A munkás nadrágom elszakadt, neki kell állnom megvarrni, mert kiesik a zsebbõl a szerszám és eszköztelen maradok. De addig is had mondom el, hogy éppen van netkapcsolat. Tegnap már a telefonom sem akart kamerázni, pedig legutóbb az étkezdében, ahol soknemzetiségû a társaság ni, mit fotózhattam le!


A szolgálatok szépen kavarják itt is a zuzmó-lekvárt, de ez a dolguk. Én meg ott "zsiványkodom" ahol csak lehet, úgy téve, mintha nem tudnám, hogy..., pedig de. A munkahelyen egyik iráni fiúról pl. pénteken sikerült leszedni a "keresztvizet". Meggyõzõdésem, hogy mossados. Elõtte "orosz" barinõje volt, ha igaz. Csak mosolygok már, miközben látom, hogyan építenek le itt is lassan "mindent" és ez egyre többeknek, de feltûnik. De mindegy, nem ez a lényeg, hanem a család és a kirepedt zseb.

Ja, had mondom el, hogy Máté fiam autóvezetõ tanuló. Dec. 5-re kapott vizsgaidõpontot és Vera teljesen kiakadt, mikor a többi fiú elmondta a fiamnak, hogy borítékolni kell ám húszezret a biztosnak, hogy biztos legyen ám! Ezt aztán megkérdezte az oktatójától is, aki ráérõsített, hogy ez egy ilyen "pálya". Persze eldönteni sem kellett, hogy nem lesz boríték, és ha Mátét megbuktatja, akkor azért, ha nem, akkor azért..., de le lesz demokratikusan kapva a korpa a fejérõl, alkalmasint ennek is! Ölég hosszú a lista, de lassan a pénzzel nem lesz gond lesz lõszer is elég, no meg ha jelentkezõben nem lesz hiány, akkora demokráciát intézünk, hogy leszakad az ég is...egyszer majdcsak. Bár lehet, hogy csendben kell ezeket lerendezni, hogy balesetben távozzanak, legalábbis papíron. Na majd kiderül. Intoleranciából asszem már elég jól állok, vagy mégsem?