keepfargo!
JĂłl van mĂĄr! Nem kell rĂśgtĂśn picsogni.
Majd ha azt Ă­rom, hogy ......... na majd akkor lehet.

LĂĄtszat-dĂźhroham...........
JĂł!
LĂĄtszat-pĂĄrhuzamossĂĄg!
Ez ugyan nem kapcsolĂłdik, csak leĂ­rtam, mert mĂĄr olyan rĂŠgen hasznĂĄltam.

EgyĂŠbkĂŠnt a nyelv Ă­rott vĂĄltozata termĂŠszetesen, mindig sokkal emelkedettebb kell legyen mint a beszĂŠlt.
Csak ez a helyzet olyan hĂĄlĂĄtlan. Azt kĂŠred magyarĂĄzzam meg az egyik, vagy a mĂĄsik szĂłt amit leĂ­rtam, ĂŠs ez Ă­gy olyan kĂŠnyszeres. Olyan, mintha ĂŠn lennĂŠk, a nyelvet hasznĂĄlni kĂŠptelen hĂźlyegyerek, akit lĂŠptem nyomon figyelmeztetni szĂźksĂŠges a szĂłhasznĂĄlata miatt.
VĂŠdekezĂŠsre igyekszel kĂŠnyszerĂ­teni, mikĂśzben nincs miĂŠrt vĂŠdekeznem. Nincs rĂĄ szĂźksĂŠg. Nincs ez Ă­gy jĂłl! KĂŠrlek ne tegyĂŠl Ăşgy, mintha nem ĂŠrtenĂŠd a szavakat amiket leĂ­rtam. Hiszen pontosan ĂŠrtesz te mindent, csak esetleg nem tetszik a szĂłhasznĂĄlat. Az nem igaz, hogy nem fogalmazok ĂŠrthetĂľen. Csak esetleg nem felel meg neked, mert az ĂĄltalad ĂśnkĂŠnyesen meghatĂĄrozott Ăşgynevezett "nyelvi tisztasĂĄg"-ba szerinted nem fĂŠr bele.
Ha nem tetszik egy szĂł, akkor azt nyugodtan kĂśzĂśld, de indokold is meg, ĂŠs esetleg tegyĂŠl ajĂĄnlĂĄst arra vonatkozĂłan, hogy szerinted mit kellett volna hasznĂĄlnom helyette.
Nem korrekt az, hogy ha nem tetszik neked egy szĂł, akkor Ăşgy teszel, mintha az ĂŠrtelmetlen, ĂŠrthetetlen, ĂŠs a hasznĂĄlata, valamifĂŠle bĂťntĂŠny lenne.
BĂĄrmikor megvitathatjuk az egyes szavak jelentĂŠsĂŠt illetve lĂŠtjogosultsĂĄgĂĄt, de nem abban a formĂĄban, hogy az ĂĄltalad elismert szavak az etalonok, ĂŠs azokon kĂ­vĂźl minden mĂĄs ĂŠrtelmetlen, ezĂŠrt azok hasznĂĄlata kizĂĄrĂłlag a megfelelĂľ magyarĂĄzat hozzĂĄfĂťzĂŠsĂŠvel engedĂŠlyezett.
A szavak tĂľled fĂźggetlenĂźl lĂŠteznek, amennyiben valaki hasznĂĄlja azokat. Pont. GyĂľzzĂŠl meg te engem arrĂłl, hogy miĂŠrt is ne hasznĂĄljam egyiket vagy mĂĄsikat. Te magyarĂĄzkodj, te ĂŠrvelj, te gyĂľzzĂŠl meg engem, ha szĂĄmodra tĂŠnyleg olyan fontos az a "tisztasĂĄg"!
Vagy ha Ă­gy mĂĄr nem is olyan fontos, akkor inkĂĄbb ne is erĂľlkĂśdjĂźnk.

RagyogĂł! EgyetĂŠrtek, nem kell egyikĂźnk se bocsĂĄnatot kĂŠrjen a mĂĄsiktĂłl., s ha legkĂśzelebb bajom lesz, MINDEN ĂŠl nĂŠlkĂźl csak kivĂĄncsiskodni fogok. Ezt megĂ­gĂŠrhetem. A jĂłszĂĄndĂŠk megvan, a tĂśbbi idĂś kĂŠrdĂŠse. IdĂś pedig mindig MOST van.

Érdemes-e tenni anyanyelvünk megtisztításáért - nem vitás, hogy iszonyatos áradatban hömpölyög nyelvünkbe az oda nem való és illõ idegen szó, kifejezés, szórend(etlenség) - lehet-e, szabad-e, egyáltalán jogunkban áll-e hathatósan befolyásolni a véletlenszerûnek hazudott káros folyamatot?
MagyarkĂŠnt, kĂśtelessĂŠgĂźnk. Sorsunk fordĂ­tĂĄsĂĄĂŠrt is, ĂŠs Ăľsi anyanyelvĂźnk megmaradĂĄsĂĄĂŠrt is nagyon hasonlĂłkĂŠppen tudunk cselekedni: belsĂľ felkĂŠszĂźlĂŠssel, ĂśntisztulĂĄssal, sok tanulĂĄssal, kĂŠsĂľbb pedig mindennek a kĂśzĂśssĂŠgi szintre valĂł emelĂŠsĂŠvel. TĂźrelmes buzdĂ­tĂĄssal, tapintatos segĂ­tsĂŠgnyĂşjtĂĄssal, pĂŠldamutatĂĄssal... bĂĄr ma a jĂł pĂŠlda a rosszal ellentĂŠtben nem vonzĂł, tudom.
Az egyĂŠnnek is hatnia kell a kĂśzĂśssĂŠgre, jĂłl felfogott kĂśzĂśs ĂŠrdekĂźnkben - itt a honlapon is valami hasonlĂł tĂśrtĂŠnik idĂľnkĂŠnt. VeszĂŠlyesnek tartom annak elfogadĂĄsĂĄt, hogy a kĂśznyelv, de a hivatalos ĂŠlet ĂŠs mĂťvĂŠszet nyelve is hadd jĂĄrja csak a maga ĂştjĂĄt fĂŠktelen szabadossĂĄggal. Ez teljesen egybecseng a legvadabb liberalizmussal, ahol az idegen a szebb ĂŠs jobb, tehĂĄt az ĂŠlĂľ; ezzel szemben pedig az Ăľsi / helyi az elmaradott, a buta, az ĂŠrtĂŠktelen, azaz a kihalt. Mi lehet ebbĂľl mĂĄs, mint az ĂĄltaluk istenĂ­tett "multikulti" tudatlan ĂŠs Ăśntudat nĂŠlkĂźli jellegtelen elegy.
Minden szavunkkal, amelyik -pĂŠldĂĄul idegen behelyettesĂ­tĂŠssel- a liberĂĄlis pusztĂ­tĂĄs ĂĄldozata lett illetve lesz, egy egĂŠsz nagy szĂł-bokor kerĂźl a holt nyelvek szemĂŠtdombjĂĄra, a magyar nyelv ragozĂł mivoltĂĄbĂłl ez kĂśvetkezik.

Nem vitĂĄzom errĂľl, ma Ăşgy lĂĄtom, az a fontos, hogy legyenek olyan elkĂśtelezett magyarok, akik magukkal viszik az ĂŠlĂľ, ĂŠs virulĂł anyanyelvĂźnket a jĂśvĂľbe, tĂşl a mai lepusztĂ­tott "nemzedĂŠk" ĂŠs annak szintĂŠn lepusztĂ­tott makogĂĄsĂĄnak hatĂłtĂĄvolsĂĄgĂĄn.

RemĂŠlem, lesznek jobb idĂľk is a mainĂĄl. De addig is, a kĂśz- a mĂŠdia- az oktatĂĄs- jog- mĂťszaki ĂŠlet ĂŠs a mĂťvĂŠszetek nyelve csakis lepusztulni fog. Az ĂĄldott liberĂĄl-demokratikus szemlĂŠlet gondozĂĄsa mellett.
A tĂśmeg nyĂ­lvĂĄn sodrĂłdik kĂŠnyelmesen az ĂĄrral, akĂĄrcsak eddig. De mindig lesznek, akik legjobb kĂŠpessĂŠgĂźk szerint ĂĄpolni, Ăľrizni fogjĂĄk egyetlen anyanyelvĂźnket legnagyobb ĂśrĂśmĂźkre. Sok elsodrĂł beĂśzĂśnlĂŠst tĂşlĂŠlt mĂĄr ez a viharvert nyelv, idĂľnkĂŠnt ledobja magĂĄrĂłl az idegen gĂśncĂśket!

Itt egy Ă­rĂĄs, ami talĂĄn ĂŠppen errĂľl szĂłl:

Molnos AngĂŠla

HAZATÉRÉS AZ ANYANYELV BOMLADOZÓ KÖZEGÉBE

Kedves angliai ismerĂľsĂśm megkĂŠrdez: "HĂĄt aztĂĄn, hogy ĂŠrzed Magad itt, az anyanyelv ĂŠlĂľ kĂśzegĂŠben?" Torkomon akad a vĂĄlasz. Mit mondjak? Hiszen tudja, mennyire sĂłvĂĄrogtam a tisztĂĄn csengĂľ, ĂŠkes magyar szĂł utĂĄn.

HiĂĄba ĂŠltem tĂśbb, mint harminc ĂŠvet angol nyelvterĂźleten Londonban ĂŠs Kelet-AfrikĂĄban, nyolcat a spanyol nyelvĂť ArgentĂ­nĂĄban ĂŠs Uruguayban, hetet NĂŠmetorszĂĄgban ĂŠs a nĂŠmet SvĂĄjcban, hatot OlaszorszĂĄgban; hiĂĄba Ă­rtam kĂśnyveket angolul ĂŠs nĂŠmetĂźl, verseket olaszul ĂŠs spanyolul, egy nyelven sem ĂŠreztem, hogy ĂŠn ĂŠn vagyok. Mintha mindig ĂĄlarc mĂśgĂśtt ĂŠltem volna, vagy valami folytonos szerepjĂĄtszĂĄsra Ă­tĂŠlt volna a vĂŠgzet. Pedig vonzottak ezek az ĂĄlarcok ĂŠs serĂŠnyen karban is tartottam Ăľket. Egyik-mĂĄsik nĂŠha a megtĂŠvesztĂŠsig rĂĄforrott a lelkemre.

Mégis mindez színjáték volt. Ma már tudom, hogy csak egy nyelvet lehet tökéletesen elsajátítani, az anyanyelvet. Ha az ember egyáltalán megtanulja, mert nem könnyû és hallatlanul hosszú idõbe telik. Életünk elsõ évében csak hangokkal kísérletezünk. Azután kinyögjük az elsõ szót, ami valójában egy egész mondat. A felnõttek, akik minden fontos dolgot gyorsan elfelejtenek, szónak nézik, mert rövid. Az elsõ "Mama!" körülbelül azt jelenti, hogy "Maradj velem. Ne is álmodj arról, hogy itt hagysz, mert ha csak egy lépést is teszel, olyan irdatlanul üvöltök, hogy megszakad bele a szíved és örökre megbánod. De az is lehet, hogy egyszerûen megöllek." Évtizedek telnek el, mire mindezt így szépen, részletesen szavakba tudjuk foglalni. Közben pedig csak tanulunk, tanulunk. Mindenki körülöttünk figyeli, élvezi döcögõ, dadogó, selypítõ, tétovázó, zökkenõs haladásunkat. A bárgyubbak leszállnak a mi szintünkre és velünk együtt idétlenkednek. Ezekre nem kell ügyelni. A többség javít és oktat.

Az asztalnál a kisfiú azt kérdezi, hogy ez mi. "Saláta" szól a válasz. Mire õ: "Azt tudom, de ez mi?", és ujjával egy salátalevél felé bök. Megint ugyanaz a válasz, és megint ugyanaz a nem tágító kérdés. Segíteni akar a már-már türelmét vesztette szülõnek, és negyedszerre nem mutat, hanem két kis ujjával kiemel egy zöld levelet: "De, ez mi?" Erre elcsattan a nagy pofon pimaszságáért. A felnõtt nem fogja fel, hogy ez a gyereknek egy rendkívül fontos, szellemi fejlõdésébe vágó kérdés volt. Ismerte a paradicsom-, az uborka-, a pityóka- és még néhány más salátát, és meg is tudta nevezni, hogy mi van bennük. Csak most nem, mert nem értette, hogy mit tettek ebbe a salátába. Nem tudta, hogy a "saláta" nemcsak étel, amit elkészítve elébe raknak, hanem kint a kertben egy bizonyos növény neve is. Még arra sem ébredt rá eddig, hogy ugyanannak a szónak több jelentése lehet. Azt sem sejtette, hogy a nyelv nem az õ kis következetes agya törvényei szerint mûködik, hanem tele van ellentmondásokkal. Él és hullámzik, változik a saját rejtett irányelvei szerint térben és idõben, századokon, ezredéveken át. Egyedül a mûvelt nyelvérzék képes ezt a hatalmas természeti jelenséget, amely emberi mivoltunk alapja, teljes egészében felfogni, és követni. E nyelvérzék az élet elsõ éveiben fejlõdik ki.

Egyszer adódik mindenki életében az a bódító élmény, hogy közvetlen környezetünkkel együtt fedezhetjük fel az anyanyelvet és így az egész világegyetemet. Minden egyes benyomás, amit az érzékek sugallanak, a mélyen lélekbe hatoló dallamok, zajok, zörejek, ütemek, az ízek, szagok és illatok, a bársonyos, érdes, selymes, puha, kemény, meleg és hûvös felületek, a szivárvány minden színe és árnyalata, amire a gyermek felajzott érdeklõdése, kielégíthetetlen kíváncsisága irányul, egyenként elkülönül, kibontakozik az egészbõl, fogalommá sûrûsödik, és nevet kap. A gyerek örül a felfedezéseinek, játszik velük és játszik magával a nyelvvel. Élvezi édes anyanyelve adta szellemi hatalmát. Az életkedv és a nyelv szeretete egymásba fonódnak.

Áldom a sorsot, hogy tizenhårom Êves koromig volt idþm az anyanyelvemmel fÜlnþnÜm. A komoly idegennyelv-tanulås csak azutån kezdþdÜtt. Kårosul Ês nem nyer az a gyermek, aki mår zsenge koråban kÊt-hårom idegen nyelvet tanul egyszerre, Ês ugyanakkor sem a csalåd, sem az iskola nem vezeti be þt kellþkÊppen a magyar nyelv erþs våråba, hallatlanul gazdag kincseståråba. Ez gåtolja a gondolkodåsi kÊpessÊget, mely egy nyelven fejlþdik a legjobban. A nyelven keresztßl gondolkozik az ember. A szellemi kÊpessÊg az anyanyelvben bontakozik ki a legteljesebben, fÜltÊve, hogy azt folytonosan óvjuk, mÝveljßk, Ês nem zavarjuk meg tÜbb mås nyelv túl korai tanulåsåval. Egy vagy kÊt idegen nyelv mÊg hasznålhat is a mår jól megalapozott anyanyelvi tudåsnak, ha azzal egyßtt gondozzuk Ês åpoljuk þket. Minden nyelvet úgy kell mÝvelni, mint egy szÊp Ês hasznos kertet, melyet ållandóan figyelßnk, Ês amikor kell, locsolunk, tåplålunk, tisztítunk, gyomlålunk Ês rÊszben újra beßltetßnk. Nem vadon vagy þserdþ, amit magåra lehet hagyni.

Az idegenmajmolĂł Ăşgy fitogtatja tudĂĄsĂĄt, hogy az angol-amerikai kifejezĂŠsek korcs magyar vĂĄltozatĂĄt a lehetĂľ leggyakrabban bedobja beszĂŠdĂŠbe. Ebben egĂŠsz kĂśrnyezete megerĂľsĂ­ti. Mert nĂĄlunk divat az anyanyelvnyĂşzĂĄs. A divat csak terjed, terjed. A nyelvbomlasztĂĄs ragĂĄlyos betegsĂŠg, sĂľt nemzeti ĂśngyilkossĂĄg is, de a legtĂśbben nem Ă­gy lĂĄtjĂĄk. Pedig, jaj annak a nĂŠgy-Ăśt ĂŠvesnek, aki a mai utcai fĂśliratokon gyakorolja elsĂľ olvasĂĄsi kĂ­sĂŠrleteit. Mire folyĂŠkonyan Ă­r ĂŠs olvas, mĂĄr nem tud se angolul, se magyarul.

Igen hazajöttem több, mint fél évszázad után az anyanyelv közegébe ... "Szuper!" - mondja mellettem egy jól öltözött fiatal asszony a postán, miután a hivatalnok biztosítja afelõl, hogy levelét másnap megkapja a címzett. Eszébe sem jutna olyasmi, hogy "Nagyszerû!" vagy "Nagyon jó!" Megfordulok és íme szembeötlik a felirat az új bolt fém és üveg homlokzatán: "POSTASHOP". Kimegyek. Amerre csak nézek, mindenütt "akció"-ba ütközöm. Bámészkodom a kirakatoknál. Ott is: "Akció!" A sarkon találkozom egy ismerõssel. Megkérdezem, hogy mi ez a nagy tevékenység mindenütt. Értetlenül néz rám és kérdi: "Hol?" "Hát itt, ez a sok 'akció'". Nem érti, hogy tényleg nem értem. A végén rájön. Én is. Ez az egy szó mindent jelent, mindent helyettesít: a tavaszi, nyárvégi, õszi, téli vagy alkalmi árleszállítást, az elõnyös vagy kedvezményes árakat, a végkiárusítást, az IFOR csapatok bevetését, a mozgalmas amerikai filmeket, az utcai tüntetéseket Belgrádban, a karácsonyi jótékonysági gyûjtést, a rendõri rajtaütést és még sok, sok mást. Minek szaporítjuk a szót? Egy szó elég ... "Ez már beépült a nyelvbe. Nem lehet kifogásolni. Különben az idegen behatás nemcsak a szavakat érinti, hanem a mondatszerkezetet is." - teszi hozzá. Mintha nem tudnám. Belül fölkavarva, udvarias mosollyal megköszönöm a felvilágosítást és hazamenekülök.

Bekapcsolom a rĂĄdiĂłt, a tĂŠvĂŠt. A torz szavak tĂśmege ĂĄrasztja el meleg otthonomat. Mindegyik kĂŠt-hĂĄrom, de sokszor hĂşsz-harminc gyĂśnyĂśrĂť magyar szĂłt tuszkol ki emlĂŠkezetĂźnkbĂľl. KosztolĂĄnyi DezsĂľ (1971, 63 o.) gyĂťlĂślte a "fantasztikus" szĂłt ĂŠs sohasem mondta ki vagy Ă­rta le. Szerinte a kĂśvetkezĂľ szavaink rovĂĄsĂĄra hasznĂĄljuk: fellegjĂĄrĂł, elkĂŠpesztĂľ, boszorkĂĄnyos, csodĂĄlatos, dĂŠlibĂĄbos, dĂśbbenetes, egetverĂľ, elbĂťvĂślĂľ, hĂĄtborzongatĂł, hihetetlen, hĂśkkentĂľ, kĂĄprĂĄzatos, kĂ­sĂŠrteties, kitĂťnĂľ, lidĂŠrces, megrĂśkĂśnyĂ­tĂľ, nagyszerĂť, ĂłriĂĄsi, regĂŠnyes, regeszerĂť, tĂźndĂśkletes, varĂĄzsos, stb.

A mĂťsorvezetĂľk ĂŠrezhetĂľen ĂŠlvezik a lehetĂľsĂŠget, hogy a nagy nyilvĂĄnossĂĄg elĂŠ tĂĄrjĂĄk ezt a latin-angol-magyar nyelvzagyvalĂŠkot, amibĂľl termĂŠszetesen az angol lĂĄtogatĂł egy ĂĄrva szĂłt sem ĂŠrt. De nekem ezt most meg kell tanulnom. Megtanultam, hogy HajdĂş-Bihar megyĂŠt mĂĄr nem Ă­gy hĂ­vjĂĄk, hanem "rĂŠgiĂł"-nak. De lehet, hogy fĂŠlreĂŠrtettem, ĂŠs talĂĄn a TiszĂĄntĂşlt vagy egĂŠsz Kelet-MagyarorszĂĄgot illĂľ Ă­gy szĂłlĂ­tanunk, velĂľsen latinul. Megtudom, hogy a kĂśzegĂŠszsĂŠgĂźgy "szektor", vagy, ha jobban tetszik, "szfĂŠra" (mĂŠg nem nyomoztam ki a kĂźlĂśnbsĂŠget), a maradi szemlĂŠlet nyilvĂĄnvalĂłan nem divat ĂŠs ehelyett azt mondjuk, hogy "retrogrĂĄd" vagy "retrospektĂ­v perspektĂ­va", de a pĂŠnzelĂŠs, a tĂľkebefektetĂŠs, az anyagi tĂĄmogatĂĄs, a fedezet sem divat mĂĄr, mert itt csak "finanszĂ­roz"-nak ĂŠs "szponzorĂĄl"-nak. A magĂĄnosĂ­tĂĄs is szĂťnĂľfĂŠlben van. AnnĂĄl erĂľteljesebben halad a "privatizĂĄlĂĄs" ĂŠs a mĂŠg divatosabb "privatizĂĄciĂł", amibĂľl vĂŠgre szĂźletett egy Ăşj magyar szĂł: "tocsikol". Pontos jelentĂŠse mĂŠg nem egĂŠszen vilĂĄgos, de legalĂĄbb ennek az egy szĂłnak magyar a hangzĂĄsa.

Hogyan érzem magam az anyanyelv élõ közegében? Drága, jó barátom, bevallom, fuldoklom és lehet, hogy bele is betegszem. Különben Debrecen levegõje jó, nekem egészséges, és nagyon szeretem. Nyelvünket is meg lehetne menteni. Ez az egyetlen kincsünk, melyet mindenki megtarthat és gyarapíthat. Nem kell hozzá se pénz, se hatalom. Csupán egyéni elhatározás dolga, hogy gondozzuk ezt az egyedi és drága nyelvet. Elmúlt nemzedékek lelkét és szellemét hordozza magában. Õk ápolták és mûvelték sokszor nagy áldozatok és szenvedések árán. Óvjuk meg mi is az eljövendõ nemzedéknek.

Kedves feleim, nyissunk egy "nyelv" bazĂĄrt! Mi baj lehet belĂľle?

KĂŠpfaragĂł, a magyarban a nyelv sok egyĂŠbre is valĂł, sĂľt inkĂĄbb egyĂŠbre, mint hangkĂŠpzĂŠsre. Nyel-ni, nyalni, nyĂĄlni, de a leny-nyel tĂśkĂŠletesen kifejezi ezt az izĂŠt, Ă­zĂŠt. Az oroszban pl. az Ă­zt jelenti (j-iz-ik-vagyis Ă­zlel). A nĂŠmet Zung-e mĂĄr a zĂşg, zĂśnge, de az angolban a tongue...hĂĄt, ha a ton (e) = hang (nĂŠmetben ugyanez)..., akkor lĂĄthassuk, hogy hallhassuk.

Persze nyelv nĂŠlkĂźl nincs igazĂĄbĂłl in-to-nĂĄciĂł.

A beszĂŠd ĂŠs a nyelv nem ugyanaz. A szĂłhasznĂĄlat ĂŠs a nyelvi kifejezĂľkĂŠszsĂŠg, kĂŠpessĂŠg ĂŠs hajlandĂłsĂĄg dolgĂĄban ĂĄllĂĄst kell foglalni, nyeljĂźnk elĂľtte egyet. Ne aggĂłdjatok mĂĄr a magyar nyelvĂŠrt! Mondjuk nem ĂĄrt a szĂŠpsĂŠgĂŠnek. Egy kis WĂśrĂśsmarty mindent rendbe tehet sebtĂŠben. Nem mi gyĂłgyĂ­tjuk a nyelvĂźnket, hanem a hasznĂĄlt szavaink ĂŠs a hozzĂĄjuk fĂťzĂśtt gondolataink ĂŠs azok kifejezĂľkĂŠszsĂŠge ereje tart karban. tessĂŠk felfedezni, kicsontozni, amennyire lehet ĂŠs kiderĂźl, hogy nem lehet, illetve emberĂśltĂľ nem elĂŠg rĂĄ. A magyar nyelv titok. A magyar nyelv A TITOK!

Gyakran Ăşgy ĂŠrzem otthon, hogy manapsĂĄg - hĂĄla a mĂŠdiĂĄnak - a magyar nyelvet nem magyarul beszĂŠli sok ember. OlaszorszĂĄgban hasonlĂł a helyzet. Mennyivel lelketlenebb stĂ­lus, fikciĂł ĂŠrzĂľdik a csengesen. SĂľt most jut eszembe, hogy egyenesen olyan kĂśnyveket is kaptam, amit kizĂĄrĂłlag ilyen eltorzult stĂ­lusban lehet olvasni.

Na, de majd most nekiugrok a bibliĂĄnak... TalĂĄltam hozzĂĄ jĂł szemĂźveget

Gyakran morgok magamban, mennyire nem is akarja a "kĂśz" magyar szavainkat hasznĂĄlni, ĂŠs ha mĂŠgis, azt is helytelen kiejtĂŠssel.
Hol vannak mĂĄr azok a bemondĂłk, akiket tanĂ­tottak beszĂŠdtechnikĂĄra?
Egyik elrettentĂľ hĂ­r, amikor OlaszorszĂĄg fĂľvĂĄrosĂĄt RĂłmĂĄt rĂśvid Ăł-val, Roma- nak mondta a hĂ­rolvasĂł... Micsoda kĂźlĂśnbsĂŠg!

Napjaink gyakran hasznĂĄlt szava a dimenziĂł.
Azt hisszĂźk tudjuk, ĂŠrtjĂźk, de lĂŠnyegĂŠben a hĂĄrom dimenziĂłnĂĄl elakadunk.
Kisfaludy gyakran emlĂ­ti, mennyivel jobban ĂŠrtenĂŠnk mirĂľl beszĂŠlĂźnk, ha a magyar megfelelĂľjĂŠt hasznĂĄlnĂĄnk: kiterjedĂŠs.

Arany, JĂĄger Ati most rĂĄd szĂłlni, hogy hinni, gondolni, csak Ăşgy lehet! De nem szĂłlok. A lĂŠnyeg, szarvashibĂĄkat ejtenek ĂŠs mĂĄr a fĂľcĂ­mekben a stĂ­lus pedig egyre egyĂŠrtelmĂťbben populista, mĂĄr-mĂĄr egy "blog" szintjĂŠt Ăźtik, ahogy itt is elĂźtĂśgetek billentyĂťket ĂŠs nem javĂ­tom. Ennek cĂŠlja ĂŠs ĂŠrtelme van. BennĂźnket felrĂĄz a hĂźlyĂŠket meg kĂśzelĂ­ti "hozzĂĄnk". Persze lehet, hogy a zsidĂł-cigĂĄny horda Ă­rĂĄsbelisĂŠgtelensĂŠgĂŠre, magyartalansĂĄgĂĄra is felhĂ­vjĂĄk a figyelmet ĂŠs tesztelik is, kit zavar, hogy nem tudnak magyarul ĂŠs nem is ĂŠrdeklik, de jĂł hivatkozĂĄsi alap is, ha Ăşgy nĂŠzem, hogy ennyi erĂľvel ĂŠn is Ă­rhatnĂĄm a napi sajtĂłt a birkĂĄknak. Csere kĂŠszĂźl.

MEGVAN!!!!!!!!!!!!!!
Megtalåltam a MEGOLDÁST!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Mire?

MINDENRE!!!!!!!!!

Most megkapaszkodjatok: mindenben minden megvan, mindazonĂĄltal mi magyarok mutatjuk a minĂśsĂŠget, mellyel mindez megragadhatĂł, megĂŠrthetĂś.

MindensĂŠgĂźnk mechanizmusai mindenben ĂŠs MINDENKIBEN megvannak, mĂŠgpedig mindig megoldhatĂł, megĂŠrthetĂś mozgĂĄsban, motivĂĄciĂłban, megmaradĂĄsi, megĂśrzĂŠsi meg mittudomĂŠn milyen mechanizmusokban, mĂŠgis mondazonĂĄltal mindig minden mozgĂĄsban, mostanrĂłl majdanra(!), megvĂĄltozĂĄsban.

Most megragadva mindezt, megkĂśszĂśnĂśm magyar mentorsĂĄgotokat, megsegĂ­tĂŠsemet a megoldĂĄs megtalĂĄlĂĄsĂĄban. MindnyĂĄjunk melegszĂ­vĂź (!?!) mestere, mentora, majd mĂĄsok, megmutattĂĄtok: merjĂźnk, mocorogjunk, mozgolĂłdjunk magyar mivoltunkban, megragadva mindent, megkĂŠrdĂśjelezve MĂłzesĂŠkat , MaciĂŠkat, Mammont, meg mittudomĂŠnmit. MegtĂśrtĂŠnt.

MĂŠg a mechanizmusrĂłl: mindensĂŠgĂźnk mikĂŠntje - a mindenben-minden-megtalĂĄlhatĂł minĂśsĂŠg megmutatja mindnyĂĄjunknak merre muszĂĄj meginduljunk, megoldandĂł mindenki megakadĂĄsĂĄt, megrekedĂŠsĂŠt, meg megĂĄtalkodottsĂĄgĂĄt.

Mi a magyar minĂśsĂŠg? Mi megĂŠrtjĂźk mindazt, miben a Minden megtalĂĄlhatĂł. MiĂŠrt? Mert mindnyĂĄjan a MindensĂŠg molekulĂĄi maradunk mindĂ­g, meg a mindensĂŠg molekulĂĄi mozognak, mĂźkĂśdnek mibennĂźnk, s mindezt megĂŠrezhetjĂźk, megtudhatjuk, megmagyarĂĄzhatjuk; MAG-minĂśsĂŠgĂźnk megadja mindezt. (Meg a mĂşlt magyarjainak minden megtapasztalĂĄsa, mely mibennĂźnk megvan ...!!)

A mindig minden megtĂśrtĂŠnhet mĂŠgsem megnyugtatĂł magyar megkĂśzelĂ­tĂŠsbĂśl (mĂĄs megkĂśzelĂ­tĂŠsbĂśl ?meglehet..), mert mindnyĂĄjunk megmaradĂĄsa maga megmarad motivĂĄciĂłnak, meglĂŠtĂźnk muszĂĄj megadja a megĂŠrtĂŠst. Meghalva megb...hatjuk a mechanizmust , meg minden mĂĄst.
Meghalni muszĂĄj, most mĂĄr mindĂśsszesen a Mikor? marad, mint megoldandĂł megnevezĂŠs, megnevezendĂś megoldĂĄs.

Mikor mindent megĂŠrtettĂźnk, mindenkit megsegĂ­tettĂźnk megĂŠrtĂŠsĂŠben, mikor minden mĂźkĂśdik mint megfelelĂś, mindent magĂĄbaĂślelĂś mĂĄgia, megnyugodva meghalhatunk.

Mi marad? Minden marad, mindazonĂĄltal muszĂĄj megkĂśnnyĂ­teni minden megrekedt, magĂĄbaroskadt, meg megalomĂĄniĂĄs, mammonimĂĄdĂł, mĂłzeshivĂś, mohamedĂĄn, monokultĂşrĂĄs, macedĂłn, montenegrĂłi, montreali, mumbay-i, malayziai, manhattani, michigani, mozmbique-i, madagaszkĂĄri marhapĂĄsztornak, mechanikusnak, mĂĄktermelĂśnek, mĂŠhĂŠsznek, militaristĂĄnak, mentĂśsnek, mosszadosnak, maszatosnak, meg mindenki mĂĄsnak, mivel mozdithatjĂĄk meg magukban a megĂŠrtĂŠs, a megĂŠrzĂŠs mechanizmusait, milyen mutatĂłk mutatjĂĄk a mechanizmus mĂźkĂśdĂŠsĂŠnek megkezdĂŠsĂŠt.

Mindezt megnevezhetjĂźk magyar mĂłdszerkĂŠnt, melynek maradandĂł minĂśsĂŠge a MInden, a Mindenben mindent megkeresni, megmutatni, megĂŠrteni, megragadni meg megszeretni. Mindez megtĂśrtĂŠnhet; mi magyarok muszĂĄj megkezdjĂźk mindezen mĂźkĂśdĂŠsek, mechanizmusok megĂŠrtĂŠsĂŠt majd megosztjuk mĂĄsokkal mikor minĂĄlunk mindez megnyugtatĂł mĂłdon megĂŠrett.

MindensĂŠgĂźnk mindent megad, majd mindezt mĂĄskor megtagadja, mivel minden most mĂşlt marad, minden majd mosttĂĄ mĂłdosul, minden mozog, minden megvĂĄltozik. MivĂŠgre? A MOST megmutatja merre menjĂźnk: minden MOST van, mindent most muszĂĄj megĂŠlni, mert mĂĄskor mikor? Minden mozog, mindazonĂĄltal minden marad. (mozgĂĄsban).

Mozduljunk meg mĂŠg ma!!
Merre?
MindenfelĂŠ!!

Maradtam mindnyĂĄjatok megrĂśgzĂśtt, mĂŠgis mozgĂĄsbalendĂźlĂś ( mindig megtalĂĄlhatĂł, megkĂŠrdezhetĂś/megkĂŠrdĂśjelezhetĂś ) magĂĄnyos molekulĂĄja, mely megmondja mi magĂĄban megvan, megkĂśszĂśnve mindennek megtĂśrtĂŠntĂŠt.

MindensĂŠg magyarjai; mozduljunk!
Mozduljunk, mert Most megkezdhetjĂźk a MentsĂźk Meg MagyarorszĂĄgot a MindensĂŠgnek Mozgalmat.

MMMMMmmmm...