Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Egykor kínai gyarmatosítók voltunk
16 évig volt Bécs és Budapest gyarmata Tiencsin belvárosának 108 hektáros területe. Bár a koncessziós zóna gazdaságilag semmit sem lendített a Monarchia gazdaságán, tény: osztrák állampolgár volt az itt élõ elsõ kínai köztársasági elnök, majd császárrá koronázott Jüan Si-kaj.
Az 1896-ban kínai nagykövetnek kinevezett báró Moritz Freiherr Czikann von Wahlborn (1847–1909) javasolta elõször, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia távol-keleti kereskedelmének megerõsítése és felfuttatása érdekében minél hamarabb alapítson kereskedelmi telepeket Pekingben és a Sárga-tenger kínai partszakaszán. A Hofburg döntését elõsegítette, hogy Ce-hszi kínai császárnõ hatalma megtartása érdekében 1860-tól évrõl évre kényszerûségbõl több önálló törvényhatósággal felruházott koncessziós területet, százezres lakosú városrészeket (Sanghaj, Tiencsin) adott át a külföldieknek.
A nyugati kizsákmányolást és a „pökhendi fehér ördögöket” megunva azonban 1899 novemberében fõleg paraszti rétegek kezdeményezésére polgárháború, majd népfölkelés tört ki a Középsõ Birodalom északkeleti területén. A boxerek nemcsak a mandzsu császárság megdöntését, hanem az európaiak és a keresztények elûzését is célként tûzték ki maguk elé. Állampolgáraik és külképviseleti szerveik védelmében a nagyhatalmak (Nagy Britannia, Franciaország, Oroszország, Egyesült Államok, Németország, Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország és Japán) 54 ezer fõs hadsereget küldtek az idõközben a felkelõk mellé állt Ce-hszi császári özvegy fõvárosát védõ 170 ezres kínai és boxer hadsereg ellen.
Az egykori osztrák-magyar koncessziós terület Tiencsinben napjainkban. (Grafika: Falanszter.blog.hu)
Az egykori osztrák-magyar koncessziós terület Tiencsinben napjainkban. (Grafika: Falanszter.blog.hu)
Bécs négy páncélos cirkálóval (Zenta, Maria Theresia, Elisabeth, Aspern) és 500 fõs szárazföldi harcokban is jártas tengerészkülönítménnyel vett részt a közelharcokban. A monarchia tengerészei a Pejho (napjainkban Hajho) folyó torkolatánál lévõ pejtangi erõd szeptember 25-ei rohamánál vívták leghevesebb harcukat. Az ütközetben a monarchia katonai kontingensének 36 százaléka elesett. A halottak egyharmada magyar nemzetiségû volt. Az erõdöt egyébként õseink hõsiesen bevették.
Nagy zûr kis Kínában
A kínai császári udvar 1901. szeptember 7-én kötötte meg Pekingben a békét a nyolc nemzet szövetségével. A szerzõdés értelme szerint az 1860-ban átadott tiencsini és sanghaji francia és angol koncessziós területek nagyságát Párizs és London mind a két nagyvárosban megduplázhatta, illetve megtriplázhatta. A tengeri kijárattal rendelkezõ, ekkor még egymillió lakosú Tiencsin város területének 60 százalékát felosztották egymás között a harcokban részt vett államok.
Míg a Hajho folyó jobb partján (nyugati oldal) alakult meg folyásiránynak megfelelõen a japán, a francia, az angol, illetve a német gyarmatok (városrészek), addig a folyó bal partján (keleti oldal) kapott helyt az osztrák-magyar, az olasz és az orosz koncesszió. Mivel már 1900 júliusában tudható volt, hogy az amerikai és az angol zóna egyesülni fog, így kilencedik nemzetként, de nyolcadik területbirtokosként a nagyhatalmak a fazékhoz, pontosabban az orosz koncesszió mellé odaengedték a szintén meggazdagodni kívánó semlegesnek tartott Belgiumot is.
Nyolc Nemzet Szövetsége. Ballról jobbra haladva: Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Oroszország, Brit-India, Németország, Franciaország, Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország, Japán (Fotó: ns06.com)
Nyolc Nemzet Szövetsége. Ballról jobbra haladva: Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Oroszország, Brit-India, Németország, Franciaország, Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország, Japán (Fotó: ns06.com)
Az Osztrák-Magyar Monarchia a félig-meddig Belvárosként mûködõ Hebej városrész délnyugati, csúcsára állított háromszögre hasonlító kerületét kapta meg. A 108 hektáros zóna semmilyen európai építészeti városszerkezettel nem rendelkezett. Az európai nagyságot és stílust sugárzó nagyobb méretû angol és francia negyedekkel szemben az osztrák-magyar gyarmat sûrûn lakott, alacsony magasságú favázas, mázas cserepekkel fedett régi hutongokból állt, amiket szûk, kacskaringós és saras sikátorok választottak el egymástól.
A terület keleti oldalán ráadásul több mocsaras terület is akadályozta az urbanisztikai elképzeléseket és gyarmati fejlesztéseket. Ennek ellenére a terület gazdaságilag ígéretesebb falatnak ígérkezett, mint a többi nemzet zónája, hiszen a szomszédos olasz negyeddel közösen - kerülõút nélkül-, csak a magyar koncesszión keresztül lehetett megközelíteni Tiencsin orosz negyedének északnyugati szélében álló Keleti pályaudvarát a folyón túlról érkezõ kínaiak által lakott Tatárvárosból.
Az 1901 szeptemberében kinevezett Karl Bernauer fõkonzul rögvest munkához látott. Mivel a terület sem gazdaságilag, sem jogilag, sem katonailag nem függött a Csing-dinasztia vezette császári Kínától, így bevezették a Duna-menti monarchia pénzügyi, erkölcsi- és belügyi rendszerét. (A többi állam hasonlóan cselekedett.) Az itt élõ kínaiak bár nem kapták meg az osztrák (vagy a magyar) állampolgárságot, de az adózás szempontjából lakhely bejelentési kötelezettségük volt. (Az 1906-os népszámlálás szerint az osztrák- magyar zónában 25.744 fõ kínai és 80 Kárpát-medencébõl származó állampolgár élt).
Az Osztrák-Magyar koncessziós területe Tiencsinben (Grafika:Falanszter.blog.hu)
Az Osztrák-Magyar koncessziós területe Tiencsinben (Grafika:Falanszter.blog.hu)
A rendvédelem fenntartása érdekében az Acurti Hugó sorhajóhadnagy vezette 40 fõs osztrák-magyar és horvát származású katonaság mellé a fõkonzul 70-80 kínaiból álló rendõrséget, úgynevezett shimbót is verbuvált, akiket a gyarmatváros négy különbözõ pontján felállított rendõrõrsön helyeztetett el. A 022tj.net honlap szerint a rendõrség nem csak a közbiztonságért, hanem a Bécsnek és Budapestnek (a konzulátusnak) beszedendõ adó behajtásáért is felelt.
A gyarmat gazdaságának fellendítése érdekében Beinao Er Zhu Jin nagykereskedõbõl lett alkonzul vezetésével 1902 novemberében három nagy raktárból álló kikötõvel felszerelt vámszabadterületet is felállítottak az újonnan kialakított Bécs utca felsõ részén (ma Pinganjie utca) és az Osztrák rakpart (ma Keleti Hajho rakpart) között. A több mint öthektáros vámszabadterület folyamatos üzemeltetéséért a hat kínai származású hivatalnokból álló Városi Tanács felelt.
A vétójog és bírói hatáskör természetesen a fõkonzul és a katonai parancsnok kezében maradt. (A 300 munkásnak és 32 matróznak munkát adó gabonaraktárak melletti buddhista templomban alakították ki a k.u.k. Tiencsinben állomásozó tengerészetének kaszárnyáját, a kórházat és a börtönt is.) Karl Bernauer fõkonzul irányítása mellett 1901-ben a lakosság segítségével a terület déli részét teljesen lebontották, hogy helyére széles, európai elvárásoknak is megfelelõ utcaszerkezetet alakíthassanak ki. (Az északi rész nem esett át ilyen nagyarányú beavatkozáson. Ott csak az árvizek elkerülése miatt egyméteres feltöltésekre, és macskakövezésekre került sor).
A Monarchia haditengerészei a Duna-menti állam kínai gyarmatán (Fotó: Vasárnapi Újság)
A Monarchia haditengerészei a Duna-menti állam kínai gyarmatán (Fotó: Vasárnapi Újság)
1901 végén az angolokkal karöltve elkezdték az osztrák-magyar koncessziós terület közmûhálózatának, vezetékes ivóvízellátásának kiépítését is. 1902-re a zóna csaknem összes régi-új utcája macskakövezett, csatornázott, kandeláberekkel kivilágított széles közút lett. Az új utcaszerkezetû gyarmatot délrõl a Zára utca (ma Zijou utca) keletrõl a Trieszt utca (ma Shengli út) és a Peking-Feng között közlekedõ vasút magas töltése választotta el a magyar zónánál kisebb területû olasz koncessziótól.
A mocsarak lecsapolása után a kerületet északon a Nan Jun Ho csatorna (Admiralitás csatorna, majd feltöltése után napjainkban Shizilin sugárút), nyugaton pedig a Hajho folyó választotta el a szomszédos városrészektõl. Angol mérnökök segítségével 1902-ben (más források szerint 1906-ban) elbontották a Tatárváros és az osztrák-magyar koncessziós területet összekötõ Hajho folyón átívelõ pontonhidat, hogy a helyére egy korszerû, öt pilonos vasgerendából készült átkelõt építhessenek. (Sávoly Pál a francia és az orosz koncesszió közé tervezett nyitható 97 méter hosszú hidat 1928-ban tervezte.)
Az új híd a szintén az ebben az évben átadott hivatalosan Ferenc József utcának, de a köznyelvben csak Osztrák utcának nevezett (ma Jianguo utca) körútra futott rá. Ez az utca lett egyébként a magyar koncessziós terület új ütõere. A belga East Gate Electric Company társaság által 1902-ben elindított városi villamosközlekedés egyik vonala ugyanis a Keleti pályaudvart a Szentpétervár, és a III. Viktor Emánuel király körutakon át a Ferenc József utcán keresztül vezették az új hídon át Tatárváros felé.
Az 1906-ban átadott Hajho folyón átívelõ vashíd. A háttérben jobbra az Osztrák-Magyar Monarchia fõkonzulátusi épületei (Fotó: 022tj.net)
Az 1906-ban átadott Hajho folyón átívelõ vashíd. A háttérben jobbra az Osztrák-Magyar Monarchia fõkonzulátusi épületei (Fotó: 022tj.net)
Az infrastruktuális fejlesztéseknek köszönhetõen az Osztrák utca mentén alakult ki a koncessziós zóna új üzleti negyede. A korábban a rakpart mentén átadott három raktár mellé többnyire egyszintes, a monarchia építészetére jellemzõ eklektikus és historizáló stílusban megépített balkonokkal tagolt középrizalitos házak épültek egészen az olasz területig.
A takaros ingatlanokba nemcsak teapiacokat, boltokat, áruházakat, éttermeket és kávéházakat üzemeltettek az ott élõk, hanem egy mozit is. (A francia, az angol és a német negyedekben ez idõ alatt fasorokkal szegélyezett öt-hatszintes bérházakat, valamint Párizs, London és Berlin nagyságát és szépségét visszaidézõ palotákat, villákat és luxushoteleket adták át. A szomszédos olasz negyedben ekkoriban már kaszinó, fórum, vásárcsarnok, európai szintû színház és több piroslámpás ház is mûködött.)
A többi nemzet gyarmatához képest szerényebb küllemû osztrák-magyar koncessziós területen épülõ ingatlanokat nem Bécs vagy Budapest finanszírozta, hanem az itt élõ - a vámszabadterület miatt meggazdagodó- kínai kereskedõk és kézmûvesek. Szuk Géza, a Ganz gyár fõmérnöke talán pont emiatt panaszkodott 1904-ben a Vasárnapi Újság hasábjain a „mi kis Khinánk” cikkében, hogy „nem ártana, ha a többi nagyhatalom példájára mi is kihasználnék telepünket kereskedelmi czélok elõmozdítására.( …)
Míg az összes nagyhatalmak a telepítvényeket csak bérlik a Khinaiaktól, addig a mi telepítvényünk az osztrák-magyar monarkhia tulajdonát képezi, mi azt elfoglaltuk; csakis a magántulajdon tekintetében történt megegyezés. Ha ugyanis magánépületekre, vagy telkekre van szükség, azt nekünk ki kell sajátítanunk s a kisajátítási összegek a házak fekvése szerint vannak megállapítva. A nyilvános épületeket, templomokat egyszerûen elvettük, ezek a mieink.”
A sárkány csókja: kínai hadurak kedvelt magyar városa
A fõmérnök siránkozásának valamelyest ellentmond Tiencsin város turisztikai honlapjának történelmi ismertetõje. A site szerint az osztrák-magyar koncessziós területen 1902-re már több osztrák építészeti ízlésnek megfelelõ villát is átadtak. A Budapest utcában például egy komplett kis Rózsadomb épült fel egy év alatt, amit a mandzsu császársággal elégedetlen, ezért a Duna-menti monarchia menedékjogát, majd állampolgárságát élvezõ gazdag északi kínai hadurak építtettek és finanszíroztak.
Ezeknek az épületeknek a többsége középrizalitos, tetõteres emeletes családi ház volt, amelyeknek a fõhomlokzatát vagy hosszú lépcsõn megközelíthetõ három félköríves záródású bejáraton, vagy az erkély alatt árkádokkal tagolt kocsifelhajtókon lehetett megközelíteni. 1902-ben a Ferenc József utca északi részén átadták a szintén egyemeletes verandával kibõvített, ám egy érdekes, semmilyen funkciót be nem töltõ csonka toronnyal rendelkezõ tiszti kaszinót is. Az épület anyagi hátterét nem a bécsi Hadügyminisztérium, hanem a konzulátus gazdálkodta ki.
Az egykori tiencsini Budapest utcában kínai hadurak által épített villák napjainkban (Fotó: Panoramio.com)
Az egykori tiencsini Budapest utcában kínai hadurak által épített villák napjainkban (Fotó: Panoramio.com)
Érdekes, hogy a magyarokon kívül zártkörû tiszti klubot a németek és az angolok építettek csak fel a városban. (A japán megszállás alatt egyébként a monarchia tiszti kaszinója Nagy Északi Hotel néven menedéket biztosított a kémnek titulált Mej Lanfang pekingi operacsillagnak.) 1907-tõl a városi hivatal elkezdte a születések, házasságok és a halálozások anyakönyvezetését is. Két houtong épületben megindult az általános iskolai oktatás, illetve egy harmadik épületben a kétéves szakképzõ iskola is, ahol a matematika mellett a kötelezõ nyelvoktatás nem a német vagy a magyar volt, hanem az angol.
Az 1908-ban új fõkonzulnak megválasztott világhírû Erwin Ritter von Zach sinológus új konzuli épületeket építtetett a monarchia tiencsini birtokán, amit végre valahára Bécs finanszírozott. A két szomszédos konzolos épületet a Ferenc József utca és az Osztrák rakpart keresztezõdésébe, a korábban átadott új híd tövében építették fel. Mind a két villa csonkagúla tetõben végzõdõ középrizalitos, halpikkely alakú cserepekkel lefedett építmény volt. A kastélyszerû téglaépületek fõhomlokzatai nem a Haine folyóra, hanem észak felé néztek.
A fõkonzulátus épületei összesen 1200 négyzetméteresek voltak, a hozzájuk csatolt diplomatakert területe pedig meghaladta a 7 hektárt! (Bécs egyébként 1923-ban mind a két épületet eladta a kínai kormánynak, akik az ingatlanokat továbbértékesítették Dun Ji Jin Zhai selyemkereskedõnek. A gépkocsibejárók kialakítása érdekében ekkor alakították át teljesen az épültek fõhomlokzatát. A várost ért 1976-os földrengés során súlyosan megrongálódott délebbre fekvõ épületet lebontották, az északabbra fekvõ ingatlant kínai ízlés szerint „nyugatiasan” felújították. Az egykori konzulátusban jelenleg egy étterem mûködik.)
Osztrák állampolgár volt Kína elsõ elnöke
Az osztrák-magyar koncessziós terület talán legszebb épülete az Osztrák rakparton 1918-ban átadott úgynevezett Jüan-épület volt, amit a Ce-hszi császárnõ hatalmának megdöntésében aktív szerepet vállaló Jüan Si-kaj hadúr kezdett el Ausztria állampolgáraként építtetni 1908-ban.Az Alpok villáira hajazó háromszintes 54 szobás villa tervét a Tiencsinben mûködõ Német-Brit Építészbizottság tagjai készítették el. A megrendelõ kérésére a mérnökök direkt nem alkalmazhatták a feng-shui elveit a Hajho-parti 2089 négyzetméteres épület megtervezésénél.
Osztrák állampolgárságot szerzett elsõ kínai köztársasági elnök, majd császárrá koronázott Jüan Si-kaj osztrák stílusú villája napjainkban (Fotó: Panoramio.com)
Osztrák állampolgárságot szerzett elsõ kínai köztársasági elnök, majd császárrá koronázott Jüan Si-kaj osztrák stílusú villája napjainkban (Fotó: Panoramio.com)
Az „L” alaprajzú épület középpontjában egy karcsú torony osztotta ketté a neobarokk stílusú tetõteret, amit az idõközben a Kínai Köztársaság elsõ elnökének kinevezett Jüan Si-kaj egy magánkórházzal és egy emeleti sziklakerttel is kibõvíttetett. (Érdekes momentum, hogy Si-kaj akkor sem mondott le osztrák állampolgárságáról, amikor 1915-ben a demokratikus eszméket megunva császárrá kiáltatta ki magát.) Talán a pálfordulás következménye, hogy az császár az épület második emeletét egy titkos vaslépcsõvel összekötötte a pincével, hogy onnan a kert alatt kiépített alagúton gyorsan elhagyhassa az épületet.
Hajho hej jó! Végjáték Duna-parti módra
Mivel a többi nagyhatalommal ellentétben Bécs és Budapest nem támogatta anyagilag kínai koncesszióját, így az osztrák-magyar terület Tiencsin leglassabban fejlõdõ gyarmatának számított. A kolónia kereskedelmébõl befolyt pénzt így nem is utalták vissza a fõkonzulok a Duna-medence fõvárosainak, hanem automatikusan a gyarmat-negyed fenntartására fordították.
Problémát okozott az is, hogy a korábban jó adottságú területnek gondolt vízparti kerületet a Sárga-tengerrõl a Hajho folyóba bekanyarodó 1200-1400 tonna vízkiszorítású hajók a sekély medermélység miatt, csak a francia koncesszió területéig tudtak eljutni-, tovább, így a magyar negyedig már nem. Komolyabb méretû kikötõ így nem is épülhetett az Osztrák rakpart mentén. Szintén probléma volt, hogy a dualista állam a többi nagyhatalommal ellentétben nem rendelkezett jelentõs kereskedelmi tengeri flottával – így az 1908-tól 1912-ig fõkonzuli teendõket ellátó Miloslav Kobr, majd az 1917-ig hivatalban lévõ Hugo Schumpeter nem tudta elszállíttatni Európába az itt felhalmozott terményeket.
A budai vár kupoláját utánzó lakópark
A budai vár kupoláját utánzó lakópark (Fotó: Falanszter.blog.hu)
Tetézte a bajokat, hogy a magyar gyarmat fölött északra a kínaiak több gyárat is felhúztak a frissen átadott Központi pályaudvaruk környékén-, így a magyar területrõl szép lassan elindult a kínai kivándorlás a szomszédos városrész felé. Az 1910-es népszámlálási adatok szerint a kolónia lakossága négy év alatt 25.744 fõrõl 14.946 fõre csökkent. A gazdasági egyensúlyt csak a kivándorlás miatt elnéptelenedõ, ezért a magyar koncessziós területet Tiencsin villakerületévé formáló hadurak pénztárcája és építkezései mentették meg.
A mandzsu Csing-dinasztia birodalom megdöntésére, majd a kerület lakójából eleinte köztársasági elnökké, majd császárrá koronázott Jüan Si-kaj megbuktatásában a magyar gyarmaton szervezõdõ hadurakból, kormányzókból és politikusokból álló úgynevezett Ju Gong-osztály ugyanis jobban preferálta Bécs és Budapest nyújtotta laza lehetõségeket, mint a szigorúbb londonit, vagy párizsit.
Mivel 1917. augusztus 14-én Peking hadüzenetet küldött Bécsnek, így az Osztrák-Magyar Monarchia kínai gyarmatára mindenfajta ellenállás nélkül bemasírozhatott az ázsiai ország hadserege. Peking ellenben a gazdasági válság elkerülése miatt továbbüzemeltette a különleges jogkörrel rendelkezõ koncessziót. Ausztria a tiencsini területet jogilag az 1919-es saint-germaini béke, Magyarország pedig az 1920-as trianoni békediktátum során vesztette el.
Új Magyarország a Hajho-partján
Amire Bécs és Budapest 100 évvel ezelõtt csak álmodott, azt most megépítette Peking. A rohamosan fejlõdõ kínai gazdaság következményeként 2005. július 20-án Tiencsinben kihirdették a Hajho folyó belvárosi szakaszának teljes 15 év alatt elvégzendõ revitalizációját, amely a korábbi nyolc nemzet birtokolt koncessziós városrészekbõl 955 ezer négyzetkilométernyit újított fel, bõvített ki.
A hatóságok 615 épületet nyilvánítottak mûemléknek. Mivel a történelmi viszontagságok miatt pont a Belvárost elfoglaló egykori osztrák-magyar területen maradt fent a legkevesebb mûemlék, így a Városi Tanács úgy döntött, hogy egy osztrák-magyaros hangulatú modern negyedet zsaluztat majd ki rekordgyorsasággal. Az egykori Zára utca elõtt egy 4700 négyzetméter nagyságú hegedû alakú barokkosan nyírt lombokkal tagolt parkot alakítottak ki a kínaiak, amely nem titkoltan a Hofburg kertjét próbálja leutánozni kicsiben.
Az új osztrák stílusú katolikus templom a volt fõkonzultus mellett (Fotó: Falanszter.blog.hu)
Itt kapott helyt egy három méter magas, az Erzsébet téri szökõkútra erõsen hajazó 14 méter széles díszkút, a Duna-menti monarchiához valamilyen mód köthetõ két és fél méter magas zeneszerzõk (Beethoven, Strauss, Liszt, Bach és Haydn) szobrai, valamint az az aranyozott kupolájú zenepavilon, ahol az elõbb említett muzsikusok nótái csengenek fel, ha leülünk a fedett lócára. Picivel arrébb a budai vár II. világháború után kapott kupoláját lemásoló, kínaiasan elnagyolt és aránytalan tümpanokat, balusztrádokat felvonultató osztrákos-olaszos-magyaros folyóparti luxus-lakóparkja nyújtózkodik el.
Bármelyik alföldi falu ínyére lenne az az egyhajós római katolikus templom, amit az egykori fõkonzulátus mellett építettek fel az hajdanvolt Ferenc József utca végében. Bár Tiencsinben egyre jobban fogyatkozik a keresztények száma, a város az elnagyolt rokokós elemeket magán hordozó templomot Magyarország egyik büszkeségének tartja. Hogy Ausztria se maradjon szégyenben, az egykori fõkonzulátus folyóparti falszakaszára egy négy méter magas gipszbõl kivakolt Strauss dombormûvet kapott. A hírek szerint a felújítás elõtt álló tiszti kaszinó elé, egy vágtázó huszárszobor kerül majd.
Link
Az 1896-ban kínai nagykövetnek kinevezett báró Moritz Freiherr Czikann von Wahlborn (1847–1909) javasolta elõször, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia távol-keleti kereskedelmének megerõsítése és felfuttatása érdekében minél hamarabb alapítson kereskedelmi telepeket Pekingben és a Sárga-tenger kínai partszakaszán. A Hofburg döntését elõsegítette, hogy Ce-hszi kínai császárnõ hatalma megtartása érdekében 1860-tól évrõl évre kényszerûségbõl több önálló törvényhatósággal felruházott koncessziós területet, százezres lakosú városrészeket (Sanghaj, Tiencsin) adott át a külföldieknek.
A nyugati kizsákmányolást és a „pökhendi fehér ördögöket” megunva azonban 1899 novemberében fõleg paraszti rétegek kezdeményezésére polgárháború, majd népfölkelés tört ki a Középsõ Birodalom északkeleti területén. A boxerek nemcsak a mandzsu császárság megdöntését, hanem az európaiak és a keresztények elûzését is célként tûzték ki maguk elé. Állampolgáraik és külképviseleti szerveik védelmében a nagyhatalmak (Nagy Britannia, Franciaország, Oroszország, Egyesült Államok, Németország, Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország és Japán) 54 ezer fõs hadsereget küldtek az idõközben a felkelõk mellé állt Ce-hszi császári özvegy fõvárosát védõ 170 ezres kínai és boxer hadsereg ellen.
Az egykori osztrák-magyar koncessziós terület Tiencsinben napjainkban. (Grafika: Falanszter.blog.hu)
Az egykori osztrák-magyar koncessziós terület Tiencsinben napjainkban. (Grafika: Falanszter.blog.hu)
Bécs négy páncélos cirkálóval (Zenta, Maria Theresia, Elisabeth, Aspern) és 500 fõs szárazföldi harcokban is jártas tengerészkülönítménnyel vett részt a közelharcokban. A monarchia tengerészei a Pejho (napjainkban Hajho) folyó torkolatánál lévõ pejtangi erõd szeptember 25-ei rohamánál vívták leghevesebb harcukat. Az ütközetben a monarchia katonai kontingensének 36 százaléka elesett. A halottak egyharmada magyar nemzetiségû volt. Az erõdöt egyébként õseink hõsiesen bevették.
Nagy zûr kis Kínában
A kínai császári udvar 1901. szeptember 7-én kötötte meg Pekingben a békét a nyolc nemzet szövetségével. A szerzõdés értelme szerint az 1860-ban átadott tiencsini és sanghaji francia és angol koncessziós területek nagyságát Párizs és London mind a két nagyvárosban megduplázhatta, illetve megtriplázhatta. A tengeri kijárattal rendelkezõ, ekkor még egymillió lakosú Tiencsin város területének 60 százalékát felosztották egymás között a harcokban részt vett államok.
Míg a Hajho folyó jobb partján (nyugati oldal) alakult meg folyásiránynak megfelelõen a japán, a francia, az angol, illetve a német gyarmatok (városrészek), addig a folyó bal partján (keleti oldal) kapott helyt az osztrák-magyar, az olasz és az orosz koncesszió. Mivel már 1900 júliusában tudható volt, hogy az amerikai és az angol zóna egyesülni fog, így kilencedik nemzetként, de nyolcadik területbirtokosként a nagyhatalmak a fazékhoz, pontosabban az orosz koncesszió mellé odaengedték a szintén meggazdagodni kívánó semlegesnek tartott Belgiumot is.
Nyolc Nemzet Szövetsége. Ballról jobbra haladva: Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Oroszország, Brit-India, Németország, Franciaország, Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország, Japán (Fotó: ns06.com)
Nyolc Nemzet Szövetsége. Ballról jobbra haladva: Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Oroszország, Brit-India, Németország, Franciaország, Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország, Japán (Fotó: ns06.com)
Az Osztrák-Magyar Monarchia a félig-meddig Belvárosként mûködõ Hebej városrész délnyugati, csúcsára állított háromszögre hasonlító kerületét kapta meg. A 108 hektáros zóna semmilyen európai építészeti városszerkezettel nem rendelkezett. Az európai nagyságot és stílust sugárzó nagyobb méretû angol és francia negyedekkel szemben az osztrák-magyar gyarmat sûrûn lakott, alacsony magasságú favázas, mázas cserepekkel fedett régi hutongokból állt, amiket szûk, kacskaringós és saras sikátorok választottak el egymástól.
A terület keleti oldalán ráadásul több mocsaras terület is akadályozta az urbanisztikai elképzeléseket és gyarmati fejlesztéseket. Ennek ellenére a terület gazdaságilag ígéretesebb falatnak ígérkezett, mint a többi nemzet zónája, hiszen a szomszédos olasz negyeddel közösen - kerülõút nélkül-, csak a magyar koncesszión keresztül lehetett megközelíteni Tiencsin orosz negyedének északnyugati szélében álló Keleti pályaudvarát a folyón túlról érkezõ kínaiak által lakott Tatárvárosból.
Az 1901 szeptemberében kinevezett Karl Bernauer fõkonzul rögvest munkához látott. Mivel a terület sem gazdaságilag, sem jogilag, sem katonailag nem függött a Csing-dinasztia vezette császári Kínától, így bevezették a Duna-menti monarchia pénzügyi, erkölcsi- és belügyi rendszerét. (A többi állam hasonlóan cselekedett.) Az itt élõ kínaiak bár nem kapták meg az osztrák (vagy a magyar) állampolgárságot, de az adózás szempontjából lakhely bejelentési kötelezettségük volt. (Az 1906-os népszámlálás szerint az osztrák- magyar zónában 25.744 fõ kínai és 80 Kárpát-medencébõl származó állampolgár élt).
Az Osztrák-Magyar koncessziós területe Tiencsinben (Grafika:Falanszter.blog.hu)
Az Osztrák-Magyar koncessziós területe Tiencsinben (Grafika:Falanszter.blog.hu)
A rendvédelem fenntartása érdekében az Acurti Hugó sorhajóhadnagy vezette 40 fõs osztrák-magyar és horvát származású katonaság mellé a fõkonzul 70-80 kínaiból álló rendõrséget, úgynevezett shimbót is verbuvált, akiket a gyarmatváros négy különbözõ pontján felállított rendõrõrsön helyeztetett el. A 022tj.net honlap szerint a rendõrség nem csak a közbiztonságért, hanem a Bécsnek és Budapestnek (a konzulátusnak) beszedendõ adó behajtásáért is felelt.
A gyarmat gazdaságának fellendítése érdekében Beinao Er Zhu Jin nagykereskedõbõl lett alkonzul vezetésével 1902 novemberében három nagy raktárból álló kikötõvel felszerelt vámszabadterületet is felállítottak az újonnan kialakított Bécs utca felsõ részén (ma Pinganjie utca) és az Osztrák rakpart (ma Keleti Hajho rakpart) között. A több mint öthektáros vámszabadterület folyamatos üzemeltetéséért a hat kínai származású hivatalnokból álló Városi Tanács felelt.
A vétójog és bírói hatáskör természetesen a fõkonzul és a katonai parancsnok kezében maradt. (A 300 munkásnak és 32 matróznak munkát adó gabonaraktárak melletti buddhista templomban alakították ki a k.u.k. Tiencsinben állomásozó tengerészetének kaszárnyáját, a kórházat és a börtönt is.) Karl Bernauer fõkonzul irányítása mellett 1901-ben a lakosság segítségével a terület déli részét teljesen lebontották, hogy helyére széles, európai elvárásoknak is megfelelõ utcaszerkezetet alakíthassanak ki. (Az északi rész nem esett át ilyen nagyarányú beavatkozáson. Ott csak az árvizek elkerülése miatt egyméteres feltöltésekre, és macskakövezésekre került sor).
A Monarchia haditengerészei a Duna-menti állam kínai gyarmatán (Fotó: Vasárnapi Újság)
A Monarchia haditengerészei a Duna-menti állam kínai gyarmatán (Fotó: Vasárnapi Újság)
1901 végén az angolokkal karöltve elkezdték az osztrák-magyar koncessziós terület közmûhálózatának, vezetékes ivóvízellátásának kiépítését is. 1902-re a zóna csaknem összes régi-új utcája macskakövezett, csatornázott, kandeláberekkel kivilágított széles közút lett. Az új utcaszerkezetû gyarmatot délrõl a Zára utca (ma Zijou utca) keletrõl a Trieszt utca (ma Shengli út) és a Peking-Feng között közlekedõ vasút magas töltése választotta el a magyar zónánál kisebb területû olasz koncessziótól.
A mocsarak lecsapolása után a kerületet északon a Nan Jun Ho csatorna (Admiralitás csatorna, majd feltöltése után napjainkban Shizilin sugárút), nyugaton pedig a Hajho folyó választotta el a szomszédos városrészektõl. Angol mérnökök segítségével 1902-ben (más források szerint 1906-ban) elbontották a Tatárváros és az osztrák-magyar koncessziós területet összekötõ Hajho folyón átívelõ pontonhidat, hogy a helyére egy korszerû, öt pilonos vasgerendából készült átkelõt építhessenek. (Sávoly Pál a francia és az orosz koncesszió közé tervezett nyitható 97 méter hosszú hidat 1928-ban tervezte.)
Az új híd a szintén az ebben az évben átadott hivatalosan Ferenc József utcának, de a köznyelvben csak Osztrák utcának nevezett (ma Jianguo utca) körútra futott rá. Ez az utca lett egyébként a magyar koncessziós terület új ütõere. A belga East Gate Electric Company társaság által 1902-ben elindított városi villamosközlekedés egyik vonala ugyanis a Keleti pályaudvart a Szentpétervár, és a III. Viktor Emánuel király körutakon át a Ferenc József utcán keresztül vezették az új hídon át Tatárváros felé.
Az 1906-ban átadott Hajho folyón átívelõ vashíd. A háttérben jobbra az Osztrák-Magyar Monarchia fõkonzulátusi épületei (Fotó: 022tj.net)
Az 1906-ban átadott Hajho folyón átívelõ vashíd. A háttérben jobbra az Osztrák-Magyar Monarchia fõkonzulátusi épületei (Fotó: 022tj.net)
Az infrastruktuális fejlesztéseknek köszönhetõen az Osztrák utca mentén alakult ki a koncessziós zóna új üzleti negyede. A korábban a rakpart mentén átadott három raktár mellé többnyire egyszintes, a monarchia építészetére jellemzõ eklektikus és historizáló stílusban megépített balkonokkal tagolt középrizalitos házak épültek egészen az olasz területig.
A takaros ingatlanokba nemcsak teapiacokat, boltokat, áruházakat, éttermeket és kávéházakat üzemeltettek az ott élõk, hanem egy mozit is. (A francia, az angol és a német negyedekben ez idõ alatt fasorokkal szegélyezett öt-hatszintes bérházakat, valamint Párizs, London és Berlin nagyságát és szépségét visszaidézõ palotákat, villákat és luxushoteleket adták át. A szomszédos olasz negyedben ekkoriban már kaszinó, fórum, vásárcsarnok, európai szintû színház és több piroslámpás ház is mûködött.)
A többi nemzet gyarmatához képest szerényebb küllemû osztrák-magyar koncessziós területen épülõ ingatlanokat nem Bécs vagy Budapest finanszírozta, hanem az itt élõ - a vámszabadterület miatt meggazdagodó- kínai kereskedõk és kézmûvesek. Szuk Géza, a Ganz gyár fõmérnöke talán pont emiatt panaszkodott 1904-ben a Vasárnapi Újság hasábjain a „mi kis Khinánk” cikkében, hogy „nem ártana, ha a többi nagyhatalom példájára mi is kihasználnék telepünket kereskedelmi czélok elõmozdítására.( …)
Míg az összes nagyhatalmak a telepítvényeket csak bérlik a Khinaiaktól, addig a mi telepítvényünk az osztrák-magyar monarkhia tulajdonát képezi, mi azt elfoglaltuk; csakis a magántulajdon tekintetében történt megegyezés. Ha ugyanis magánépületekre, vagy telkekre van szükség, azt nekünk ki kell sajátítanunk s a kisajátítási összegek a házak fekvése szerint vannak megállapítva. A nyilvános épületeket, templomokat egyszerûen elvettük, ezek a mieink.”
A sárkány csókja: kínai hadurak kedvelt magyar városa
A fõmérnök siránkozásának valamelyest ellentmond Tiencsin város turisztikai honlapjának történelmi ismertetõje. A site szerint az osztrák-magyar koncessziós területen 1902-re már több osztrák építészeti ízlésnek megfelelõ villát is átadtak. A Budapest utcában például egy komplett kis Rózsadomb épült fel egy év alatt, amit a mandzsu császársággal elégedetlen, ezért a Duna-menti monarchia menedékjogát, majd állampolgárságát élvezõ gazdag északi kínai hadurak építtettek és finanszíroztak.
Ezeknek az épületeknek a többsége középrizalitos, tetõteres emeletes családi ház volt, amelyeknek a fõhomlokzatát vagy hosszú lépcsõn megközelíthetõ három félköríves záródású bejáraton, vagy az erkély alatt árkádokkal tagolt kocsifelhajtókon lehetett megközelíteni. 1902-ben a Ferenc József utca északi részén átadták a szintén egyemeletes verandával kibõvített, ám egy érdekes, semmilyen funkciót be nem töltõ csonka toronnyal rendelkezõ tiszti kaszinót is. Az épület anyagi hátterét nem a bécsi Hadügyminisztérium, hanem a konzulátus gazdálkodta ki.
Az egykori tiencsini Budapest utcában kínai hadurak által épített villák napjainkban (Fotó: Panoramio.com)
Az egykori tiencsini Budapest utcában kínai hadurak által épített villák napjainkban (Fotó: Panoramio.com)
Érdekes, hogy a magyarokon kívül zártkörû tiszti klubot a németek és az angolok építettek csak fel a városban. (A japán megszállás alatt egyébként a monarchia tiszti kaszinója Nagy Északi Hotel néven menedéket biztosított a kémnek titulált Mej Lanfang pekingi operacsillagnak.) 1907-tõl a városi hivatal elkezdte a születések, házasságok és a halálozások anyakönyvezetését is. Két houtong épületben megindult az általános iskolai oktatás, illetve egy harmadik épületben a kétéves szakképzõ iskola is, ahol a matematika mellett a kötelezõ nyelvoktatás nem a német vagy a magyar volt, hanem az angol.
Az 1908-ban új fõkonzulnak megválasztott világhírû Erwin Ritter von Zach sinológus új konzuli épületeket építtetett a monarchia tiencsini birtokán, amit végre valahára Bécs finanszírozott. A két szomszédos konzolos épületet a Ferenc József utca és az Osztrák rakpart keresztezõdésébe, a korábban átadott új híd tövében építették fel. Mind a két villa csonkagúla tetõben végzõdõ középrizalitos, halpikkely alakú cserepekkel lefedett építmény volt. A kastélyszerû téglaépületek fõhomlokzatai nem a Haine folyóra, hanem észak felé néztek.
A fõkonzulátus épületei összesen 1200 négyzetméteresek voltak, a hozzájuk csatolt diplomatakert területe pedig meghaladta a 7 hektárt! (Bécs egyébként 1923-ban mind a két épületet eladta a kínai kormánynak, akik az ingatlanokat továbbértékesítették Dun Ji Jin Zhai selyemkereskedõnek. A gépkocsibejárók kialakítása érdekében ekkor alakították át teljesen az épültek fõhomlokzatát. A várost ért 1976-os földrengés során súlyosan megrongálódott délebbre fekvõ épületet lebontották, az északabbra fekvõ ingatlant kínai ízlés szerint „nyugatiasan” felújították. Az egykori konzulátusban jelenleg egy étterem mûködik.)
Osztrák állampolgár volt Kína elsõ elnöke
Az osztrák-magyar koncessziós terület talán legszebb épülete az Osztrák rakparton 1918-ban átadott úgynevezett Jüan-épület volt, amit a Ce-hszi császárnõ hatalmának megdöntésében aktív szerepet vállaló Jüan Si-kaj hadúr kezdett el Ausztria állampolgáraként építtetni 1908-ban.Az Alpok villáira hajazó háromszintes 54 szobás villa tervét a Tiencsinben mûködõ Német-Brit Építészbizottság tagjai készítették el. A megrendelõ kérésére a mérnökök direkt nem alkalmazhatták a feng-shui elveit a Hajho-parti 2089 négyzetméteres épület megtervezésénél.
Osztrák állampolgárságot szerzett elsõ kínai köztársasági elnök, majd császárrá koronázott Jüan Si-kaj osztrák stílusú villája napjainkban (Fotó: Panoramio.com)
Osztrák állampolgárságot szerzett elsõ kínai köztársasági elnök, majd császárrá koronázott Jüan Si-kaj osztrák stílusú villája napjainkban (Fotó: Panoramio.com)
Az „L” alaprajzú épület középpontjában egy karcsú torony osztotta ketté a neobarokk stílusú tetõteret, amit az idõközben a Kínai Köztársaság elsõ elnökének kinevezett Jüan Si-kaj egy magánkórházzal és egy emeleti sziklakerttel is kibõvíttetett. (Érdekes momentum, hogy Si-kaj akkor sem mondott le osztrák állampolgárságáról, amikor 1915-ben a demokratikus eszméket megunva császárrá kiáltatta ki magát.) Talán a pálfordulás következménye, hogy az császár az épület második emeletét egy titkos vaslépcsõvel összekötötte a pincével, hogy onnan a kert alatt kiépített alagúton gyorsan elhagyhassa az épületet.
Hajho hej jó! Végjáték Duna-parti módra
Mivel a többi nagyhatalommal ellentétben Bécs és Budapest nem támogatta anyagilag kínai koncesszióját, így az osztrák-magyar terület Tiencsin leglassabban fejlõdõ gyarmatának számított. A kolónia kereskedelmébõl befolyt pénzt így nem is utalták vissza a fõkonzulok a Duna-medence fõvárosainak, hanem automatikusan a gyarmat-negyed fenntartására fordították.
Problémát okozott az is, hogy a korábban jó adottságú területnek gondolt vízparti kerületet a Sárga-tengerrõl a Hajho folyóba bekanyarodó 1200-1400 tonna vízkiszorítású hajók a sekély medermélység miatt, csak a francia koncesszió területéig tudtak eljutni-, tovább, így a magyar negyedig már nem. Komolyabb méretû kikötõ így nem is épülhetett az Osztrák rakpart mentén. Szintén probléma volt, hogy a dualista állam a többi nagyhatalommal ellentétben nem rendelkezett jelentõs kereskedelmi tengeri flottával – így az 1908-tól 1912-ig fõkonzuli teendõket ellátó Miloslav Kobr, majd az 1917-ig hivatalban lévõ Hugo Schumpeter nem tudta elszállíttatni Európába az itt felhalmozott terményeket.
A budai vár kupoláját utánzó lakópark
A budai vár kupoláját utánzó lakópark (Fotó: Falanszter.blog.hu)
Tetézte a bajokat, hogy a magyar gyarmat fölött északra a kínaiak több gyárat is felhúztak a frissen átadott Központi pályaudvaruk környékén-, így a magyar területrõl szép lassan elindult a kínai kivándorlás a szomszédos városrész felé. Az 1910-es népszámlálási adatok szerint a kolónia lakossága négy év alatt 25.744 fõrõl 14.946 fõre csökkent. A gazdasági egyensúlyt csak a kivándorlás miatt elnéptelenedõ, ezért a magyar koncessziós területet Tiencsin villakerületévé formáló hadurak pénztárcája és építkezései mentették meg.
A mandzsu Csing-dinasztia birodalom megdöntésére, majd a kerület lakójából eleinte köztársasági elnökké, majd császárrá koronázott Jüan Si-kaj megbuktatásában a magyar gyarmaton szervezõdõ hadurakból, kormányzókból és politikusokból álló úgynevezett Ju Gong-osztály ugyanis jobban preferálta Bécs és Budapest nyújtotta laza lehetõségeket, mint a szigorúbb londonit, vagy párizsit.
Mivel 1917. augusztus 14-én Peking hadüzenetet küldött Bécsnek, így az Osztrák-Magyar Monarchia kínai gyarmatára mindenfajta ellenállás nélkül bemasírozhatott az ázsiai ország hadserege. Peking ellenben a gazdasági válság elkerülése miatt továbbüzemeltette a különleges jogkörrel rendelkezõ koncessziót. Ausztria a tiencsini területet jogilag az 1919-es saint-germaini béke, Magyarország pedig az 1920-as trianoni békediktátum során vesztette el.
Új Magyarország a Hajho-partján
Amire Bécs és Budapest 100 évvel ezelõtt csak álmodott, azt most megépítette Peking. A rohamosan fejlõdõ kínai gazdaság következményeként 2005. július 20-án Tiencsinben kihirdették a Hajho folyó belvárosi szakaszának teljes 15 év alatt elvégzendõ revitalizációját, amely a korábbi nyolc nemzet birtokolt koncessziós városrészekbõl 955 ezer négyzetkilométernyit újított fel, bõvített ki.
A hatóságok 615 épületet nyilvánítottak mûemléknek. Mivel a történelmi viszontagságok miatt pont a Belvárost elfoglaló egykori osztrák-magyar területen maradt fent a legkevesebb mûemlék, így a Városi Tanács úgy döntött, hogy egy osztrák-magyaros hangulatú modern negyedet zsaluztat majd ki rekordgyorsasággal. Az egykori Zára utca elõtt egy 4700 négyzetméter nagyságú hegedû alakú barokkosan nyírt lombokkal tagolt parkot alakítottak ki a kínaiak, amely nem titkoltan a Hofburg kertjét próbálja leutánozni kicsiben.
Az új osztrák stílusú katolikus templom a volt fõkonzultus mellett (Fotó: Falanszter.blog.hu)
Itt kapott helyt egy három méter magas, az Erzsébet téri szökõkútra erõsen hajazó 14 méter széles díszkút, a Duna-menti monarchiához valamilyen mód köthetõ két és fél méter magas zeneszerzõk (Beethoven, Strauss, Liszt, Bach és Haydn) szobrai, valamint az az aranyozott kupolájú zenepavilon, ahol az elõbb említett muzsikusok nótái csengenek fel, ha leülünk a fedett lócára. Picivel arrébb a budai vár II. világháború után kapott kupoláját lemásoló, kínaiasan elnagyolt és aránytalan tümpanokat, balusztrádokat felvonultató osztrákos-olaszos-magyaros folyóparti luxus-lakóparkja nyújtózkodik el.
Bármelyik alföldi falu ínyére lenne az az egyhajós római katolikus templom, amit az egykori fõkonzulátus mellett építettek fel az hajdanvolt Ferenc József utca végében. Bár Tiencsinben egyre jobban fogyatkozik a keresztények száma, a város az elnagyolt rokokós elemeket magán hordozó templomot Magyarország egyik büszkeségének tartja. Hogy Ausztria se maradjon szégyenben, az egykori fõkonzulátus folyóparti falszakaszára egy négy méter magas gipszbõl kivakolt Strauss dombormûvet kapott. A hírek szerint a felújítás elõtt álló tiszti kaszinó elé, egy vágtázó huszárszobor kerül majd.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.