Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Nem is tudom hol kezdjem.
Nem is tudom hol kezdjem.
Ma hajnalban visszaértem Párizsból, és próbálom összeszedni a gondolataimat. Nem megy könnyen. Egyrészt eléggé elfáradtam, másrészt egy “egyszerû” túszdráma egy durván összetett sztorivá dagadt.
Elõszór azt gondoltam, hogy véleményt Ãrok, elemzem amit láttam, hallottam, de a végén arra jutottam, hogy naplószerûen leÃrom az elmúlt 5 napomat, különösebb véleménynyilvánÃtás nélkül, aztán aki benne van elemezgethet velem. Elõre szolok hosszú lesz, de el kell mondanom, hogy hosszú 5 nap áll mögöttem.
Két fegyveres besétál fényes nappal egy újság szerkesztõségébe, és halomra lövi az ott tartózkodókat. Ezután tûzharcba keverednek rendõrökkel, az egyiket közelrõl kivégzik, majd elmenekülnek a helyszÃnrõl váltott autókkal, úgy, hogy teljesen nyomukat vesztik.
Ekkor kaptam a hÃvást, hogy induljak, bõ 3 óra múlva mar a helyszÃnen voltunk.
AmÃg idáig ismertem a történetet, semmi “zavaró” nem volt benne, csak egy nagyon szomorú, sok emberáldozattal járó bosszúállásnak tûnt, amit olyan profin kiviteleztek, hogy a rendõrök becsõdöltek.
Es akkor megérkeztek az elsõ zavaró részletek. Valahogy minden oldalról filmezték õket. Valahogy a hangot is úgy sikerült a rettegõ, tetõre menekült embereknek felvenniük, hogy minden tökéletesen kezdett alátámasztani egy történetet. Napokig álltam azokban az utcákban, a felvételeken látható kihaltság, a parkoló autók hiányát is beleértve teljesen életszerútlennek hat.
Mindezeknek egyenlõre nem tulajdonÃtok komolyabb jelentõséget, vegyük úgy, hogy minden lehetséges véletlen egyszerre közrejátszott, és pont Ãgy hozta össze a sors.
A “je suis Charlie” hesteg úgy elborÃtotta a földgolyót, hogy csak pislogtam. Az újságÃrók/rajzolók azonnal hõsökké váltak, a sajtószabadság rettenthetetlen harcosaivá, akik életüket adták egy elvért, amiben hittek, és amiben mindannyiunknak hinnünk kell. A világ összes vezetõje kiállt, elÃtélte a terrorizmust. Az “iszlamista” terroristák azonban kereket oldottak, ötlete sem volt a hatóságoknak, hogy kik lehettek, és, hogy most hol lehetnek. Ekkor következett be a következõ váratlan esemény, ami teljesen új irányba terelte a történet menetét. Az addig számos katonai elemzõ által magasan képzett, hidegvérû, háborús tapasztalatokkal rendelkezõ profi kommandósok egyszer csak szerencsétlen hülyékké változtak, és egyes hÃrek szerint mindketten, más hÃrek szerint csak az egyikük a menekülõautóban hagyta a szemelyi igazolványát, Ãgy kiderült kik a tettesek. A biztonság kedvéért megismétlem. A terroristák magukkal vittek a személyijüket terroristáskodni, majd pedig a hátrahagyott autóban felejtették. Itt kényszeredett mosolyra húzódott a szám, és elkezdtem kicsit kritikusabban szemlélni a történteket, de -mint késõbb kiderült- ekkor meg csak elkezdõdött az õrület. Elõször úgy tudtuk, hogy egy erdõben bújtak el, ami Európa legsûrûbb erdeje, és kétszer akkora mint Párizs, utána hirtelen elõkerültek, egy ipari parkban egy kis nyomdában, ahol a hivatalos álláspont szerint !egy, esetleg húsz! túszt ejtettek.
Persze közben elindult a másik szál is. Éppen filmeztem az élõt a szerkesztõség elõtt, amikor a producerek körülöttünk egyszerre kezdtek el megörülni, majd pedig a stábok egy része a szó legszorosabb értelmében elfutott. Kiderült, hogy egy másik merénylõ páros tõlünk nem messze agyonlõtt egy rendõrnõt, meg egy utcaseprõt, de aztán eltûntek. Szinten napvilágnál. Egy idõ után már az sem volt biztos, hogy ez megtörtént, de aztán nemcsak, hogy megerõsÃtettek, de hivatalosan be is jelentették, hogy összefüggésben áll a kettõ, a két merénylet terroristainak a feleségei, az elmúlt egy évben 500-szor hÃvták fel egymást. Na kezd már füstölni az agyad? Csak várj.
Aznap már mást nem is hallottunk a második támadásról, mintha nem is történt volna meg. Egy szó sem esett arról, hogy kik lehettek, esetleg, hogy akkor most hol vannak.
Masnap a semmibõl egyszer csak újra felbukkantak a merénylõk, azt nem tudom honnan tudták, hogy ugyanazok, de bementek egy Kóser boltba, ahol egy csomó túszt ejtettek, és elbarikádozták magukat. Ezek után egy TV-stáb /Nem, nem a rendõrség/ felhÃvta a merénylõt, aki ugyan felvette a telefont, de nem beszelt a tvsekkel, de véletlenül rosszul tette vissza a kagylót, a vonal tovább élt, és mindent lehetett hallani kristály tisztán, ami a boltban történt. Mennyünk neki megegyszer, a terrorista ugyan felveszi a telefont, de nem szól bele, viszont rosszul rakja vissza, és a telefon mellett marad, hogy jó minõségben felvehessék, és a világnak kijátszhassák a dialógust, amiben egy nyugodt hangon beszelõ tússzal az adó befizetésének fontosságáról, ezáltal a nyugati világ közélkeleti leigázásának finanszÃrozásáról diskurál úgy, hogy a hivatalos álláspont szerint ekkor mar megolt 4 túszt. A túsz ráadásul elkezd a terroristával vitatkozni, hogy de hát õ nem a katonaságot támogatja az adójával, hanem az útépÃtéseket, meg az iskolák fenntartását.
Ekkor összehangolt támadást indÃtanak egyszerre a két helyszÃnen, és ugyan könnyûszerrel kihozhatnák a testvérpárt a teljesen körülzárt kihalt ipari parkból, inkább mindenkit a helyszÃnen agyonlõnek. Ezután kiderül, hogy a kettes számú terrorista felesége, aki eddig mint tettestárs volt számon tartva eltûnt, a hatóságok elmondása szerint a túszszabadÃtás közben valószÃnûleg anélkül kereket oldott, hogy bárkinek feltûnt volna. Késõbb ugyanerrõl a nõrõl ugyancsak hivatalosan bejelentik, hogy inkabb ott sem volt, hanem hÃrszerzési források szerint a torok-sziriai határon látták, amint épp sziriaba ment egy nappal az elsõ támadás elõtt, de arra mar nem tértek ki, hogy akkor a támadás alatt ki volt a másik terrorista.
Ezután bejelentettek, hogy szombatra megszervezik Franciaország történetének legnagyobb tüntetését. 700.000 és 3.700.000 közötti létszámra számÃtanak. MeghÃvjak a világ majdnem összes vezetõjét. Mindenki eljött akit meghÃvtak, kivéve Obama, Netanyahu pedig eljött annak ellenére, hogy nem hÃvták. Felállnak a vezetõk a menet élén, ami természetesen nem a menet éle, csak felsorakoztattak õket egy hermetikusan elzárt utcában egy fotó kedvéért, természetesen nem vegyültek a pórnéppel. Olyan emberek tömkelege áll a menet élén, akik nem 17, de ezerszámra gyilkoljak az ártatlan civileket, és újságÃrókat. Döbbenetes felvétel, én inkább az arcátlan képmutatás menetének hÃvnám. Az egyetlen érdekes kérdés, hogy az invitacio hiánya ellenére az elsõ sorba, a sor kellõs közepére beállt/beállÃtott Netanyahutol mintegy 5 embertávolságra, a mi Viktorunk elõtt ott állt Mahmud Abbasz Palesztin elnök. Sokat agyaltam rajta, hogy vajon miért állt be a sorba amikor kiderült, hogy Netanyahu is ott van. Arra a következtetésre jutottam, hogy valószÃnûleg most, hogy kezdi a nemzetközi közösség hivatalosan is elismerni az államát, nem akart nem megjelenni mint hivatalosan meghÃvott államvezetõ. Biztos komoly lelki erõ kellett hozza, hogy ott álljon egy karnyújtásnyira attól az embertõl.
Mindenki kimenetelte magát, minden TV széles e világon ott volt, eladtak több millió újságot, pólót, meg kituzot. A legmagasabbra emeltek europában a terrorkészültséget, további megrendeléshez jutottak a fegyvergyárak.
Rövid konklúzióként talán annyit mondanék, hogy egyszerre szomorú, nevetséges, és idegesÃtõ ez a történet. Õszintén nagyon sajnálom az elhunyt újságÃrókat/karikaturistákat, minden életért kár. Annak ellenére mondom ezt, hogy az újságot magát minden kritikán aluli, Ãzléstelen, minden értéket nélkülözõ szennynek tartom, nem a Mohamed karikatúra miatt, nem a muzulmán-gyalázás miatt, úgy mindenestül hányingerkeltõ. Nagyon sajnálom az elhunyt rendõröket is, mint ahogy a rossz helyen rossz idõben álló utcaseprõ élete sem kevésbé értékes mint a karikaturistáké. Mind a 17 elvesztegetett életért kár, nem érte meg. Fõleg azért nem, mert amire a világpolitika felhasználta a halálukat az inkább gyomorforgató mint felemelõ. Hivatalosan elismert hatalmak, és a hivatalosan elismert hatalmak által terroristának titulált hatalmak is napi szinten többször annyi ártatlant gyilkolnak meg mint az itt elhunytak száma. “Igazi újságÃrók” halnak meg amiért az igazságról Ãrnak, gyerekek ezreit szaggatnak szét bombák amiért az adott földdarabra születtek. Ez az esemény csak kristálytisztán megmutatta, hogy a világban amiben élünk brutális a kettõs mérce, továbbra is ezerszeresen nagyobb veszteség, ha fehér bõrû az áldozat.
https://www.faceb...ti_Hirhalo
https://www.youtu...u_E89LgYrg
"A mese szerint az Igazság és hamisság együtt mentek fürdeni.
A hamisság elõbb jött ki a vÃzbõl, ellopta az igazság ruháját, magára vette, a sajátját pedig ott hagyta a parton.
Szegény igazság nagyon elszomorodott, mikor nem lelte a holmiját, de Ãgy szólt magában:
Inkább járok meztelenül egész hátralévõ életemben, semhogy magamra vegyem a hamisság köntösét.
Azóta meztelen az igazság, a hamisság pedig mind a mai napig az igazság köntösében jár az emberek között."
Adam Apostol
Ma hajnalban visszaértem Párizsból, és próbálom összeszedni a gondolataimat. Nem megy könnyen. Egyrészt eléggé elfáradtam, másrészt egy “egyszerû” túszdráma egy durván összetett sztorivá dagadt.
Elõszór azt gondoltam, hogy véleményt Ãrok, elemzem amit láttam, hallottam, de a végén arra jutottam, hogy naplószerûen leÃrom az elmúlt 5 napomat, különösebb véleménynyilvánÃtás nélkül, aztán aki benne van elemezgethet velem. Elõre szolok hosszú lesz, de el kell mondanom, hogy hosszú 5 nap áll mögöttem.
Két fegyveres besétál fényes nappal egy újság szerkesztõségébe, és halomra lövi az ott tartózkodókat. Ezután tûzharcba keverednek rendõrökkel, az egyiket közelrõl kivégzik, majd elmenekülnek a helyszÃnrõl váltott autókkal, úgy, hogy teljesen nyomukat vesztik.
Ekkor kaptam a hÃvást, hogy induljak, bõ 3 óra múlva mar a helyszÃnen voltunk.
AmÃg idáig ismertem a történetet, semmi “zavaró” nem volt benne, csak egy nagyon szomorú, sok emberáldozattal járó bosszúállásnak tûnt, amit olyan profin kiviteleztek, hogy a rendõrök becsõdöltek.
Es akkor megérkeztek az elsõ zavaró részletek. Valahogy minden oldalról filmezték õket. Valahogy a hangot is úgy sikerült a rettegõ, tetõre menekült embereknek felvenniük, hogy minden tökéletesen kezdett alátámasztani egy történetet. Napokig álltam azokban az utcákban, a felvételeken látható kihaltság, a parkoló autók hiányát is beleértve teljesen életszerútlennek hat.
Mindezeknek egyenlõre nem tulajdonÃtok komolyabb jelentõséget, vegyük úgy, hogy minden lehetséges véletlen egyszerre közrejátszott, és pont Ãgy hozta össze a sors.
A “je suis Charlie” hesteg úgy elborÃtotta a földgolyót, hogy csak pislogtam. Az újságÃrók/rajzolók azonnal hõsökké váltak, a sajtószabadság rettenthetetlen harcosaivá, akik életüket adták egy elvért, amiben hittek, és amiben mindannyiunknak hinnünk kell. A világ összes vezetõje kiállt, elÃtélte a terrorizmust. Az “iszlamista” terroristák azonban kereket oldottak, ötlete sem volt a hatóságoknak, hogy kik lehettek, és, hogy most hol lehetnek. Ekkor következett be a következõ váratlan esemény, ami teljesen új irányba terelte a történet menetét. Az addig számos katonai elemzõ által magasan képzett, hidegvérû, háborús tapasztalatokkal rendelkezõ profi kommandósok egyszer csak szerencsétlen hülyékké változtak, és egyes hÃrek szerint mindketten, más hÃrek szerint csak az egyikük a menekülõautóban hagyta a szemelyi igazolványát, Ãgy kiderült kik a tettesek. A biztonság kedvéért megismétlem. A terroristák magukkal vittek a személyijüket terroristáskodni, majd pedig a hátrahagyott autóban felejtették. Itt kényszeredett mosolyra húzódott a szám, és elkezdtem kicsit kritikusabban szemlélni a történteket, de -mint késõbb kiderült- ekkor meg csak elkezdõdött az õrület. Elõször úgy tudtuk, hogy egy erdõben bújtak el, ami Európa legsûrûbb erdeje, és kétszer akkora mint Párizs, utána hirtelen elõkerültek, egy ipari parkban egy kis nyomdában, ahol a hivatalos álláspont szerint !egy, esetleg húsz! túszt ejtettek.
Persze közben elindult a másik szál is. Éppen filmeztem az élõt a szerkesztõség elõtt, amikor a producerek körülöttünk egyszerre kezdtek el megörülni, majd pedig a stábok egy része a szó legszorosabb értelmében elfutott. Kiderült, hogy egy másik merénylõ páros tõlünk nem messze agyonlõtt egy rendõrnõt, meg egy utcaseprõt, de aztán eltûntek. Szinten napvilágnál. Egy idõ után már az sem volt biztos, hogy ez megtörtént, de aztán nemcsak, hogy megerõsÃtettek, de hivatalosan be is jelentették, hogy összefüggésben áll a kettõ, a két merénylet terroristainak a feleségei, az elmúlt egy évben 500-szor hÃvták fel egymást. Na kezd már füstölni az agyad? Csak várj.
Aznap már mást nem is hallottunk a második támadásról, mintha nem is történt volna meg. Egy szó sem esett arról, hogy kik lehettek, esetleg, hogy akkor most hol vannak.
Masnap a semmibõl egyszer csak újra felbukkantak a merénylõk, azt nem tudom honnan tudták, hogy ugyanazok, de bementek egy Kóser boltba, ahol egy csomó túszt ejtettek, és elbarikádozták magukat. Ezek után egy TV-stáb /Nem, nem a rendõrség/ felhÃvta a merénylõt, aki ugyan felvette a telefont, de nem beszelt a tvsekkel, de véletlenül rosszul tette vissza a kagylót, a vonal tovább élt, és mindent lehetett hallani kristály tisztán, ami a boltban történt. Mennyünk neki megegyszer, a terrorista ugyan felveszi a telefont, de nem szól bele, viszont rosszul rakja vissza, és a telefon mellett marad, hogy jó minõségben felvehessék, és a világnak kijátszhassák a dialógust, amiben egy nyugodt hangon beszelõ tússzal az adó befizetésének fontosságáról, ezáltal a nyugati világ közélkeleti leigázásának finanszÃrozásáról diskurál úgy, hogy a hivatalos álláspont szerint ekkor mar megolt 4 túszt. A túsz ráadásul elkezd a terroristával vitatkozni, hogy de hát õ nem a katonaságot támogatja az adójával, hanem az útépÃtéseket, meg az iskolák fenntartását.
Ekkor összehangolt támadást indÃtanak egyszerre a két helyszÃnen, és ugyan könnyûszerrel kihozhatnák a testvérpárt a teljesen körülzárt kihalt ipari parkból, inkább mindenkit a helyszÃnen agyonlõnek. Ezután kiderül, hogy a kettes számú terrorista felesége, aki eddig mint tettestárs volt számon tartva eltûnt, a hatóságok elmondása szerint a túszszabadÃtás közben valószÃnûleg anélkül kereket oldott, hogy bárkinek feltûnt volna. Késõbb ugyanerrõl a nõrõl ugyancsak hivatalosan bejelentik, hogy inkabb ott sem volt, hanem hÃrszerzési források szerint a torok-sziriai határon látták, amint épp sziriaba ment egy nappal az elsõ támadás elõtt, de arra mar nem tértek ki, hogy akkor a támadás alatt ki volt a másik terrorista.
Ezután bejelentettek, hogy szombatra megszervezik Franciaország történetének legnagyobb tüntetését. 700.000 és 3.700.000 közötti létszámra számÃtanak. MeghÃvjak a világ majdnem összes vezetõjét. Mindenki eljött akit meghÃvtak, kivéve Obama, Netanyahu pedig eljött annak ellenére, hogy nem hÃvták. Felállnak a vezetõk a menet élén, ami természetesen nem a menet éle, csak felsorakoztattak õket egy hermetikusan elzárt utcában egy fotó kedvéért, természetesen nem vegyültek a pórnéppel. Olyan emberek tömkelege áll a menet élén, akik nem 17, de ezerszámra gyilkoljak az ártatlan civileket, és újságÃrókat. Döbbenetes felvétel, én inkább az arcátlan képmutatás menetének hÃvnám. Az egyetlen érdekes kérdés, hogy az invitacio hiánya ellenére az elsõ sorba, a sor kellõs közepére beállt/beállÃtott Netanyahutol mintegy 5 embertávolságra, a mi Viktorunk elõtt ott állt Mahmud Abbasz Palesztin elnök. Sokat agyaltam rajta, hogy vajon miért állt be a sorba amikor kiderült, hogy Netanyahu is ott van. Arra a következtetésre jutottam, hogy valószÃnûleg most, hogy kezdi a nemzetközi közösség hivatalosan is elismerni az államát, nem akart nem megjelenni mint hivatalosan meghÃvott államvezetõ. Biztos komoly lelki erõ kellett hozza, hogy ott álljon egy karnyújtásnyira attól az embertõl.
Mindenki kimenetelte magát, minden TV széles e világon ott volt, eladtak több millió újságot, pólót, meg kituzot. A legmagasabbra emeltek europában a terrorkészültséget, további megrendeléshez jutottak a fegyvergyárak.
Rövid konklúzióként talán annyit mondanék, hogy egyszerre szomorú, nevetséges, és idegesÃtõ ez a történet. Õszintén nagyon sajnálom az elhunyt újságÃrókat/karikaturistákat, minden életért kár. Annak ellenére mondom ezt, hogy az újságot magát minden kritikán aluli, Ãzléstelen, minden értéket nélkülözõ szennynek tartom, nem a Mohamed karikatúra miatt, nem a muzulmán-gyalázás miatt, úgy mindenestül hányingerkeltõ. Nagyon sajnálom az elhunyt rendõröket is, mint ahogy a rossz helyen rossz idõben álló utcaseprõ élete sem kevésbé értékes mint a karikaturistáké. Mind a 17 elvesztegetett életért kár, nem érte meg. Fõleg azért nem, mert amire a világpolitika felhasználta a halálukat az inkább gyomorforgató mint felemelõ. Hivatalosan elismert hatalmak, és a hivatalosan elismert hatalmak által terroristának titulált hatalmak is napi szinten többször annyi ártatlant gyilkolnak meg mint az itt elhunytak száma. “Igazi újságÃrók” halnak meg amiért az igazságról Ãrnak, gyerekek ezreit szaggatnak szét bombák amiért az adott földdarabra születtek. Ez az esemény csak kristálytisztán megmutatta, hogy a világban amiben élünk brutális a kettõs mérce, továbbra is ezerszeresen nagyobb veszteség, ha fehér bõrû az áldozat.
https://www.faceb...ti_Hirhalo
https://www.youtu...u_E89LgYrg
"A mese szerint az Igazság és hamisság együtt mentek fürdeni.
A hamisság elõbb jött ki a vÃzbõl, ellopta az igazság ruháját, magára vette, a sajátját pedig ott hagyta a parton.
Szegény igazság nagyon elszomorodott, mikor nem lelte a holmiját, de Ãgy szólt magában:
Inkább járok meztelenül egész hátralévõ életemben, semhogy magamra vegyem a hamisság köntösét.
Azóta meztelen az igazság, a hamisság pedig mind a mai napig az igazság köntösében jár az emberek között."
Adam Apostol
Hozzaszolasok
#1 |
kukackac
- 2015. January 18. 16:02:54
#2 |
Kameleon
- 2015. January 18. 16:21:34
#3 |
jinjang
- 2015. January 18. 16:37:32
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték