Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Romokon át vezet az út Orbán magyar bankrendszeréhez
Magyar? Ne ne röhögtess te mocskos zsidó-cigány!
Egy új bankrendszer megteremtését tûzte ki célul Orbán Viktor, amiben a bankok fele magyar lenne. A hazai hátterû bankok felfutásának ugyan lennének elõnyei, de létrehozásuk szinte lehetetlennek látszik. Növelni azért lehet a magyar pénzintézetek arányát, az MKB-t szívesen eladná bajor tulajdonosa.
Orbán Viktor szeretne olyan bankrendszert kialakítani, ahol a bankok ötven százaléka magyar kézbe kerülne. Ez unikális lenne Közép-Európában, mondta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara keddi rendezvényén a miniszterelnök.
A kormányfõ nem fejtette ki, hogy miért tartaná fontosnak a magyar részesedés felfuttatását a bankszektorban, de a lépésnek egyaránt lenne elõnye és hátránya is. A Nemzetgazdasági Minisztérium az [origo] megkeresésére azt válaszolta: a stabilitás érdekében elérendõ cél, hogy a külföldi anyabankok váratlan tõkekivonásaitól mentes, stabil, magyar alapokon nyugvó bankrendszer jöjjön létre.
A kormány tehát a külföldi tõkekivonás miatt aggódik, de a bankok valójában nem a tõkéjüket viszik el, hanem az anyabanki finanszírozást csökkentik. A bankok mérlegfõösszege alig változott az elmúlt években, ami azt mutatja, hogy nem tõkekivonás történik, hanem a külföldi forrásokat csökkentik. Ez azt jelenti, hogy a külföldi (például belga, osztrák, német) betétesek pénzébõl adnak kevesebbet, vagy azért, mert nekik is szükségük van rá az európai adósságválság miatt, mert meg kell felelniük a szigorodó uniós tõkeszabályoknak, vagy mert már kevésbé éri meg Magyarországon fialtatni a pénzt.
A miniszterelnök által felvázolt félig magyar bankrendszernek elõnye és hátránya is lenne. A hazai tulajdonú vagy vezetésû bankok nem viszik el a forrásaikat olyan mértékben, mint teszik azt a külföldiek jelenleg. "Elvileg a magyar bankok elkötelezettebbek lehetnek a magyar gazdaság iránt, mint a külföldiek" - mondta Simonyi Tamás, a KPMG tanácsadó igazgatója. Hozzátette ugyanakkor, hogy a külföldi bankok forráskivonása "nem büntetõakció", hanem nekik sincsen pénzük.
A jelenlegi magyar megtakarítási szint mellett azonban súlyos hátrány is származna abból, ha nem vennék ki a részüket ekkora mértékben a magyar tõkepiacból a külföldi bankok. Ezek ugyanis a válság elõtt lényegében olasz, osztrák, német, belga és más nyugati országok lakosainak megtakarítását hozták az országba, mert a magyarok nem tudnak eleget megtakarítani ahhoz képest, hogy mennyi hitelt igényelnek (100 egységnyi betétre körülbelül 130 egységnyi hitel jut, igaz 2008-ban 180 egység körül is volt ez a mutató).
A hazai leánybankok a saját külföldi anyabankjuktól olcsóbban szereznek pénzt, mint ha a magyar bankoknak kellene külföldrõl pótolniuk a magyar megtakarítások szûkössége miatt kevés tõkéjüket. A globális pénzpiacon a külföldi és magyar bankok is szerezhetnek pénzt, viszont a külföldiek számára az anyabank fölösleges forrásai is rendelkezésre állnak, a magyar bankok viszont csak a saját ügyfeleikre számíthatnak, akik azonban keveset takarítanak meg. Simonyi Tamás szerint ezért a magyar bankok arányának megugrása a banki hitelezés összeomlásával járna.
Eltörpül a magyar tõke
Orbán kijelentése ráadásul többféleképpen is értelmezhetõ. A miniszterelnöki mondatokból nem világos, hogy a hazai bankpiacon tevékenykedõ, magyar vezetéssel rendelkezõ intézmények piaci részesedésének kellene elérnie az 50 százalékot, vagy a banktulajdonosok felét szeretné magyarnak tudni a kormányfõ.
Bármely számítási módot vesszük alapul, a magyarok bankszektorbeli részesedését meg kellene többszörözni. Ha az elsõ értelmezést tekintjük, a bankok mérlegfõösszegét érdemes összevetni, ekkor a "magyar kézben lévõ" részesedés jelenleg 25-30 százalék, amelynek nagy része (23,9 százalék) az OTP Bankot jelenti.
A hazai bankszektor 94,7 százalékát kitevõ legnagyobb szereplõinek a részesedése, mérlegfõösszeg szerint (forrás: Bankmonitor)
A második értelmezés szerint Orbán Viktornak még nagyobbat kellene lépnie, mivel a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adatai szerint márciusban több mint 91,1 százalék volt a külföldi és 8,4 százalék a magyar tulajdon aránya a bankszektorban (csak részvénytársaságok, állami bankokat nem számítva, a többi tulajdonrész nem azonosítható). A Portfólió.hu szerint, ha a fióktelepként mûködõ bankokat és a takarékszövetkezeteket is számoljuk, akkor 13,2 százalék a hazai tulajdon aránya. Az Equilor Befektetési Zrt. kommentárja szerint ez az út "drasztikus, aligha könnyen kivitelezhetõ".
Átszabott tulajdoni viszonyok
A tulajdoni viszonyok átrendezése a nehezebb út, sõt, jogállami keretek között szinte lehetetlen. Ez azért is problémás, mert a magyar döntéshozó központtal rendelkezõ OTP is többségében külföldi tulajdonosok kezében van. Az OTP Bank tavaly év végi statisztikái szerint a bank tulajdonosi körébõl 60,9 százalékot tettek ki a külföldi intézmények, 1,2 százalékot a külföldi magánszemélyek és 1,6 százalékot a nemzetközi fejlesztési intézmények. Az intézményi befektetõknél azonban nem lehet tudni, hogy õk ténylegesen milyen nemzetiségûek, hiszen külföldi befektetési intézményeken keresztül is lehetnek magyar tulajdonosok, illetve a hazai intézmények között is külföldi tulajdonosok (például egy befektetési alap vásárolhat OTP-részvényt, de az õ pénzét adhatja külföldi vagy magyar magánszemély is).
A 32 ezer milliárdos falat
A magyar bankszektorban harmincöt magánvállalat mûködik a PSZÁF szerint, de ebben nincsenek benne az állami bankok (MFB, EXIM, KELER), illetve a 130 takarékszövetkezet és a tíz fióktelepként mûködõ bank. A harmincöt bank közt viszont a felügyelet külön intézményként kezeli például az OTP Bankot, az OTP Jelzálogbankot és az OTP Lakástakarékpénztárt. A bankszektor eszközei március végén 27 282 milliárd forintot tettek ki, a teljes hitelintézeti szektor 32 959 milliárd forintot.
Ha tehát Orbán Viktor azt szeretné elérni, hogy magyar tulajdonosok kezében legyenek a hazai bankok, akkor korlátoznia kellene, hogy külföldi befektetõk magyar részvényeket vásároljanak. Ez nemcsak az Európai Unió szabad tõkeáramlásának alapszabályát sértené meg, de Magyarországot is egészen más országként kezelné ezután a nemzetközi közösség. Magyarország ahhoz a Kínához válna hasonlatossá, amely szintén erõsen korlátozza a külföldi tõkét a saját pénzpiacán.
Magyar kéz irányít
Valószínûbb emiatt az az értelmezés, hogy Orbán Viktor a hazai menedzsmenttel rendelkezõ bankokat szeretné erõsíteni. Ilyen bank az OTP, amely a vegyes tulajdonosi szerkezet ellenére Magyarországon tartja az irányítást, a tulajdonosokat képviselõ igazgatóságban és a vállalatirányításban pedig csak magyarok vannak (elnöke és vezérigazgatója Csányi Sándor).
Ebben az esetben az állam alapvetõen három módon növelheti a magyarok arányát a bankrendszerben. Növelheti a saját, vagyis az állami tulajdont a bankszektorban, erõsítheti a magyar központú vállalatok pozícióját a külföldi versenytársak rovására, vagy megpróbálhat elüldözni külföldi bankokat. Az alapvetõ probléma mindhárommal az, hogy akkora pénzeket kellene megmozgatni hozzá, amennyi aligha van az állam zsebében. Számításaink szerint több mint 7000 milliárd forintnyi eszközállományt kellene külföldirõl magyarra cserélni ahhoz, hogy megvalósuljon Orbán elképzelése a bankszektor jelenlegi méretének a megtartásával. Ekkora az eltérés ugyanis a magyar bankok mérlegfõösszege és az 50 százalékos szint között. Ez nagyságrendileg annyi pénz, mint amit Magyarország az EU-tól kap hét évre.
Bankvásárlásra konkrét lehetõsége is van az államnak, hiszen a BayernLB bajorországi bank bejelentette, hogy értékesíteni kívánja magyarországi leányvállalatát, az MKB-t. A Figyelõ 2010-ben azt írta, az állam is az MKB lehetséges kérõi között van, de a hírt mindkét fél tagadta akkor. Az pedig igen homályos, hogy a több mint 10 százalékos piaci részesedéssel rendelkezõ, és közel 3000 milliárd forint mérlegfõösszegû bankra honnan lenne pénze az államnak.
A BayernLB 2015-ig kapott haladékot az EU-tól az értékesítésre azért, mert jelenleg csak nagyon olcsón, nagy veszteséggel tudna túladni a német anyabank a magyar leányán. A MKB vevõjének nem az jelentene nagy kiadást, hogy a részvényeket megvásárolja, Simonyi Tamás szerint ezt a részt viszonylag olcsón megúszná, azt viszont nem, hogy a BayernLB az anyabanki hiteleket is visszakérné, ez pedig jóval nagyobb tétel, mint a részvények ára. Ráadásul, ha Orbán vásárlással szeretné a magyarok arányát növelni, akkor ez nem is lenne elég, hanem több mint két MKB-nyi részesedést kellene venni.
Ennél már elõrehaladottabb stádiumban van egy másik bankvásárlás. Az állam a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül 4 milliárd forintot ajánlana a Takarékbank 38 százalékáért. A Takarékbank azonban kis szereplõ a piacon, ez a bevásárlás szinte semmit nem változtat a piaci erõviszonyokon vagy a külföldi-magyar arányon. Óriási összegeket emésztene fel a takarékbanki hálózat felfuttatása. A Napi Gazdaság szerdai számában megemlítette, hogy a Magyar Posta is beléphetne akár a banki piacra, mivel számára ez jelenthetné a túlélést a liberalizálódó postapiac miatt. Az azonban megint csak kérdés, hogy a posta mibõl szerezne pénzt ahhoz, hogy labdába rúghasson a hazai nagybankok mellett.
Kivéreztetés
A külföldi bankok elüldözése sem tûnik reálisan végigjárható útnak. A bankadóval, tranzakciós illetékkel, magán-nyugdíjpénztári államosítással, vagyis szabályozói eszközeivel 2010 óta az állam már többször beavatkozott a bankpiac viszonyaiba, de ezzel alig változtatott a külföldi-magyar arányon. (Sõt, a PSZÁF adatai szerint 2010 decembere óta a külföldi tulajdonosok aránya még növekedett is: 86,4 százalékról 91,1 százalékra.) A vaskos bankadó éppen az OTP-n ütötte a legnagyobbat, mivel a mérlegfõösszegre vetették ki, ebbõl pedig neki van a legnagyobb Magyarországon. A tranzakciós illeték hatása nehezen jelezhetõ elõre, de ügyfélszámát tekintve szintén az OTP fizetheti majd a legtöbbet.
Simonyi Tamás szerint, ha a magyar bankok fejlõdésének támogatásával és a külföldiek hátrányos megkülönböztetésével akarna az állam javítani a magyar bankok részesedésén, ahhoz jelentõs diszkriminációt kellene alkalmaznia. A külföldi anyabankok ugyanis pótolhatják a leányvállalataik veszteségeit.
Ráadásul, ahogyan a tartós és súlyos adókörnyezet miatt a külföldi anyabankok elvihetik Magyarországról a tõkéjüket, úgy az OTP is külföldi leányvállalataiba menekítheti tõkéjét, tehát rövid távon ezzel sem tud radikális változást elõidézni az állam. Speciálisan külföldi bankokat sújtó szabályokat a kormány azért nem hozhat, mert a diszkriminatív szabályozást az Európai Unió tiltja. Ha nem akar ezermilliárd forintokat bankvásárlásra elkölteni a kormány, akkor csak úgy tudja 50 százalékra vagy még tovább növelni a magyar bankok arányát, ha a külföldi bankok elhagyják a magyar piacot.
Egy-egy bank távozása hatalmas költséggel (és presztízsveszteséggel) jár, Simonyi Tamás szerint pedig rengeteg idõbe is telik, ezért a bankok csak akkor lépik ezt meg, ha a kormány már elviselhetetlen környezetet teremt. Ráadásul mi garantálja, hogy a bezáró bankok állományát (ügyfeleik hiteleit, betéteit) nem egy másik külföldi bank veszi át? - tette fel a kérdést Simonyi. Hozzátette, óriási negatív következményekkel járna, de államosítással is élhet az állam, ami fantáziálásnak tûnik, bár a nyugdíjpénztárak és a vízközmûvek államosítása után ez ma már nem teljesen elképzelhetetlen.
Link
Egy új bankrendszer megteremtését tûzte ki célul Orbán Viktor, amiben a bankok fele magyar lenne. A hazai hátterû bankok felfutásának ugyan lennének elõnyei, de létrehozásuk szinte lehetetlennek látszik. Növelni azért lehet a magyar pénzintézetek arányát, az MKB-t szívesen eladná bajor tulajdonosa.
Orbán Viktor szeretne olyan bankrendszert kialakítani, ahol a bankok ötven százaléka magyar kézbe kerülne. Ez unikális lenne Közép-Európában, mondta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara keddi rendezvényén a miniszterelnök.
A kormányfõ nem fejtette ki, hogy miért tartaná fontosnak a magyar részesedés felfuttatását a bankszektorban, de a lépésnek egyaránt lenne elõnye és hátránya is. A Nemzetgazdasági Minisztérium az [origo] megkeresésére azt válaszolta: a stabilitás érdekében elérendõ cél, hogy a külföldi anyabankok váratlan tõkekivonásaitól mentes, stabil, magyar alapokon nyugvó bankrendszer jöjjön létre.
A kormány tehát a külföldi tõkekivonás miatt aggódik, de a bankok valójában nem a tõkéjüket viszik el, hanem az anyabanki finanszírozást csökkentik. A bankok mérlegfõösszege alig változott az elmúlt években, ami azt mutatja, hogy nem tõkekivonás történik, hanem a külföldi forrásokat csökkentik. Ez azt jelenti, hogy a külföldi (például belga, osztrák, német) betétesek pénzébõl adnak kevesebbet, vagy azért, mert nekik is szükségük van rá az európai adósságválság miatt, mert meg kell felelniük a szigorodó uniós tõkeszabályoknak, vagy mert már kevésbé éri meg Magyarországon fialtatni a pénzt.
A miniszterelnök által felvázolt félig magyar bankrendszernek elõnye és hátránya is lenne. A hazai tulajdonú vagy vezetésû bankok nem viszik el a forrásaikat olyan mértékben, mint teszik azt a külföldiek jelenleg. "Elvileg a magyar bankok elkötelezettebbek lehetnek a magyar gazdaság iránt, mint a külföldiek" - mondta Simonyi Tamás, a KPMG tanácsadó igazgatója. Hozzátette ugyanakkor, hogy a külföldi bankok forráskivonása "nem büntetõakció", hanem nekik sincsen pénzük.
A jelenlegi magyar megtakarítási szint mellett azonban súlyos hátrány is származna abból, ha nem vennék ki a részüket ekkora mértékben a magyar tõkepiacból a külföldi bankok. Ezek ugyanis a válság elõtt lényegében olasz, osztrák, német, belga és más nyugati országok lakosainak megtakarítását hozták az országba, mert a magyarok nem tudnak eleget megtakarítani ahhoz képest, hogy mennyi hitelt igényelnek (100 egységnyi betétre körülbelül 130 egységnyi hitel jut, igaz 2008-ban 180 egység körül is volt ez a mutató).
A hazai leánybankok a saját külföldi anyabankjuktól olcsóbban szereznek pénzt, mint ha a magyar bankoknak kellene külföldrõl pótolniuk a magyar megtakarítások szûkössége miatt kevés tõkéjüket. A globális pénzpiacon a külföldi és magyar bankok is szerezhetnek pénzt, viszont a külföldiek számára az anyabank fölösleges forrásai is rendelkezésre állnak, a magyar bankok viszont csak a saját ügyfeleikre számíthatnak, akik azonban keveset takarítanak meg. Simonyi Tamás szerint ezért a magyar bankok arányának megugrása a banki hitelezés összeomlásával járna.
Eltörpül a magyar tõke
Orbán kijelentése ráadásul többféleképpen is értelmezhetõ. A miniszterelnöki mondatokból nem világos, hogy a hazai bankpiacon tevékenykedõ, magyar vezetéssel rendelkezõ intézmények piaci részesedésének kellene elérnie az 50 százalékot, vagy a banktulajdonosok felét szeretné magyarnak tudni a kormányfõ.
Bármely számítási módot vesszük alapul, a magyarok bankszektorbeli részesedését meg kellene többszörözni. Ha az elsõ értelmezést tekintjük, a bankok mérlegfõösszegét érdemes összevetni, ekkor a "magyar kézben lévõ" részesedés jelenleg 25-30 százalék, amelynek nagy része (23,9 százalék) az OTP Bankot jelenti.
A hazai bankszektor 94,7 százalékát kitevõ legnagyobb szereplõinek a részesedése, mérlegfõösszeg szerint (forrás: Bankmonitor)
A második értelmezés szerint Orbán Viktornak még nagyobbat kellene lépnie, mivel a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adatai szerint márciusban több mint 91,1 százalék volt a külföldi és 8,4 százalék a magyar tulajdon aránya a bankszektorban (csak részvénytársaságok, állami bankokat nem számítva, a többi tulajdonrész nem azonosítható). A Portfólió.hu szerint, ha a fióktelepként mûködõ bankokat és a takarékszövetkezeteket is számoljuk, akkor 13,2 százalék a hazai tulajdon aránya. Az Equilor Befektetési Zrt. kommentárja szerint ez az út "drasztikus, aligha könnyen kivitelezhetõ".
Átszabott tulajdoni viszonyok
A tulajdoni viszonyok átrendezése a nehezebb út, sõt, jogállami keretek között szinte lehetetlen. Ez azért is problémás, mert a magyar döntéshozó központtal rendelkezõ OTP is többségében külföldi tulajdonosok kezében van. Az OTP Bank tavaly év végi statisztikái szerint a bank tulajdonosi körébõl 60,9 százalékot tettek ki a külföldi intézmények, 1,2 százalékot a külföldi magánszemélyek és 1,6 százalékot a nemzetközi fejlesztési intézmények. Az intézményi befektetõknél azonban nem lehet tudni, hogy õk ténylegesen milyen nemzetiségûek, hiszen külföldi befektetési intézményeken keresztül is lehetnek magyar tulajdonosok, illetve a hazai intézmények között is külföldi tulajdonosok (például egy befektetési alap vásárolhat OTP-részvényt, de az õ pénzét adhatja külföldi vagy magyar magánszemély is).
A 32 ezer milliárdos falat
A magyar bankszektorban harmincöt magánvállalat mûködik a PSZÁF szerint, de ebben nincsenek benne az állami bankok (MFB, EXIM, KELER), illetve a 130 takarékszövetkezet és a tíz fióktelepként mûködõ bank. A harmincöt bank közt viszont a felügyelet külön intézményként kezeli például az OTP Bankot, az OTP Jelzálogbankot és az OTP Lakástakarékpénztárt. A bankszektor eszközei március végén 27 282 milliárd forintot tettek ki, a teljes hitelintézeti szektor 32 959 milliárd forintot.
Ha tehát Orbán Viktor azt szeretné elérni, hogy magyar tulajdonosok kezében legyenek a hazai bankok, akkor korlátoznia kellene, hogy külföldi befektetõk magyar részvényeket vásároljanak. Ez nemcsak az Európai Unió szabad tõkeáramlásának alapszabályát sértené meg, de Magyarországot is egészen más országként kezelné ezután a nemzetközi közösség. Magyarország ahhoz a Kínához válna hasonlatossá, amely szintén erõsen korlátozza a külföldi tõkét a saját pénzpiacán.
Magyar kéz irányít
Valószínûbb emiatt az az értelmezés, hogy Orbán Viktor a hazai menedzsmenttel rendelkezõ bankokat szeretné erõsíteni. Ilyen bank az OTP, amely a vegyes tulajdonosi szerkezet ellenére Magyarországon tartja az irányítást, a tulajdonosokat képviselõ igazgatóságban és a vállalatirányításban pedig csak magyarok vannak (elnöke és vezérigazgatója Csányi Sándor).
Ebben az esetben az állam alapvetõen három módon növelheti a magyarok arányát a bankrendszerben. Növelheti a saját, vagyis az állami tulajdont a bankszektorban, erõsítheti a magyar központú vállalatok pozícióját a külföldi versenytársak rovására, vagy megpróbálhat elüldözni külföldi bankokat. Az alapvetõ probléma mindhárommal az, hogy akkora pénzeket kellene megmozgatni hozzá, amennyi aligha van az állam zsebében. Számításaink szerint több mint 7000 milliárd forintnyi eszközállományt kellene külföldirõl magyarra cserélni ahhoz, hogy megvalósuljon Orbán elképzelése a bankszektor jelenlegi méretének a megtartásával. Ekkora az eltérés ugyanis a magyar bankok mérlegfõösszege és az 50 százalékos szint között. Ez nagyságrendileg annyi pénz, mint amit Magyarország az EU-tól kap hét évre.
Bankvásárlásra konkrét lehetõsége is van az államnak, hiszen a BayernLB bajorországi bank bejelentette, hogy értékesíteni kívánja magyarországi leányvállalatát, az MKB-t. A Figyelõ 2010-ben azt írta, az állam is az MKB lehetséges kérõi között van, de a hírt mindkét fél tagadta akkor. Az pedig igen homályos, hogy a több mint 10 százalékos piaci részesedéssel rendelkezõ, és közel 3000 milliárd forint mérlegfõösszegû bankra honnan lenne pénze az államnak.
A BayernLB 2015-ig kapott haladékot az EU-tól az értékesítésre azért, mert jelenleg csak nagyon olcsón, nagy veszteséggel tudna túladni a német anyabank a magyar leányán. A MKB vevõjének nem az jelentene nagy kiadást, hogy a részvényeket megvásárolja, Simonyi Tamás szerint ezt a részt viszonylag olcsón megúszná, azt viszont nem, hogy a BayernLB az anyabanki hiteleket is visszakérné, ez pedig jóval nagyobb tétel, mint a részvények ára. Ráadásul, ha Orbán vásárlással szeretné a magyarok arányát növelni, akkor ez nem is lenne elég, hanem több mint két MKB-nyi részesedést kellene venni.
Ennél már elõrehaladottabb stádiumban van egy másik bankvásárlás. Az állam a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül 4 milliárd forintot ajánlana a Takarékbank 38 százalékáért. A Takarékbank azonban kis szereplõ a piacon, ez a bevásárlás szinte semmit nem változtat a piaci erõviszonyokon vagy a külföldi-magyar arányon. Óriási összegeket emésztene fel a takarékbanki hálózat felfuttatása. A Napi Gazdaság szerdai számában megemlítette, hogy a Magyar Posta is beléphetne akár a banki piacra, mivel számára ez jelenthetné a túlélést a liberalizálódó postapiac miatt. Az azonban megint csak kérdés, hogy a posta mibõl szerezne pénzt ahhoz, hogy labdába rúghasson a hazai nagybankok mellett.
Kivéreztetés
A külföldi bankok elüldözése sem tûnik reálisan végigjárható útnak. A bankadóval, tranzakciós illetékkel, magán-nyugdíjpénztári államosítással, vagyis szabályozói eszközeivel 2010 óta az állam már többször beavatkozott a bankpiac viszonyaiba, de ezzel alig változtatott a külföldi-magyar arányon. (Sõt, a PSZÁF adatai szerint 2010 decembere óta a külföldi tulajdonosok aránya még növekedett is: 86,4 százalékról 91,1 százalékra.) A vaskos bankadó éppen az OTP-n ütötte a legnagyobbat, mivel a mérlegfõösszegre vetették ki, ebbõl pedig neki van a legnagyobb Magyarországon. A tranzakciós illeték hatása nehezen jelezhetõ elõre, de ügyfélszámát tekintve szintén az OTP fizetheti majd a legtöbbet.
Simonyi Tamás szerint, ha a magyar bankok fejlõdésének támogatásával és a külföldiek hátrányos megkülönböztetésével akarna az állam javítani a magyar bankok részesedésén, ahhoz jelentõs diszkriminációt kellene alkalmaznia. A külföldi anyabankok ugyanis pótolhatják a leányvállalataik veszteségeit.
Ráadásul, ahogyan a tartós és súlyos adókörnyezet miatt a külföldi anyabankok elvihetik Magyarországról a tõkéjüket, úgy az OTP is külföldi leányvállalataiba menekítheti tõkéjét, tehát rövid távon ezzel sem tud radikális változást elõidézni az állam. Speciálisan külföldi bankokat sújtó szabályokat a kormány azért nem hozhat, mert a diszkriminatív szabályozást az Európai Unió tiltja. Ha nem akar ezermilliárd forintokat bankvásárlásra elkölteni a kormány, akkor csak úgy tudja 50 százalékra vagy még tovább növelni a magyar bankok arányát, ha a külföldi bankok elhagyják a magyar piacot.
Egy-egy bank távozása hatalmas költséggel (és presztízsveszteséggel) jár, Simonyi Tamás szerint pedig rengeteg idõbe is telik, ezért a bankok csak akkor lépik ezt meg, ha a kormány már elviselhetetlen környezetet teremt. Ráadásul mi garantálja, hogy a bezáró bankok állományát (ügyfeleik hiteleit, betéteit) nem egy másik külföldi bank veszi át? - tette fel a kérdést Simonyi. Hozzátette, óriási negatív következményekkel járna, de államosítással is élhet az állam, ami fantáziálásnak tûnik, bár a nyugdíjpénztárak és a vízközmûvek államosítása után ez ma már nem teljesen elképzelhetetlen.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
fapipa
- 2012. July 19. 06:11:27
#2 |
Zea
- 2012. July 19. 08:29:18
#3 |
postaimre
- 2012. July 19. 08:39:54
#4 |
jano
- 2012. July 19. 09:29:09
#5 |
talpi
- 2012. July 19. 15:38:10
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.