Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Nincs messze az idõ, amikor újraírjuk magunkat
Frontális lobotómia? A tömegeken látszik az eredmény. Jól reagálnak a mérgekre, sugárzásra. Hülyébbek, mint valaha. A genetika terén lezajlott forradalomhoz mérhetõ az agykutatás fejlõdése, amely révén ma már egy gomb megnyomásával ki tudjuk kapcsolni a Parkinson-kórt, tünetmentesíteni tudunk súlyos epilepsziás rohamokat – és mindez csupán a kezdet. Tudja, mi az a neuromarketing? És azt, hogy mindezt jelentõs részben a The Beatlesnek köszönhetjük? Dóczi Tamással, a Nemzeti Agykutató Program egyik vezetõjével beszélgettünk.
Ahogy azt Matolcsy Györgytõl is tudjuk, agysebészetben hagyományosan erõsek vagyunk, már honfoglaló õseink is élen jártak a különbözõ betegségek koponyalékeléssel történõ gyógyításában. Ez az örökség szerencsére nem múlt el nyomtalanul, a magyar kutatók a mai napig a hihetetlen gyorsasággal fejlõdõ idegtudomány élvonalában találhatóak.
Az agykutatás és -gyógyítás fejlõdését és a szédítõ perspektívákat Dóczi Tamás idegsebész professzor akadémikussal, a Nemzeti Agykutató Program (NAP) klinikai moduljának vezetõjével tekintettük át, aki maga is részt vett és rész vesz ebben a tudományos forradalomban.
Röntgen által homályosan
Õseink mellett más kultúrák is foglalkoztak agymûtétekkel, változó hatásfokkal. Az orvostudomány a leghíresebb korai agymûtétnek a modern sebészet megteremtõjeként ismert, a XVI. század során élt Ambroise Paré beavatkozását tekinti, akinek egy agytályogot sikerült kiürítenie, indítja a történetet Dóczi Tamás, a ma is alkalmazott mûtéti technikák alapjait pedig egy angol orvos, Victor Horsley fektette le a XIX. század végén.
Ezek a korai agysebészek persze szilárd tudományos információk nélkül, lényegében találomra tevékenykedtek. Ahhoz, hogy tudjuk, hogy mit is csinálunk az agyban, elengedhetetlen volt a diagnosztika, azaz az úgynevezett képalkotó eljárások fejlõdése. Ezek sorában az elsõ természetesen a röntgenkészülék volt, ami az emberi test elõtte elképzelhetetlen megismerését tette lehetõvé.
Az idegsebészet területén elõször egy amerikai doktor, Harvey Cushing használta a röntgenkészüléket az agytumorok helyének meghatározására, ám egyáltalán nem volt egyszerû dolga. A röntgen az agysebészet terén igen korlátozottan volt csak használható, mivel az agy sugárelnyelõ képességében az egyes területek között csak igen kis különbségek vannak, magyarázza Dóczi Tamás.
Egészen az 1970-es évekig az idegsebészek indirekt módon próbálkoztak a diagnosztikával, azaz csupán az agykamra láthatóvá tételével és az ottani nyomok elemzésével tudtak következtetni arra, hogy valamilyen rosszindulatú daganat okozhat deformációt. Mindez nem volt kockázatmentes: Dóczi Tamás is fel tud idézni olyan eseteket pályája legelejérõl, amikor félbe kellett hagyni a mûtétet, mert nem találták meg a daganatot.
Ambroise Paré munkában
Fotó: AFP
Ennek a korszaknak fontos lenyomata Karinthy Frigyes 1936-os sikeres agymûtéte, amelyet a szerzõ az Utazás a koponyám körül címû regényében örökített meg; a könyv a világirodalomban is egyedülállóan hitelesen ábrázolja az agydaganat tüneteit. A Karinthyt ellátó svéd orvoscsapatnak több hónapos detektívmunkát kellett folytatni, a tünetek kialakulását (szédülés, látászavarok) és súlyosbodását figyelve annak érdekében, hogy hozzávetõlegesen meg lehessen határozni a daganat helyét. Innen nézve még bravúrosabb a sikeres beavatkozás, ami Dóczi Tamás szerint mai szemmel is kifogástalan munkának számít.
Karinthy nevezetes mûtéte után is még évtizedekig a röntgen volt az egyetlen diagnosztikai eszköz, bár a technikák egyre fejlõdtek: elõször levegõt fecskendeztek az agykamrába, majd különbözõ oldatokat a koponyán belüli erekbe az agykamra „megfestése” érdekében. Aztán jött a The Beatles világsikere és minden megváltozott.
A The Beatles forradalmasítja a diagnosztikát
Az áttörés alapja a tomográfia volt, amely révén a hagyományos röntgenkészülékeket sikerült továbbfejleszteni: az emberi test körül forgó gépezet az egyszerû metszet helyett képes a test térbeli szerkezetének ábrázolására. Bár a matematikai alapok már a XX. század elsõ évtizedeiben megszülettek, az eljárás elterjedésére várni kellett, mivel a számítások elvégzése óriási kapacitást igényelt.
A mai napig használt CT-k prototípusát Godfrey Hounsfield alkotta meg az EMI kutatójaként. Bár a 2012-ben megszûnt céget az elmúlt évtizedek során lemezipari óriásként ismertük, az 1950-es és 1960-as évek elsõ felében a számítástechnika és az elektronika területén játszott meghatározó szerepet, õk készítették el például Anglia elsõ tranzisztoros számítógépét szintén Hounsfield vezetésével, ekkor még Electric&Music néven.
CT-vizsgálat
Fotó: Túry Gergely
A hatvanas években aztán egyre inkább a könnyûzene került a vállalat fókuszába, hiszen a The Beatles és az õket követõ együttesek óriási pénzeket termeltek, miközben az egyéb részlegek jóval kevésbé voltak nyereségesek. Hounsfield szekciója például masszívan veszteséges volt, és a lemezeladásokból befolyó profitból tudták csak finanszírozni – meséli Dóczi Tamás, akinek a nyolcvanas évek elején volt szerencséje együtt dolgozni Hounsfield radiológus munkatársával, a világ elsõ CT-vizsgálatát elvégzõ Jamie Ambrose-zal, és így megismerhette az akkor már Nobel-díjas kutatót is.
A CT óriási áttörést jelentett, ám ezt egy újabb forradalom, a Mágneses Magrezonanciás Tomográfia (MR) követte, amely már az újabb fejlesztéseknek köszönhetõen teljes részletgazdagsággal képes feltérképezni az emberi agyat. Ennek köszönhetõen az elváltozások vizsgálatán és felismerésén túl a figyelem egyre inkább arra helyezõdött, hogy milyen folyamatok játszódnak le agyunkban.
Már tudjuk, hol vannak az érzelmeink
Ennek kulcsa az ezredforduló környékén útjára induló funkcionális MR (fMRI), amely egy egyszerû alapelvre épül igen bonyolult megvalósítással. Az alapelv felfedezése egy magyar kutatóhoz, Sántha Kálmánhoz köthetõ, aki éber epilepsziásokon végzett mûtétek során figyelt fel arra, hogy az epilepsziás rohamok idején az agy egyes részei kipirosodnak, azaz hirtelen megnõ a vérellátásuk. Mindez azt jelenti, hogy agyunk azon részei, ahol épp „munka” zajlik, érzékelhetõen több tápanyagot használnak el a számítások elvégzésére, épp úgy, ahogyan egy processzor is több áramot vesz fel, ha nõ a terhelése.
Az fMRI ezt a jelenséget használja ki, miután az oxigént szállító és az azt leadó, „redukált” hemoglobinnak eltér a mágneses jele, azaz képesek vagyunk azonosítani az agy azon területeit, ahol a munka miatt hirtelen megnõ a redukált hemoglobin mennyisége. A korszerû technológiának köszönhetõen mindezt valós idõben, a lehetõ legnagyobb részletgazdagsággal tudjuk követni, ami azt jeleni, hogy az olyan alapvetõ funkciókon túl, mint mondjuk a látás, hallás, mozgás, már a magasabb rendû funkciók helyét is meg tudjuk határozni, legyen szó a beszédrõl, érzelmekrõl, emlékekrõl.
Neurooptimatizált sampon eladó
Az fMRI-ben rejlõ lehetõségekre rábukkant még a reklámipar is, mondja Dóczi Tamás. Alig 10 éves múltra tekint vissza a neuromarketing, amely révén minden korábbi módszernél hatékonyabban lehet belõni például egy samponreklám hatásait, miután a nézõk agyi reakcióit egy fMRI segítségével vizsgálják, pontos képet kapva a kiváltott érzelmekrõl. Az új alkalmazott tudományágban rejlõ lehetõségeket jól jelzi, hogy a világ egyik legelismertebb egyetemének számító John Hopkinson már létezik Neuromarketing Tanszék is.
Hol vannak az érzelmek?
Fotó: AFP / Iliya Pitalev
Az fMRI másik „civil” alkalmazása a hazugságvizsgálat, ugyanis a tudósok arra is rájöttek, hogy amennyiben gondolunk valamire, de azt nem mondjuk ki, akkor magunkban beszélünk, azaz a gondolati folyamatok lezajlanak, de a beszédközpont nem aktivizálódik. Mindez azt jelenti, hogy egy fMRI és célzott kérdések segítségével minden kétséget kizáróan ki lehet deríteni, ha valaki el akar hallgatni valamit.
Az fMRI hétköznapi használatának persze korlátot szab, hogy egy ilyen készülék legalább félmilliárd forint és egy-egy vizsgálat is milliókba kerül, ám ahogy az eredetileg tudományos és katonai célokra kifejlesztett számítástechnika és az internet is életünk részévé vált a nap 24 órájában, úgy a csúcstechnológiát képviselõ diagnosztikai készülékek is rohamosan válnak elérhetõvé szélesebb körökben. Az MR-ek esetén komoly technológiai korlát például, hogy -170 fokra kell lehûteni a központi magot, amihez óriási hûtõberendezés kell, ám a legújabb generációk esetén ezt sikerült orvosolni, és talán nincsenek már messze a „mobil” MR-ek sem Dóczi Tamás szerint, akinek angliai évei alatt lehetõsége volt a világ legelsõ CT-jén is dolgozni annak leselejtezése elõtt.
Vegyünk magunknak memóriát!
Az agyról alkotott tudásunk fejlõdése arra is lehetõséget ad, hogy direkt módon avatkozzunk be az egyes idegrendszeri eredetû betegségek ellen. A Pécsi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinikáján például már több mint egy évtizede alkalmazzák az úgynevezett mély agyi stimulációt epilepsziás és Parkinson-kórban szenvedõ betegek esetében, akiken már a gyógyszeres kezelés nem segít. A beavatkozás során elektródákat ültetnek be az agyba, elektronikus jelekkel elnyomva a tünetekért felelõs részeket. Az eredmény drámai: egy gomb bekapcsolásával meg lehet szüntetni a gyógyíthatatlan izomrángásokat és rohamokat.
Míg a mély agyi stimuláció jól behatárolható betegségcsoportok esetében hatásos, addig az Egyesült Államokban már az igazi népbetegségnek számító depresszió orvoslására is használnak hasonló beavatkozásokat, ami egy újabb lehetõséget vet fel az akadémikus professzor szerint. Immár Magyarországon is sikerült – a pécsi klinikán – egy önveszélyes, gyógyszeresen gyógyíthatatlan beteget tünetmentesíteni. Mindez annak köszönhetõ, hogy már nem csupán az egyes agyi központok izolált mûködését tudjuk vizsgálni, hanem az egész agyi hálózatot, és így egyre több lelki betegség idegrendszeri hátterét lehetséges feltérképezni, majd orvosolni – egy új, egyelõre kísérleti stádiumban lévõ eljárás révén például a memória javítására is remélhetõleg lehetõség nyílik.
Agyunk „újrahuzalozása” persze nagyon komoly etikai kérdéseket vet fel. Az újabb beavatkozásokat már nem lehet állatkísérletek során vizsgálni, hiszen bennük nincsenek meg a befolyásolni kívánt magasabb rendû agyi funkciók, azaz óhatatlanul embereken kell kísérleteket végezni, ennek pedig messzemenõ etikai és jogi következményei vannak. Hogyan lehet választani a tudományos haladás és a résztvevõkre jelentett kockázat között? Olyan kérdés ez, amit egyre többször kell majd a gyakorlatban is megválaszolni az agykutatások során, ahogyan azt is, hogy meddig mehetünk el legbelsõ lényegünk újraírásában.
Magyarországon is milliókon segíthet az agykutatás
Az agykutatás nem csupán saját magunk megismerése miatt kiemelt fontosságú, hanem közegészségügyi okból is, hiszen az idegrendszeri eredetû betegségek egyre több embert érintenek és egyre több pénzt emésztenek fel – a különbözõ agyi eredetû betegségek kezelésére 2010-es adatok szerint évi 798 millió eurót kellett fordítani Európában, ami nagyobb összeg, mint az összes nem agyi megbetegedés kezelésének összköltsége. A helyzet ráadásul csak romlani fog, hiszen ezek jelentõs része úgymond civilizációs ártalom: az Alzheimer- és Parkinson-kórok növekedõ számáért az emberi életkor kitolódása felelõs, az egyre gyorsabb ütemben megjelenõ technológiák pedig olyan adaptációs kényszert okoznak agyunk számára, amely lelki betegségek (depresszió, szorongás, stb.) sorához vezethet.
Nem véletlen, hogy az agykutatás világszerte kiemelt téma. 2013-ban az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama 100 millió dolláros (mintegy 25 milliárd forint) támogatást jelentett be a B.R.A.I.N. agykutató programra, amelyet 2015-re megdupláznak. Az Európai Unió 2014-et az „Agy évének” nyilvánította, 2013-ban pedig egymilliárd eurót (mintegy 300 milliárd forintot) fordított az agy minél tökéletesebb leírását célzó Emberi Agy projektre. Ebbe a sorba illeszkedik a 2014 elején útnak indított magyar Nemzeti Agykutató Program (NAP) is, amelynek 12 milliárdos költségvetése szerénynek mondható a fenti projektekhez képest, ám így is Magyarország jelenlegi legnagyobb tudományos vállalása.
A nemzetközi Agy-díjas kutató, dr. Freund Tamás akadémikus által vezetett programban a megismerés mellett kiemelt helyet foglal el a felfedezések gyakorlatba való átültetésével foglalkozó klinikai modul Dóczi Tamás vezetésével. A kutatások egyik fontos területe a krónikus fájdalmak kezelése, hiszen ezek a korábban említett betegségeknél is több embert érintenek: idegi alapú krónikus derékfájásban például félmillió ember, a lakosság 5 százaléka szenved Magyarországon. A 2018-ig zajló NAP célja új terápiák, gyógyszerek kidolgozása, és ahol lehetséges, ott a megelõzés segítése.
Link
Ahogy azt Matolcsy Györgytõl is tudjuk, agysebészetben hagyományosan erõsek vagyunk, már honfoglaló õseink is élen jártak a különbözõ betegségek koponyalékeléssel történõ gyógyításában. Ez az örökség szerencsére nem múlt el nyomtalanul, a magyar kutatók a mai napig a hihetetlen gyorsasággal fejlõdõ idegtudomány élvonalában találhatóak.
Az agykutatás és -gyógyítás fejlõdését és a szédítõ perspektívákat Dóczi Tamás idegsebész professzor akadémikussal, a Nemzeti Agykutató Program (NAP) klinikai moduljának vezetõjével tekintettük át, aki maga is részt vett és rész vesz ebben a tudományos forradalomban.
Röntgen által homályosan
Õseink mellett más kultúrák is foglalkoztak agymûtétekkel, változó hatásfokkal. Az orvostudomány a leghíresebb korai agymûtétnek a modern sebészet megteremtõjeként ismert, a XVI. század során élt Ambroise Paré beavatkozását tekinti, akinek egy agytályogot sikerült kiürítenie, indítja a történetet Dóczi Tamás, a ma is alkalmazott mûtéti technikák alapjait pedig egy angol orvos, Victor Horsley fektette le a XIX. század végén.
Ezek a korai agysebészek persze szilárd tudományos információk nélkül, lényegében találomra tevékenykedtek. Ahhoz, hogy tudjuk, hogy mit is csinálunk az agyban, elengedhetetlen volt a diagnosztika, azaz az úgynevezett képalkotó eljárások fejlõdése. Ezek sorában az elsõ természetesen a röntgenkészülék volt, ami az emberi test elõtte elképzelhetetlen megismerését tette lehetõvé.
Az idegsebészet területén elõször egy amerikai doktor, Harvey Cushing használta a röntgenkészüléket az agytumorok helyének meghatározására, ám egyáltalán nem volt egyszerû dolga. A röntgen az agysebészet terén igen korlátozottan volt csak használható, mivel az agy sugárelnyelõ képességében az egyes területek között csak igen kis különbségek vannak, magyarázza Dóczi Tamás.
Egészen az 1970-es évekig az idegsebészek indirekt módon próbálkoztak a diagnosztikával, azaz csupán az agykamra láthatóvá tételével és az ottani nyomok elemzésével tudtak következtetni arra, hogy valamilyen rosszindulatú daganat okozhat deformációt. Mindez nem volt kockázatmentes: Dóczi Tamás is fel tud idézni olyan eseteket pályája legelejérõl, amikor félbe kellett hagyni a mûtétet, mert nem találták meg a daganatot.
Ambroise Paré munkában
Fotó: AFP
Ennek a korszaknak fontos lenyomata Karinthy Frigyes 1936-os sikeres agymûtéte, amelyet a szerzõ az Utazás a koponyám körül címû regényében örökített meg; a könyv a világirodalomban is egyedülállóan hitelesen ábrázolja az agydaganat tüneteit. A Karinthyt ellátó svéd orvoscsapatnak több hónapos detektívmunkát kellett folytatni, a tünetek kialakulását (szédülés, látászavarok) és súlyosbodását figyelve annak érdekében, hogy hozzávetõlegesen meg lehessen határozni a daganat helyét. Innen nézve még bravúrosabb a sikeres beavatkozás, ami Dóczi Tamás szerint mai szemmel is kifogástalan munkának számít.
Karinthy nevezetes mûtéte után is még évtizedekig a röntgen volt az egyetlen diagnosztikai eszköz, bár a technikák egyre fejlõdtek: elõször levegõt fecskendeztek az agykamrába, majd különbözõ oldatokat a koponyán belüli erekbe az agykamra „megfestése” érdekében. Aztán jött a The Beatles világsikere és minden megváltozott.
A The Beatles forradalmasítja a diagnosztikát
Az áttörés alapja a tomográfia volt, amely révén a hagyományos röntgenkészülékeket sikerült továbbfejleszteni: az emberi test körül forgó gépezet az egyszerû metszet helyett képes a test térbeli szerkezetének ábrázolására. Bár a matematikai alapok már a XX. század elsõ évtizedeiben megszülettek, az eljárás elterjedésére várni kellett, mivel a számítások elvégzése óriási kapacitást igényelt.
A mai napig használt CT-k prototípusát Godfrey Hounsfield alkotta meg az EMI kutatójaként. Bár a 2012-ben megszûnt céget az elmúlt évtizedek során lemezipari óriásként ismertük, az 1950-es és 1960-as évek elsõ felében a számítástechnika és az elektronika területén játszott meghatározó szerepet, õk készítették el például Anglia elsõ tranzisztoros számítógépét szintén Hounsfield vezetésével, ekkor még Electric&Music néven.
CT-vizsgálat
Fotó: Túry Gergely
A hatvanas években aztán egyre inkább a könnyûzene került a vállalat fókuszába, hiszen a The Beatles és az õket követõ együttesek óriási pénzeket termeltek, miközben az egyéb részlegek jóval kevésbé voltak nyereségesek. Hounsfield szekciója például masszívan veszteséges volt, és a lemezeladásokból befolyó profitból tudták csak finanszírozni – meséli Dóczi Tamás, akinek a nyolcvanas évek elején volt szerencséje együtt dolgozni Hounsfield radiológus munkatársával, a világ elsõ CT-vizsgálatát elvégzõ Jamie Ambrose-zal, és így megismerhette az akkor már Nobel-díjas kutatót is.
A CT óriási áttörést jelentett, ám ezt egy újabb forradalom, a Mágneses Magrezonanciás Tomográfia (MR) követte, amely már az újabb fejlesztéseknek köszönhetõen teljes részletgazdagsággal képes feltérképezni az emberi agyat. Ennek köszönhetõen az elváltozások vizsgálatán és felismerésén túl a figyelem egyre inkább arra helyezõdött, hogy milyen folyamatok játszódnak le agyunkban.
Már tudjuk, hol vannak az érzelmeink
Ennek kulcsa az ezredforduló környékén útjára induló funkcionális MR (fMRI), amely egy egyszerû alapelvre épül igen bonyolult megvalósítással. Az alapelv felfedezése egy magyar kutatóhoz, Sántha Kálmánhoz köthetõ, aki éber epilepsziásokon végzett mûtétek során figyelt fel arra, hogy az epilepsziás rohamok idején az agy egyes részei kipirosodnak, azaz hirtelen megnõ a vérellátásuk. Mindez azt jelenti, hogy agyunk azon részei, ahol épp „munka” zajlik, érzékelhetõen több tápanyagot használnak el a számítások elvégzésére, épp úgy, ahogyan egy processzor is több áramot vesz fel, ha nõ a terhelése.
Az fMRI ezt a jelenséget használja ki, miután az oxigént szállító és az azt leadó, „redukált” hemoglobinnak eltér a mágneses jele, azaz képesek vagyunk azonosítani az agy azon területeit, ahol a munka miatt hirtelen megnõ a redukált hemoglobin mennyisége. A korszerû technológiának köszönhetõen mindezt valós idõben, a lehetõ legnagyobb részletgazdagsággal tudjuk követni, ami azt jeleni, hogy az olyan alapvetõ funkciókon túl, mint mondjuk a látás, hallás, mozgás, már a magasabb rendû funkciók helyét is meg tudjuk határozni, legyen szó a beszédrõl, érzelmekrõl, emlékekrõl.
Neurooptimatizált sampon eladó
Az fMRI-ben rejlõ lehetõségekre rábukkant még a reklámipar is, mondja Dóczi Tamás. Alig 10 éves múltra tekint vissza a neuromarketing, amely révén minden korábbi módszernél hatékonyabban lehet belõni például egy samponreklám hatásait, miután a nézõk agyi reakcióit egy fMRI segítségével vizsgálják, pontos képet kapva a kiváltott érzelmekrõl. Az új alkalmazott tudományágban rejlõ lehetõségeket jól jelzi, hogy a világ egyik legelismertebb egyetemének számító John Hopkinson már létezik Neuromarketing Tanszék is.
Hol vannak az érzelmek?
Fotó: AFP / Iliya Pitalev
Az fMRI másik „civil” alkalmazása a hazugságvizsgálat, ugyanis a tudósok arra is rájöttek, hogy amennyiben gondolunk valamire, de azt nem mondjuk ki, akkor magunkban beszélünk, azaz a gondolati folyamatok lezajlanak, de a beszédközpont nem aktivizálódik. Mindez azt jelenti, hogy egy fMRI és célzott kérdések segítségével minden kétséget kizáróan ki lehet deríteni, ha valaki el akar hallgatni valamit.
Az fMRI hétköznapi használatának persze korlátot szab, hogy egy ilyen készülék legalább félmilliárd forint és egy-egy vizsgálat is milliókba kerül, ám ahogy az eredetileg tudományos és katonai célokra kifejlesztett számítástechnika és az internet is életünk részévé vált a nap 24 órájában, úgy a csúcstechnológiát képviselõ diagnosztikai készülékek is rohamosan válnak elérhetõvé szélesebb körökben. Az MR-ek esetén komoly technológiai korlát például, hogy -170 fokra kell lehûteni a központi magot, amihez óriási hûtõberendezés kell, ám a legújabb generációk esetén ezt sikerült orvosolni, és talán nincsenek már messze a „mobil” MR-ek sem Dóczi Tamás szerint, akinek angliai évei alatt lehetõsége volt a világ legelsõ CT-jén is dolgozni annak leselejtezése elõtt.
Vegyünk magunknak memóriát!
Az agyról alkotott tudásunk fejlõdése arra is lehetõséget ad, hogy direkt módon avatkozzunk be az egyes idegrendszeri eredetû betegségek ellen. A Pécsi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinikáján például már több mint egy évtizede alkalmazzák az úgynevezett mély agyi stimulációt epilepsziás és Parkinson-kórban szenvedõ betegek esetében, akiken már a gyógyszeres kezelés nem segít. A beavatkozás során elektródákat ültetnek be az agyba, elektronikus jelekkel elnyomva a tünetekért felelõs részeket. Az eredmény drámai: egy gomb bekapcsolásával meg lehet szüntetni a gyógyíthatatlan izomrángásokat és rohamokat.
Míg a mély agyi stimuláció jól behatárolható betegségcsoportok esetében hatásos, addig az Egyesült Államokban már az igazi népbetegségnek számító depresszió orvoslására is használnak hasonló beavatkozásokat, ami egy újabb lehetõséget vet fel az akadémikus professzor szerint. Immár Magyarországon is sikerült – a pécsi klinikán – egy önveszélyes, gyógyszeresen gyógyíthatatlan beteget tünetmentesíteni. Mindez annak köszönhetõ, hogy már nem csupán az egyes agyi központok izolált mûködését tudjuk vizsgálni, hanem az egész agyi hálózatot, és így egyre több lelki betegség idegrendszeri hátterét lehetséges feltérképezni, majd orvosolni – egy új, egyelõre kísérleti stádiumban lévõ eljárás révén például a memória javítására is remélhetõleg lehetõség nyílik.
Agyunk „újrahuzalozása” persze nagyon komoly etikai kérdéseket vet fel. Az újabb beavatkozásokat már nem lehet állatkísérletek során vizsgálni, hiszen bennük nincsenek meg a befolyásolni kívánt magasabb rendû agyi funkciók, azaz óhatatlanul embereken kell kísérleteket végezni, ennek pedig messzemenõ etikai és jogi következményei vannak. Hogyan lehet választani a tudományos haladás és a résztvevõkre jelentett kockázat között? Olyan kérdés ez, amit egyre többször kell majd a gyakorlatban is megválaszolni az agykutatások során, ahogyan azt is, hogy meddig mehetünk el legbelsõ lényegünk újraírásában.
Magyarországon is milliókon segíthet az agykutatás
Az agykutatás nem csupán saját magunk megismerése miatt kiemelt fontosságú, hanem közegészségügyi okból is, hiszen az idegrendszeri eredetû betegségek egyre több embert érintenek és egyre több pénzt emésztenek fel – a különbözõ agyi eredetû betegségek kezelésére 2010-es adatok szerint évi 798 millió eurót kellett fordítani Európában, ami nagyobb összeg, mint az összes nem agyi megbetegedés kezelésének összköltsége. A helyzet ráadásul csak romlani fog, hiszen ezek jelentõs része úgymond civilizációs ártalom: az Alzheimer- és Parkinson-kórok növekedõ számáért az emberi életkor kitolódása felelõs, az egyre gyorsabb ütemben megjelenõ technológiák pedig olyan adaptációs kényszert okoznak agyunk számára, amely lelki betegségek (depresszió, szorongás, stb.) sorához vezethet.
Nem véletlen, hogy az agykutatás világszerte kiemelt téma. 2013-ban az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama 100 millió dolláros (mintegy 25 milliárd forint) támogatást jelentett be a B.R.A.I.N. agykutató programra, amelyet 2015-re megdupláznak. Az Európai Unió 2014-et az „Agy évének” nyilvánította, 2013-ban pedig egymilliárd eurót (mintegy 300 milliárd forintot) fordított az agy minél tökéletesebb leírását célzó Emberi Agy projektre. Ebbe a sorba illeszkedik a 2014 elején útnak indított magyar Nemzeti Agykutató Program (NAP) is, amelynek 12 milliárdos költségvetése szerénynek mondható a fenti projektekhez képest, ám így is Magyarország jelenlegi legnagyobb tudományos vállalása.
A nemzetközi Agy-díjas kutató, dr. Freund Tamás akadémikus által vezetett programban a megismerés mellett kiemelt helyet foglal el a felfedezések gyakorlatba való átültetésével foglalkozó klinikai modul Dóczi Tamás vezetésével. A kutatások egyik fontos területe a krónikus fájdalmak kezelése, hiszen ezek a korábban említett betegségeknél is több embert érintenek: idegi alapú krónikus derékfájásban például félmillió ember, a lakosság 5 százaléka szenved Magyarországon. A 2018-ig zajló NAP célja új terápiák, gyógyszerek kidolgozása, és ahol lehetséges, ott a megelõzés segítése.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Balu
- 2014. December 26. 09:22:17
#2 |
enid
- 2014. December 26. 15:43:32
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.