Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Tükör!
Le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy a magyar nemzet szent
forradalma indította el a kommunizmus bukását, hogy a levert
szabadságharc után indult meg az addig statikus világpolitikai erjedés,
amely végül is a Szovjetunió és kelet-európai gyarmatainak
széteséséhez vezetett. Mint ahogy téves politikai beidegzõdésen alapul
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (1 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
annak unalomig való hangsúlyozása, hogy a kelet-német fiatalok elõtt a
magyar reformkommunista külpolitika a saját kockázatára nyitotta meg
a határt Ausztria felé.
Jó lenne, ha mindez valóban így történt volna, de sajnos ezek csupán -
minden látszat ellenére - a magyarság jóindulatú kombinációi, amelyek
nélkülöznek minden valós alapot.
Sokkal inkább annak lehettünk tanúi, hogy a forradalom vérbefojtását
követõen átmeneti nemzetközi zavarodottság után nemcsak a magyar,
de a nemzetközi kommunizmus is a korábbinál látványosabb
konszolidációt, kül- és belpolitikai eredményeket mutathatott fel. A
Szovjetunió - amerikai segítséggel - kiépíthette a világ legerõsebb
hadseregét. Az amerikai rakéta és ûrhajózási ismeretek titkos átadásával
és pénzelésével olyan látványos technikai színvonalat ért el, amely
Anglia és Franciaország irigykedését is kiváltotta. A Szovjetunió
látszólag tõle független nemzetközi szervezeteket, mozgalmakat hoz
létre, amelyek ügyes mozgatása révén látványos külpolitikai sikereket
takaríthat be. Gondoljunk csak a zsidó Lord Russel vezette Béke
Világtanácsra, vagy a Titó által kezdeményezett, majd kiterjesztett el
nem kötelezett államok mozgalmára és megszámlálhatatlan kisebb
szervezetre, amelyek valamennyien a szovjet külpolitika részét
képezték. A Szovjetunió kiterjeszti és 1989-ig nagyjából be is fejezi a
második világháborús szövetségesei gyarmatbirodalmának
"felszabadítását" az amerikai gazdaság érdekszférájába való átjátszását.
Úgy is fogalmazhatnánk: eredményes mozgatója volt a világ gyarmatai
újrafelosztásának. Olyan kül- vagy belpolitikai kudarcnak nyomát sem
találjuk, amely az 1990 évi úgymond politikai és gazdasági
összeomlásához vezetett volna.
Magyarország 1957 utáni történelmében sem találunk olyan társadalmi,
vagy gazdasági okokat, amelyek az úgynevezett szocialista társadalmi
szerkezet kimúlását okozhatták volna. Sõt, végrehajtják a mezõgazdaság
kolhozosítását, amelybe még Rákosi is belebukott. Az 1956-57-ben még
nemzetközi közutálatnak örvendõ Kádár Jánost kapitalista államfõk és a
kommunizmus õsellenségeként számon tartott királyok sorra fogadják,
vagy meglátogatják. Még a pápa is fogadja ezt a könyékig véreskezû
diktátort. Törvénytelenül ömlik az országba a kapitalista hitel. Kádár - a
nemzetárulás nagymestere - cinkosává válik a nemzetközi zsidó
nagytõkének, amellyel sikerül az országot az idegen tõke járszalagjára
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (2 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
kötnie. A bolsevista áfiummal elkábított népünk pedig a nyolcvanas
évek közepén már azért fohászkodik: "Csak a Jani maradjon!" Hol
vannak hát azok az 1956-ra visszavezethetõ okok, amelyek a
magyarországi "szocializmus" összeomlásához vezettek? Ne ringassuk
álmokba magunkat, ilyenek nincsenek!
Hogy miért omlott össze mégis a bolsevista felépítmény teljes
vertikuma? Erre is választ ad ez a könyv.
Ne tévesszen meg bennünket, hogy az 1990 utáni kormányok 1956-os
szabadságharcunkat használják cégérül. Ez csak a legújabb
szemfényvesztés. Minden társadalom megbecsüli alapító hõseit. A
Rákosi alapította Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetéshez,
amelyet Kádár is megtartott, tulajdonosai részére 1953-ban 4.500,- Ft
minimális havi nyugdíjat állapított meg. Ez az összeg abban az idõben
megfelelt egy jól fizetett pártvezetõ háromhavi bérének. Az 1956-os
forradalmárok pedig szinte nyomorognak, lassan a fûtésszámlájuk
kifizetése is komoly gondot okoz számukra, miközben egykori
pártarisztokraták zsidó bankárokká változva százmilliárdszámra lopják,
sikkasztják a nemzet vagyonát, amelyekért mindmáig egyetlen bûnöst
sem találtak, bizonyára komolyan nem is kerestek.
Baja, 2000. április hó
a szerzõ
Elõzmények:
Aki az 1956-os magyar forradalmat kiemelve a XX. századi
világtörténelmi környezetbõl próbálja elemezni, óhatatlanul arra a téves
következtetésre jut, hogy a lakosság nagyfokú politikai elnyomása,
arcátlan gazdasági kizsákmányolása és elképesztõ nyomora váltotta ki
népünk fegyveres felkelését az idegen zsarnokság ellen.
Nem lehet tagadni, hogy ezek valós okok voltak, és jelentõs tényezõk a
forradalom kirobbanásában. De önmagukban ezek az állapotok nem
vezettek volna fegyveres felkeléshez. Nem szabad figyelmen kívül
hagynunk, hogy a lakosság elnyomása és nyomora nem 1956 õszén
tetõzött. Ezt az idõszakot sokkal inkább 1953 nyarára tehetjük,
amelynek nyomán a szovjet pártvezetés szükségesnek tartotta a magyar
párt és kormány vezetésének megosztását. Moszkvai utasításra Rákosi
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (3 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
Mátyásnak át kellett adnia a miniszterelnöki teendõket az addig
látszólag mellõzött, egyébként hithû kommunista Nagy Imrének.
Nagy Imre elsõ fellépése nyomán nagyon sok termelõszövetkezet
oszlott fel, s a paraszt kivehette az erõszakkal betagosított földjét, lovát
és minden még meglévõ mezõgazdasági termelõeszközét. Eltörölték a
kuláklistát. A gyári munkás normáját csökkentették, fizetését
megemelték. Megszüntették az internálótáborokat. Amnesztiával sok
rabságra vetett magyar nyerte vissza szabadságát. Az életszínvonal - ha
nem is látványosan -, de javult. Az 1953-as engedmények, noha Nagy
Imrét idõközben félreállították, annak ellenére, hogy a kulák lista nélkül
is újra kulák lett, még 1956-ban is éreztette az 1953 elõtti állapotokhoz
képest jótékony hatását.
Sztálin 1953 márciusi halála után -, amelyre még visszatérünk - a
világpolitikában is egy sajátos "enyhülési" folyamat látszatának
lehettünk tanúi. A két szuperhatalom bonvivánja, Hruscsov és
Eisenhower reménytkeltõen békülékeny szerep eljátszásába kezdett. Szó
sincs tehát arról, hogy a magyar és a kelet-európai népek elnyomása és
nyomora tetõpontjára ért volna és ennek megfelelõen kicsordult a pohár.
Akkor mi történhetett mégis, ami a magyar nemzet ily egységes és
elszánt felkelését kiváltotta?
Ennek megértéséhez vissza kell nyúlnunk az elsõ és második
világháború magyar eseményeihez.
Az elsõ világháborút megelõzõen az antant hatalmak áldozatul
szemelték ki az Osztrák- Magyar Monarchiát és Németországot. E
szilárd gazdasági egység fellazítása ugyanis békés gazdasági verseny
útján nem bizonyult megoldhatónak. A kifinomult angol-francia
diplomácia szakított a korábbi támadó hadviselés gyakorlatával. Egy
gyengébb hatalom, vagy szövetség által "megtámadott" állam vagy
szövetség szerepe sokkal hasznosíthatóbb állapot a "békeszerzõdés"-nek
nevezett más államok kirablásához. Egy támadó háború kiprovokálása a
diplomácia feladata. Sõt, a diplomáciának gondoskodnia kell olyan
alárendelt szövetségesekrõl is, amelyek hatalmas ember és anyagi
áldozatok árán felfogja, majd megtöri a kiszemelt ellenfél támadó erejét.
A háborús küzdelembe majd csak az ellenfelek kimerülése idején
szabad belépni. Ez esetben a gyõzelemhez kétség sem férhet. Az áldozat
végkimerülése idején annak kifosztása már csak gyerekjáték. A hosszú
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (4 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
évtizedekre kirótt jóvátétel pedig visszaveti a konkurensek gazdasági
fejlõdését, ugyanakkor olcsó és kitûnõ forrása a gyõztesek anyagi és
technikai fejlõdésének.
A rászedett, alárendelt szövetségeseket pedig az ellenfelektõl a
"békeszerzõdés" során elkobzott területi juttatásokkal fizetik ki. Így
történt, hogy kihasználva a magyar nemzet minden nemzetiség iránti
jóindulatát, amiért minden saját nemzet vezetése által üldözött idegent
országába befogadott és számunkra nemcsak a fizikai megélhetést,
hanem nemzeti kultúrájának ápolását, anyanyelvi oktatását,
mûveltségének emelését is biztosította.
Különösen Erdély volt az a magyar terület, amelyet a havasalföldi
hegyekbõl lehúzódó románok fokozatosan elárasztottak. A még magát
sem konszolidált román kormány kihasználva ezt a tényt, titokban látens
magyarellenes politikát folytatott. Az erdélyi román származású
polgárok érzelmeit nagy hatékonysággal - felhasználva az orthodox
papságot - a magyarellenességre hangolta. Az elsõ világháborút
megelõzõen pedig a román bankok igen elõnyös kölcsönöket juttattak e
megszédített román nemzetiségû - ekkor már törvényesen is magyar
állampolgárok részére magyar földterületek vásárlására. A korabeli
arisztokrata magyar vezetés súlyos hibájául róható fel, hogy e
jelenségek elé nem emeltek hatékony gátakat. Abban a hazug és
kényelmes illúzióban ringatták magukat, hogy a magyar föld
gazdagsága mindenkinek megélhetést ad, aki arra rászorul. Hogy az
országot mindenhonnan elözönlõ idegenek szabad prédájául hagyta, azt
az arisztokrácia "haladó" gondolkodás termékének tekintette. A XX.
század elején az angol-francia kormányzat elérkezettnek látta az idõt a
rohamosan fejlõdõ teljes német nyelvterület, de különösen annak vezetõ
hatalmainak, az Osztrák-Magyar Monarchiának és Németországnak a
megtörésére, fejlõdésének visszavetésére. E cél érdekében titokban
maguk mellé állították a bérháborúra mindenkor rendkívül nagy
hajlamot mutató Oroszországot, aki egy ügyesen megszervezett
királygyilkosság révén befolyása alá vonta a szláv népességû Szerbiát.
Az oroszok a szerb titkosszolgálat embereivel 1914-ben
meggyilkoltatják Ferencz Ferdinánd trónörököst. Ez a korabeli szokások
szerint a Monarchia és Szerbia háborújához vezetett, amelybe Szerbia
megsegítése ürügyén Oroszország, majd a Monarchia mellett
Németország is belépett. A Szerbia elleni - minden egyéb háborús cél
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (5 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
nélküli büntetõ hadjárat immár világháborúvá fejlõdött. A világégést
megtervezõ Anglia és Franciaország majd csak a Monarchia és
Németország katonai erejének megtörése után a háború második felében
lép be a küzdelembe. Gondolván, így kisebb anyagi- és
emberveszteséggel érheti el eredeti célját. A Monarchia hadviselésének
megnehezítésére független államalapítás és területi növekedés ígéretével
fellázítják a cseh és szlovák származású lakosságot. Hatalmas magyar
területek ígéretével a Monarchia elleni támadásra bírják Romániát, aki
ezzel a Monarchiával érvényben lévõ szövetséget rúgja fel. A gyenge
harcértékû román haderõt a szövetségesek leverik, így még a háború
idején békét köt a Monarchiával és Németországgal. A háború utolsó
felvonásában- igaz jelentõs szerepet játszani már nem tudott- látván az
antanthatalmak biztos gyõzelmét - ismét szerzõdést szegett és újra
belépett a szövetséges hatalmak ellen a háborúba.
Románia az elsõ világháború során az árulás iskolapéldáját szolgáltatta.
Kétszer is elárulta eredeti szövetségesét. Amint látni fogjuk "kiváló
erényeit" a második világháború során is érvényesíteni fogja. A párizsi
békekötésnél az antanthatalmak a mások javaiból árulásuk arányában
bõségesen jutalmazzák az általuk rászedett népeket. Nem véletlen, hogy
a kétszeres áruló Románia kapta a legnagyobb területi juttatást, messze
megelõzve Szerbiát, de még az állammá kreált Csehszlovákiát is. A
párizsi tárgyalások, tárgyalások? diktátum során a magyar küldöttség
érveléseit többek között azzal is elutasították, hogy Erdély nagyobbik
részén mint a lakosság, mint a mûvelhetõ földterület román, így
természetes, hogy Romániát illeti meg. Jó lenne, ha a magyar föld
"külföldi befektetõk" részére való eladhatóságán buzgólkodó magyar,
magyar? politikusok egy pillanatra maguk elé idéznék történelmünk e
fájdalmas eseményeit. Én e várható "befektetõk" kilétét minimális
kockázattal már most meg merem jósolni. Teljesen mindegy, hogy mely
országban bejegyzett cégek legyenek is azok. Hiszen tudjuk, hogy a
magyar föld külföldi tulajdonlásának apostolai azzal érvelnek, hogy a
keleti leszakadt ipari és mezõgazdasági területei "igényelnék leginkább
a külföldi mûködõ tõkét". De ne legyenek illúzióink az osztrák
lehetséges földtulajdonosok felõl sem.
Ha ugyanis visszatekintünk Ausztria elsõ világháborús Magyarország
iránti magatartására -, hogy a korábbi 300 évrõl ne is szóljunk - a
korrektség legcsekélyebb jeleit is hiába keressük. Ma már köztudott,
hogy a Ferenc Ferdinánd ellen elkövetett szerb merénylet miatt a
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (6 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
Monarchia háborús párti osztrák politikusait éppen a magyar Tisza
István igyekezett lehûteni, a békés megoldás felé terelni. Sajnálatos,
hogy minden próbálkozása eredménytelen maradt. Egy kollektív
államvezetés legalapvetõbb irt és íratlan szabálya (nemcsak a
demokráciában), hogy a kisebbség alá kell vesse magát a többség
akaratának. Végül is Tisza Istvánnak meg kellett hajolnia az osztrák
többségû kabinet döntése elõtt. Ez mit sem változtat azon, hogy
Magyarország ezt a háborút nem kívánta, és abba Ausztria, akarata
ellenére rángatta bele. Ezért nyilvánvaló, hogy a háború felelõssége is
elsõsorban az azt elindító Ausztriát kell, hogy terhelje.
Ennek igazságát a világ minden népének erkölcsi törvénye, mûködési
logikájának rendszere megerõsíti. Kivétel ez alól az angol-francia
diplomácia és sajnos Ausztria elsõ világháború utáni vezetõi. Így
történhetett, hogy kificamodott logikájukkal a háborút ellenzõ
Magyarország területébõl egy darabot a háború legfõbb értelmi
szerzõjének és tényleges elindítójának - úgy tûnik éppen e számunkra
nagy hasznot hozó vállalkozás lehetõségének megteremtéséért -
jutalomképpen odaítélték. A korabeli szánalmas osztrák politikusok
pedig ahelyett, hogy e méltatlan "ajándékot" erélyesen visszautasították
volna, boldogan elfogadták azt. Nem jutott el tudatukig, hogy ezzel a
magatartásukkal még igazolták is a "békebíró" antanthatalmak
nevetséges érvelését, hogy az "elnyomott" nemzetiségi lakosoknak az
anyaországhoz kell tartozniuk. Pontosabban szólva, egyetértettek a cseh,
szlovák, olasz, horvát, szlavón, lengyel lakosú területeinek
elkobzásával.
A románokéhoz hasonló álnok gondolkodásuk a második világháború
során is megnyilvánult. Minden ellenkezõ osztrák állítással szemben,
aki ebben az idõben élt és a politikára akár a legcsekélyebb mértékben is
figyelt, megerõsítheti, hogy Hitler nemzeti szocialista mozgalmával az
osztrák lakosság túlnyomó többsége - ha ugyan nem az egésze -
rendkívüli módon szimpatizált. A Németországgal való egyesülés utáni
osztrák vágy való tény volt. Ez már az elsõ világháború befejezése után
is megnyilvánult. Német-Ausztria felirattal számos embléma maradt az
utókorra. A két állam uniója az antanthatalmak tilalma nyomán bukott
meg. Az ideiglenes osztrák nemzetgyûlés 1918. november 12-én a két
állam egyesülésére hozott határozatát az Ausztriával kötött saint-
germaini békeszerzõdés 88. cikkének tilalma megsemmisítette. Az
antanthatalmak úgy gondolták: nem azért verették, verték le erõs
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (7 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
konkurenseiket, hogy azok erõiket integrálva ismét versenytársaikká
válhassanak.
Miután Hitler Németország részérõl kimondta az elsõ világháborút
lezáró békediktátumok érvénytelenségét, kezdeményezte e hatalmi
szóval betiltott egyesülés megvalósítását. Az osztrákok az egyesülést
továbbra is kívánták, de párizsi békeszerzõdés érvénytelenségének
deklarálásától óvakodtak. A fúziónak romantikusabb módját
választották. Úgy gondolták, ha Németország "erõszakkal szállja meg az
országot", akkor minden formalitásnak eleget tesznek. A kecske is
jóllakik, a káposzta is megmarad. Vagyis a békeszerzõdést is
betartották" de a két ország egyesülése is létrejön. A cél eléréséhez
szükségtelen véráldozatot hozni. Elegendõ egyetlen politikus, Dollfus
kancellár oltárra tétele.
A korabeli osztrák gondolkodás nagyon hasonlít ahhoz a ravasz apához,
aki férjhez adandó leányát szívesen hozzáadná az erõszakos kérõhöz, de
tartva a szomszédok rosszallásától, azt sugallja leendõ vejének:
szöktesse meg a leányát.
Az a tény, hogy az osztrák diplomácia ezt a nevetséges színjátékot a
második világháború után olyan jól ki tudta aknázni, hogy a
semlegesség fejében megtarthatta függetlenségét, mentes maradt, mind
az orosz, mind a nyugati szövetségesek ötvenéves megszállásától, a
történészekkel azt gyaníttatja, az 1936-os Anschluss módját a korabeli
osztrák diplomácia egyeztethette az angol-francia, valamint az amerikai
és szovjet vezetéssel. Enélkül ugyanis ismerve az osztrákok második
világháborús teljesítményét, amely németebb volt a németekénél - nehéz
elképzelni, hogy nyakát kihúzhatta volna akár a szovjet, akár az
amerikai hurokból. Kíváncsian figyeljük, mi módon próbál majd
kiszabadulni a kétségtelen sok hasznot hozó, de ma már gazdasága
fékjévé vált semlegességébõl. Közös piaci tagsága elõbb-utóbb a NATO-
tagságot is igényli majd. A Szovjetunió jogutódja Oroszország NATO-
ellenessége érdekes politikai attrakcióval lepheti meg a világ
közvéleményét.
Nos, ezekben a rókalelkû "sógorok"-ban bízunk mi, hogy politikailag
önzetlen befektetõkként hasznosítják majd a korábbi tilalom ellenére
zsebszerzõdések alapján már megszerzett és majdan legálissá váló,
megszerezhetõ nyugat-magyarországi termõterületeinket. Nyugodtan
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (8 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
állíthatjuk a jó magyar közmondás szerint, akik a külföldiek
magyarországi földvásárlása mellett bábáskodnak: Kutyára bízzák a
hájat. Nem túlzás annak megállapítása: Akik a magyar földnek
külföldiek kezére játszásában tevékenykednek, részt vesznek - akárcsak
közvetett módon is - törvényi kereteinek kialakításában és
megszavazásában, vagy az országnak a közös piacba való bevitelét
szorgalmazzák, tudottan vagy akár tudatlanul a magyar nemzet
felszámolásán, állami létének megszüntetésén dolgoznak.
Aki ebben a fejlõdés modern követelményeit véli látni, gondolja csak
végig: egy újabb etnikai szélhámosság ürügyén egy mások által
felzaklatott európai krízis esetén nem ismétlik-e meg az elsõ
világháború után "nemzetiségi alapon" történõ területi átrendezést. A
még teljesen be sem fejezett jugoszláv belháború és következményei
intõ példaként lebegjen minden magyar szeme elõtt! Magyarország
területe állami létének megtartása mellett tovább már nem osztható! Ma
is - az öt évtizedes szovjet gyarmati mivoltunk mellett gazdasági
lepusztulásunk legfõbb oka a trianoni országcsonkítás. Elvették legjobb
termõföldjeinket, csaknem az összes bányáinkat és erdõinket, továbbá
vasútvonalaink nagyobbik részét, tengeri kikötõnket és még számtalan,
szinte felsorolhatatlan gazdasági erõforrásainkat. Ami megmaradt, az
sajnos egy kiegyensúlyozott jóléti állam megteremtéséhez elégtelen.
Szomorú; hogy ezt a "békebírók" sem 1920-ban, sem 1946-ban, sem
azóta nem ismerték fel, pontosabban nem akarták felismerni.
Egyértelmûen ki kell mondani, hogy minden magyar megértse: az, ami
1990 után és jelenleg is a privatizáció címén az ország különbözõ
erõforrásainak külföldiek részére történõ elherdálásával történik, az a
magyarság tervszerû, tudatos szétzilálására, Magyarország állami
létének fokozatos felszámolására irányul. Ha a nemzet idejében nem
választ magának egy radikális magyar érzelmû kormányzatot, úgy sorsa
megpecsételõdik. Még szolgaként sem tûrik meg több mint ezeréves
hazájában. Meggyötört történelmünk során nemzetünk legnagyobb
betegsége mindig a széthúzás és a belviszály volt. Más népek védelmét
mindig fontosabbnak tartottuk a sajátunkénál. Õseink mások érdekében
herdálták a magyar vért. Meg is lett az eredménye! Míg a késõ
középkorban hazánk lakossága megegyezett Anglia vagy Franciaország
lakosságának számával, ma már az ötödét sem éri el. Az õsi betegség, a
nemzet megosztottsága sajnos nemcsak örökölt kór, hanem úgy tûnik,
egyelõre gyógyíthatatlan is. Már az emigrációra is átterjedt.
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (9 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
Ahol csak külföldön jártam, mindenütt fájdalommal kellett
tapasztalnom, hogy minden nemzet fiai jobban tisztelik és õrzik
származásuk jellegét, nemzeti hagyományait, s ami a legfontosabb,
anyanyelvét, mint a magyarok. Szinte alig házasodnak maguk közül. Az
idegen szebb és jobb. Egyetlen nemzet tagjai sem asszimilálhatók olyan
könnyen, mint a magyar. Gyermekeik egyre csekélyebb számban
beszélnek magyarul. Szomorú, de ez sokszor még akkor is igaz, ha az
anya a magyar. Nem kerülte el figyelmemet vendéglátóim azon
információja, hogy az emigrációban élõ Magyarországról kitelepült
zsidóság többsége megtanítja gyermekeit nyelvünkre. Keresnem kellett
ennek okát, amelyet csak itthon találtam meg. A "rendszerváltást"
követõen a különbözõ okokból emigrált zsidóság egyre jelentõsebb
számban telepedik ismét Magyarországra. Ezek a zsidók nagyon jól
ismerik a magyar alkat mindenkivel szemben tapasztalható már-már
káros idegen imádatát, a saját jogait is háttérbe szorító indokolatlan
toleranciáját. Tudják, hogy egyetlen nemzet testén sem élõsködhetnek
olyan háboríthatatlanul, mint a miénken.
E kitûnõ lehetõséget nyilván szívesen örökítik át utódaikra is, amelynek
kiaknázását jelentõs mértékben segíti elõ a nyelv ismerete. Mi pedig
nem kívánunk élni ezzel a lehetõséggel, amelyhez pedig magyar
származásunknál fogva, hogy úgy mondjam, elõjogunk van. Elkeserítõ,
hogy magyarjaink számára elégtelenek azok az életfeltételek, amelyek
más nemzetek és idegenek számára csábító.
Míg a hitleri holdudvar többi államából finoman szólva kiebrudalják az
Izraelben élni nem kívánó zsidókat, addig mi a demokrácia mákonyától
elkábítva öleljük magunkhoz õket, és valósággal kínáljuk számukra a
saját játékszabályai szerinti kirablásunk lehetõségeit. Soros György
"középeurópai egyetemének" még Csehország is ajtót mutatott, pedig
szabadkõmûves elõdei révén nekik köszönheti állami létét. Mi, akik
országunk és nemzetünk kétharmadának elvesztését írhatjuk
számlájukra, bárgyú módon osztjuk szét közöttük maradék javainkat is.
Ugyanez jellemzi az elrabolt országrészek magyar lakosságát is.
Mindenütt három-négy magyar párt is igyekszik egymást szapulni. A
széthúzás és a viszály sajnos nemcsak hazai jelenség. Ahol magyar él,
mindenütt megtalálható. Amerikában is, Ausztráliában is értetlenül
álltam a furcsa jelenség elõtt. Ott ugyanúgy megtalálható a baloldal és a
jobboldal. Mondanom sem kell akárcsak itthon - ott is a baloldal az
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (10 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
egységesebb, míg a jobboldal állandó torzsalkodás mellett folyamatos
osztódással gyengül. Bármilyen furcsa is, a közös nyelv után ez volt a
legfõbb ismérve annak, hogy magyarok társaságába kerültem.
forradalma indította el a kommunizmus bukását, hogy a levert
szabadságharc után indult meg az addig statikus világpolitikai erjedés,
amely végül is a Szovjetunió és kelet-európai gyarmatainak
széteséséhez vezetett. Mint ahogy téves politikai beidegzõdésen alapul
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (1 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
annak unalomig való hangsúlyozása, hogy a kelet-német fiatalok elõtt a
magyar reformkommunista külpolitika a saját kockázatára nyitotta meg
a határt Ausztria felé.
Jó lenne, ha mindez valóban így történt volna, de sajnos ezek csupán -
minden látszat ellenére - a magyarság jóindulatú kombinációi, amelyek
nélkülöznek minden valós alapot.
Sokkal inkább annak lehettünk tanúi, hogy a forradalom vérbefojtását
követõen átmeneti nemzetközi zavarodottság után nemcsak a magyar,
de a nemzetközi kommunizmus is a korábbinál látványosabb
konszolidációt, kül- és belpolitikai eredményeket mutathatott fel. A
Szovjetunió - amerikai segítséggel - kiépíthette a világ legerõsebb
hadseregét. Az amerikai rakéta és ûrhajózási ismeretek titkos átadásával
és pénzelésével olyan látványos technikai színvonalat ért el, amely
Anglia és Franciaország irigykedését is kiváltotta. A Szovjetunió
látszólag tõle független nemzetközi szervezeteket, mozgalmakat hoz
létre, amelyek ügyes mozgatása révén látványos külpolitikai sikereket
takaríthat be. Gondoljunk csak a zsidó Lord Russel vezette Béke
Világtanácsra, vagy a Titó által kezdeményezett, majd kiterjesztett el
nem kötelezett államok mozgalmára és megszámlálhatatlan kisebb
szervezetre, amelyek valamennyien a szovjet külpolitika részét
képezték. A Szovjetunió kiterjeszti és 1989-ig nagyjából be is fejezi a
második világháborús szövetségesei gyarmatbirodalmának
"felszabadítását" az amerikai gazdaság érdekszférájába való átjátszását.
Úgy is fogalmazhatnánk: eredményes mozgatója volt a világ gyarmatai
újrafelosztásának. Olyan kül- vagy belpolitikai kudarcnak nyomát sem
találjuk, amely az 1990 évi úgymond politikai és gazdasági
összeomlásához vezetett volna.
Magyarország 1957 utáni történelmében sem találunk olyan társadalmi,
vagy gazdasági okokat, amelyek az úgynevezett szocialista társadalmi
szerkezet kimúlását okozhatták volna. Sõt, végrehajtják a mezõgazdaság
kolhozosítását, amelybe még Rákosi is belebukott. Az 1956-57-ben még
nemzetközi közutálatnak örvendõ Kádár Jánost kapitalista államfõk és a
kommunizmus õsellenségeként számon tartott királyok sorra fogadják,
vagy meglátogatják. Még a pápa is fogadja ezt a könyékig véreskezû
diktátort. Törvénytelenül ömlik az országba a kapitalista hitel. Kádár - a
nemzetárulás nagymestere - cinkosává válik a nemzetközi zsidó
nagytõkének, amellyel sikerül az országot az idegen tõke járszalagjára
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (2 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
kötnie. A bolsevista áfiummal elkábított népünk pedig a nyolcvanas
évek közepén már azért fohászkodik: "Csak a Jani maradjon!" Hol
vannak hát azok az 1956-ra visszavezethetõ okok, amelyek a
magyarországi "szocializmus" összeomlásához vezettek? Ne ringassuk
álmokba magunkat, ilyenek nincsenek!
Hogy miért omlott össze mégis a bolsevista felépítmény teljes
vertikuma? Erre is választ ad ez a könyv.
Ne tévesszen meg bennünket, hogy az 1990 utáni kormányok 1956-os
szabadságharcunkat használják cégérül. Ez csak a legújabb
szemfényvesztés. Minden társadalom megbecsüli alapító hõseit. A
Rákosi alapította Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetéshez,
amelyet Kádár is megtartott, tulajdonosai részére 1953-ban 4.500,- Ft
minimális havi nyugdíjat állapított meg. Ez az összeg abban az idõben
megfelelt egy jól fizetett pártvezetõ háromhavi bérének. Az 1956-os
forradalmárok pedig szinte nyomorognak, lassan a fûtésszámlájuk
kifizetése is komoly gondot okoz számukra, miközben egykori
pártarisztokraták zsidó bankárokká változva százmilliárdszámra lopják,
sikkasztják a nemzet vagyonát, amelyekért mindmáig egyetlen bûnöst
sem találtak, bizonyára komolyan nem is kerestek.
Baja, 2000. április hó
a szerzõ
Elõzmények:
Aki az 1956-os magyar forradalmat kiemelve a XX. századi
világtörténelmi környezetbõl próbálja elemezni, óhatatlanul arra a téves
következtetésre jut, hogy a lakosság nagyfokú politikai elnyomása,
arcátlan gazdasági kizsákmányolása és elképesztõ nyomora váltotta ki
népünk fegyveres felkelését az idegen zsarnokság ellen.
Nem lehet tagadni, hogy ezek valós okok voltak, és jelentõs tényezõk a
forradalom kirobbanásában. De önmagukban ezek az állapotok nem
vezettek volna fegyveres felkeléshez. Nem szabad figyelmen kívül
hagynunk, hogy a lakosság elnyomása és nyomora nem 1956 õszén
tetõzött. Ezt az idõszakot sokkal inkább 1953 nyarára tehetjük,
amelynek nyomán a szovjet pártvezetés szükségesnek tartotta a magyar
párt és kormány vezetésének megosztását. Moszkvai utasításra Rákosi
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (3 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
Mátyásnak át kellett adnia a miniszterelnöki teendõket az addig
látszólag mellõzött, egyébként hithû kommunista Nagy Imrének.
Nagy Imre elsõ fellépése nyomán nagyon sok termelõszövetkezet
oszlott fel, s a paraszt kivehette az erõszakkal betagosított földjét, lovát
és minden még meglévõ mezõgazdasági termelõeszközét. Eltörölték a
kuláklistát. A gyári munkás normáját csökkentették, fizetését
megemelték. Megszüntették az internálótáborokat. Amnesztiával sok
rabságra vetett magyar nyerte vissza szabadságát. Az életszínvonal - ha
nem is látványosan -, de javult. Az 1953-as engedmények, noha Nagy
Imrét idõközben félreállították, annak ellenére, hogy a kulák lista nélkül
is újra kulák lett, még 1956-ban is éreztette az 1953 elõtti állapotokhoz
képest jótékony hatását.
Sztálin 1953 márciusi halála után -, amelyre még visszatérünk - a
világpolitikában is egy sajátos "enyhülési" folyamat látszatának
lehettünk tanúi. A két szuperhatalom bonvivánja, Hruscsov és
Eisenhower reménytkeltõen békülékeny szerep eljátszásába kezdett. Szó
sincs tehát arról, hogy a magyar és a kelet-európai népek elnyomása és
nyomora tetõpontjára ért volna és ennek megfelelõen kicsordult a pohár.
Akkor mi történhetett mégis, ami a magyar nemzet ily egységes és
elszánt felkelését kiváltotta?
Ennek megértéséhez vissza kell nyúlnunk az elsõ és második
világháború magyar eseményeihez.
Az elsõ világháborút megelõzõen az antant hatalmak áldozatul
szemelték ki az Osztrák- Magyar Monarchiát és Németországot. E
szilárd gazdasági egység fellazítása ugyanis békés gazdasági verseny
útján nem bizonyult megoldhatónak. A kifinomult angol-francia
diplomácia szakított a korábbi támadó hadviselés gyakorlatával. Egy
gyengébb hatalom, vagy szövetség által "megtámadott" állam vagy
szövetség szerepe sokkal hasznosíthatóbb állapot a "békeszerzõdés"-nek
nevezett más államok kirablásához. Egy támadó háború kiprovokálása a
diplomácia feladata. Sõt, a diplomáciának gondoskodnia kell olyan
alárendelt szövetségesekrõl is, amelyek hatalmas ember és anyagi
áldozatok árán felfogja, majd megtöri a kiszemelt ellenfél támadó erejét.
A háborús küzdelembe majd csak az ellenfelek kimerülése idején
szabad belépni. Ez esetben a gyõzelemhez kétség sem férhet. Az áldozat
végkimerülése idején annak kifosztása már csak gyerekjáték. A hosszú
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (4 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
évtizedekre kirótt jóvátétel pedig visszaveti a konkurensek gazdasági
fejlõdését, ugyanakkor olcsó és kitûnõ forrása a gyõztesek anyagi és
technikai fejlõdésének.
A rászedett, alárendelt szövetségeseket pedig az ellenfelektõl a
"békeszerzõdés" során elkobzott területi juttatásokkal fizetik ki. Így
történt, hogy kihasználva a magyar nemzet minden nemzetiség iránti
jóindulatát, amiért minden saját nemzet vezetése által üldözött idegent
országába befogadott és számunkra nemcsak a fizikai megélhetést,
hanem nemzeti kultúrájának ápolását, anyanyelvi oktatását,
mûveltségének emelését is biztosította.
Különösen Erdély volt az a magyar terület, amelyet a havasalföldi
hegyekbõl lehúzódó románok fokozatosan elárasztottak. A még magát
sem konszolidált román kormány kihasználva ezt a tényt, titokban látens
magyarellenes politikát folytatott. Az erdélyi román származású
polgárok érzelmeit nagy hatékonysággal - felhasználva az orthodox
papságot - a magyarellenességre hangolta. Az elsõ világháborút
megelõzõen pedig a román bankok igen elõnyös kölcsönöket juttattak e
megszédített román nemzetiségû - ekkor már törvényesen is magyar
állampolgárok részére magyar földterületek vásárlására. A korabeli
arisztokrata magyar vezetés súlyos hibájául róható fel, hogy e
jelenségek elé nem emeltek hatékony gátakat. Abban a hazug és
kényelmes illúzióban ringatták magukat, hogy a magyar föld
gazdagsága mindenkinek megélhetést ad, aki arra rászorul. Hogy az
országot mindenhonnan elözönlõ idegenek szabad prédájául hagyta, azt
az arisztokrácia "haladó" gondolkodás termékének tekintette. A XX.
század elején az angol-francia kormányzat elérkezettnek látta az idõt a
rohamosan fejlõdõ teljes német nyelvterület, de különösen annak vezetõ
hatalmainak, az Osztrák-Magyar Monarchiának és Németországnak a
megtörésére, fejlõdésének visszavetésére. E cél érdekében titokban
maguk mellé állították a bérháborúra mindenkor rendkívül nagy
hajlamot mutató Oroszországot, aki egy ügyesen megszervezett
királygyilkosság révén befolyása alá vonta a szláv népességû Szerbiát.
Az oroszok a szerb titkosszolgálat embereivel 1914-ben
meggyilkoltatják Ferencz Ferdinánd trónörököst. Ez a korabeli szokások
szerint a Monarchia és Szerbia háborújához vezetett, amelybe Szerbia
megsegítése ürügyén Oroszország, majd a Monarchia mellett
Németország is belépett. A Szerbia elleni - minden egyéb háborús cél
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (5 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
nélküli büntetõ hadjárat immár világháborúvá fejlõdött. A világégést
megtervezõ Anglia és Franciaország majd csak a Monarchia és
Németország katonai erejének megtörése után a háború második felében
lép be a küzdelembe. Gondolván, így kisebb anyagi- és
emberveszteséggel érheti el eredeti célját. A Monarchia hadviselésének
megnehezítésére független államalapítás és területi növekedés ígéretével
fellázítják a cseh és szlovák származású lakosságot. Hatalmas magyar
területek ígéretével a Monarchia elleni támadásra bírják Romániát, aki
ezzel a Monarchiával érvényben lévõ szövetséget rúgja fel. A gyenge
harcértékû román haderõt a szövetségesek leverik, így még a háború
idején békét köt a Monarchiával és Németországgal. A háború utolsó
felvonásában- igaz jelentõs szerepet játszani már nem tudott- látván az
antanthatalmak biztos gyõzelmét - ismét szerzõdést szegett és újra
belépett a szövetséges hatalmak ellen a háborúba.
Románia az elsõ világháború során az árulás iskolapéldáját szolgáltatta.
Kétszer is elárulta eredeti szövetségesét. Amint látni fogjuk "kiváló
erényeit" a második világháború során is érvényesíteni fogja. A párizsi
békekötésnél az antanthatalmak a mások javaiból árulásuk arányában
bõségesen jutalmazzák az általuk rászedett népeket. Nem véletlen, hogy
a kétszeres áruló Románia kapta a legnagyobb területi juttatást, messze
megelõzve Szerbiát, de még az állammá kreált Csehszlovákiát is. A
párizsi tárgyalások, tárgyalások? diktátum során a magyar küldöttség
érveléseit többek között azzal is elutasították, hogy Erdély nagyobbik
részén mint a lakosság, mint a mûvelhetõ földterület román, így
természetes, hogy Romániát illeti meg. Jó lenne, ha a magyar föld
"külföldi befektetõk" részére való eladhatóságán buzgólkodó magyar,
magyar? politikusok egy pillanatra maguk elé idéznék történelmünk e
fájdalmas eseményeit. Én e várható "befektetõk" kilétét minimális
kockázattal már most meg merem jósolni. Teljesen mindegy, hogy mely
országban bejegyzett cégek legyenek is azok. Hiszen tudjuk, hogy a
magyar föld külföldi tulajdonlásának apostolai azzal érvelnek, hogy a
keleti leszakadt ipari és mezõgazdasági területei "igényelnék leginkább
a külföldi mûködõ tõkét". De ne legyenek illúzióink az osztrák
lehetséges földtulajdonosok felõl sem.
Ha ugyanis visszatekintünk Ausztria elsõ világháborús Magyarország
iránti magatartására -, hogy a korábbi 300 évrõl ne is szóljunk - a
korrektség legcsekélyebb jeleit is hiába keressük. Ma már köztudott,
hogy a Ferenc Ferdinánd ellen elkövetett szerb merénylet miatt a
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (6 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
Monarchia háborús párti osztrák politikusait éppen a magyar Tisza
István igyekezett lehûteni, a békés megoldás felé terelni. Sajnálatos,
hogy minden próbálkozása eredménytelen maradt. Egy kollektív
államvezetés legalapvetõbb irt és íratlan szabálya (nemcsak a
demokráciában), hogy a kisebbség alá kell vesse magát a többség
akaratának. Végül is Tisza Istvánnak meg kellett hajolnia az osztrák
többségû kabinet döntése elõtt. Ez mit sem változtat azon, hogy
Magyarország ezt a háborút nem kívánta, és abba Ausztria, akarata
ellenére rángatta bele. Ezért nyilvánvaló, hogy a háború felelõssége is
elsõsorban az azt elindító Ausztriát kell, hogy terhelje.
Ennek igazságát a világ minden népének erkölcsi törvénye, mûködési
logikájának rendszere megerõsíti. Kivétel ez alól az angol-francia
diplomácia és sajnos Ausztria elsõ világháború utáni vezetõi. Így
történhetett, hogy kificamodott logikájukkal a háborút ellenzõ
Magyarország területébõl egy darabot a háború legfõbb értelmi
szerzõjének és tényleges elindítójának - úgy tûnik éppen e számunkra
nagy hasznot hozó vállalkozás lehetõségének megteremtéséért -
jutalomképpen odaítélték. A korabeli szánalmas osztrák politikusok
pedig ahelyett, hogy e méltatlan "ajándékot" erélyesen visszautasították
volna, boldogan elfogadták azt. Nem jutott el tudatukig, hogy ezzel a
magatartásukkal még igazolták is a "békebíró" antanthatalmak
nevetséges érvelését, hogy az "elnyomott" nemzetiségi lakosoknak az
anyaországhoz kell tartozniuk. Pontosabban szólva, egyetértettek a cseh,
szlovák, olasz, horvát, szlavón, lengyel lakosú területeinek
elkobzásával.
A románokéhoz hasonló álnok gondolkodásuk a második világháború
során is megnyilvánult. Minden ellenkezõ osztrák állítással szemben,
aki ebben az idõben élt és a politikára akár a legcsekélyebb mértékben is
figyelt, megerõsítheti, hogy Hitler nemzeti szocialista mozgalmával az
osztrák lakosság túlnyomó többsége - ha ugyan nem az egésze -
rendkívüli módon szimpatizált. A Németországgal való egyesülés utáni
osztrák vágy való tény volt. Ez már az elsõ világháború befejezése után
is megnyilvánult. Német-Ausztria felirattal számos embléma maradt az
utókorra. A két állam uniója az antanthatalmak tilalma nyomán bukott
meg. Az ideiglenes osztrák nemzetgyûlés 1918. november 12-én a két
állam egyesülésére hozott határozatát az Ausztriával kötött saint-
germaini békeszerzõdés 88. cikkének tilalma megsemmisítette. Az
antanthatalmak úgy gondolták: nem azért verették, verték le erõs
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (7 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
konkurenseiket, hogy azok erõiket integrálva ismét versenytársaikká
válhassanak.
Miután Hitler Németország részérõl kimondta az elsõ világháborút
lezáró békediktátumok érvénytelenségét, kezdeményezte e hatalmi
szóval betiltott egyesülés megvalósítását. Az osztrákok az egyesülést
továbbra is kívánták, de párizsi békeszerzõdés érvénytelenségének
deklarálásától óvakodtak. A fúziónak romantikusabb módját
választották. Úgy gondolták, ha Németország "erõszakkal szállja meg az
országot", akkor minden formalitásnak eleget tesznek. A kecske is
jóllakik, a káposzta is megmarad. Vagyis a békeszerzõdést is
betartották" de a két ország egyesülése is létrejön. A cél eléréséhez
szükségtelen véráldozatot hozni. Elegendõ egyetlen politikus, Dollfus
kancellár oltárra tétele.
A korabeli osztrák gondolkodás nagyon hasonlít ahhoz a ravasz apához,
aki férjhez adandó leányát szívesen hozzáadná az erõszakos kérõhöz, de
tartva a szomszédok rosszallásától, azt sugallja leendõ vejének:
szöktesse meg a leányát.
Az a tény, hogy az osztrák diplomácia ezt a nevetséges színjátékot a
második világháború után olyan jól ki tudta aknázni, hogy a
semlegesség fejében megtarthatta függetlenségét, mentes maradt, mind
az orosz, mind a nyugati szövetségesek ötvenéves megszállásától, a
történészekkel azt gyaníttatja, az 1936-os Anschluss módját a korabeli
osztrák diplomácia egyeztethette az angol-francia, valamint az amerikai
és szovjet vezetéssel. Enélkül ugyanis ismerve az osztrákok második
világháborús teljesítményét, amely németebb volt a németekénél - nehéz
elképzelni, hogy nyakát kihúzhatta volna akár a szovjet, akár az
amerikai hurokból. Kíváncsian figyeljük, mi módon próbál majd
kiszabadulni a kétségtelen sok hasznot hozó, de ma már gazdasága
fékjévé vált semlegességébõl. Közös piaci tagsága elõbb-utóbb a NATO-
tagságot is igényli majd. A Szovjetunió jogutódja Oroszország NATO-
ellenessége érdekes politikai attrakcióval lepheti meg a világ
közvéleményét.
Nos, ezekben a rókalelkû "sógorok"-ban bízunk mi, hogy politikailag
önzetlen befektetõkként hasznosítják majd a korábbi tilalom ellenére
zsebszerzõdések alapján már megszerzett és majdan legálissá váló,
megszerezhetõ nyugat-magyarországi termõterületeinket. Nyugodtan
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (8 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
állíthatjuk a jó magyar közmondás szerint, akik a külföldiek
magyarországi földvásárlása mellett bábáskodnak: Kutyára bízzák a
hájat. Nem túlzás annak megállapítása: Akik a magyar földnek
külföldiek kezére játszásában tevékenykednek, részt vesznek - akárcsak
közvetett módon is - törvényi kereteinek kialakításában és
megszavazásában, vagy az országnak a közös piacba való bevitelét
szorgalmazzák, tudottan vagy akár tudatlanul a magyar nemzet
felszámolásán, állami létének megszüntetésén dolgoznak.
Aki ebben a fejlõdés modern követelményeit véli látni, gondolja csak
végig: egy újabb etnikai szélhámosság ürügyén egy mások által
felzaklatott európai krízis esetén nem ismétlik-e meg az elsõ
világháború után "nemzetiségi alapon" történõ területi átrendezést. A
még teljesen be sem fejezett jugoszláv belháború és következményei
intõ példaként lebegjen minden magyar szeme elõtt! Magyarország
területe állami létének megtartása mellett tovább már nem osztható! Ma
is - az öt évtizedes szovjet gyarmati mivoltunk mellett gazdasági
lepusztulásunk legfõbb oka a trianoni országcsonkítás. Elvették legjobb
termõföldjeinket, csaknem az összes bányáinkat és erdõinket, továbbá
vasútvonalaink nagyobbik részét, tengeri kikötõnket és még számtalan,
szinte felsorolhatatlan gazdasági erõforrásainkat. Ami megmaradt, az
sajnos egy kiegyensúlyozott jóléti állam megteremtéséhez elégtelen.
Szomorú; hogy ezt a "békebírók" sem 1920-ban, sem 1946-ban, sem
azóta nem ismerték fel, pontosabban nem akarták felismerni.
Egyértelmûen ki kell mondani, hogy minden magyar megértse: az, ami
1990 után és jelenleg is a privatizáció címén az ország különbözõ
erõforrásainak külföldiek részére történõ elherdálásával történik, az a
magyarság tervszerû, tudatos szétzilálására, Magyarország állami
létének fokozatos felszámolására irányul. Ha a nemzet idejében nem
választ magának egy radikális magyar érzelmû kormányzatot, úgy sorsa
megpecsételõdik. Még szolgaként sem tûrik meg több mint ezeréves
hazájában. Meggyötört történelmünk során nemzetünk legnagyobb
betegsége mindig a széthúzás és a belviszály volt. Más népek védelmét
mindig fontosabbnak tartottuk a sajátunkénál. Õseink mások érdekében
herdálták a magyar vért. Meg is lett az eredménye! Míg a késõ
középkorban hazánk lakossága megegyezett Anglia vagy Franciaország
lakosságának számával, ma már az ötödét sem éri el. Az õsi betegség, a
nemzet megosztottsága sajnos nemcsak örökölt kór, hanem úgy tûnik,
egyelõre gyógyíthatatlan is. Már az emigrációra is átterjedt.
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (9 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
Ahol csak külföldön jártam, mindenütt fájdalommal kellett
tapasztalnom, hogy minden nemzet fiai jobban tisztelik és õrzik
származásuk jellegét, nemzeti hagyományait, s ami a legfontosabb,
anyanyelvét, mint a magyarok. Szinte alig házasodnak maguk közül. Az
idegen szebb és jobb. Egyetlen nemzet tagjai sem asszimilálhatók olyan
könnyen, mint a magyar. Gyermekeik egyre csekélyebb számban
beszélnek magyarul. Szomorú, de ez sokszor még akkor is igaz, ha az
anya a magyar. Nem kerülte el figyelmemet vendéglátóim azon
információja, hogy az emigrációban élõ Magyarországról kitelepült
zsidóság többsége megtanítja gyermekeit nyelvünkre. Keresnem kellett
ennek okát, amelyet csak itthon találtam meg. A "rendszerváltást"
követõen a különbözõ okokból emigrált zsidóság egyre jelentõsebb
számban telepedik ismét Magyarországra. Ezek a zsidók nagyon jól
ismerik a magyar alkat mindenkivel szemben tapasztalható már-már
káros idegen imádatát, a saját jogait is háttérbe szorító indokolatlan
toleranciáját. Tudják, hogy egyetlen nemzet testén sem élõsködhetnek
olyan háboríthatatlanul, mint a miénken.
E kitûnõ lehetõséget nyilván szívesen örökítik át utódaikra is, amelynek
kiaknázását jelentõs mértékben segíti elõ a nyelv ismerete. Mi pedig
nem kívánunk élni ezzel a lehetõséggel, amelyhez pedig magyar
származásunknál fogva, hogy úgy mondjam, elõjogunk van. Elkeserítõ,
hogy magyarjaink számára elégtelenek azok az életfeltételek, amelyek
más nemzetek és idegenek számára csábító.
Míg a hitleri holdudvar többi államából finoman szólva kiebrudalják az
Izraelben élni nem kívánó zsidókat, addig mi a demokrácia mákonyától
elkábítva öleljük magunkhoz õket, és valósággal kínáljuk számukra a
saját játékszabályai szerinti kirablásunk lehetõségeit. Soros György
"középeurópai egyetemének" még Csehország is ajtót mutatott, pedig
szabadkõmûves elõdei révén nekik köszönheti állami létét. Mi, akik
országunk és nemzetünk kétharmadának elvesztését írhatjuk
számlájukra, bárgyú módon osztjuk szét közöttük maradék javainkat is.
Ugyanez jellemzi az elrabolt országrészek magyar lakosságát is.
Mindenütt három-négy magyar párt is igyekszik egymást szapulni. A
széthúzás és a viszály sajnos nemcsak hazai jelenség. Ahol magyar él,
mindenütt megtalálható. Amerikában is, Ausztráliában is értetlenül
álltam a furcsa jelenség elõtt. Ott ugyanúgy megtalálható a baloldal és a
jobboldal. Mondanom sem kell akárcsak itthon - ott is a baloldal az
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (10 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
egységesebb, míg a jobboldal állandó torzsalkodás mellett folyamatos
osztódással gyengül. Bármilyen furcsa is, a közös nyelv után ez volt a
legfõbb ismérve annak, hogy magyarok társaságába kerültem.
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.