Imre! Isten hozott nyugaton! (A vadnyugat meg odebb van)

Imre,

A kĂŠpeket nĂŠzegetve, rĂŠgi jĂł barĂĄtom, DĂśbrentei KornĂŠl verse jutott eszembe:
"Uram, a hiĂĄnyodtĂłl kongĂł Ăťrbe fenn,
Te tudod, a tĂźrelmĂźnk rebellis tĂťrelem,"

-ĂŠs egyszer majd?..... ha lesznek mĂŠg magyarok, mutogatjĂĄk, hogy ilyen is volt, egyszer volt, hol nem volt.......

Sorokat at olvasva mellyebb gondolatokkal mentem vissza
a melyseges multba,

talan nem kellett volna,
de valojaban a kor hozza magaval a bĂślcsesseget,
bizonyara az okatatasban valamint az idĂśkben
tapasztalokat vett bĂślcsek azok tĂśbbszĂśr hianyoztak,

de mit nem tudunk letezik,
es lĂźktet,
sĂśt gyilkos is,

a sorrendet nem irom le, csak a veget,

valahogy en azt tartanam simulekonynak
ha nem hinnek senkinek es nem biznak meg
a multba tetekintve meg az anyamban sem,

a masik ember nem ugy gondolkodik hogy en,
hanem a javak utan vezet az agya,

de
van sok jo ember, meg akkor is,
ha probaljak az emberiseget olyan melyre
gyalazni mint lehet,

ismet at tekintve az az elet ut mellyen
vegig mentem
ugy kellett volna ha valaki
mielĂśtt elindultam at adta volna az egesszet,

tehat meg azt sem hiszem el mit latok
nem hogy mit nem lattam,

gondolom ebben a mondatban minden benne van,
mit az elet tanitott,

mosolyok is olyanok lettek az arcomom
mellyet csak a szamban lehetne latni
ha kinyittanam

legjobbakat a nagy vandoroknak


valami Ăśreg indiai jogi azt mondta hogy
elj ugy mintha az utolso napod elned,
de hat akkor elĂśbb vegezne az ember a
nagy zabaktol,
ezt se lehet,

en kiegeszittem,
elj ugy hogy az eleted minnel hosszabb legyen,
es mindent gyĂźrjel ala,