EgyĂĄltalĂĄn. Ki az a magyar idiĂłta, aki egy nyĂ­ltan kĂłser iskolĂĄba Ă­ratja be a gyerekĂŠt? Aki ezt teszi, az megĂŠrdemli, a tĂśbbiĂŠrt meg nem kĂĄr, csupĂĄn a magyar gyerekeket sajnĂĄlom.
BĂĄr az is igaz, hogy a sok ĂĄllami iskolĂĄban is tĂśbbnyire kĂłser irĂĄnyĂ­tĂĄs van ĂŠs sajnos ez elĂľl nem lehet menekĂźlni, sĂľt, mĂĄr a Waldorf iskolĂĄkat sem kĂ­mĂŠlik ĂŠs ide is beszivĂĄrogtak rendesen. Meg is lĂĄtszik az oktatĂĄs szĂ­nvonalĂĄn.
Vesszen a fĂŠrgesse.
http://www.youtube.com/watch?v=MWrhQ7...oqXrsGDx0w

Ezt a transzi hĂ­mnĂľt prĂłbĂĄljĂĄk az ĂştbĂłl eltĂźntetni. A transzi a "fejĂŠbe vette", hogy megreformĂĄlja a budapesti zsidĂł maffiĂĄt. EzĂŠrt most verbĂĄlisan hĂĄborĂşznak:
EzĂŠrt tĂĄmadjĂĄk a pĂścsĂśscsajt:
http://valasz.hu/itthon/kufarok-kifel...nal-105937

Az iskola ellen

/ John Taylor Gatto - Az iskola ellen: ArrĂłl, hogy hogyan ĂŠs miĂŠrt nyomorĂ­tja meg a gyerekeinket a kĂśzoktatĂĄs cĂ­mĂť Ă­rĂĄsa - Mohari AndrĂĄs fordĂ­tĂĄsa: /

Harminc ĂŠvig tanĂ­tottam Manhattan nĂŠhĂĄny legrosszabb ĂŠs nĂŠhĂĄny legjobb iskolĂĄjĂĄban, ĂŠs ez idĂľ alatt az unalom szakĂŠrtĂľje lett belĂľlem. Az unalom mindenĂźtt ott volt a vilĂĄgomban, ĂŠs ha az ember megkĂŠrdezte a gyerekektĂľl – ahogy gyakran tettem –, hogy miĂŠrt unatkoznak annyira, akkor mindig ugyanazt vĂĄlaszoltĂĄk: Mert a feladat hĂźlyesĂŠg, mert ĂŠrtelmetlen, mert mĂĄr ismerik. Azt mondtĂĄk, valami valĂłdi dolgot szeretnĂŠnek csinĂĄlni, nem csak ĂźcsĂśrĂśgni. Azt mondtĂĄk, a tanĂĄrok lĂĄthatĂłlag nem sokat tudnak az adott tĂĄrgyrĂłl, ĂŠs vilĂĄgos, hogy nem akarnak tĂśbbet tanulni rĂłla. És a gyerekeknek igazuk volt: a tanĂĄraik ĂŠppen annyira unatkoztak, mint Ăľk.

Az unalom mindennapi jelensĂŠg a tanĂĄrok ĂŠletĂŠben, ĂŠs aki egy kicsit is idĂľzĂśtt mĂĄr tanĂĄri szobĂĄban, az tanĂşsĂ­thatja, hogy az energiaapĂĄly, a nyafogĂĄs, a csĂźggedtsĂŠg jelen van. Ha megkĂŠrdik a tanĂĄroktĂłl, hogy miĂŠrt unatkoznak, rendszerint a gyerekeket hibĂĄztatjĂĄk, ahogy ez vĂĄrhatĂł is. Ki ne unatkozna, ha faragatlan gyerekeket kellene tanĂ­tania, akiket csak az osztĂĄlyzatok ĂŠrdekelnek? Ha ugyan ĂŠrdeklik Ăľket. TermĂŠszetesen a tanĂĄrok maguk is ugyanannak a tizenkĂŠt ĂŠves kĂśtelezĂľ oktatĂĄsnak a termĂŠkei, amelyik annyira untatja a diĂĄkjaikat, ĂŠs iskolai alkalmazottkĂŠnt jĂłval szigorĂşbb szervezetnek a rabjai, mint a gyerekek. Kit lehet hĂĄt hibĂĄztatni?

Mindannyiunkat. Ezt a nagyapĂĄmtĂłl tanultam meg. HĂŠtĂŠvesen egyik dĂŠlutĂĄn arrĂłl panaszkodtam neki, hogy unatkozom, mire Ăľ kemĂŠnyen fejbe csapott. Azt mondta, hogy a jelenlĂŠtĂŠben soha tĂśbbĂŠ ne hasznĂĄljam ezt a szĂłt, ĂŠs hogy ha unatkozom, az egyedĂźl az ĂŠn hibĂĄm, senki mĂĄsĂŠ. KizĂĄrĂłlag az ĂŠn kĂśtelessĂŠgem magamat szĂłrakoztatni ĂŠs tanĂ­tani, ĂŠs akik ezt nem tudjĂĄk, azok gyerekesek, ĂŠs lehetĂľsĂŠg szerint kerĂźlni kell Ăľket. MegbĂ­zni semmi esetre sem szabad bennĂźk. Ez az eset ĂśrĂśkre kigyĂłgyĂ­tott az unalombĂłl, ĂŠs az ĂŠvek sorĂĄn itt-ott kĂŠpes voltam tovĂĄbbadni a tanulsĂĄgot nĂŠhĂĄny figyelemre mĂŠltĂł diĂĄknak. JobbĂĄra azonban hiĂĄbavalĂłnak talĂĄltam kĂŠtsĂŠgbe vonni a hivatalos elkĂŠpzelĂŠst, miszerint az osztĂĄlyteremben az unalom ĂŠs a gyerekessĂŠg a termĂŠszetes ĂĄllapot. Gyakran kellett szembeszĂĄllnom a szokĂĄsokkal, sĂľt, kiforgatnom a tĂśrvĂŠnyt, hogy segĂ­tsek kitĂśrni a gyerekeknek ebbĂľl a csapdĂĄbĂłl.

A birodalom persze visszavĂĄgott; a gyerekes felnĂľttek rendszeresen ĂśsszemossĂĄk az ellenĂĄllĂĄst a hĂťtlensĂŠggel. Egyszer egy betegszabadsĂĄgrĂłl visszatĂŠrve azt tapasztaltam, hogy szĂĄndĂŠkosan eltĂźntettĂŠk a szabadsĂĄgolĂĄsom minden bizonyĂ­tĂŠkĂĄt, a munkaviszonyomat megszĂźntettĂŠk, ĂŠs mĂŠg a tanĂ­tĂĄstĂłl is eltiltottak. Kilenc hĂłnapnyi kĂźszkĂśdĂŠs utĂĄn sikerĂźlt visszaszereznem a tanĂ­tĂĄsi engedĂŠlyemet, mikor is egy iskolatitkĂĄr tanĂşsĂ­totta a cselszĂśvĂŠst. Nem szĂ­vesen gondolok arra, hogy kĂśzben mennyit szenvedett a csalĂĄdom. Mire 1991-ben visszavonultam, minden okom megvolt arra, hogy lĂŠnyegĂŠben a gyerekessĂŠg gyĂĄrainak tekintsem az iskolĂĄinkat – melyekben gyerekek ĂŠs tanĂĄrok egyarĂĄnt hosszĂş tĂĄvĂş, bĂśrtĂśnszerĂť fogsĂĄgra kĂŠnyszerĂźlnek. ValĂłjĂĄban azonban mĂŠgsem ĂŠrtettem, hogy miĂŠrt is kell ennek Ă­gy lennie. SajĂĄt tapasztalatbĂłl tudtam meg azt, amit bizonyĂĄra sok mĂĄs tanĂĄr is megtanul ĂştkĂśzben, ĂĄm a megtorlĂĄstĂłl valĂł fĂŠlelmĂŠben magĂĄban tartja: ha akarnĂĄnk, kĂśnnyen ĂŠs olcsĂłn megszabadulhatnĂĄnk a rĂŠgi struktĂşrĂĄktĂłl, ĂŠs oktatĂĄsban rĂŠszesĂ­thetnĂŠnk a gyerekeket, nem csak iskolĂĄztatĂĄsban. A fiatalsĂĄg legjobb tulajdonsĂĄgaira bĂĄtorĂ­thatnĂĄnk Ăľket – kĂ­vĂĄncsisĂĄgra, kalandra, rugalmassĂĄgra, a meglepĂľ ĂŠleslĂĄtĂĄs kĂŠpessĂŠgĂŠre –, ha sokkal rugalmasabban bĂĄnnĂĄnk az idĂľvel, a tananyaggal ĂŠs a tesztekkel, ha igazĂĄn hozzĂĄĂŠrtĂľ felnĂľttekkel ismertetnĂŠnk meg a gyerekeket, ĂŠs ha minden diĂĄknak annyi ĂśnrendelkezĂŠst biztosĂ­tanĂĄnk, amennyire szĂźksĂŠge van ahhoz, hogy idĂľnkĂŠnt nĂŠmi kockĂĄzatot vĂĄllaljon.

Csakhogy nem ezt tesszĂźk. És minĂŠl tĂśbbet vizsgĂĄltam az okokat, minĂŠl inkĂĄbb mĂŠrnĂśk fejjel gondoltam az iskolĂĄztatĂĄs „problĂŠmĂĄjĂĄra”, annĂĄl jobban elmentem a lĂŠnyeg mellett: Mi van, ha nincs „problĂŠma” az iskolĂĄinkkal? Mi van, ha nem azĂŠrt olyanok, amilyenek – nem azĂŠrt dacolnak annyira a jĂłzan ĂŠsszel ĂŠs a gyerekek tanulĂĄsĂĄrĂłl szerzett hosszĂş tapasztalattal –, mert valamit rosszul csinĂĄlunk, hanem azĂŠrt, mert valamit jĂłl csinĂĄlunk? LehetsĂŠges, hogy George W. Bush vĂŠletlenĂźl igazat szĂłlt, amikor azt mondta, hogy „egy gyermeket sem hagyunk lemaradni”? LehetsĂŠges, hogy az iskolĂĄinkat arra terveztĂŠk, hogy egyetlen gyerek se nĂľjĂśn fel igazĂĄn?

TĂŠnyleg szĂźksĂŠg van iskolĂĄra? Nem az oktatĂĄsra gondolok, hanem csak a kĂśtelezĂľ iskolĂĄztatĂĄsra: naponta hat Ăłra, heti Ăśt napon ĂĄt, az ĂŠv kilenc hĂłnapjĂĄban, tizenkĂŠt ĂŠvig. TĂŠnyleg szĂźksĂŠges ez a halĂĄlos gyakorlat? És ha igen, akkor miĂŠrt? Ne bĂşjjunk az olvasĂĄs, Ă­rĂĄs ĂŠs szĂĄmolĂĄs magyarĂĄzata mĂśgĂŠ, mert 2 milliĂł boldog otthoni tanulĂł (homeschooler) bizonyosan rĂĄcĂĄfolt mĂĄr erre az elcsĂŠpelt indoklĂĄsra. Vagy ha mĂŠgsem, tekintĂŠlyes szĂĄmĂş jĂłl ismert amerikai sosem ment ĂĄt a tizenkĂŠt ĂŠvnyi darĂĄlĂłn, amelyen a gyerekeink ma ĂĄtmennek, mĂŠgsem lett a vilĂĄgon semmi bajuk. George Washington, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln? Persze, valaki tanĂ­totta Ăľket, de nem egy iskolarendszer termĂŠkei voltak, ĂŠs egyikĂźk sem „ĂŠrettsĂŠgizett” egyetlen kĂśzĂŠpiskolĂĄban sem. Az amerikai tĂśrtĂŠnelem nagy rĂŠszĂŠben a gyerekek ĂĄltalĂĄban nem jĂĄrtak iskolĂĄba, mĂŠgis admirĂĄlisok lettek az iskolĂĄzatlanokbĂłl, mint Farragut; feltalĂĄlĂłk, mint Edison; iparmĂĄgnĂĄsok, mint Carnegie ĂŠs Rockefeller; Ă­rĂłk, mint Melville, Twain ĂŠs Conrad; sĂľt mĂŠg tudĂłsok is, mint Margaret Mead. ValĂłjĂĄban egĂŠszen a kĂśzelmĂşltig nem is tekintettĂŠk mĂĄr gyereknek azt, aki betĂśltĂśtte a tizenharmadik ĂŠletĂŠvĂŠt. Ariel Durant, aki fĂŠrjĂŠvel, Willel egy hatalmas ĂŠs nagyon jĂł tĂśbbkĂśtetes vilĂĄgtĂśrtĂŠnelmet Ă­rt, tizenĂśt ĂŠvesen boldog hĂĄzassĂĄgban ĂŠlt – ĂŠs ki ĂĄllĂ­thatja okkal, hogy Ariel Durant tanulatlan volt? TalĂĄn iskolĂĄzatlan, de nem tanulatlan.

Arra tanĂ­tottak (vagyis iskolĂĄztak) bennĂźnket ebben az orszĂĄgban, hogy a „sikert” az „iskolĂĄzĂĄs” rokon ĂŠrtelmĂť szavĂĄnak tartsuk, vagy legalĂĄbbis fĂźggvĂŠnyĂŠnek, ĂĄm tĂśrtĂŠnetileg ez nem igaz sem intellektuĂĄlis, sem pĂŠnzĂźgyi ĂŠrtelemben. És vilĂĄgszerte ma is sokan talĂĄlnak mĂłdot arra, hogy a sajĂĄt oktatĂĄsukat a tĂşlsĂĄgosan is gyakran a bĂśrtĂśnĂśkre hasonlĂ­tĂł kĂśtelezĂľ kĂśzĂŠpiskolai rendszeren kĂ­vĂźl oldjĂĄk meg. Akkor hĂĄt miĂŠrt keverik Ăśssze az amerikaiak az oktatĂĄst egy ĂŠppen ilyen rendszerrel? Pontosan mi is a nyilvĂĄnos iskolĂĄink cĂŠlja?

A tÜmeges kÜtelezþ oktatås 1905 Ês 1915 kÜzÜtt vetette meg a låbåt az Egyesßlt Államokban, noha jóval koråbban eszeltÊk ki, Ês szinte az egÊsz tizenkilencedik szåzad folyamån szorgalmaztåk. Nagyjåból hårom dologgal indokoltåk a csalådi Êlet Ês a kulturålis hagyomånyok e hatalmas felforgatåsåt:

Hogy jĂł embereket neveljenek.
Hogy jĂł ĂĄllampolgĂĄrokat neveljenek.
Hogy mindenkibĂľl a lehetĂľ legjobbat hozzĂĄk ki.

Ezekkel a cĂŠlokkal mĂŠg ma is rendszeresen elĂľhozakodnak, ĂŠs legtĂśbben ilyen vagy olyan formĂĄban a kĂśzoktatĂĄs kĂźldetĂŠsĂŠnek tisztessĂŠges meghatĂĄrozĂĄsĂĄt lĂĄtjuk bennĂźk, akĂĄrmilyen messze vannak is az iskolĂĄk a megvalĂłsĂ­tĂĄsuktĂłl. Csakhogy egyĂĄltalĂĄn nincs igazunk. A hibĂĄnkat sĂşlyosbĂ­tja az a tĂŠny, hogy orszĂĄgunkban szĂĄmos ĂŠs meglepĂľen kĂśvetkezetes feljegyzĂŠs ĂĄrulkodik a kĂśtelezĂľ oktatĂĄs igazi cĂŠljĂĄrĂłl. Itt van pĂŠldĂĄul a nagy H. L. Mencken, aki az 1924. ĂĄprilisi The American Mercury folyĂłiratban azt Ă­rta, hogy a kĂśzoktatĂĄs cĂŠlja nem az,

hogy fajunk fiatal tagjait tudĂĄssal vĂŠrtezzĂźk fel, ĂŠs felĂŠbresszĂźk az ĂŠrtelmĂźket. … Semmi sem ĂĄllhat tĂĄvolabb az igazsĂĄgtĂłl. A cĂŠl … egyszerĂťen az, hogy a lehetĂľ legtĂśbb egyĂŠnt sĂźllyesszĂźk le ugyanarra a biztos szintre, hogy szabvĂĄnyosĂ­tott polgĂĄrsĂĄgot tenyĂŠsszĂźnk ĂŠs neveljĂźnk, hogy elfojtsuk a vĂŠlemĂŠnyeltĂŠrĂŠst ĂŠs az eredetisĂŠget. Ez a cĂŠlja az EgyesĂźlt Államokban… ĂŠs ez a cĂŠlja mindenĂźtt mĂĄsutt is.

Mencken neves szatíraíró volt, ezért esetleg kísértést érezhetünk, hogy túlzó gúnyként félresöpörjük ezt a részt. A cikkében azonban nyomon követi a saját oktatási rendszerünknek mintául szolgáló oktatási rendszert egészen a ma már eltûnt, de soha el nem felejtendõ katonaállamig: Poroszországig. És bár minden bizonnyal tudatában volt annak az iróniának, hogy nem sokkal korábban hadban álltunk Németországgal, a porosz gondolkodás és kultúra örökösével, Mencken itt teljesen komolyan írt. Oktatási rendszerünk valóban porosz eredetû, és ez valóban aggodalomra ad okot.

A furcsa tĂŠny, hogy iskolĂĄink porosz eredetĂťek, Ăşjra meg Ăşjra felbukkan, ha egyszer mĂĄr tudja az ember, hogy keresnie kell. William James sokszor utalt rĂĄ a szĂĄzadfordulĂłn. Orestes Brownson, Christopher Lasch The True and Only Heaven cĂ­mĂť 1991-es kĂśnyvĂŠnek hĂľse, az 1840-es ĂŠvekben nyilvĂĄnosan elĂ­tĂŠlte az amerikai iskolĂĄk poroszosĂ­tĂĄsĂĄt. Horace Mann „Hetedik ĂŠves beszĂĄmolĂł”-ja (Seventh Annual Report) a Massachusettsi Állami OktatĂĄsi BizottsĂĄgnak (Massachusetts State Board of Education) 1843-ban lĂŠnyegĂŠben diadalĂŠnek Nagy Frigyes orszĂĄgĂĄhoz, ĂŠs felhĂ­vĂĄs iskolarendszerĂŠnek ĂĄtvĂŠtelĂŠre. Aligha meglepĂľ, hogy a porosz kultĂşra elkerĂźlhetetlennek lĂĄtszott AmerikĂĄban, tekintve, hogy mĂĄr elĂŠg korĂĄn kapcsolatban voltunk ezzel az utĂłpista ĂĄllammal. A fĂźggetlensĂŠgi hĂĄborĂşban egy porosz volt Washington segĂŠdje, ĂŠs annyi nĂŠmet ajkĂş telepedett le itt 1795-re, hogy a Kongresszus fontolgatta a szĂśvetsĂŠgi tĂśrvĂŠnyek nĂŠmet nyelvĂť kiadĂĄsĂĄt. A megdĂśbbentĂľ azonban az, hogy olyan buzgĂłn ĂĄtvettĂźk volna a porosz kultĂşra legrosszabb jegyeit: egy oktatĂĄsi rendszert, amelyet szĂĄndĂŠkosan arra terveztek, hogy kĂśzĂŠpszerĂť intellektust termeljen, megbĂŠnĂ­tsa a belsĂľ ĂŠletet, megtagadja a tanulĂłktĂłl a jelentĂľs vezetĂľi kĂŠpessĂŠgeket, ĂŠs gondoskodjon a polgĂĄrok engedelmessĂŠ ĂŠs csonkĂĄvĂĄ vĂĄlĂĄsĂĄrĂłl, hogy ezzel „kezelhetĂľvĂŠ” tegye a nĂŠpessĂŠget.

James Bryant Conant – aki a Harvard elnĂśke volt hĂşsz ĂŠvig, elsĂľ vilĂĄghĂĄborĂşs mĂŠrgesgĂĄz-szakĂŠrtĂľ, a mĂĄsodik vilĂĄghĂĄborĂşban a Manhattan Project egyik vezetĂľje, a hĂĄborĂş utĂĄn a nĂŠmetorszĂĄgi amerikai zĂłna fĂľbiztosa, a 20. szĂĄzad egyik igazĂĄn meghatĂĄrozĂł szemĂŠlyisĂŠge – volt az, akitĂľl elĂľszĂśr tudomĂĄst szereztem az amerikai oktatĂĄs valĂłdi cĂŠljairĂłl. NĂŠlkĂźle valĂłszĂ­nĂťleg nem lenne ilyesfĂŠle ĂŠs ilyen fokĂş egysĂŠgesĂ­tett tesztelĂŠs, mint amilyet ma ĂŠlvezĂźnk, ĂŠs nem lennĂŠnk megĂĄldva ilyen rettentĂľ nagy, egyszerre 2000-4000 tanulĂłt raktĂĄrozĂł kĂśzĂŠpiskolĂĄkkal, mint amilyen a hĂ­res Columbine High a Colorado ĂĄllambeli Littleton vĂĄrosban. Nem sokkal a visszavonulĂĄsomat kĂśvetĂľen elĂľvettem Conant 1959-es kĂśnyv terjedelmĂť The Child, the Parent, and the State esszĂŠjĂŠt (A gyermek, a szĂźlĂľ ĂŠs az ĂĄllam), ĂŠs meglehetĂľsen felkeltette a kĂ­vĂĄncsisĂĄgomat azzal, hogy futĂłlag megemlĂ­ti, hogy a mai iskolĂĄk egy 1905 ĂŠs 1930 kĂśzĂśtt szervezett „forradalom” eredmĂŠnyei. Forradalom? Nem megy bele rĂŠszletesen, viszont a kĂ­vĂĄncsi ĂŠs tĂĄjĂŠkozatlan olvasĂłt Alexander Inglis 1918-as Principles of Secondary Education (A kĂśzĂŠpfokĂş oktatĂĄs elvei) cĂ­mĂť kĂśnyvĂŠhez irĂĄnyĂ­tja, amelyben „az ember egy forradalmĂĄr szemĂŠvel lĂĄtta ezt a forradalmat”.

Inglis, aki utĂĄn elĂľadĂĄst neveztek el a Harvardon az oktatĂĄsrĂłl, tĂśkĂŠletesen vilĂĄgossĂĄ teszi, hogy az amerikai kontinens kĂśtelezĂľ oktatĂĄsĂĄt pontosan arra szĂĄntĂĄk, amire PoroszorszĂĄgĂŠt az 1820-as ĂŠvekben: hogy ĂśtĂśdik hadoszlopkĂŠnt beĂŠpĂźljĂśn a bimbĂłzĂł demokratikus mozgalomba, amely azzal fenyegetett, hogy kĂŠpviselethez juttatja a parasztokat ĂŠs a proletĂĄrokat a tĂĄrgyalĂłasztalnĂĄl. A modern, iparosĂ­tott kĂśtelezĂľ oktatĂĄs egyfajta sebĂŠszi bemetszĂŠst volt hivatott ejteni az alsĂłbb osztĂĄlyok eljĂśvendĂľ egysĂŠgĂŠn. VĂĄlasszuk szĂŠt a gyerekeket tantĂĄrgyak szerint, korosztĂĄlyok szerint, a vizsgĂĄk alapjĂĄn valĂł ĂĄllandĂł rangsorolĂĄs szerint, ĂŠs sok mĂĄs kifinomultabb mĂłdon, Ă­gy aztĂĄn valĂłszĂ­nĂťtlen, hogy az emberisĂŠg tudatlan, gyerekkorukban szĂŠtvĂĄlasztott tĂśmegei valaha is Ăşjra veszĂŠlyes egysĂŠgbe tudnĂĄnak rendezĂľdni.

Inglis hat alapvetĂľ funkciĂłra osztja a modern oktatĂĄs cĂŠljĂĄt – az igazi cĂŠljĂĄt; ezeknek bĂĄrmelyikĂŠtĂľl ĂŠgnek ĂĄll azoknak a haja, akik ĂĄrtatlanul elhittĂŠk a mĂĄr emlĂ­tett hĂĄrom hagyomĂĄnyos cĂŠlt:

A szabĂĄlyzĂł vagy beillesztĂľ funkciĂł. Az iskolĂĄk a parancsokra adott rĂśgzĂ­tett vĂĄlaszokat hivatottak kialakĂ­tani. Ez persze eleve teljesen kizĂĄrja a kritikus Ă­tĂŠlĂľkĂŠpessĂŠget. Emellett nagyjĂĄbĂłl vĂŠgez azzal az elkĂŠpzelĂŠssel, hogy hasznos vagy ĂŠrdekes anyagot kellene tanĂ­tani, mert a reflexszerĂť engedelmessĂŠg addig nem vizsgĂĄlhatĂł, amĂ­g nem tudjuk, hogy kĂŠpesek vagyunk-e rĂĄvenni a gyerekeket nevetsĂŠges ĂŠs unalmas dolgok megtanulĂĄsĂĄra – ĂŠs elvĂŠgzĂŠsĂŠre.
Az egysĂŠgesĂ­tĂľ funkciĂł. AkĂĄr „konformitĂĄsi funkciĂłnak” is nevezhetnĂŠnk, mert az a cĂŠlja, hogy a lehetĂľ legegyformĂĄbbĂĄ vĂĄljanak a gyerekek. Az alkalmazkodĂł emberek kiszĂĄmĂ­thatĂłk, ez pedig jĂłkora segĂ­tsĂŠg azoknak, akik nagy munkaerĂľt szeretnĂŠnek hasznosĂ­tani ĂŠs irĂĄnyĂ­tani.
A diagnosztikai ĂŠs irĂĄnyĂ­tĂł funkciĂł. Az iskola a diĂĄkok megfelelĂľ tĂĄrsadalmi szerepĂŠt hivatott meghatĂĄrozni. Ezt a bizonyĂ­tĂŠkok matematikai ĂŠs anekdotaszerĂť naplĂłzĂĄsĂĄval ĂŠri el. Úgy mint az „emberrĂľl kĂŠszĂ­tett ĂĄllandĂł jellegĂť feljegyzĂŠsekkel”. Igen, van ilyen.
A megkĂźlĂśnbĂśztetĂľ funkciĂł. Amint „diagnosztizĂĄltĂĄk” a tĂĄrsadalmi szerepĂźket, a gyerekeket szerepĂźk szerint csoportosĂ­tani kell, ĂŠs csak annyit kell kĂŠpezni Ăľket, amennyit a tĂĄrsadalmi gĂŠpezetben a rendeltetĂŠsi helyĂźk megkĂ­vĂĄn – semmivel sem tĂśbbet. Ennyit arrĂłl, hogy a legjobbat hozzuk ki a gyerekekbĂľl.
A kivĂĄlasztĂł funkciĂł. Ez egyĂĄltalĂĄn nem az emberi dĂśntĂŠsekre vonatkozik, hanem Darwin elmĂŠletĂŠre a termĂŠszetes kivĂĄlasztĂłdĂĄsrĂłl – arra alkalmazva, amit Ăľ „kitĂźntetett fajoknak” nevezett. RĂśviden Ăşgy szĂłl az elkĂŠpzelĂŠs, hogy a tenyĂŠszĂĄllomĂĄny tudatos javĂ­tĂĄsĂĄval igyekszĂźnk elĂľmozdĂ­tani a folyamatokat. Az iskolĂĄk arra valĂłk, hogy az alkalmatlanokat – rossz jegyekkel, felzĂĄrkĂłztatĂł kĂŠpzĂŠsekkel ĂŠs egyĂŠb bĂźntetĂŠsekkel – elĂŠg jĂłl megjelĂśljĂŠk ahhoz, hogy a tĂĄrsaik elfogadjĂĄk Ăľket alsĂłbbrendĂťnek, ĂŠs ezzel gyakorlatilag kizĂĄrjĂĄk Ăľket a szaporodĂĄsi sorsjĂĄtĂŠkokbĂłl. Erre valĂłk azok a kis sĂŠrtĂŠsek elsĂľ osztĂĄlytĂłl fogva: hogy a mocsok folyjon le a csatornĂĄba.
A felkĂŠszĂ­tĂľ funkciĂł. Az ezekben a szabĂĄlyokban benne foglalt tĂĄrsadalmi rendszernek szĂźksĂŠge lesz egy gondnokokbĂłl ĂĄllĂł elit csoportra. EzĂŠrt a gyerekek egy kis rĂŠszĂŠt csendben megtanĂ­tjĂĄk arra, hogy mikĂŠnt igazgassĂĄk ezt a folytatĂłdĂł projektet, hogy mikĂŠnt felĂźgyeljĂŠk ĂŠs irĂĄnyĂ­tsĂĄk a szĂĄndĂŠkosan lebutĂ­tott ĂŠs szĂĄrnyaszegett nĂŠpessĂŠget azzal a cĂŠllal, hogy a kormĂĄny akadĂĄlytalanul tĂŠnykedhessen ĂŠs a vĂĄllalatok soha ne fogyjanak ki az engedelmes munkaerĂľbĂľl.

Sajnos ez a cĂŠlja a kĂśtelezĂľ kĂśzoktatĂĄsnak ebben az orszĂĄgban. És aki azt hiszi, hogy Inglis egy meglehetĂľsen cinikus nĂŠzetekkel bĂ­rĂł elszigetelt kĂźlĂśnc, annak tudnia kell, hogy aligha Ăľ volt az egyetlen, aki sĂ­kra szĂĄllt ezekĂŠrt az elkĂŠpzelĂŠsekĂŠrt. Conant – Horace Mann ĂŠs mĂĄsok Ăśtleteire ĂŠpĂ­tve – maga is fĂĄradhatatlanul kampĂĄnyolt az amerikai iskolarendszer ugyanilyen szellemben valĂł megszervezĂŠsĂŠĂŠrt. Az olyan emberek, mint George Peabody – aki dĂŠlen Ăştnak indĂ­totta a kĂśtelezĂľ oktatĂĄs ĂźgyĂŠt –, bizonyĂĄra tudtĂĄk, hogy a porosz rendszer nemcsak ĂĄrtalmatlan vĂĄlasztĂłkat ĂŠs alĂĄzatos munkaerĂľt hoz lĂŠtre, hanem lĂŠnyegĂŠben egy esztelen fogyasztĂłkbĂłl ĂĄllĂł csordĂĄt is. IdĂľvel sok ipari ĂłriĂĄs felismerte, hogy micsoda ĂłriĂĄsi haszon rejlik ebben a kĂśzoktatĂĄs rĂŠvĂŠn tartott ĂŠs gondozott csordĂĄban – kĂśztĂźk Andrew Carnegie ĂŠs John D. Rockefeller.

TessĂŠk. Most mĂĄr tudja az olvasĂł. Nincs szĂźksĂŠgĂźnk Karl Marx elmĂŠletĂŠre az osztĂĄlyok kĂśzti nagy harcrĂłl ahhoz, hogy belĂĄssuk: az Ăśsszetett – gazdasĂĄgi vagy politikai – vezetĂŠsnek ĂŠrdekĂŠben ĂĄll lebutĂ­tani, demoralizĂĄlni, megosztani az embereket, ĂŠs eldobni azokat, akik nem alkalmazkodnak. Az osztĂĄly keretbe foglalhatja a vĂĄllalkozĂĄst, mint amikor Woodrow Wilson 1909-ben a Princeton Egyetem akkori elnĂśkekĂŠnt a kĂśvetkezĂľt mondta a New York City School Teachers Association (New York-i tanĂĄrok szĂśvetsĂŠge) tagjainak:

Azt szeretnĂŠnk, ha az emberek egyik osztĂĄlya liberĂĄlis oktatĂĄsban rĂŠszesĂźlne, egy mĂĄsik, minden tĂĄrsadalomban szĂźksĂŠgszerĂťen sokkal nagyobb osztĂĄlyuk pedig lemondana a liberĂĄlis oktatĂĄsrĂłl, ĂŠs sajĂĄtsĂĄgos nehĂŠz fizikai munkĂĄra kĂŠszĂźlne fel.

Ám az ezeket a cĂŠlokat megvalĂłsĂ­tĂł undorĂ­tĂł dĂśntĂŠsek mĂśgĂśtti indĂ­tĂŠkok nem szĂźksĂŠgszerĂťen alapulnak az osztĂĄlyon. Eredhetnek puszta fĂŠlelembĂľl, vagy abbĂłl a mĂĄra gyakorivĂĄ vĂĄlt hitbĂľl, hogy a „hatĂŠkonysĂĄg” a legfĂľbb ĂŠrtĂŠk, nem a szeretet, a szabadsĂĄg, a nevetĂŠs vagy a remĂŠny. MindenekfĂślĂśtt eredhetnek egyszerĂť kapzsisĂĄgbĂłl.

ElvĂŠgre hatalmas vagyon felhalmozĂĄsĂĄval kecsegtetett egy tĂśmegtermelĂŠsen alapulĂł gazdasĂĄg, amelyben szervezĂŠsĂŠnĂŠl fogva a nagy vĂĄllalatot rĂŠszesĂ­tik elĂľnyben a kis cĂŠggel vagy a csalĂĄdi gazdasĂĄggal szemben. A tĂśmegtermelĂŠs azonban tĂśmeges fogyasztĂĄst igĂŠnyelt, ĂŠs a huszadik szĂĄzad fordulĂłjĂĄn a legtĂśbb amerikai erkĂślcstelensĂŠgnek ĂŠs esztelensĂŠgnek tartotta olyasmit vĂĄsĂĄrolni, amire valĂłjĂĄban nem volt szĂźksĂŠge. E tekintetben a kĂśtelezĂľ oktatĂĄs ĂŠgbĂľl pottyant ĂĄldĂĄs volt. Az iskolĂĄnak nem kellett kĂśzvetlenĂźl arra nevelnie a gyerekeket, hogy azt gondoljĂĄk, szĂźntelenĂźl fogyasztaniuk kell, mert mĂŠg valami ennĂŠl is jobbat tett: arra ĂśsztĂśnĂśzte Ăľket, hogy egyĂĄltalĂĄn ne is gondolkodjanak. Ezzel pedig kĂśnnyĂť cĂŠlpontjĂĄvĂĄ vĂĄltak a modern kor egy mĂĄsik nagy felfedezĂŠsĂŠnek – a marketingnek.

MĂĄrmost nem kell ahhoz marketinget tanulnunk, hogy tudjuk, melyik kĂŠt embercsoportot lehet mindig rĂĄvenni a szĂźksĂŠgletĂźkĂśn felĂźli fogyasztĂĄsra: a fĂźggĂľket ĂŠs a gyerekeket. Az iskola egĂŠszen jĂł munkĂĄt vĂŠgzett a gyerekeink fĂźggĂľvĂŠ tĂŠtelĂŠvel, ĂĄm a gyerekekkĂŠ alakĂ­tĂĄsukkal kivĂĄlĂłt. Ez sem vĂŠletlen. A teoretikusok PlatĂłntĂłl Rousseau-n ĂĄt egĂŠszen a mi dr. InglisĂźnkig tudtĂĄk, hogy ha a gyerekeket minden felelĂľssĂŠgĂźktĂľl ĂŠs fĂźggetlensĂŠgĂźktĂľl megfosztva Ăśssze tudjuk zĂĄrni egymĂĄssal, aztĂĄn kizĂĄrĂłlag a kapzsisĂĄg, irigysĂŠg, fĂŠltĂŠkenysĂŠg ĂŠs fĂŠlelem kĂśzĂśnsĂŠgessĂŠ tevĂľ ĂŠrzĂŠseinek megĂŠlĂŠsĂŠre bĂĄtorĂ­tjuk Ăľket, akkor idĂľsebbek lesznek ugyan, de sosem nĂľnek fel igazĂĄn. Az egykor jĂłl ismert Public Education in the United States (KĂśzoktatĂĄs az EgyesĂźlt Államokban) cĂ­mĂť kĂśnyvĂŠnek 1934-es kiadĂĄsĂĄban Ellwood P. Cubberley azt rĂŠszletezte ĂŠs dicsþítette, hogy hogyan hosszabbĂ­totta meg 2-6 ĂŠvvel a gyerekkort az iskolĂĄk folytonos kibĂľvĂ­tĂŠsĂŠnek stratĂŠgiĂĄja – pedig akkoriban a kĂśtelezĂľ iskolĂĄztatĂĄs mĂŠg egĂŠszen Ăşj volt. Ugyanez a Cubberley – aki a Stanford's School of Education dĂŠkĂĄnja volt, tankĂśnyvĂ­rĂł a Houghton Mifflin kiadĂłnĂĄl, Conant barĂĄtja ĂŠs levelezĂľtĂĄrsa a Harvardon – a kĂśvetkezĂľt Ă­rta Public School Administration cĂ­mĂť kĂśnyvĂŠnek 1922-es kiadĂĄsĂĄban:

Az iskolĂĄink … gyĂĄrak, melyekben a nyersanyagot (gyerekek) megformĂĄzzuk ĂŠs megmunkĂĄljuk … És az iskolĂĄnak az a feladata, hogy a diĂĄkjait a meghatĂĄrozott elþírĂĄsoknak megfelelĂľen kĂŠszĂ­tse el.

Mai tĂĄrsadalmunkbĂłl nĂŠzve teljesen vilĂĄgos, hogy mik voltak azok az elþírĂĄsok. Az ĂŠrettsĂŠg ĂŠletĂźnknek szinte minden terĂźletĂŠrĂľl eltĂťnt mĂĄra. A vĂĄlĂĄst megkĂśnnyĂ­tĂľ jogszabĂĄlyok kĂśvetkeztĂŠben nem kell munkĂĄlkodni a kapcsolatokon; a kĂśnnyĂť hitelek kĂśvetkeztĂŠben nincs szĂźksĂŠg pĂŠnzĂźgyi Ăśnuralomra; a kĂśnnyen elĂŠrhetĂľ szĂłrakoztatĂĄs kĂśvetkeztĂŠben nem kell megtanulnunk szĂłrakoztatni Ăśnmagunkat; a kĂŠnyelmes vĂĄlaszok kĂśvetkeztĂŠben nem kell kĂŠrdĂŠseket feltenni. Egy gyerekekbĂľl ĂĄllĂł nemzettĂŠ vĂĄltunk, boldogan lemondunk az Ă­tĂŠlĂľkĂŠpessĂŠgĂźnkrĂľl ĂŠs az akaratunkrĂłl a buzdĂ­tĂł politika ĂŠs a hĂ­zelgĂľ reklĂĄm elĂľtt, melyek sĂŠrtenĂŠk az igazi felnĂľtteket. TĂŠvĂŠkĂŠszĂźlĂŠkeket veszĂźnk, aztĂĄn megvesszĂźk a lĂĄtnivalĂłkat is a tĂŠvĂŠhez. SzĂĄmĂ­tĂłgĂŠpeket veszĂźnk, aztĂĄn megvesszĂźk a lĂĄtnivalĂłkat is a szĂĄmĂ­tĂłgĂŠphez. EdzĂľcipĂľt veszĂźnk 150 dollĂĄrĂŠrt, ha kell, ha nem, ĂŠs aztĂĄn mĂĄsikat veszĂźnk, ha tĂşl korĂĄn tĂśnkremegy. VĂĄrosi terepjĂĄrĂłkat vezetĂźnk, ĂŠs mĂŠg akkor is elhisszĂźk a hazugsĂĄgot, hogy egyfajta ĂŠletbiztosĂ­tĂĄst jelentenek, amikor ĂŠppen felborulunk velĂźk. És ami a legrosszabb: a szemĂźnk sem rebben, amikor Ari Fleischer azt mondja, hogy „vigyĂĄzzunk, mit beszĂŠlĂźnk” – mĂŠg akkor sem, ha emlĂŠkszĂźnk arra, hogy valamikor rĂŠgen az iskolĂĄban mĂŠg azt hallottuk, hogy Amerika a szabadok fĂśldje. EgyszerĂťen ezt is bevesszĂźk. Az iskolĂĄztatĂĄsunk gondoskodott rĂłla – rendeltetĂŠse szerint.

Most pedig jĂśjjĂśn a jĂł hĂ­r. Ha egyszer megĂŠrtjĂźk a modern iskolĂĄztatĂĄs rejtett logikĂĄjĂĄt, akkor elĂŠg kĂśnnyĂť elkerĂźlni a trĂźkkjeit ĂŠs a csapdĂĄit. Az iskola alkalmazottakat ĂŠs fogyasztĂłkat nevel a gyerekekbĂľl; neveljĂźnk vezetĂľket ĂŠs kalandorokat a sajĂĄtjainkbĂłl. Az iskola reflexszerĂť engedelmessĂŠgre neveli a gyerekeket; tanĂ­tsuk meg a sajĂĄtjainkat kritikusan ĂŠs ĂśnĂĄllĂłan gondolkodni. A jĂłl iskolĂĄzott gyerekek hamar unatkozni kezdenek; segĂ­tsĂźnk a sajĂĄtjainknak a belsĂľ ĂŠletĂźk kialakĂ­tĂĄsĂĄban, hogy aztĂĄn sose unatkozzanak. ÖsztĂśnĂśzzĂźk Ăľket arra, hogy a komoly, a felnĂľtt dolgokkal foglalkozzanak tĂśrtĂŠnelemben, irodalomban, filozĂłfiĂĄban, zenĂŠben, mĂťvĂŠszetekben, kĂśzgazdasĂĄgban, teolĂłgiĂĄban – mindazzal, amit a tanĂĄrok elĂŠg jĂłl ismernek ahhoz, hogy elkerĂźljĂŠk. TegyĂźk prĂłbĂĄra a gyerekeinket azzal, hogy elĂŠg egyedĂźllĂŠtet biztosĂ­tunk szĂĄmukra ahhoz, hogy megtanulhassĂĄk ĂŠlvezni a sajĂĄt tĂĄrsasĂĄgukat, hogy belsĂľ pĂĄrbeszĂŠdet folytathassanak. A jĂłl iskolĂĄzott embereket az egyedĂźllĂŠttĂľl valĂł rettegĂŠsre kondicionĂĄltĂĄk; ĂĄllandĂłan tĂĄrsasĂĄgot keresnek a TV, a szĂĄmĂ­tĂłgĂŠp, a mobiltelefon ĂŠs a felszĂ­nes, gyorsan megkĂśtĂśtt ĂŠs gyorsan felbontott barĂĄtsĂĄgok rĂŠvĂŠn. A gyerekeinknek sokkal ĂŠrtelmesebb ĂŠletet kellene ĂŠlniĂźk, ĂŠs ĂŠlhetnek is.

ElĂľszĂśr azonban rĂĄ kell ĂŠbrednĂźnk arra, hogy mik is valĂłjĂĄban az iskolĂĄink: fiatal elmĂŠkkel kĂ­sĂŠrletezĂľ laboratĂłriumok, a vĂĄllalatok tĂĄrsadalma ĂĄltal megkĂśvetelt szokĂĄsok ĂŠs magatartĂĄsmintĂĄk fĂľ kitermelĂľhelyei. A kĂśtelezĂľ oktatĂĄs csak mellĂŠkesen szolgĂĄlja a gyerekeket; a valĂłdi cĂŠlja az, hogy szolgĂĄkkĂĄ tegye Ăľket. Ne hagyjuk meghosszabbĂ­tani a sajĂĄtjaink gyerekkorĂĄt, egyetlen nappal sem. Ha David Farragut kiskamaszkĂŠnt ĂĄt tudta venni egy elfoglalt angol hadihajĂł parancsnoksĂĄgĂĄt, ha Thomas Edison tizenkĂŠt ĂŠvesen ĂşjsĂĄgot tudott kĂŠszĂ­teni, ha Ben Franklin ugyanennyi idĂľsen el tudott szegĂľdni egy nyomdĂĄsz mellĂŠ tanoncnak (ĂŠs kĂŠsĂľbb ĂĄt tudta rĂĄgni magĂĄt egy olyan tananyagon, amely a Yale egy mai vĂŠgzĂľsĂŠnek is sok lenne), akkor nem lehet megmondani, mire lehetnek kĂŠpesek a gyerekeink. Egy hosszĂş ĂŠlet, ĂŠs a nyilvĂĄnos iskola lĂśvĂŠszĂĄrkaiban eltĂśltĂśtt harminc ĂŠv utĂĄn arra jutottam, hogy zsenibĂľl annyi van, mint a szemĂŠt. Csak azĂŠrt fojtjuk el magunkban a zsenit, mert mĂŠg nem jĂśttĂźnk rĂĄ, hogy hogyan irĂĄnyĂ­tsunk egy tanult fĂŠrfiakbĂłl ĂŠs nĂľkbĂľl ĂĄllĂł nĂŠpessĂŠget. Azt hiszem, a megoldĂĄs egyszerĂť ĂŠs ragyogĂł. Hagyjuk, hogy Ăśnmagukat irĂĄnyĂ­tsĂĄk.

MegoldĂĄs:
http://youtu.be/2bEW1PRYP9U

Netán a cigányokat nem kéne külön taníttatni? A zsidók nem egyeznek? Érdekel? Engem az érdekel, hogy unokáimnak a cigány, meg a zsidó történelem, illetve kultúra van beiktatva fõ helyen a tanulmányaikba. Hol élünk? Netán cigányisztánban, vagy netán zsidóországban, ahol le van szarva minden, ami nem kóser? Nem! Egyelõre a zsidó, meg a cigány is a magyarok asztaláról ebédel. Ideje lenne ennek szellemében gondolkodnia, mert van országuk, meg piszkosul nagy arcuk! Álljanak talpra! A gyerekeinknek is muszáj lesz, mert nem élünk örökké. Mellesleg a következõ generációtól ne várjanak alamizsnát a mihasznák. Ez a roppant megértés csak ránk jellemzõ.