Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Heim: hosszú távon apokalipszis jöhet
Heim Péter közgazdásszal a Hetek készített interjút arról, hogy milyen hatással lehet a világgazdaságra az új hidegháború és a jegybankok új keletû „pénznyomtatása”.
Nyár végén a Time hetilap olyan címlappal jelent meg, miszerint kitört az új hidegháború. A világgazdaság mûködésében mindez miként érezteti a hatását?
Egyre élesebb az orosz–amerikai konfliktus, de sokan arra keresik a választ, hogy az Egyesült Államok miért Oroszországgal viaskodik, ha a legnagyobb gazdasági vetélytársa inkább Kína. Az is egyértelmû, hogy Washington világpolitikában és a világgazdaságban betöltött szerepét Peking veszélyezteti leginkább.
Igen ám, de a kínaiak kezében van az amerikai hitelek nagy része. Õk hitelezik az Egyesült Államokat. És nincs éles politikai „ütközés”, mint Oroszországgal Ukrajna miatt.
Egyrészt csak az amerikai hitelek egy része van kínai kézben. Az a kifejezés, miszerint a „nagy része” ugyanis nem teljesen igaz. A legnagyobb amerikai vagyonkezelõ egyedül 4600 milliárd dollárt kezel, míg a kínai állami tartalékalap, ami a devizatartalékot kezeli, 4000 milliárd dollár körüli összeget. Tehát a legnagyobb amerikai vagyonkezelõk nagyobbak, mint az egész kínai államot képviselõ alap. Az igaz, hogy Kína már túl erõs ahhoz, hogy nyílt geopolitikai és gazdasági „háborúba” keveredjen vele Amerika.
Én úgy látom, hogy az Egyesült Államok megpróbálja Európát kontroll alatt tartani és az atlanti szövetséget megerõsíteni, hogy így közösen – Amerika és Európa együtt – vegye fel a versenyt az egyre befolyásosabb Kínával és Ázsiával szemben.
Kockázatos lehet viszont az, hogy amennyiben a hidegháború erõsödik, akkor Oroszországnak nem lesz más választása, minthogy Ázsia felé forduljon. Lehetséges akkor, hogy az orosz energiatartalékok Kínában, illetve Indiában hasznosuljanak a jövõben. Egy kínai, indiai és orosz „blokk” pedig keményebb gazdasági ellenfél lenne. Azt nehéz megérteni, hogy az elméletileg zsidó–keresztény alapokon álló Nyugat miért érdekelt abban, hogy az ugyancsak keresztény kultúrkörhöz tartozó Oroszországot akarva, vagy akaratlanul „áttolja” a hivatalosan ateista ideológiájú új birodalom, Kína befolyási övezetébe.
Az új keleti blokkhoz óriási beruházások szükségesek, például gázvezetéket kellene építeni Ázsiába.
A kínaiaknak erre lenne pénzük, Indiának talán, de nem biztos. Ha ez az opció lép életbe, akkor ezekre a beruházásokra fognak találni ázsiai forrásokat. Ez sokkal kellemetlenebb helyzet, mert a világ legnagyobb energiatartaléka nem a fejlett nyugati világban fog hasznosulni, hanem Keleten.
Úgy tûnik, az lehet az amerikai stratégia, hogy a jelenlegi orosz vezetést megpróbálják minél hamarabb leváltani, és akkor ezt a folyamatot megállítják, sõt, akár a visszájára fordíthatják. Azt senki sem tudja, hogy „megdönthetõ-e” Putyin, de összesen mintegy 600 milliárd dollár tartalékon „ül” Oroszország és alacsony a külsõ adósságuk. Ráadásul az orosz vezetés elengedte a rubel árfolyamát, így ugyan leesett az olaj ára, de a rubelben kifejezett olajár ugyanolyan magas. Oroszország lehet, hogy sokáig kibírja ezt a „támadást”.
Az olaj árának esését az Egyesült Államok a szaúd-arábiai termelõkkel koprodukcióban hozta össze. „Olajfegyverrel” mennek Moszkva ellen?
Szaúd-Arábiának nyilván az is érdeke, hogy geopolitikai szempontból az irániak nyomás alatt maradjanak. Ha magas lenne az olajár az komoly feszültséget teremthetne a Közel-Keleten politikai értelemben, mert Iránnak jóval több pénze lenne bizonyos csoportokat pénzelni. Ez az egyik tényezõ. A másik, hogy a technológiai fejlõdésnek köszönhetõen valóban több olajat tudnak relatívan olcsón kitermelni, ezért olyan mennyiségû olajkínálat jött be a piacra, amely hozzájárult az árak leszorításához. Nem beszélve arról, hogy a megújuló energiák folyamatosan teret nyernek, és emiatt az olajfogyasztás nem növekszik már olyan drasztikus mértékben, mint a kétezres években. Nem hiszek az összeesküvésekben, de az biztos, hogy Szaúd-Arábia egyszerre több célt akar teljesíteni azzal, hogy nem csökkenti az olajtermelését a közel 50 százalékos áresés ellenére sem.
Ha ilyen mértékû amerikai–szaúdi játszma tapasztalható a világgazdaságban, akkor gazdasági folyamatok gyakorlatilag a politikától függenek?
Nézzünk egy egyszerû példát: ha 105 dollárról leesik 80 dollárra az olajár, akkor hordónként 25 dollár a különbség. Mivel az olajfogyasztás a világban 90 millió hordó egy nap, ez azt jelenti, hogy körülbelül 2,3 milliárd dollárral kevesebbet költenek a fogyasztók olajra. Nyilván a termelõknél ennyivel kevesebb bevétel keletkezik, de a „felhasználóknál”, az európai, amerikai és ázsiai fogyasztóknál éves szinten több százmilliárd dollárral több marad. Õk nyilván más egyéb fogyasztási cikkekre, részben pedig adósságtörlesztésre fogják fordítani. Ezért a 2015-ös évben ennek az olajáresésnek nettó módon a legnagyobb haszonélvezõje elsõsorban a nyugati világ, majd Kína és India.
Ezért „jó évet” vár 2015-re?
Ez az évi több százmilliárd dollár azért sokat jelent. Az alacsony olajár miatt a fejlett nyugati világ jelentõsen fog növekedni. Jó esély van arra, hogy az amerikai gazdaság 3 százalék fölött tud fejlõdni, az európai gazdaság szintén 1-1,5 százalékos gyarapodást produkálhat. India is várhatóan 6 százalék körül növekszik, míg Kína is tartósan 6-7 százalékra képes. Mindehhez hozzájön még az is, hogy Amerikában, Európában és Japánban elképesztõ a bankóprés továbbra is. A jegybankok öntik a piacra a friss pénzt.
Miért van erre szükség? Nem lesz ebbõl buborék?
Egyetlen választ tudok mondani, hogy az amerikai Johnnynak, a japán Wattanabe-nak, a francia Pierre-nek és még inkább az olasz Giorgiónak nagyon nehéz megmondani, hogy a következõ 6-8 évben inkább adósságot kellene visszafizetnünk, s nem kellene ennyit fogyasztaniuk. A nyugati politikusok nem szeretik megmondani a polgáraiknak, hogy a jelenlegi jólét nem tartható fent, ezért elhozták a „olcsó pénz” korszakát, amivel csak elodázzuk az elodázhatatlant.
Ön szerint a jegybankárok a bankópréssel „buborékot” építenek?
A közgazdaságtan úgynevezett nagy pesszimistái azt mondják, hogy most készül a „mother of all economic bubbles”, azaz a minden gazdasági buborékok anyja. Természetesen errõl vita van. Az optimisták szerint relatíve kiegyensúlyozott világgazdaságban vagyunk, és a bankóprés szükséges. Ez részben igaz, hiszen az USA folyó fizetési mérleghiánya jelentõsen csökkent, és Kína többlete sem akkora, mint hat éve. Ráadásul a 2008-2009-es válság miatt úgynevezett hitelleépülés is történt, tehát stabilabb a világgazdaság helyzete. Ennek ellenére én azzal értek egyet, hogy az elképesztõ ütemû jegybanki „pénznyomtatás” miatt ma már újra buborékot építünk. Ebbõl elõbb-utóbb egy durva korrekció „következik”. Gondoljunk bele abba, hogy az elmúlt években évi 2000 milliárd dollárnyi globális bankóprés volt. Most hiába lassít az Egyesült Államok, hiszen jövõre Európában lesz körülbelül 1000 milliárd dolláros bankóprés, amire jön még Japán részérõl 800 milliárd dollár. A nyugati életszínvonalat ezzel tartjuk fent. Szerintem ez súlyos probléma. Úgy látom, a szembesülés nem következett be, mert nem merik megmondani az embereknek, hogy változtatni kellene a társadalmaik mûködésén.
(A teljes interjú a Hetek címû hetilap szilveszteri számában olvasható)
Link
Nyár végén a Time hetilap olyan címlappal jelent meg, miszerint kitört az új hidegháború. A világgazdaság mûködésében mindez miként érezteti a hatását?
Egyre élesebb az orosz–amerikai konfliktus, de sokan arra keresik a választ, hogy az Egyesült Államok miért Oroszországgal viaskodik, ha a legnagyobb gazdasági vetélytársa inkább Kína. Az is egyértelmû, hogy Washington világpolitikában és a világgazdaságban betöltött szerepét Peking veszélyezteti leginkább.
Igen ám, de a kínaiak kezében van az amerikai hitelek nagy része. Õk hitelezik az Egyesült Államokat. És nincs éles politikai „ütközés”, mint Oroszországgal Ukrajna miatt.
Egyrészt csak az amerikai hitelek egy része van kínai kézben. Az a kifejezés, miszerint a „nagy része” ugyanis nem teljesen igaz. A legnagyobb amerikai vagyonkezelõ egyedül 4600 milliárd dollárt kezel, míg a kínai állami tartalékalap, ami a devizatartalékot kezeli, 4000 milliárd dollár körüli összeget. Tehát a legnagyobb amerikai vagyonkezelõk nagyobbak, mint az egész kínai államot képviselõ alap. Az igaz, hogy Kína már túl erõs ahhoz, hogy nyílt geopolitikai és gazdasági „háborúba” keveredjen vele Amerika.
Én úgy látom, hogy az Egyesült Államok megpróbálja Európát kontroll alatt tartani és az atlanti szövetséget megerõsíteni, hogy így közösen – Amerika és Európa együtt – vegye fel a versenyt az egyre befolyásosabb Kínával és Ázsiával szemben.
Kockázatos lehet viszont az, hogy amennyiben a hidegháború erõsödik, akkor Oroszországnak nem lesz más választása, minthogy Ázsia felé forduljon. Lehetséges akkor, hogy az orosz energiatartalékok Kínában, illetve Indiában hasznosuljanak a jövõben. Egy kínai, indiai és orosz „blokk” pedig keményebb gazdasági ellenfél lenne. Azt nehéz megérteni, hogy az elméletileg zsidó–keresztény alapokon álló Nyugat miért érdekelt abban, hogy az ugyancsak keresztény kultúrkörhöz tartozó Oroszországot akarva, vagy akaratlanul „áttolja” a hivatalosan ateista ideológiájú új birodalom, Kína befolyási övezetébe.
Az új keleti blokkhoz óriási beruházások szükségesek, például gázvezetéket kellene építeni Ázsiába.
A kínaiaknak erre lenne pénzük, Indiának talán, de nem biztos. Ha ez az opció lép életbe, akkor ezekre a beruházásokra fognak találni ázsiai forrásokat. Ez sokkal kellemetlenebb helyzet, mert a világ legnagyobb energiatartaléka nem a fejlett nyugati világban fog hasznosulni, hanem Keleten.
Úgy tûnik, az lehet az amerikai stratégia, hogy a jelenlegi orosz vezetést megpróbálják minél hamarabb leváltani, és akkor ezt a folyamatot megállítják, sõt, akár a visszájára fordíthatják. Azt senki sem tudja, hogy „megdönthetõ-e” Putyin, de összesen mintegy 600 milliárd dollár tartalékon „ül” Oroszország és alacsony a külsõ adósságuk. Ráadásul az orosz vezetés elengedte a rubel árfolyamát, így ugyan leesett az olaj ára, de a rubelben kifejezett olajár ugyanolyan magas. Oroszország lehet, hogy sokáig kibírja ezt a „támadást”.
Az olaj árának esését az Egyesült Államok a szaúd-arábiai termelõkkel koprodukcióban hozta össze. „Olajfegyverrel” mennek Moszkva ellen?
Szaúd-Arábiának nyilván az is érdeke, hogy geopolitikai szempontból az irániak nyomás alatt maradjanak. Ha magas lenne az olajár az komoly feszültséget teremthetne a Közel-Keleten politikai értelemben, mert Iránnak jóval több pénze lenne bizonyos csoportokat pénzelni. Ez az egyik tényezõ. A másik, hogy a technológiai fejlõdésnek köszönhetõen valóban több olajat tudnak relatívan olcsón kitermelni, ezért olyan mennyiségû olajkínálat jött be a piacra, amely hozzájárult az árak leszorításához. Nem beszélve arról, hogy a megújuló energiák folyamatosan teret nyernek, és emiatt az olajfogyasztás nem növekszik már olyan drasztikus mértékben, mint a kétezres években. Nem hiszek az összeesküvésekben, de az biztos, hogy Szaúd-Arábia egyszerre több célt akar teljesíteni azzal, hogy nem csökkenti az olajtermelését a közel 50 százalékos áresés ellenére sem.
Ha ilyen mértékû amerikai–szaúdi játszma tapasztalható a világgazdaságban, akkor gazdasági folyamatok gyakorlatilag a politikától függenek?
Nézzünk egy egyszerû példát: ha 105 dollárról leesik 80 dollárra az olajár, akkor hordónként 25 dollár a különbség. Mivel az olajfogyasztás a világban 90 millió hordó egy nap, ez azt jelenti, hogy körülbelül 2,3 milliárd dollárral kevesebbet költenek a fogyasztók olajra. Nyilván a termelõknél ennyivel kevesebb bevétel keletkezik, de a „felhasználóknál”, az európai, amerikai és ázsiai fogyasztóknál éves szinten több százmilliárd dollárral több marad. Õk nyilván más egyéb fogyasztási cikkekre, részben pedig adósságtörlesztésre fogják fordítani. Ezért a 2015-ös évben ennek az olajáresésnek nettó módon a legnagyobb haszonélvezõje elsõsorban a nyugati világ, majd Kína és India.
Ezért „jó évet” vár 2015-re?
Ez az évi több százmilliárd dollár azért sokat jelent. Az alacsony olajár miatt a fejlett nyugati világ jelentõsen fog növekedni. Jó esély van arra, hogy az amerikai gazdaság 3 százalék fölött tud fejlõdni, az európai gazdaság szintén 1-1,5 százalékos gyarapodást produkálhat. India is várhatóan 6 százalék körül növekszik, míg Kína is tartósan 6-7 százalékra képes. Mindehhez hozzájön még az is, hogy Amerikában, Európában és Japánban elképesztõ a bankóprés továbbra is. A jegybankok öntik a piacra a friss pénzt.
Miért van erre szükség? Nem lesz ebbõl buborék?
Egyetlen választ tudok mondani, hogy az amerikai Johnnynak, a japán Wattanabe-nak, a francia Pierre-nek és még inkább az olasz Giorgiónak nagyon nehéz megmondani, hogy a következõ 6-8 évben inkább adósságot kellene visszafizetnünk, s nem kellene ennyit fogyasztaniuk. A nyugati politikusok nem szeretik megmondani a polgáraiknak, hogy a jelenlegi jólét nem tartható fent, ezért elhozták a „olcsó pénz” korszakát, amivel csak elodázzuk az elodázhatatlant.
Ön szerint a jegybankárok a bankópréssel „buborékot” építenek?
A közgazdaságtan úgynevezett nagy pesszimistái azt mondják, hogy most készül a „mother of all economic bubbles”, azaz a minden gazdasági buborékok anyja. Természetesen errõl vita van. Az optimisták szerint relatíve kiegyensúlyozott világgazdaságban vagyunk, és a bankóprés szükséges. Ez részben igaz, hiszen az USA folyó fizetési mérleghiánya jelentõsen csökkent, és Kína többlete sem akkora, mint hat éve. Ráadásul a 2008-2009-es válság miatt úgynevezett hitelleépülés is történt, tehát stabilabb a világgazdaság helyzete. Ennek ellenére én azzal értek egyet, hogy az elképesztõ ütemû jegybanki „pénznyomtatás” miatt ma már újra buborékot építünk. Ebbõl elõbb-utóbb egy durva korrekció „következik”. Gondoljunk bele abba, hogy az elmúlt években évi 2000 milliárd dollárnyi globális bankóprés volt. Most hiába lassít az Egyesült Államok, hiszen jövõre Európában lesz körülbelül 1000 milliárd dolláros bankóprés, amire jön még Japán részérõl 800 milliárd dollár. A nyugati életszínvonalat ezzel tartjuk fent. Szerintem ez súlyos probléma. Úgy látom, a szembesülés nem következett be, mert nem merik megmondani az embereknek, hogy változtatni kellene a társadalmaik mûködésén.
(A teljes interjú a Hetek címû hetilap szilveszteri számában olvasható)
Link
Hozzaszolasok
#1 |
kakas
- 2015. January 02. 17:41:03
#2 |
Gutai Zub
- 2015. January 02. 18:47:55
#3 |
postaimre
- 2015. January 02. 18:53:50
#4 |
keepfargo
- 2015. January 02. 23:35:37
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.