Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Álláskergetés...
Potyogtak a könnyeim az alábbi sorok olvasása közben, mert eszembe jutott, hogy amikor a válásomat követõen – kicsúszott alólam minden – azonnal el kellett helyezkednem, mindenfelé bedobáltam az önéletrajzomat. Gondolom korban már a “hamarosan elhúz szülni” kategória lehettem, mert édes kevés helyrõl szóltak vissza, hogy legalább meghallgassanak. Mégiscsak eljutottam egy bizonyos céghez, ahol csoportos interjúra kellett beülnöm.
Majdnem sírva fakadtam, pedig talpra esettnek mondanám magamat, amikor megláttam, hogy 4, nálamnál legalább 10 évvel fiatalabb, pályakezdõ sráccal ültettek be. Amíg õk könnyedén válaszoltak angolul a milyenek voltak a gimnáziumi évek kérdésre, én arra sem emlékeztem már, hogy voltam gimnazista. Minden kérdésnél vért izzadtam, végezetül feltették az i-re a pontot azzal, hogy: “Mondd el, miért Te vagy a mi emberünk, miért téged vegyünk fel?”. A srácok gyönyörû mellébeszélésbe fogtak, soroltak mindent… Tovább akarom képezni magam a cégnél, karriert akarok építeni satöbbi… Mire hozzám ért a kör bepipultam és ezt mondtam: “Azért én vagyok a legalkalmasabb, mert most váltam el, a férjemnél maradt mindenem. Ha beledöglök is, meg kell keresnem a havi két kilót, és mivel területi képviseletrõl van szó, én aztán eladom az anyámat is most.” Nyilván nem kell kitérnem a visszahívás részre
Szóval jöjjön az OLX-en talált hirdetés, amitõl visítottam, és garantálom Te is fogsz! NE sajnáld rá az idõt!
“Eladom magamat!
Ez a hirdetés kizárólag munkaadóknak szól, tehát szervkereskedõk, könnyû és megfizethetõ gyönyört keresõk, és egyéb idióták kérem, ne olvassák tovább! (Továbbá semmi szükségem olcsó megjegyzésekre a hirdetés tartalmát illetõen sem, így az erre ösztökélõ vágyat is kéretik elfojtani.)
Megunva a hosszú ideje tartó álláskeresés fáradtságos, és rögös útját, úgy vélem, elérkezett az idõ, hogy engem keressenek, és ne fordítva. Tehát az alábbiakban ecsetelem az elvárásaim, és mindazt, amit tudok nyújtani. Ha ez felkeltette komoly érdeklõdõk figyelmét, akkor örömmel állok a rendelkezésükre, amennyiben megfelelnek a feltételeknek.
A jelentkezõkkel szembeni elvárások:
- Ne légy rabszolgatartó! Ember vagyok, és van magánéletem, tehát ez a mai, elviekben mûködõ európai normákhoz igazodva nekem a következõt jelenti: hétfõtõl –péntekig örömmel dolgozom, lehetõleg 8-16-ig. És nem, nem fogom ledolgozni a munkaközi szüneteket, mert ez jár. Még akkor is, ha nem ez a trendi. Nem fogom megkérdezni, hogy kimehetek-e pisilni. Betegen nem fogok bejárni dolgozni. Ki fogom venni a szabadságom.
- Biztosítsd a munkafeltételeket! Nem fogok venni magamnak munkavédelmi felszereléseket, sem megfelelõen mûködõ gépeket, sem egyebeket azért, mert ezen spórolsz. Rajtam ne spóroljál! Nem oldom meg! Ha valamit elvársz, de nem biztosítod a feltételeket, akkor nem fogom megcsinálni. (Ha te egy zokogó magyar vállalkozó vagy, akkor remélhetõleg már most kiderült, hogy nem én vagyok a Te embered!)
- Megfelelõ fizetés. Ez magáért beszél. Ez a mai világban minimum is 100 ezer forint(de inkább 150), és a munkába járás költsége, vagy a szállás költsége. Tudom, hogy kint az utcán sorban állnak az emberek tizedennyiért is, hallottam már ezt. És láttam , hogy ebbõl a sorból hány a valóban megfelelõ. Így nem nagy elvárás az anyagi megbecsülés. Bármennyire is hihetetlen, egy munkahelyen a fizetésért dolgoznak az emberek, nem azért mert az annyira nagyszerû dolog, bár ez sem kizárt, csak igen ritka.( Te hány fehér elefántot láttál már? ) És nem a fõnök csillagszemei motiválnak, hanem a fizetés. Bezony.
- Gerinc. Ha jelentkezel, és ne adjisten, még be is hívsz egy interjúra, akkor válogasd meg az ígéreteid! Ha azt mondod, majd jelentkezünk, akkor jelentkezz is! Akkor is, ha nem veszel fel! Mert bunkóság, és kegyetlenség egy álláskeresõvel szemben, ha Te megígérsz valamit, és nem tartod be. Vállald fel, hogy nem veszel fel, mert ha arra volt idõd Neked, vagy a titkárnõdnek, hogy behívjatok, akkor erre is szánjatok idõt! Köszönöm!
- Próbamunka! Nem fogok próbamunkázni. Nem fogok senkinek ingyen dolgozni egy fél percet sem, mert az ilyen próbamunkások végzik el végül ingyen a munkát, amiért utólag kiderül, hogy egy petákot sem akarsz fizetni. Persze, hogy jól csináltam, és ügyes vagyok a nap végére, csak aztán szürkeszamarasat játszol, mikor ígéreted ellenére mégsem jelentkezel. És ez nekem pénzbe kerül, tudod? Odautazni, meg vissza, meg enni közben, ésatöbbi. Szóval, nem.
Sorolhatnám még az elvárásaim, de szerintem a fentebb kifejtettekben elég egyértelmû voltam. Olyan munkáltatók jelentkezzenek, akik emberszámba veszik az alkalmazottjaikat, és úgy is bánnak velük. Természetesen akad bennem is rugalmasság, de ezek voltak azok a dolgok, amikbõl nem szeretnék engedni. És hogy mit nyújtok ezért?
(OLX hirdetés 1.rész)
Tovább is van bizony….
Amit tudok nyújtani:
- Papírokat nem tudok nyújtani. Van ugyan végzettségem, de az élet jónéhány területén megfordultam már, ezeket részletesebben kifejtem. De nem a papírjaim fognak dolgozni, hanem én.
- Kreatív vagyok, és sokoldalú. Tudok írni és olvasni például, ezért nem lehettem közmunkás. És amúgy is tudok írni. Ha ilyen munkát akarsz nekem adni, akkor boldoggá teszel. És ha boldog vagyok, akkor hidd el, nagyon sokat tudok dolgozni.
- Lelkiismeretes vagyok. Ha te szarsz a fejemre, én akkor is tisztességesen meg fogom csinálni azt a munkát, amivel megbíztál.(Persze, ha szarsz a fejemre, akkor nem fogok nálad dolgozni sokáig.) Mert a munkát szerintem csak jól érdemes megcsinálni, már csak azért is, mert az én kezem közül kerül ki. És ez a szarlapátolástól kezdve az emberek irányításán át mindenre igaz.
- Tanulékony vagyok. Ha nem tudok valamit, akkor megtanulom, és lehet ezzel jobban jársz, mint valami törõdött, de kitanult szakival, aki egész nap az orrát túrja. És hidd el, sokmindent megtanultam már.
- Mit tanultam meg. Feltalálom magam a vendéglátás területén, fõleg a konyhában, és nem csak a sárgarépapucolás tekintetében. Tudok cukrászkodni. Pékeskedni is.Járatos vagyok a kereskedelem területén. Kimondottam szeretem a szociális munkát, és ha emberekkel kell foglalkozni. Dolgoztam fával, és vassal. Van tapasztalatom csoportok irányításában. Tudom, mi az a számítógép. Még akár operációs rendszert is telepítek rá. Tisztában vagyok a raktározással, és minden azzal kapcsolatos dologgal. Tudok idegen nyelvet, még ha szánalmas szinten, de akkor is! És még számtalan dolgot tudok, de ha mindent leírnék, akkor az már egy könyv lenne. És amit nem tudok, majd tudni fogom!
- Az emberi faj tagja vagyok, hím egyed, 37 éves. Gyönyörû barna szemeim vannak állítólag, és remekül ráérzek az embertársaimra. Például, ha büdös, meg ilyenek. Jó a fizikumom, de nem vagyok erõmûvész. Rendelkezem állítólag humorérzékkel. Egyesek szerint antiszociális vagyok, és elviselhetetlen. (Nem akarok csak jókat írni magamról, mert ez nem volna tisztességes.) Akik mindenesetre ezt állították rólam, már nem élnek. Nem politizálok. Nem pletykálok. Megbízható vagyok, kivéve, ha titkokról van szó. A leendõ munkahelyemet Veszprém-Székesfehérvár viszonylatban képzelem el, ha máshonnan jelentkeznél, csak akkor tedd, ha biztosítasz szállást is. Emberit, nem egy lyukat.
Ami nagyon fontos. Szívesen lennék juhász, már csak a szemeim miatt is, de ahhoz nem értek. Egyéb állatfajokat már nem szeretnék terelgetni.
Ha bármi kérdésed van(Ez azoknak szól, akik épp komoly ajánlattételt fontolgatnak a fejükben!), örömmel válaszolok, bár egyelõre a kapcsolattartást itt az oldalon keresztül intézzük!
Szeretettel:
Én
A hirdetés második fele!
…és nem tud leállni :) Munkáltatóbarát verzió:
Eladom magam! (munkáltatóbarát verzió)
Mivel elõzõ hirdetésem teljes kudarcba fulladt az álláskeresés területén, kénytelen vagyok újra áruba bocsátani magam. Fõleg, hogy két napja rémálmok is gyötörnek, olyan csúnya dolgokat írtam. Azt álmodom, hogy egy nagy téren vagyok, macskakõ borítja. Körülöttem sûrû körben gyárigazgatók, csinos személyzetislányok, szomorú vállalkozók, és pingvinek vannak. (Ha valaki tudja, a pingvinek hogy kerülnek az álomba, kérem segítsen, mert ennek a megfejtésére képtelen voltam.) Namármost, mindenki, aki körbevesz, érezhetõen megvetéssel van irányomba, és ez az álom végére odáig fajul, hogy az aranyóráikkal, és ezüst kétszázforintosokkal halálra köveznek. Itt mindig felébredek, és arra gondolok, bár adták volna oda az árát inkább az óráknak, és abból nyaralhatnék végre egy jót, amire 1990 óta nem volt példa.
Most csak az elvárásaim fejtegetem, mert a többi része, például hogy én mit tudok kínálni, szinte senkit nem érdekelt. Ebbõl kiderül az is, hogy ebben az országban mindenki azt csinálja, amihez nem ért, és senkit nem is érdekel, ki mihez ért, a lényeg, hogy menjenek a dolgok.
Szóval, milyen helyen tudom elképzelni magam?
Szeretnék olyan helyen dolgozni, ahol én magam vihetem be a ruháimat a munkavégzéshez, és vehetem meg a védõfelszereléseket. Nem szeretnék egy munkaadót sem terhelni ezzel, hisz úgyis nehéz sorsuk van, nem érhetnek rá az én igényeimmel is foglalkozni.
Olyan fõnököt szeretnék, akit az egyszerû földi halandók közül emeltek ki, és nem tud halkan beszélni, csak üvöltve. Aki nem köszöni meg, hogy 2 hete enni sem járok ki, mert végül egy munkahelyen evésre semmi szükség, oda dolgozni járunk. Aki nem röhög ki a pelenkám miatt, mert nem akarom a termelést feltartani azzal, hogy kimegyek pisilni. Olyan fõnököt szeretnék végül is, mint Irma Grese, õ a példaképem fõnökök terén.
Olyan helyen is szeretnék dolgozni, ahol dudaszóra lehet kimenni munkaközi szünetre. Ahol van hosszú öt percem végigverekedni magam még 500 másik bajtársamon, lefutni 200 métert az öltözõig, és futás közben felmérni, hogy pisilni menjek, szendvicset enni félig, vagy elszívjak egy cigit, és ezek után ugyanezt az utat megtegyem visszafelé is. Azért szeretnék ilyen helyen dolgozni, mert szeretem a kihívásokat.
Az sem baj, ha minden pénteken derül ki, hogy túlórázni kell egész hétvégén, és hogy emiatt a jelenléti íveket nem törvény szerint töltik ki, mert úgy akkor nem is lehetne. Én szeretnék túlórázni, mert igazából a családom örül, hogyha nem vagyok otthon, és csak aludni járok haza, egy ideje a kutyaólba, mióta a feleségem a szeretõjét odaköltöztette a hálónkba, azzal az indokkal, hogy szeretné, ha végre valaki rendszeresen (cenzúrázva). De tudom, hogy ettõl még szeret engem.
Szeretnék olyan helyen is dolgozni, ahol vegyszerekkel kell dolgozni. És emiatt persze szeretnék rákot is kapni, és perelni majd 20 évig a céget, mert ezeket én mind élvezem.
Aztán az sem baj, ha az élelmiszeriparban dolgozhatnék, mert ott izgalmas feladatok vannak. Azt már régebben is próbáltam, hogy lehet a zöld és szõrös töpörtyût idomítani arra, hogy magától ugorjon a darálóba, de sikertelenek voltak a kísérletek. És csupa ódivatú dologgal kelljen dolgozni, ami nekem egyre fontosabb, ahogy idõsödök. Például minden alapanyag rég lejárt legyen már valamikor Mátyás király idejében. Jó dolog közremûködni effajta költséghatékony megoldásokban is.
Persze, az sem baj, ha olyan munkahelyen dolgozom, ahol megtakarítás címén ezentúl a fizetésem 40%-át utalványban adják. Ez nagy örömmel töltene el, mert eddig azt nem kaptam. Meg tudom, hogy ezzel élénkítem a gazdaságot, ami amúgy is annyira élénk, mint az a 10 közmunkás, akik egy palántát ültetnek együtt.
Összességében véve a nagy álmom az a munkahely, ahol ingyen dolgozhatok! Sõt, felajánlom az összes megtakarított vagyonomat is, hogy foglalkoztassanak! És ha véletlenül elhaláloznék álmaim munkahelyén, a beleimet egy posztamensre tegyék, azzal a felirattal: Így kell ezt csinálni!
Jaj, remélem, erre már lesz jelentkezõ…
Nincs kedvem több hirdetést írni.”
Szerzõ: Gini Papp – Zacc / Forrás: Link
Nekünk ajánlotta: gabi
Majdnem sírva fakadtam, pedig talpra esettnek mondanám magamat, amikor megláttam, hogy 4, nálamnál legalább 10 évvel fiatalabb, pályakezdõ sráccal ültettek be. Amíg õk könnyedén válaszoltak angolul a milyenek voltak a gimnáziumi évek kérdésre, én arra sem emlékeztem már, hogy voltam gimnazista. Minden kérdésnél vért izzadtam, végezetül feltették az i-re a pontot azzal, hogy: “Mondd el, miért Te vagy a mi emberünk, miért téged vegyünk fel?”. A srácok gyönyörû mellébeszélésbe fogtak, soroltak mindent… Tovább akarom képezni magam a cégnél, karriert akarok építeni satöbbi… Mire hozzám ért a kör bepipultam és ezt mondtam: “Azért én vagyok a legalkalmasabb, mert most váltam el, a férjemnél maradt mindenem. Ha beledöglök is, meg kell keresnem a havi két kilót, és mivel területi képviseletrõl van szó, én aztán eladom az anyámat is most.” Nyilván nem kell kitérnem a visszahívás részre
Szóval jöjjön az OLX-en talált hirdetés, amitõl visítottam, és garantálom Te is fogsz! NE sajnáld rá az idõt!
“Eladom magamat!
Ez a hirdetés kizárólag munkaadóknak szól, tehát szervkereskedõk, könnyû és megfizethetõ gyönyört keresõk, és egyéb idióták kérem, ne olvassák tovább! (Továbbá semmi szükségem olcsó megjegyzésekre a hirdetés tartalmát illetõen sem, így az erre ösztökélõ vágyat is kéretik elfojtani.)
Megunva a hosszú ideje tartó álláskeresés fáradtságos, és rögös útját, úgy vélem, elérkezett az idõ, hogy engem keressenek, és ne fordítva. Tehát az alábbiakban ecsetelem az elvárásaim, és mindazt, amit tudok nyújtani. Ha ez felkeltette komoly érdeklõdõk figyelmét, akkor örömmel állok a rendelkezésükre, amennyiben megfelelnek a feltételeknek.
A jelentkezõkkel szembeni elvárások:
- Ne légy rabszolgatartó! Ember vagyok, és van magánéletem, tehát ez a mai, elviekben mûködõ európai normákhoz igazodva nekem a következõt jelenti: hétfõtõl –péntekig örömmel dolgozom, lehetõleg 8-16-ig. És nem, nem fogom ledolgozni a munkaközi szüneteket, mert ez jár. Még akkor is, ha nem ez a trendi. Nem fogom megkérdezni, hogy kimehetek-e pisilni. Betegen nem fogok bejárni dolgozni. Ki fogom venni a szabadságom.
- Biztosítsd a munkafeltételeket! Nem fogok venni magamnak munkavédelmi felszereléseket, sem megfelelõen mûködõ gépeket, sem egyebeket azért, mert ezen spórolsz. Rajtam ne spóroljál! Nem oldom meg! Ha valamit elvársz, de nem biztosítod a feltételeket, akkor nem fogom megcsinálni. (Ha te egy zokogó magyar vállalkozó vagy, akkor remélhetõleg már most kiderült, hogy nem én vagyok a Te embered!)
- Megfelelõ fizetés. Ez magáért beszél. Ez a mai világban minimum is 100 ezer forint(de inkább 150), és a munkába járás költsége, vagy a szállás költsége. Tudom, hogy kint az utcán sorban állnak az emberek tizedennyiért is, hallottam már ezt. És láttam , hogy ebbõl a sorból hány a valóban megfelelõ. Így nem nagy elvárás az anyagi megbecsülés. Bármennyire is hihetetlen, egy munkahelyen a fizetésért dolgoznak az emberek, nem azért mert az annyira nagyszerû dolog, bár ez sem kizárt, csak igen ritka.( Te hány fehér elefántot láttál már? ) És nem a fõnök csillagszemei motiválnak, hanem a fizetés. Bezony.
- Gerinc. Ha jelentkezel, és ne adjisten, még be is hívsz egy interjúra, akkor válogasd meg az ígéreteid! Ha azt mondod, majd jelentkezünk, akkor jelentkezz is! Akkor is, ha nem veszel fel! Mert bunkóság, és kegyetlenség egy álláskeresõvel szemben, ha Te megígérsz valamit, és nem tartod be. Vállald fel, hogy nem veszel fel, mert ha arra volt idõd Neked, vagy a titkárnõdnek, hogy behívjatok, akkor erre is szánjatok idõt! Köszönöm!
- Próbamunka! Nem fogok próbamunkázni. Nem fogok senkinek ingyen dolgozni egy fél percet sem, mert az ilyen próbamunkások végzik el végül ingyen a munkát, amiért utólag kiderül, hogy egy petákot sem akarsz fizetni. Persze, hogy jól csináltam, és ügyes vagyok a nap végére, csak aztán szürkeszamarasat játszol, mikor ígéreted ellenére mégsem jelentkezel. És ez nekem pénzbe kerül, tudod? Odautazni, meg vissza, meg enni közben, ésatöbbi. Szóval, nem.
Sorolhatnám még az elvárásaim, de szerintem a fentebb kifejtettekben elég egyértelmû voltam. Olyan munkáltatók jelentkezzenek, akik emberszámba veszik az alkalmazottjaikat, és úgy is bánnak velük. Természetesen akad bennem is rugalmasság, de ezek voltak azok a dolgok, amikbõl nem szeretnék engedni. És hogy mit nyújtok ezért?
(OLX hirdetés 1.rész)
Tovább is van bizony….
Amit tudok nyújtani:
- Papírokat nem tudok nyújtani. Van ugyan végzettségem, de az élet jónéhány területén megfordultam már, ezeket részletesebben kifejtem. De nem a papírjaim fognak dolgozni, hanem én.
- Kreatív vagyok, és sokoldalú. Tudok írni és olvasni például, ezért nem lehettem közmunkás. És amúgy is tudok írni. Ha ilyen munkát akarsz nekem adni, akkor boldoggá teszel. És ha boldog vagyok, akkor hidd el, nagyon sokat tudok dolgozni.
- Lelkiismeretes vagyok. Ha te szarsz a fejemre, én akkor is tisztességesen meg fogom csinálni azt a munkát, amivel megbíztál.(Persze, ha szarsz a fejemre, akkor nem fogok nálad dolgozni sokáig.) Mert a munkát szerintem csak jól érdemes megcsinálni, már csak azért is, mert az én kezem közül kerül ki. És ez a szarlapátolástól kezdve az emberek irányításán át mindenre igaz.
- Tanulékony vagyok. Ha nem tudok valamit, akkor megtanulom, és lehet ezzel jobban jársz, mint valami törõdött, de kitanult szakival, aki egész nap az orrát túrja. És hidd el, sokmindent megtanultam már.
- Mit tanultam meg. Feltalálom magam a vendéglátás területén, fõleg a konyhában, és nem csak a sárgarépapucolás tekintetében. Tudok cukrászkodni. Pékeskedni is.Járatos vagyok a kereskedelem területén. Kimondottam szeretem a szociális munkát, és ha emberekkel kell foglalkozni. Dolgoztam fával, és vassal. Van tapasztalatom csoportok irányításában. Tudom, mi az a számítógép. Még akár operációs rendszert is telepítek rá. Tisztában vagyok a raktározással, és minden azzal kapcsolatos dologgal. Tudok idegen nyelvet, még ha szánalmas szinten, de akkor is! És még számtalan dolgot tudok, de ha mindent leírnék, akkor az már egy könyv lenne. És amit nem tudok, majd tudni fogom!
- Az emberi faj tagja vagyok, hím egyed, 37 éves. Gyönyörû barna szemeim vannak állítólag, és remekül ráérzek az embertársaimra. Például, ha büdös, meg ilyenek. Jó a fizikumom, de nem vagyok erõmûvész. Rendelkezem állítólag humorérzékkel. Egyesek szerint antiszociális vagyok, és elviselhetetlen. (Nem akarok csak jókat írni magamról, mert ez nem volna tisztességes.) Akik mindenesetre ezt állították rólam, már nem élnek. Nem politizálok. Nem pletykálok. Megbízható vagyok, kivéve, ha titkokról van szó. A leendõ munkahelyemet Veszprém-Székesfehérvár viszonylatban képzelem el, ha máshonnan jelentkeznél, csak akkor tedd, ha biztosítasz szállást is. Emberit, nem egy lyukat.
Ami nagyon fontos. Szívesen lennék juhász, már csak a szemeim miatt is, de ahhoz nem értek. Egyéb állatfajokat már nem szeretnék terelgetni.
Ha bármi kérdésed van(Ez azoknak szól, akik épp komoly ajánlattételt fontolgatnak a fejükben!), örömmel válaszolok, bár egyelõre a kapcsolattartást itt az oldalon keresztül intézzük!
Szeretettel:
Én
A hirdetés második fele!
…és nem tud leállni :) Munkáltatóbarát verzió:
Eladom magam! (munkáltatóbarát verzió)
Mivel elõzõ hirdetésem teljes kudarcba fulladt az álláskeresés területén, kénytelen vagyok újra áruba bocsátani magam. Fõleg, hogy két napja rémálmok is gyötörnek, olyan csúnya dolgokat írtam. Azt álmodom, hogy egy nagy téren vagyok, macskakõ borítja. Körülöttem sûrû körben gyárigazgatók, csinos személyzetislányok, szomorú vállalkozók, és pingvinek vannak. (Ha valaki tudja, a pingvinek hogy kerülnek az álomba, kérem segítsen, mert ennek a megfejtésére képtelen voltam.) Namármost, mindenki, aki körbevesz, érezhetõen megvetéssel van irányomba, és ez az álom végére odáig fajul, hogy az aranyóráikkal, és ezüst kétszázforintosokkal halálra köveznek. Itt mindig felébredek, és arra gondolok, bár adták volna oda az árát inkább az óráknak, és abból nyaralhatnék végre egy jót, amire 1990 óta nem volt példa.
Most csak az elvárásaim fejtegetem, mert a többi része, például hogy én mit tudok kínálni, szinte senkit nem érdekelt. Ebbõl kiderül az is, hogy ebben az országban mindenki azt csinálja, amihez nem ért, és senkit nem is érdekel, ki mihez ért, a lényeg, hogy menjenek a dolgok.
Szóval, milyen helyen tudom elképzelni magam?
Szeretnék olyan helyen dolgozni, ahol én magam vihetem be a ruháimat a munkavégzéshez, és vehetem meg a védõfelszereléseket. Nem szeretnék egy munkaadót sem terhelni ezzel, hisz úgyis nehéz sorsuk van, nem érhetnek rá az én igényeimmel is foglalkozni.
Olyan fõnököt szeretnék, akit az egyszerû földi halandók közül emeltek ki, és nem tud halkan beszélni, csak üvöltve. Aki nem köszöni meg, hogy 2 hete enni sem járok ki, mert végül egy munkahelyen evésre semmi szükség, oda dolgozni járunk. Aki nem röhög ki a pelenkám miatt, mert nem akarom a termelést feltartani azzal, hogy kimegyek pisilni. Olyan fõnököt szeretnék végül is, mint Irma Grese, õ a példaképem fõnökök terén.
Olyan helyen is szeretnék dolgozni, ahol dudaszóra lehet kimenni munkaközi szünetre. Ahol van hosszú öt percem végigverekedni magam még 500 másik bajtársamon, lefutni 200 métert az öltözõig, és futás közben felmérni, hogy pisilni menjek, szendvicset enni félig, vagy elszívjak egy cigit, és ezek után ugyanezt az utat megtegyem visszafelé is. Azért szeretnék ilyen helyen dolgozni, mert szeretem a kihívásokat.
Az sem baj, ha minden pénteken derül ki, hogy túlórázni kell egész hétvégén, és hogy emiatt a jelenléti íveket nem törvény szerint töltik ki, mert úgy akkor nem is lehetne. Én szeretnék túlórázni, mert igazából a családom örül, hogyha nem vagyok otthon, és csak aludni járok haza, egy ideje a kutyaólba, mióta a feleségem a szeretõjét odaköltöztette a hálónkba, azzal az indokkal, hogy szeretné, ha végre valaki rendszeresen (cenzúrázva). De tudom, hogy ettõl még szeret engem.
Szeretnék olyan helyen is dolgozni, ahol vegyszerekkel kell dolgozni. És emiatt persze szeretnék rákot is kapni, és perelni majd 20 évig a céget, mert ezeket én mind élvezem.
Aztán az sem baj, ha az élelmiszeriparban dolgozhatnék, mert ott izgalmas feladatok vannak. Azt már régebben is próbáltam, hogy lehet a zöld és szõrös töpörtyût idomítani arra, hogy magától ugorjon a darálóba, de sikertelenek voltak a kísérletek. És csupa ódivatú dologgal kelljen dolgozni, ami nekem egyre fontosabb, ahogy idõsödök. Például minden alapanyag rég lejárt legyen már valamikor Mátyás király idejében. Jó dolog közremûködni effajta költséghatékony megoldásokban is.
Persze, az sem baj, ha olyan munkahelyen dolgozom, ahol megtakarítás címén ezentúl a fizetésem 40%-át utalványban adják. Ez nagy örömmel töltene el, mert eddig azt nem kaptam. Meg tudom, hogy ezzel élénkítem a gazdaságot, ami amúgy is annyira élénk, mint az a 10 közmunkás, akik egy palántát ültetnek együtt.
Összességében véve a nagy álmom az a munkahely, ahol ingyen dolgozhatok! Sõt, felajánlom az összes megtakarított vagyonomat is, hogy foglalkoztassanak! És ha véletlenül elhaláloznék álmaim munkahelyén, a beleimet egy posztamensre tegyék, azzal a felirattal: Így kell ezt csinálni!
Jaj, remélem, erre már lesz jelentkezõ…
Nincs kedvem több hirdetést írni.”
Szerzõ: Gini Papp – Zacc / Forrás: Link
Nekünk ajánlotta: gabi
Hozzaszolasok
#1 |
Holdas
- 2014. September 14. 12:31:14
#2 |
lica
- 2014. September 14. 13:22:18
#3 |
HER
- 2014. September 14. 15:32:30
#4 |
miskolcilaci
- 2014. September 14. 21:13:49
#5 |
talpi
- 2014. September 15. 06:08:24
#6 |
monguzking
- 2014. September 15. 07:55:34
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.