Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Elõretolt NATO-bázissá fejlõdik Pápa
Melegszik, de még nem forró. Benkõ Tibor: A Honvédség alakulatait nem bemondás alapján osztályozzák, hanem az ellenõrök szigorú követelményei szerint
Úgy tûnik, ma Magyarországon két témához mindenki ért, az egyik a foci, a másik pedig a hadsereg – mondta lapunknak Benkõ Tibor vezérezredes. A Honvéd Vezérkar fõnöke aláhúzta, soha sehol nem mondta, hogy „házon belül” minden a legnagyobb rendben van. Utalt a közelmúltban megjelent cikkekre, amelyek bizonyíthatóan félinformációk, rosszul értelmezett hírek, adatok nyomán kerültek föl az internetre, s keltettek zavart a közvéleményben.
Benkõ Tibor 20150103„A kormány még augusztusban döntést hozott Pápa húszmilliárdos fejlesztési csomagjáról” (Fotó: Csudai Sándor)
– Valóban csak tizenöt mûködõképes harckocsink van?
– Aki effélét terjeszt, nem tudja, mit beszél.
– Akkor mennyi van?
– Akadnak kérdések, amelyekre nem lehet szabatos választ adni. A hadseregek mûködésének velejárója a titoktartás, ezt el kell fogadni. Ám hogy a kérdést se hagyjam megválaszolatlanul, közelítsünk más irányból. A NATO rendszeresen vizsgálja a Magyar Honvédség felajánlott alakulatai- nak felkészültségét, hadrafoghatóságát. Vagyis nem a mi bemondásunk alapján osztályozzák alkalmazhatóságukat, hanem ideutaznak, és szigorúan elszámoltatják õket. Teljes ésszel élõ ember elhiheti azt a sületlenséget, hogy fegyveres erõink tucatnyi, bizonyítottan harcképesnek besorolt egysége az elõírt technikai eszközök – mondjuk – harmadával bír, s erre szövetségeseink szúrós szemû ellenõrei azt mondják, ez így maga a mennyország, a tökély?
– Legyen akkor mondjuk negyvenöt T–72-es…
– Mielõtt azt mondaná, hogy az sem sok – ami egyébként igaz –, hozzátenném, ma más a világ, mint 1990 elõtt. Nem tömegekben, hanem speciálisan képzett, de nem túl nagy alakulatok együttmûködésében kell gondolkodnunk.
– Az erõt az átlagember szemében mégis a tankhadosztály képviseli.
– Persze, ez igaz, különösen bizonyos korosztálynál, fõleg akik még a Magyar Néphadseregben töltötték katonai szolgálatukat.
– Nem vitatkozni akarok, de akkor faltól falig állt a technika.
– Jól mondja, sokszor csak állt. Viszont nézzük reálisan. A páncélozott szállító harcjármûvekkel (PSZH) vagy a hatvanas évek csõrös ZIL-jeivel (ZIL–157) valóban végigporoszkáltunk volna az Alpok bizonyos részein? De igaza van, hiszen a most negyvenéves eszközökbõl mégiscsak több volt, és ráadásul fiatalabbak is voltak.
– Magyarán nem kell annyi eszköz, mint régen?
– Annyi nem, de korszerûbb, modernebb és hatékonyabb az igen. Egy kérdés a kétkedõk felé, Oroszország gépesített lövész-, tüzér- és tankhad- osztályok bevetésével csatolta magához a Krímet? Ugye nem. Egy külsõ szemlélõ, elnézve a sok, honvédséggel foglalkozó cikket, blogot, eszmefuttatást, könnyedén úgy hiheti, nálunk a honvédelemhez mindenki ért.
– Ne feledkezzünk el a politikáról sem.
– Ezt ön említi, én inkább a focit sorolnám ide. Nem kívánnék senkit megbántani, de a kesergõ, múltba révedõ megnyilvánulásoknak, a hajdanit dicsõítõ és a mait leszóló párhuzamoknak kicsi a realitásuk. Kíváncsi lennék azoknak a „szakértõknek” a szakértelmére, akik bátran mondják és írják, hogy a Magyar Honvédségnek csupán négy-ötezer harcoló katonája van. Elõször is, még ha az alkalmazott terminológia szerint nem is harcolónak nevezzük õket, de ne bántsuk meg azokat, akik a sikeres harc megvívásához szintén nélkülözhetetlenek. A különleges mûveleti erõk katonáit, a felderítõt, a tábori, a páncéltörõ és légvédelmi tüzéreket, az elektronikai hadviselést folytatókat, a mûszaki és vegyi védelmi feladatokat ellátókat, a légi harcot és a légi támogatást végrehajtókat és kiszolgálókat, a híradós katonákat, és nem utolsósorban a harctevékenységhez nélkülözhetetlen anyagi és technikai feltételeket megteremtõ katonáinkat. Elnézést a többiektõl, akiket nem említettem. Másodsorban a békében szolgálatot teljesítõk létszámát ne keverjük a különleges jogrend esetén alkalmazottak létszámával. Ugyanis a hadkötelezettséget – szerencsére – továbbra sem szüntette meg törvény, csupán a sorkatonai szolgálatot. Vagyis a mozgósítást követõen a „szakértõk” egy része szintén erõsítené a hazájukat védõ harcoló katonák létszámát. Legalábbis bízom benne, hogy nem lennének dezertõrök.
– Azt is a szemükre hányják, önök folyton csak a szép arcukat mutatják a társadalomnak.
– Soha sehol nem mondtam, hogy „házon belül” minden a legnagyobb rendben van – éppen ellenkezõleg. Gondok igenis akadnak, ám azok megoldásán folyamatosan dolgozunk.
– Például a ruházati kérdésen?
– Azon is, meg még sok minden máson.
– Értsük ezt úgy, hogy lesz mire elköltenie a ruhapénzt a honvédnek?
– Nem az az elsõdleges cél, hogy el tudja költeni, hanem az, hogy korszerû és hasznos dolgokra tudja elkölteni.
– Tehát lesz mire költenie a honvédnek a ruhapénzt?
– Igyekszünk, hogy a következõ évben már legyen.
– Ezt már sok vezérkari fõnök állította ön elõtt is.
– Két éve, 2012-ben, az új Nemzeti katonai stratégia kidolgozásával egy idõben, lefektettük a Magyar Honvédség tízesztendõs fejlesztési tervét, amely teljes mértékben összhangban van az ország fegyveres védelmének tervével. E dokumentumban – figyelembe véve a Magyar Honvédség költségvetési prognózisára vonatkozó kormányhatározatot – szabatosan kitûztük, hogy mikor mit, hogyan és legfõképpen mibõl egészítünk ki, építünk újjá. A katona egyéni harcászati felszerelése – az úgynevezett Lövész 2020 – egy komplex program. Ennek keretében 2015-tõl tervezzük, hogy hét fõ területen fejlesztést indítunk el, s ezek magába foglalják a kor követelményeihez illeszkedõ harci ruházatot, modernizált egyéni fegyverzetet, egyéni ABV védelmi felszerelést, mûszaki eszközöket, egyéni egészségügyi felszerelést, kommunikációs eszközöket, valamint élelmezési felszerelést és anyagokat.
– Az URH után a rövidhullámú rádiókból is veszünk újakat?
– Botorság lenne tagadni, a felderítõ és híradó képességek kiemelt szerepet játszanak korunk konfliktusaiban. A tízéves idõszak alatt fejlettebb eszközökkel látjuk el a haderõt, növeljük a harcászati hírszerzõ képességet, s a tábori vezetési és irányítási rendszer kialakítása is folyamatban van. Utóbbi a harci feladatok végrehajtásakor a korábbinál biztonságosabb és korszerûbb kapcsolattartást eredményez.
– És a távcsövek, éjjellátók?
– Ha úgy vesszük, a sort a végtelenségig lehetne folytatni, a lõszertõl a sapkán át a lánctalp csapszegén keresztül egészen a bakancsfûzõig. Képtelenség elégszer elmondani, a hadsereg nem olyan jószág, amit ha egyszer felfejlesztettünk egy szintre, utána el lehet felejteni tíz-húsz évre. A haza megbízható védelme érdekében folyamatos változásra, korszerûsítésre, modernizálásra van szüksége, s ez bizony pénzbe kerül. Ám hogy a kérdést sem kerüljem meg, zajlik a kor színvonalának megfelelõ, korszerû optikai, elektronoptikai és felderítõ eszközök biztosítása.
– Újabban sokat beszélnek a pápai bázis fejlesztésérõl. Mit terveznek ott konkrétan?
– A pápai katonai repülõtér kapacitásának további emelése szinte parancsoló szükséglet. A szeptemberi walesi NATO-csúcson vállalt magyar fejlesztéssel Pápa többek között képessé válik más típusú repülõgépek fogadására, és akár egy elõretolt NATO-bázisként is funkcionálhat.
– Jut erre pénz?
– A kormány tavaly augusztus 27-én döntést hozott Pápa mintegy húszmilliárd forintos fejlesztési csomagjának finanszírozásáról.
– Lesz magyar katonai repülõ, ami leszállhat majd a hosszabbított betonon?
– Mire gondol?
– Helikopterekre és szállítógé-pekre.
– A haderõ forgó- és merevszárnyú légi szállító képességének növelése aktuális probléma…
– Nem inkább akut?
– Aktuális. A jelenlegi helikopterflotta az eszközök életkorából és a nemzetközi, azaz orosz relációból származó logisztikai nehézségek miatt csak jelentõs korlátozásokkal látja el feladatkörét. A megújulást célzó követelményrendszer szerint olyan berendezésekre lesz szükségünk, amelyek megfelelnek a 21. század kihívásainak, és a gazdaságosan üzemeltethetõ kritériumok mellett a katasztrófavédelem és más nemzetgazdasági feladatok kiszolgálására is kiterjednek.
– Mi lesz az AN–26-os „Ancsák-kal”?
– Az elõbbiekhez hasonló képességfejlesztést tervez a honvédség a légi szállító flotta területén is. Itt ugyancsak költséghatékonyan kell kielégíteni a Magyar Honvédség jelentõsebb távolságokra történõ személy- és teherszállítási feladatait, valamint gondolnunk kell a humanitárius és katasztrófavédelmi feladatokra egyaránt, sõt a beszerzendõ eszközök feladatrendszerébe tartozik a határainkon túl bajba jutott magyar állampolgárok megsegítése is.
– A sok terv nem gyõzi le a valóságot?
– Én lennék a legboldogabb, ha egyszerre mindent le lehetne váltani – ám ezt a luxust a nálunk gazdagabb államok sem engedhetik meg maguknak. Lépésrõl lépésre tudunk elõre haladni, ahogy a haza gazdasági ereje engedi. Például az elmúlt években a szûkös költségvetés ellenére olyan különleges mûveleti képességeket tudtunk és tudunk létrehozni, amelyre igenis büszkék lehetünk. Igényt tart rá a NATO és a visegrádi országok szervezete egyaránt. Ugyanakkor, ami konkrétan itt, a „nyilvánosság hasábjain” is nevesíthetõ, hogy a meglévõ légvédelmi rakétarendszer modernizálása a stratégiai tervben szereplõ idõpontnál korábban, már 2013-ban elindult. S mindez együtt, tûnjön a kívülálló szemében bármilyen csekély dolognak is, a valóságban óriási lépés a haza biztonságának növelésében.
- See more at: Link
Úgy tûnik, ma Magyarországon két témához mindenki ért, az egyik a foci, a másik pedig a hadsereg – mondta lapunknak Benkõ Tibor vezérezredes. A Honvéd Vezérkar fõnöke aláhúzta, soha sehol nem mondta, hogy „házon belül” minden a legnagyobb rendben van. Utalt a közelmúltban megjelent cikkekre, amelyek bizonyíthatóan félinformációk, rosszul értelmezett hírek, adatok nyomán kerültek föl az internetre, s keltettek zavart a közvéleményben.
Benkõ Tibor 20150103„A kormány még augusztusban döntést hozott Pápa húszmilliárdos fejlesztési csomagjáról” (Fotó: Csudai Sándor)
– Valóban csak tizenöt mûködõképes harckocsink van?
– Aki effélét terjeszt, nem tudja, mit beszél.
– Akkor mennyi van?
– Akadnak kérdések, amelyekre nem lehet szabatos választ adni. A hadseregek mûködésének velejárója a titoktartás, ezt el kell fogadni. Ám hogy a kérdést se hagyjam megválaszolatlanul, közelítsünk más irányból. A NATO rendszeresen vizsgálja a Magyar Honvédség felajánlott alakulatai- nak felkészültségét, hadrafoghatóságát. Vagyis nem a mi bemondásunk alapján osztályozzák alkalmazhatóságukat, hanem ideutaznak, és szigorúan elszámoltatják õket. Teljes ésszel élõ ember elhiheti azt a sületlenséget, hogy fegyveres erõink tucatnyi, bizonyítottan harcképesnek besorolt egysége az elõírt technikai eszközök – mondjuk – harmadával bír, s erre szövetségeseink szúrós szemû ellenõrei azt mondják, ez így maga a mennyország, a tökély?
– Legyen akkor mondjuk negyvenöt T–72-es…
– Mielõtt azt mondaná, hogy az sem sok – ami egyébként igaz –, hozzátenném, ma más a világ, mint 1990 elõtt. Nem tömegekben, hanem speciálisan képzett, de nem túl nagy alakulatok együttmûködésében kell gondolkodnunk.
– Az erõt az átlagember szemében mégis a tankhadosztály képviseli.
– Persze, ez igaz, különösen bizonyos korosztálynál, fõleg akik még a Magyar Néphadseregben töltötték katonai szolgálatukat.
– Nem vitatkozni akarok, de akkor faltól falig állt a technika.
– Jól mondja, sokszor csak állt. Viszont nézzük reálisan. A páncélozott szállító harcjármûvekkel (PSZH) vagy a hatvanas évek csõrös ZIL-jeivel (ZIL–157) valóban végigporoszkáltunk volna az Alpok bizonyos részein? De igaza van, hiszen a most negyvenéves eszközökbõl mégiscsak több volt, és ráadásul fiatalabbak is voltak.
– Magyarán nem kell annyi eszköz, mint régen?
– Annyi nem, de korszerûbb, modernebb és hatékonyabb az igen. Egy kérdés a kétkedõk felé, Oroszország gépesített lövész-, tüzér- és tankhad- osztályok bevetésével csatolta magához a Krímet? Ugye nem. Egy külsõ szemlélõ, elnézve a sok, honvédséggel foglalkozó cikket, blogot, eszmefuttatást, könnyedén úgy hiheti, nálunk a honvédelemhez mindenki ért.
– Ne feledkezzünk el a politikáról sem.
– Ezt ön említi, én inkább a focit sorolnám ide. Nem kívánnék senkit megbántani, de a kesergõ, múltba révedõ megnyilvánulásoknak, a hajdanit dicsõítõ és a mait leszóló párhuzamoknak kicsi a realitásuk. Kíváncsi lennék azoknak a „szakértõknek” a szakértelmére, akik bátran mondják és írják, hogy a Magyar Honvédségnek csupán négy-ötezer harcoló katonája van. Elõször is, még ha az alkalmazott terminológia szerint nem is harcolónak nevezzük õket, de ne bántsuk meg azokat, akik a sikeres harc megvívásához szintén nélkülözhetetlenek. A különleges mûveleti erõk katonáit, a felderítõt, a tábori, a páncéltörõ és légvédelmi tüzéreket, az elektronikai hadviselést folytatókat, a mûszaki és vegyi védelmi feladatokat ellátókat, a légi harcot és a légi támogatást végrehajtókat és kiszolgálókat, a híradós katonákat, és nem utolsósorban a harctevékenységhez nélkülözhetetlen anyagi és technikai feltételeket megteremtõ katonáinkat. Elnézést a többiektõl, akiket nem említettem. Másodsorban a békében szolgálatot teljesítõk létszámát ne keverjük a különleges jogrend esetén alkalmazottak létszámával. Ugyanis a hadkötelezettséget – szerencsére – továbbra sem szüntette meg törvény, csupán a sorkatonai szolgálatot. Vagyis a mozgósítást követõen a „szakértõk” egy része szintén erõsítené a hazájukat védõ harcoló katonák létszámát. Legalábbis bízom benne, hogy nem lennének dezertõrök.
– Azt is a szemükre hányják, önök folyton csak a szép arcukat mutatják a társadalomnak.
– Soha sehol nem mondtam, hogy „házon belül” minden a legnagyobb rendben van – éppen ellenkezõleg. Gondok igenis akadnak, ám azok megoldásán folyamatosan dolgozunk.
– Például a ruházati kérdésen?
– Azon is, meg még sok minden máson.
– Értsük ezt úgy, hogy lesz mire elköltenie a ruhapénzt a honvédnek?
– Nem az az elsõdleges cél, hogy el tudja költeni, hanem az, hogy korszerû és hasznos dolgokra tudja elkölteni.
– Tehát lesz mire költenie a honvédnek a ruhapénzt?
– Igyekszünk, hogy a következõ évben már legyen.
– Ezt már sok vezérkari fõnök állította ön elõtt is.
– Két éve, 2012-ben, az új Nemzeti katonai stratégia kidolgozásával egy idõben, lefektettük a Magyar Honvédség tízesztendõs fejlesztési tervét, amely teljes mértékben összhangban van az ország fegyveres védelmének tervével. E dokumentumban – figyelembe véve a Magyar Honvédség költségvetési prognózisára vonatkozó kormányhatározatot – szabatosan kitûztük, hogy mikor mit, hogyan és legfõképpen mibõl egészítünk ki, építünk újjá. A katona egyéni harcászati felszerelése – az úgynevezett Lövész 2020 – egy komplex program. Ennek keretében 2015-tõl tervezzük, hogy hét fõ területen fejlesztést indítunk el, s ezek magába foglalják a kor követelményeihez illeszkedõ harci ruházatot, modernizált egyéni fegyverzetet, egyéni ABV védelmi felszerelést, mûszaki eszközöket, egyéni egészségügyi felszerelést, kommunikációs eszközöket, valamint élelmezési felszerelést és anyagokat.
– Az URH után a rövidhullámú rádiókból is veszünk újakat?
– Botorság lenne tagadni, a felderítõ és híradó képességek kiemelt szerepet játszanak korunk konfliktusaiban. A tízéves idõszak alatt fejlettebb eszközökkel látjuk el a haderõt, növeljük a harcászati hírszerzõ képességet, s a tábori vezetési és irányítási rendszer kialakítása is folyamatban van. Utóbbi a harci feladatok végrehajtásakor a korábbinál biztonságosabb és korszerûbb kapcsolattartást eredményez.
– És a távcsövek, éjjellátók?
– Ha úgy vesszük, a sort a végtelenségig lehetne folytatni, a lõszertõl a sapkán át a lánctalp csapszegén keresztül egészen a bakancsfûzõig. Képtelenség elégszer elmondani, a hadsereg nem olyan jószág, amit ha egyszer felfejlesztettünk egy szintre, utána el lehet felejteni tíz-húsz évre. A haza megbízható védelme érdekében folyamatos változásra, korszerûsítésre, modernizálásra van szüksége, s ez bizony pénzbe kerül. Ám hogy a kérdést sem kerüljem meg, zajlik a kor színvonalának megfelelõ, korszerû optikai, elektronoptikai és felderítõ eszközök biztosítása.
– Újabban sokat beszélnek a pápai bázis fejlesztésérõl. Mit terveznek ott konkrétan?
– A pápai katonai repülõtér kapacitásának további emelése szinte parancsoló szükséglet. A szeptemberi walesi NATO-csúcson vállalt magyar fejlesztéssel Pápa többek között képessé válik más típusú repülõgépek fogadására, és akár egy elõretolt NATO-bázisként is funkcionálhat.
– Jut erre pénz?
– A kormány tavaly augusztus 27-én döntést hozott Pápa mintegy húszmilliárd forintos fejlesztési csomagjának finanszírozásáról.
– Lesz magyar katonai repülõ, ami leszállhat majd a hosszabbított betonon?
– Mire gondol?
– Helikopterekre és szállítógé-pekre.
– A haderõ forgó- és merevszárnyú légi szállító képességének növelése aktuális probléma…
– Nem inkább akut?
– Aktuális. A jelenlegi helikopterflotta az eszközök életkorából és a nemzetközi, azaz orosz relációból származó logisztikai nehézségek miatt csak jelentõs korlátozásokkal látja el feladatkörét. A megújulást célzó követelményrendszer szerint olyan berendezésekre lesz szükségünk, amelyek megfelelnek a 21. század kihívásainak, és a gazdaságosan üzemeltethetõ kritériumok mellett a katasztrófavédelem és más nemzetgazdasági feladatok kiszolgálására is kiterjednek.
– Mi lesz az AN–26-os „Ancsák-kal”?
– Az elõbbiekhez hasonló képességfejlesztést tervez a honvédség a légi szállító flotta területén is. Itt ugyancsak költséghatékonyan kell kielégíteni a Magyar Honvédség jelentõsebb távolságokra történõ személy- és teherszállítási feladatait, valamint gondolnunk kell a humanitárius és katasztrófavédelmi feladatokra egyaránt, sõt a beszerzendõ eszközök feladatrendszerébe tartozik a határainkon túl bajba jutott magyar állampolgárok megsegítése is.
– A sok terv nem gyõzi le a valóságot?
– Én lennék a legboldogabb, ha egyszerre mindent le lehetne váltani – ám ezt a luxust a nálunk gazdagabb államok sem engedhetik meg maguknak. Lépésrõl lépésre tudunk elõre haladni, ahogy a haza gazdasági ereje engedi. Például az elmúlt években a szûkös költségvetés ellenére olyan különleges mûveleti képességeket tudtunk és tudunk létrehozni, amelyre igenis büszkék lehetünk. Igényt tart rá a NATO és a visegrádi országok szervezete egyaránt. Ugyanakkor, ami konkrétan itt, a „nyilvánosság hasábjain” is nevesíthetõ, hogy a meglévõ légvédelmi rakétarendszer modernizálása a stratégiai tervben szereplõ idõpontnál korábban, már 2013-ban elindult. S mindez együtt, tûnjön a kívülálló szemében bármilyen csekély dolognak is, a valóságban óriási lépés a haza biztonságának növelésében.
- See more at: Link
Hozzaszolasok
#1 |
Kedvesi
- 2015. January 04. 09:00:06
#2 |
postaimre
- 2015. January 04. 09:19:34
#3 |
kukackac
- 2015. January 04. 09:31:00
#4 |
postaimre
- 2015. January 04. 09:34:13
#5 |
kakas
- 2015. January 04. 09:53:12
#6 |
ati
- 2015. January 04. 11:18:19
#7 |
Perje
- 2015. January 04. 18:35:21
#8 |
Perje
- 2015. January 04. 19:50:29
#9 |
Perje
- 2015. January 08. 18:06:23
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.