Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
VIGYÁZZON A PÉNZÉRE, HA KITÖR A HÁBORÚ!
Fotó: Getty Images / Keystone
PÁPAI CSABA - 2014. OKTÓBER 13. 20:03
GAZDASÁG PÉNZ CIKK
5 PERC
Az ukrajnai és a közel-keleti háború globális folyamatokra gyakorolt hatása egyelõre korlátozott, de kellõen mély gócpontok ahhoz, hogy befolyásolják a pénzpiacokat. Fõleg, ha egyik vagy másik konfliktusban komolyabb, nyíltabb szerepet vállal Oroszország, illetve az Egyesült Államok. Adunk pár tippet, mit vagy mit nem tanácsos tenni a pénzünkkel háborús idõkben.
Nehéz lenne vitatni, hogy egy háború nem tesz jót a gazdaságnak. A háborúzó államok a rendelkezésükre álló pénzt fegyverkezésre fordítják, ahelyett, hogy beruházásokra költenék, a munkásokat pedig a gyártósorok helyett a lövegek mellé osztják be. De még a háborúnál is többet árthat egy ország gazdaságának a háború közelsége. A jövõ bizonytalansága.
A hosszú távú piaci folyamatokat tanulmányozó szakértõk szerint a befektetõk bizalma mindig a tényleges fegyveres konfliktus kirobbanása elõtti utolsó órában volt a legalacsonyabb, ám vállalkozó kedvük rögvest visszatért, mihelyst országuk hadi ösvényre lépett. Így volt ez a második világháborúban az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, ahol a hadba lépés idején mélyponton voltak a részvényárak, és ez történt Németországban és Japánban is, ahol 1942-43-ban – a háború fordulópontján – szárnyaltak leginkább a tõzsdék.
Fotó: Getty Images / Fox Photos
A VIHAR ELÕTTI CSEND?
Várhatóan így lesz ez Oroszországban is, ahol a háborús kilátások miatt a devizapiac és a részvénypiac is történelmi mélypontra zuhant. A jövõ bizonytalansága visszavonulásra késztette a pénzembereket – hiszen jelenleg lehetetlenség, de legalábbis megfontolatlanság lenne meggyõzõdéssel állítani bármi biztosat a Kreml következõ lépésérõl –; ennél már az is tisztább, kezelhetõbb helyzet lenne a számukra, ha a mostani konfliktus nyíltabb háborúvá mélyülne.
Az orosz rubel az 1998-as devizaválság óta nem volt ilyen gyenge, az orosz jegybank beavatkozásai pedig csak a devizakészlet apadásából észlelhetõk, az árfolyam korrekciójából nem. Az orosz valutánál csak az újabb államcsõdbe sodródott argentin peso teljesít gyengébben az idén. Olyannyira, hogy a Rosszija Bank (az orosz jegybank) minden cáfolata ellenére makacsul tartja magát a pletyka, hogy Oroszország hamarosan korlátozni fogja a tõkekiviteli lehetõségeket.
A tõke valóban menekül az országból (a becslések szerint idén összesen 100-120 milliárd dollárt vonnak majd ki a befektetõk az orosz piacról), az egyre valószínûbb kamatemelés pedig még inkább megnehezíti majd a beruházásokhoz szükséges források elõteremtését. Az orosz cégek a szankciók miatt nem férnek hozzá a nyugati hitelekhez, így egyre inkább az államra vannak utalva. Az orosz gazdaság idén még fél százalékkal bõvülhet ugyan, de a körülmények érdemi változása nélkül jövõre már nyakig fog ülni a válságban.
A kilátások felmérhetetlenek. Nem egyértelmû, Moszkva vállalja-e a nyílt katonai beavatkozást Kelet-Ukrajnában az elszakadásért küzdõ térségeket uraló milíciák mellett. Nem kizárható, hogy Vlagyimir Putyin végül úgy dönt, a Krím annektálásakor alkalmazott érvek a Baltikumban is beválhatnak, és oda is kiterjeszti az etnikai alapú konfliktust. Egyáltalán nem valószínû, hogy Kijev feladja az ország keleti részét a szakadárok javára. Sokkal nagyobb az esély arra, hogy a háború legalább tavaszig elhúzódik, de az sem kizárható, hogy az Egyesült Államok hidegháborús fenyegetései válnak valóra, miszerint hosszú gazdasági háborúnak nézünk elébe.
Fotó: Bundesarchiv / o.Ang.
HÁBORÚS STRATÉGIÁK
S hogy mi a legjobb befektetési stratégia egy háborús gazdaságban? Ami a legtöbbünknek elõször eszébe jut, hogy készpénzzé tegyük minden befektetésünket. Sokak szerint azonban épp ez a legrosszabb stratégia, amit követhetünk. A készpénz az elsõ, ami elveszíti az értékét egy háborúban. A háborús infrastruktúra fenntartásához ugyanis rettenetesen sok pénz kell, ezt pedig termelés nélkül csak pénznyomtatással, azaz az ország fizetõeszközének elinflálásával lehet elérni (ennek nagyon halvány jelei már mutatkoznak Oroszországban, ahol az élelmiszerárak idén majdnem 12 százalékkal drágultak) . A háborúban vesztes országok pénze pedig gyakran annyit sem ér, mint a papír, amelyre nyomták.
A válságok pedig a legkevésbé veszik figyelembe az országhatárokat. Az elmúlt száz év háborúiból kiderült: a háborúzó országok szomszédai alig nyújtottak nagyobb biztonságot a vagyonoknak, mint maguk a harcoló felek: a befektetések megtérülése alig 2 százalékkal volt jobb, a piac volatilitása (áringadozása) pedig mindössze 1 százalékkal volt alacsonyabb a háborús országok közvetlen közelében. Így az sem feltétlenül jelent megoldást, ha a határokon túlra menekítjük a pénzt.
Az ezüst, az arany és a platina – hasonlóan a mûtárgyakhoz – sem tûnnek elég jó választásnak, hiszen nehezen értékesíthetõk és könnyen ellophatók – és még csak nem is ehetõk. Épp ezért lehet viszont jó ötlet egy vidéki birtok, fõként, ha mûvelésre vagy állattartásra is alkalmas. A háborús gazdaságban az élelmiszer-utánpótlás aranyat ér, és a háború végével egy mûködõ birtok nyereséggel értékesíthetõ. Bizonytalan befektetés lehet viszont az olaj, annak ellenére, hogy az árakon egyelõre nem látszik, hogy a Közel-Keleten háború van. A kínálat és kereslet kényes egyensúlya könnyen megborulhat, ha a szunnita radikálisok szélesebbre nyitják a hadszínteret.
Az iraki háború mégis megfontolandó tapasztalatokkal szolgál azoknak, akik hisznek az Egyesült Államokkal koalícióra lépett országok Iszlám Állam feletti gyors gyõzelmében. Az olajipari technológia iránti kereslet a háborút követõ újjáépítés során, az olaj árfolyama pedig a háború alatt volt magas.
A békeidõben egyik legbiztonságosabb befektetési lehetõséget kínáló kötvénypiac is jóval az átlag alatt teljesített a háborús idõkben. A gyõztes országok kötvényeinek hozama az inflációval még csak lépést tudott tartani, de a veszteseké akár 90 százalékot is veszíthetett az értékébõl. A bátrabbak mellé azonban jóval nagyobb eséllyel társult a szerencse. A második világháborús amerikai tõzsdét tanulmányozó elemzõknek feltûnt, hogy a közvetlenül a háború elõtt felkapott szektorok (energiaipari, nehézipari, hadászati cégek részvényei) a háború során sokkal gyengébben teljesítettek; míg azok az iparágak, amelyek a harcok elõtt megfeneklettek (szórakoztatóipar, egészségügy, háztartási cikkek), a háborúban feltûnõen jól szerepeltek.
Az amerikai részvénypiac hosszú távú reálérték-növekedése (a grafikon az S&P összesített részvényindex inflációval kiigazított értékváltozását mutatja)
MIBE FEKTESSEM A PÉNZEM?
A háborús befektetéseket tanulmányozók szerint az elmúlt évszázad legnagyobb tanulsága, hogy sajnos nincs egyetlen biztos hely az unokáinknak szánt megtakarításoknak. A párnacihába varrt bankók éppúgy elértéktelenedhetnek, mint a „tuti” részvénybe fektetett vagyonok.
A 19Az 1914-es amerikai tõzsde tíz legnagyobb cégébõl 2014-re mindössze kettõ mûködik még, a GE és a US Steel, de utóbbit már rég nem a blue chipek közt tartják számon (a száz legnagyobb cégbõl a század végére mindössze 18 maradt fenn). A legnagyobb cégek papírjait összefogó Dow Jones Ipari Indexben már jó ideje nem a gyáripari részvények vannak túlsúlyban, ahogy 1914-ben, az akkor menõ cégek 80 százaléka pedig rég bezárt.
A tõke és így a kockázat megosztása tehát nemcsak békeidõben, de háborúban is jó stratégia lehet. A vidéki ingatlanvásárlás mellett a nem ciklikus szektorok – gyógyszeripar, vegyipar, dohányipar – részvényeibe történõ befektetés is jó eséllyel értékálló lehet. A hadiipari papírok – bármennyire vonzónak is tûnhetnek egy háború elõestéjén – gyorsan értéküket vesztik a háború során, így azoktól jobb távol maradni. A részvénypiaci mélyponton viszont akkor is érdemes bevásárolni, ha még nem látszik a konfliktus vége. A fundamentumaikban meggyengült, de a háború utáni újjáépítés során fontossá váló cégek – például nehézipar, gyáripar, energiaipar, építõipar – részvényei jó eséllyel megtérülõ befektetések lehetnek.
PÁPAI CSABA - 2014. OKTÓBER 13. 20:03
GAZDASÁG PÉNZ CIKK
5 PERC
Az ukrajnai és a közel-keleti háború globális folyamatokra gyakorolt hatása egyelõre korlátozott, de kellõen mély gócpontok ahhoz, hogy befolyásolják a pénzpiacokat. Fõleg, ha egyik vagy másik konfliktusban komolyabb, nyíltabb szerepet vállal Oroszország, illetve az Egyesült Államok. Adunk pár tippet, mit vagy mit nem tanácsos tenni a pénzünkkel háborús idõkben.
Nehéz lenne vitatni, hogy egy háború nem tesz jót a gazdaságnak. A háborúzó államok a rendelkezésükre álló pénzt fegyverkezésre fordítják, ahelyett, hogy beruházásokra költenék, a munkásokat pedig a gyártósorok helyett a lövegek mellé osztják be. De még a háborúnál is többet árthat egy ország gazdaságának a háború közelsége. A jövõ bizonytalansága.
A hosszú távú piaci folyamatokat tanulmányozó szakértõk szerint a befektetõk bizalma mindig a tényleges fegyveres konfliktus kirobbanása elõtti utolsó órában volt a legalacsonyabb, ám vállalkozó kedvük rögvest visszatért, mihelyst országuk hadi ösvényre lépett. Így volt ez a második világháborúban az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, ahol a hadba lépés idején mélyponton voltak a részvényárak, és ez történt Németországban és Japánban is, ahol 1942-43-ban – a háború fordulópontján – szárnyaltak leginkább a tõzsdék.
Fotó: Getty Images / Fox Photos
A VIHAR ELÕTTI CSEND?
Várhatóan így lesz ez Oroszországban is, ahol a háborús kilátások miatt a devizapiac és a részvénypiac is történelmi mélypontra zuhant. A jövõ bizonytalansága visszavonulásra késztette a pénzembereket – hiszen jelenleg lehetetlenség, de legalábbis megfontolatlanság lenne meggyõzõdéssel állítani bármi biztosat a Kreml következõ lépésérõl –; ennél már az is tisztább, kezelhetõbb helyzet lenne a számukra, ha a mostani konfliktus nyíltabb háborúvá mélyülne.
Az orosz rubel az 1998-as devizaválság óta nem volt ilyen gyenge, az orosz jegybank beavatkozásai pedig csak a devizakészlet apadásából észlelhetõk, az árfolyam korrekciójából nem. Az orosz valutánál csak az újabb államcsõdbe sodródott argentin peso teljesít gyengébben az idén. Olyannyira, hogy a Rosszija Bank (az orosz jegybank) minden cáfolata ellenére makacsul tartja magát a pletyka, hogy Oroszország hamarosan korlátozni fogja a tõkekiviteli lehetõségeket.
A tõke valóban menekül az országból (a becslések szerint idén összesen 100-120 milliárd dollárt vonnak majd ki a befektetõk az orosz piacról), az egyre valószínûbb kamatemelés pedig még inkább megnehezíti majd a beruházásokhoz szükséges források elõteremtését. Az orosz cégek a szankciók miatt nem férnek hozzá a nyugati hitelekhez, így egyre inkább az államra vannak utalva. Az orosz gazdaság idén még fél százalékkal bõvülhet ugyan, de a körülmények érdemi változása nélkül jövõre már nyakig fog ülni a válságban.
A kilátások felmérhetetlenek. Nem egyértelmû, Moszkva vállalja-e a nyílt katonai beavatkozást Kelet-Ukrajnában az elszakadásért küzdõ térségeket uraló milíciák mellett. Nem kizárható, hogy Vlagyimir Putyin végül úgy dönt, a Krím annektálásakor alkalmazott érvek a Baltikumban is beválhatnak, és oda is kiterjeszti az etnikai alapú konfliktust. Egyáltalán nem valószínû, hogy Kijev feladja az ország keleti részét a szakadárok javára. Sokkal nagyobb az esély arra, hogy a háború legalább tavaszig elhúzódik, de az sem kizárható, hogy az Egyesült Államok hidegháborús fenyegetései válnak valóra, miszerint hosszú gazdasági háborúnak nézünk elébe.
Fotó: Bundesarchiv / o.Ang.
HÁBORÚS STRATÉGIÁK
S hogy mi a legjobb befektetési stratégia egy háborús gazdaságban? Ami a legtöbbünknek elõször eszébe jut, hogy készpénzzé tegyük minden befektetésünket. Sokak szerint azonban épp ez a legrosszabb stratégia, amit követhetünk. A készpénz az elsõ, ami elveszíti az értékét egy háborúban. A háborús infrastruktúra fenntartásához ugyanis rettenetesen sok pénz kell, ezt pedig termelés nélkül csak pénznyomtatással, azaz az ország fizetõeszközének elinflálásával lehet elérni (ennek nagyon halvány jelei már mutatkoznak Oroszországban, ahol az élelmiszerárak idén majdnem 12 százalékkal drágultak) . A háborúban vesztes országok pénze pedig gyakran annyit sem ér, mint a papír, amelyre nyomták.
A válságok pedig a legkevésbé veszik figyelembe az országhatárokat. Az elmúlt száz év háborúiból kiderült: a háborúzó országok szomszédai alig nyújtottak nagyobb biztonságot a vagyonoknak, mint maguk a harcoló felek: a befektetések megtérülése alig 2 százalékkal volt jobb, a piac volatilitása (áringadozása) pedig mindössze 1 százalékkal volt alacsonyabb a háborús országok közvetlen közelében. Így az sem feltétlenül jelent megoldást, ha a határokon túlra menekítjük a pénzt.
Az ezüst, az arany és a platina – hasonlóan a mûtárgyakhoz – sem tûnnek elég jó választásnak, hiszen nehezen értékesíthetõk és könnyen ellophatók – és még csak nem is ehetõk. Épp ezért lehet viszont jó ötlet egy vidéki birtok, fõként, ha mûvelésre vagy állattartásra is alkalmas. A háborús gazdaságban az élelmiszer-utánpótlás aranyat ér, és a háború végével egy mûködõ birtok nyereséggel értékesíthetõ. Bizonytalan befektetés lehet viszont az olaj, annak ellenére, hogy az árakon egyelõre nem látszik, hogy a Közel-Keleten háború van. A kínálat és kereslet kényes egyensúlya könnyen megborulhat, ha a szunnita radikálisok szélesebbre nyitják a hadszínteret.
Az iraki háború mégis megfontolandó tapasztalatokkal szolgál azoknak, akik hisznek az Egyesült Államokkal koalícióra lépett országok Iszlám Állam feletti gyors gyõzelmében. Az olajipari technológia iránti kereslet a háborút követõ újjáépítés során, az olaj árfolyama pedig a háború alatt volt magas.
A békeidõben egyik legbiztonságosabb befektetési lehetõséget kínáló kötvénypiac is jóval az átlag alatt teljesített a háborús idõkben. A gyõztes országok kötvényeinek hozama az inflációval még csak lépést tudott tartani, de a veszteseké akár 90 százalékot is veszíthetett az értékébõl. A bátrabbak mellé azonban jóval nagyobb eséllyel társult a szerencse. A második világháborús amerikai tõzsdét tanulmányozó elemzõknek feltûnt, hogy a közvetlenül a háború elõtt felkapott szektorok (energiaipari, nehézipari, hadászati cégek részvényei) a háború során sokkal gyengébben teljesítettek; míg azok az iparágak, amelyek a harcok elõtt megfeneklettek (szórakoztatóipar, egészségügy, háztartási cikkek), a háborúban feltûnõen jól szerepeltek.
Az amerikai részvénypiac hosszú távú reálérték-növekedése (a grafikon az S&P összesített részvényindex inflációval kiigazított értékváltozását mutatja)
MIBE FEKTESSEM A PÉNZEM?
A háborús befektetéseket tanulmányozók szerint az elmúlt évszázad legnagyobb tanulsága, hogy sajnos nincs egyetlen biztos hely az unokáinknak szánt megtakarításoknak. A párnacihába varrt bankók éppúgy elértéktelenedhetnek, mint a „tuti” részvénybe fektetett vagyonok.
A 19Az 1914-es amerikai tõzsde tíz legnagyobb cégébõl 2014-re mindössze kettõ mûködik még, a GE és a US Steel, de utóbbit már rég nem a blue chipek közt tartják számon (a száz legnagyobb cégbõl a század végére mindössze 18 maradt fenn). A legnagyobb cégek papírjait összefogó Dow Jones Ipari Indexben már jó ideje nem a gyáripari részvények vannak túlsúlyban, ahogy 1914-ben, az akkor menõ cégek 80 százaléka pedig rég bezárt.
A tõke és így a kockázat megosztása tehát nemcsak békeidõben, de háborúban is jó stratégia lehet. A vidéki ingatlanvásárlás mellett a nem ciklikus szektorok – gyógyszeripar, vegyipar, dohányipar – részvényeibe történõ befektetés is jó eséllyel értékálló lehet. A hadiipari papírok – bármennyire vonzónak is tûnhetnek egy háború elõestéjén – gyorsan értéküket vesztik a háború során, így azoktól jobb távol maradni. A részvénypiaci mélyponton viszont akkor is érdemes bevásárolni, ha még nem látszik a konfliktus vége. A fundamentumaikban meggyengült, de a háború utáni újjáépítés során fontossá váló cégek – például nehézipar, gyáripar, energiaipar, építõipar – részvényei jó eséllyel megtérülõ befektetések lehetnek.
Hozzaszolasok
#1 |
Leandros
- 2014. October 14. 16:10:38
#2 |
teGergoChemtrailsBp
- 2014. October 14. 17:09:11
#3 |
Gutai Zub
- 2014. October 14. 17:35:43
#4 |
kukackac
- 2014. October 14. 17:58:55
#5 |
kakas
- 2014. October 15. 05:28:30
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.