Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Csalással gyanúsítja a világ kormányait egy skót gazdaságtörténész
A fiatalokra kifizethetetlen adóssághegyek várnak – és nem csak az államadóssággal van gond. „A nyugati demokrácia bírálóinak igaza van: valami tényleg nem stimmel az intézményrendszerünkkel. S ennek a betegségnek a leglátványosabb tünete, hogy az elmúlt években hatalmas adósságot halmoztunk fel, s ezt most még csak nem is foghatjuk különbözõ háborúkra” – kezdte elõadását a BBC rádióban Niall Fergusson híres skót gazdaságtörténész.
Szerinte az államadósság azonban csak egy tünet. Sokkal nagyobb baj is van a mai társadalmi berendezkedésünkkel: mégpedig az, hogy rendszeresen eljövendõ generációk kárára halmoznak fel adósságot a mai felnõttek.
„Az a baj, hogy a mai állami költekezési szabályok lehetõvé teszik, hogy a szavazók azok pénzét költsék, akik még túl fiatalok ahhoz, hogy szavazzanak, vagy akár meg sem születtek” – magyarázza a tudós. Szerinte az államadósság-statisztikák nagyon félrevezetõk, mivel csak azt tartalmazzák, hogy mennyivel tartoznak az államok a felnõtteknek – állampapírvásárlóknak, intézményeknek – s azt nem, hogy a szociális juttatások, egészségügyi juttatások mai szinten tartása mennyibe fog kerülni a gyermekeinknek és unokáinknak.
Fotó: AFP / GIUSEPPE CACACE
Amerika is nagy szarban van
Ha csak az Egyesült Államokat nézzük, amelynek az államadóssága nem túl nagy (tartozása „csak” kicsit több mint egy évi jövedeleme, nem úgy, mint Görögországnak, amelynek másfél évi tartozása van), és híresen szûkmarkú az ingyenes szociális és egészségügyi juttatásokkal, akkor jól látszik a gond. A legfrissebb becslés arra vonatkozóan, hogy mennyi az eltérés a szövetség jövõbeli kiadásaiban és bevételeiben 200 ezermilliárd dollár, majdnem a 13-szorosa annak, amit hivatalosan nyilvántartanak – közli a történész. Ám még ez a gigantikus szám sem teljes – teszi hozzá – mivel nem tartalmazzák a helyi állami szervezetek és önkormányzatok fedezetlen kiadásait, amelyek legalább 38 ezermilliárd dollárra rúgnak.
Mekkorák is valójában ezek a nagy számok? Jól érzékelhetõ, ha összevetjük az ország éves jövedelmével (bruttó nemzeti jövedelem – GDP). Az USA-nak, amely a világ legnagyobb gazdasága, tavaly 15 ezermilliárd dollár volt a GDP-je.
Ahhoz, hogy a jelenlegi amerikaiak dédunokái egyenesbe kerülhessenek, 64 százalékkal kellene emelni a szövetségi adókat vagy 40 százalékkal csökkenteni a kiadásokat, idézi egy korábbi társszerzõjét, Laurence Kotlikoff közgazdászt. Ugyanezt a számítást Nagy-Britanniára elvégezve azt találta: az embereknek harmadával többet kellene adózniuk és felével többet kellene egészségbiztosításba befizetniük.
„Ha a mai amerikai fiatalok tisztában lennének az érdekeikkel, akkor mind beszállnának a Tea Party-ba” – fogalmaz a Sarah Palin nevével fémjelzett, az állami kiadások lefaragása mellett kardoskodó amerikai konzervatív csoportra.
Átvernek minket az állami számvivõk
A jelenlegi állami elszámolási rendszer szimpla csalás Fergusson szerint. Nincsen pontos, hivatalos mérleg az államháztartásokról, vagy ha van is, sok kiadást egyszerûen elrejtenek. „Még a folyó fizetési mérlegnek sem szabad hinni” – húzza alá. Amit az államok csinálnak, azt semmilyen jogszerûen mûködõ vállalkozás nem engedhetné meg magának.
Hõsök, hülyék vagy csigák leszünk?
Szerinte három lehetséges kimenetele van ennek a helyzetnek. Az egyik, legvalószínûtlenebb, de legjobb lehetõségnek azt tartja, ha hõsi erõfeszítéssel meggyõzi egy igazán nagy ember a fiatalokat és szüleik egy részét, hogy felelõsségteljesebb költségvetési politikát követeljenek.
Ehhez szerinte nagy segítség lenne, ha az államháztartási elszámolások a költségvetés kötelezettségeit és vagyonát összehasonlítható módon tálalná. Így könnyebb lenne különbséget tenni a beruházási típusú eladósodás (amibõl várható egyszer hozam, megtérülés) és a fogyasztási típusú eladósodás (azaz amikor szimplán feléljük azt a pénzt, ami nincs is) között. Magyarán a kormányoknak pont úgy kéne könyvelniük, mint a vállalatoknak – véli.
A második, legvalószínûbb lehetõség az, hogy a fejlett államok sorra dõlnek bele a görög csapdába, és a lehetõ legrosszabb pillanatban kell majd drámai módon emelni az adókat és csökkenteni a kiadásokat.
Úgy véli, van egy harmadik lehetséges kimenetele is a válságnak, amelynek elõjeleit az Egyesült Államokban, Japánban és Nagy-Britanniában látni. Ezekben az országokban nõ ugyan az államadósság, de egész olcsó lesz ennek törlesztése, mivel ezeket a viszonylag biztosabb lábon álló országokat szívesebben finanszírozzák a pénzügyi befektetõk. (Ebbe az irányba hat a deflációtól való félelem és a jegybanki intervenció is.) Ezzel a modellel egy baj van – véli Fergusson – hogy akár évtizedekig is lényegében nulla növekedést hozhat.
Ön szerint a magyar gazdaságra melyik jövõkép vár a háromból?
Link
Szerinte az államadósság azonban csak egy tünet. Sokkal nagyobb baj is van a mai társadalmi berendezkedésünkkel: mégpedig az, hogy rendszeresen eljövendõ generációk kárára halmoznak fel adósságot a mai felnõttek.
„Az a baj, hogy a mai állami költekezési szabályok lehetõvé teszik, hogy a szavazók azok pénzét költsék, akik még túl fiatalok ahhoz, hogy szavazzanak, vagy akár meg sem születtek” – magyarázza a tudós. Szerinte az államadósság-statisztikák nagyon félrevezetõk, mivel csak azt tartalmazzák, hogy mennyivel tartoznak az államok a felnõtteknek – állampapírvásárlóknak, intézményeknek – s azt nem, hogy a szociális juttatások, egészségügyi juttatások mai szinten tartása mennyibe fog kerülni a gyermekeinknek és unokáinknak.
Fotó: AFP / GIUSEPPE CACACE
Amerika is nagy szarban van
Ha csak az Egyesült Államokat nézzük, amelynek az államadóssága nem túl nagy (tartozása „csak” kicsit több mint egy évi jövedeleme, nem úgy, mint Görögországnak, amelynek másfél évi tartozása van), és híresen szûkmarkú az ingyenes szociális és egészségügyi juttatásokkal, akkor jól látszik a gond. A legfrissebb becslés arra vonatkozóan, hogy mennyi az eltérés a szövetség jövõbeli kiadásaiban és bevételeiben 200 ezermilliárd dollár, majdnem a 13-szorosa annak, amit hivatalosan nyilvántartanak – közli a történész. Ám még ez a gigantikus szám sem teljes – teszi hozzá – mivel nem tartalmazzák a helyi állami szervezetek és önkormányzatok fedezetlen kiadásait, amelyek legalább 38 ezermilliárd dollárra rúgnak.
Mekkorák is valójában ezek a nagy számok? Jól érzékelhetõ, ha összevetjük az ország éves jövedelmével (bruttó nemzeti jövedelem – GDP). Az USA-nak, amely a világ legnagyobb gazdasága, tavaly 15 ezermilliárd dollár volt a GDP-je.
Ahhoz, hogy a jelenlegi amerikaiak dédunokái egyenesbe kerülhessenek, 64 százalékkal kellene emelni a szövetségi adókat vagy 40 százalékkal csökkenteni a kiadásokat, idézi egy korábbi társszerzõjét, Laurence Kotlikoff közgazdászt. Ugyanezt a számítást Nagy-Britanniára elvégezve azt találta: az embereknek harmadával többet kellene adózniuk és felével többet kellene egészségbiztosításba befizetniük.
„Ha a mai amerikai fiatalok tisztában lennének az érdekeikkel, akkor mind beszállnának a Tea Party-ba” – fogalmaz a Sarah Palin nevével fémjelzett, az állami kiadások lefaragása mellett kardoskodó amerikai konzervatív csoportra.
Átvernek minket az állami számvivõk
A jelenlegi állami elszámolási rendszer szimpla csalás Fergusson szerint. Nincsen pontos, hivatalos mérleg az államháztartásokról, vagy ha van is, sok kiadást egyszerûen elrejtenek. „Még a folyó fizetési mérlegnek sem szabad hinni” – húzza alá. Amit az államok csinálnak, azt semmilyen jogszerûen mûködõ vállalkozás nem engedhetné meg magának.
Hõsök, hülyék vagy csigák leszünk?
Szerinte három lehetséges kimenetele van ennek a helyzetnek. Az egyik, legvalószínûtlenebb, de legjobb lehetõségnek azt tartja, ha hõsi erõfeszítéssel meggyõzi egy igazán nagy ember a fiatalokat és szüleik egy részét, hogy felelõsségteljesebb költségvetési politikát követeljenek.
Ehhez szerinte nagy segítség lenne, ha az államháztartási elszámolások a költségvetés kötelezettségeit és vagyonát összehasonlítható módon tálalná. Így könnyebb lenne különbséget tenni a beruházási típusú eladósodás (amibõl várható egyszer hozam, megtérülés) és a fogyasztási típusú eladósodás (azaz amikor szimplán feléljük azt a pénzt, ami nincs is) között. Magyarán a kormányoknak pont úgy kéne könyvelniük, mint a vállalatoknak – véli.
A második, legvalószínûbb lehetõség az, hogy a fejlett államok sorra dõlnek bele a görög csapdába, és a lehetõ legrosszabb pillanatban kell majd drámai módon emelni az adókat és csökkenteni a kiadásokat.
Úgy véli, van egy harmadik lehetséges kimenetele is a válságnak, amelynek elõjeleit az Egyesült Államokban, Japánban és Nagy-Britanniában látni. Ezekben az országokban nõ ugyan az államadósság, de egész olcsó lesz ennek törlesztése, mivel ezeket a viszonylag biztosabb lábon álló országokat szívesebben finanszírozzák a pénzügyi befektetõk. (Ebbe az irányba hat a deflációtól való félelem és a jegybanki intervenció is.) Ezzel a modellel egy baj van – véli Fergusson – hogy akár évtizedekig is lényegében nulla növekedést hozhat.
Ön szerint a magyar gazdaságra melyik jövõkép vár a háromból?
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Zea
- 2012. July 17. 12:56:42
#2 |
Vizilo
- 2012. July 17. 13:38:54
#3 |
Alexandros
- 2012. July 17. 15:22:30
#4 |
ssman
- 2012. July 17. 16:05:43
#5 |
magcsira
- 2012. July 17. 16:19:50
#6 |
berlin44
- 2012. July 17. 20:03:30
#7 |
Zea
- 2012. July 18. 09:50:55
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.