KevĂŠs ember van ma MagyarorszĂĄgon, aki olyan ĂĄtfogĂł ismeretekkel rendelkezik a honi erĂľszakszervezetek mĂťkĂśdĂŠsĂŠrĂľl mint ĂŠn. Minden szintjĂŠrĂľl vannak igencsak alapos informĂĄciĂłim, az utcai rendĂľrtĂľl a nyomozĂłkon ĂĄt a legfĂślsĂľ kĂśrig. Ideje mesĂŠlnem errĂľl.

ValĂłjĂĄban nem elĂľszĂśr nyitom meg ezt a fekete kĂśnyvet, korĂĄbbi blogomban mĂĄr Ă­rtam egykĂŠt ilyesmi tĂŠmĂĄjĂş cikket. CsakhĂĄt mostanĂĄban nagyon halnak a vĂĄllalkozĂłk mĂĄr megint, fĂľrendĂľrĂśk kerĂźlnek kĂśzben karpereccel a sittre, meg mellesleg ĂŠrinthetetlennek gondolt maffiĂłzĂłk, mint Vizovicky vagy Portik sorsa is furcsa fordulatot vesz, Ăşgyhogy cĂŠlszerĂť betekintĂŠst nyĂşjtanom. MĂĄrcsak sajĂĄt magam vĂŠdelme miatt is.
Ez az a mûfaj, ahol semmi sem az, aminek látszik. Ahol a jó és a rossz relatív fogalom, néha csak a nézõpont határozza mag, hogy egy cselekvés pozitívnak vagy negatívnak minõsül-e éppen. Aki pedig nem tudná honnan is veszem mindazon dolgokat, amikrõl ilyen témában írok, annak mondom: 2002-tõl 2006-ig a Nyolcker "belügyminisztere" voltam, az ilyet önkormányzati szinten Közbiztonsági Tanácsnoknak hívják. A híres-hírhedt térfigyelõ rendszer kiépítése, az arra alapuló komplex közterületi rendszer, közterületfelügyelettel, kerületõrséggel, miegymással, meg még ezer ilyesmi az én nevemhez kötõdik. Ötleteimet, módszereinket azóta rengetegen lemásolták, de igazából pont a Nyolcker korábbi tarthatatlan viszonyaival szembeni politikai indíttatású fellépés sikeressége miatt váltak tetteim, tetteink mindenki számára követendõ példává.
Egészen 2012-ig különbözõ formális és informális pozíciókban voltam ennek a területnek a politikai szinten meghatározó szereplõje, polgármesteri tanácsadóságon keresztül, konkrét speciális rendész-alakulat, a Jófiúk létrehozásáig és terepparancsnokságáig. Épp ilyen témákban rúgtuk össze annyira a port Kocsis Mátéval két évvel ezelõtt, hogy szembefordultam Vele. Rossz útra tévedt, ha úgy tetszik beszívta a Sötét Oldal. És mivel azóta feljelentések és eljárások sorozatát indította ellenem, ezért aztán már azt a részét is megismerhettem ennek a rendszernek, mikor elvileg én vagyok az üldözött. Elvileg, merthát másfél év megfeszített munkájával sem tudtak semmi terhelõt találni rám, de közben amúgyis széleskörû információs és kapcsolati rendszerem tovább bõvült.

Szóval amiket elmesélek, azok úgy vannak. Mindenkinek a magánügye, hogy hisz nekem, vagy nem. Ez az a mûfaj ugyanis ahol tudni és bizonyítani tudni, az két különbözõ fogalom. Al Capone is csak adócsalás miatt került végül börtönbe, pedig Chicago népe aligha ezért a tevékenységért rettegte a nevét. Na, ennyit elöljáróban, vágjunk is bele. Nem tudom mennyi fog beleférni egy cikkbe, aligha minden, sõt. Írom elsõre, amennyi belefér, aztán majd folytatom. Tehát.
Aki azt hiszi, hogy a rendõrség, vagy általában is az erõszakszervezetek az valami egységes monolit, az súlyosan téved. Inkább Szervezett Káosznak mondanám. Olyan fortyogó üstnek, ahol folyamatos a turbulencia, mindenki figyel mindenkit, mindenki adatot gyûjt mindenkirõl és dõl kifelé és befelé az információ. A hangyaboly lehet hasonló, ahol a kollektív tudás csak a közösség egészében van jelen, de annak összességét egyetlen egyed sem birtokolja. Még Pintér sem, nyugi. Meg Lázár sem. Pedig biztos nagyon szeretnék már csak azért is, mert Õk ketten ennek a mûfajnak a legmeghatározóbb szereplõi. És egyben egymás halálos ellenségei.

Minden olyan látszólag érthetetlen történés, ami a rendõrségi és környéki berkekben dúl kizárólag e furcsa viszony mentén érthetõ meg. És lehet, sõt biztos hogy meglepõ lesz amit mondok, de nem a Pintér a rosszabb fiú ebben a játszmában. Ugyanis bár látszólag a Fidesz teljhatalommal rendelkezik az erõszakszervezetek fölött, de valójában ettõl az Igazság elég távol van. Szerencsére, teszem hozzá. A demokráciára Lázár a veszélyes, a Pintér meg nem. A Pintér ugyanis nem Fidesznyik. A Pintér az Pintér. Önmaga jogán Valaki, az volt Fidesz nélkül is, és Fidesszel is. Leginkább régi típusú Keresztapához hasonlít, aki ismeri az élni és élni hagyni elvét és bizonyos tevékenységeket nem támogat. Még Belügyminiszterként sem. A fáma arról szól, hogy Pintér nem azért Belügyminiszter bármelyik Orbán érában, mert annyira ezt szeretné a Fidesz, hanem azért, mert Pintér bõven elégséges információval rendelkezik a Vérnarancs Fõfiúk régebbi dolgairól. Székházeladástól, olajozáson keresztül mindenrõl. Arról is mesélnek, hogy a belügyminiszteri kinevezése úgy szokott történni, hogy besétál Orbánhoz, és bejelenti, hogy Õ akkor most Belügyminiszter lesz, Orbán meg rábólint, oszt kész. Rühellik is a Fideszben rendesen. Szóval mint mondtam, ez az a terület, ahol semmi sem az, aminek látszik.

Mellesleg a rendõrök úgy általában, mind a 40 ezer eléggé kedvelik a Pintért. Igen a híre, meg az egyéb tevékenységei dacára, ugyanis közrendõrként kezdte és onnan emelkedett a legtetejére. És épp a rendõrök aztán igazán tudják, hogy semmi sem fehér és fekete ebben a mûfajban. Szóval azt gondolom, immár 12 évnyi információm birtokában, hogy nem a Pintér veszélyezteti a demokráciát. Azt is gondolom, hogy a szaporodó furcsa halálesetek sem hozzá kötõdnek. Továbbmegyek: azt is gondolom, hogy a politikai koncepciós perek látható sikertelensége sem teljesen független Pintér tevékenységétõl. Polt Ügyészei ugyanis szart sem érnek, ha a nyomozók nem annyira akarnak valamit túlzottan bebizonyítani.
Azzal a lelki nyugalommal mondom ezt, hogy úgysem fog nekem hinni senki, merthát a Pintér az a Pintér. De attól még elmondom, amit tudok, és amit tudni vélek. A Fõgonoszt Lázárnak hívják. És a színfalak mögött mindenre kiterjedõ háború zajlik kettejük között. És azt is gondolom, hogyha valamely csoda folytán ezek a Vérnarancs Fijjug hatalomban maradnának, akkor a Lázár legyõzi a Pintért, és akkor valóban nagyon erõs Fidesznyik befolyás alá kerül a rendõrség. Valamit azért ne tessenek figyelmen kívül hagyni. Ha egy olyan ember mint én, aki immár két éve politikai üldözöttje a Fidesznek és hazajár a rendõrségre meg a Bíróságra azt mondja, hogy nem a Pintér az Ellenfél, hanem a Lázár, és közvetlen Csicskása, a Rendészeti Bizottság Elnöke, Kocsis Máté, akkor tán azt okkal mondja.

Nem nem azt mondom, hogy a Pintér az a Jófiú. Dehogy az. De jelen körülmények között nagyságrendekkel jobb a Fidesznyik Hordánál. Igen, az Egyesült Államokban valszeg erõsen sitten ülne Õ is. De mi Közép-Kelet Európában vagyunk, tekintélyelvû rendszerben, és ilyen peremfeltételek között a Pintér a kisebb rossz. Konkrét eseteket fogok a következõ írásokban elmondani. De ezzel az alapozó esszével kellett kezdenem, mertha az alapszitut nem ismerik az Olvasók, akkor semmit sem fognak megérteni a késõbbiekbõl. Sem a Fõrendõrök lesittelését, sem a titkosszolgálati és rendõrségi átszervezéseket, sem a rendõrök elvett korengedményes nyugdíját, sem Vizovicky és Portik meglepõ lesittelését. De még saját közvetlen történetemet sem, ami speciális drogellenes alakulatom, a Jófiúk rendõri letámadásához vezetett, és következményesen a köztem és Kocsis Máté között addig fönnálló barátség megszûnéséhez és ellenséges viszonnyá válásához.

Nem hiszem, hogy nagyon sokan fölfigyeltek volna rá, de Lázár János a 2006-2010 közötti MSZP-SZDSZ kormányzás alatt a Parlament Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának Elnöke volt. Ebben a pozíciójában kezdte kiépíteni azokat a rendõri, titkosszolgai kapcsolatokat, amikrõl a késõbbiekben szó lesz. Ezidõtájt a legfõbb ellenlábas, aki akkor még nem volt az, Pintér Sándor épp civil volt. Mint az elsõ részben leírtam, a Pintér az Pintér. A rendõri vezetõk legnagyobb része akkor is Õt tartja a Nagyfõnöknek, mikor épp nincs formális pozícióban.
Lázár egy amorális lény, gondolom ez az idõk folyamán kiderült. Azt a négyévet, amíg ellenzéki létére a Rendészeti Bizottságot vezette ügyesen használta föl. Kapcsolatokat teremtett a legfölsõ rendõri vezetésig. Az általam ismert legmagasabb kapcsolata Fülöp Valter volt. Fiatal, tehetséges rendõrtiszt villámgyors karrierrel, szociológiailag nem a régivágású idõsebb tisztigárda embere. Ha a fényképet megnézi az Olvasó, önmagáért beszél: nem egyenruha, nem feszes tartás, laza, magabiztos. 2007-ig minden kormány alatt töretlenül ível fölfelé a karrierje a Budapesti Rendõrfõkapitányságon, majd 2007-ban a XII. kerület rendõrkapitánya lesz. Azé a XII. kerületé, amelynek polgármesterét Pokorni Zoltánnak hívják, és a Fideszes polgármester-lobbi egyik legbefolyásosabb tagja Kósa Lajos és Rogán Antal mellett. És persze az akkor már helyi üzleti és politikai hátországát Hódmezõvásárhely polgármestereként fölépítõ Lázár is gyorsan ebben a Klubban találja magát.

Ezek a Fiúk összejárnak, Kocsis Máté ebben az idõben épp az én korábbi javaslataimnak megfeleõen Csécsei Béla SZDSZ-es polgármester döntése következtében már a Nyolcker Alpolgármestere, és jóbarátom. Errõl a Fideszes Klubról Kocsis beszélt nekem sokszor, mert mint fiatal titánt Õt is néha meghívták ezekre az összejövetelekre. Ez a Klub nem fordult soha a nyilvánossághoz, csak volt, és olyannyira nem szerette volna, hogy léte kitudódjon, hogy hétvégi összejöveteleiket többnyire Erdélyben tartották, Orbán figyelmétõl távol. Az egyik ilyenen Kocsis Máté is jelenvolt, mesélt is eleget errõl.
De vissza a rendõrökhöz. Itt fedezték föl maguknak a Polgármesterfiúk Fülöp Valtert, aki szociológiailag sokkal inkább hozzájuk tartozott, mint a Pintér vonalhoz. Pokorni kerületének Rendõrkapitánya, ideális pozíció, hogy a megfelelõ helyzetbe hozhassák egy rendõrségi ellenerõ kiépítésére Pintér Fõtisztjeivel szemben egy választási gyõzelem esetén. Magam azt gondolom, hogy Lázár már a Polgármesterklubban is kettõsügynök volt. Épp azért lehetett Orbán gyorsan futtatott kegyeltje, mert jelentett Neki minden olyan mozgolódást, mely Viktor teljhatalmát alááshatta volna. És azt is gondolom, hogy Lázár Rendészeti Bizottsági Elnöki pozíciója valójában arra irányult, hogy a Fidesz választási gyõzelme esetén 2010-ben elfoglalhassa a Belügyminiszteri posztot.

A választási gyõzelem meg is lett, csakhát ahogy mesélik, Pintér besétált a Viktorhoz, és a maga sokattudó és sokatmondó módján bejelentette igényét a tárcára, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, meg is kapta ízibe. A hûséges Lázárnak, Orbán besúgójának persze gyorsan találtak helyettesítõ posztot: Parlamenti Frakcióvezetõ lett. Neki való hely, ha már az erõszakszervezeteket nem felügyelheti, akkor teheti ezt a Fidesz hatalmas parlamenti képviselõcsoportjával. De Lázár hosszú távra tervez. Attól még, hogy a Belügyminiszterséget Pintérrel szemben elbukta, nem mondott le a rendészet fölötti autoritásának kiterjesztésérõl. Létérdekévé vált, hogy bizalmi emberével töltesse be a korábban általa birtokolt Rendészeti Bizottságelnöki Posztot. Õ javasolta Kocsis Mátét Orbánnak erre a pozícióra. De mivel akkor még, frissen a 2010-es választások után Kocsis nem volt pártkatona, ezért maga Viktor közölte a Kocsissal, hogy Õ lett kijelölve a Bizottsági Elnöki posztra.
Namost ezt csak úgy az ülésteremben megállva egy percre közölte a Nagyúr az akkor még icipici Mátékával, és várta a válaszát. Persze a válasz egy azonnali parancsértettem volt. Aztán Kocsis az elsõ pillanatban, ahogy tehette, kiszaladt az ülésterembõl, és hívott engem, hogy baj van, bepottyantották ütközõnek a Pintér meg a Lázár közé, még aznap üljünk össze közös kocsmánkban, a Vaskapuban, és beszéljük meg, hogy lehetne ezt az egészet megúszni. Merthát mikor hegyek mennek egymásnak, akkor nem jó a rossz oldalon legelészni, nemdebár. A szokásos éjszakába nyúló, négyszemközti megbeszélés volt, mert akkor ez nekünk marha rosszul jött. Évek óta tartó politikai szövetségünk ugyanis nem arra irányult, hogy Õ a Fideszben csináljon pártkarriert, hanem arra, hogy a Nyolcker polgármestereként teremtsen magának olyan puvoárt, mint Pokorni, vagy Kósa, akik már nem kapnak pártutasítást, mert megvan a saját hátországuk helyben.

Szóval a Kocsis ilyetén bepottyantása a semmibõl a Lázár még ki sem hûlt Bizottságelnöki székébe, na ez marha rosszul jött. Sokórányi megbeszéléssel odáig jutottunk, hogy a létezõ legpasszívabb bizottságelnöki magatartást kell tanúsítania, és maradunk az eredeti célnál: Fideszt, Parlamentet csak megúszni, és a Nyolckerre koncentrálni. Maradjon ki lehetõleg a Pintér-Lázár Balhékból, ne vállaljon üzenetközvetítést, és ami a legfontosabb: ha kirobban egy konkrét, elkerülhetetlen csata, akkor álljon a Pintér mellé. Elvi, és gyakorlati okokból is. Mindkettõ sík egyirányba ment: a Pintér az nem Fidesznyik, hanem Pintér. És ha mi azt akarjuk, hogy Kocsis Máté pedig mielõbb önmaga jogán váljon Polgármesterré, és ha döntésre kerül a sor, akkor a polgármesterséget és ne a Fideszt válassza, akkor értelemszerûen nem kötõdhet be a nettófideszes Lázárhoz.
Közben pedig Lázár a háttérben intézkedett: Fülöp Valter rendõrezredes a kerületi kapitányi székbõl azonnali hatállyal bepottyant a Budapesti Rendõrfõkapitányság második legmagasabb pozíciójába: Õ lett a Fõkapitány bûnügyi helyettese, minden bûncselekmények és nyomozások csaknem teljhatalmú ura. Pintér kinevezte a saját emberét, Tóth Tamást Budapest Rendõrfõkapitányának, és innentõl a Rendõrháború minden fronton megkezdõdött. Ezzel elértünk a Fidesz kormányzás indulásáig, tisztáztuk a Fõszereplõket. Pintér Belügyminiszter kontra Lázár Fidesz Frakcióvezetõ. Kocsis Máté Bizottságelnök az ütközõponton, Tóth Tamás, Pintér jobbkeze Budapest Rendõrfõkapitányaként és Fülöp Valter, Lázár jobbkeze pedig az Õ kulcspozícióban lévõ és kulcsterületet vivõ helyetteseként. A színpad kész, a cselekmény indul.
A kĂśvetkezĂľ rĂŠszben.


FOLYTATÁS!!!

A LĂĄzĂĄr-PintĂŠr HĂĄborĂş egyik leglĂĄtvĂĄnyosabb ĂźtkĂśzete, nem is akĂĄrmilyen mĂŠretĂť, a Fidesz kormĂĄnyzĂĄsĂĄnak elejĂŠn kirobbant. MegvĂĄrtĂĄk mĂŠg az Ăľszi ĂśnkormĂĄnyzati vĂĄlasztĂĄst, ĂŠs aztĂĄn durrbele. Biztosan emlĂŠkeznek az OlvasĂłk a RendvĂŠdelmisek nagy tĂźntetĂŠseire, mikor rendĂľr ĂĄllt rendĂľrrel szemben az utcĂĄn, tĂťzoltĂłk hoztĂĄk helyre a tĂťzoltĂłk ĂĄltal megnyitott utcai tĂťzcsapokat, meg az egĂŠsz Nagy BalhĂŠra. Ennek az alapja annyi volt, hogy a Fidesz Parlamenti FrakciĂłja beleĂĄllt a RendvĂŠdelmisek korkedvezmĂŠnyes nyugdĂ­jĂĄnak elvĂŠtelĂŠbe. Akkor ezt kĂśltsĂŠgvetĂŠsi okokkal magyarĂĄztĂĄk, de a hĂĄtteret ismerĂľknek mĂĄr akkor is kilĂłgott a lĂłlĂĄb. Ami meg azĂłta kĂśltsĂŠgvetĂŠsi Ăźgyekben 4 ĂŠv alatt zajlott, az meg mĂŠg a legnaivabbaknak is megmutatta: arra van pĂŠnz, amire akarjĂĄk, arra meg nincs, amire nem.

Tán elsiklott fölötte a Kedves Olvasó, ezért elmondom mégegyszer, mert fontos: a Fidesz Parlamenti Frakciójából jött az indítvány. Nem a Belügyminisztériumból, Pintértõl és nem Orbántól, a Miniszterelnökségrõl. hanem Lázártól. Honnan tudom? Kocsis Máté Rendészeti Bizottsági Elnöktõl. Ugyanis azonnal ütközõzónába került. Ha Pintér, mint Belügyér hagyja az összes rendvédelmi dolgozó ilyen szerzett jogait kinyiffantani, akkor az amúgy a befolyása alatt lévõ ágazatban a hatalma megrendül. És ez volt a valódi cél. Okos, bár gátlástalan húzás. Egy egész szektort lecsapni, azért cserébe, hogy a Belügy elõbb-utóbb Lázáré lehessen: tipikusan az a teljesen amorális magatartás, amit Lázártól megszoktunk.
Pintér rettenetesen nehéz helyzetbe került. Nem mehetett szembe a Fidesz Frakcióval, mert parlamenti minimálháttér nélkül tarthatatlan helyzetbe kerül, Orbán meg az ügyben hátradõlt, és kivárt. Lekötelezõdött Lázárnak addigi háttérjátszmái miatt, éshát Pintér elfoglalta a belügyminiszterséget, Lázár ekként jogosult volt egy kis bónuszra kárpótlásként. Viktor meg nagy egyensúlyozómûvész, kedveli az oszd meg és uralkodj elvét és gyakorlatát, de gondolom ezzel nem mondtam újdonságot. Mindig egyszerre futtat két egymást gyûlölõ riválist egy adott hatalmi szegmensben, hadd irtsák csak egymást, és így soha nincs a saját széke veszélyben, mert mindenki a Másikkal és nem Vele van elfoglalva. És a Rendvédelmisek korengedményes nyugdíjának elvétele olyan ügy volt, amiben nem foglalt állást.

Nálam az Ügy úgy jelentkezett, hogy Kocsissal próbáltuk kitalálni, hogy ússzuk meg úgy a dolgot, hogy Neki ne kelljen egyikkel se szembefordulni. Lázár politikai versenytársa a Fidesz Frakcióban a Rogán, így Õt lehetett mozgósítani, hogy támadja hátba Lázárt, gyengítendõ a Pintérre, és ekként a kettejük között ütközõponton lévõ Kocsisra nehezedõ nyomást. Ott üldögéltünk Kocsis konyhájában a Baross utcában és szívtuk egyik cigit a másik után. Lehetett volna kompromisszumot kötni, mert még racionális is lett volna. Valóban voltak túlzásba vitt korengedményes nyugdíjak, bõséggel ritkítani lehetett volna azokon, de az általános rendszert teljesen megszüntetni: ez indokolhatatlan volt. És persze az összes rendvédelmis szakszervezet közben már Kocsist csesztette, mint Parlamenti Bizottságelnököt. A Szakszervezetek is belementek volna egy józan középutas verzióba, Pintér is elfogadta volna, Kocsis tehát ebbe az irányba ment.

Csakhogy Lázár nem akart kompromisszumot. Ráhörgött Kocsisra, hogy tudja a dolgát, nem azért foglalhatta el a Lázár által még melegen átadott bizottságelnöki széket, hogy azt komolyan is vegye. Tessék a Frakció akaratát képviselni, vagy egyszerre lesz kirúgva a bizottságelnöki és a szintén Lázártól megkapott Frakcióvezetõ-helyettesi székbõl. És ez volt az az elsõ pillanat, amikor Kocsis stratégiai kérdésben nem hallgatott rám. Én ugyanis azt mondtam Neki, hogy ennél jobb nem is történhet vele. Visszaáll az eredeti szitu, lesz belõle mezei parlamenti képviselõ, megszabadul a pártpozícióktól, kikerül a Lázár-Pintér Háborúból. Úgyhogy csak rúgassa ki magát a fontos posztokról, és térjünk vissza a Nyolcker Ügyeire. De nem, tán hiúságból, tán mert vérszemet kapott: behódolt Lázárnak, és saját kompromisszumos, a Szakszervezetek és Pintér által is elfogadható javaslatát visszavonta. Hiba volt. Ha úgy tetszik ez volt az Õsbûn.
Végtelen cinikus Lázár akcióval a törvény elfogadva, és Pintér odadobva a saját ágazatának: nesze, nyugtasd meg Õket, magyarázd el Nekik, hogy ez van. És nagyon kemény Csapda is. Hiszen ha Pintér elveszti a törvény betartatásával a hatalmi hátterét jelentõ rendvédelmi szervezeteket, akkor már csak idõ kérdése, és Lázár elfoglalhatja a kiszemelt Belügyi tárcát. Ha meg nem megy bele a partiba, és lemond, akkor ugyanaz a helyzet. Ha pedig nem hajtja végre a törvényt, szabotál, szervezkedik, akkor meg Orbán kap szabat kezet Pintér eltávolítására. Szóval Pintér élete legnehezebb feladata elé került. Biztos emlékeznek az Olvasók, mikor kiment a rendvédelmis tüntetõk közé. Elmagyarázni, megértetni azt, amivel maga sem értett egyet.

A rendvédelmisek kemény emberek többnyire, szeretik a bátorságot. Így az a gesztus valójában egy tovaterjedõ Túlélési Gyakorlat elsõ akciója volt. Valszeg Pintér helyében mindenki lemondott volna egy ilyen helyzetben. De sokadszor mondom: Pintér az Pintér. Beleállt az ütközetbe, és ezernyi szálon sikerült is az idõ folyamán megértetnie az ágazat nagyobb részével, hogy lassan majd helyrehozza a most elszenvedett károkat, csak most nem tehet semmit. És elfogadták. Üvöltve, dübörögve, amire minden okuk meg is volt, de végül Pintér viszonylag kis károkkal megúszta a dolgot. Ha ez nem így történik, a Belügyminisztert már régóta Lázárnak hívnák, és bizony megtapasztalta volna az ország, hogy az mit jelent.
Link