Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A háború elkerülhetetlensége: Az USA és Oroszország konfliktusán
A háború elkerülhetetlensége: Az USA és Oroszország konfliktusának gazdaságpolitikai természete
Barack Obama fellépése az ENSZ-ben, ahol valójában felhívást tett egy globális kereszteshadjáratra Oroszország ellen, történelmi eseménynek tekinthetõ.
Az USA-ban szintén értik a globális konfliktusba keveredés elkerülhetetlenségét.
A jövõ történelemkönyveiben ezt a beszédet minden valószínûség szerint a globális háború felé vezetõ út kiindulópontjának tekintik.
Utalhatunk a republikánus gazdaságpolitikus, Paul Craigh Roberts cikkére.
A központi gondolat:
Oroszország és Kína a végsõkig nem érti meg, hogy az egyenes katonai konfliktusok útján vezetik õket, és amennyiben nem jutnak el eddig a felismerésig, akkor elkerülhetetlen a nukleáris háború – mint végsõ feltartó tényezõ.
Oroszország integrációs közeledése Kína és délkelet-Ázsia felé érvet szolgáltatott az USA számára, hogy megcélozza a globális háborút.
Konkurrenseink még megbékéltek volna a világ azon modelljével, amelyben Oroszország a világ készletraktára, Kína pedig a világ mûhelye.
A kitermelt készletek és az elõállított termékek csak a globális közvetítõ, a VTO közremûködésével kerülhetnek a világpiacra, ahol amerikai dollárokra cserélõdnek, és Oroszországba és Kínába adóslevélként térnek vissza.
Azonban a nyersanyagkitermelõ Oroszország és a termékelõállító Kína integrációja fenyegetést jelent a nemzetközi kereskedelem rendszerére, amely az utóbbi 50 évben az USA és Nagybritannia banktõkéjének érdekében mûködött.
A tõkék konfliktusa
A világ globális pénzügyi tõkéje mély válságban van.
A részvényekkel történõ spekulációk és a kontrol nélküli kibocsátás posztindusztriális modellje kimerült.
Oroszország viszont az ipari tõke országa.
Igen, többségében nyersanyagokra épülõ.
Azonban, ahogy a Roszoboronexport (központi állami kereskedelmi szervezet) munkatapasztalatai mutatják, Oroszország mûszaki tõkéje fõleg nem magánkézben lévõ gazdasági ágazatokban van.
Ma a pénzügyi tõke nem lát más kiutat, mint bevonni a hatalmas országot ipari tõkéjével a maga fejlõdési paradigmájába.
Vagyis spekulációs módszerekkel szétrombolni a reálgazdaság likviditását, hogy aztán nyomott áron eladják a legértékesebb aktívákat.
Innen az olaj és gáz árak lenyomásának fixa ideája, hogy a Gazprom virtuális részvényei a reálszféra vállalkozásainak virtuális tõzsdéjén 50%-kal lejjebb menjenek.
De ez a séma csak abban az esetben mûködik, ha az ipari tõke országa kész a tõzsdei törvények alapján játszani.
Oroszország esetében a kibocsátó központot lassanként kizárják a tranzakciókból. Mi több, az ipari tõke a részvények árának esésekor maga kivásárolja azokat, kiszorítva a külföldi ügynököket, részvénytulajdonosokat.
Végbemegy az orosz ipari tõke koncentrációja a belorusz és kínai tõkével.
Ezért nyugtalanítja annyira a State Department-et az eurázsiai integráció – mivel az ipari tõke magas koncentrációja a kontinens keretein belül fenyegetést jelent a pénzügyi tõke dominanciájának globális rendszerére.
Ezért a pénzügyi tõke arra a következtetésre jutott, hogy az ipari tõke a háborún kívül más úton nem kényszeríthetõ kompromisszumra.
És nem csupán az orosz.
A szankciók módszerével most egyidejûleg a német ipari tõkét is veszélyeztetik, amely természetes úton Oroszország ipari tõkéjéhez fog gravitálódni.
A fejlettség hiánya, mint elõny
A soronlévõ világválsághoz Oroszország ismét nem kifejlett tõkével érkezett.
Mint ahogy száz évvel korábban olyan osztálytársadalommal érkezett, amely nem formálta ki a vezetõ tõkés osztályt, és ipari tõkét, aminek a következménye egy euromajdan lett Péterváron – és ez el is vitte õket.
Most Oroszország új válságba érkezik, amely nagy valószínûséggel világháborúval végzõdik, de kedvezõbb feltételekkel.
Oroszország gazdasága strukturálisan egészségesebb.
Minél kevésbé van fenyegetve az ország gazdasága a tõzsdei deriváltak eszközei által – ahol nem tudható, hogy ki birtokolja õket, és ki mit irányít, – annál nagyobb annak az esélye, hogy gyõztesként kerül ki ebbõl a háborúból.
Számításba véve, hogy Kínában a pénzügyi tõke nem elég fejlett az ipari tõkéhez viszonyítva kimondható, hogy az esélyek egy kontinentális gazdasági unióra igen magasak.
Valójában Eurázsia közös gazdaságának megalapításáról van szó, amely képes ellátni magát forrásokkal, technológiákkal, hitellel és piaccal.
Oroszország és Kína gazdasági uniója értelmetlenné teszi a fennálló világkereskedelmi rendszert.
A VTO az egyedüli globális eszköz, amely lehetõvé teszi az USA-nak, hogy valamiképpen szabályozza a saját fogyasztását és korlátlanul kibocsásson bankjegyeket.
Egy közös gazdaság megalapítása Eurázsiában példává válhat más kontinensek számára is.
A sikeres eurázsiai integráció lehetõvé teszi hasonló közös gazdaság megalapítását Dél-Amerikában és Afrikában.
Ez már nem csak az USA-nak, de minden pénzügyi elitnek fenyegetést jelent, mivel a világkereskedelem összeomlása a pénzügyi tõkét alárendelt helyzetbe hozná az ipari tõkével szemben.
Tulajdonképpen ezért hívja Obama háborúba az egész világot Oroszországgal szemben.
Az USA elnöke teljesen õszinte pátoszában – a világháborún kívül semmiféle más út az azt szervezõ elit számára nincs.
Azért, mert a pénzügyi tõke az ipar teljes megsemmisítésére törekszik az egész világon, különösen pedig Eurázsiában.
A háború az egyetlen eszköz, hogy megszabaduljanak a nem likvid aktíváktól, és likvidekbe fektessenek.
Ezért az irány a közvetlen katonai konfliktus felé az USA és Oroszország-Kína között nem elkerülhetõ.
Akárcsak 100 évvel ezelõtt ez két rendszer, a gazdaság ipari és tõzsdei megközelítésének konfliktusa.
Csupán az a kérdés, milyen szinten sikerül redukálni a fenyegetést az USA részérõl – megállni a gazdasági csatánál, vagy mégis eljutni a nukleáris háborúig.
Barack Obama fellépése az ENSZ-ben, ahol valójában felhívást tett egy globális kereszteshadjáratra Oroszország ellen, történelmi eseménynek tekinthetõ.
Az USA-ban szintén értik a globális konfliktusba keveredés elkerülhetetlenségét.
A jövõ történelemkönyveiben ezt a beszédet minden valószínûség szerint a globális háború felé vezetõ út kiindulópontjának tekintik.
Utalhatunk a republikánus gazdaságpolitikus, Paul Craigh Roberts cikkére.
A központi gondolat:
Oroszország és Kína a végsõkig nem érti meg, hogy az egyenes katonai konfliktusok útján vezetik õket, és amennyiben nem jutnak el eddig a felismerésig, akkor elkerülhetetlen a nukleáris háború – mint végsõ feltartó tényezõ.
Oroszország integrációs közeledése Kína és délkelet-Ázsia felé érvet szolgáltatott az USA számára, hogy megcélozza a globális háborút.
Konkurrenseink még megbékéltek volna a világ azon modelljével, amelyben Oroszország a világ készletraktára, Kína pedig a világ mûhelye.
A kitermelt készletek és az elõállított termékek csak a globális közvetítõ, a VTO közremûködésével kerülhetnek a világpiacra, ahol amerikai dollárokra cserélõdnek, és Oroszországba és Kínába adóslevélként térnek vissza.
Azonban a nyersanyagkitermelõ Oroszország és a termékelõállító Kína integrációja fenyegetést jelent a nemzetközi kereskedelem rendszerére, amely az utóbbi 50 évben az USA és Nagybritannia banktõkéjének érdekében mûködött.
A tõkék konfliktusa
A világ globális pénzügyi tõkéje mély válságban van.
A részvényekkel történõ spekulációk és a kontrol nélküli kibocsátás posztindusztriális modellje kimerült.
Oroszország viszont az ipari tõke országa.
Igen, többségében nyersanyagokra épülõ.
Azonban, ahogy a Roszoboronexport (központi állami kereskedelmi szervezet) munkatapasztalatai mutatják, Oroszország mûszaki tõkéje fõleg nem magánkézben lévõ gazdasági ágazatokban van.
Ma a pénzügyi tõke nem lát más kiutat, mint bevonni a hatalmas országot ipari tõkéjével a maga fejlõdési paradigmájába.
Vagyis spekulációs módszerekkel szétrombolni a reálgazdaság likviditását, hogy aztán nyomott áron eladják a legértékesebb aktívákat.
Innen az olaj és gáz árak lenyomásának fixa ideája, hogy a Gazprom virtuális részvényei a reálszféra vállalkozásainak virtuális tõzsdéjén 50%-kal lejjebb menjenek.
De ez a séma csak abban az esetben mûködik, ha az ipari tõke országa kész a tõzsdei törvények alapján játszani.
Oroszország esetében a kibocsátó központot lassanként kizárják a tranzakciókból. Mi több, az ipari tõke a részvények árának esésekor maga kivásárolja azokat, kiszorítva a külföldi ügynököket, részvénytulajdonosokat.
Végbemegy az orosz ipari tõke koncentrációja a belorusz és kínai tõkével.
Ezért nyugtalanítja annyira a State Department-et az eurázsiai integráció – mivel az ipari tõke magas koncentrációja a kontinens keretein belül fenyegetést jelent a pénzügyi tõke dominanciájának globális rendszerére.
Ezért a pénzügyi tõke arra a következtetésre jutott, hogy az ipari tõke a háborún kívül más úton nem kényszeríthetõ kompromisszumra.
És nem csupán az orosz.
A szankciók módszerével most egyidejûleg a német ipari tõkét is veszélyeztetik, amely természetes úton Oroszország ipari tõkéjéhez fog gravitálódni.
A fejlettség hiánya, mint elõny
A soronlévõ világválsághoz Oroszország ismét nem kifejlett tõkével érkezett.
Mint ahogy száz évvel korábban olyan osztálytársadalommal érkezett, amely nem formálta ki a vezetõ tõkés osztályt, és ipari tõkét, aminek a következménye egy euromajdan lett Péterváron – és ez el is vitte õket.
Most Oroszország új válságba érkezik, amely nagy valószínûséggel világháborúval végzõdik, de kedvezõbb feltételekkel.
Oroszország gazdasága strukturálisan egészségesebb.
Minél kevésbé van fenyegetve az ország gazdasága a tõzsdei deriváltak eszközei által – ahol nem tudható, hogy ki birtokolja õket, és ki mit irányít, – annál nagyobb annak az esélye, hogy gyõztesként kerül ki ebbõl a háborúból.
Számításba véve, hogy Kínában a pénzügyi tõke nem elég fejlett az ipari tõkéhez viszonyítva kimondható, hogy az esélyek egy kontinentális gazdasági unióra igen magasak.
Valójában Eurázsia közös gazdaságának megalapításáról van szó, amely képes ellátni magát forrásokkal, technológiákkal, hitellel és piaccal.
Oroszország és Kína gazdasági uniója értelmetlenné teszi a fennálló világkereskedelmi rendszert.
A VTO az egyedüli globális eszköz, amely lehetõvé teszi az USA-nak, hogy valamiképpen szabályozza a saját fogyasztását és korlátlanul kibocsásson bankjegyeket.
Egy közös gazdaság megalapítása Eurázsiában példává válhat más kontinensek számára is.
A sikeres eurázsiai integráció lehetõvé teszi hasonló közös gazdaság megalapítását Dél-Amerikában és Afrikában.
Ez már nem csak az USA-nak, de minden pénzügyi elitnek fenyegetést jelent, mivel a világkereskedelem összeomlása a pénzügyi tõkét alárendelt helyzetbe hozná az ipari tõkével szemben.
Tulajdonképpen ezért hívja Obama háborúba az egész világot Oroszországgal szemben.
Az USA elnöke teljesen õszinte pátoszában – a világháborún kívül semmiféle más út az azt szervezõ elit számára nincs.
Azért, mert a pénzügyi tõke az ipar teljes megsemmisítésére törekszik az egész világon, különösen pedig Eurázsiában.
A háború az egyetlen eszköz, hogy megszabaduljanak a nem likvid aktíváktól, és likvidekbe fektessenek.
Ezért az irány a közvetlen katonai konfliktus felé az USA és Oroszország-Kína között nem elkerülhetõ.
Akárcsak 100 évvel ezelõtt ez két rendszer, a gazdaság ipari és tõzsdei megközelítésének konfliktusa.
Csupán az a kérdés, milyen szinten sikerül redukálni a fenyegetést az USA részérõl – megállni a gazdasági csatánál, vagy mégis eljutni a nukleáris háborúig.
Hozzaszolasok
Oldal: 4 / 4: 1234
#31 |
Nasim
- 2014. November 25. 21:13:38
#32 |
nyilasfergeteg
- 2014. November 25. 21:15:49
#33 |
Perje
- 2014. November 28. 17:50:46
Oldal: 4 / 4: 1234
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.