Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Üzenet és felhívás !!!!
Üzenet és felhívás !!!!
Rendõrök, köztisztviselõk, rendvédelmi járadékosok, Bv-sek, tanárok, bt-tulajdonosok és egyébként is devizahitelesek figyelmébe !
Kedves devizahiteles Olvasók, Dr. Tóth Emese figyelmükbe ajánlja Orbán Viktornak írt tanulmányát a deviza alapú hitelek kapcsán újonnan megalkotott törvényben tapasztalható visszásságokról.
Fontosak az abban megírt információk, ezért aki egyetért a benne foglaltakkal, az nyomtassa ki vagy töltse le, és Orbán Viktornak valamint Dr. Róna Péternek, de a parlamentben bárkinek, illetve az adóhatóságnak is elküldheti email-ben vagy postai úton levélben saját néhány soros megfogalmazásához csatolva, hogy az abban foglaltakat elolvasta és azokkal egyetért.
Illetve tegyen nyugodtan fel kérdéseket , pl. rendõrök és köztisztviselõk megkérdezhetik, hogy az állami kezességvállalású és államilag kamattámogatott köztisztviselõi kölcsön esetében
-
- igaz-e hogy az OTP az államtól közvetlenül kapja-e a pénzforrást hogy a bank olcsóbb hitelt tudjon nyújtani…..
Ha igen, akkor miért kapja az adós évente az értesítõt hogy milyen összegû állami kamattámogatásban részesült……
Ezt be lehet adni az MNB-be Matolcsy Györgynek és Dr. Róna Péternek is….
Nézzék meg hogy Dr. Tóth Emese 11 %-os kamatot ír…. Ez lenne a kedvezményes állami kamattámogatás?????? Ez is mehet kérdésnek.
Meg lehet azt is kérdezni hogy a törvény alapján a Kincstár által történt folyósításnak mi a gyakorlati mechanizmusa….
Matolcsy nem akar ám erre válaszolni, ezért noszogatni kell egy kicsit…..
Hozzáteszem: vajon a rendõrségnél miért nem lett a gazdasági rendõrség felállítva a deviza alapú hitelezésekkel kapcsolatban???? Elég sok rendõrt érint…. Vannak akiket ki is lakoltattak. Hol vannak a parancsnokok???? És mit is csinál az adóhatóság?????
Szóval egy kicsit kellene magunkat csipkedni…. És nézzük alább a levelet !!
Tisztelt Devizaadósok!
Mellékelem az új törvényrõl írt rövid összefoglalót, és amennyiben egyetért, lehet csatlakozni a szokásos módon.
Üdvözlettel:
dr. Tóth Emese
Dr. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak
Országgyûlés
Dr. Róna Péter úrnak,
MNB Felügyelõ Bizottság
Tisztelt Miniszterelnök Úr ! Tisztelt Felügyelõ Úr!
A segítségemet kérõ 170 devizahiteles károsult család képviseletében a 2014. szeptemberi és októberi idõszakban tapasztaltak alapján az alábbiak miatt kérném intézkedésüket és jogorvoslatot, a konkrét ügyek, amelyeket itt leírok azért igényelnek kivizsgálást, mert nem egyedi esetek.
Mellékeljük egy devizaadós ügyében az adóhatóság határozatát, amelyben arra szólítják fel, hogy 15 napon belül 6 millió Ft-ot fizessen meg, mert egyébként az adóhatóság adók módjára szedi be az összeget, és árverezi el azt a kis 50 nm-es lakótelepi lakást, amit ez a két egyszerû kétkezi munkás fiatal házaspár 6 millió Ft-ért vásárolt, két gyermeket vállalt és nevel, és 2012-ig minden banki kötelezést befizetett, és az eszközkezelõnek is felajánlotta a lakását, és arra jogosulttá is vált.
Az adóhatóság határozatából az derült ki, hogy az OTP „közölte”, hogy az adós mennyivel tartozik és ezt az államtól mint kezestõl követeli. Az OTP olyan összeget közölt, amelybe benne foglaltatik minden olya követelés is, az egyoldalú kamat-emelések, árfolyamrés, érvénytelen felmondás alapján érvényesített teljes tartozás, kezelési költség, behajtási díj, amit a törvény szerint már nem követelhet.
Ez az egyedi esetben 1.100.000 Ft-ot kitevõ tartozatlan követelés kezesség útján történõ behajtása a sok hasonló esetben mennyi milliárd forinttal károsította meg a mi pénzünket, a költségvetést?
Az adóhatóság határozata szerint az állami kezességvállalás mellett nyújtott lakáshitelek esetében az állam a nevében eljáró adóhatóság útján úgy jár el, hogy semmilyen vizsgálatot, elszámolást nem folytat, nem alkalmazza az árfolyamrésre és kamatemelésre vonatkozó új törvényi semmisségi szabályokat, hanem a bank bemondása alapján kifizették a bank által követelt összeget és most 280.000.- Ft illeték befizetése mellett a devizaadósra hárítja az ellenbizonyítást, hogy a bank elszámolása törvénysértõ volt.
A bank kihasználta azt a joghézagot hogy az új devizahiteles törvények csak a bírósági végrehajtásokra mondtak ki moratóriumot, és az adóvégrehajtásra nem.
A bank nyilvánvalóan szándékosan járt el, nem tévedésbõl, mivel kellõ gondosság mellett a valós helyzetrõl kellett volna értesítenie az adóhatóságot, hiszen már a Kúria határozata kimondta, hogy az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelés jogcímen támasztott követelés nem érvényes.
De az adóhatóság sem tehetne úgy, mint aki nem ismeri a törvényt. Az állami kezességvállalásról szóló kormányrendelet alacsonyabb szintû jogforrás mint a törvény és a késõbb hozott jogszabály lerontja a korábbi hatályát ( lex posterior derogát priori)évezredes jogelvei a mai törvényeinkben is szerepelnek, és azokat az állami szervek alkalmazni kötelesek.
A 2014. évi XXXVIII. törvény kihirdetése után is sorozatosan kapják az adósok a súlyos szankciókkal fenyegetõ leveleket, és pláne egy, az állami adóhatóságtól érkezõ azonnali fizetési felhívás úgy padlóra küldi azt a szerencsétlent aki megkapja , hogy képtelen lesz még arra is hogy a legközelebbi segítségért forduljon valakihez.
Ezért kérjük a Miniszterelnök Úr további közbeavatkozását, és azt, hogy a folyamatban lévõ törvényi szabályok átalakítása során az állami kezesség beváltásának és az adóvégrehajtásnak a szabályait is módosítsák.
Továbbá azokkal az adósokkal szemben akiknek a kölcsönét a bank állami kezességvállalással próbálta behajtani, felügyeleti intézkedéssel a Ket.2.§ (3)bek. és 97.§ (3) bek. (b) pontja, és a 103. §. (1) bek. szerint rendkívüli jogorvoslat útján helyezzék hatályon kívül az ilyen fizetésre kötelezõ adóhatározatot, valamint rendeljék el hogy a kezesség beváltása során is teljes körû, az adós részére is megküldött elszámolásra köteles a bank, és bizonyítani köteles, hogy a hiteltörlesztés meghiúsult.
Nemcsak a devizaadósok érdeke, hogy a közpénzek elszámolatlanul ne kerüljenek a bankoknak kifizetésre.
A devizaadósoknak egy másikkörét érinti hogy a köztisztviselõi jogállásukra tekintettel állami kamattámogatással kaptak kölcsönt köztisztviselõk, rendõrök, és pedagógusok, orvosok, BV-sek, tûzoltók,dea törlesztõ részletben nem érzõdik a kamattámogatás.
A Békéltetõ Testület elõtti ügyekben az derült ki, hogy 11%-os kamatot fizet jelenleg összesen az adós és az állam az OTP-nek. !!!!!!!!!!!!!!!
Az adósok nem kapnak elszámolást arról, hogy helyettük az állam mennyit fizetett be, illetõleg, ha küldenek értesítõ levelet a kamattámogatásról, annak tartalma nem alkalmas arra, hogy az adós tájékozódjon a következõkrõl:
- az állami támogatást a bank kapja vagy az adós? Amennyiben a bank, akkor késõbbiek során hogyan kerül a végrehajtási eljárásban az adós számlájára tartozásként, és mikor kerül az adós tartozásában nyilvántartásba vételre? Miért nem kap errõl részletes kimutatást, és adózik-e ezen bevétel után a bank?
Az éves elszámolásokban nem szerepel külön sorban ez az adat, csak egy levélben egy bruttó összeget közölnek, hogy ennyi kamattámogatásban részesült a köztisztviselõ, de hogy ezt mi alapján és hogyan számolták ki, arról nincs elszámolás, és ezt kérés ellenére sem kapják meg a banktól.!!!!!!
A 6.2százalékos ügyleti kamat mellé a bank megkapja az 5 százalékos kamattámogatást. A Pénzügyi Békéltetõ testület elõtt az hangzott el a bank részérõl, hogy az állami kamattámogatás a banknak jár azért, hogy olcsóbb hitelt tudjon nyújtani.!!!!!!!!!!!!!
Azonban a 11 százalék fölötti kamatot a bank az adóson követeli ha az adós a bank egyoldalúan vezetett, jogszerûtlenül kezelési költséget és árfolyamrést is felszámító nyilvántartása alapján az adós egyenlege tartozást mutat. !!!!!
A 11 százalék feletti kamat nem kedvezményes. !!!!!!
Az állami köztisztviselõknek nyilván nem véletlenül jár az állami támogatás, hiszen munkájuk biztonságos végzése állami érdek. !!!!!!
A tegnap kihirdetett 2014. évi XL. törvénykapcsán is sürgetnénk a további jogalkotást az alábbi témakörökben.
Jelenleg egy olyan megoldást alkalmaz a fenti törvény, hogy a bankoknak nem kell a túlszámlázott összeg visszatérítését az adósok részére ténylegesen kifizetni az elszámolás napján:
„5. § (1) Ha a szerzõdéses kikötések semmisége miatt a 3. és a 4. § szerinti elszámolást egyaránt el kell végezni, az árfolyamrésbõl származó és az egyoldalú szerzõdésmódosításból származó túlfizetés (a továbbiakban együtt: túlfizetés) elszámolását egyidejûleg és együttesen kell teljesíteni.
(2) A fogyasztó követelését a fogyasztói kölcsönszerzõdés fennállásának idõszakában a Magyar Nemzeti Bank elnökének e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletében (a továbbiakban: MNB rendelet) meghatározott módon úgy kell kiszámítani, mintha a 3. és 4. §-ban meghatározott túlfizetéseket a túlfizetés idõpontjában elõtörlesztésként teljesítették volna (a továbbiakban: fogyasztói követelés).”
Az adósok részérõl ilyen elõtörlesztési szándék törvényi konstruálása nem egyezik a szerzõdõ adós szándékával. Senki nem szándékozott milliókat elõtörleszteni. Ez a többség akaratával ellentétes törvény.
Ez eltérés a minden elszámoláskor érvényes törvényi szabályoktól, mert a tartozás beszámítása egymásba, vagyis a tartozik és követel oldal idõben úgy el van csúsztatva, hogy a bank múltbéli túlszámlázásaiból eredõ, már esedékes tartozást nem az adós esedékességkori tartozásai terhére számolják el, hanem a jövõben felmerülõ tõketartozásból kell levonni.
Ez nagyon kedvezõtlen a devizahiteleseknek több okból is. !!!!!
Elsõdlegesen azért, mert készpénzre van szükségük, hiszen kifosztott, jövedelmi, vagyoni viszonyaikban teljesen az ellehetetlenülés állapotában lévõ családok.
(Akik végtörlesztettek, azok is erõn felül kimerítették lehetõségeiket. Nem a kicsi 5-6%-os vagyonos réteg a mérvadó, hiszen csak néhány száz család, illetõleg vállalkozás van az országban, aki rendes élet- vagy üzletvitele mellett is nehézség nélkül ki tudta egyenlíteni a végtörlesztett összeget.)
Nem várható el, hogy õk hiteleznek a bankoknak. Ezek a családok éveken át fizettek egy semmis szerzõdés alapján, amelyet a bankok diktált szerzõdésként tettek eléjük, zsarolták õket, zaklatták és sehonnai behajtó fiúkat bíztak meg, akik önhatalommal vették el az autójukat, végrehajtották a házaikat. Hogyan lehet most még velük úgy elszámolni, hogy az kedvezõtlenebb, mintha bíróság a szerzõdésre irányadó általános szabályok szerint rendezte volna az elszámolást. ?????????
A magyar devizaadósok pontosan a bankok jogszerûtlen magatartása miatt nincsenek abban a helyzetbe, hogy bármilyen halasztást a banknak adjanak, és olyan szerzett jogot veszítsenek el, amit a szerzõdéskor hatályos jogszabályok minden jogcímen fennálló tartozás elszámolása esetére elrendelnek (régi Ptk.). Bárki tartozik egy másik személynek, azzal szemben csak olyan tartozást lehet szembe állítani, aminek a megfizetésére a határidõ lejárt, tehát esedékessé vált.
A most bevezetett számítás az árfolyamrésbõl és a kamatemelésbõl eredõ banki túlszámlázást olyan összeg terhére rendezi, amely a jövõbeli futamidõre megállapított tõke összegét veszi alapul, és ezzel legalizálja az eddig jogalap nélküli fizetési kötelezettséget. Ez azt jelenti, hogy lakáshitel esetén átlagosan 250.000.- Ft árfolyamrést és 850.000.- Ft kamatemelést teljesített pluszban az adós érvényes jogcím nélkül. Ezt az összeget nem tudják nélkülözni, mert a jelenlegi gazdasági viszonyok mellett nincs a háztartásokban megtakarítás.
Egy népszavazás errõl biztosan a tényleges kifizetést elrendelõ törvény elfogadása mellett döntene. !!!!!
A bank által felszámított egyéb követeléseket mint pl. kezelési költség, deviza átváltásból származó árfolyam különbözet, és a felmondások során követelt teljes tõketartozásként az adósok terhén marad, amelyet a bank a végrehajtási moratórium megszüntetése esetén azonnal végrehajtás útján követelhet.
Az elszámoláskor a további tételeket is elõbb felül kellene vizsgálni, törölni a kezelési költséget és a forintosítást végrehajtani, majd azt követõen a Ptk. beszámítási szabályai szerint meg kell vonni az egyenleget, ekkor nyilvánvalóvá válik, hogy az adós nem tartozott, tehát a felmondás az esetek túlnyomó többségében nem is volt érvényes.
A felmondások érvénytelenségének kérdését is megkerülte a november 6-án hatályba lépõ törvény azzal, hogy a bank szerint nyilvántartott adósi tartozásokat fennmaradónak minõsítette, és csak az adós jövõbeni tartozásába számítják bele a bank tartozásait. Ez súlyos probléma, ugyanis a banki tartozások és az adósi már esedékessé vált, valós tartozásainak összevetése kimutatná, hogy a bankok felmondása alaptalan volt, mert az adott idõszakban nem volt adósi tartozás a túlfizetések miatt, ezért a szerzõdések egyösszegû lejárttá tétele is alaptalan volt. Így a végrehajtások és minden felmondás esetére kikötött költség (késedelmi kamat, behajtási költség) is levonásba helyezendõ, és a fizetési meghagyások és végrehajtási záradékok törlendõek.
A tartozások idõbelileg történõ eltolásos elszámolása és az érvénytelen felmondások azért sem fogadhatók el, mert az adósok indokolatlanul kerültek a rossz adósok listájára (KHR nyilvántartásba), és ezen állapotot is felül kell vizsgálni, nem lehet legalizálni, mert a banki adósminõsítés miatt a jövõben a hitelképességük vizsgálatánál fals adatok miatt nem fognak kölcsönt kapni. A KHR-es ügyfelek által alapított vállalkozások pedig nem kapnak állami támogatott pl. Növekedési Hitelt.
A KHR adatbázis jogszabályi elõírásokkal támogatott rendszer, ami nem indokolt, ert a magánbankok tartsák csak fenn a saját nyilvántartásukat, ahhoz az állam ne adja meg a jogi garanciákat az ügyfelek adatainak szabad kezelését ne engedje, mert így visszaéltek vele. E helyett az állam tartson fenn rossz hitelezõ nyilvántartást, amelyet a devizaadósok megkárosításában részt vett bankok és lízing cégek nevével töltsön fel, és ne kapjanak állami megbízást. Mert nem értenek egyet az emberek azzal, hogy olyan szervezet ügyintézze az õ pénzükbõl folyósított állami kölcsönt. Elsõsorban a Növekedési Hitel lenne az adósok számára a kiváltás lehetõsége, amelyet a Magyar Nemzeti Banknak meglévõ fiókhálózata ügyintézni tudna. (Jelenleg a Magyar Államkincstár fiókhálózataként üzemelnek, 1998-ban kerültek át oda a Magyar Nemzeti Banktól.) Nincs szükség a jelenlegi nagy bankok államilag támogatott megmentésére.
Amikor a devizaadósok elvállalták, hogy milyen futamidõ alatt fizetik vissza a forintban összegszerûen meghatározott kölcsönt, ezt saját jövedelmi viszonyaik alapján úgy határozták meg, hogy a forintösszegû havi törlesztõ részletet vetették össze a fizetõképességükkel. Nem igaz az a megállapítás, hogy a deviza alapú kölcsöntartozásokat az MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyam alapján kell elszámolni, mert a deviza alapú szerzõdések 99%-ában a CHF összeg nincs denominálva, azaz összegszerûen meghatározva, kiróva, így arra nem irányadó a kirovó-lerovó pénznem eltérésérõl szóló Kúriai jogegységi határozatban hivatkozott Ptk. szabály.
Ezért nem lehet a törvényben sem egy kalap alá venni a CHF összeget tartalmazó szerzõdéseket (devizaszerzõdéseket) és azokat, amelyekben nincs konkrét CHF összegre szóló megállapodás.
A tegnap hatályba lépett törvény elveszi az adósoknak azt a jogát, hogy a fogyasztói szerzõdés érvénytelenségének megállapítását kérje. A törvény azt rendeli, hogy az adós az eddig beterjesztett keresetét köteles módosítani, maga kiszámolni a teljes futamidõre a teljesítések jogszerû összegét, amelyre még nemcsak, hogy egy fogyasztó nem képes, ha szeélyesen jár el a bíróságon, de még egy általános ügyvéd vagy ingyenes jogsegélyszolgálat, a nép ügyvédje ntézmény sem mer ilyet vállalni. Ezért ehhez olyan segítség kellene, amelyet ingyenesen használhat egy adósságcsapdában lévõ ember (elszámolás kalkulátor), és ezt mielõbb közzé kellene tenni, hogy a peres fél teljesíteni tudja a 30 napos határidõt, amit a törvény ennyiben szab meg, elég szûkösen, arra, hogy a keresetet ezen konkrét semmisségi orvoslási indítvánnyal kiegészítse vagy törvény alapján elutasítják a keresetet, és a perköltyégben a bank javára az adst fogja a bíróság kimondani.
A Miniszterelnökség Levelezési Osztálya több adósnak is kézbesített levelében arra hivatkozik, hogy a rendezésnek költségvetési korlátai vannak. A fent sürgetett tényleges visszatérítés azonban a bankok terhére történne, így az közpénzt nem érintene.
Azt is kérjük figyelembe venni, hogy az önkéntes jogorvoslat helyett a legnagyobb magyar bankok még ma is a Kúria és a törvény által is semmisnek nyilvánított árfolyamrés és kamatemelés követelés alapján fizetési felszólításokat és mellékelünk egy konkrét adóhatósági határozatot, hogy a fentiek szerint érvénytelenül kimutatott tartozást az államkassza fosztogatásával elégítette ki, mindannyiunk pénzének a kárára.
Szeretnék végül arra is kitérni, hogy a törvény indokolatlanul szûkíti le a védendõk körét a természetes személyekre.
Magyarországon nem jókedvükbõl alapítottak az emberek bt-ket, hanem azért, mert a beteges társasági jogi és cégjog, valamint adó jogszabályok arra kényszerítették az embereket, hogy egy elszámolási egységet hozzanak létre. Ez volt a bt, az egyéni cég, a kis kft, akiket mint kis- és középvállalkozásokat kellene támogatni, hogy tudjanak alkalmazni munkavállalókat. Ezek a bt-k valójában lakossági fogyasztók, mert a mögöttük álló család saját munkaerején és nem egy szervezet eredményeképpen mûködnek.
Így a bt-k és kiskft-k esetében is érvényesülnie kellene a fogyasztók védelmének célját – általánosan megfogalmazva – azt, hogy a törvény „a szerzõdéskötés során kialakult egyensúly hiányos helyzetet kiegyenlítse, és a magánjogi viszonyokban megszokott mellérendeltséget érvényre juttassa. Az egyensúlyi eltolódás létrejöttének okai a fogyasztók informáltságának hiányában, kiszolgáltatottságában, a szerzõdést kötõ másik fél gazdasági erejében, tehát a magánjogi viszonyokkal ellentétes alá-fölé rendelt viszonyban jelennek meg.
A magyar jogban ez a szemlélet és szabályozás az Európai Unió jogalkotásának eredményeként – az Európai Közösségekkel 1991-ban megkötött Társulási Megállapodásban vállalt jogharmonizációs kötelezettségként, majd 2004. május 1-tõl tagállamként – került a hazai jogrendszerbe. A bírósági polgári peres gyakorlatban, némi fáziskéséssel, de mára az egyik központi kérdésként vannak jelen a fogyasztói szerzõdésekkel kapcsolatos minõsítési, értelmezési problémák. A Legfelsõbb Bíróság eddig három kollégiumi véleményt [2/2011. (XII. 12.), 3/2011. (XII. 12., 2/2012. (XII. 10.)] hozott ebben a témakörben, amelyekre – a tapasztalat szerint – gyakran hivatkoznak a bíróságok ítéleteikben, azok a joggyakorlat szerves részévé váltak.
I. A fogyasztó fogalma az EU jogában
Az Európai Unió a magánjogi jogviszonyok tekintetében irányelvek formájában szabályozza a fogyasztói szerzõdéseket. Ezekben közös, hogy a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelv kivételével fogyasztónak csak olyan természetes személy minõsül, aki – a leggyakoribb megfogalmazás szerint – szakmai, üzleti tevékenységén, vagy foglalkozásán kívül esõ célból jár el. Az EU Bíróság következetes abban, hogy ezek az uniós irányelvek kizárólag a természetes személyeket kívánják védeni, amitõl azonban a tagállamok a fogyasztók javára kedvezõ módon eltérhetnek, azaz a természetes személyeken kívül más személyekre is kiterjeszthetik az egyes irányelvekben megfogalmazott védelmi szabályokat.
A fogyasztó fogalmától meg kell különböztetni a „mintafogyasztó” meghatározását. Az elõbbi fogalom jogszabályon alapul, ez utóbbi pedig egyfajta elvárható fogyasztói magatartás mintát rögzít. Mint arra utaltam, a fogyasztóvédelmi szabályozás szituatív jellegû, akkor avatkozik be, amikor a gyengébb fél egy szerzõdéskötési helyzetben meghatározott magatartást tanúsít. A fogyasztóvédelmi szabályok szükségszerûsége és szintje mindig attól függ, milyen intellektuális képességeket tulajdonítunk a védendõ gyengébb félnek. A fogyasztókat védõ szabályok mûködése tehát azon az elven nyugszik, hogy ezen feltételezett intellektuális szintet elérõ fogyasztási magatartásokat védelemben részesíti, melyhez képest az ezt el nem érõk számára nem biztosít védelmet.
Az EU Bíróság több ügyben is foglalkozott a „mintafogyasztó” európai fogalmával, mely ítéletek alapján ez az „átlagosan informált, figyelmes és értelmes átlagfogyasztó” szintjéhez igazodik (C-210/96. sz. Gut Springenheide-ügy, C-220/98.sz. Estée Lauder Cosmetics GmbH & Co.-ügy), azaz az ésszerû és tudatos fogyasztótól elvárható magatartást kell alapul venni a fogyasztóvédelmi szabályok alkalmazásakor.
II. A fogyasztó fogalma a magyar jogban
A magánjogi jogviszonyokra irányadó jogszabályok közül általános jelleggel a fogyasztóvédelemrõl szóló 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.), illetve a Ptk. határozza meg a fogyasztó fogalmát, nem teljesen azonos módon. Emellett – a hivatkozott uniós irányelvek átültetése eredményeként – egy-egy szerzõdés típus, gyakorlat tekintetében meghozott speciális jogszabályokban is megjelenik a fogyasztó fogalmának meghatározása (pl.: fogyasztónak nyújtott hitelrõl szóló 2009. évi CLXII. tv. 3. § 3. pont; fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. tv. 2. § a) pont). Ez utóbbiakban közös, hogy a természetes személyekre korlátozzák a fogyasztó fogalmát.
A Ptk. 685. § d) pontja értelmében fogyasztónak minõsül mindaz a személy, aki a gazdasági, vagy szakmai tevékenysége körén kívül köt szerzõdést. Fogyasztói szerzõdésnek pedig az a jogviszony minõsül, amely a fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki a szerzõdést gazdasági, vagy szakmai körében köti. A Ptk. értelmében tehát nem csak a természetes személyek minõsülhetnek fogyasztónak, hanem más jogalanyok is.
Vékás Lajos több tanulmányában is amellett érvelt, hogy a fogyasztóvédelmi magánjog szabályai – kógens jellegük miatt is – a magánjogtól idegen szabályozási módszert alkalmaznak, és ezért ezt a különös védelmet csak kivételesen, különösen indokolt esetben szabad megadni. A gazdasági élet professzionális szereplõinek rendelkezniük kell az érdekeik védelméhez szükséges lehetõségekkel még akkor is, ha nem üzleti tevékenységük körében kötnek szerzõdést. Ez a szemlélet található meg az új Ptk.-ban, amely egyértelmûen szûkíti a fogyasztók körét. A 8:1. § (1) bekezdés 3. pontja értelmében fogyasztó a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy. Az új Ptk. nem határozza meg – és következetesen nem is használja – a fogyasztói szerzõdés kifejezést, helyette a fogyasztó és vállalkozás közti szerzõdés megnevezés található. Vállalkozásnak [8:1. § (1) bekezdés 4. pont] a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személy minõsül.
A jelenleg hatályos Ptk. fogyasztó fogalma alapján különösen a nem természetes személy által megkötött szerzõdések esetében merül fel kérdésként, hogy mikor köt szakmai, gazdasági tevékenységi körén kívül, vagy azon belül szerzõdést. A Legfelsõbb Bíróság az EBH 2005. 1321. számon közzétett döntésében kifejtette, hogy a szerzõdõ fél csak akkor minõsül fogyasztónak, ha a szerzõdést olyan célból köti, amely független az általa folytatott gazdasági tevékenységtõl. A konkrét döntés alapjául szolgáló tényállásban a II. rendû felperes részvénytársaság kölcsönszerzõdést kötött az I. rendû felperessel, mely szerzõdést az alperesek mint a II. rendû felperes részvényesei egyenes adósként írták alá. Az I. rendû felperes és az alperesek közötti szerzõdést a Legfelsõbb Bíróság nem minõsítette fogyasztói szerzõdésnek, mert annak a célja az volt, hogy az alperesek tulajdonában lévõ II. rendû felperes gazdasági tevékenységét a felvett kölcsönnel elõsegítsék. E döntés is azt mutatja, hogy a gyakorlatban a bíróságok (FIT 6.Pf.20.911/2008/7., 6.Pf.21.842/2009/10., SZIT Gf.I.30.244/2012/4.) a szerzõdés megkötése céljának vizsgálatán keresztül rendkívül leszûkítik a fogyasztóvá minõsítés lehetõségét. Ez pedig azt eredményezi, hogy a szerzõdõ fél csak azokon a terülteken válhat jogosulttá a fogyasztói minõséghez kapcsolódó védelemre, amely semmilyen vonatkozásban nem kötõdik az általa kifejtett szakmai vagy gazdasági tevékenységhez. A bírói gyakorlat ezért eredményében igen közel áll az új Ptk. törekvéseihez, mert így a jogi személyek csak a legminimálisabb mértékben, tehát akkor részesülhetnek védelemben, ha a szerzõdést olyan területen kötik, amely semmilyen szempontból nem kötõdik a gazdasági vagy szakmai tevékenységükhöz. Mindez azon az elvi kiindulóponton nyugszik, hogy ezektõl a jogalanyoktól kizárólag ezeken a területeken nem várható kellõ szakmai felkészültség érdekeik érvényesítésekor.
Vékás a természetes személyeknek is csak meghatározott élethelyzetben biztosítana magánjogi többletvédelmet. Álláspontja szerint a szerzõdési szabadságot korlátozó fogyasztóvédelmi normáknak szituációkat (jogviszonyokat) kell védelemben részesíteni. A fogyasztói jogviszony minden esetben azt feltételezi, hogy az ügylet személyes (családi, háztartási) szükségletek kielégítését szolgálja, ezért az új szabályozás kizárólag e jogviszonyok keretében kívánja csak védelemben részesíteni a természetes személyeket. (Szakértõi Javaslat, 757. o.)
A fogyasztónak az Fgytv. 2. §-a szerinti fogalmával a Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma is foglalkozott. Az EBH 2004. 1093. számon közzétett határozat éppen ellentétes végkövetkeztetésre jut a szakmai, gazdasági tevékenység vizsgálata körében, mint az ismertetett EBH 2005. 1321. sz. döntés. A tényállás szerint az elsõfokú közigazgatási szerv határozatával a felperes minõségi kifogás szabálytalan intézésével kapcsolatos panaszát hatáskör hiányában elutasította. Megállapította, hogy a felperes, mint kft. vásárolt telefonkészüléket, ezért az Fgytv. 2. §-ának e) pontja alapján nem jogosult a panaszügy kivizsgálására. E jogszabály szerint akkor az a személy minõsült fogyasztónak, aki – gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül – árut vesz, rendel, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás, vagy ajánlat címzettje. A Legfelsõbb Bíróság szerint a fogyasztói státus egyik legfontosabb kritériuma, hogy a dolog megszerzése, birtoklása, használata annak végsõ felhasználása érdekében történjen. Arra nem merült fel adat, hogy a felperes a telefonkészüléket – amelyre elõfizetõi szerzõdést is kötött – további értékesítés céljából vásárolta volna. Tévedett tehát az alperes, mert az Fgytv. fenti rendelkezésének általa adott ilyen tág értelmezése azt eredményezné, hogy a nem természetes személy fogyasztó minden vásárlása gazdasági vagy szakmai tevékenysége körébe tartozna, következésképpen fogyasztónak egyetlen áru vásárlásakor sem lenne minõsíthetõ. A perbeli telefonvásárlás nem kétséges, hogy a felperes gazdasági és szakmai tevékenységét is szolgálhatja, azonban a nem természetes személy fogyasztói minõségben történõ áruvásárlásának a specifikuma az, hogy a vásárolt áru végsõ felhasználója legyen. A felülvizsgált ügyben a felperes a telefonkészülék elõfizetõje, végsõ felhasználója lett, így azt nem gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében, hanem azon kívül, fogyasztóként vásárolta, melybõl következõen panaszának kivizsgálása az alperes hatáskörébe tartozik.
Ezen irányadó, meghatározó de részben ellentmondó szakmai álláspontok mellett felvetõdik a kérdés, hogy a jelenlegi magyar társadalmi-gazdasági viszonyok között a fogyasztói minõsítés szûk körre történõ leszûkítése valóban indokolt-e.
A fogyasztói szerzõdéssé minõsítés az ügy érdemi elbírálására kiható jogkérdés: a fogyasztókat kógens rendelkezések védik a szerzõdéses jogviszonyaikban. Amennyiben ugyanaz a szerzõdés nem minõsülne ilyennek, a jogvita elbírálása során diszpozitív szabályok lesznek az irányadók.”[i]
A törvény azzal, hogy a Hpt. szerinti fogalmat használva a nem természetes személyek fogyasztóként történõ minõsítését megtagadja, a kis és középvállallkozások körét kiveszi a jogvédelembõl és elszámolásból, ennek kapcsán merülnek fel gyakorlati nehézségek, pl. nem kaphat növekedési hitelt, és a 2008. elõtt megkötött szerzõdések esetében a csak a természetes személyre szûkítõ rendelkezés ütközik a szerzõdéskötéskor hatályos fogyasztói törvényi fogalommal, mert csak 2008. évben jelent meg az a törvényi szabály, hogy a kölcsönszerzõdések esetében a védendõ jogalanyok köre a természetes személyekre korlátozódik.
Remélhetõleg egy harmadik devizahiteles elszámolási törvény a fenti anomáliákat rendezi.
Mivel az állam (pénzügyi felügyelet) és a bankok 8 éves elmaradásban vannak a jogszerû állapot helyreállításában, ezért a felelõsséget is nekik kell viselni.
Sokan nem is értik, hogyan kerülhetik el az érintett idõszakban mulasztó PSZÁF elnök és helyettesei, valamint igazgatósági és felügyelõ bizottsági tagjai a hivatali visszaélés miatti felelõsségre vonást,
és miért nem lépett életbe olyan szankció, amely a pénzügyi szférában való mûködéstõl eltiltotta volna a felelõs személyeket. ??????
Közfelháborodást kelt, hogy Szász Károly az OTP alkalmazásában kapott megbízatást és jólfizetõ állást.
Felmerül esetleg, hogy ez annak a bére, hogy Szász Károly ideje alatt tovább folyt az elõzõ kormány alatti együttmûködés a devizahiteles ügyek eltusolásában?
Sokan szeretnék azt is, hogy az OTP Jelzálogbank Zrt. devizahitelekért felelõs vezetõje, Oszlányi Zsolt, a Kádár korszak ismert személye ne élvezhesse békésen a budapesti II. kerületi Kondor utcai villáját, míg mások 2 gyerekkel nyomorognak vagy már a föld alatt vannak.
Budapest, 2014. október 8.
Tisztelettel:
Dr. Tóth Emese bankszakjogász 1022 Budapest, Lórántffy Zs. u .8.
Rendõrök, köztisztviselõk, rendvédelmi járadékosok, Bv-sek, tanárok, bt-tulajdonosok és egyébként is devizahitelesek figyelmébe !
Kedves devizahiteles Olvasók, Dr. Tóth Emese figyelmükbe ajánlja Orbán Viktornak írt tanulmányát a deviza alapú hitelek kapcsán újonnan megalkotott törvényben tapasztalható visszásságokról.
Fontosak az abban megírt információk, ezért aki egyetért a benne foglaltakkal, az nyomtassa ki vagy töltse le, és Orbán Viktornak valamint Dr. Róna Péternek, de a parlamentben bárkinek, illetve az adóhatóságnak is elküldheti email-ben vagy postai úton levélben saját néhány soros megfogalmazásához csatolva, hogy az abban foglaltakat elolvasta és azokkal egyetért.
Illetve tegyen nyugodtan fel kérdéseket , pl. rendõrök és köztisztviselõk megkérdezhetik, hogy az állami kezességvállalású és államilag kamattámogatott köztisztviselõi kölcsön esetében
-
- igaz-e hogy az OTP az államtól közvetlenül kapja-e a pénzforrást hogy a bank olcsóbb hitelt tudjon nyújtani…..
Ha igen, akkor miért kapja az adós évente az értesítõt hogy milyen összegû állami kamattámogatásban részesült……
Ezt be lehet adni az MNB-be Matolcsy Györgynek és Dr. Róna Péternek is….
Nézzék meg hogy Dr. Tóth Emese 11 %-os kamatot ír…. Ez lenne a kedvezményes állami kamattámogatás?????? Ez is mehet kérdésnek.
Meg lehet azt is kérdezni hogy a törvény alapján a Kincstár által történt folyósításnak mi a gyakorlati mechanizmusa….
Matolcsy nem akar ám erre válaszolni, ezért noszogatni kell egy kicsit…..
Hozzáteszem: vajon a rendõrségnél miért nem lett a gazdasági rendõrség felállítva a deviza alapú hitelezésekkel kapcsolatban???? Elég sok rendõrt érint…. Vannak akiket ki is lakoltattak. Hol vannak a parancsnokok???? És mit is csinál az adóhatóság?????
Szóval egy kicsit kellene magunkat csipkedni…. És nézzük alább a levelet !!
Tisztelt Devizaadósok!
Mellékelem az új törvényrõl írt rövid összefoglalót, és amennyiben egyetért, lehet csatlakozni a szokásos módon.
Üdvözlettel:
dr. Tóth Emese
Dr. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak
Országgyûlés
Dr. Róna Péter úrnak,
MNB Felügyelõ Bizottság
Tisztelt Miniszterelnök Úr ! Tisztelt Felügyelõ Úr!
A segítségemet kérõ 170 devizahiteles károsult család képviseletében a 2014. szeptemberi és októberi idõszakban tapasztaltak alapján az alábbiak miatt kérném intézkedésüket és jogorvoslatot, a konkrét ügyek, amelyeket itt leírok azért igényelnek kivizsgálást, mert nem egyedi esetek.
Mellékeljük egy devizaadós ügyében az adóhatóság határozatát, amelyben arra szólítják fel, hogy 15 napon belül 6 millió Ft-ot fizessen meg, mert egyébként az adóhatóság adók módjára szedi be az összeget, és árverezi el azt a kis 50 nm-es lakótelepi lakást, amit ez a két egyszerû kétkezi munkás fiatal házaspár 6 millió Ft-ért vásárolt, két gyermeket vállalt és nevel, és 2012-ig minden banki kötelezést befizetett, és az eszközkezelõnek is felajánlotta a lakását, és arra jogosulttá is vált.
Az adóhatóság határozatából az derült ki, hogy az OTP „közölte”, hogy az adós mennyivel tartozik és ezt az államtól mint kezestõl követeli. Az OTP olyan összeget közölt, amelybe benne foglaltatik minden olya követelés is, az egyoldalú kamat-emelések, árfolyamrés, érvénytelen felmondás alapján érvényesített teljes tartozás, kezelési költség, behajtási díj, amit a törvény szerint már nem követelhet.
Ez az egyedi esetben 1.100.000 Ft-ot kitevõ tartozatlan követelés kezesség útján történõ behajtása a sok hasonló esetben mennyi milliárd forinttal károsította meg a mi pénzünket, a költségvetést?
Az adóhatóság határozata szerint az állami kezességvállalás mellett nyújtott lakáshitelek esetében az állam a nevében eljáró adóhatóság útján úgy jár el, hogy semmilyen vizsgálatot, elszámolást nem folytat, nem alkalmazza az árfolyamrésre és kamatemelésre vonatkozó új törvényi semmisségi szabályokat, hanem a bank bemondása alapján kifizették a bank által követelt összeget és most 280.000.- Ft illeték befizetése mellett a devizaadósra hárítja az ellenbizonyítást, hogy a bank elszámolása törvénysértõ volt.
A bank kihasználta azt a joghézagot hogy az új devizahiteles törvények csak a bírósági végrehajtásokra mondtak ki moratóriumot, és az adóvégrehajtásra nem.
A bank nyilvánvalóan szándékosan járt el, nem tévedésbõl, mivel kellõ gondosság mellett a valós helyzetrõl kellett volna értesítenie az adóhatóságot, hiszen már a Kúria határozata kimondta, hogy az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelés jogcímen támasztott követelés nem érvényes.
De az adóhatóság sem tehetne úgy, mint aki nem ismeri a törvényt. Az állami kezességvállalásról szóló kormányrendelet alacsonyabb szintû jogforrás mint a törvény és a késõbb hozott jogszabály lerontja a korábbi hatályát ( lex posterior derogát priori)évezredes jogelvei a mai törvényeinkben is szerepelnek, és azokat az állami szervek alkalmazni kötelesek.
A 2014. évi XXXVIII. törvény kihirdetése után is sorozatosan kapják az adósok a súlyos szankciókkal fenyegetõ leveleket, és pláne egy, az állami adóhatóságtól érkezõ azonnali fizetési felhívás úgy padlóra küldi azt a szerencsétlent aki megkapja , hogy képtelen lesz még arra is hogy a legközelebbi segítségért forduljon valakihez.
Ezért kérjük a Miniszterelnök Úr további közbeavatkozását, és azt, hogy a folyamatban lévõ törvényi szabályok átalakítása során az állami kezesség beváltásának és az adóvégrehajtásnak a szabályait is módosítsák.
Továbbá azokkal az adósokkal szemben akiknek a kölcsönét a bank állami kezességvállalással próbálta behajtani, felügyeleti intézkedéssel a Ket.2.§ (3)bek. és 97.§ (3) bek. (b) pontja, és a 103. §. (1) bek. szerint rendkívüli jogorvoslat útján helyezzék hatályon kívül az ilyen fizetésre kötelezõ adóhatározatot, valamint rendeljék el hogy a kezesség beváltása során is teljes körû, az adós részére is megküldött elszámolásra köteles a bank, és bizonyítani köteles, hogy a hiteltörlesztés meghiúsult.
Nemcsak a devizaadósok érdeke, hogy a közpénzek elszámolatlanul ne kerüljenek a bankoknak kifizetésre.
A devizaadósoknak egy másikkörét érinti hogy a köztisztviselõi jogállásukra tekintettel állami kamattámogatással kaptak kölcsönt köztisztviselõk, rendõrök, és pedagógusok, orvosok, BV-sek, tûzoltók,dea törlesztõ részletben nem érzõdik a kamattámogatás.
A Békéltetõ Testület elõtti ügyekben az derült ki, hogy 11%-os kamatot fizet jelenleg összesen az adós és az állam az OTP-nek. !!!!!!!!!!!!!!!
Az adósok nem kapnak elszámolást arról, hogy helyettük az állam mennyit fizetett be, illetõleg, ha küldenek értesítõ levelet a kamattámogatásról, annak tartalma nem alkalmas arra, hogy az adós tájékozódjon a következõkrõl:
- az állami támogatást a bank kapja vagy az adós? Amennyiben a bank, akkor késõbbiek során hogyan kerül a végrehajtási eljárásban az adós számlájára tartozásként, és mikor kerül az adós tartozásában nyilvántartásba vételre? Miért nem kap errõl részletes kimutatást, és adózik-e ezen bevétel után a bank?
Az éves elszámolásokban nem szerepel külön sorban ez az adat, csak egy levélben egy bruttó összeget közölnek, hogy ennyi kamattámogatásban részesült a köztisztviselõ, de hogy ezt mi alapján és hogyan számolták ki, arról nincs elszámolás, és ezt kérés ellenére sem kapják meg a banktól.!!!!!!
A 6.2százalékos ügyleti kamat mellé a bank megkapja az 5 százalékos kamattámogatást. A Pénzügyi Békéltetõ testület elõtt az hangzott el a bank részérõl, hogy az állami kamattámogatás a banknak jár azért, hogy olcsóbb hitelt tudjon nyújtani.!!!!!!!!!!!!!
Azonban a 11 százalék fölötti kamatot a bank az adóson követeli ha az adós a bank egyoldalúan vezetett, jogszerûtlenül kezelési költséget és árfolyamrést is felszámító nyilvántartása alapján az adós egyenlege tartozást mutat. !!!!!
A 11 százalék feletti kamat nem kedvezményes. !!!!!!
Az állami köztisztviselõknek nyilván nem véletlenül jár az állami támogatás, hiszen munkájuk biztonságos végzése állami érdek. !!!!!!
A tegnap kihirdetett 2014. évi XL. törvénykapcsán is sürgetnénk a további jogalkotást az alábbi témakörökben.
Jelenleg egy olyan megoldást alkalmaz a fenti törvény, hogy a bankoknak nem kell a túlszámlázott összeg visszatérítését az adósok részére ténylegesen kifizetni az elszámolás napján:
„5. § (1) Ha a szerzõdéses kikötések semmisége miatt a 3. és a 4. § szerinti elszámolást egyaránt el kell végezni, az árfolyamrésbõl származó és az egyoldalú szerzõdésmódosításból származó túlfizetés (a továbbiakban együtt: túlfizetés) elszámolását egyidejûleg és együttesen kell teljesíteni.
(2) A fogyasztó követelését a fogyasztói kölcsönszerzõdés fennállásának idõszakában a Magyar Nemzeti Bank elnökének e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletében (a továbbiakban: MNB rendelet) meghatározott módon úgy kell kiszámítani, mintha a 3. és 4. §-ban meghatározott túlfizetéseket a túlfizetés idõpontjában elõtörlesztésként teljesítették volna (a továbbiakban: fogyasztói követelés).”
Az adósok részérõl ilyen elõtörlesztési szándék törvényi konstruálása nem egyezik a szerzõdõ adós szándékával. Senki nem szándékozott milliókat elõtörleszteni. Ez a többség akaratával ellentétes törvény.
Ez eltérés a minden elszámoláskor érvényes törvényi szabályoktól, mert a tartozás beszámítása egymásba, vagyis a tartozik és követel oldal idõben úgy el van csúsztatva, hogy a bank múltbéli túlszámlázásaiból eredõ, már esedékes tartozást nem az adós esedékességkori tartozásai terhére számolják el, hanem a jövõben felmerülõ tõketartozásból kell levonni.
Ez nagyon kedvezõtlen a devizahiteleseknek több okból is. !!!!!
Elsõdlegesen azért, mert készpénzre van szükségük, hiszen kifosztott, jövedelmi, vagyoni viszonyaikban teljesen az ellehetetlenülés állapotában lévõ családok.
(Akik végtörlesztettek, azok is erõn felül kimerítették lehetõségeiket. Nem a kicsi 5-6%-os vagyonos réteg a mérvadó, hiszen csak néhány száz család, illetõleg vállalkozás van az országban, aki rendes élet- vagy üzletvitele mellett is nehézség nélkül ki tudta egyenlíteni a végtörlesztett összeget.)
Nem várható el, hogy õk hiteleznek a bankoknak. Ezek a családok éveken át fizettek egy semmis szerzõdés alapján, amelyet a bankok diktált szerzõdésként tettek eléjük, zsarolták õket, zaklatták és sehonnai behajtó fiúkat bíztak meg, akik önhatalommal vették el az autójukat, végrehajtották a házaikat. Hogyan lehet most még velük úgy elszámolni, hogy az kedvezõtlenebb, mintha bíróság a szerzõdésre irányadó általános szabályok szerint rendezte volna az elszámolást. ?????????
A magyar devizaadósok pontosan a bankok jogszerûtlen magatartása miatt nincsenek abban a helyzetbe, hogy bármilyen halasztást a banknak adjanak, és olyan szerzett jogot veszítsenek el, amit a szerzõdéskor hatályos jogszabályok minden jogcímen fennálló tartozás elszámolása esetére elrendelnek (régi Ptk.). Bárki tartozik egy másik személynek, azzal szemben csak olyan tartozást lehet szembe állítani, aminek a megfizetésére a határidõ lejárt, tehát esedékessé vált.
A most bevezetett számítás az árfolyamrésbõl és a kamatemelésbõl eredõ banki túlszámlázást olyan összeg terhére rendezi, amely a jövõbeli futamidõre megállapított tõke összegét veszi alapul, és ezzel legalizálja az eddig jogalap nélküli fizetési kötelezettséget. Ez azt jelenti, hogy lakáshitel esetén átlagosan 250.000.- Ft árfolyamrést és 850.000.- Ft kamatemelést teljesített pluszban az adós érvényes jogcím nélkül. Ezt az összeget nem tudják nélkülözni, mert a jelenlegi gazdasági viszonyok mellett nincs a háztartásokban megtakarítás.
Egy népszavazás errõl biztosan a tényleges kifizetést elrendelõ törvény elfogadása mellett döntene. !!!!!
A bank által felszámított egyéb követeléseket mint pl. kezelési költség, deviza átváltásból származó árfolyam különbözet, és a felmondások során követelt teljes tõketartozásként az adósok terhén marad, amelyet a bank a végrehajtási moratórium megszüntetése esetén azonnal végrehajtás útján követelhet.
Az elszámoláskor a további tételeket is elõbb felül kellene vizsgálni, törölni a kezelési költséget és a forintosítást végrehajtani, majd azt követõen a Ptk. beszámítási szabályai szerint meg kell vonni az egyenleget, ekkor nyilvánvalóvá válik, hogy az adós nem tartozott, tehát a felmondás az esetek túlnyomó többségében nem is volt érvényes.
A felmondások érvénytelenségének kérdését is megkerülte a november 6-án hatályba lépõ törvény azzal, hogy a bank szerint nyilvántartott adósi tartozásokat fennmaradónak minõsítette, és csak az adós jövõbeni tartozásába számítják bele a bank tartozásait. Ez súlyos probléma, ugyanis a banki tartozások és az adósi már esedékessé vált, valós tartozásainak összevetése kimutatná, hogy a bankok felmondása alaptalan volt, mert az adott idõszakban nem volt adósi tartozás a túlfizetések miatt, ezért a szerzõdések egyösszegû lejárttá tétele is alaptalan volt. Így a végrehajtások és minden felmondás esetére kikötött költség (késedelmi kamat, behajtási költség) is levonásba helyezendõ, és a fizetési meghagyások és végrehajtási záradékok törlendõek.
A tartozások idõbelileg történõ eltolásos elszámolása és az érvénytelen felmondások azért sem fogadhatók el, mert az adósok indokolatlanul kerültek a rossz adósok listájára (KHR nyilvántartásba), és ezen állapotot is felül kell vizsgálni, nem lehet legalizálni, mert a banki adósminõsítés miatt a jövõben a hitelképességük vizsgálatánál fals adatok miatt nem fognak kölcsönt kapni. A KHR-es ügyfelek által alapított vállalkozások pedig nem kapnak állami támogatott pl. Növekedési Hitelt.
A KHR adatbázis jogszabályi elõírásokkal támogatott rendszer, ami nem indokolt, ert a magánbankok tartsák csak fenn a saját nyilvántartásukat, ahhoz az állam ne adja meg a jogi garanciákat az ügyfelek adatainak szabad kezelését ne engedje, mert így visszaéltek vele. E helyett az állam tartson fenn rossz hitelezõ nyilvántartást, amelyet a devizaadósok megkárosításában részt vett bankok és lízing cégek nevével töltsön fel, és ne kapjanak állami megbízást. Mert nem értenek egyet az emberek azzal, hogy olyan szervezet ügyintézze az õ pénzükbõl folyósított állami kölcsönt. Elsõsorban a Növekedési Hitel lenne az adósok számára a kiváltás lehetõsége, amelyet a Magyar Nemzeti Banknak meglévõ fiókhálózata ügyintézni tudna. (Jelenleg a Magyar Államkincstár fiókhálózataként üzemelnek, 1998-ban kerültek át oda a Magyar Nemzeti Banktól.) Nincs szükség a jelenlegi nagy bankok államilag támogatott megmentésére.
Amikor a devizaadósok elvállalták, hogy milyen futamidõ alatt fizetik vissza a forintban összegszerûen meghatározott kölcsönt, ezt saját jövedelmi viszonyaik alapján úgy határozták meg, hogy a forintösszegû havi törlesztõ részletet vetették össze a fizetõképességükkel. Nem igaz az a megállapítás, hogy a deviza alapú kölcsöntartozásokat az MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyam alapján kell elszámolni, mert a deviza alapú szerzõdések 99%-ában a CHF összeg nincs denominálva, azaz összegszerûen meghatározva, kiróva, így arra nem irányadó a kirovó-lerovó pénznem eltérésérõl szóló Kúriai jogegységi határozatban hivatkozott Ptk. szabály.
Ezért nem lehet a törvényben sem egy kalap alá venni a CHF összeget tartalmazó szerzõdéseket (devizaszerzõdéseket) és azokat, amelyekben nincs konkrét CHF összegre szóló megállapodás.
A tegnap hatályba lépett törvény elveszi az adósoknak azt a jogát, hogy a fogyasztói szerzõdés érvénytelenségének megállapítását kérje. A törvény azt rendeli, hogy az adós az eddig beterjesztett keresetét köteles módosítani, maga kiszámolni a teljes futamidõre a teljesítések jogszerû összegét, amelyre még nemcsak, hogy egy fogyasztó nem képes, ha szeélyesen jár el a bíróságon, de még egy általános ügyvéd vagy ingyenes jogsegélyszolgálat, a nép ügyvédje ntézmény sem mer ilyet vállalni. Ezért ehhez olyan segítség kellene, amelyet ingyenesen használhat egy adósságcsapdában lévõ ember (elszámolás kalkulátor), és ezt mielõbb közzé kellene tenni, hogy a peres fél teljesíteni tudja a 30 napos határidõt, amit a törvény ennyiben szab meg, elég szûkösen, arra, hogy a keresetet ezen konkrét semmisségi orvoslási indítvánnyal kiegészítse vagy törvény alapján elutasítják a keresetet, és a perköltyégben a bank javára az adst fogja a bíróság kimondani.
A Miniszterelnökség Levelezési Osztálya több adósnak is kézbesített levelében arra hivatkozik, hogy a rendezésnek költségvetési korlátai vannak. A fent sürgetett tényleges visszatérítés azonban a bankok terhére történne, így az közpénzt nem érintene.
Azt is kérjük figyelembe venni, hogy az önkéntes jogorvoslat helyett a legnagyobb magyar bankok még ma is a Kúria és a törvény által is semmisnek nyilvánított árfolyamrés és kamatemelés követelés alapján fizetési felszólításokat és mellékelünk egy konkrét adóhatósági határozatot, hogy a fentiek szerint érvénytelenül kimutatott tartozást az államkassza fosztogatásával elégítette ki, mindannyiunk pénzének a kárára.
Szeretnék végül arra is kitérni, hogy a törvény indokolatlanul szûkíti le a védendõk körét a természetes személyekre.
Magyarországon nem jókedvükbõl alapítottak az emberek bt-ket, hanem azért, mert a beteges társasági jogi és cégjog, valamint adó jogszabályok arra kényszerítették az embereket, hogy egy elszámolási egységet hozzanak létre. Ez volt a bt, az egyéni cég, a kis kft, akiket mint kis- és középvállalkozásokat kellene támogatni, hogy tudjanak alkalmazni munkavállalókat. Ezek a bt-k valójában lakossági fogyasztók, mert a mögöttük álló család saját munkaerején és nem egy szervezet eredményeképpen mûködnek.
Így a bt-k és kiskft-k esetében is érvényesülnie kellene a fogyasztók védelmének célját – általánosan megfogalmazva – azt, hogy a törvény „a szerzõdéskötés során kialakult egyensúly hiányos helyzetet kiegyenlítse, és a magánjogi viszonyokban megszokott mellérendeltséget érvényre juttassa. Az egyensúlyi eltolódás létrejöttének okai a fogyasztók informáltságának hiányában, kiszolgáltatottságában, a szerzõdést kötõ másik fél gazdasági erejében, tehát a magánjogi viszonyokkal ellentétes alá-fölé rendelt viszonyban jelennek meg.
A magyar jogban ez a szemlélet és szabályozás az Európai Unió jogalkotásának eredményeként – az Európai Közösségekkel 1991-ban megkötött Társulási Megállapodásban vállalt jogharmonizációs kötelezettségként, majd 2004. május 1-tõl tagállamként – került a hazai jogrendszerbe. A bírósági polgári peres gyakorlatban, némi fáziskéséssel, de mára az egyik központi kérdésként vannak jelen a fogyasztói szerzõdésekkel kapcsolatos minõsítési, értelmezési problémák. A Legfelsõbb Bíróság eddig három kollégiumi véleményt [2/2011. (XII. 12.), 3/2011. (XII. 12., 2/2012. (XII. 10.)] hozott ebben a témakörben, amelyekre – a tapasztalat szerint – gyakran hivatkoznak a bíróságok ítéleteikben, azok a joggyakorlat szerves részévé váltak.
I. A fogyasztó fogalma az EU jogában
Az Európai Unió a magánjogi jogviszonyok tekintetében irányelvek formájában szabályozza a fogyasztói szerzõdéseket. Ezekben közös, hogy a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelv kivételével fogyasztónak csak olyan természetes személy minõsül, aki – a leggyakoribb megfogalmazás szerint – szakmai, üzleti tevékenységén, vagy foglalkozásán kívül esõ célból jár el. Az EU Bíróság következetes abban, hogy ezek az uniós irányelvek kizárólag a természetes személyeket kívánják védeni, amitõl azonban a tagállamok a fogyasztók javára kedvezõ módon eltérhetnek, azaz a természetes személyeken kívül más személyekre is kiterjeszthetik az egyes irányelvekben megfogalmazott védelmi szabályokat.
A fogyasztó fogalmától meg kell különböztetni a „mintafogyasztó” meghatározását. Az elõbbi fogalom jogszabályon alapul, ez utóbbi pedig egyfajta elvárható fogyasztói magatartás mintát rögzít. Mint arra utaltam, a fogyasztóvédelmi szabályozás szituatív jellegû, akkor avatkozik be, amikor a gyengébb fél egy szerzõdéskötési helyzetben meghatározott magatartást tanúsít. A fogyasztóvédelmi szabályok szükségszerûsége és szintje mindig attól függ, milyen intellektuális képességeket tulajdonítunk a védendõ gyengébb félnek. A fogyasztókat védõ szabályok mûködése tehát azon az elven nyugszik, hogy ezen feltételezett intellektuális szintet elérõ fogyasztási magatartásokat védelemben részesíti, melyhez képest az ezt el nem érõk számára nem biztosít védelmet.
Az EU Bíróság több ügyben is foglalkozott a „mintafogyasztó” európai fogalmával, mely ítéletek alapján ez az „átlagosan informált, figyelmes és értelmes átlagfogyasztó” szintjéhez igazodik (C-210/96. sz. Gut Springenheide-ügy, C-220/98.sz. Estée Lauder Cosmetics GmbH & Co.-ügy), azaz az ésszerû és tudatos fogyasztótól elvárható magatartást kell alapul venni a fogyasztóvédelmi szabályok alkalmazásakor.
II. A fogyasztó fogalma a magyar jogban
A magánjogi jogviszonyokra irányadó jogszabályok közül általános jelleggel a fogyasztóvédelemrõl szóló 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.), illetve a Ptk. határozza meg a fogyasztó fogalmát, nem teljesen azonos módon. Emellett – a hivatkozott uniós irányelvek átültetése eredményeként – egy-egy szerzõdés típus, gyakorlat tekintetében meghozott speciális jogszabályokban is megjelenik a fogyasztó fogalmának meghatározása (pl.: fogyasztónak nyújtott hitelrõl szóló 2009. évi CLXII. tv. 3. § 3. pont; fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. tv. 2. § a) pont). Ez utóbbiakban közös, hogy a természetes személyekre korlátozzák a fogyasztó fogalmát.
A Ptk. 685. § d) pontja értelmében fogyasztónak minõsül mindaz a személy, aki a gazdasági, vagy szakmai tevékenysége körén kívül köt szerzõdést. Fogyasztói szerzõdésnek pedig az a jogviszony minõsül, amely a fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki a szerzõdést gazdasági, vagy szakmai körében köti. A Ptk. értelmében tehát nem csak a természetes személyek minõsülhetnek fogyasztónak, hanem más jogalanyok is.
Vékás Lajos több tanulmányában is amellett érvelt, hogy a fogyasztóvédelmi magánjog szabályai – kógens jellegük miatt is – a magánjogtól idegen szabályozási módszert alkalmaznak, és ezért ezt a különös védelmet csak kivételesen, különösen indokolt esetben szabad megadni. A gazdasági élet professzionális szereplõinek rendelkezniük kell az érdekeik védelméhez szükséges lehetõségekkel még akkor is, ha nem üzleti tevékenységük körében kötnek szerzõdést. Ez a szemlélet található meg az új Ptk.-ban, amely egyértelmûen szûkíti a fogyasztók körét. A 8:1. § (1) bekezdés 3. pontja értelmében fogyasztó a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy. Az új Ptk. nem határozza meg – és következetesen nem is használja – a fogyasztói szerzõdés kifejezést, helyette a fogyasztó és vállalkozás közti szerzõdés megnevezés található. Vállalkozásnak [8:1. § (1) bekezdés 4. pont] a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személy minõsül.
A jelenleg hatályos Ptk. fogyasztó fogalma alapján különösen a nem természetes személy által megkötött szerzõdések esetében merül fel kérdésként, hogy mikor köt szakmai, gazdasági tevékenységi körén kívül, vagy azon belül szerzõdést. A Legfelsõbb Bíróság az EBH 2005. 1321. számon közzétett döntésében kifejtette, hogy a szerzõdõ fél csak akkor minõsül fogyasztónak, ha a szerzõdést olyan célból köti, amely független az általa folytatott gazdasági tevékenységtõl. A konkrét döntés alapjául szolgáló tényállásban a II. rendû felperes részvénytársaság kölcsönszerzõdést kötött az I. rendû felperessel, mely szerzõdést az alperesek mint a II. rendû felperes részvényesei egyenes adósként írták alá. Az I. rendû felperes és az alperesek közötti szerzõdést a Legfelsõbb Bíróság nem minõsítette fogyasztói szerzõdésnek, mert annak a célja az volt, hogy az alperesek tulajdonában lévõ II. rendû felperes gazdasági tevékenységét a felvett kölcsönnel elõsegítsék. E döntés is azt mutatja, hogy a gyakorlatban a bíróságok (FIT 6.Pf.20.911/2008/7., 6.Pf.21.842/2009/10., SZIT Gf.I.30.244/2012/4.) a szerzõdés megkötése céljának vizsgálatán keresztül rendkívül leszûkítik a fogyasztóvá minõsítés lehetõségét. Ez pedig azt eredményezi, hogy a szerzõdõ fél csak azokon a terülteken válhat jogosulttá a fogyasztói minõséghez kapcsolódó védelemre, amely semmilyen vonatkozásban nem kötõdik az általa kifejtett szakmai vagy gazdasági tevékenységhez. A bírói gyakorlat ezért eredményében igen közel áll az új Ptk. törekvéseihez, mert így a jogi személyek csak a legminimálisabb mértékben, tehát akkor részesülhetnek védelemben, ha a szerzõdést olyan területen kötik, amely semmilyen szempontból nem kötõdik a gazdasági vagy szakmai tevékenységükhöz. Mindez azon az elvi kiindulóponton nyugszik, hogy ezektõl a jogalanyoktól kizárólag ezeken a területeken nem várható kellõ szakmai felkészültség érdekeik érvényesítésekor.
Vékás a természetes személyeknek is csak meghatározott élethelyzetben biztosítana magánjogi többletvédelmet. Álláspontja szerint a szerzõdési szabadságot korlátozó fogyasztóvédelmi normáknak szituációkat (jogviszonyokat) kell védelemben részesíteni. A fogyasztói jogviszony minden esetben azt feltételezi, hogy az ügylet személyes (családi, háztartási) szükségletek kielégítését szolgálja, ezért az új szabályozás kizárólag e jogviszonyok keretében kívánja csak védelemben részesíteni a természetes személyeket. (Szakértõi Javaslat, 757. o.)
A fogyasztónak az Fgytv. 2. §-a szerinti fogalmával a Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma is foglalkozott. Az EBH 2004. 1093. számon közzétett határozat éppen ellentétes végkövetkeztetésre jut a szakmai, gazdasági tevékenység vizsgálata körében, mint az ismertetett EBH 2005. 1321. sz. döntés. A tényállás szerint az elsõfokú közigazgatási szerv határozatával a felperes minõségi kifogás szabálytalan intézésével kapcsolatos panaszát hatáskör hiányában elutasította. Megállapította, hogy a felperes, mint kft. vásárolt telefonkészüléket, ezért az Fgytv. 2. §-ának e) pontja alapján nem jogosult a panaszügy kivizsgálására. E jogszabály szerint akkor az a személy minõsült fogyasztónak, aki – gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül – árut vesz, rendel, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás, vagy ajánlat címzettje. A Legfelsõbb Bíróság szerint a fogyasztói státus egyik legfontosabb kritériuma, hogy a dolog megszerzése, birtoklása, használata annak végsõ felhasználása érdekében történjen. Arra nem merült fel adat, hogy a felperes a telefonkészüléket – amelyre elõfizetõi szerzõdést is kötött – további értékesítés céljából vásárolta volna. Tévedett tehát az alperes, mert az Fgytv. fenti rendelkezésének általa adott ilyen tág értelmezése azt eredményezné, hogy a nem természetes személy fogyasztó minden vásárlása gazdasági vagy szakmai tevékenysége körébe tartozna, következésképpen fogyasztónak egyetlen áru vásárlásakor sem lenne minõsíthetõ. A perbeli telefonvásárlás nem kétséges, hogy a felperes gazdasági és szakmai tevékenységét is szolgálhatja, azonban a nem természetes személy fogyasztói minõségben történõ áruvásárlásának a specifikuma az, hogy a vásárolt áru végsõ felhasználója legyen. A felülvizsgált ügyben a felperes a telefonkészülék elõfizetõje, végsõ felhasználója lett, így azt nem gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében, hanem azon kívül, fogyasztóként vásárolta, melybõl következõen panaszának kivizsgálása az alperes hatáskörébe tartozik.
Ezen irányadó, meghatározó de részben ellentmondó szakmai álláspontok mellett felvetõdik a kérdés, hogy a jelenlegi magyar társadalmi-gazdasági viszonyok között a fogyasztói minõsítés szûk körre történõ leszûkítése valóban indokolt-e.
A fogyasztói szerzõdéssé minõsítés az ügy érdemi elbírálására kiható jogkérdés: a fogyasztókat kógens rendelkezések védik a szerzõdéses jogviszonyaikban. Amennyiben ugyanaz a szerzõdés nem minõsülne ilyennek, a jogvita elbírálása során diszpozitív szabályok lesznek az irányadók.”[i]
A törvény azzal, hogy a Hpt. szerinti fogalmat használva a nem természetes személyek fogyasztóként történõ minõsítését megtagadja, a kis és középvállallkozások körét kiveszi a jogvédelembõl és elszámolásból, ennek kapcsán merülnek fel gyakorlati nehézségek, pl. nem kaphat növekedési hitelt, és a 2008. elõtt megkötött szerzõdések esetében a csak a természetes személyre szûkítõ rendelkezés ütközik a szerzõdéskötéskor hatályos fogyasztói törvényi fogalommal, mert csak 2008. évben jelent meg az a törvényi szabály, hogy a kölcsönszerzõdések esetében a védendõ jogalanyok köre a természetes személyekre korlátozódik.
Remélhetõleg egy harmadik devizahiteles elszámolási törvény a fenti anomáliákat rendezi.
Mivel az állam (pénzügyi felügyelet) és a bankok 8 éves elmaradásban vannak a jogszerû állapot helyreállításában, ezért a felelõsséget is nekik kell viselni.
Sokan nem is értik, hogyan kerülhetik el az érintett idõszakban mulasztó PSZÁF elnök és helyettesei, valamint igazgatósági és felügyelõ bizottsági tagjai a hivatali visszaélés miatti felelõsségre vonást,
és miért nem lépett életbe olyan szankció, amely a pénzügyi szférában való mûködéstõl eltiltotta volna a felelõs személyeket. ??????
Közfelháborodást kelt, hogy Szász Károly az OTP alkalmazásában kapott megbízatást és jólfizetõ állást.
Felmerül esetleg, hogy ez annak a bére, hogy Szász Károly ideje alatt tovább folyt az elõzõ kormány alatti együttmûködés a devizahiteles ügyek eltusolásában?
Sokan szeretnék azt is, hogy az OTP Jelzálogbank Zrt. devizahitelekért felelõs vezetõje, Oszlányi Zsolt, a Kádár korszak ismert személye ne élvezhesse békésen a budapesti II. kerületi Kondor utcai villáját, míg mások 2 gyerekkel nyomorognak vagy már a föld alatt vannak.
Budapest, 2014. október 8.
Tisztelettel:
Dr. Tóth Emese bankszakjogász 1022 Budapest, Lórántffy Zs. u .8.
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
repuloszonyeg
- 2014. October 12. 21:59:01
#12 |
kontroll88
- 2014. October 13. 15:30:47
#13 |
Gutai Zub
- 2014. October 13. 15:56:15
#14 |
kontroll88
- 2014. October 13. 17:54:51
#15 |
Holdas
- 2014. October 13. 18:52:32
#16 |
repuloszonyeg
- 2014. October 14. 13:30:25
#17 |
von Dorlatosch
- 2014. October 14. 16:39:26
#18 |
kontroll88
- 2014. October 14. 17:09:52
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.