Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Magyarország sorskérdései napjainkban
A mai magyarországi politikai frontvonalak nem a hagyományos baloldali és
jobboldali kérdések körül alakultak ki, hanem már régóta a globalizmushoz,
a fináncoligarchia világhatalmához való viszony jelenti a törésvonalak
alapkérdését. A hagyományos, régimódi attitûdök közül talán már csak a
balliberálisok egyházellenessége maradt meg mutatóba, ami nem sokat változott az
idõk folyamán. *
Az ország helyzete kicsit hasonlít a 2. világháború utáni úgynevezett 'koalíciós
idõszak' korára, amikor a Kisgazdapárt ugyan abszolút többséget szerzett az
1945. novemberi választásokon, de ennek ellenére kénytelen volt koalícióban
kormányozni, a legfontosabb posztokat a kommunistáknak átengedve. A kormány
mindvégig alá volt rendelve a szovjet világhatalomnak (hivatalosan, az általa
vezérelt Szövetséges Ellenõrzõ Bizottságnak), és ebben a présben hamarosan
felmorzsolódott. **
A Fidesz egy hasonlóan langyos képzõdmény, mint az akkori Kisgazdapárt, tele
kollaboránsokkal, kripto-liberálisokkal és nemzetidegen elemekkel.
Elég, ha csak a közvetlen vezetésbõl megemlítjük Pokorni Zoltán, Németh Zsolt,
Martonyi János nevét, akik Európa egyik országában sem mehetnének a nemzeti
pártoknak még a közelébe sem, a lábukat sem tehetnék át a küszöbön.
A Fidesz ugyanúgy a jelenlegi világhatalom szorításában vergõdik, ugyanúgy
kénytelen átengedni a hazai döntési kulcspozíciókat, és ugyanúgy le lesz darálva
hamarosan.
A kormánypárt ügyeskedõ "hintapolitikája" számos elõzménnyel bír a magyar
történelemben. Fráter Györgytõl Bethlen Gáborig, Thököly Imrétõl Kállay
Miklósig, jelentõs hagyománya van a túlsúlyban levõ külsõ hatalmakkal szembeni
nehezen értelmezhetõ, bujkálós stratégiának.
Ezek a politikák azonban végül elbuktak, hatásukat gyorsan felszámolták, annak
ellenére, hogy sokszor nem kis politikai és diplomáciai teljesítmény állt
mögöttük.
De az õszinteség hiánya messzirõl sugárzott róluk, és felemásságuk miatt
hamarosan elvesztették minden támogatójukat, barátjukat. (a tömör népi
bölcsesség erre mondja, hogy aki egy seggel két lovat akar megülni, az beesik
két szék között a pad alá)
És a Fideszre is már gyanakvással tekint mindenki. A magyar közvélemény sem
hiszi már el sem a szabadságharcot, sem az elszámoltatást, sem a rendteremtést
és a többi ígéretet. Nagyon nagy ellenszenvet váltanak ki a liberális
fosztogatók helyére lépõ magyar kiskirályok is.
De a bankároligarchia is rosszindulatúvá vált, hiszen a Fidesz jókora lyukakat
ütött az õ pénzszivattyúikon is. (bank-adó, telekom-adó, végtörlesztés stb.)
És mind erõsebbé válik a radikálisok befolyása, amit szintén az õ számlájukra
írnak.
Már csak a saját, egyre jobban olvadó, egyre hitevesztettebb tábora maradt
mögötte. A kormánypárt mostani állapotában talán még képes egy-egy nagyobb
Békemenetet produkálni, de ez már a hattyúdala is lesz egyben. A fokozatos
népszerûségvesztés, és az erõsödõ külföldi és belföldi támadások kereszttüzében
hamarosan el fog érkezni a kritikus ponthoz.
Ezen a ponton döntenie kell: vagy kihasználva az utolsó pillanatot õszintén
a társadalom elé tárja dilemmáit, vagy pedig ezen a ponton túllendülve
megértetlenül és visszavonhatatlanul pörögve zuhan a mélybe, káoszt hagyva maga
után.
A Fidesz lehetséges választási lehetõségei jelen pillanatban
egybeesnek az ország választási lehetõségeivel, esélyeivel.
1./ NYÍLT SZAKÍTÁS, SZEMBEFORDULÁS A NEMZETKÖZI FINÁNCOLIGARCHIÁVAL
Nézzük elõször a nyílt szembeszállás,
forradalom' alternatíváját.
természetesen
a
lázadás,
az
'új
kelet-európai
Ez az, amitõl a kormánypárt mindig is a legjobban irtózott. Az összes fideszes
szerint ezt kell leginkább elkerülni. A teljes összeomlást, sõt néha a
nemzethalált vizionálják, amikor ez szóba kerül. (például, amikor a Jobbik az
adósságok átütemezésérõl beszél)
Persze ez erõs túlzás, de ennek kifejtése elõtt érintõlegesen vessünk egy
pillantást a pénzügyi piacokra, amelynek segítségével a nemzetközi bankárhatalom
el tudná érni az ország összeomlását.
Az úgynevezett "pénzügyi piacok"-nak semmi köze egy valódi piaci alapon mûködõ
pénzügyi rendszerhez. A 'piacon' megjelenõ tényleges piaci szereplõk (nyugdíj,
egészségügyi, biztosítási, értékpapír és befektetõ alapok) mellett az igazi
erõt és szabályozási képességet, a bankároligarchia által létrehozott (és
strómanok által mûködtetett) különbözõ befektetési alapok jelentik. Ezek
tõkeereje messze meghaladja a 'piacon' jelenlévõ valódi szereplõkét, hiszen a
bankszámla-pénz létrehozásához semmiféle erõfeszítés nem szükséges, míg olyan
pénzeket összegyûjteni, ami mögött tényleges teljesítmény áll, sokkal nagyobb
erõfeszítés kell, és ennek komoly korlátai is vannak. A bankár-befektetési
alapok segítségével bármikor alapvetõen befolyásolni tudnak értékpapír, vagy
valutaárfolyamokat, keresleti, vagy kínálati tényezõket. Ezeket a hedge found-
okat nem gazdasági, hanem politikai célzattal hozták létre, és mûködtetik.
Egy
nem
megfelelõen
viselkedõ
ország
megrendszabályozásához
is
-
nagyságrendjétõl függõen - pár tízmilliárdtól akár ezermilliárd dolláros
méretig képesek pénzeszközöket koncentrálni.
Ugye ismerjük azokat a jelenségeket, amikor "megfelelõ viselkedés" esetén percek
alatt javult a forint árfolyama, "renitens viselkedés" esetén pedig ugyanígy
percek alatt romlott. Nos, egy igazán kiegyensúlyozott, "amorf" piacon az
ilyen jelenségek egyszerûen nem lehetségesek. Egy valódi piacon senkinek sincs
akkora túlereje, hogy ezt megtegye. És ha netán mégis lenne, egy valódi pénzzel
gazdálkodó, valódi piaci szereplõ nem szokott felvállalni ekkora kockázatot egy
kis kelet-európai állam papírjaival. Ez csak egy hamisított piacon lehetséges,
ahol az igazi szabályok csak a szereplõk, és a tõke kis részére vonatkoznak. A
tõke nagy részét birtokló behemótok egészen más szabályok szerint játszanak, õk
a pénzügyi mellett a politikai érdekérvényesítõ szerepét is eljátsszák. És mivel
virtuális pénzzel 'játszanak', igazi kockázatuk nincs is.
Természetesen ez, az egész nyugati világot átfogó politikai-pénzügyi háló
pillanatok alatt monetáris szakadékba tudná lökni Magyarországot. Ez nem lehet
vita tárgya.
Mik lehetnének ennek a következményei, illetve milyen korlátai lehetnek ennek?
Nos 2-3 elég komoly korlátot lehet megemlíteni, ami valószínûleg legalábbis
elgondolkodtatná a "bedönteni" vágyókat:
- az egyik, a Magyarországra behozott mûködõ tõke teljes leértékelõdése, a
multinacionális beruházások devalválódása. A transznacionális bankárvilág itt
jókorát harapna a saját kezébe, hiszen ezek nagyságrendje 140-170 milliárd $
körüli érték, ami ha nem is grandiózus összeg, de érzékeny veszteség lenne a
nemzetközi pénzvilágnak. Itt ráadásul tárgyiasult valódi értékekrõl van szó, nem
pedig virtuális pénzekrõl.
- a másik visszatartó erõ pedig a térség destabilizálódása lehet. Az Európai
Uniónak semmiképpen sem érdeke, hogy a lágy déli részek akut válsága közepette
Európa egy újabb régiójában váljon bizonytalanná a helyzet. Ráadásul ennek a
régiónak az egyik központi fekvésû kulcs-országában, amelynek mindig komoly
kisugárzása van a szomszédos államokra.
- a nemzetközi bankár-kasztnak elemi érdeke a jelenlegi nemzetközi pénzügyi
rendszer fennmaradása, hiszen ez adja hatalmának alapját. Ha egy országot
bedönt, akkor saját magából semmisít meg egy darabot, ami ha kis rész is, de
akkor sem lehet érdeke.
Jó példa volt erre, amikor a 90-es évek második felében a brazil miniszterelnök
többször is nagy hangon nyilatkozta, hogy a végletekig eladósodott országát
nem lehet a szakadékba taszítani, mert õk nagyobbak, mint a szakadék. És
valóban, az õ bedöntésük óriási pénzügyi földrengést idézett volna elõ, amit
nem mert felvállalni a nemzetközi pénzvilág. Több ízben is teljes médiacsönd
mellett törölték több száz milliárdos adósságukat. (természetesen Magyarország
nagyságrendjére mindez nem vonatkozik.)
Tehát tegyük fel, hogy a Gonosz Bankár-hatalom ennek ellenére úgy dönt, hogy
példát kell statuálni, nehogy esetleg más országoknak is eszébe jusson a
lázadás. Régi birodalmi gondolkodásmód ez. És tegyük fel, hogy végrehajtják a
pénzügyi bedöntést...
A következmények végiggondolásához egy kicsit szükség lesz a képzeletünkre,
másrészt segítségül hívhatjuk egy olyan ország esetét, amelyik következetesen
végigcsinálta ezt a procedúrát. Argentínáról van szó. Más lázadó országok is
voltak már (elsõsorban a dél-amerikai régióban) de csak ebben az országban
csinálták végig, és tartanak ki ma is következetesen elveik mellett. (az 1999-es
orosz csõd csak részleges volt)
Nos nemzethalál nem lenne, de egy pár hónapos komoly káosz az igen. És utána
egy 4-6 évig tartó nehéz kilábalási periódus. És rámenne a Fidesz hatalma, az
biztos. És az MSZP is eltûnne a süllyesztõben. Egészen másfajta erõk kerülnének
a társadalom élére, mint a mostani periódusban. Valószínûleg keménykezû, igazi
nacionalisták. De a kilábalási periódus végére helyreállna a rend az országban.
Nézzük át tehát dióhéjban az argentin történéseket, véssük eszünkbe, hogy egy
velünk hasonló fejlettségû, de négyszer nagyobb néprõl van szó, amelyik más
környezeti feltételek között él.
A
90-es
években,
a
Carlos
Menem
elnök
által
bevezetett
liberális
gazdaságpolitika gyors eladósodáshoz, a belsõ gazdaság leépüléséhez, majd
a pénzügyi gondok növekedésével a külföldi tõke meneküléséhez vezetett. A
fizetésképtelenség 2001 végén, de la Rua elnök hivatali idejében érte el az
országot. Az adósságtörlesztés megtagadása, bankbetétek befagyasztása, a teljes
importstop együtt járt a peso drasztikus devalválódásával, a megtakarítások
értékvesztésével és véres utcai zavargásokkal. Egy ideig hetente-havonta
váltogatták egymást az ország elnökei.
A munkanélküliség elõször 25%-ra, késõbb 40%-ra emelkedett, azután egy ideig
nem is mérték. A teljes gazdaságot újraszervezték. Az import leállítása miatt
vadonatúj iparágakat kellett létrehozni. Ez a mai kor technológiája mellett
már közel sem akkora feladat, mint például 40 éve volt. De azért komoly
erõfeszítéseket követelt. És az argentinok nem siránkoztak, végigcsinálták.
Helyi pénzeket vezettek be és hierarchizált többszintû árucserét.
Nem vettek fel többé külföldi hiteleket, és nem fogadtak el politikai
feltételekhez kötött segítséget. És közben elátkozták az IMF-et, a Világbankot,
és a többi gyarmatosító pénzügyi intézményt. Az adósságaik kétharmadát
szanálták, a többit visszafizeti az ország, de a nemzetközi bankárkaszt
tisztviselõibõl és intézményeibõl soha többé nem kérnek.
Nyilván emiatt a nemzetközi sajtójuk igen rossz (de hát azt tudjuk kinek a
kezében van)
De nézzük a tényeket: 2011-re az ország egy fõre jutó GDP-je 5.485 $, vásárlóerõ
paritással korrigálva 15.937 $. Irtózatos különbség! Ebbõl következtethetünk a
rajtuk levõ pénzügyi nyomásra. Nálunk jelenleg ez a számpár 14.050 $ és 19.829
$, de tudjuk, hogy ennek a felét a multik és a bankok hazaviszik, a maradék
harmadát pedig politikusaink és oligarcháink teszik zsebre. Marad nekünk a
harmada.(ez természetesen az abszolút GDP-re vonatkozik, de áttételesen egy
fõre vonatkozóan is igaz) Argentína 2007-re kilábalt a válságból. A kezdeti
primitív bilaterális alapú nemzetközi áruforgalma kiszélesedett, az ország
jelenleg már nagymértékû exportra képes, fõleg mezõgazdasági termékekbõl. A
munkanélküliség 2011-re 6,7 %-ra esett vissza! Természetesen szó sincs arról,
hogy Argentína az "édes élet" földje lenne, de ne higgyük el a nemzetközi
bankársajtó gyalázkodó írásait sem. Fõleg az számít óriási hazugságnak, amikor a
világ második legkockázatosabb országának kiáltják ki. Az õ rablógazdálkodásuk
szempontjából talán igaz ez, hiszen õket látni sem akarják többé az országban.
A Kirchner házaspár elnöksége idején legalábbis ez így volt, és így lesz. De
valószínûleg azután is.
De folytassuk tovább a magyarság lehetõségeinek számbavételét: jöjjön a második
lehetõség:
2./ A JELENLEGI "DEMOKRATIKUS" RABSZOLGASORS FOLYTATÁSA, A LASSÚ KÍNHALÁL...
Amennyiben tovább folytatódik a jelenlegi perspektívátlan gazdasági és
politikai vergõdés, akkor az ország folytatni fogja mélyrepülését. Mindenki
ki tudja számolni - nem kell hozzá
felsõfokú matematika - hogy a jelenlegi
adósságcsapdából nincs kiút!
Ilyen mértékû külföldi és belföldi pénzelszívás esetén esélye sincs semmiféle
növekedési pályának, amirõl manapság oly divatos beszélni. Szó sem lehet
semmiféle bõvülésrõl, vagy elõrelépésrõl. Csak az állandó, és kilátástalan
megszorítások, a jóléti és szociális objektumaink (egészségügy, oktatás stb.)
folyamatos leépítése van vissza. Más egyszerûen nem lehetséges. Gazdasági
miniszterünk elmebajt sejtetõ kijelentéseit ne vegyük komolyan, nem is tudom
elképzelni, hogy õ valóban érti e, hogy mirõl beszél. Mintha egy bedrogozott
pékmunkást vezényeltek volna át a sütõiparból, mint a Rákosi rendszerben. A
realitás az, amirõl a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke beszélt. Nevezetesen,
hogy hamarosan le kell csökkenteni a nyugdíjakat, mégpedig drasztikusan...
Hová vezethet mindez hosszabb távon? Ez bizony még középtávig sem vezethet!
Ez a rendszer pár év alatt (2-4) fejre áll, ha esetleg pénzügyileg nem is dõl
be, akkor a szociális feszültségek állítják fejre. Mert a pénzügyi nehézségek
mellett ez is egyre fenyegetõbben bontakozik ki az elõttünk levõ sûrû ködbõl.
Nagyon feszült a helyzet már jelenleg is az országban, hatalmas tömegek kerültek
reménytelen helyzetbe. És itt nem is a kilakoltatásra várókról, és a többi
teljesen ellehetetlenültrõl beszélek, hanem arról a 3 millió emberrõl, akik
az utóbbi pár évben a középrétegekbõl csúsztak vissza a masszív szegénységbe.
Sajnos 1-2 éven belül itt is robbanásveszélyessé válhat a helyzet.
Tehát megállapíthatjuk, hogy az ország második választási lehetõsége (a
jelenlegi folyamatok folytatása) gyakorlatilag ugyanoda vezet, mint az elsõ.
A teljes bedõléshez, a káoszhoz, a politikai destabilizálódáshoz, és az
ellehetetlenüléshez. Ehhez azonban még pár év kell, de nem sok. Ez lassabb,
kínokkal teli folyamat lenne, ami után valószínûleg - a jobban elfertõzõdött
társadalmi sérülések miatt - a kilábalás is hosszabb ideig tartana...
És végül nézzünk meg egy harmadik lehetõséget is, ami ugyan nem tartozik
a választási
lehetõségeink közé, de felülírhatja az elõzõekben felvázolt
folyamatokat:
3./ A NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI RENDSZER, ÉS A BANKÁRHATALOM ÖSSZEDÕLÉSE
Egy ilyen fejlemény - ami szintén teljesen reálisnak tûnik a közeljövõben -
biztos, hogy azonnali radikális magyarországi politikai átrendezõdésekhez
vezetne.
De nyilván nem csak nálunk, hanem világszerte. Ennek a következményei
felmérhetetlenek,
a
címszavak
szintjénél
mélyebbre
ne
is
merüljünk
a
találgatásokban.
Az USA visszaszorulása, új szuperhatalmi status quo, a világ-erõforrások
elosztásának drasztikus változása, az Európai Unió azonnali szétesése és
nacionalista fordulat Európában, a 2. világháború által létrehozott eszme
és dogmarendszerek megszûnése, és végül, de nem utolsósorban: a monetáris
kapitalizmus azonnali bukása. Vége lenne a tõzsdéknek, a csaló, szerencsejáték
értékpapír rendszereknek, a pénzügyi derivátumoknak.
Nem lennének többé off-shore cégek, és láthatatlan tulajdonosi hátterû óriás
vállalat-birodalmak. És persze fosztogató pénzügyi háttérhatalom sem.
De ne álmodozzunk tovább, hanem kívánjuk erõsen, hogy ez az egész világméretû
fordulat békésen történjen meg. Mert sajnos az ellenkezõje is lehetséges...
Emlékszünk rá, az elõzõ rendszer is így bukott meg Magyarországon. Nem belsõ
folyamatok eredményeként, hanem a Szovjetunió nemzetközi hatalmának leáldozása
következtében.
Mik lehetnek ennek a pénzügyi-világgazdasági fordulatnak a közvetlen kiváltó
okai?
Nagyon sok minden, ugyanis ez a rendszer is a közvetlen szétesés határán áll.
Gyakorlatilag bármi kiválthatja, ami hirtelen drasztikusan meggyengíti az
alappillért, a dollárt, vagy a nemzetközi hitelrendszert. Csak egy-két példa a
lehetséges forgatókönyvekbõl:
- a dollár nemzetközi használatának visszaszorulása
- Kína és az olaj-országok egyszerre akarnak szabadulni dollártartalékaiktól
- egyszerre válik fizetésképtelenné Spanyolország és Olaszország (ez nemcsak az
eurót kaszálná el, hanem az egész nemzetközi hitelrendszert is)
- olajat csak jenért és jüanért adnak el az olaj-országok
- felbomlik az Európai Unió, megszûnik az euró (az Európából kiszivattyúzott
pénzek elmaradása, az amerikai költségvetést azonnal, drasztikusan felborítaná)
- az is lehet, hogy egy drasztikus olajár-robbanás is elég lenne hozzá, ami
például egy izraeli-iráni konfliktus következménye lehet. Ez alapvetõen
átrendezné a nemzetközi termelési és kereskedelmi folyamatokat.
És a sort még hosszan lehetne folytatni tovább...
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy sorsunk alakulására - csakúgy mint az
utóbbi pár száz évben mindig - a nemzetközi folyamatok döntõ hatással lesznek.
Az elõttünk felsejlõ utak szinte mind ugyanabba az irányba vezetnek, csak a
megtisztulás idõtartama, és módja tûnik különbözõnek, valamint az áldozathozatal
mértéke.
Az eljövendõ események egyelõre az idõ méhében pihennek.
Csak rajtunk múlik, hogy bevárjuk e a megváltoztathatatlan bekövetkeztét, vagy
elébe megyünk az eseményeknek, és megpróbáljuk a magunk érdekében formálni õket.
Kocsis Márk 2012 július
* Annyiban azonban ez is változott, hogy még az MSZP-nek is lett vallásos
tagozata, ahol - mint tudjuk - rendszeresen bérmálkoznak egyes túlbuzgó "hívõk".
Ha valaki képes lenne rá, és el tudná magyarázni az MSZP szegény vallásos
nyugdíjasainak, hogy a szocialista egyenlõsdinek semmi köze a Biblia természetes
egyenlõségéhez,
mint ahogyan a baloldal is halálos ellensége bármiféle
istenhitnek, nos az szerintem százezrekkel tudná csökkenteni a balliberális
oldal híveinek számát.(tudom-tudom, hogy a Gyurcsány szimpatikusabb nekik, mint
az utált Orbán, de kedvencük már nincs az MSZP-ben)
** A helyzet - hangsúlyozom - csak kicsit hasonlít arra a korra, nagyon sok
mindenben más.
jobboldali kérdések körül alakultak ki, hanem már régóta a globalizmushoz,
a fináncoligarchia világhatalmához való viszony jelenti a törésvonalak
alapkérdését. A hagyományos, régimódi attitûdök közül talán már csak a
balliberálisok egyházellenessége maradt meg mutatóba, ami nem sokat változott az
idõk folyamán. *
Az ország helyzete kicsit hasonlít a 2. világháború utáni úgynevezett 'koalíciós
idõszak' korára, amikor a Kisgazdapárt ugyan abszolút többséget szerzett az
1945. novemberi választásokon, de ennek ellenére kénytelen volt koalícióban
kormányozni, a legfontosabb posztokat a kommunistáknak átengedve. A kormány
mindvégig alá volt rendelve a szovjet világhatalomnak (hivatalosan, az általa
vezérelt Szövetséges Ellenõrzõ Bizottságnak), és ebben a présben hamarosan
felmorzsolódott. **
A Fidesz egy hasonlóan langyos képzõdmény, mint az akkori Kisgazdapárt, tele
kollaboránsokkal, kripto-liberálisokkal és nemzetidegen elemekkel.
Elég, ha csak a közvetlen vezetésbõl megemlítjük Pokorni Zoltán, Németh Zsolt,
Martonyi János nevét, akik Európa egyik országában sem mehetnének a nemzeti
pártoknak még a közelébe sem, a lábukat sem tehetnék át a küszöbön.
A Fidesz ugyanúgy a jelenlegi világhatalom szorításában vergõdik, ugyanúgy
kénytelen átengedni a hazai döntési kulcspozíciókat, és ugyanúgy le lesz darálva
hamarosan.
A kormánypárt ügyeskedõ "hintapolitikája" számos elõzménnyel bír a magyar
történelemben. Fráter Györgytõl Bethlen Gáborig, Thököly Imrétõl Kállay
Miklósig, jelentõs hagyománya van a túlsúlyban levõ külsõ hatalmakkal szembeni
nehezen értelmezhetõ, bujkálós stratégiának.
Ezek a politikák azonban végül elbuktak, hatásukat gyorsan felszámolták, annak
ellenére, hogy sokszor nem kis politikai és diplomáciai teljesítmény állt
mögöttük.
De az õszinteség hiánya messzirõl sugárzott róluk, és felemásságuk miatt
hamarosan elvesztették minden támogatójukat, barátjukat. (a tömör népi
bölcsesség erre mondja, hogy aki egy seggel két lovat akar megülni, az beesik
két szék között a pad alá)
És a Fideszre is már gyanakvással tekint mindenki. A magyar közvélemény sem
hiszi már el sem a szabadságharcot, sem az elszámoltatást, sem a rendteremtést
és a többi ígéretet. Nagyon nagy ellenszenvet váltanak ki a liberális
fosztogatók helyére lépõ magyar kiskirályok is.
De a bankároligarchia is rosszindulatúvá vált, hiszen a Fidesz jókora lyukakat
ütött az õ pénzszivattyúikon is. (bank-adó, telekom-adó, végtörlesztés stb.)
És mind erõsebbé válik a radikálisok befolyása, amit szintén az õ számlájukra
írnak.
Már csak a saját, egyre jobban olvadó, egyre hitevesztettebb tábora maradt
mögötte. A kormánypárt mostani állapotában talán még képes egy-egy nagyobb
Békemenetet produkálni, de ez már a hattyúdala is lesz egyben. A fokozatos
népszerûségvesztés, és az erõsödõ külföldi és belföldi támadások kereszttüzében
hamarosan el fog érkezni a kritikus ponthoz.
Ezen a ponton döntenie kell: vagy kihasználva az utolsó pillanatot õszintén
a társadalom elé tárja dilemmáit, vagy pedig ezen a ponton túllendülve
megértetlenül és visszavonhatatlanul pörögve zuhan a mélybe, káoszt hagyva maga
után.
A Fidesz lehetséges választási lehetõségei jelen pillanatban
egybeesnek az ország választási lehetõségeivel, esélyeivel.
1./ NYÍLT SZAKÍTÁS, SZEMBEFORDULÁS A NEMZETKÖZI FINÁNCOLIGARCHIÁVAL
Nézzük elõször a nyílt szembeszállás,
forradalom' alternatíváját.
természetesen
a
lázadás,
az
'új
kelet-európai
Ez az, amitõl a kormánypárt mindig is a legjobban irtózott. Az összes fideszes
szerint ezt kell leginkább elkerülni. A teljes összeomlást, sõt néha a
nemzethalált vizionálják, amikor ez szóba kerül. (például, amikor a Jobbik az
adósságok átütemezésérõl beszél)
Persze ez erõs túlzás, de ennek kifejtése elõtt érintõlegesen vessünk egy
pillantást a pénzügyi piacokra, amelynek segítségével a nemzetközi bankárhatalom
el tudná érni az ország összeomlását.
Az úgynevezett "pénzügyi piacok"-nak semmi köze egy valódi piaci alapon mûködõ
pénzügyi rendszerhez. A 'piacon' megjelenõ tényleges piaci szereplõk (nyugdíj,
egészségügyi, biztosítási, értékpapír és befektetõ alapok) mellett az igazi
erõt és szabályozási képességet, a bankároligarchia által létrehozott (és
strómanok által mûködtetett) különbözõ befektetési alapok jelentik. Ezek
tõkeereje messze meghaladja a 'piacon' jelenlévõ valódi szereplõkét, hiszen a
bankszámla-pénz létrehozásához semmiféle erõfeszítés nem szükséges, míg olyan
pénzeket összegyûjteni, ami mögött tényleges teljesítmény áll, sokkal nagyobb
erõfeszítés kell, és ennek komoly korlátai is vannak. A bankár-befektetési
alapok segítségével bármikor alapvetõen befolyásolni tudnak értékpapír, vagy
valutaárfolyamokat, keresleti, vagy kínálati tényezõket. Ezeket a hedge found-
okat nem gazdasági, hanem politikai célzattal hozták létre, és mûködtetik.
Egy
nem
megfelelõen
viselkedõ
ország
megrendszabályozásához
is
-
nagyságrendjétõl függõen - pár tízmilliárdtól akár ezermilliárd dolláros
méretig képesek pénzeszközöket koncentrálni.
Ugye ismerjük azokat a jelenségeket, amikor "megfelelõ viselkedés" esetén percek
alatt javult a forint árfolyama, "renitens viselkedés" esetén pedig ugyanígy
percek alatt romlott. Nos, egy igazán kiegyensúlyozott, "amorf" piacon az
ilyen jelenségek egyszerûen nem lehetségesek. Egy valódi piacon senkinek sincs
akkora túlereje, hogy ezt megtegye. És ha netán mégis lenne, egy valódi pénzzel
gazdálkodó, valódi piaci szereplõ nem szokott felvállalni ekkora kockázatot egy
kis kelet-európai állam papírjaival. Ez csak egy hamisított piacon lehetséges,
ahol az igazi szabályok csak a szereplõk, és a tõke kis részére vonatkoznak. A
tõke nagy részét birtokló behemótok egészen más szabályok szerint játszanak, õk
a pénzügyi mellett a politikai érdekérvényesítõ szerepét is eljátsszák. És mivel
virtuális pénzzel 'játszanak', igazi kockázatuk nincs is.
Természetesen ez, az egész nyugati világot átfogó politikai-pénzügyi háló
pillanatok alatt monetáris szakadékba tudná lökni Magyarországot. Ez nem lehet
vita tárgya.
Mik lehetnének ennek a következményei, illetve milyen korlátai lehetnek ennek?
Nos 2-3 elég komoly korlátot lehet megemlíteni, ami valószínûleg legalábbis
elgondolkodtatná a "bedönteni" vágyókat:
- az egyik, a Magyarországra behozott mûködõ tõke teljes leértékelõdése, a
multinacionális beruházások devalválódása. A transznacionális bankárvilág itt
jókorát harapna a saját kezébe, hiszen ezek nagyságrendje 140-170 milliárd $
körüli érték, ami ha nem is grandiózus összeg, de érzékeny veszteség lenne a
nemzetközi pénzvilágnak. Itt ráadásul tárgyiasult valódi értékekrõl van szó, nem
pedig virtuális pénzekrõl.
- a másik visszatartó erõ pedig a térség destabilizálódása lehet. Az Európai
Uniónak semmiképpen sem érdeke, hogy a lágy déli részek akut válsága közepette
Európa egy újabb régiójában váljon bizonytalanná a helyzet. Ráadásul ennek a
régiónak az egyik központi fekvésû kulcs-országában, amelynek mindig komoly
kisugárzása van a szomszédos államokra.
- a nemzetközi bankár-kasztnak elemi érdeke a jelenlegi nemzetközi pénzügyi
rendszer fennmaradása, hiszen ez adja hatalmának alapját. Ha egy országot
bedönt, akkor saját magából semmisít meg egy darabot, ami ha kis rész is, de
akkor sem lehet érdeke.
Jó példa volt erre, amikor a 90-es évek második felében a brazil miniszterelnök
többször is nagy hangon nyilatkozta, hogy a végletekig eladósodott országát
nem lehet a szakadékba taszítani, mert õk nagyobbak, mint a szakadék. És
valóban, az õ bedöntésük óriási pénzügyi földrengést idézett volna elõ, amit
nem mert felvállalni a nemzetközi pénzvilág. Több ízben is teljes médiacsönd
mellett törölték több száz milliárdos adósságukat. (természetesen Magyarország
nagyságrendjére mindez nem vonatkozik.)
Tehát tegyük fel, hogy a Gonosz Bankár-hatalom ennek ellenére úgy dönt, hogy
példát kell statuálni, nehogy esetleg más országoknak is eszébe jusson a
lázadás. Régi birodalmi gondolkodásmód ez. És tegyük fel, hogy végrehajtják a
pénzügyi bedöntést...
A következmények végiggondolásához egy kicsit szükség lesz a képzeletünkre,
másrészt segítségül hívhatjuk egy olyan ország esetét, amelyik következetesen
végigcsinálta ezt a procedúrát. Argentínáról van szó. Más lázadó országok is
voltak már (elsõsorban a dél-amerikai régióban) de csak ebben az országban
csinálták végig, és tartanak ki ma is következetesen elveik mellett. (az 1999-es
orosz csõd csak részleges volt)
Nos nemzethalál nem lenne, de egy pár hónapos komoly káosz az igen. És utána
egy 4-6 évig tartó nehéz kilábalási periódus. És rámenne a Fidesz hatalma, az
biztos. És az MSZP is eltûnne a süllyesztõben. Egészen másfajta erõk kerülnének
a társadalom élére, mint a mostani periódusban. Valószínûleg keménykezû, igazi
nacionalisták. De a kilábalási periódus végére helyreállna a rend az országban.
Nézzük át tehát dióhéjban az argentin történéseket, véssük eszünkbe, hogy egy
velünk hasonló fejlettségû, de négyszer nagyobb néprõl van szó, amelyik más
környezeti feltételek között él.
A
90-es
években,
a
Carlos
Menem
elnök
által
bevezetett
liberális
gazdaságpolitika gyors eladósodáshoz, a belsõ gazdaság leépüléséhez, majd
a pénzügyi gondok növekedésével a külföldi tõke meneküléséhez vezetett. A
fizetésképtelenség 2001 végén, de la Rua elnök hivatali idejében érte el az
országot. Az adósságtörlesztés megtagadása, bankbetétek befagyasztása, a teljes
importstop együtt járt a peso drasztikus devalválódásával, a megtakarítások
értékvesztésével és véres utcai zavargásokkal. Egy ideig hetente-havonta
váltogatták egymást az ország elnökei.
A munkanélküliség elõször 25%-ra, késõbb 40%-ra emelkedett, azután egy ideig
nem is mérték. A teljes gazdaságot újraszervezték. Az import leállítása miatt
vadonatúj iparágakat kellett létrehozni. Ez a mai kor technológiája mellett
már közel sem akkora feladat, mint például 40 éve volt. De azért komoly
erõfeszítéseket követelt. És az argentinok nem siránkoztak, végigcsinálták.
Helyi pénzeket vezettek be és hierarchizált többszintû árucserét.
Nem vettek fel többé külföldi hiteleket, és nem fogadtak el politikai
feltételekhez kötött segítséget. És közben elátkozták az IMF-et, a Világbankot,
és a többi gyarmatosító pénzügyi intézményt. Az adósságaik kétharmadát
szanálták, a többit visszafizeti az ország, de a nemzetközi bankárkaszt
tisztviselõibõl és intézményeibõl soha többé nem kérnek.
Nyilván emiatt a nemzetközi sajtójuk igen rossz (de hát azt tudjuk kinek a
kezében van)
De nézzük a tényeket: 2011-re az ország egy fõre jutó GDP-je 5.485 $, vásárlóerõ
paritással korrigálva 15.937 $. Irtózatos különbség! Ebbõl következtethetünk a
rajtuk levõ pénzügyi nyomásra. Nálunk jelenleg ez a számpár 14.050 $ és 19.829
$, de tudjuk, hogy ennek a felét a multik és a bankok hazaviszik, a maradék
harmadát pedig politikusaink és oligarcháink teszik zsebre. Marad nekünk a
harmada.(ez természetesen az abszolút GDP-re vonatkozik, de áttételesen egy
fõre vonatkozóan is igaz) Argentína 2007-re kilábalt a válságból. A kezdeti
primitív bilaterális alapú nemzetközi áruforgalma kiszélesedett, az ország
jelenleg már nagymértékû exportra képes, fõleg mezõgazdasági termékekbõl. A
munkanélküliség 2011-re 6,7 %-ra esett vissza! Természetesen szó sincs arról,
hogy Argentína az "édes élet" földje lenne, de ne higgyük el a nemzetközi
bankársajtó gyalázkodó írásait sem. Fõleg az számít óriási hazugságnak, amikor a
világ második legkockázatosabb országának kiáltják ki. Az õ rablógazdálkodásuk
szempontjából talán igaz ez, hiszen õket látni sem akarják többé az országban.
A Kirchner házaspár elnöksége idején legalábbis ez így volt, és így lesz. De
valószínûleg azután is.
De folytassuk tovább a magyarság lehetõségeinek számbavételét: jöjjön a második
lehetõség:
2./ A JELENLEGI "DEMOKRATIKUS" RABSZOLGASORS FOLYTATÁSA, A LASSÚ KÍNHALÁL...
Amennyiben tovább folytatódik a jelenlegi perspektívátlan gazdasági és
politikai vergõdés, akkor az ország folytatni fogja mélyrepülését. Mindenki
ki tudja számolni - nem kell hozzá
felsõfokú matematika - hogy a jelenlegi
adósságcsapdából nincs kiút!
Ilyen mértékû külföldi és belföldi pénzelszívás esetén esélye sincs semmiféle
növekedési pályának, amirõl manapság oly divatos beszélni. Szó sem lehet
semmiféle bõvülésrõl, vagy elõrelépésrõl. Csak az állandó, és kilátástalan
megszorítások, a jóléti és szociális objektumaink (egészségügy, oktatás stb.)
folyamatos leépítése van vissza. Más egyszerûen nem lehetséges. Gazdasági
miniszterünk elmebajt sejtetõ kijelentéseit ne vegyük komolyan, nem is tudom
elképzelni, hogy õ valóban érti e, hogy mirõl beszél. Mintha egy bedrogozott
pékmunkást vezényeltek volna át a sütõiparból, mint a Rákosi rendszerben. A
realitás az, amirõl a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke beszélt. Nevezetesen,
hogy hamarosan le kell csökkenteni a nyugdíjakat, mégpedig drasztikusan...
Hová vezethet mindez hosszabb távon? Ez bizony még középtávig sem vezethet!
Ez a rendszer pár év alatt (2-4) fejre áll, ha esetleg pénzügyileg nem is dõl
be, akkor a szociális feszültségek állítják fejre. Mert a pénzügyi nehézségek
mellett ez is egyre fenyegetõbben bontakozik ki az elõttünk levõ sûrû ködbõl.
Nagyon feszült a helyzet már jelenleg is az országban, hatalmas tömegek kerültek
reménytelen helyzetbe. És itt nem is a kilakoltatásra várókról, és a többi
teljesen ellehetetlenültrõl beszélek, hanem arról a 3 millió emberrõl, akik
az utóbbi pár évben a középrétegekbõl csúsztak vissza a masszív szegénységbe.
Sajnos 1-2 éven belül itt is robbanásveszélyessé válhat a helyzet.
Tehát megállapíthatjuk, hogy az ország második választási lehetõsége (a
jelenlegi folyamatok folytatása) gyakorlatilag ugyanoda vezet, mint az elsõ.
A teljes bedõléshez, a káoszhoz, a politikai destabilizálódáshoz, és az
ellehetetlenüléshez. Ehhez azonban még pár év kell, de nem sok. Ez lassabb,
kínokkal teli folyamat lenne, ami után valószínûleg - a jobban elfertõzõdött
társadalmi sérülések miatt - a kilábalás is hosszabb ideig tartana...
És végül nézzünk meg egy harmadik lehetõséget is, ami ugyan nem tartozik
a választási
lehetõségeink közé, de felülírhatja az elõzõekben felvázolt
folyamatokat:
3./ A NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI RENDSZER, ÉS A BANKÁRHATALOM ÖSSZEDÕLÉSE
Egy ilyen fejlemény - ami szintén teljesen reálisnak tûnik a közeljövõben -
biztos, hogy azonnali radikális magyarországi politikai átrendezõdésekhez
vezetne.
De nyilván nem csak nálunk, hanem világszerte. Ennek a következményei
felmérhetetlenek,
a
címszavak
szintjénél
mélyebbre
ne
is
merüljünk
a
találgatásokban.
Az USA visszaszorulása, új szuperhatalmi status quo, a világ-erõforrások
elosztásának drasztikus változása, az Európai Unió azonnali szétesése és
nacionalista fordulat Európában, a 2. világháború által létrehozott eszme
és dogmarendszerek megszûnése, és végül, de nem utolsósorban: a monetáris
kapitalizmus azonnali bukása. Vége lenne a tõzsdéknek, a csaló, szerencsejáték
értékpapír rendszereknek, a pénzügyi derivátumoknak.
Nem lennének többé off-shore cégek, és láthatatlan tulajdonosi hátterû óriás
vállalat-birodalmak. És persze fosztogató pénzügyi háttérhatalom sem.
De ne álmodozzunk tovább, hanem kívánjuk erõsen, hogy ez az egész világméretû
fordulat békésen történjen meg. Mert sajnos az ellenkezõje is lehetséges...
Emlékszünk rá, az elõzõ rendszer is így bukott meg Magyarországon. Nem belsõ
folyamatok eredményeként, hanem a Szovjetunió nemzetközi hatalmának leáldozása
következtében.
Mik lehetnek ennek a pénzügyi-világgazdasági fordulatnak a közvetlen kiváltó
okai?
Nagyon sok minden, ugyanis ez a rendszer is a közvetlen szétesés határán áll.
Gyakorlatilag bármi kiválthatja, ami hirtelen drasztikusan meggyengíti az
alappillért, a dollárt, vagy a nemzetközi hitelrendszert. Csak egy-két példa a
lehetséges forgatókönyvekbõl:
- a dollár nemzetközi használatának visszaszorulása
- Kína és az olaj-országok egyszerre akarnak szabadulni dollártartalékaiktól
- egyszerre válik fizetésképtelenné Spanyolország és Olaszország (ez nemcsak az
eurót kaszálná el, hanem az egész nemzetközi hitelrendszert is)
- olajat csak jenért és jüanért adnak el az olaj-országok
- felbomlik az Európai Unió, megszûnik az euró (az Európából kiszivattyúzott
pénzek elmaradása, az amerikai költségvetést azonnal, drasztikusan felborítaná)
- az is lehet, hogy egy drasztikus olajár-robbanás is elég lenne hozzá, ami
például egy izraeli-iráni konfliktus következménye lehet. Ez alapvetõen
átrendezné a nemzetközi termelési és kereskedelmi folyamatokat.
És a sort még hosszan lehetne folytatni tovább...
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy sorsunk alakulására - csakúgy mint az
utóbbi pár száz évben mindig - a nemzetközi folyamatok döntõ hatással lesznek.
Az elõttünk felsejlõ utak szinte mind ugyanabba az irányba vezetnek, csak a
megtisztulás idõtartama, és módja tûnik különbözõnek, valamint az áldozathozatal
mértéke.
Az eljövendõ események egyelõre az idõ méhében pihennek.
Csak rajtunk múlik, hogy bevárjuk e a megváltoztathatatlan bekövetkeztét, vagy
elébe megyünk az eseményeknek, és megpróbáljuk a magunk érdekében formálni õket.
Kocsis Márk 2012 július
* Annyiban azonban ez is változott, hogy még az MSZP-nek is lett vallásos
tagozata, ahol - mint tudjuk - rendszeresen bérmálkoznak egyes túlbuzgó "hívõk".
Ha valaki képes lenne rá, és el tudná magyarázni az MSZP szegény vallásos
nyugdíjasainak, hogy a szocialista egyenlõsdinek semmi köze a Biblia természetes
egyenlõségéhez,
mint ahogyan a baloldal is halálos ellensége bármiféle
istenhitnek, nos az szerintem százezrekkel tudná csökkenteni a balliberális
oldal híveinek számát.(tudom-tudom, hogy a Gyurcsány szimpatikusabb nekik, mint
az utált Orbán, de kedvencük már nincs az MSZP-ben)
** A helyzet - hangsúlyozom - csak kicsit hasonlít arra a korra, nagyon sok
mindenben más.
Hozzaszolasok
#1 |
fapipa
- 2012. July 18. 09:01:51
#2 |
Zea
- 2012. July 18. 09:32:40
#3 |
Gutai Zub
- 2012. July 18. 10:37:01
#4 |
Zea
- 2012. July 18. 11:47:29
#5 |
Gutai Zub
- 2012. July 18. 13:24:24
#6 |
csillagosvenyen
- 2012. July 18. 14:49:51
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.