Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A formálodó új világrendet már a kínaiak vezetik
A Financial Times online kiadása október 8-án egy érdekes gondolatkísérlettel jelentkezett. Az IMF legújabb kiadványa (World Economic Outlook) kapcsán a feltörekvõ gazdaságokat egy új, hipotetikus G7-be tömörítették, és ez alapján készítettek összehasonlítást a világgazdaság legnagyobb szereplõinek gazdasági súlyáról.
Az eredmény igen beszédes: a BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) mellé még három feltörekvõ gazdaság, Indonézia, Törökország és Mexikó került be az „új” G7 csoportba, amely csoport a vásárlóerõ-paritáson mért összesített GDP értékét tekintve már megelõzi a „régi” G7 tagjait (USA, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán és Egyesült Királyság).
Régóta közismert tény, hogy elõbb-utóbb bekövetkezik az újabb gazdasági paradigmaváltás, és a Nyugat által dominált gazdasági világrendet új nagyhatalmak váltják majd fel – az átrendezõdés tempója mégis meglepõ. Noha a nominális GDP tekintetében egyelõre Kína még mindig messze elmarad az USA mögött, a vásárlóerõ-paritáson mért GDP vonatkozásában Peking épp ezekben a hónapokban hagyja le Washingtont.
ghét2.jpg ("Az irány egyértelmû", f: Financial Times)
Ám az újdonság ebben nem az, hogy a világ tíz legnagyobb gazdaságából négy (a kínai, indiai, orosz és a brazil) a feltörekvõ piacok közül kerül ki, hanem maga a tény, miszerint ezek az országok fokozatosan növekvõ súlyuk miatt az általuk képviselt politikai értékeket a gazdaságpolitikájukban is egyre inkább érvényesíteni tudják, ami pár évtizeden belül a teljes világgazdasági logika átrendezõdéséhez vezethet.
Mire gondolok pontosan? 1872-ig a britek, azt követõen pedig az észak-amerikaiak primátusa érvényesült a világ piacain, és a mindenkori gazdaságpolitikákban (pl. piacliberalizáció, kereskedelmi kapcsolatok intézményesítése, elszámolások átláthatóságának növelése terén stb.) meghatározó volt a washingtoni értékrend. Azáltal azonban, hogy ez a vezetõ szerep erodálódik, a világgazdaság értékrendje is szükségszerûen változik majd, és immár az új nagyokhoz fog idomulni.
ghét1.jpg ("A számok magukért beszélnek", f: Daily Mail)
Az új fundamentumok már most körvonalazódnak: míg egyes nyugati országok különbözõ intézmények mögé bújva (pl. WTO) próbálják érdekeiket képviselni, addig Kína, Oroszország és (egyre hangsúlyosabban) Brazília alkalomadtán inkább a nyílt zsarolást választják kisebb partnereikkel szemben. Ezekre az országokra a kevésbé liberalizált tõkepiacok is jellemzõek; ennek eklatáns példája a rendkívül alulfejlett kínai tõkepiac, ahol az állam által koordinált kötvényvásárlásokon túlmenõen az egyes piaci szereplõknek alig van lehetõségük a tõkepiaci kereskedésre.
Ha pedig a külpolitikát vesszük alapul, látnunk kell, hogy a régi G7 mind érdekeit, mind politikai hagyományait tekintve egy sokkal homogénebb tömb, ami ugyan nem jelenti azt, hogy a részes államok teljes egyetértésben mûködnének együtt, azonban a fõbb alapértékek (demokrácia, szabad piacgazdaság, emberi jogok biztosítása stb.) közösek.
ghét4.jpg
("A világ új urai?", f: www.news.yahoo.com)
Ezzel szemben áll az új G7 meglehetõsen tarka országcsoportja, ahol nehéz közös jellemzõket azonosítani. Talán két dolgot emelnék ki: egyrészt a nyersanyag-függõséget (ami egyes államoknál, pl. Kína esetében fõleg az ipari felhasználás és ennek mentén az exportteljesítmény miatt fontos, míg az oroszoknál fõleg a költségvetési bevételek miatt), valamint az erõsebb autoriter hagyományokat. Utóbbi attribútum nehezíti a hét állam együttmûködését is, hiszen a különutas megoldások sem a bel-, sem pedig a külpolitikában nem állnak távol ezektõl az államoktól. Tehát az aggregált számok hiába mutatnak abba az irányba, hogy új tömb van születõben, ha a hagyományos G7-re jellemzõ (hagyományosan erõs) koordináció és párbeszéd nincs jelen.
Természetesen a messzemenõ tipizálást el kell kerülnünk, és ne felejtsük el, hogy már maga az országok kiválasztása és csoportosítása is teljesen öncélú volt. Azt is fontos megjegyezni, hogy Kína önmagában az új G7-ek GDP-jének közel az 50%-át adja, tehát ennek az új blokknak a valós gazdasági súlyát fõleg Kína határozza meg.
Most tehát ott tartunk, hogy az Egyesült Királyság pár éven belül végleg kiszorul a top 10-bõl, míg az USA kénytelen lesz egy helyett hátralépni, és átadni a vezetõ szerepet Kínának. A kérdés az, hogy az új G7 többi tagja – fõleg Oroszország – képes lesz-e érdemben hozzájárulni az új tömb további növekedéséhez, és ezzel egyidejûleg a világgazdasági normarendszer átalakításához, vagy ez még a folyamat még tolódik – a végleges választ pár éven belül megkapjuk.
Link
Az eredmény igen beszédes: a BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) mellé még három feltörekvõ gazdaság, Indonézia, Törökország és Mexikó került be az „új” G7 csoportba, amely csoport a vásárlóerõ-paritáson mért összesített GDP értékét tekintve már megelõzi a „régi” G7 tagjait (USA, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán és Egyesült Királyság).
Régóta közismert tény, hogy elõbb-utóbb bekövetkezik az újabb gazdasági paradigmaváltás, és a Nyugat által dominált gazdasági világrendet új nagyhatalmak váltják majd fel – az átrendezõdés tempója mégis meglepõ. Noha a nominális GDP tekintetében egyelõre Kína még mindig messze elmarad az USA mögött, a vásárlóerõ-paritáson mért GDP vonatkozásában Peking épp ezekben a hónapokban hagyja le Washingtont.
ghét2.jpg ("Az irány egyértelmû", f: Financial Times)
Ám az újdonság ebben nem az, hogy a világ tíz legnagyobb gazdaságából négy (a kínai, indiai, orosz és a brazil) a feltörekvõ piacok közül kerül ki, hanem maga a tény, miszerint ezek az országok fokozatosan növekvõ súlyuk miatt az általuk képviselt politikai értékeket a gazdaságpolitikájukban is egyre inkább érvényesíteni tudják, ami pár évtizeden belül a teljes világgazdasági logika átrendezõdéséhez vezethet.
Mire gondolok pontosan? 1872-ig a britek, azt követõen pedig az észak-amerikaiak primátusa érvényesült a világ piacain, és a mindenkori gazdaságpolitikákban (pl. piacliberalizáció, kereskedelmi kapcsolatok intézményesítése, elszámolások átláthatóságának növelése terén stb.) meghatározó volt a washingtoni értékrend. Azáltal azonban, hogy ez a vezetõ szerep erodálódik, a világgazdaság értékrendje is szükségszerûen változik majd, és immár az új nagyokhoz fog idomulni.
ghét1.jpg ("A számok magukért beszélnek", f: Daily Mail)
Az új fundamentumok már most körvonalazódnak: míg egyes nyugati országok különbözõ intézmények mögé bújva (pl. WTO) próbálják érdekeiket képviselni, addig Kína, Oroszország és (egyre hangsúlyosabban) Brazília alkalomadtán inkább a nyílt zsarolást választják kisebb partnereikkel szemben. Ezekre az országokra a kevésbé liberalizált tõkepiacok is jellemzõek; ennek eklatáns példája a rendkívül alulfejlett kínai tõkepiac, ahol az állam által koordinált kötvényvásárlásokon túlmenõen az egyes piaci szereplõknek alig van lehetõségük a tõkepiaci kereskedésre.
Ha pedig a külpolitikát vesszük alapul, látnunk kell, hogy a régi G7 mind érdekeit, mind politikai hagyományait tekintve egy sokkal homogénebb tömb, ami ugyan nem jelenti azt, hogy a részes államok teljes egyetértésben mûködnének együtt, azonban a fõbb alapértékek (demokrácia, szabad piacgazdaság, emberi jogok biztosítása stb.) közösek.
ghét4.jpg
("A világ új urai?", f: www.news.yahoo.com)
Ezzel szemben áll az új G7 meglehetõsen tarka országcsoportja, ahol nehéz közös jellemzõket azonosítani. Talán két dolgot emelnék ki: egyrészt a nyersanyag-függõséget (ami egyes államoknál, pl. Kína esetében fõleg az ipari felhasználás és ennek mentén az exportteljesítmény miatt fontos, míg az oroszoknál fõleg a költségvetési bevételek miatt), valamint az erõsebb autoriter hagyományokat. Utóbbi attribútum nehezíti a hét állam együttmûködését is, hiszen a különutas megoldások sem a bel-, sem pedig a külpolitikában nem állnak távol ezektõl az államoktól. Tehát az aggregált számok hiába mutatnak abba az irányba, hogy új tömb van születõben, ha a hagyományos G7-re jellemzõ (hagyományosan erõs) koordináció és párbeszéd nincs jelen.
Természetesen a messzemenõ tipizálást el kell kerülnünk, és ne felejtsük el, hogy már maga az országok kiválasztása és csoportosítása is teljesen öncélú volt. Azt is fontos megjegyezni, hogy Kína önmagában az új G7-ek GDP-jének közel az 50%-át adja, tehát ennek az új blokknak a valós gazdasági súlyát fõleg Kína határozza meg.
Most tehát ott tartunk, hogy az Egyesült Királyság pár éven belül végleg kiszorul a top 10-bõl, míg az USA kénytelen lesz egy helyett hátralépni, és átadni a vezetõ szerepet Kínának. A kérdés az, hogy az új G7 többi tagja – fõleg Oroszország – képes lesz-e érdemben hozzájárulni az új tömb további növekedéséhez, és ezzel egyidejûleg a világgazdasági normarendszer átalakításához, vagy ez még a folyamat még tolódik – a végleges választ pár éven belül megkapjuk.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.