Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Öngyilkos lett a párizsi merényletsorozat egyik nyomozója
Helric Fredou múlt hét csütörtök hajnalban vetett véget életének szolgálati fegyverével, miután beszélt a feltételezett elkövetõ családjával. A jelentését már nem tudta leadni.
A Charlie Hebdo elleni merénylet a sajtószabadság 9/11-e – olvashatjuk a nyugati médiában. Hogy az ocsmány hecclapnak bármi köze lenne a szólásszabadsághoz, azzal azért vitatkoznánk, mindenesetre ahogy a terrortámadás körüli kérdõjelek napról napra szaporodnak, a 2001. szeptember 11-i hasonlat tényleg egyre helytállóbb lesz. Igaz, egy teljesen más szempontból.
Magára valamit adó sajtótermék – lett légyen az újság, hÃrportál, vagy blog – csÃnján bánik a meg nem erõsÃtett hÃrekkel, hÃresztelésekkel, fõleg, ha azokból egy izmos összeesküvés-elmélet kezd összeállni. Ezt szem elõtt tartva – bár a gyilkosságok körül eddig is számos gyanús körülmény, furcsaság látott napvilágot – nem Ãrtunk a „vérprofi elkövetõk” kocsiban felejtett személyi igazolványáról, Cehrif Kouachiról, akit a rendõrség állÃtólag 2005 óta terrorizmusgyanú miatt szoros megfigyelés alatt tartott, és azt a magas labdát sem csaptuk le, amikor Benjamin Netanjahu a Moszad francia földön való bevetésére tett nagylelkû ajánlatot.
Amikor belefutottunk a hÃrbe, hogy a Cherlie Hebdo elleni gyilkosságokat vizsgáló egyik nyomozó szolgálati fegyverével véget vetett életének, mielõtt leadhatta volna jelentését, elõször hoaxot sejtettünk, mondván ilyen nincs és kész. Gyanúnk erõsödött, amikor a halott rendõr, Helric Fredou nevét beütöttük a Google-be, és 94 ezer találat jött ki, de ezek között egyetlen valamennyire ismert, mainstreamnek mondott sajtótermék sem volt. Logikusnak tûnt, hogy egy kitalált történetrõl van szó, amely pillanatok alatt szétspriccelt a konteókra éhes világhálón. Mert az ugye kizárt, hogy a fõsodratú média, amely napok óta ontja magából a párizsi hÃreket, egy ekkora sztorival nem foglalkozik, nem jár utána, nem szólaltat meg illetékeseket, nem tesz fel kérdéseket. Ez már maga lenne AZ ÖSSZEESKÃœVÉS.
Megnéztük a magyar oldalakat, és az egyetlen forrás, amit találtunk, az Index percrõl percre beszámolója, ott is mindössze egy hárommondatos hÃrként eldugva a 20Minutes.fr és a Le Populaire de Centre-rem hivatkozva. Nulla részlet, nulla utánajárás.
Elkezdtünk hát keresgélni a francia sajtóban, mire eljutottunk a francia televÃzió 3-as csatornájának, a France 3-nak a honlapjára, ahol egy rövid, 300 szavas beszámoló olvasható a történtekrõl. Az öngyilkosságról a Franciaország nyugati tartományainak helyi hÃreit összegyûjtõ Ouest France, valamint több kisebb olvasottságú portál is hÃrt adott. Ismertebb lapok közül senki, legalábbis a Google szerint. A négynapos infót az általános agyonhallgatás kÃséri a francia és a világsajtóban. A France 3 kapcsolódó videóját eddig 800 ember látta:
A francia tévé beszámolójában az alábbi állÃtások szerepelnek:
Helric Fredou 45 éves volt, a limoges-i Regionális Bûnügyi Rendõrség (SRPJ) igazgatóhelyettese, aki épp a Charlie Hebdo szerkesztõségében elkövetett merénylet ügyében nyomozott, amikor csütörtök hajnalban szolgálati fegyverével fejbe lõtte magát. A halálhÃrt felettesei megerõsÃtették.
Nõtlen volt, családot nem hagyott hátra. 2013 novemberében egyik rendõrtársa öngyilkosságot követett el, a holttestét õ fedezte fel. Fredou régóta depressziós/burnout volt.
Halála elõtt nem sokkal beszélt az egyik feltételezett terrorista családjával, jelentését nem fejezte be.
Ezek tehát a France 3 értesülései. A kétkedésre nem is annyira a rendõr halála ad okot, hiszen elképzelhetõ, hogy valóban depresszió állt a háttérben, ahogy azt a televÃziós hÃradás sugallja. Egy konteó attól, mert logikus, még nem biztos, hogy igaz is. Lehet, hogy Helric Fredou egyszerûen összeroppant a nagy nyomás alatt. Lehet pusztán véletlen egybeesés is, amit viszont nehéz elképzelni, hogy ez az eset nem érte el a sajtó ingerküszöbét, és egyik lap sem tesz fel további kérdéseket, a szõnyeg alá söpörve az egész ügyet.
Hogy valójában mi és hogyan történt, talán soha nem tudjuk meg, és évekig okoskodhatunk, hogy kinek állt érdekében, ki profitál tÃz újságÃró és két rendõr lemészárlásából. Vannak helyzetek, amikor az alternatÃv magyaráztok utáni vágy nem csak jogos, de az egyetlen felelõs újságÃrói és olvasói magatartás. Miközben az iszlámról és a vallási szélsõségekrõl vitázunk, jó ezt is észben tartanunk.
A Charlie Hebdo elleni merénylet a sajtószabadság 9/11-e – olvashatjuk a nyugati médiában. Hogy az ocsmány hecclapnak bármi köze lenne a szólásszabadsághoz, azzal azért vitatkoznánk, mindenesetre ahogy a terrortámadás körüli kérdõjelek napról napra szaporodnak, a 2001. szeptember 11-i hasonlat tényleg egyre helytállóbb lesz. Igaz, egy teljesen más szempontból.
Magára valamit adó sajtótermék – lett légyen az újság, hÃrportál, vagy blog – csÃnján bánik a meg nem erõsÃtett hÃrekkel, hÃresztelésekkel, fõleg, ha azokból egy izmos összeesküvés-elmélet kezd összeállni. Ezt szem elõtt tartva – bár a gyilkosságok körül eddig is számos gyanús körülmény, furcsaság látott napvilágot – nem Ãrtunk a „vérprofi elkövetõk” kocsiban felejtett személyi igazolványáról, Cehrif Kouachiról, akit a rendõrség állÃtólag 2005 óta terrorizmusgyanú miatt szoros megfigyelés alatt tartott, és azt a magas labdát sem csaptuk le, amikor Benjamin Netanjahu a Moszad francia földön való bevetésére tett nagylelkû ajánlatot.
Amikor belefutottunk a hÃrbe, hogy a Cherlie Hebdo elleni gyilkosságokat vizsgáló egyik nyomozó szolgálati fegyverével véget vetett életének, mielõtt leadhatta volna jelentését, elõször hoaxot sejtettünk, mondván ilyen nincs és kész. Gyanúnk erõsödött, amikor a halott rendõr, Helric Fredou nevét beütöttük a Google-be, és 94 ezer találat jött ki, de ezek között egyetlen valamennyire ismert, mainstreamnek mondott sajtótermék sem volt. Logikusnak tûnt, hogy egy kitalált történetrõl van szó, amely pillanatok alatt szétspriccelt a konteókra éhes világhálón. Mert az ugye kizárt, hogy a fõsodratú média, amely napok óta ontja magából a párizsi hÃreket, egy ekkora sztorival nem foglalkozik, nem jár utána, nem szólaltat meg illetékeseket, nem tesz fel kérdéseket. Ez már maga lenne AZ ÖSSZEESKÃœVÉS.
Megnéztük a magyar oldalakat, és az egyetlen forrás, amit találtunk, az Index percrõl percre beszámolója, ott is mindössze egy hárommondatos hÃrként eldugva a 20Minutes.fr és a Le Populaire de Centre-rem hivatkozva. Nulla részlet, nulla utánajárás.
Elkezdtünk hát keresgélni a francia sajtóban, mire eljutottunk a francia televÃzió 3-as csatornájának, a France 3-nak a honlapjára, ahol egy rövid, 300 szavas beszámoló olvasható a történtekrõl. Az öngyilkosságról a Franciaország nyugati tartományainak helyi hÃreit összegyûjtõ Ouest France, valamint több kisebb olvasottságú portál is hÃrt adott. Ismertebb lapok közül senki, legalábbis a Google szerint. A négynapos infót az általános agyonhallgatás kÃséri a francia és a világsajtóban. A France 3 kapcsolódó videóját eddig 800 ember látta:
A francia tévé beszámolójában az alábbi állÃtások szerepelnek:
Helric Fredou 45 éves volt, a limoges-i Regionális Bûnügyi Rendõrség (SRPJ) igazgatóhelyettese, aki épp a Charlie Hebdo szerkesztõségében elkövetett merénylet ügyében nyomozott, amikor csütörtök hajnalban szolgálati fegyverével fejbe lõtte magát. A halálhÃrt felettesei megerõsÃtették.
Nõtlen volt, családot nem hagyott hátra. 2013 novemberében egyik rendõrtársa öngyilkosságot követett el, a holttestét õ fedezte fel. Fredou régóta depressziós/burnout volt.
Halála elõtt nem sokkal beszélt az egyik feltételezett terrorista családjával, jelentését nem fejezte be.
Ezek tehát a France 3 értesülései. A kétkedésre nem is annyira a rendõr halála ad okot, hiszen elképzelhetõ, hogy valóban depresszió állt a háttérben, ahogy azt a televÃziós hÃradás sugallja. Egy konteó attól, mert logikus, még nem biztos, hogy igaz is. Lehet, hogy Helric Fredou egyszerûen összeroppant a nagy nyomás alatt. Lehet pusztán véletlen egybeesés is, amit viszont nehéz elképzelni, hogy ez az eset nem érte el a sajtó ingerküszöbét, és egyik lap sem tesz fel további kérdéseket, a szõnyeg alá söpörve az egész ügyet.
Hogy valójában mi és hogyan történt, talán soha nem tudjuk meg, és évekig okoskodhatunk, hogy kinek állt érdekében, ki profitál tÃz újságÃró és két rendõr lemészárlásából. Vannak helyzetek, amikor az alternatÃv magyaráztok utáni vágy nem csak jogos, de az egyetlen felelõs újságÃrói és olvasói magatartás. Miközben az iszlámról és a vallási szélsõségekrõl vitázunk, jó ezt is észben tartanunk.
Hozzaszolasok
#1 |
Detonator
- 2015. January 13. 12:09:31
#2 |
Perje
- 2015. January 13. 14:02:27
#3 |
Ro-zsola
- 2015. January 13. 16:50:30
#4 |
Balu
- 2015. January 14. 11:03:43
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték