Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Ez felekezet elleni izgatás vagy történelem?
Kik irányították és irányítják a XX. századi eseményeket?
Amikor a XX. század történetérõl beszélünk, azt csupán a
szociológusok, társadalomkutatók kisebb mértékben a gazdaságkutatók
indítják 1901-tõl. A történészek leginkább 1914-tõl datálják. Ezen
ugyan nem nagyon lehet csodálkozni, hiszen Európa szétzilálása az elsõ
világháborúval vette kezdetét. Ha viszont a nagy világégés
megtervezését vizsgáljuk, akkor már az 1890-es évekre kell tennünk.
Ha pedig az elsõ világháború kirobbantásáért a felelõsöket akarjuk
megismerni, ugyancsak korrigálnunk kell eddigi felszínes ismereteinket.
Az elsõ világháború kárvallottjai - ellentétben a második világháború
értékelésével - már a háború alatt és után, különösképpen a versaillesi
békediktátumot követõen látszólag tisztában voltak azzal, hogy a
világháború kizárólag Angliának és Franciaországnak állott érdekében.
Akik a bérháborúra mindig kész, hatalmas embertartalékokkal
rendelkezõ Oroszországot használták fel céljaik eléréséhez.
A második világháború esetében - bár a háborús ellenfelek úgyszólván
teljes mértékben ugyanazok - a haszonélvezõk változnak. Hiába tervelte
ki nagy mûgonddal az angol-francia diplomácia a második világháború
kiprovokálását. A német diplomácia ugyan ismét lépre ment, a háború
gyümölcsét mégis az Egyesült Államok, kisebb mértékben a
Szovjetunió aratta le. Bár a Szovjetunió látszólag a legtöbbet kapta
koncból, de megtartani nem tudta, pontosabban nem engedték neki.
Fenti megállapítások - bár szóról szóra igazak - csak félig fedik a
valóságot.
Amikor a gyõztes háborús szereplõk kormányait említjük, mellõznünk
kell annak feltételezését, hogy személyükben szuverén vezetõ
testületekkel van dolgunk. Ezek a kormányok kivétel nélkül egy
láthatatlan hatalom vak eszközei, akik népük, hazájuk érdekeit
döntéseiknél még csak nem is mérlegelhetik. E láthatatlan hatalom nem
más, mint modern korunk rákfenéje a PÉNZ, amely a
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (11 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
szabadkõmûvesség legfelsõbb titkos tanácsa útján gyakorolja tényleges
hatalmát. Ez a hatalom tulajdonképpen a zsidóság diaszpórájával együtt
keletkezett, de jelentõsége csak a XX. század fordulójára teljesedett ki
és a második világháború után jutott el tetõfokára.
Ahhoz, hogy a könyv okfejtése követhetõ és megfelelõ módon
értelmezhetõ legyen, fel kell tárni és meg kell nevezni azt az egész
világpolitikai és gazdasági folyamatait irányító titkos és láthatatlan
hatalmat, amelynek tevékenysége a világ XX. századi mûködését
mozgatja. Ehhez az amerikai dr. Carroll Quigley Tragédia és reménység
címû könyve adja meg a kellõ segítséget. E fontos könyv bírálatára
Skousen W. Cleon egy egész könyvet szentelt. E könyvbírálat elsõ
fejezetének címében teszi fel a fontos kérdést: "Ki akar uralkodni a
világon?" A szerzõ ismerteti az Egyesült Államok kommunista pártja
országos bizottságának egyik tagjával, dr. Bella Dodd-dal közvetlenül a
második világháború után folytatott beszélgetésének egy részletét. Ez a
derék hölgy már a beszélgetés kezdetén így fogalmazta meg
véleményét:
"Azt hiszem, hogy a kommunista összeesküvés csak egyik ága egy még
nagyobb összeesküvésnek." Kijelentésének igazolására egy tanulságos
történetet ismertet. Elmondja, hogy egy ízben az USA kommunista
pártjának sürgõs intézkedését igénylõ ügyben nehézsége támadt a
Moszkvával való gyors érintkezésben. Ezt követõen Moszkvából az
amerikai kommunisták vezérkarának tudomására hozták, hogy
bármilyen életbevágó sürgõs ügyekben lépjenek érintkezésbe a Waldorf
Torony épületében található három megnevezett személy bármelyikével.
Majd dr. Dodd megjegyezte, e három személy valamelyikétõl kapott
utasításokat Moszkva késõbb mindig jóváhagyta. Dr. Doddnak feltûnt,
hogy a három személy közül egyik sem volt orosz, de még kommunista
sem, hanem rendkívül gazdag amerikai nagytõkés. Ezek után dr.
Doddban óhatatlanul megfogalmazódott a kérdés: tulajdonképpen kik is
az igazi irányítók? Annál is inkább, mert rövidesen tapasztalta, hogy
Közép- és Dél- Amerika erõteljes balratolódását egyes amerikai bankok
pénzelték.
Carrol dr. leírja, hogy az Egyesült Államok legfelsõbb állami tisztviselõi
többségében az Americans for Demokratic Action (ADA) és a zártkörû
Council on Relations (Külföldi Kapcsolatok Tanácsa) tagjaiból kerülnek
ki. Roosevelt, Truman, Eisenhower, Kennedy és Nixon mind e két
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (12 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
szervezetbõl nõtt ki. A legmagasabb kormányhivatalok betöltésénél
szinte elõzetes követelmény volt e két szervezet tagsága. A könyv
késõbbi fejezeteiben tartózkodik attól, hogy õket szabadkõmûveseknek
nevezze, de erre való utalása felismerhetõ, röviden az "Uralkodó
Együttes"-nek nevezi a láthatatlan hatalmat. (Skousen W Cleon: A
leleplezett kapitalista. 9-11 old.)
Tudott dolog, hogy a szabadkõmûvesség csírái már a középkorban
megtalálhatók. Sõt maguk a szabadkõmûvesek egészen Salamon király
jeruzsálemi templom építéséig vezetik vissza. Minden korban létezett a
hatalommal szemben gondolkodó, az adott törvények és a szokásjog
jobbításán elmélkedõ embercsoport. Ezek, a mai szóhasználattal
reformereknek nevezett személyek általában a mûveltebb rétegekbõl
kerültek ki. Hisz nyilvánvalóan õk voltak képesek meglátni azokat a
hibákat, amelyek a valódi fejlõdés akadályaivá váltak. Ugyanakkor õk
tudtak megfelelõnek látszó új utakat mutatni az emberiség, vagy akár az
adott ország nagy meneteléséhez. Kezdetben a nagyon is elszigetelt
szabadkõmûvesség valóban az emberi fejlõdést szolgálta. Mindaddig,
amíg ezeket a titkos szervezeteket a zsidóság fokozatosan meg nem
szállta, majd vezetését teljes egészében meg nem szerezte. Ma már
tagságát is túlnyomó részben uralja.
Így a szabadkõmûvesség valódi célja is gyökeresen megváltozott. Ez
pedig nem más, mint a világuralom megszerzése a föld minden javai és
népe felett. E titkos szervezet megszerzésével a zsidóság új eszközt
kapott õsi filozófiája a "választott nép" teória megvalósításához. Míg
szüleink, nagyszüleink maguk között megmosolyogták ezt a nevetséges
felfogást, hiszen a természet rendje, Isten legfõbb alkotása ennek még a
lehetõségét is kizárja. Elõtte minden teremtmény a maga kategóriájában
egyforma. Ki-ki szorgalmával és tehetségével, erkölcsével maga
"választja", emeli ki magát társai közül. Mi sokkal inkább
elcsodálkozunk azon az állhatatos és erõszakos módszereken,
amelyekkel ezt a valóban nevetséges felfogást minden népre kétezer éve
ráerõszakolni igyekeznek, s a legmagasabb intelligenciájúak kivételével
ezt komolyan hiszik is. Sajnos napjainkban már egyre kevesebb okunk
van a derültségre. Mindennap jobban érezzük hátunkon a "választott
nép" gazdasági korbácsütéseit. Kétségbeejtõ események mögött -
történjék az bárhol a világon - mindig zsidó kezek munkájára
bukkanunk. Már a Római Katolikus Egyház, de esetenként a protestáns
egyházak is elismerik, elfogadják a zsidóságot Isten választott népének.
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (13 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
Sok tudós teológus még elméleteket is gyárt ennek bizonyítására.
Mintha nem is sejtenék, hogy ezzel egyházuk sírját ássák. Pedig nehéz
elhinni, hogy ne ismernék a Cion Bölcsei jegyzõkönyveinek ide
vonatkozó tervezetét:
"Ha majd elérkezik a pápai udvar végleges elpusztításának ideje, egy
láthatatlan kéz ujja a Vatikán felé fogja irányítani a nemzeteket. Ha
azonban a nemzetek rávetik magukat, mi majd a pápa védelmezõinek
képében lépünk fel, mintha elejét akarnák venni a vérontásnak. Ezzel az
ürüggyel be fogunk nyomulni a pápai udvar legbensejébe, és nem
fogjuk elhagyni mindaddig, amíg teljesen meg nem törtük a papság
hatalmát. A zsidók királya lesz a világ igazi pápája." (XVII. jkv. 60.
old.)
A Vatikán "legbensejébe" való behatolás már a hetvenes évek elején
látható formát öltött. A pápaság megkezdte feladni kétezer éves
hadállásait. A zsidóság megtalálta a módját, hogy rávegye a pápaság
vezetõit, hogy a két vallást kétezer éven át megosztó Jézus elítélésének
perét újratárgyalják. Ez pedig azzal a szenzációs eredménnyel zárult,
hogy a pápaság elismerte, hogy Jézus elítélésében a zsidóság vétlen.
Ezzel megnyílt az út a pápaság, mint egyházi hatalom teljes
felszámolásához, amely már csak idõ kérdése.
Úgy tûnik, Jézus elítélésének revíziója nem az egyetlen
kompromisszum, amelyre a zsidóság rákényszerítette a pápaságot.
Valószínû, hogy e kikényszerített kompromisszum eredetét II. János Pál
pápa elleni merényletben kell keresni. A Magyar Közszolgálati
Televízió 2-es csatornája 1999. november 25-én Vatikán, a pápák
hatalma címû mûsorában bemutat egy KGB iratot, amelyet a legfelsõbb
szovjet vezetõk nevei záradékolnak. A bemondó kommentálása szerint
ebben az iratban döntenek II. János Pál pápa merénylet útján történõ
meggyilkoltatásáról. Számos írásmû bizonygatja, hogy a szovjet vezetés
attól tartott, hogy a pápa a lengyel keresztény nacionalizmus esetleges
felszításával a szocialista birodalomra rendkívül nagy veszélyt jelent.
Ennek elhárítása érdekében kellett volna õt likvidálni.
Megmosolyogni való érvelés! A pápai hatalom erejét a fegyverekkel
dugig töltött világunkban a mai napig a legtalálóbban Sztálin jellemezte,
amikor gúnyosan megkérdezte: "hány hadosztálya is van
Õszentségének?" A Sztálin óta eltelt idõ nemhogy csökkentette volna,
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (14 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
hanem még növelte is erõfilozófiája jelentõségét. Akik pedig a pápa
elleni merényletet elrendelték, már akkor tudták, hogy a szocialista
vertikumot nem külsõ, hanem belsõ nyomásra fogják majd lebontani.
Sokkal inkább valószínûsíthetõ az a vélemény, hogy a pápa nem látszott
teljesíteni azokat a Római Katolikus Egyház elleni "reformok"
kezdeményezését, amelyet feltehetõen megválasztása elõtt lehet, hogy
annak fejében is megígértettek vele. Ez pedig nem más, mint a Vatikán
kapuinak megnyitása a szabadkõmûves zsidóság behatolása elõtt. Így a
pápa meggyilkoltatását a legfelsõbb szovjet vezetés szabadkõmûves
minõségében rendelte el.
Azóta II. János Pált több ízben is a zsidóság elleni bocsánatkérésre
szorították. Nem tudunk róla, hogy a zsidóság kért-e bocsánatot Jézus
elítélésében játszott szerepéért. Vagy a zsidó irányítású kelet-európai
erõszakszervezetei által megkínzott és kivégzett keresztények
szenvedéseiért. Úgy tûnik, a pápa ebben nem kérhette a kölcsönösség
elvének betartását. Pedig honfi- és paptársa Popjelusko atya esetében ez
nagyon is gesztus értékû lehetett volna.
Fontos körülmény, hogy errõl az újkori "peres eljárásról" a Vatikán
részleteit tekintve meglehetõsen szûkszavú. Több katolikus papot is
megkértem, adjon bõvebb tájékoztatást errõl, a hívõk számára nagyon is
fontos változásról. Meglepetésem ekkor kezdõdött. A papság az
esemény tényén kívül szinte semmiféle belsõ információval nem
rendelkezik. Írásos anyagot nem kapott, pedig a "per" befejezése óta
már évek teltek el.
Más gyanús jelekkel is találkozhatunk. A pápaság megkérdõjelezni
látszik a Jézus személyéhez kapcsolt csodás eseményeket is. Még ugyan
fényes külsõségek között emlékezik meg Jézus feltámadásáról, de a
jelek szerint már nem hisz benne. Míg korábban a feltámadási
szertartások imáiban határozottan állította, hogy Jézus halála után
harmadnapon feltámadott, az utóbbi években ezt a kijelentést
megtoldották, hogy "az írások szerint harmadnapon feltámadt." Ez a
kiegészítés szinte sugallja, hogy nem valószínû, hogy így történt, de hát
az írások errõl szólnak. Feltûnõ, hogy ezeket az írásokat említve még a
szent jelzõt is mellõzik, holott semmi kétség sincs felõle, alatta a Bibliát
értik, hiszen korabeli világi történetírások nem tesznek említést Jézus
feltámadásáról. A többi Jézusnak tulajdonított, a Bibliában leírt
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (15 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
csodatételek kigyomlálása már csak gyerekjáték, hisz a teológusok
többsége már csak allegórikus magyarázatát adja.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy Cion bölcseinek imént idézett terve már
kilencven százalékban megvalósult. Nem mellõzhetõ a kérdés, mi
módon történhetett meg, hogy e kiválóan szervezett nagy múltú egyház,
amelynek teljes szervezete magasan képzett emberekbõl áll, mégis
elbukjon? Ma sem ismerünk a világon egyetlen más, olyan
államigazgatási szervezetet sem, amely minden faluba egyetemet
végzett vezetõt tudott volna állítani. E nehéznek látszó kérdés
megválaszolása nagyon is egyszerû. Magyarázatát az egyház hittérítési
törekvéseiben és a kritika nélküli felebaráti szeretetében lehet
megtalálni. Míg a zsidóság egyháza tagjait nem lelkiismereti, hanem faji
alapon fogadja be, addig a keresztyén egyházak elegendõnek tartják a
szóban kinyilatkoztatott akaratot. Így történhetett meg, hogy számos
hithû zsidó kikeresztelkedett.
Ezek száma a különbözõ zsidóüldözések idején mindig megszaporodott.
Az irányadó keresztyén egyházi vezetõkben - különösen a másod- vagy
harmadgenerációs keresztyén zsidók esetében - fél sem merült, hogy
ezek a "hívek" faji hovatartozásuknak megfelelõen lélekben továbbra is
zsidók. Ez a keresztyén vakság párosulva a zsidó alkat
"talpraesettségével" oda vezetett, hogy egyre több keresztyén zsidó
irányította gyermekét keresztyén papi pályára. Ezek a fiatalok aztán
keresztyénül tanultak, de héberül nevelkedtek. Jézus nyelvén beszéltek,
de Mózes fejével gondolkodtak. Így aztán nemigen csodálkozhatunk
azon, hogy az egyházi hierarchiában jobb és gyorsabb elõmenetelt értek
el, mint a keresztyén származású és gondolkodású társaik.
Benjamin Disraeli, Anglia zsidó miniszterelnöke már a múlt században
megírta: Európában nincs semmiféle nagyobb szellemi, mozgalom
amelyben zsidók jelentõs mértékben ne vennének részt. Az elsõ
jezsuiták zsidók voltak. ( Henry Ford: A nemzetközi zsidó (rövidített
változat. 52. old)
Figyelemre méltó a zsidóság Gans professzor által történt jellemzése is:
"mi, zsidók még századik nemzedékünkben is olyan zsidók maradunk,
mint amilyenek háromezer évvel ezelõtt voltunk. Mi még tízszeres
hígításban sem veszítjük el fajtánk illatát." (Utalás a büdös zsidó
szlogenére.) (Hermann Imre: Az antiszemitizmus lélektana 26. old.)
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (16 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
Számos magas egyházi méltóságot ma is zsidó származású keresztyén
teológusok viselnek. Ez a természetellenes állapot végül is oda vezetett,
hogy a zsidóság ütemtervének megfelelõen a pápaság belsõ szervezete
került lázas beteg állapotba. A legfelsõbb rabbinátus VI. Pál pápa
uralkodásának idején elérkezettnek és alkalmasnak látta az idõt a
pápaság elleni frontális támadásra. A kõsziklára épített Jézus
egyházának kapuit a pokol erõi ugyan nem tudták bevenni, de a kétezer
éves ellenség fondorlata könnyûszerrel, hiszen azokat nem kellett
kívülrõl döngetni, mert láthatatlan kezek belülrõl tárták ki. A zsidó
szabadkõmûvesség uralma a Vatikán felett immár valóság. Komolynak
mondott egyházi konferenciákon, amelyek az ökuménia jegyében
zajlanak, a zsidóság mint Isten választott népének megkérdõjelezése
már fel sem merülhet. Azoknak a nem zsidó származású teológusoknak,
akik ezt a követ oly nagy meggyõzõdéssel fújják, figyelmébe ajánlom
Cion Bölcsei XV. jegyzõkönyve 52-53, oldalán található megállapítását:
"Ha sikerül a gójokat a bárgyú vakságnak ilyen magaslatára vinnünk,
nem bizonyíték ez arra - méghozzá megdöbbentõen világos bizonyíték -
mennyire fejletlen az õ értelmük a miénkhez képest? ... ez láthatóan
fémjelzi azt a pozíciót, amelyet mint a kiválasztott nép elfoglalunk, és
magasabb rendû emberi mivoltunkat a gójok állati értelmével szemben."
Minden háború és forradalom a zsidó gondolkodás terméke
A zsidó alkat természeténél fogva nyugtalan, örökké elégedetlen. Vélt
vagy valós sérelmei mindenkor érdekérvényesítésének hasznos eszköze.
Okozzon bárki bármilyen erkölcsi vagy anyagi kárt bármely zsidónak,
azt pénzért bármikor megválthatja. Kérdés, van-e elég pénze hozzá?
Egy biztos: fizessen bármily apró sérelemért bármilyen magas
kártérítést, mégis örökké adósa marad.
Bosszúállásra minden más népnél hajlamosabb. Ha nincs más
ellenfelük, egymást sem kímélik. Josephus Flavius zsidó történész
eleven képet rajzol a zsidóság és a Római Birodalom Jeruzsálem
elfoglalásáért vívott háborújáról. A zsidó háború címû könyvében
megdöbbentõ diagnózisát adja e nép hihetetlen fanatizmusának. Másik
híres könyvében: A zsidók történetébõl, vagy a Biblia ószövetségi
részébõl világosan kitûnik, hogy a teljes diaszpóráig szinte állandó
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (17 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
háborúban álltak más népekkel. Az egyiptomi kivonulástól az "ígéret
földjéig" való vándorlásuk közben minden ok nélkül kiraboltak és
lemészároltak minden náluk gyengébb népet. Nemegyszer két pártra
szakadtak és egymást tizedelték. ( Biblia- II. Mózes 32/26- 28 old)
A zsidóság természetrajzának feltárásához nem mellõzhetõ eredetének
és történelmének egyes részletei egy rövid visszapillantás erejéig való
áttekintése, elemzése. Ehhez még a magukat "tárgyilagosnak" mondott
elemzõk is megállnak a Bibliai ószövetségbõl vett az aktuális
mondanivalójuknak megfelelõ idézeteknél. A zsidó rabbi történészek
pedig kihasználva az ószövetség ellentmondásait, mivel abban
megtalálható minden, sõt mindennek az ellenkezõje is, az ószövetségnek
mindig azzal a részével érvelnek, amely számukra éppen a
legkedvezõbb. Ha valamely témakörben saját elõnyére váló idézetet
nem talál, úgy régi hagyományaira, vagy más késõbbi zsidó talmudista
szerzõkre hivatkozik. A Biblia ószövetségi része önmagában nem
alkalmas a zsidóság eredetének és ókori történetének megismerésére.
Mózes 5 könyvének már a szövegébõl is kitûnik, hogy annak jelentõs
részét Mózes nem is írhatta. Keletkezésének idõpontja ködbe vész
ugyan, de az mindenképpen biztos, hogy jóval késõbb írták szóbeli
elbeszélések felhasználásával: Valóságtartalmáról, egyes mesébe illõ
részleteirõl vitatkozni is kár. Nem nélkülözhetõ tehát más korabeli -,
hogy egyházi kifejezéssel éljünk - "világi" történetíró tudósításának
felhasználása. Annál is inkább, mert rendelkezésünkre áll a híres római
történész, Tacitus kiváló munkája, amelyet csaknem kétezer év alatt
komolyan senki megcáfolni nem tudott.
Mózes 5 könyve szerint a zsidók elnyomott rabszolgákként éltek
Egyiptomban. A kemény elnyomás és megalázás következtében Mózes
vezetésével Isten sugalmazására megszöktek, elmenekültek. Mózes 3/22
szerint Isten ezt mondja Mózesnek: "Minden asszony kérjen a
szomszédasszonyától és lakótársától ezüst és arany ékszereket, meg
ruhákat. Adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, és meneküljetek
Egyiptomból." Minden népnek, minden vallásnak olyan Istene van,
amilyent csinál magának. Azt is mondhatnánk: mutasd meg Istenedet,
megmondom, ki vagy.
Ennek igazolására hadd álljon itt egy nem mindennapi példa. Nagy
Töhötöm a jezsuita szerzetesbõl lett szabadkõmûves írja: Egy zsidó
szabadkõmûves jelölt eskütétele alkalmával vonakodott a páholy
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (18 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
szokása szerint letérdelni, mondván vallása tiltja a mások elõtt való
letérdelést. Még Isten elõtt sem térdelnek le. Ez a zsidó filozófia
önmagában igazolja, hogy nem az õket állítólag kiválasztó Isten
teremtette a zsidóságot, hanem pontosan fordítva, õk teremtették és
"választották ki" saját Istenüket. A jóhiszemû szomszédok alattomos
megrablására biztató Mózes Istene szilárd jellemnek bizonyult. Több
ezer év alatt semmit sem változott. Ez a "kölcsön kért" arany ékszer
nem lehetett kevés, mert az anyaborjú öntésén kívül Mózes rövid idõn
belül a szent sátor részére még kétszer is gyûjtött aranyat.
Az Egyiptomból való "kivonulás'" Tacitus szerint, hogy finoman
fogalmazzunk, nem egészen így történt. A zsidók eredetérõl már Tacitus
korában is többféle változat létezett. A hagyomány szerint Kréta
szigetérõl menekültek el, és Líbia szélein telepedtek meg. A Kréta
szigetén lévõ Ida nevû hegy környékbeli lakóit nevezték el idaeusoknak.
Tacitus más korabeli szóbeszédeket is ismertet, amelyeknek
tulajdonképpen nincs jelentõsége. Egy biztos: Egyiptom fennhatósága
alatt éltek, mégpedig szabad emberekként. Tacitus több korabeli szerzõ
egyetértésére hivatkozva leírja, hogy amikor Egyiptomban az emberi
testet elcsúfító ragályos járvány ütötte fel a fejét, Bocchoris király
Hammon jóshelyét kereste meg, ahol e betegségre gyógyszereket kért.
Itt a király azt az utasítást kapta, hogy tisztítsa meg országát az "effajta"
emberektõl, mert ezek gyûlöletesek az istenek elõtt. Vitesse õket más
földre. A királynak nem maradt más választása, összegyûjtötte ezeket a
beteg embereket, és a sivatagi pusztaságba tereltette, majd magára
hagyta õket. Kétségbeesett helyzetükben Moyses személyében vezetõt
választottak, aki minden tájékozódás nélkül, találomra útba indította
népét. Útközben számos törvényt alkotott részükre, amelynek betartását
Isten sugalmazásának nyilvánítva kötelezõvé tett számukra.
Ezek a törvények (Tacitus szerint szokások) homlokegyenest
ellenkeztek az egyiptomi szokásokkal. Valószínû, az aranyborjúra
utalva írja: "Annak az állatnak képmását, melynek útmutatásával
bolyongásuknak és szomjúságuknak véget vetettek, szentélyükben
állították fel..." Megemlíti még Tacitus, hogy a sertéstõl tartózkodnak,
emlékezetére a csapásnak, mivel egykor õket az a ragály csúfította el,
amelyre ez az állat hajlamos. (Tacitus: Korunk története. V. könyv. 369-
371. old.)
Istóczy Gyõzõ szellemesen jegyzi meg: "A zsidók nem mások, mint
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (19 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
ivadékai az egyiptomi bélpoklosoknak és rüheseknek, akiket egész
Egyiptomban a lakosság közül hivatalos úton kiválogattak, s az ilyképp
"kiválasztott" népet Egyiptomból kikergettek." (Istóczy Gyõzõ:
Emlékiratfélék és egyebek. 4-6. old.) Istóczy szerint tehát a zsidóság
"kiválasztottsága" szó szerint értelmezhetõ azzal a nem elhanyagolható
különbséggel, hogy a kiválasztás nem Isten, hanem Bocchoris király
által történt.
Az ígéret földjének keresése sem lehetett könnyû menetelés. Valószínû,
több alkalommal törhetett ki zendülés Mózes és társai ellen. Errõl -
szûkszavúan ugyan de Mózes könyvei tartalmaznak tudósítást: "És
zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a
pusztában. Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna
meg az Úr kezétõl Egyiptomban, amikor a húsos fazék mellett ültünk, és
jóllakásig ehettünk kenyeret." II. Móz. 16/2-3. Ez az elégedetlenség
gyakori, ha ugyan nem folyamatos lehetett, s úgy tûnik, a túlélést
biztosító mannát is megunták. "Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt
mondták: Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban
olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és
fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán
kívül." IV. Móz. 11, 4-6.
Ellentmondás feszül az aranyborjúval kapcsolatos "világi" és
ószövetségi leírás között is. Míg Tacitus utalása szerint a szentélyben
õrzött, a vándorlást irányító istenpótlék volt, addig II. Móz. 32/26-28.
szerint súlyos belsõ viszály tárgya. Miután Mózes összetöri a
tízparancsolatot tartalmazó kõtáblákat, választás elé állítja népét. "Jöjjön
hozzám, aki az Úré! Lévi fiai mind hozzágyûltek, õ pedig ezt mondta
nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Kössetek mindnyájan kardot az
oldalatokra, járjátok be a tábort keresztül-kasul, egyik kaputól a
másikig, és gyilkoljatok le testvért, barátot és rokont."
Zsidókkal történõ eszmecserék alkalmával ha valaki érvelése során
említést tesz Rákosi Mátyás és zsidó társai 1948-1953 közötti
magyarországi uralmáról , amikor internáló táborrá változtatta az
országot, és kínzókamrák sokaságában gyilkolta a nemzet legjobbjait,
még a zsidókat sem kímélte - azt az együgyû választ kapjuk, hogy
Rákosi és társai hitehagyott zsidók voltak, s így tetteikért a zsidóság
nem tartozik felelõsséggel. E megmosolyogni való kibúvóval viszont
szemben áll Mózes fenti utasítása, amelyet Rákosi és "árja" környezete
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (20 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
több ezer év múlva is szó szerint végrehajtott. Rákosi környezetébõl
kikerült emberektõl tudjuk, hogy Rákosi, de társai is hithû zsidók
voltak, akik a zsidó vallási szokásokat a legnagyobb üldözések
közepette is pontosan megtartották. A mai szerény történelmi távlatból
is világosan kitûnik, hogy a Cion Bölcsei által leírt uralkodási
szempontokat betû szerint alkalmazták. ezzel egyértelmû bizonyítékát
adták, hogy a zsidóság által a nem zsidók felé hamisítványoknak
mondott Cion Bölcseinek jegyzõkönyveihez kétség sem férhet, azok az
utolsó szóig valódiak.
A Tacitus által leírt - feltehetõen a túlzott mértékû disznóhús
fogyasztásától keletkezett - rüh, bélpoklosság és más hasonló
betegségek úgy tûnik, nagy számban gyógyíthatatlanná vált, s
öröklõdött is. A III. Móz. 21/16-20. szerint: "Azután így beszélt
Mózeshez az Úr: Így szólj Áronhoz: (Áron nemzetsége volt a papi
nemzetség) Ha lesz valaki utódaid közül a késõbbi nemzedékekben,
akinek testi fogyatkozása lesz, az ne mutassa be áldozatul Istenének
kenyerét. Nem mutathatja be az, akinek testi fogyatkozása van, tehát aki
vak, sánta, nyúlszájú vagy törött végtagú; se törött lábú, se törött kezû
ember; vagy aki púpos vagy vézna, vagy hályogos szemû, viszketeg,
vagy sömörös vagy sérves." Mózes szigorú törvényeit ez a renitens
alkatú délibábot kergetõ népcsoport, akit az egyetemes történelem a
zsidóság õssejtjének fogad el, nehezen viselte el, sõt esetenként még
egyes elöljárók is megtagadták.
Mózes könyveiben találunk erre egyértelmû utalást: "Ekkor hívatta
Mózes Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait. De azok azt mondták: Nem
megyünk! Nem elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó
földrõl, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem még
zsarnokoskodni is akarsz rajtunk? (V. Móz. 25/6-8.) Nem véletlen, hogy
Mózes utasításait sohasem a maga nevében adja, hanem Isten
parancsaként "tolmácsolja" sorstársainak. Biztos, hogy e kemény
menetelés sok emberáldozatot is követelt a beteg gyülekezettõl. Tudjuk,
hogy maga Mózes sem érte meg, hogy megérkezzenek az "ígéret
földjére."
A kétségtelenül sok nehézséget leküzdve végül is birtokba vették
Palesztina területét. A sok gyötrelem ellenére, amellyel a kiválogatott
népet, illetve utódait sikerült állammá szervezni, örökös békétlensége
miatt történelmi léptékkel mérve nem tudták tartósan immár önként
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (21 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
vállalt hazájukat megtartani. Az örökös rablóháborúk és az Egyiptomból
magukkal hozott örökletes teher tizedelte a lakosságot. Ugyanakkor faji
felsõbbrendûségi filozófiája gátolta abban, hogy legyõzött népeket
magába olvasszon. Mindez az állam hanyatlásához vezetett. A
rómaiakkal vívott háború során római uralom alá került, majd Kr. utáni
70-ben a Jeruzsálemért vívott küzdelemben is alulmaradt. A teljes
hódoltságot büszkesége nem tudta elviselni inkább a diaszpórát
választotta, és az emberiség nagy kárára az egész világon szétszóródott.
Legnagyobb részt Hitlernek köszönhetõen a második világháború után
Izraelt az õshazát ugyan visszaszerezte, többségének azonban esze
ágában sincs azt újra birtokba venni. Sokkal csábítóbb számukra más
népek nyakán élõsködni. Ott is a saját törvényei szerint él, s ezt
megkönnyítendõ igyekszik azokat más népekre is ráerõltetni. Ha valahol
üzelmei balul ütnek ki, a törvényesen vagy törvénytelenül megszerzett
pénzét Izraelbe juttatja, és maga is kereket old. Izraelben pedig kövessen
el bármely államban, bármily súlyos bûncselekményt, teljes védettséget
élvez. Mivel a zsidó állam törvényei megengedik bármilyen a nem
zsidók ellen, azok törvényei szerint tiltott cselekmények zsidók általi
elkövetését. A zsidó filozófia szerint zsidó felett csak zsidó ítélkezhet.
Történik mindez nemegyszer jóhiszemû kormányok szeme láttára, akik
ámulva tapasztalják, hogy ellene már teljes mértékben tehetetlenek, mert
ha mégis felemelik szavukat, a zsidóság által font és irányított
nemzetközi pénzügyi háló az adott ország teljes megfojtásával fenyeget.
A politikai szabadkõmûves hatalom kialakulása
Mai ismereteink szerint Európában 1725-ben Párizsban és Madridban
alakult meg az elsõ szabadkõmûves páholy. A Habsburg-ház uralkodási
területén 1723-ban Prágában hozták létre az elsõ páholyt. Ezeket követte
1736-ban a hamburgi, 1742-ben a bécsi páholy megalakulása, amelynek
már magyar tagjai is voltak. Mégpedig: gr. Bethlen Gábor erdélyi udvari
kancellár, gr. Esterházi Ferenc magyar udvari kancellár, Reviczky János
tábornok és Báróczy Sándor testõrkapitány. György walesi herceget, a
késõbbi IV. György angol királyt 1787-ben vették fel a szabadkõmûves
szövetségbe. Windsor hercege, a lemondott angol trónörökös
tiszteletbeli nagymester volt, akinek tervezett koronázási ünnepségén a
budapesti szabadkõmûvesek is képviseltetni akarták magukat. Nagy
Frigyes német császár ugyancsak trónörökös korában lépett be, majd
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (22 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
uralkodása alatt Lessing, Herder és Goethe is szabadkõmûves lett.
Amerikába az angol bevándorlók vitték be a szabadkõmûves eszmét.
1730 körül Philadelphiában mûködött egy páholy, amelynek Franklin
Benjamin is tagja volt. Úgy tûnik, az Egyesült Államok vezetõ
politikusai körében nagy népszerûségnek örvendett, s örvend ma is a
titkos szervezetekben való titkos szereplés. A korábbi, pontosabban az
elsõ 29 elnökbõl 16 volt szabadkõmûves. Az utóbbiak nagy
valószínûséggel kivétel nélkül azok. Az Egyesült Államok elsõ
alkotmányát is szabadkõmûvesek szövegezték.
A Magyarország területén alakult páholyok között találjuk: Martinovics
Ignác, Hajnóczy, gr. Török Lajos, Kazinczy Ferenc, gr. Pálffy Károly,
gr. Bánffy György, gr. Széchenyi Ferenc, Ráday Gedeon, Bacsányi
János, Kölcsey Ferenc neveit. ( Révay Nagy Lexikona 17. kötet. 263.
old.) Szólni kell arról a sajnálatos tényrõl, hogy az 1848-49-es magyar
szabadságharc máig hatalmas nimbusszal övezett vezére: Kossuth Lajos
is szabadkõmûves volt. Míg a 18. századi magyar szabadkõmûvesek
esetében nem tudunk azok zsidó orientáciájáról, addig ez Kossuth
esetében kimutatható. Beszervezésének pontos idejét nem ismerjük. A
zsidók, de sokan nem zsidók is az emigráció idejére teszik. Számos
körülmény azonban azt látszik igazolni, hogy szabadkõmûvessége a
szabadságharc kitörése elõtti idõre datálódik. Ha mást nem is vennénk
figyelembe, már maga a forradalom jelszava: "Szabadság, egyenlõség,
testvériség" is kifejezett szabadkõmûves filozófia. A szabadkõmûvesek
március 15-ét szabadkõmûves ünneppé deklarálták. Ide sorolható még
az 1844. május 5-i vezércikke, amelyben antiszemitizmustól mentes
magyar politikát követel. A szabadságharc hadtápszállítói Kossuth
tudtával, de lehet, hogy egyenesen kívánságára úgyszólván kizárólag
zsidók. Ezek közé tartoznak Kohn Márk és társai, akik a komáromi vár
csaknem teljes élelmiszerkészletét és gabonatartalékát eladták az
osztrákoknak. Görgey és Klapka már csak statáriális úton felakasztatni
tudta õket. (Marschalkó Lajos:Országhódítók. 33. old és folyt..)
Szabadkõmûves gondolkodásra vall Kossuth országgyûlésének a
Habsburg-ház trónfosztására vonatkozó határozatai is. Sajnáljuk, hogy a
Kossuthtal erõs szembenállást tanúsító Petõfi Sándor, hazánk máig
legnagyobb költõje az "Akasszátok fel a királyokat" c. nagyhatású
versében is minden baj forrását a királyokban, a királyságban látta.
Pedig elegendõ lett volna a király személyére vonatkozó alkotmány
reformja is, mondjuk annak kötelezésével, hogy a magyar király csak
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (23 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
minél õsibb eredettel bíró magyar személy lehet, aki csak magyar
házastársat vehet magának. Hiszen más országok történelmében is
láttunk nemegyszer jó és eredményes királyokat, ugyanúgy
csapnivalóan rossz és hazaáruló köztársasági elnököt. Az elsõ
világháború befejezése után Magyarország "szerzett" is magának egy
ilyent. Ki merné állítani, hogy a második világháborúban gyõztes
Egyesült Államok (köztársasági) elnökei eredményesebben vezették a
hatalmas birodalom gazdasági fellendülését, népjóléti intézményeit,
mint a vesztes Japán császárság?
A zsidóság országrontó szerepe már jóval a szabadkõmûves páholyok
megszállása elõtt is szinte végigvonul Magyarország történelmén.
Korabeli feljegyzésbõl tudjuk, hogy már 960-ban is érkeztek magyar
területrõl zsidók a prágai vásárra. Már a kora középkorban beépülnek a
királyok udvartartásaiba nagyurak és városok vámszedõjeként és
adóbehajtóiként. Már Szent László és Könyves Kálmán is
dekrétumokban igyekeznek megfékezni mohóságukat. II. Endre király
uralkodása idején az adóbeszedõk és a királyi kincstár kezelõi között
meglehetõsen sok zsidó található, akik könyörtelen módon zsarolják a
lakosságot. Az elszegényedõ nemességet uzsorakamatokkal
nyomorítják. (Marschalkó Lajos: Országhódítók. 27. old. Idézi: Takács
Albert dr. " A zsidókérdés ezeréves jogalkotásunkban" c. mûvét)
A közhangulat nyomására 1222-ben II. Endre az Aranybulla kiadására
kényszerül, amely ugyan a magyar alkotmány egyik legfõbb tartópillére,
de minden rendelkezése nem válik betarthatóvá. Egyik rendelkezése
szerint: "pénzváltók, kamaraispánok, sókamarások és vámosok
országunkbeli nemesek legyenek. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek."
Ennek ellenére II. Endre Aranybulla utáni uralkodása alatt a zsidó
pénzuralom olyan méreteket öltött, hagy a pápa átokkal sújtotta az
országot. IV. Béla uralkodása alatt a zsidóság tovább növelte befolyását.
Egy Thika nevû zsidó a tatárok javára kémkedett és segítette azok rabló
hadjáratát. A tatárdúlás elmúltával, kihasználva az ország siralmas
állapotát, a zsidóság a tatárjárás során tanúsított magyarellenes üzelmei
ellenére rászorítja a királyt, hogy 1251-ben a magyarországi zsidók
részére kiváltságlevelet adjon ki. Ez a "kontra Aranybulla" új jogokat, s
szinte korlátlan gazdasági lehetõségeket biztosít a zsidóságnak. Ez a
zsidó konjunktúra a magyar lakosság kárára egészen a mohácsi vészt
közvetlen megelõzõ idõszakig, majdnem háromszáz évig töretlen.
Zsigmond király ( 1387-1437) további jogokat biztosító kiváltságlevelet
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (24 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
bocsát ki részükre. Ebben még azt is megengedte, hogy évi 108 %
uzsorakamatot szedjenek. Werbõczy Tripartituma meg is említi, hogy
"A zsidók az õ jogaikra nézve többféle és különbözõ és több helyen az
üdvösséggel ellenkezõ kiváltságaik vannak."
A magyar nemesség ugyan látja és tapasztalja a zsidóság övétõl eltérõ
erkölcseivel okozott kárt, de keresztény gondolatvilágából nem tud
kilépni. Werbõczy Tripartituma ennek jegyében vezeti be a zsidó esküt,
amelyet a zsidók maguk között csak megmosolyogtak. Hiszen az õ
törvénykönyvük nem a magyar Tripartitum, hanem a Talmud. A nem
zsidó kezébe tett eskü õt semmire sem kötelezi, lelkiismeretét nem
zaklatja. Ez számára nem más, mint a nem zsidó félrevezetésének egy új
eszköze. Mindezek ellenére a nemesség többsége növekvõ gyanúval
figyeli a zsidóságnak, a magyarság számára áldásosnak nem mondható
mûködését. Az 1525-ben megtartott országgyûlés nagy felháborodással
csapja el a gyenge II. Lajos király kincstárnokát, a magyarok által
"budai zsidók királyának" emlegetett Fortunátus Imrét.
Fortunátus Imre élete tipikus példája a kártékony zsidónak. Mint két
gyermekes apa, tiltott szerelmi viszonyt folytatott egy keresztény nõvel,
amely csaknem halálbüntetést vont maga után. Nem zavarta, hogy zsidó
felesége és gyermekei a gettóban maradtak. Õ maga ezután egy
kolozsvári keresztény nõt vett feleségül. Simulékonyságával Szalkay
László esztergomi érsek és kancellár bizalmát is megszerezte. Tanácsára
a király hamis pénzt veretett, amelynek nemesfém-tartalma a névleges
súlyának csak a felét adta. 1521-ben ehhez még bizonyos kikötésekkel -
az országgyûlés hozzájárulását is megszerezte. Következményei hamar,
már 1524-ben jelentkeztek. 1525-re a kincstár vagyonának nagyobbik
része Fortunátus magánvagyonává változott. Az országban pedig
éhínség keletkezett. A rendek nem láttak más megoldást, mint a zsidó
kegyenc elmozdítását, a királytól elégetését követelték. Fortunátust
azonban zsidó talpraesettsége nem hagyta el. A rábizonyított vádakat
áthárította a Fuggerekre. II. Lajos király, aki nagyon kedvelte a
gonosztevõt, semmibe véve az országgyûlés határozatát, az ügynek
megnyerve Báthory nádor egyetértését, a budai Csonkatoronyból
szabadlábra helyezte, sõt még elégtételt is kapott az udvartól. Báthory
nádor közbenjárása Fortunátus kiszabadítása érdekében az arisztokrácia
és a zsidó pénz korrupciós összefonódásának korai példája.
Szabadulása után rövidesen Szapolyaiékhoz közeledett, majd Werbõczy
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (25 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
Istvánnak - aki pedig a leghangosabb szószólója volt 1524-es
letartóztatásának - bemutatott egy új "pénzügyi tervet", amely a kincstár
minden baját megoldaná. Az 1525. július elején megtartott hatvani
országgyûlésen már egy szó sem hangzott el ellene, sõt a Fuggerektõl
elvett rézbányák kezelését is rábízzák. Rövid idõ alatt a rézbányákból
hatalmas vagyonhoz jut, még a királynak is kölcsönöz. Így a budai után
zálogba kapja a pozsonyi harmincadot is. Kevéssel a mohácsi vész elõtt
meghalt. Halálos ágyán visszavette zsidó vallását, amelybõl "kényszer
hatására" korábban kitért. Ezúttal is igazolhatjuk Leo N Levi-t a B'nai
B'rith elnökét. Õ 1900- ban leírja "aki zsidónak született az akkor is
zsidó marad, ha vallását feladja." ( Henry Ford: A nemzetközi zsidó 41.
old) Hiszen a zsidó nemcsak vallás, hanem elsõsorban faj. Pedig
Fortunátus (Szerencsés) Imre a Révay Nagy Lexikona szerint csak
félzsidó. Nem is az anyja - akit pedig a zsidók faji meghatározás
esetében döntõnek tartanak - hanem az apja volt zsidó. Ez nem zavarta a
magyar arisztokrata Perényi Imre nádort, hogy a felnõtt, jómódú
Fortunátus Imre keresztapaságát vállalja.
A mohácsi katasztrófa után az ország három részre szakadt. A török
hódoltsági területet szinte ellepték a zsidók. Nem lehet véletlen, hogy a
csatavesztés után három és fél hónap múlva 1526. november 9-én
megtartott országgyûlésen a nemzeti érzelmû nemesség levonva a
fájdalmas következtetést - kimondta: "a zsidók ezen ország minden
vidékérõl, szabad királyi városokból és helységekbõl rögtön
kiûzessenek." A köznemesség e határozott állásfoglalása egyértelmûen
bizonyítja, hogy már akkor felismerték a zsidók káros szerepét a
mohácsi csatavesztésben. Úgy tûnik, a Habsburg uralkodók is erre a
következtetésre jutottak. Számos dekrétumban igyekeznek korlátozni
õket. Az 1647. évi dekrétum kimondja, hogy a zsidók "hûtlenek és
egészen lelkiismeretlenek". III. Ferdinánd 1655-ben újabb szigorú
rendeletet hoz a zsidó vámosok ellen. I. Lipót kitiltja a városokból a
zsidókat, majd hadmentességi adót vet ki rájuk. III. Károly 1723-ban
eltiltja õket a vámszedéstõl. A magyar fõurak és fõpapok, akik már
korábban is a zsidók zsebébõl lógtak ki, ismét védelmükbe veszik õket,
és szívesen látott vendégek voltak vidéki birtokaikon.
A magyar történelem katasztrófái során mindig ott találjuk a zsidóságot,
de többségében mindig ellenfelei oldalán. Nem volt ez másként a török
hódoltság idején sem. Akkor a török hatalom oldalán fosztogatta az
amúgy is elcsigázott nemzetet. Amikor 1686-ban Petneházi hajdúi és
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (26 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
Lotharingiai Károly keresztény seregei visszafoglalták Budát, 270 zsidót
fogtak el, akik az ozmán hódítók oldalán fegyveresen harcoltak. A 35
tóratekercsével Nikolsburgba szállított zsidókat az osztrákok fogságából
Európa zsidósága váltotta ki. (Marschalkó Lajos: Országhódítók 30.
old.) Mária Terézia ugyan kiköltözteti õket Budáról, s eltiltja õket a
borkereskedelemtõl, türelmi adót is kivet rájuk, mégis fordul a
tendencia. Míg 1520 körül Nagy-Magyarország területén csupán 11.000
zsidó található, Mária Terézia uralkodását követõen jelentõs létszámú
keleti zsidó szivárog be az országba. Számuk rövidesen eléri a 75.000-
et. II. József alatt már megengedik, hogy a zsidók is látogathassák a
fõiskolákat. A bányavárosok kivételével az országban bárhol
letelepedhetnek és földbirtokokat bérelhetnek. II. Lipót ugyancsak
engedélyezi, hogy a bányavárosok kivételével a szabad királyi
városokban letelepedjenek. A szabad királyi városok nagy része
azonban továbbra is ragaszkodott zsidómentes kiváltságaihoz.
Debrecenben például 1844-ig nem hálhatott zsidó. Még a debreceni
vásárok alkalmával is este a zsidó kereskedõknek el kellett hagynia a
várost.
Az 1830. évi VI. törvény katonai szolgálatra is kötelezi a zsidókat. Az
1840. évi XV, törvény további könnyítéseket ad a zsidóságnak. Az
1848/49-es magyar szabadságharcban mindkét oldal udvari szállítója a
zsidó. Ez a tény önmagában igazolja, hogy erõsen érdekelt volt a
forradalom kitörésében. Ha pedig érdekelt volt benne, akkor segítette is
annak kirobbantását. A zsidó Disraeli már a múlt században kijelentette:
"A zsidók értenek a forradalom szításához." Mindkét francia
forradalomban benne volt a kezük. Gondoljunk csak a magyar
származású Frankel Leo nevû zsidóra, aki a nagy francia forradalom
egyik vezetõ személyisége volt, ma már tudjuk szabadkõmûves is. Ne
tekintsük a véletlen mûvének, hogy az 1848-as forradalom a
szabadkõmûves Szabadság Egyenlõség Testvériség jelszavával indult,
és mindvégig folytatódott. Kossuth Lajos ismert filoszemitizmusa
ellenére is kénytelen megállapítani: "Nints azon törvény, melynek célját,
végét a fortélyos zsidó kijátszani ne tudná valamint hints egy tsalás,
hints egy tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra, titkolóra ne
találna."
1883-ban elismeri, hogy a magyar népnek sok oka van az
antiszemitizmusra. Mégis felülkerekedik benne a filoszemita
szabadkõmûves, mert az antiszemita párt vezetõje, Istóczy Gyõzõ ellen
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (27 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
foglal állást kifogásolva a pánt programját, és azt a nevetséges javaslatot
teszi, hogy az antiszemitizmus okait gazdasági intézkedésekkel kell
levezetni. Kossuth nagy kárt okozott az antiszemita pártnak.
Állásfoglalása hátrányosan befolyásolta annak választási esélyeit. Az
egyébként esélyes 70 képviselõbõl csak 20-at választottak meg. Így
történhetett, hogy 16 évvel a zsidóság emancipációja után a
megfélemlítés, a terror, különösen az anyagi függõség olyan nagy volt,
hogy sokan nem merték vállalni a nyílt állásfoglalást a nemzet belsõ
függetlensége érdekében. Az ország politikai pszichózisa hasonlított a
maihoz. Aki ragaszkodott a magyar nemzet országmegtartó
hagyományaihoz, magyarságához és a keresztény jogállamhoz, az
bizony antiszemita lett.
A magyar közmondás azt mondja: Baj van? Keresd a nõt! Ezúttal
kénytelenek vagyunk - igazságát nem vitatva - ezt az alábbiak szerint
kiegészíteni: Baj van? Keresd a zsidót! Kossuth tehát alapos munkát
végzett az emigrációban. Halála után zsidó szabadkõmûves testvérei
ráerõltették kultuszát a magyar nemzetre. Soha egyetlen magyar
uralkodó körül akkora nimbusz nem alakult ki. A legszentebb és
legsikeresebb uralkodóink dicsõségét sem hirdeti annyi emlékmû,
szobor, festmény és egyéb mûtárgy, mint Kossuth Lajosét. Még az
államalapító Szent István is messze elmarad mögötte. A mai napig sem
meri megkérdõjelezni senki; vajon 1848-ban tényleg megvoltak a
szabadkõmûves Kossuth Lajos által szított forradalom feltételei? A
sziklaszilárd és hatalmas katonai erejû Napóleon utáni Szent Szövetség
ellen létezett-e a leghalványabb remény is a szabadságharc gyõzelmére?
A kérdésre még válaszolni sem kell! Ma már a megfelelõ történelmi
távlatból nyugodtan állíthatjuk, hogy a nemzetnek ez a zsidóság
érdekében való fellázítása, majd vérpadra citálása bûnös felelõtlenség
volt. Ez mit sem von le népünk hõsiességének, heroikus harcának
értékébõl. Sokkal inkább intõ példa kell legyen, hogy segítse és növelje
a nemzet kritikus történelmi pillanataiban népünk bölcsességét.
Kossuth forradalma csak látszólag szolgálta Magyarország osztrák
elnyomás alóli felszabadítását. E szabadkõmûves szemfényvesztést jól
illusztrálta a Habsburg-ház detronizálása. A valóságban ez nem annyira
osztrákellenes, sokkal inkább a királyság, mint államforma elleni aktus
volt. A szabadkõmûvesség egyik fontos célja azóta is a királysági
államforma "demokratikus" berendezkedésre való átállítása, a nem zsidó
kormányok mûködésének megnehezítése. Kossuth és kormánya
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (28 von 97)13.10.2006 12:30:49
Amikor a XX. század történetérõl beszélünk, azt csupán a
szociológusok, társadalomkutatók kisebb mértékben a gazdaságkutatók
indítják 1901-tõl. A történészek leginkább 1914-tõl datálják. Ezen
ugyan nem nagyon lehet csodálkozni, hiszen Európa szétzilálása az elsõ
világháborúval vette kezdetét. Ha viszont a nagy világégés
megtervezését vizsgáljuk, akkor már az 1890-es évekre kell tennünk.
Ha pedig az elsõ világháború kirobbantásáért a felelõsöket akarjuk
megismerni, ugyancsak korrigálnunk kell eddigi felszínes ismereteinket.
Az elsõ világháború kárvallottjai - ellentétben a második világháború
értékelésével - már a háború alatt és után, különösképpen a versaillesi
békediktátumot követõen látszólag tisztában voltak azzal, hogy a
világháború kizárólag Angliának és Franciaországnak állott érdekében.
Akik a bérháborúra mindig kész, hatalmas embertartalékokkal
rendelkezõ Oroszországot használták fel céljaik eléréséhez.
A második világháború esetében - bár a háborús ellenfelek úgyszólván
teljes mértékben ugyanazok - a haszonélvezõk változnak. Hiába tervelte
ki nagy mûgonddal az angol-francia diplomácia a második világháború
kiprovokálását. A német diplomácia ugyan ismét lépre ment, a háború
gyümölcsét mégis az Egyesült Államok, kisebb mértékben a
Szovjetunió aratta le. Bár a Szovjetunió látszólag a legtöbbet kapta
koncból, de megtartani nem tudta, pontosabban nem engedték neki.
Fenti megállapítások - bár szóról szóra igazak - csak félig fedik a
valóságot.
Amikor a gyõztes háborús szereplõk kormányait említjük, mellõznünk
kell annak feltételezését, hogy személyükben szuverén vezetõ
testületekkel van dolgunk. Ezek a kormányok kivétel nélkül egy
láthatatlan hatalom vak eszközei, akik népük, hazájuk érdekeit
döntéseiknél még csak nem is mérlegelhetik. E láthatatlan hatalom nem
más, mint modern korunk rákfenéje a PÉNZ, amely a
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (11 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
szabadkõmûvesség legfelsõbb titkos tanácsa útján gyakorolja tényleges
hatalmát. Ez a hatalom tulajdonképpen a zsidóság diaszpórájával együtt
keletkezett, de jelentõsége csak a XX. század fordulójára teljesedett ki
és a második világháború után jutott el tetõfokára.
Ahhoz, hogy a könyv okfejtése követhetõ és megfelelõ módon
értelmezhetõ legyen, fel kell tárni és meg kell nevezni azt az egész
világpolitikai és gazdasági folyamatait irányító titkos és láthatatlan
hatalmat, amelynek tevékenysége a világ XX. századi mûködését
mozgatja. Ehhez az amerikai dr. Carroll Quigley Tragédia és reménység
címû könyve adja meg a kellõ segítséget. E fontos könyv bírálatára
Skousen W. Cleon egy egész könyvet szentelt. E könyvbírálat elsõ
fejezetének címében teszi fel a fontos kérdést: "Ki akar uralkodni a
világon?" A szerzõ ismerteti az Egyesült Államok kommunista pártja
országos bizottságának egyik tagjával, dr. Bella Dodd-dal közvetlenül a
második világháború után folytatott beszélgetésének egy részletét. Ez a
derék hölgy már a beszélgetés kezdetén így fogalmazta meg
véleményét:
"Azt hiszem, hogy a kommunista összeesküvés csak egyik ága egy még
nagyobb összeesküvésnek." Kijelentésének igazolására egy tanulságos
történetet ismertet. Elmondja, hogy egy ízben az USA kommunista
pártjának sürgõs intézkedését igénylõ ügyben nehézsége támadt a
Moszkvával való gyors érintkezésben. Ezt követõen Moszkvából az
amerikai kommunisták vezérkarának tudomására hozták, hogy
bármilyen életbevágó sürgõs ügyekben lépjenek érintkezésbe a Waldorf
Torony épületében található három megnevezett személy bármelyikével.
Majd dr. Dodd megjegyezte, e három személy valamelyikétõl kapott
utasításokat Moszkva késõbb mindig jóváhagyta. Dr. Doddnak feltûnt,
hogy a három személy közül egyik sem volt orosz, de még kommunista
sem, hanem rendkívül gazdag amerikai nagytõkés. Ezek után dr.
Doddban óhatatlanul megfogalmazódott a kérdés: tulajdonképpen kik is
az igazi irányítók? Annál is inkább, mert rövidesen tapasztalta, hogy
Közép- és Dél- Amerika erõteljes balratolódását egyes amerikai bankok
pénzelték.
Carrol dr. leírja, hogy az Egyesült Államok legfelsõbb állami tisztviselõi
többségében az Americans for Demokratic Action (ADA) és a zártkörû
Council on Relations (Külföldi Kapcsolatok Tanácsa) tagjaiból kerülnek
ki. Roosevelt, Truman, Eisenhower, Kennedy és Nixon mind e két
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (12 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
szervezetbõl nõtt ki. A legmagasabb kormányhivatalok betöltésénél
szinte elõzetes követelmény volt e két szervezet tagsága. A könyv
késõbbi fejezeteiben tartózkodik attól, hogy õket szabadkõmûveseknek
nevezze, de erre való utalása felismerhetõ, röviden az "Uralkodó
Együttes"-nek nevezi a láthatatlan hatalmat. (Skousen W Cleon: A
leleplezett kapitalista. 9-11 old.)
Tudott dolog, hogy a szabadkõmûvesség csírái már a középkorban
megtalálhatók. Sõt maguk a szabadkõmûvesek egészen Salamon király
jeruzsálemi templom építéséig vezetik vissza. Minden korban létezett a
hatalommal szemben gondolkodó, az adott törvények és a szokásjog
jobbításán elmélkedõ embercsoport. Ezek, a mai szóhasználattal
reformereknek nevezett személyek általában a mûveltebb rétegekbõl
kerültek ki. Hisz nyilvánvalóan õk voltak képesek meglátni azokat a
hibákat, amelyek a valódi fejlõdés akadályaivá váltak. Ugyanakkor õk
tudtak megfelelõnek látszó új utakat mutatni az emberiség, vagy akár az
adott ország nagy meneteléséhez. Kezdetben a nagyon is elszigetelt
szabadkõmûvesség valóban az emberi fejlõdést szolgálta. Mindaddig,
amíg ezeket a titkos szervezeteket a zsidóság fokozatosan meg nem
szállta, majd vezetését teljes egészében meg nem szerezte. Ma már
tagságát is túlnyomó részben uralja.
Így a szabadkõmûvesség valódi célja is gyökeresen megváltozott. Ez
pedig nem más, mint a világuralom megszerzése a föld minden javai és
népe felett. E titkos szervezet megszerzésével a zsidóság új eszközt
kapott õsi filozófiája a "választott nép" teória megvalósításához. Míg
szüleink, nagyszüleink maguk között megmosolyogták ezt a nevetséges
felfogást, hiszen a természet rendje, Isten legfõbb alkotása ennek még a
lehetõségét is kizárja. Elõtte minden teremtmény a maga kategóriájában
egyforma. Ki-ki szorgalmával és tehetségével, erkölcsével maga
"választja", emeli ki magát társai közül. Mi sokkal inkább
elcsodálkozunk azon az állhatatos és erõszakos módszereken,
amelyekkel ezt a valóban nevetséges felfogást minden népre kétezer éve
ráerõszakolni igyekeznek, s a legmagasabb intelligenciájúak kivételével
ezt komolyan hiszik is. Sajnos napjainkban már egyre kevesebb okunk
van a derültségre. Mindennap jobban érezzük hátunkon a "választott
nép" gazdasági korbácsütéseit. Kétségbeejtõ események mögött -
történjék az bárhol a világon - mindig zsidó kezek munkájára
bukkanunk. Már a Római Katolikus Egyház, de esetenként a protestáns
egyházak is elismerik, elfogadják a zsidóságot Isten választott népének.
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (13 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
Sok tudós teológus még elméleteket is gyárt ennek bizonyítására.
Mintha nem is sejtenék, hogy ezzel egyházuk sírját ássák. Pedig nehéz
elhinni, hogy ne ismernék a Cion Bölcsei jegyzõkönyveinek ide
vonatkozó tervezetét:
"Ha majd elérkezik a pápai udvar végleges elpusztításának ideje, egy
láthatatlan kéz ujja a Vatikán felé fogja irányítani a nemzeteket. Ha
azonban a nemzetek rávetik magukat, mi majd a pápa védelmezõinek
képében lépünk fel, mintha elejét akarnák venni a vérontásnak. Ezzel az
ürüggyel be fogunk nyomulni a pápai udvar legbensejébe, és nem
fogjuk elhagyni mindaddig, amíg teljesen meg nem törtük a papság
hatalmát. A zsidók királya lesz a világ igazi pápája." (XVII. jkv. 60.
old.)
A Vatikán "legbensejébe" való behatolás már a hetvenes évek elején
látható formát öltött. A pápaság megkezdte feladni kétezer éves
hadállásait. A zsidóság megtalálta a módját, hogy rávegye a pápaság
vezetõit, hogy a két vallást kétezer éven át megosztó Jézus elítélésének
perét újratárgyalják. Ez pedig azzal a szenzációs eredménnyel zárult,
hogy a pápaság elismerte, hogy Jézus elítélésében a zsidóság vétlen.
Ezzel megnyílt az út a pápaság, mint egyházi hatalom teljes
felszámolásához, amely már csak idõ kérdése.
Úgy tûnik, Jézus elítélésének revíziója nem az egyetlen
kompromisszum, amelyre a zsidóság rákényszerítette a pápaságot.
Valószínû, hogy e kikényszerített kompromisszum eredetét II. János Pál
pápa elleni merényletben kell keresni. A Magyar Közszolgálati
Televízió 2-es csatornája 1999. november 25-én Vatikán, a pápák
hatalma címû mûsorában bemutat egy KGB iratot, amelyet a legfelsõbb
szovjet vezetõk nevei záradékolnak. A bemondó kommentálása szerint
ebben az iratban döntenek II. János Pál pápa merénylet útján történõ
meggyilkoltatásáról. Számos írásmû bizonygatja, hogy a szovjet vezetés
attól tartott, hogy a pápa a lengyel keresztény nacionalizmus esetleges
felszításával a szocialista birodalomra rendkívül nagy veszélyt jelent.
Ennek elhárítása érdekében kellett volna õt likvidálni.
Megmosolyogni való érvelés! A pápai hatalom erejét a fegyverekkel
dugig töltött világunkban a mai napig a legtalálóbban Sztálin jellemezte,
amikor gúnyosan megkérdezte: "hány hadosztálya is van
Õszentségének?" A Sztálin óta eltelt idõ nemhogy csökkentette volna,
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (14 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
hanem még növelte is erõfilozófiája jelentõségét. Akik pedig a pápa
elleni merényletet elrendelték, már akkor tudták, hogy a szocialista
vertikumot nem külsõ, hanem belsõ nyomásra fogják majd lebontani.
Sokkal inkább valószínûsíthetõ az a vélemény, hogy a pápa nem látszott
teljesíteni azokat a Római Katolikus Egyház elleni "reformok"
kezdeményezését, amelyet feltehetõen megválasztása elõtt lehet, hogy
annak fejében is megígértettek vele. Ez pedig nem más, mint a Vatikán
kapuinak megnyitása a szabadkõmûves zsidóság behatolása elõtt. Így a
pápa meggyilkoltatását a legfelsõbb szovjet vezetés szabadkõmûves
minõségében rendelte el.
Azóta II. János Pált több ízben is a zsidóság elleni bocsánatkérésre
szorították. Nem tudunk róla, hogy a zsidóság kért-e bocsánatot Jézus
elítélésében játszott szerepéért. Vagy a zsidó irányítású kelet-európai
erõszakszervezetei által megkínzott és kivégzett keresztények
szenvedéseiért. Úgy tûnik, a pápa ebben nem kérhette a kölcsönösség
elvének betartását. Pedig honfi- és paptársa Popjelusko atya esetében ez
nagyon is gesztus értékû lehetett volna.
Fontos körülmény, hogy errõl az újkori "peres eljárásról" a Vatikán
részleteit tekintve meglehetõsen szûkszavú. Több katolikus papot is
megkértem, adjon bõvebb tájékoztatást errõl, a hívõk számára nagyon is
fontos változásról. Meglepetésem ekkor kezdõdött. A papság az
esemény tényén kívül szinte semmiféle belsõ információval nem
rendelkezik. Írásos anyagot nem kapott, pedig a "per" befejezése óta
már évek teltek el.
Más gyanús jelekkel is találkozhatunk. A pápaság megkérdõjelezni
látszik a Jézus személyéhez kapcsolt csodás eseményeket is. Még ugyan
fényes külsõségek között emlékezik meg Jézus feltámadásáról, de a
jelek szerint már nem hisz benne. Míg korábban a feltámadási
szertartások imáiban határozottan állította, hogy Jézus halála után
harmadnapon feltámadott, az utóbbi években ezt a kijelentést
megtoldották, hogy "az írások szerint harmadnapon feltámadt." Ez a
kiegészítés szinte sugallja, hogy nem valószínû, hogy így történt, de hát
az írások errõl szólnak. Feltûnõ, hogy ezeket az írásokat említve még a
szent jelzõt is mellõzik, holott semmi kétség sincs felõle, alatta a Bibliát
értik, hiszen korabeli világi történetírások nem tesznek említést Jézus
feltámadásáról. A többi Jézusnak tulajdonított, a Bibliában leírt
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (15 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
csodatételek kigyomlálása már csak gyerekjáték, hisz a teológusok
többsége már csak allegórikus magyarázatát adja.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy Cion bölcseinek imént idézett terve már
kilencven százalékban megvalósult. Nem mellõzhetõ a kérdés, mi
módon történhetett meg, hogy e kiválóan szervezett nagy múltú egyház,
amelynek teljes szervezete magasan képzett emberekbõl áll, mégis
elbukjon? Ma sem ismerünk a világon egyetlen más, olyan
államigazgatási szervezetet sem, amely minden faluba egyetemet
végzett vezetõt tudott volna állítani. E nehéznek látszó kérdés
megválaszolása nagyon is egyszerû. Magyarázatát az egyház hittérítési
törekvéseiben és a kritika nélküli felebaráti szeretetében lehet
megtalálni. Míg a zsidóság egyháza tagjait nem lelkiismereti, hanem faji
alapon fogadja be, addig a keresztyén egyházak elegendõnek tartják a
szóban kinyilatkoztatott akaratot. Így történhetett meg, hogy számos
hithû zsidó kikeresztelkedett.
Ezek száma a különbözõ zsidóüldözések idején mindig megszaporodott.
Az irányadó keresztyén egyházi vezetõkben - különösen a másod- vagy
harmadgenerációs keresztyén zsidók esetében - fél sem merült, hogy
ezek a "hívek" faji hovatartozásuknak megfelelõen lélekben továbbra is
zsidók. Ez a keresztyén vakság párosulva a zsidó alkat
"talpraesettségével" oda vezetett, hogy egyre több keresztyén zsidó
irányította gyermekét keresztyén papi pályára. Ezek a fiatalok aztán
keresztyénül tanultak, de héberül nevelkedtek. Jézus nyelvén beszéltek,
de Mózes fejével gondolkodtak. Így aztán nemigen csodálkozhatunk
azon, hogy az egyházi hierarchiában jobb és gyorsabb elõmenetelt értek
el, mint a keresztyén származású és gondolkodású társaik.
Benjamin Disraeli, Anglia zsidó miniszterelnöke már a múlt században
megírta: Európában nincs semmiféle nagyobb szellemi, mozgalom
amelyben zsidók jelentõs mértékben ne vennének részt. Az elsõ
jezsuiták zsidók voltak. ( Henry Ford: A nemzetközi zsidó (rövidített
változat. 52. old)
Figyelemre méltó a zsidóság Gans professzor által történt jellemzése is:
"mi, zsidók még századik nemzedékünkben is olyan zsidók maradunk,
mint amilyenek háromezer évvel ezelõtt voltunk. Mi még tízszeres
hígításban sem veszítjük el fajtánk illatát." (Utalás a büdös zsidó
szlogenére.) (Hermann Imre: Az antiszemitizmus lélektana 26. old.)
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (16 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
Számos magas egyházi méltóságot ma is zsidó származású keresztyén
teológusok viselnek. Ez a természetellenes állapot végül is oda vezetett,
hogy a zsidóság ütemtervének megfelelõen a pápaság belsõ szervezete
került lázas beteg állapotba. A legfelsõbb rabbinátus VI. Pál pápa
uralkodásának idején elérkezettnek és alkalmasnak látta az idõt a
pápaság elleni frontális támadásra. A kõsziklára épített Jézus
egyházának kapuit a pokol erõi ugyan nem tudták bevenni, de a kétezer
éves ellenség fondorlata könnyûszerrel, hiszen azokat nem kellett
kívülrõl döngetni, mert láthatatlan kezek belülrõl tárták ki. A zsidó
szabadkõmûvesség uralma a Vatikán felett immár valóság. Komolynak
mondott egyházi konferenciákon, amelyek az ökuménia jegyében
zajlanak, a zsidóság mint Isten választott népének megkérdõjelezése
már fel sem merülhet. Azoknak a nem zsidó származású teológusoknak,
akik ezt a követ oly nagy meggyõzõdéssel fújják, figyelmébe ajánlom
Cion Bölcsei XV. jegyzõkönyve 52-53, oldalán található megállapítását:
"Ha sikerül a gójokat a bárgyú vakságnak ilyen magaslatára vinnünk,
nem bizonyíték ez arra - méghozzá megdöbbentõen világos bizonyíték -
mennyire fejletlen az õ értelmük a miénkhez képest? ... ez láthatóan
fémjelzi azt a pozíciót, amelyet mint a kiválasztott nép elfoglalunk, és
magasabb rendû emberi mivoltunkat a gójok állati értelmével szemben."
Minden háború és forradalom a zsidó gondolkodás terméke
A zsidó alkat természeténél fogva nyugtalan, örökké elégedetlen. Vélt
vagy valós sérelmei mindenkor érdekérvényesítésének hasznos eszköze.
Okozzon bárki bármilyen erkölcsi vagy anyagi kárt bármely zsidónak,
azt pénzért bármikor megválthatja. Kérdés, van-e elég pénze hozzá?
Egy biztos: fizessen bármily apró sérelemért bármilyen magas
kártérítést, mégis örökké adósa marad.
Bosszúállásra minden más népnél hajlamosabb. Ha nincs más
ellenfelük, egymást sem kímélik. Josephus Flavius zsidó történész
eleven képet rajzol a zsidóság és a Római Birodalom Jeruzsálem
elfoglalásáért vívott háborújáról. A zsidó háború címû könyvében
megdöbbentõ diagnózisát adja e nép hihetetlen fanatizmusának. Másik
híres könyvében: A zsidók történetébõl, vagy a Biblia ószövetségi
részébõl világosan kitûnik, hogy a teljes diaszpóráig szinte állandó
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (17 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
háborúban álltak más népekkel. Az egyiptomi kivonulástól az "ígéret
földjéig" való vándorlásuk közben minden ok nélkül kiraboltak és
lemészároltak minden náluk gyengébb népet. Nemegyszer két pártra
szakadtak és egymást tizedelték. ( Biblia- II. Mózes 32/26- 28 old)
A zsidóság természetrajzának feltárásához nem mellõzhetõ eredetének
és történelmének egyes részletei egy rövid visszapillantás erejéig való
áttekintése, elemzése. Ehhez még a magukat "tárgyilagosnak" mondott
elemzõk is megállnak a Bibliai ószövetségbõl vett az aktuális
mondanivalójuknak megfelelõ idézeteknél. A zsidó rabbi történészek
pedig kihasználva az ószövetség ellentmondásait, mivel abban
megtalálható minden, sõt mindennek az ellenkezõje is, az ószövetségnek
mindig azzal a részével érvelnek, amely számukra éppen a
legkedvezõbb. Ha valamely témakörben saját elõnyére váló idézetet
nem talál, úgy régi hagyományaira, vagy más késõbbi zsidó talmudista
szerzõkre hivatkozik. A Biblia ószövetségi része önmagában nem
alkalmas a zsidóság eredetének és ókori történetének megismerésére.
Mózes 5 könyvének már a szövegébõl is kitûnik, hogy annak jelentõs
részét Mózes nem is írhatta. Keletkezésének idõpontja ködbe vész
ugyan, de az mindenképpen biztos, hogy jóval késõbb írták szóbeli
elbeszélések felhasználásával: Valóságtartalmáról, egyes mesébe illõ
részleteirõl vitatkozni is kár. Nem nélkülözhetõ tehát más korabeli -,
hogy egyházi kifejezéssel éljünk - "világi" történetíró tudósításának
felhasználása. Annál is inkább, mert rendelkezésünkre áll a híres római
történész, Tacitus kiváló munkája, amelyet csaknem kétezer év alatt
komolyan senki megcáfolni nem tudott.
Mózes 5 könyve szerint a zsidók elnyomott rabszolgákként éltek
Egyiptomban. A kemény elnyomás és megalázás következtében Mózes
vezetésével Isten sugalmazására megszöktek, elmenekültek. Mózes 3/22
szerint Isten ezt mondja Mózesnek: "Minden asszony kérjen a
szomszédasszonyától és lakótársától ezüst és arany ékszereket, meg
ruhákat. Adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, és meneküljetek
Egyiptomból." Minden népnek, minden vallásnak olyan Istene van,
amilyent csinál magának. Azt is mondhatnánk: mutasd meg Istenedet,
megmondom, ki vagy.
Ennek igazolására hadd álljon itt egy nem mindennapi példa. Nagy
Töhötöm a jezsuita szerzetesbõl lett szabadkõmûves írja: Egy zsidó
szabadkõmûves jelölt eskütétele alkalmával vonakodott a páholy
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (18 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
szokása szerint letérdelni, mondván vallása tiltja a mások elõtt való
letérdelést. Még Isten elõtt sem térdelnek le. Ez a zsidó filozófia
önmagában igazolja, hogy nem az õket állítólag kiválasztó Isten
teremtette a zsidóságot, hanem pontosan fordítva, õk teremtették és
"választották ki" saját Istenüket. A jóhiszemû szomszédok alattomos
megrablására biztató Mózes Istene szilárd jellemnek bizonyult. Több
ezer év alatt semmit sem változott. Ez a "kölcsön kért" arany ékszer
nem lehetett kevés, mert az anyaborjú öntésén kívül Mózes rövid idõn
belül a szent sátor részére még kétszer is gyûjtött aranyat.
Az Egyiptomból való "kivonulás'" Tacitus szerint, hogy finoman
fogalmazzunk, nem egészen így történt. A zsidók eredetérõl már Tacitus
korában is többféle változat létezett. A hagyomány szerint Kréta
szigetérõl menekültek el, és Líbia szélein telepedtek meg. A Kréta
szigetén lévõ Ida nevû hegy környékbeli lakóit nevezték el idaeusoknak.
Tacitus más korabeli szóbeszédeket is ismertet, amelyeknek
tulajdonképpen nincs jelentõsége. Egy biztos: Egyiptom fennhatósága
alatt éltek, mégpedig szabad emberekként. Tacitus több korabeli szerzõ
egyetértésére hivatkozva leírja, hogy amikor Egyiptomban az emberi
testet elcsúfító ragályos járvány ütötte fel a fejét, Bocchoris király
Hammon jóshelyét kereste meg, ahol e betegségre gyógyszereket kért.
Itt a király azt az utasítást kapta, hogy tisztítsa meg országát az "effajta"
emberektõl, mert ezek gyûlöletesek az istenek elõtt. Vitesse õket más
földre. A királynak nem maradt más választása, összegyûjtötte ezeket a
beteg embereket, és a sivatagi pusztaságba tereltette, majd magára
hagyta õket. Kétségbeesett helyzetükben Moyses személyében vezetõt
választottak, aki minden tájékozódás nélkül, találomra útba indította
népét. Útközben számos törvényt alkotott részükre, amelynek betartását
Isten sugalmazásának nyilvánítva kötelezõvé tett számukra.
Ezek a törvények (Tacitus szerint szokások) homlokegyenest
ellenkeztek az egyiptomi szokásokkal. Valószínû, az aranyborjúra
utalva írja: "Annak az állatnak képmását, melynek útmutatásával
bolyongásuknak és szomjúságuknak véget vetettek, szentélyükben
állították fel..." Megemlíti még Tacitus, hogy a sertéstõl tartózkodnak,
emlékezetére a csapásnak, mivel egykor õket az a ragály csúfította el,
amelyre ez az állat hajlamos. (Tacitus: Korunk története. V. könyv. 369-
371. old.)
Istóczy Gyõzõ szellemesen jegyzi meg: "A zsidók nem mások, mint
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (19 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
ivadékai az egyiptomi bélpoklosoknak és rüheseknek, akiket egész
Egyiptomban a lakosság közül hivatalos úton kiválogattak, s az ilyképp
"kiválasztott" népet Egyiptomból kikergettek." (Istóczy Gyõzõ:
Emlékiratfélék és egyebek. 4-6. old.) Istóczy szerint tehát a zsidóság
"kiválasztottsága" szó szerint értelmezhetõ azzal a nem elhanyagolható
különbséggel, hogy a kiválasztás nem Isten, hanem Bocchoris király
által történt.
Az ígéret földjének keresése sem lehetett könnyû menetelés. Valószínû,
több alkalommal törhetett ki zendülés Mózes és társai ellen. Errõl -
szûkszavúan ugyan de Mózes könyvei tartalmaznak tudósítást: "És
zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a
pusztában. Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna
meg az Úr kezétõl Egyiptomban, amikor a húsos fazék mellett ültünk, és
jóllakásig ehettünk kenyeret." II. Móz. 16/2-3. Ez az elégedetlenség
gyakori, ha ugyan nem folyamatos lehetett, s úgy tûnik, a túlélést
biztosító mannát is megunták. "Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt
mondták: Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban
olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és
fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán
kívül." IV. Móz. 11, 4-6.
Ellentmondás feszül az aranyborjúval kapcsolatos "világi" és
ószövetségi leírás között is. Míg Tacitus utalása szerint a szentélyben
õrzött, a vándorlást irányító istenpótlék volt, addig II. Móz. 32/26-28.
szerint súlyos belsõ viszály tárgya. Miután Mózes összetöri a
tízparancsolatot tartalmazó kõtáblákat, választás elé állítja népét. "Jöjjön
hozzám, aki az Úré! Lévi fiai mind hozzágyûltek, õ pedig ezt mondta
nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Kössetek mindnyájan kardot az
oldalatokra, járjátok be a tábort keresztül-kasul, egyik kaputól a
másikig, és gyilkoljatok le testvért, barátot és rokont."
Zsidókkal történõ eszmecserék alkalmával ha valaki érvelése során
említést tesz Rákosi Mátyás és zsidó társai 1948-1953 közötti
magyarországi uralmáról , amikor internáló táborrá változtatta az
országot, és kínzókamrák sokaságában gyilkolta a nemzet legjobbjait,
még a zsidókat sem kímélte - azt az együgyû választ kapjuk, hogy
Rákosi és társai hitehagyott zsidók voltak, s így tetteikért a zsidóság
nem tartozik felelõsséggel. E megmosolyogni való kibúvóval viszont
szemben áll Mózes fenti utasítása, amelyet Rákosi és "árja" környezete
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (20 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
több ezer év múlva is szó szerint végrehajtott. Rákosi környezetébõl
kikerült emberektõl tudjuk, hogy Rákosi, de társai is hithû zsidók
voltak, akik a zsidó vallási szokásokat a legnagyobb üldözések
közepette is pontosan megtartották. A mai szerény történelmi távlatból
is világosan kitûnik, hogy a Cion Bölcsei által leírt uralkodási
szempontokat betû szerint alkalmazták. ezzel egyértelmû bizonyítékát
adták, hogy a zsidóság által a nem zsidók felé hamisítványoknak
mondott Cion Bölcseinek jegyzõkönyveihez kétség sem férhet, azok az
utolsó szóig valódiak.
A Tacitus által leírt - feltehetõen a túlzott mértékû disznóhús
fogyasztásától keletkezett - rüh, bélpoklosság és más hasonló
betegségek úgy tûnik, nagy számban gyógyíthatatlanná vált, s
öröklõdött is. A III. Móz. 21/16-20. szerint: "Azután így beszélt
Mózeshez az Úr: Így szólj Áronhoz: (Áron nemzetsége volt a papi
nemzetség) Ha lesz valaki utódaid közül a késõbbi nemzedékekben,
akinek testi fogyatkozása lesz, az ne mutassa be áldozatul Istenének
kenyerét. Nem mutathatja be az, akinek testi fogyatkozása van, tehát aki
vak, sánta, nyúlszájú vagy törött végtagú; se törött lábú, se törött kezû
ember; vagy aki púpos vagy vézna, vagy hályogos szemû, viszketeg,
vagy sömörös vagy sérves." Mózes szigorú törvényeit ez a renitens
alkatú délibábot kergetõ népcsoport, akit az egyetemes történelem a
zsidóság õssejtjének fogad el, nehezen viselte el, sõt esetenként még
egyes elöljárók is megtagadták.
Mózes könyveiben találunk erre egyértelmû utalást: "Ekkor hívatta
Mózes Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait. De azok azt mondták: Nem
megyünk! Nem elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó
földrõl, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem még
zsarnokoskodni is akarsz rajtunk? (V. Móz. 25/6-8.) Nem véletlen, hogy
Mózes utasításait sohasem a maga nevében adja, hanem Isten
parancsaként "tolmácsolja" sorstársainak. Biztos, hogy e kemény
menetelés sok emberáldozatot is követelt a beteg gyülekezettõl. Tudjuk,
hogy maga Mózes sem érte meg, hogy megérkezzenek az "ígéret
földjére."
A kétségtelenül sok nehézséget leküzdve végül is birtokba vették
Palesztina területét. A sok gyötrelem ellenére, amellyel a kiválogatott
népet, illetve utódait sikerült állammá szervezni, örökös békétlensége
miatt történelmi léptékkel mérve nem tudták tartósan immár önként
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (21 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
vállalt hazájukat megtartani. Az örökös rablóháborúk és az Egyiptomból
magukkal hozott örökletes teher tizedelte a lakosságot. Ugyanakkor faji
felsõbbrendûségi filozófiája gátolta abban, hogy legyõzött népeket
magába olvasszon. Mindez az állam hanyatlásához vezetett. A
rómaiakkal vívott háború során római uralom alá került, majd Kr. utáni
70-ben a Jeruzsálemért vívott küzdelemben is alulmaradt. A teljes
hódoltságot büszkesége nem tudta elviselni inkább a diaszpórát
választotta, és az emberiség nagy kárára az egész világon szétszóródott.
Legnagyobb részt Hitlernek köszönhetõen a második világháború után
Izraelt az õshazát ugyan visszaszerezte, többségének azonban esze
ágában sincs azt újra birtokba venni. Sokkal csábítóbb számukra más
népek nyakán élõsködni. Ott is a saját törvényei szerint él, s ezt
megkönnyítendõ igyekszik azokat más népekre is ráerõltetni. Ha valahol
üzelmei balul ütnek ki, a törvényesen vagy törvénytelenül megszerzett
pénzét Izraelbe juttatja, és maga is kereket old. Izraelben pedig kövessen
el bármely államban, bármily súlyos bûncselekményt, teljes védettséget
élvez. Mivel a zsidó állam törvényei megengedik bármilyen a nem
zsidók ellen, azok törvényei szerint tiltott cselekmények zsidók általi
elkövetését. A zsidó filozófia szerint zsidó felett csak zsidó ítélkezhet.
Történik mindez nemegyszer jóhiszemû kormányok szeme láttára, akik
ámulva tapasztalják, hogy ellene már teljes mértékben tehetetlenek, mert
ha mégis felemelik szavukat, a zsidóság által font és irányított
nemzetközi pénzügyi háló az adott ország teljes megfojtásával fenyeget.
A politikai szabadkõmûves hatalom kialakulása
Mai ismereteink szerint Európában 1725-ben Párizsban és Madridban
alakult meg az elsõ szabadkõmûves páholy. A Habsburg-ház uralkodási
területén 1723-ban Prágában hozták létre az elsõ páholyt. Ezeket követte
1736-ban a hamburgi, 1742-ben a bécsi páholy megalakulása, amelynek
már magyar tagjai is voltak. Mégpedig: gr. Bethlen Gábor erdélyi udvari
kancellár, gr. Esterházi Ferenc magyar udvari kancellár, Reviczky János
tábornok és Báróczy Sándor testõrkapitány. György walesi herceget, a
késõbbi IV. György angol királyt 1787-ben vették fel a szabadkõmûves
szövetségbe. Windsor hercege, a lemondott angol trónörökös
tiszteletbeli nagymester volt, akinek tervezett koronázási ünnepségén a
budapesti szabadkõmûvesek is képviseltetni akarták magukat. Nagy
Frigyes német császár ugyancsak trónörökös korában lépett be, majd
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (22 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
uralkodása alatt Lessing, Herder és Goethe is szabadkõmûves lett.
Amerikába az angol bevándorlók vitték be a szabadkõmûves eszmét.
1730 körül Philadelphiában mûködött egy páholy, amelynek Franklin
Benjamin is tagja volt. Úgy tûnik, az Egyesült Államok vezetõ
politikusai körében nagy népszerûségnek örvendett, s örvend ma is a
titkos szervezetekben való titkos szereplés. A korábbi, pontosabban az
elsõ 29 elnökbõl 16 volt szabadkõmûves. Az utóbbiak nagy
valószínûséggel kivétel nélkül azok. Az Egyesült Államok elsõ
alkotmányát is szabadkõmûvesek szövegezték.
A Magyarország területén alakult páholyok között találjuk: Martinovics
Ignác, Hajnóczy, gr. Török Lajos, Kazinczy Ferenc, gr. Pálffy Károly,
gr. Bánffy György, gr. Széchenyi Ferenc, Ráday Gedeon, Bacsányi
János, Kölcsey Ferenc neveit. ( Révay Nagy Lexikona 17. kötet. 263.
old.) Szólni kell arról a sajnálatos tényrõl, hogy az 1848-49-es magyar
szabadságharc máig hatalmas nimbusszal övezett vezére: Kossuth Lajos
is szabadkõmûves volt. Míg a 18. századi magyar szabadkõmûvesek
esetében nem tudunk azok zsidó orientáciájáról, addig ez Kossuth
esetében kimutatható. Beszervezésének pontos idejét nem ismerjük. A
zsidók, de sokan nem zsidók is az emigráció idejére teszik. Számos
körülmény azonban azt látszik igazolni, hogy szabadkõmûvessége a
szabadságharc kitörése elõtti idõre datálódik. Ha mást nem is vennénk
figyelembe, már maga a forradalom jelszava: "Szabadság, egyenlõség,
testvériség" is kifejezett szabadkõmûves filozófia. A szabadkõmûvesek
március 15-ét szabadkõmûves ünneppé deklarálták. Ide sorolható még
az 1844. május 5-i vezércikke, amelyben antiszemitizmustól mentes
magyar politikát követel. A szabadságharc hadtápszállítói Kossuth
tudtával, de lehet, hogy egyenesen kívánságára úgyszólván kizárólag
zsidók. Ezek közé tartoznak Kohn Márk és társai, akik a komáromi vár
csaknem teljes élelmiszerkészletét és gabonatartalékát eladták az
osztrákoknak. Görgey és Klapka már csak statáriális úton felakasztatni
tudta õket. (Marschalkó Lajos:Országhódítók. 33. old és folyt..)
Szabadkõmûves gondolkodásra vall Kossuth országgyûlésének a
Habsburg-ház trónfosztására vonatkozó határozatai is. Sajnáljuk, hogy a
Kossuthtal erõs szembenállást tanúsító Petõfi Sándor, hazánk máig
legnagyobb költõje az "Akasszátok fel a királyokat" c. nagyhatású
versében is minden baj forrását a királyokban, a királyságban látta.
Pedig elegendõ lett volna a király személyére vonatkozó alkotmány
reformja is, mondjuk annak kötelezésével, hogy a magyar király csak
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (23 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
minél õsibb eredettel bíró magyar személy lehet, aki csak magyar
házastársat vehet magának. Hiszen más országok történelmében is
láttunk nemegyszer jó és eredményes királyokat, ugyanúgy
csapnivalóan rossz és hazaáruló köztársasági elnököt. Az elsõ
világháború befejezése után Magyarország "szerzett" is magának egy
ilyent. Ki merné állítani, hogy a második világháborúban gyõztes
Egyesült Államok (köztársasági) elnökei eredményesebben vezették a
hatalmas birodalom gazdasági fellendülését, népjóléti intézményeit,
mint a vesztes Japán császárság?
A zsidóság országrontó szerepe már jóval a szabadkõmûves páholyok
megszállása elõtt is szinte végigvonul Magyarország történelmén.
Korabeli feljegyzésbõl tudjuk, hogy már 960-ban is érkeztek magyar
területrõl zsidók a prágai vásárra. Már a kora középkorban beépülnek a
királyok udvartartásaiba nagyurak és városok vámszedõjeként és
adóbehajtóiként. Már Szent László és Könyves Kálmán is
dekrétumokban igyekeznek megfékezni mohóságukat. II. Endre király
uralkodása idején az adóbeszedõk és a királyi kincstár kezelõi között
meglehetõsen sok zsidó található, akik könyörtelen módon zsarolják a
lakosságot. Az elszegényedõ nemességet uzsorakamatokkal
nyomorítják. (Marschalkó Lajos: Országhódítók. 27. old. Idézi: Takács
Albert dr. " A zsidókérdés ezeréves jogalkotásunkban" c. mûvét)
A közhangulat nyomására 1222-ben II. Endre az Aranybulla kiadására
kényszerül, amely ugyan a magyar alkotmány egyik legfõbb tartópillére,
de minden rendelkezése nem válik betarthatóvá. Egyik rendelkezése
szerint: "pénzváltók, kamaraispánok, sókamarások és vámosok
országunkbeli nemesek legyenek. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek."
Ennek ellenére II. Endre Aranybulla utáni uralkodása alatt a zsidó
pénzuralom olyan méreteket öltött, hagy a pápa átokkal sújtotta az
országot. IV. Béla uralkodása alatt a zsidóság tovább növelte befolyását.
Egy Thika nevû zsidó a tatárok javára kémkedett és segítette azok rabló
hadjáratát. A tatárdúlás elmúltával, kihasználva az ország siralmas
állapotát, a zsidóság a tatárjárás során tanúsított magyarellenes üzelmei
ellenére rászorítja a királyt, hogy 1251-ben a magyarországi zsidók
részére kiváltságlevelet adjon ki. Ez a "kontra Aranybulla" új jogokat, s
szinte korlátlan gazdasági lehetõségeket biztosít a zsidóságnak. Ez a
zsidó konjunktúra a magyar lakosság kárára egészen a mohácsi vészt
közvetlen megelõzõ idõszakig, majdnem háromszáz évig töretlen.
Zsigmond király ( 1387-1437) további jogokat biztosító kiváltságlevelet
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (24 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
bocsát ki részükre. Ebben még azt is megengedte, hogy évi 108 %
uzsorakamatot szedjenek. Werbõczy Tripartituma meg is említi, hogy
"A zsidók az õ jogaikra nézve többféle és különbözõ és több helyen az
üdvösséggel ellenkezõ kiváltságaik vannak."
A magyar nemesség ugyan látja és tapasztalja a zsidóság övétõl eltérõ
erkölcseivel okozott kárt, de keresztény gondolatvilágából nem tud
kilépni. Werbõczy Tripartituma ennek jegyében vezeti be a zsidó esküt,
amelyet a zsidók maguk között csak megmosolyogtak. Hiszen az õ
törvénykönyvük nem a magyar Tripartitum, hanem a Talmud. A nem
zsidó kezébe tett eskü õt semmire sem kötelezi, lelkiismeretét nem
zaklatja. Ez számára nem más, mint a nem zsidó félrevezetésének egy új
eszköze. Mindezek ellenére a nemesség többsége növekvõ gyanúval
figyeli a zsidóságnak, a magyarság számára áldásosnak nem mondható
mûködését. Az 1525-ben megtartott országgyûlés nagy felháborodással
csapja el a gyenge II. Lajos király kincstárnokát, a magyarok által
"budai zsidók királyának" emlegetett Fortunátus Imrét.
Fortunátus Imre élete tipikus példája a kártékony zsidónak. Mint két
gyermekes apa, tiltott szerelmi viszonyt folytatott egy keresztény nõvel,
amely csaknem halálbüntetést vont maga után. Nem zavarta, hogy zsidó
felesége és gyermekei a gettóban maradtak. Õ maga ezután egy
kolozsvári keresztény nõt vett feleségül. Simulékonyságával Szalkay
László esztergomi érsek és kancellár bizalmát is megszerezte. Tanácsára
a király hamis pénzt veretett, amelynek nemesfém-tartalma a névleges
súlyának csak a felét adta. 1521-ben ehhez még bizonyos kikötésekkel -
az országgyûlés hozzájárulását is megszerezte. Következményei hamar,
már 1524-ben jelentkeztek. 1525-re a kincstár vagyonának nagyobbik
része Fortunátus magánvagyonává változott. Az országban pedig
éhínség keletkezett. A rendek nem láttak más megoldást, mint a zsidó
kegyenc elmozdítását, a királytól elégetését követelték. Fortunátust
azonban zsidó talpraesettsége nem hagyta el. A rábizonyított vádakat
áthárította a Fuggerekre. II. Lajos király, aki nagyon kedvelte a
gonosztevõt, semmibe véve az országgyûlés határozatát, az ügynek
megnyerve Báthory nádor egyetértését, a budai Csonkatoronyból
szabadlábra helyezte, sõt még elégtételt is kapott az udvartól. Báthory
nádor közbenjárása Fortunátus kiszabadítása érdekében az arisztokrácia
és a zsidó pénz korrupciós összefonódásának korai példája.
Szabadulása után rövidesen Szapolyaiékhoz közeledett, majd Werbõczy
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (25 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
Istvánnak - aki pedig a leghangosabb szószólója volt 1524-es
letartóztatásának - bemutatott egy új "pénzügyi tervet", amely a kincstár
minden baját megoldaná. Az 1525. július elején megtartott hatvani
országgyûlésen már egy szó sem hangzott el ellene, sõt a Fuggerektõl
elvett rézbányák kezelését is rábízzák. Rövid idõ alatt a rézbányákból
hatalmas vagyonhoz jut, még a királynak is kölcsönöz. Így a budai után
zálogba kapja a pozsonyi harmincadot is. Kevéssel a mohácsi vész elõtt
meghalt. Halálos ágyán visszavette zsidó vallását, amelybõl "kényszer
hatására" korábban kitért. Ezúttal is igazolhatjuk Leo N Levi-t a B'nai
B'rith elnökét. Õ 1900- ban leírja "aki zsidónak született az akkor is
zsidó marad, ha vallását feladja." ( Henry Ford: A nemzetközi zsidó 41.
old) Hiszen a zsidó nemcsak vallás, hanem elsõsorban faj. Pedig
Fortunátus (Szerencsés) Imre a Révay Nagy Lexikona szerint csak
félzsidó. Nem is az anyja - akit pedig a zsidók faji meghatározás
esetében döntõnek tartanak - hanem az apja volt zsidó. Ez nem zavarta a
magyar arisztokrata Perényi Imre nádort, hogy a felnõtt, jómódú
Fortunátus Imre keresztapaságát vállalja.
A mohácsi katasztrófa után az ország három részre szakadt. A török
hódoltsági területet szinte ellepték a zsidók. Nem lehet véletlen, hogy a
csatavesztés után három és fél hónap múlva 1526. november 9-én
megtartott országgyûlésen a nemzeti érzelmû nemesség levonva a
fájdalmas következtetést - kimondta: "a zsidók ezen ország minden
vidékérõl, szabad királyi városokból és helységekbõl rögtön
kiûzessenek." A köznemesség e határozott állásfoglalása egyértelmûen
bizonyítja, hogy már akkor felismerték a zsidók káros szerepét a
mohácsi csatavesztésben. Úgy tûnik, a Habsburg uralkodók is erre a
következtetésre jutottak. Számos dekrétumban igyekeznek korlátozni
õket. Az 1647. évi dekrétum kimondja, hogy a zsidók "hûtlenek és
egészen lelkiismeretlenek". III. Ferdinánd 1655-ben újabb szigorú
rendeletet hoz a zsidó vámosok ellen. I. Lipót kitiltja a városokból a
zsidókat, majd hadmentességi adót vet ki rájuk. III. Károly 1723-ban
eltiltja õket a vámszedéstõl. A magyar fõurak és fõpapok, akik már
korábban is a zsidók zsebébõl lógtak ki, ismét védelmükbe veszik õket,
és szívesen látott vendégek voltak vidéki birtokaikon.
A magyar történelem katasztrófái során mindig ott találjuk a zsidóságot,
de többségében mindig ellenfelei oldalán. Nem volt ez másként a török
hódoltság idején sem. Akkor a török hatalom oldalán fosztogatta az
amúgy is elcsigázott nemzetet. Amikor 1686-ban Petneházi hajdúi és
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (26 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
Lotharingiai Károly keresztény seregei visszafoglalták Budát, 270 zsidót
fogtak el, akik az ozmán hódítók oldalán fegyveresen harcoltak. A 35
tóratekercsével Nikolsburgba szállított zsidókat az osztrákok fogságából
Európa zsidósága váltotta ki. (Marschalkó Lajos: Országhódítók 30.
old.) Mária Terézia ugyan kiköltözteti õket Budáról, s eltiltja õket a
borkereskedelemtõl, türelmi adót is kivet rájuk, mégis fordul a
tendencia. Míg 1520 körül Nagy-Magyarország területén csupán 11.000
zsidó található, Mária Terézia uralkodását követõen jelentõs létszámú
keleti zsidó szivárog be az országba. Számuk rövidesen eléri a 75.000-
et. II. József alatt már megengedik, hogy a zsidók is látogathassák a
fõiskolákat. A bányavárosok kivételével az országban bárhol
letelepedhetnek és földbirtokokat bérelhetnek. II. Lipót ugyancsak
engedélyezi, hogy a bányavárosok kivételével a szabad királyi
városokban letelepedjenek. A szabad királyi városok nagy része
azonban továbbra is ragaszkodott zsidómentes kiváltságaihoz.
Debrecenben például 1844-ig nem hálhatott zsidó. Még a debreceni
vásárok alkalmával is este a zsidó kereskedõknek el kellett hagynia a
várost.
Az 1830. évi VI. törvény katonai szolgálatra is kötelezi a zsidókat. Az
1840. évi XV, törvény további könnyítéseket ad a zsidóságnak. Az
1848/49-es magyar szabadságharcban mindkét oldal udvari szállítója a
zsidó. Ez a tény önmagában igazolja, hogy erõsen érdekelt volt a
forradalom kitörésében. Ha pedig érdekelt volt benne, akkor segítette is
annak kirobbantását. A zsidó Disraeli már a múlt században kijelentette:
"A zsidók értenek a forradalom szításához." Mindkét francia
forradalomban benne volt a kezük. Gondoljunk csak a magyar
származású Frankel Leo nevû zsidóra, aki a nagy francia forradalom
egyik vezetõ személyisége volt, ma már tudjuk szabadkõmûves is. Ne
tekintsük a véletlen mûvének, hogy az 1848-as forradalom a
szabadkõmûves Szabadság Egyenlõség Testvériség jelszavával indult,
és mindvégig folytatódott. Kossuth Lajos ismert filoszemitizmusa
ellenére is kénytelen megállapítani: "Nints azon törvény, melynek célját,
végét a fortélyos zsidó kijátszani ne tudná valamint hints egy tsalás,
hints egy tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra, titkolóra ne
találna."
1883-ban elismeri, hogy a magyar népnek sok oka van az
antiszemitizmusra. Mégis felülkerekedik benne a filoszemita
szabadkõmûves, mert az antiszemita párt vezetõje, Istóczy Gyõzõ ellen
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (27 von 97)13.10.2006 12:30:49
1956
foglal állást kifogásolva a pánt programját, és azt a nevetséges javaslatot
teszi, hogy az antiszemitizmus okait gazdasági intézkedésekkel kell
levezetni. Kossuth nagy kárt okozott az antiszemita pártnak.
Állásfoglalása hátrányosan befolyásolta annak választási esélyeit. Az
egyébként esélyes 70 képviselõbõl csak 20-at választottak meg. Így
történhetett, hogy 16 évvel a zsidóság emancipációja után a
megfélemlítés, a terror, különösen az anyagi függõség olyan nagy volt,
hogy sokan nem merték vállalni a nyílt állásfoglalást a nemzet belsõ
függetlensége érdekében. Az ország politikai pszichózisa hasonlított a
maihoz. Aki ragaszkodott a magyar nemzet országmegtartó
hagyományaihoz, magyarságához és a keresztény jogállamhoz, az
bizony antiszemita lett.
A magyar közmondás azt mondja: Baj van? Keresd a nõt! Ezúttal
kénytelenek vagyunk - igazságát nem vitatva - ezt az alábbiak szerint
kiegészíteni: Baj van? Keresd a zsidót! Kossuth tehát alapos munkát
végzett az emigrációban. Halála után zsidó szabadkõmûves testvérei
ráerõltették kultuszát a magyar nemzetre. Soha egyetlen magyar
uralkodó körül akkora nimbusz nem alakult ki. A legszentebb és
legsikeresebb uralkodóink dicsõségét sem hirdeti annyi emlékmû,
szobor, festmény és egyéb mûtárgy, mint Kossuth Lajosét. Még az
államalapító Szent István is messze elmarad mögötte. A mai napig sem
meri megkérdõjelezni senki; vajon 1848-ban tényleg megvoltak a
szabadkõmûves Kossuth Lajos által szított forradalom feltételei? A
sziklaszilárd és hatalmas katonai erejû Napóleon utáni Szent Szövetség
ellen létezett-e a leghalványabb remény is a szabadságharc gyõzelmére?
A kérdésre még válaszolni sem kell! Ma már a megfelelõ történelmi
távlatból nyugodtan állíthatjuk, hogy a nemzetnek ez a zsidóság
érdekében való fellázítása, majd vérpadra citálása bûnös felelõtlenség
volt. Ez mit sem von le népünk hõsiességének, heroikus harcának
értékébõl. Sokkal inkább intõ példa kell legyen, hogy segítse és növelje
a nemzet kritikus történelmi pillanataiban népünk bölcsességét.
Kossuth forradalma csak látszólag szolgálta Magyarország osztrák
elnyomás alóli felszabadítását. E szabadkõmûves szemfényvesztést jól
illusztrálta a Habsburg-ház detronizálása. A valóságban ez nem annyira
osztrákellenes, sokkal inkább a királyság, mint államforma elleni aktus
volt. A szabadkõmûvesség egyik fontos célja azóta is a királysági
államforma "demokratikus" berendezkedésre való átállítása, a nem zsidó
kormányok mûködésének megnehezítése. Kossuth és kormánya
file:///C|/Dokumente und Einstellungen/xxx/Eigene Dateien/Meine Websites/1956/1956.htm (28 von 97)13.10.2006 12:30:49
Hozzaszolasok
#1 |
talpi
- 2014. November 03. 02:13:24
#2 |
Advaita
- 2014. November 04. 01:20:51
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.