide-oda vándorolni, de nem csak a klímaváltozás, hanem a vallási fanatizmus és további konfliktusok elkerülése miatt is. Revízió zajlik és a java még hátra. Ezzel nincs is dolgunk és nem is zavar. Az már annál jobban, hogy olyan szintû a setít a nemzeti fejekben és akkora az ingadozás, hogy nincs meg sem az egyensúly, sem a tisztességes és hosszú távú prognózis meglátási képessége. Putyin egyszer a világmegmentõ, egyszer meg nem. Azt tán már senki nem vonja kétségbe, hogy háború zajlik. Ugyan még nem lövünk, de legalább egy kisebb lincselés-sorozatnak majdan lennie kell. De ahhoz a szükséges elõkészületeket, infrastruktúrát, médiát, rendõrsegget és a többi zsidó-telepítvény át kell állítani! Nem akarok magyar ölni és gondolom ti sem! Az ukrajnai példa szolgáljon okulásul, ha a szíriai nem is tud. Addig elõ kell készíteni a nemzetközi „jogot”, törvényszéket és persze tudatilag érlelni a népet, hogy mi vár rá egyesével. Az orosz helyzet egyértelmûen ebbe az irányba mutat. Amit én (csak a példa kedvéért) kicsibe megélek az ügyészség, bíróság és rendõrség kettõs mércéjével kapcsolatban, azt most nagyban igazolják. A világ közhangulatát kell irányba állítani. Errõl szólt most a gázai mészárlás és errõl szól a szír, ukrán és egyéb öldöklés. Kelet a puha „erõszak”, az Igazság és a szkyta erkölcs letéteményese, õrzõje. Ez az üzenet. Jönnek és akinek félnivalója van, az retteghet. Nem lesz buzifesztivál és amit csak a körülmények engednek, meg lesz mutatva! Lassan, de biztosan mozdulnak. Ehhez persze a zsidajokat felhasználják és bizonyos értelemben a zsidajok is használják, akik õket használják. Oligarchák harca is zajlik, de sokkal többrõl van szó.
Egy levélrészlet tán többet mond errõl. Jó két éve írtam, hogy az oligarchák alá tolják be a kis földbirtokokat, hogy aztán államosíthassák. Ez szükségszerû és törvényszerû is.
Orsósék irányba vannak állítva és nemzeti arculat mögött (persze liberálbuzi zsidó-cigány banda, de nekik kell elvégezni ezt a munkát, mert õk is qrták el) már kezd kilátszani a valódi szándék. Az álca viszont remek.
„Szia Imre,
tegnap beszéltem Pista bácsival és egészen új megvilágításba helyezte Szent Istvánt. Gyerekként kint élt István Németországban és az apja rendezte, hogy a katolikus vonalat. Tizenéves volt István, mikor az apja elhunyt. És az igazi vezetõnek Koppánynak kellett volna lennie, de Pista bácsi meggyõzõdése, hogy nem a tizenéves István ölte meg ilyen brutálisan Koppányt. És szerinte a magyarok, azaz István apjának eredeti célja lehetett az, hogy õk épülnek be és terjesztik a "jó eszmét" az európai országokban. Tehát ahogyan a zsidók megfertõztek mindent a rossz eszmékkel, úgy a magyarok a jó eszmékkel. De meghalt õ is és Koppány is.
Addig minden magyar tudott írni, de azt eltörölték az keresztény vallással és már csak a papok írhattak, tanulhattak... Innen ugye ismert a történet.
Azt is mondta, hogy ismerte Horthy feleségét, meg azt a hírszerzõt, aki Horthy mellett dolgozott. Aki elmondta, hogy már a negyvenes években a zsidók birtokolták Magyarország vagyonának 60%át. (egy rész ebbõl, ami az egyház kezében volt, amit a zsidók már évszázadokkal ezelõtt megvettek) Sérthetetlen volt az egyházi tulajdon, a többi gyár és bank és föld a zsidók kezében volt. Az emberek mérgesek voltak, hogy Horthy nem osztott nekik földeket, de nem tehette meg akkor, mert akkor ha a magyar nagybirtokosok kezébõl a maradék 40% a nép kezére jut, akkor a zsidók a nép kezérõl a hitelezéssel azt is kijátsszák. Tehát Orbán is Horthy politikáját követi ezek szerint. Ugyan azt tették akkor, mint most, csak most Csányi meg egyebek kezében van, amit az állam pénzén fel és vissza tudnak vásárolni. A történelem ismétli önmagát, érdekesek ezek a kis összefüggések.
Horthy számomra mindmáig kérdés, hogy mennyire volt megkötve a keze, bizonyára teljes mértékben.
Igaz az a mondás: meghalt Mátyás oda az igazság... Mátyás óta nincs gazság!
Egy Petõfi gondolat, ma is milyen aktuális és hányszor tesszük fel ezt a kérdést és mondjuk, milyen kevesen gondolkodnak...
"Mi lesz belõlünk?... ezt én kérdezem,
De mily kevesen gondolnak vele.
Oh nemzetem, magyar nép! éltedet
Mindig csak a jó sorsra bízod-e?
Ne csak istenben bízzunk, mint bizánk;
Emberségünkbõl álljon fönn hazánk! "
Nos, a dolgok haladnak a maguk medrében! Nem mondom, hogy rám itt már nincs szükség, inkább arra utalok, hogy igény nincs. De van köztetek már több is, aki felnõtt a feladathoz. Tegnap Orosházi Ferkó keresett meg, hogy támogatnám-e. Írtam neki, hogy ügyesek, okosak szépek és ma már engem ezek a gyûléses, petíciós és szabadkõmûves „nemzeti zsidó” banda teljesen hidegen hagynak. Nincs dolgom velük és azt szeretném (bár nem vágyom rá), hogy a hideg a svájci Alpokban rázzon ki, munka közben. Ki kell kapcsolnom, mert a frász kerülget a hülyeségtõl.
Tegnap Gerry mutatta az alábbi levelet. Még csak beleolvastam és tudtam, Halász követte el. Beteszem okulásul. Mennyiszer mondtam azokat az évek alatt, amiket õ most nagy bátran és bölcsen megír. De nincs jelentõsége már. Ezt a sok „nagy” itt és ott is kezdi érezni. Nem véletlen kezdtem saját magam leépítésébe sem. A legnagyobb szám az 1. De ami felette áll, az a 0. Egy már voltam, most 0 leszek, hisz az megsokszorozza az Egyet.
HALÁSZ LEVELE
Ki vagy mi az egységteremtés alapja?
Válasz Orosházi Ferenc levelére
Kedves Feri!
Leveled nagyszerûen bizonyítja, hogy tenni akaró magyar ember vagy.
Hasonlataid szemléletesek, de tudod, minden hasonlat valahol sántít. Most a sántaságot nem fejtem ki, mert rövid akarok lenni.
Amikor megismerkedtünk, az volt a megérzésem, hogy olyan ember vagy, akinek a gyula-feladatok végzése a Küldetése. A közöttünk lévõ meg-megújuló súrlódások ellenére véleményem nem változott.
Leveledbõl egyértelmû, hogy Te is „a feladat keresi a személyt és nem a személyhez kell feladatot keresni” elvet követed.
Ez az elv az, ami alapján Téged megtalált a gyula feladata, engem a kündüé. A kündü-gyula feladatok kettõs egysége az az alap, amely lehetõséget ad õsi civilizációnk értékrendjének újjáteremtésére.
Nagyon sok önmagammal vívott harc tisztázta bennem, hogy meddig tart az én feladatom, és mettõl nem az. Tévelygéseim legszörnyûbb tette a pártalapítás. Tettemet nem menti az sem, hogy „választási pártot” akartam létrehozni, szellemében a pártfüggetlenséget követve (hiszen a Szent Korona Értékrend erre épül).
Ahogyan haladok a porszemmé válás felé, úgy tisztul bennem a kép feladatomat illetõen.
Ma már számomra egyértelmû: semmilyen szervezet nem képes a nemzetet – pontosabban: annak eliten és holdudvarán kívüli részét - egységbe hívni, mert az ezerkétszáz év alatt agyunkba mosott kényszerképzet a szervezeteket azonosítja a megosztás eszközével, bármit is ígérnek.
Egy-egy személy sem alkalmas erre, mert a többi emberben a fölötte állás képzetét kelti, amit bajelhárítóként átmenetileg esetleg elfogad, de amint a „szenvedhetetlen iga” terhe megszûnik, koloncnak érez. Erre a történelem számtalan példát mutatott, legszemléletesebb erre Churchill.
Tudom, most a magyarság jelentõs része egy Horthy-típusú vezért szeretne látni (erre utalsz leveledben az 1944. március 19-i alkotmányossági folytonossággal), hiszen, ha Horthy nincs, akkor a magyarság elvérzik 1920-ban, a halálosnak szánt Trianon-sebtõl. Ugyanakkor látni kell azt, hogy 1921-tõl már nem az volt Horthy Miklós, aki 1920-ban elkezdte visszaállítani az õsi értékrendet.
Erre egy példa. A huszas-harmincas években a pengõ fedezete „az az érték volt, amit a magyar ember megteremt” (hasonló fedezetet adott Hitler a márkának), ezzel a harmadik legerõsebb pénznemmé vált világon. Viszont megengedte az idegeneknek, hogy ezt az erõt „megcsapolják”, ennek következtében ért megrendítõen bennünket az 1929-32-es gazdasági válság, aminek az lett a hatása, hogy „másfél millió koldus országa” lettünk és „kitántorgott Amerikába kétmillió hazánkfia”.
Miután sem szervezet, sem személy nem lehet az egységteremtés alapja, ki kell néznünk ezerkétszáz éves szemellenzõnk mögül, és rá kell jönnünk arra, hogy mi mindannyian a Szent Korona Tagjai vagyunk, ami közös célt, közös jelent és jövõt ad mindannyiunknak, mert életterünk lehetõségeit a mi igényeink kielégítésére fordítja.
A kündü-feladat az iránymutatás közvetítése, ez alapján az irányelvek kidolgozása, és az ezekkel meghatározott értékrend megvalósításának tisztaságára felügyelés. Nyilván nem egyszemélyes feladat. (Ennek felismerése sem volt egy pillanat mûve.)
A gyula-feladat az iránymutatás és irányelvek által lebontott értékrend gyakorlati megvalósítása.
A feladatok teljesítése határozza meg, hogy a feladat-végzõk közül kiket választanak a szabad magyarok kündüvé, gyulává, vagy bármely tisztséget viselõvé.
Ha az arisztotelészi hármas kérdéssel akarom ezt kifejezni, akkor azt kell mondani, hogy a „miért”-re a választ a kiszolgáltatottság hátrányos következményei adják (leleplezés), a kündü-feladat a „mit”-re válaszolni, a gyula-feladat pedig a „hogyan”-t meghatározni és végrehajtani.
Csupán a „miért” részeit felfedni nem elég (a politikusok ezt teszik), de nem elég a „mit”-re adott válasz kifejtése sem (ezt az én példám bizonyítja), de érezni kell, hogy a „hogyan”-ra a válasz a „mit”-re adott feleletre épül (ez a Neked szóló üzenetem).
Leveledben hivatkozol többek tanítására. Ezt nagyon helyesnek tartom ezt, de tovább kell gondolni ezt a megállapítást: az ismerethalmazból ki kell választani azokat az elemeket, amelyek egy olyan rendszert alkotnak, amely a „miért”-re megoldást adó, a „mit”-et megválaszoló kérdésre épül. Ha ezt nem tesszük, akkor az ismeretanyag elemei egymástól elszigetelt halmazt, vagyis káoszt eredményeznek. Amikor egy kiválasztottságon, kirekesztettségen alapuló ideológia „irányítja” az elemek közötti kapcsolatot, akkor sem változik a lényeg. Erre korunkban az elemek globalista paradigmával irányított kaotikus kapcsolata a példa.
A kortárs-történészek (éppúgy, int elõdeik) hatalmas ismeret-halmazt teremtenek munkájukkal, viszont egymással ellentétes következtetéseket vonnak le, mert mindegyikük a saját ismeretkörében él. Ha X-et vagy Y-t hallgatom, olvasom (természetesen, neveket is mondhatnék), akkor az õ tudását tartom meghatározónak, de ha azt keresem, hogy ez hogyan válaszol a „mit”-re, vagy a „hogyan”-ra, akkor rájövök, hogy így, önmagában sehogy.
Most jutottam el a közöttünk most lévõ különbséghez.
Te a különbséget úgy mondtad el, írtad le, hogy nekem nincs gyakorlati érzékem.
Én úgy látom, hogy a különbség a gyakorlati megvalósítás módjában (vagyis a „mit” és a „hogyan” közötti kapcsolat értelmezésében) van.
Te kétfokozatú rendszerváltást ajánlasz a nemzetegyesítéshez: elõször a még élõ emlékezet szerint jónak tartott alapot (1944. március 19-i alkotmányos jogfolytonosság felfüggesztését) határozzuk meg, és késõbb váltsunk az õsi alapra.
Én ezt a megoldást alapkérdést érintõ kompromisszumnak tartom, ezért nem tudom elfogadni.
Véleményem szerint (és ezt a történelem által bizonyítottnak látom) minden részmegoldás a visszarendezõdést készíti elõ.
Drábik Jánossal be nem fejezett vitánk alapja ugyanez. János szerint az igények – lehetõségek összhangját jelentõ õsi civilizációs módszer a cél, de a „kínálat által manipulált keresletet” gondolkodási módból a kilábalás elsõ lépése a „szabad piacgazdaság” felváltása a „szociális piacgazdasággal”, és ezt követi a végleges megoldás.
Elsõ lépésként az 1944. elõtti alap továbbvitele ugyanezt a megoldást javasolja.
Ennek következményeként azzal sem értek egyet, hogy a már dühöngõ hidegháború egyik, vagy másik oldalához orientálódjunk. Bármelyiket választjuk (a „nyugatiban” már benne vagyunk), ugyanazt az eredményt érjük el. Csak emlékeztetõül: az Eurázsiai Gazdasági Szövetség alapja ugyanaz a négy liberális alapelv (tõke, áru, szolgáltatás és munkaerõ szabad mozgása), mint az EU-é. Láttuk a földtörvénnyel kapcsolatban, hogy ennek mi a gyakorlati hatása. Meg kell várnunk a kitisztulást, aminek a jelei a BRICS Szövetségben és Irán társadalom- és gazdaságpolitikájában mutatkozik. A kitisztulás eredménye egyértelmûen a konföderatív szemlélet gyõzelme lesz, amivel eltûnik a „nyugat” és a „kelet” különbsége.
Kedves Feri!
Kénytelen vagyok azt mondani (és szeretettel kérlek, ezt az „érted haragszom, nem ellened” megnyilvánulásaként értékeld), hogy leveled végén megismételt kérdéseid demagógok, mert az igazság (a változás szükségszerû) egy részét (a jelenlegi rendszer eltörlése) az igazság helyére teszi.
A Nemzetegyesítõ..
Nekem olyan snassz már ez és bizonyos értelemben elkezdett megjelenni bennem a szégyen érzete is. Elrontottam valamit, hogy ezt a sok bugrist nem sikerült még idejében leállítani. Már leültem volna, ha akkor nekiszaladok, mikor egy helyen vannak és …
Ezek ugyanis még most is nagyobb ellenségek, mint azok, akik tényleg annak is látszanak! De ez is legyen most már a más baja. Megteszem eztán is, amit tudok és persze nem leszek szégyenlõs, de ma már más a súlyozás. Rövid, tömör és nyers vagyok, nulla diplomácia érzékkel és ezen nincs okom változtatni, amíg nem lesz erre valódi okom. A tárgyaláshoz partner kell, az meg nincs. Rohadt csürhe van, de ezt évek óta tudom. Végül is, nincs új egyetlen nap alatt sem, csak a régi, melyet néha illik leporolni. Visszamegyünk az idõbe oda, ahonnan tán még érdemes folytatni a jelent, ami egyébként nélkülünk is remekül megvan.
Erõltetni semmit nem fogok. kapcsolatot semmilyen „körökkel” nem keresek és nem is érdekelnek semmilyen vonatkozásban se a keleti „bölcsek”, se a „nyugatiak”. Remélem, hogy a letudott köröm után most kapok egy tiszteletkört, hogy dolgozhassak és bírom is, nem lesz gond. Ha lesz, azt is megtudjátok. Nem jól van ez így, de ugye „senki nem lehet próféta a saját…”. Nos, az már sajnos vagyok. Elõttem sokan megjárták az utat hasonló eredménnyel. Kitaposott postás ösvény az és a járt utat, mint tudjuk….! Valami transzformáció zajlik bélül, ami ha kiülne, nem állhatnék jót értetek, csak magamért. Bármi jön, azt vállalom.
A két képben benne van minden, amit érteni kell manapság! Vannak lámpások, melyek viharra készültek, s vannak, melyek otthonra, petróleummal és van a tûznek helye, hol minden elég, mi éghetõ. Elég volt, elég van, elég lesz!
Hozzaszolasok
Oldal: 5 / 5: 12345
#41 |
postaimre
- 2014. September 03. 05:23:12
#42 |
Perje
- 2014. September 04. 17:24:35
#43 |
livia
- 2014. September 04. 19:39:13
#44 |
Detonator
- 2014. September 06. 18:10:28
#45 |
lucuska
- 2014. September 07. 11:11:05
Oldal: 5 / 5: 12345
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.